48. évfolyam, 2002. 3. szám
Archívum

Minták a kistelepülések könyvtári ellátásának megoldására külföldön

Szakirodalmi szemle

Mihály Alíz

 

Az elmúlt évben a Könyvtári Intézet Szervezési osztályának egyik legfontosabb feladata a magyarországi kistelepülések könyvtári ellátásának feltérképezése volt (ld. Fehér Miklós elemzését e szám Tanulmányok rovatában). Az előzetesen elvégzett terepkutatások tapasztalatainak birtokában célszerűnek látszott egy külföldi kitekintés erejéig pillantást vetni a hazánkénál fejlettebb társadalmak könyvtárpolitikájára, a kistelepülésekre irányuló ellátórendszerek helyi gyakorlatára. Az országok kiválasztásakor szempont volt a gazdasági, társadalmi, demográfiai körülmények hozzávetőleges hasonlósága (pl. Dánia, Norvégia, Hollandia), továbbá a vidéki területek ellátásában jelentkező változatosság (pl. USA, Nagy-Britannia) hogy a megoldási kísérletek minél teljesebb skáláját bemutathassuk. A vizsgált országok köre így alakult: az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Hollandia, Franciaország és a Skandináv államok. A két évtizedet felölelő szakirodalmi áttekintés a Könyvtári Intézet Könyvtártudományi Szakkönyvtárában fellelhető túlnyomórészt angol nyelvű szakirodalom, valamint magyar szerzők külföldi tanulmányútjainak beszámolói, publikációi alapján készült.

Napjaink információtechnikai fejlődésének eredményeit az említett országokban a mindennapi gyakorlat részeként alkalmazzák. A vidék ellátási gondjainak megszűnése is ennek teljes körű kiterjesztésétől várható, ugyanakkor megfigyelhető a könyvtár tradicionális szerepének továbbélése is az információs társadalom megváltozott feltételei között. A külföldi modellek megismerését az is motiválta, hogy a hazai lépéshátrány leküzdése érdekében érdemes fontolóra venni a nyugati országokban már kipróbált, alternatív ellátási formák magyarországi alkalmazását, átvételét. A bemutatásra kerülő könyvtári ellátórendszerek az egyes régiók társadalmi, politikai, gazdasági viszonyainak hátterének ismeretében kapnak kellő megvilágítást.

Az Amerikai Egyesült Államok gyakorlata

A kistelepülések könyvtári ellátása nemcsak országonként tér el, hanem országhatáron belül is nagy változatosságot mutat. Az USA méreteiből adódóan eleve más-más feladatokkal, problémákkal szembesülnek a könyvtárak fenntartói, s itt a vidék definíciója is másképp hangzik, mint egy kisebb területű európai országban. Az egyik érvényben levő változat szerint a 25.000 fő alatti városi területen kívül eső települések sorolhatók e fogalom alá és a 2500 fő vagy annál kevesebb lakosságú terület minősül kistelepülésnek. Az amerikai lakosság 25%-a él vidéken.

Az éles kontrasztok színtereként leírható amerikai vidék a 70-es évektől lényeges változásokon ment keresztül. A gazdasági fellendülést recesszió követette, mindeközben pedig lezajlott egy belső migráció. A mezőgazdasági munkalehetőségek csökkenésével az emberek a fejlett infrastruktúrával rendelkező nagyvárosok felé áramlottak. A felsőoktatási intézményrendszer, a kulturális és szórakozási lehetőségek csábító ereje pedig a fiatal korosztály nagy tömegeit szippantotta el szülőhelyéről. Ezzel egy időben – a népességcsökkenést ellensúlyozandó – egy ellenirányú mozgás is kezdetét vette. A jómódú, urbanizált területen élő nyugdíjasok exodusa a vidéket vette célba, aminek a városiéval össze nem vethető környezeti adottságai, nyugalom, csend, tiszta levegő stb. hirtelen felértékelődtek az elöregedő lakosság körében.

A népességvándorlás átrendezte a vidék demográfiai térképét, a megváltozott feltételek új kihívás elé állították a könyvtárakat is, mivel az eddigiektől gyökeresen eltérő összetételű lakossági csoportok a könyvtári szolgáltatásokhoz újfajta elvárással viszonyultak. Történelme, gazdasági helyzete, társadalmi szerkezete és egyéb jellegzetességei alapján a következő településtipológia állítható fel a 80-as évektől az amerikai vidékre:

A „vidékiség” általánosságban tehát hátrányos helyzetet takar az USA-ban. Ez alatt értendő a nagy területen elszórtan, a településcentrumoktól, metropoliszoktól távol élő lakossági csoportok életviszonyaiban megnyilvánuló diszkomfort (pl. az útviszonyok elégtelensége, közlekedési nehézségek stb.), az infrastrukturális ellátás, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés (beleértve a könyvtárhasználatot is) korlátozottabb, mint az urbanizált területeken. A jelenség különösen a kisebb települések esetében neuralgikus, hiszen könnyen eredményezhet izolálódást. A kistelepülések populációja is sajátosnak mondható. Többnyire idősebb, kevésbé képzett, alacsonyabb jövedelmű, konzervatív beállítódású emberek lakják. A fentebb említett típusok valamelyikébe való besorolás döntően a gazdasági, társadalmi diszpozíciókat meghatározó földrajzi elhelyezkedés függvénye.

A demográfialiag egyre gyorsuló ütemben keveredő lakossági csoportok a könyvtárra nézve fokozott kihívást jelentenek, ami a szolgáltatókkal szemben támasztott specifikus igényekben érhető tetten. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a nem urbanizált területeken is ugyanúgy megvan az igény az ilyenfajta szolgáltatások iránt, csak kellő feltételek híján kielégítésük errefele nehézkesebbnek bizonyul.

A másik kritikus pontja a területnek a permanens pénzhiány, mert a központi támogatások elosztásakor gyakran éppen az arra leginkább rászorulók kerülnek a lista végére. A helyi bevételek összege eleve szűkre szabja a szolgáltatásokra fordítható keretet. S az sem elhanyagolható tény, – előfordul – hogy maguk az adófizetők vonakodnak a közpénzek ilyen célokra történő – pazarlásnak minősülő – kifizetésétől.

Az USA-ban 1980 óta minden állam segítséget és pénzbeli támogatást nyújt a közkönyvtáraknak, amelyek bárki számára hozzáférhetők. A vidéket a szövetségi szintű és állami információs irodák, felsőoktatást kiszolgáló szakkönyvtárak, valamint a közművelődési könyvtári hálózat látja el. Ez utóbbiak feladatkörét képezi a kistelepüléseken a szolgáltatások különböző módozatainak, mint helyi, vagy fiókkönyvtár, mozgókönyvtár, letéti helyek, raktárak, postai könyvküldő szolgáltatások működtetése.

A könyvtárak és hálózataik finanszírozása szövetségi, állami és helyi forrásból történik. A központi támogatások mértéke csak töredékét képezi a szükségleteknek így nagyobbrészt a helyi adókból és egyéb bevételekből képződik a szükséges pénzkeret.

A 90-es években az állami büdzsé jelentős csökkenése a központi és helyi döntéshozó szervek könyvtárügyben betöltött szerepének újragondolásához vezetett. Megkerülhetetlenné vált egy korszerű fejlesztési stratégia kidolgozása. Ennek értelmében az egyes kormányzatok feladata a konkrét könyvtári szolgáltatások működési feltételeinek biztosításában, koordinálásában, valamint a hátrányos helyzetű települések és társadalmi csoportok ellátásához szükséges anyagi feltételek előteremtésében került kijelölésre.

Az Egyesült Államokban a kor kihívásaira – mint gyors demográfiai változások, információs technika terjedése – adott válaszként, illetve a racionalizálás további lépéseként a könyvtárak finanszírozói és fenntartói körében megjelent a pénzbeli támogatás elnyerésének feltételeként a könyvtárak hálózatba való tömörítésének kívánalma. Az egyes intézmények döntési jogkörébe utalták annak szabad megválasztást, hogy kívánnak-e csatlakozni a szerveződéshez, vagy inkább kimaradnak ebből. A pályázatok elbírálásakor azonban preferált a network (hálózati) tagság. A központi pénzek elnyerése minden könyvtár számára minimális követelményeknek való megfelelést von maga után, így pl. a könyvtárépületre, gyűjtemény nagyságára, személyzetre vonatkozóan léteznek előírások. A pénzalap elosztására nincsen általános szabály. Államonként változó, hogy mire, mennyit költenek, milyen könyvtártípusok és milyen szolgáltatások részesülnek közpénzekből.

A támogatás direkt formájaként létező gyakorlat, amikor a népesség arányában történik az elosztás, ennek elnyeréséhez viszont helyi forrásminimummal kell rendelkeznie az adott településnek. Minél nagyobb tőkével rendelkezik a pályázó, annál magasabb összegre számíthat ennek a rendelkezésnek az értelmében. A nagyobb, ill. központi szerepet betöltő könyvtárak ötszörös támogatást élveznek a kisebbekhez képest. Ezzel a nagyobb könyvtárak kisebb társintézményeinek segítését kívánják ösztönözni a forrásmegosztásból származó gazdasági előnyök kiaknázása révén. Pennsylvania 28 körzeti könyvtára azért kap plusz állami támogatást, hogy a területén működő kisebb könyvtárakat ellássa. Ilyen módon szolgáltatásaikkal lefedik az egész államot. Az említett forrásmegosztás továbbá a könyvtárközi kölcsönzést lehetővé tevő közös adatbázis használatát is jelenti, miszerint a kért dokumentumhoz egy kiskönyvtár ezen a rendszeren keresztül jut hozzá, vagy közvetlenül a körzeti könyvtárba küldi kéréseit. Ezen túlmenően természetesen szakmai tanácsadóként is funkcionálnak a nagyobb intézmények.

A kistelepülések könyvtárai tehát egy részről a fent említett, bár financiális igényeiknek csak töredékét képező – ám így is nélkülözhetetlen – központi támogatásból léteznek, fennmaradásuk azonban jelentős részt a helyi ráfordításoktól függ. A falvakban köztudottan alacsonyabbak az adóból származó bevételek, míg az egy főre jutó szolgáltatások ára lényegesen magasabb, mint a városokban, mivel a kisebb lélekszám miatt ugyanazt a színvonalú szolgáltatást kevesebb embernek kell megfizetni. A közpénzekből való részesedés folyamatos versenyhelyzetet tart fenn a falu működésében szerepet játszó intézmények között pl. tűzoltóság, rendőrség, könyvtár stb. Az állandósult rivalizálás légkörében a könyvtárnak minduntalan artikulálnia kell szükségességét, fontosságát a közösség előtt és igyekeznie kell minden eszközzel meggyőzni a fenntartót, hogy a szűkösen rendelkezésre álló anyagi javak e helyütt kerülnek a leggazdaságosabban felhasználásra.

Viszonylag kis területen is nagy változékonysága tapasztalható az adófizetői hajlandóságnak a könyvtár javára. Számos közvélemény-kutatás eredményeiből az derül ki, hogy míg a könyvtár helyi társadalomban betöltött szerepét általában fontosnak ítélik az emberek, ha már ennek finanszírozása kerül szóba, tüstént alábbhagy a lelkesedés. Egyszóval erre kevésbé szívesen áldoznak a kistelepülésen élők. A helyzet új kihívást jelent a könyvtáraknak; az olvasói, könyvtárhasználói igények pontos ismeretében – erre épülő szolgáltatásaikkal – nélkülözhetetlenné kell válniuk, ez ugyanis túlélésük egyik záloga.

További jellegzetessége az amerikai könyvtári rendszernek az ún. könyvtári bizottság, vagy kurátori testület, ami egy különleges hivatali pozíciót jelöl, s minden más tisztségtől különbözik. Funkcióját településenként eltérően határozzák meg a közhivatalok. Közös azonban mindegyik testületben, hogy kinevezett civil tagokból áll, és a helyi önkormányzat bízza meg a könyvtári szolgáltatás felügyeletével. Lényegét tekintve a könyvtár működésének civil kontrollálója és igen kiterjedt feladatkörrel rendelkezik. Részt vállal az intézmény jövőjének tervezésében, az irányelvek kialakításában – ami 10-20 évre előre történik – rendszeresen ellenőrzi a költségvetést, jogosult a teljes működési folyamatba való betekintésre, viszont a könyvtáros napi munkájába – annak önállóságát tiszteletben tartva – nem szólhat bele, felette közvetlenül ellenőrzést nem gyakorolhat. Szavazati joggal rendelkezik az intézményvezető megválasztásakor. Ezen túlmenően képviseli a könyvtárat a közösség felé, lobbizik érte a többi riválissal szemben, s teszi ezt olyan módon, hogy észrevételeivel, javaslataival segít annak meghatározásában, hogy – a lakossági igények ismeretében – milyen könyvtárra is van szüksége a településnek. Végül, de nem utolsósorban a könyvtári munkálatok önkéntes segítői is soraiból kerülnek ki a „könyvtárbarátok” lelkes társaságával egyetemben. Ez utóbbiak is fontos láncszemét képezik a könyvtár közösség felé irányuló kommunikációjának.

Az USA-ban a közművelődési könyvtárak legnagyobb része vidéken, tehát a 25.000 fő alatti településeken működik. Az épületek létesítésekor mérvadó volt a lakosság kényelmi igénye. A „szomszédság-közelség” elve alapján 5 mérföldes távolságon belül mindenütt található könyvtárépület, vagy annak céljára kialakított helyiség, bár nem mindig ott vannak, ahol ténylegesen szükség lenne rájuk.

Törvényi előírásból és sajátos finanszírozási elvből következően egy speciális program keretében foglalkoznak a távoli helyeken elszórtan élő népesség vagy társadalmi csoportok ellátásával, akik mozgáskorlátozottság, vagy egyéb fizikai helyhez kötöttség okán (kisgyermekes családanyák, kórház-vagy börtönlakók) nem képesek igénybe venni a szokásos módon a könyvtári szolgáltatásokat. A könyvtári anyag hátrányos helyzetű emberekhez való eljuttatásának többféle verziójával kísérleteztek és kísérleteznek. Jellemző a hagyományos és korszerű technikák ötvözése a szolgáltatásban. A legmodernebb információs technika terjedése sem szorította ki azonban a korábbi gyakorlatot, a jól bevált eljárásmódok ma is léteznek és népszerűségnek örvendenek az ellátottak körében. Annál is inkább, mivel az új technikai eszközök bevezetése pénzigényes vállalkozás és a folyamatosan anyagi gondokkal küzdő kistelepülések ennek áldásos hozadékát is csak az utolsó körben élvezhetik. Számukra a mozgókönyvtárnak, a postai könyvküldő szolgálatnak és könyvlerakatoknak nem létezik alternatívája.

A program abból az elgondolásból indul ki, hogy a vidéki embereknek ugyanolyan információs szükségletük van, mint a városban lakóknak, így ezeken a területeken is elvárható a hatékony szolgáltatás működtetése, amely a speciális helyzethez igazodva kilép a könyvtár falai közül és ott nyújt ellátást, ahol arra szükség van. A gyakorlatban a könyvári szolgáltatás kitelepítése a szállító mechanizmusokra épül. Érdemes sorra venni a szűnni nem akaró újítás, kísérletezés alatt álló mobilellátási formák jelenleg is alkalmazott típusait.

A 60-as években született meg a postai könyvküldő szolgálat ötlete, ahol is az olvasó egy központi katalógusból rendelheti meg a kért anyagot, amit aztán a posta költségtérítés ellenében kiszállít, erre rendszeresített csomagolásban, azaz szabvány méretű dobozokban. Léteznek a tarifák csökkentésére irányuló törekvések. A szolgáltatás hatékonysága itt a kért könyvek célba juttatásának gyorsaságán múlik. Érdemes néhány költségnövelő tényezővel számolni így kevésbé népszerű, vagy keménykötésű könyvek bevonása a rendszerbe, speciális kérések teljesítése stb.

Ohio államban 1974 óta sikeresen működtetnek postai könyvküldő szolgálatot egy könyvtári rendszer részeként egyszerre több – szövetségi, állami, helyi – forrásból finanszírozva azt. 165.000 könyvet kölcsönöznek, ami több, mint 8000 emberhez jut el.

A mozgókönyvtár ott működik, ahol nincs kerületi, vagy főkönyvtár elérhető távolságon (5 mérföldön) belül. Előfordul olyan helyeken is, ahol van könyvtárépület itt mint „olvasócsalogató” funkcionál. Azokat az embereket célozza meg, akik a postai úton történő kiszállításnál gazdagabb kínálatot igényelnek. Az USA-ban kb. 1100 mozgókönyvtár működik. Megállóhelyeik 75%-a az 5000-nél kisebb lélekszámú településeken található. A szolgálat pl. vidéki iskolákat, vándor-munkatáborokat, szanatóriumokat, szociális otthonokat és más hátrányos helyzetű, fix kölcsönzési lehetőséget nélkülöző közösségeket lát el. Ez a szállítási forma az egyes területi könyvtárak égisze alá vonva üzemel. Előnyei közé sorolható, hogy közvetlen, személyes kapcsolatban áll az ellátási körzetében élőkkel. Népszerűsége is ennek tudható be. A modern technikai eszközökkel (fax, fénymásoló, számítógép) és egyéb (pl. mozgáskorlátozottak számára törvény által előírt) kényelmi szolgáltatásokkal (tolókocsis lift, alacsony lépcső, kapaszkodó korlát stb.) való felszereltsége reprezentálja a gyorsan változó fogyasztói elvárások kielégítésére, egyszóval naprakészségre való törekvést. A szolgáltatások nívójának letéteményese, a szakképzett személyzet, sajnos errefelé is „hiánycikk”-nek minősül.

A harmadik alternatív ellátási típus a letéti gyűjtemény, amivel sok könyvtár rendelkezik. Leginkább raktárhoz hasonlítható funkcióját tekintve. Nem igényel teljes értelemben vett és felszerelt könyvtári helyiséget, annál sokkal puritánabb, ugyanakkor meglehetősen nagy hozzáférést biztosít. Kanadában és Észak-Amerikában is akad példa rá, hogy mozgókönyvtárral kiegészülve jár a települések közt, rendszerint egy önkéntes segéderő irányításával.

Bár a postai könyvküldő szolgálat és a mozgókönyvtár a letéti gyűjteménnyel szemben eléggé költségesnek tűnik, mégsincs versenyhelyzet a három típus között, inkább együtt létezve kiegészítik egymást. Mindig a helyi viszonyok és lakossági igények határozzák meg, hogy melyik forma kerüljön alkalmazásra az adott területen.

Találkozhatunk még ezeken túlmenően a könyvtári szolgáltatások különböző intézményekbe történő kihelyezésével. Az arra rászorulók (pl. a hajléktalanszállókon, börtönökben, drogrehabilitációs-és ifjúsági központokban, szanatóriumokban) helyben kapják az ellátást. A kölcsönzés mellett különböző programokat is szerveznek, mint nyelvoktatás, speciális rendezvények iskolások, vagy sérült gyerekek, felnőttek részére. Mindez nem kerül túl sokba és nem is túl eszközigényes. Sikeres kivitelezése sokkal inkább az emberi tényezők, és személyes elköteleződés függvénye.

Az eddig leírtak alapján leszögezhetjük, hogy a legnehezebb helyzetben a szétszórt kis települések lakóit találhatjuk. Ha lehet, még ennél is kritikusabb az etnikai csoportok ellátása, akik jellegzetesen szegényebbek, kevésbé képzettek, idősebbek, mint a többségi társadalom tagjai, amely tovább színesíti az egyébként is igen heterogén amerikai társadalom közösségeinek palettáját, bonyolítva ezzel azokat az elvárásokat, aminek sok amerikai vidéki könyvtár képtelen megfelelni. A különböző népcsoporthoz tartozók úgy érzik, hogy az anglokönyvtárak nem értük vannak Ezeknek nincsenek anyagaik, ismereteik életvitelükről, gondolkodásukról, kultúrájukról. Egyszerűen ezek az intézmények nem tartanak igényt érdeklődésükre, jelenlétükre.

Kézenfekvő megoldásként kínálkozik elvárásaik pontos feltérképezése. A törekvések olyan gyűjtemények létrehozására irányulnak – a helyi lakosok bevonásával – amelyek történetük, szokásaik, nyelvük, életmódjuk részletekbe menő megörökítését, archiválását tartalmazzák. Tekintettel az írástudatlanságra, nemcsak nyomtatott formában célszerű megjelentetni a számukra vonzó dokumentumokat. A szociális és gazdasági problémák ismeretében (pl. nagyobb számú munkanélküliség, vagy egészségügyi ellátás kialakításának elégtelensége az indiánok rezervátumaiban) indokolt egy – egy külön állományt létrehozni, ami a mindennapi gyakorlati életet és a munkavállalást lehetővé tevő képzést segíti. Erre például szolgálhat az egészséggel foglalkozó – adott népcsoportra jellemző – holisztikus, meditatív, gyógynövényes gyógymódokat alkalmazó tudásgyűjtemény. Az indiánok körében 35 mozgókönyvtár lát el feladatot, bár a kínálat meglehetősen szűkösnek mondható.

A könyvtáraknak a különféle etnikumok életében az idézett cikk szerint információs központi feladatkört kell betölteniük, lehetővé téve ezzel, hogy az őket közvetlenül érintő állami és helyi vezetés döntéseiről a könyvtári rendszeren keresztül első kézből tudomást szerezhessenek, mindeközben biztosítják számukra a rájuk vonatkozó állami kiadványok folyamatos hozzáférhetőségét. Abból kiindulva, hogy egy adott közösség információval való ellátásában az a legkompetensebb, aki maga is e csoport tagja, célszerűnek látszik önnön soraikból kiválasztani a könyvtári munkaerőt.

Egy 1989-es tanulmány szerint a vidéki könyvtárak a gazdasági prosperitás dacára, aránytalanul kis mértékben részesülnek a javakból. Túlélésük érdekében megkerülhetetlenné válik együttműködésük, hálózatba tömörülésük. Az USA-ban a 80-as évek óta létezik az a szemlélet, amitől részben a vidék problémájának megoldását remélik. Különböző típusú könyvtárak működnek együtt annak érdekében, hogy jobban kiszolgálják az olvasót, s ez a kooperáció alapvetően olyan feltételeket, és előnyöket biztosít tagjainak saját szolgáltatásaik tárgyi, anyagi, személyi tartalmát, színvonalát illetően, amelyet külön-külön képtelenek lennének megteremteni. Mivel a kistelepülések könyvtárainak a léte függ a hálózatoktól, ezért ezek fejlesztése kiemelt figyelmet és támogatást élvez. Tagállamonként azonban mindig a vezetőség szemlélete, az adott helyi politikai viszonyok alapján dől el, hogy mennyi figyelmet és pénzt szánnak ennek kivitelezésére. A projekt lehet szövetségi szinten, államilag, sőt a non profit szféra által finanszírozott.

Az együttműködés lényege röviden abban foglalható össze, hogy lehetővé teszi a forrásmegosztást, ami egyaránt vonatkozik a könyvtár teljes állományának, illetve a személyzet szakértelmének, tudásának közös birtoklására. Így hatékonyabbá válik a rendszeren belül az egyes könyvtárak működése. Megszűnik a kiskönyvtárak szeparáltsága. A speciális igények kielégítéséhez hiányzó szak-és egyéb irodalom beszerzése, illetve szakszolgáltatások hiánya is egy csapásra megoldódik. A vidéki könyvtárak anyagából gyakran könnyebben lehet kölcsönözni, mert egyrészt ott elfekvő készletként értékes helytörténeti adatok vannak felhalmozva, másrészt a kisebb olvasószám miatt az új könyvek átfutási ideje jóval rövidebb, hiszen azelőtt elolvassák őket, még mielőtt elavulnának – így téve lehetővé továbbadásukat. További előnye a rendszernek a kiskönyvtárak szempontjából a szakmai segítségnyújtás igénybevételének lehetősége, a naprakész információcsere, illetve a képzések realizálhatósága az USA-ban egyre inkább elterjedt távoktatási formában.

Illinois államban készült egy felmérés még a 90-es években, amelyben a kooperáció eredményességét igyekeztek megállapítani. Az együttműködés keretében működött a könyvtárközi kölcsönzés, ahol is a szállítás ingyenes volt a tagkönyvtárak között. A forrásmegosztás értékelésére minőségi-és hatékonysági vizsgálatot végeztek. Érdekes módon azok a könyvtárak, amelyek nem kaptak támogatást, ugyanúgy magasra értékelték az együttműködést, mint szerencsésebb társaik. Egyébként az USA-ban – mint arra többször is találtam példát – jellemző, ha elindítanak egy új kezdeményezést, akkor azt ezzel párhuzamosan azonnal vizsgálat tárgyává teszik. Így egy, vagy több kutató bevonásával folyamatosan értékelik a helyzetet, s ha kell, be tudnak avatkozni és azonnal korrigálnak.

A hálózatszervezés mellett létezik egy újabb, több régióra kiterjedő projekt is.

Az USA-ban a már jól ismert vidéki könyvtári ellátást jellemző problémák orvoslására indirekt módon került sor. Valójában a cél a talán mai napig érvényes vidék-város konstellációban – az információhoz való hozzáférés terén – az utóbbi javára megmutatkozó aránytalanság kiküszöbölése volt. A fejlesztési programok hatékonyságának vizsgálata nyomán megállapították, hogy „a vidék ”nem tart lépést a „gyors változásokkal”. A legtöbb területen nem farm jellegű ipari tevékenységet végeznek, ezzel szemben a térség megsegítésére irányuló tervek, programok a mezőgazdasági szektorra koncentrálnak. Így kerülhetett aztán napirendre az az átfogó vidékfejlesztési tervbe ágyazott kezdeményezés, amit az információs technika terén rövid idő alatt végbement fejlődés alapozott meg.

A megfelelő technikai háttérrel 1987-re megvalósulhatott az amerikai vidék regenerálásának elképzelése. A mezőgazdasági minisztérium létrehozta a vidéki információs központot, amelynek feladata a lakosság és az összes érdekelt intézmény számára történő teljes körű naprakész információszolgáltatás, a legkülönbözőbb vidéket érintő, közvetlenül ott felmerülő témák sokaságát felölelően, egy központi adatbázisban. Csak néhány téma ezek közül kiragadva: pályázati kiírások, környezetszennyezés, életminőség, rekreáció, üzleti – kereskedelmi élet, természeti kincsek megőrzése, önkormányzati szolgáltatások, helyi vezetőségi döntések stb. Szövetségi szinten is támogatást élvez a program, mivel minden államra kiterjedő. Ennek megfelelően több on-line adatbázist is működtet. Államonként arra kiképzett koordinátorok segítik, felügyelik a munkát.

Egy évvel később egy második hálózat is ráépült az USA-t behálózó információs központra, a közművelődési könyvtárak becsatlakozásával. Az agrárszférához hasonlóan, az egészségügy is kiépítette a maga szolgáltató és tájékoztatási rendszerét az oktatás mára jól ismert távoktatási formájával egyetemben. S történt mindez az információhozzáférés bázisaiként definiált könyvtárak bevonásával, azok alapfunkcióira épülve.

A számítógépes helyi hálózatok lassan az egész társadalmi színteret átfogó szövete forradalmasítja a hagyományos szolgáltatások mindennapi ügymenetét és gyökeres szemléletváltást von maga után. A kezdetben elszigetelten működő könyvtárak a kezdetleges együttműködési formák kölcsönös előnyeinek felismerésén keresztül jutottak el a többféle típust magába tömörítő könyvtárak közötti fúzióhoz, hogy aztán az egyre szélesedő információs szupersztráda révén mindez kiteljesedjen a könyvtár és egyéb nem könyvtári intézmények összekapcsolódásának szinte áttekinthetetlen rengetegében. Ez a jelen, s bár a jövő kétségtelenül még inkább az elektronikus, digitális kommunikációé, a technikai fejlesztésnek komoly anyagi vonzatai vannak, ami a vidékre, különösen a kisebb településekre nézve, jelentős fáziskéséssel várható.

Mindenesetre nagy erőfeszítéseket tesznek az USA-ban a feltételek megteremtésére, mert hosszú távon ez igérkezik az egyetlen életképes megoldásnak. Szerencsére a vidék telekommunikációs felzárkóztatásában többen is érdekeltek, így szövetségi, állami irodák, hivatalok, alapítványok, magántársaságok, cégek biztosítják szponzorként támogatásukról e programot. Néhány példa ékesen bizonyítja az elképzelés kivitelezhetőségét. Illinois államban üzletemberek, különféle adományozók és ottani állampolgárok együttműködésével létrehoztak egy ilyen típusú szolgáltatást, amely a fennhatóság alá eső területen élők számára ingyenesen igénybe vehető, az azon kívül élőknek pedig fizetni kell érte. Természetesen a kívánatos állapot ennek a gyakorlatnak a minél szélesebb körű kiterjesztése, amikor pl. a farmer saját számítógépéről jelszó nélkül, díjmentesen éri el a könyvtári szolgáltatást. A félelmek, miszerint az internet ilyen mértékű jelenléte veszélyezteti a hagyományos könyvtári ellátást – egyelőre alaptalannak tűnnek. Továbbra is szükség van éppen személyessége, szakmai megbízhatósága, egyszerű elérhetősége miatt az eddig ismert könyvtártípusra. A gyorsan változó világban megszokott, biztos pontként az állandóság megnyugtató érzetét kelti az emberekben. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a már kiépült technikai bázis, ami lehetővé teszi a mostanra egyébként is gombamód szaporodó egyéni felhasználói hozzáférést a jövőben még inkább kihívást intéz nemcsak a könyvtárak, hanem az összes információ szolgáltató intézmény felé. Ebben az új konstellációban kell megtalálni a könyvtárak helyét, új szerepkörét. A könyvtáraknak egy adott közösség információhoz való juttatásában, a konkurenciával folytatott versenyben vezető szerep jut.

A könyvtárakról évtizedek alatt kialakult kép rendkívül lassan változik vidéken. A törekvések éppen ezért arra irányulnak, hogy a raktár, könyvlerakat képzetköréből az információ-szolgáltató, sőt még inkább, koordináló központi szerepkört betöltő modern intézményi felfogás meghonosodjon. A radikális változások közepette az információs társadalom korában a kistelepülések könyvtára a közösség túlélésének, életben maradásának letéteményese. Lakóinak információhoz való hozzáférése saját könyvtárán keresztül kell, hogy történjen az egyéb szolgáltatók egyéni felhasználókért vívott versenyében. E kitűzött cél elé azonban a már említett, s még mindig aktuális jelen levő pénzhiány miatt elmaradó, vagy késő technikai fejlesztések mellett a vidéki könyvtárosok képzetlensége is akadályokat gördít.

Jellegzetesen érvényesülő politika, hogy többet költenek gyűjteményre, mint személyi állományra. Így alulkvalifikált, sokszor önkéntes elkötelezetteknek kell ellátnia azt a feladatot, amely sohasem időszerűbben, mint most, éppen hogy a szakmailag maximálisan felkészült, a kor kihívásainak megfelelő, azt kezelni tudó munkaerőt igényelné. A 2500 főnél kisebb településeken a könyvtárosok 4%-a rendelkezik felsőfokú képesítéssel.

Tovább nehezíti a jelenlegi helyzetet az a tendencia, hogy a felsőoktatásban szűkítik a szakemberképzést. A későbbiekben erre talán megoldást kínál a távoktatási rendszeren keresztül megvalósuló könyvtárosképzés. A 90-es évek közepén az USA-ban mindenesetre ez még mint létező probléma állt fenn.

A technikailag hiányosan felszerelt, pénzszűkében levő vidéki, különösen kistelepülések könyvtári ellátásának a teljes számítógépesítés bekövetkeztéig is valahogyan funkcionálnia kell. Ebben a helyzetben – más megoldás híján – a humán erőforrás képezi az egyetlen mobilizálható és kiaknázható tartalékot a túlélés számára. Fokozott szerep hárul – paradox módon – az éppen rendelkezésre álló szakképzetlen, alulfizetett könyvtáros munkaerőre, túl a megkívánt alapszolgáltatások biztosításán. Egy rendkívül agilis, leleményes, szolgáltatásait eladni tudó, létjogosultságát folyamatosan mind a helyi társadalom, mind pedig annak vezetői, döntéshozói felé kommunikálni képes személyzet jelenléte garantálhatná a válságból való kilábalást.

Vavrek szerint Amerika vidéki könyvtárügyének alapvető problémája abban rejlik, hogy nem találkozik egymással az olvasók információs szükséglete a könyvtárak ennek kielégítésére irányuló képességeivel. Ennek egyik mutatója a nem könyvtár használói kör 35 éve állandó lakossági aránya. Számtalan ok közül, mint pl. a közlekedés elégtelensége, a potenciális olvasó fizikai helyhez kötöttsége mellett, elgondolkodtató, hogy – felmérésekkel igazolhatóan – az emberek nem ismerik a könyvtárat, nincsenek tisztában azzal, mit is nyújt az valójában számukra. A legtöbben olvasóhelyként azonosítják és csak alig egy negyedük tekinti úgy, mint információszerzési lehetőség. Egy konkrét témában való tájékozódás, ismeretszerzés kapcsán, hogy tudniillik kihez fordulnának segítségért ilyen esetben, a könyvtárat a szakértő, vagy barát, rokon, ismerős megkérdezése után sorolták. Ugyanakkor a felmérések szerint 70%-uknál mutatkozik igény a számítógépes információszerzés iránt. S ha már az elvárásoknál tartunk, akkor megemlíthető még a munkaképzésre, az idősek számára szervezett könyvtári tevékenységekre irányuló lakossági érdeklődés is.

A gyorsuló demográfiai változások hatására egyre színesedő helyi társadalmak, kis közösségek adekvát szükségleteivel valóban roppant nehéz lépést tartani bármilyen könyvtári és nem könyvtári intézménynek. Ezért van szükség a települések folyamatos szociológiai aspektusból történő vizsgálatára, környezettanulmányokra, a könyvtárosok kapcsolatteremtő képességére, saját közösségük kimerítő ismeretére – egyszóval a lakossági igények állandó nyomon követésére. Amennyiben abban bármi eltérés tapasztalható, akkor a könyvtárnak nyomban lépést kell tudni váltania, s máris az új igények elébe mennie.

Helyi szinten az adott viszonyok lehető legprecízebb feltérképezése után a könyvtárak, illetve azok személyzete tehető felelőssé az intézmény működésének mikéntjéért és színvonaláért. Ennyi múlik a személyi feltételeken. S ez a megállapítás a könyvtár teljes számítógépesítettsége után sem fog veszíteni jelentőségéből.

A könyvtári stratégiára kialakított javaslat azt sugallja, hogy minden eszközzel arra kell törekednie az ott dolgozó szakembereknek, hogy fontosságukat, a közösség életében betöltött szerepüket a helyi társadalom jólétének megteremtésén munkálkodva, ne hagyják a színfalak mögött a szürkén serénykedők néma hadának tevékenységeként veszni hagyni, hanem annak hangos demonstrálásával (PR tevékenység, reklám, rádiós, televíziós szereplés) minden eszközt megragadva mindvégig igyekezzenek a figyelem középpontjában maradni.

Egy képzettebb, politikusabb attitűddel rendelkező szakembergárda képes úgy mozgatni a szálakat maga körül, hogy abból intézménye profitáljon és talpon maradhasson. A személyes kontaktus – lefele és felfele, a lakosság és a helyi vezetők irányába elengedhetetlen feltétele az életképes organikus működésnek. Bevett gyakorlat több helyen is, hogy a területet érintő újonnan felmerülő problémákat, feladatokat helyben a különböző intézmények képviselőinek bevonásával nyilvános fórumon vitatják meg.

Álljon itt ennek alátámasztására a kaliforniai Yolo megye több más hasonló eset közül kiragadott példája. A korábbiakból ismert tipikusan vidéket sújtó gondoktól átitatott régió cselekvési tervet dolgozott ki a helyi lakosság és a döntéshozók közreműködésével. A kutatás a közösség ellátását és a tagkönyvtárak felé megnyilvánuló elvárásokat értékelte. A 90.000 főt számláló térségnek 7 tagkönyvtára egy központi irodája és összesen 42 fős személyzete van. Az ellátott területen a populáció nagysága szerint 3-féle településtípust magába tömörítő részre oszlik a hálózat. A stratégiai terv célja az volt, hogy olyan információkat gyűjtsenek össze, amit a könyvtárosok felhasználhatnak az újfajta feladatok kialakításakor. Korszerű vezetési, szervezési módszereket (teljesítménymérés és minőségbiztosítás) is alkalmaztak. A projekt a környezet tanulmányozásával és az output mérésével, az erősségek és hiányok elemzésével a könyvtár hatékonyságának javítására irányult. A felmérés eredményeit folyamatosan közzéteszik, hogy mások is tetszés szerint alkalmazhassák a sikeres eljárást. A könyvtáraktól megkövetelt nagyfokú flexibilitás magától értetődővé teszi, hogy a felmerülő, közösséget érintő társadalmi problémák kezelésében is az intézmény aktívan részt vállaljon.

Fontos ismerni ennek egyik összetevőjeként az olvasók szociológiai összetételét, érdeklődési körét és olvasási szokásait. Az Egyesült Államokban még a 90-es évek közepén is a női könyvtárlátogatók 70%-os fölényes részvétele kirívóan jelent meg, ami a könyvtárakról kialakított sztereotípia szerves részét képezi, ők ugyanis a társadalomban a kultúra „felelősei”, első számú fogyasztói. Mára azonban a foglalkoztatás és egyéb rájuk nehezedő terhekből eredően csökkenő számban vannak jelen. A könyvtárak kihasználtsága a jövőben a legnagyobb mértékben a tanulóifjúságtól várható. Ez a tény a könyvtár egész életen át tartó tanulásra, ismeretszerzésre ösztönző szerepvállalásából is adódik. A feladat azonban egyből plusz kötelezettséget, terhet ró az intézményre. A gyerekekkel kapcsolatban felmerülő problémák, esetünkben éppen a településből adódó hátrányokkal tetézve, részben a könyvtárra hárulnak, így nem tekinthető kivételnek, amikor igény szerint ennek éppen szülő, vagy iskolapótlóként kell funkcionálnia. És még lehetne sorolni a teendőket.

Röviden szólva az olvasói szokásokról a vidéki könyvtárhasználat a szórakoztató és ismeretterjesztő irodalom között egyenlő arányban oszlik meg. Használják még a könyvtárat számítógépes információszerzésre, álláskeresésre, valamint egyéb média (film, video) kölcsönzésre. Ez utóbbiak esetében drámai változás várható az elektronikus információáramlás teljes kiépülésével.

A könyvtárnak a megsokszorozottan ráirányuló várakozások és feladatok fókuszában kell definiálnia önmagát, s ahelyett, hogy mindennel egyszerre foglalkozva elveszne a számtalan oldalról bombaként záporozó kérések tengerében saját sikeres működésének érdekében célszerű prioritásokat felállítania.

 

Nagy-Britannia

Nagy-Britannia több mint két évtizedet átfogó könyvtárügyi helyzetének áttekintése első pillantásra sok hasonlóságot mutat tengerentúli társintézményeivel, legalábbis ami az általánosan felmerülő problémákat illeti. Éppen ezért csak röviden utalnék az esetleges átfedések felvillantásával a szigetországban is jelenlevő nehézségekre.

A vidék itt is egyértelműen – szociológiai jellemzőit tekintve – hátrányos helyzetben van. A települések nehezen megközelíthetőek, rosszak a közlekedési feltételek, az itt élőknek egyre kevesebb munkalehetősége kínálkozik a mezőgazdaságban, mobilitásukat akadályozza alacsonyabb iskolai végzettségük, szakképzetlenségük. Errefele szegényebbek az emberek és bár tapasztalható a népesség növekedése, a szolgáltatásokhoz és különösen az információhoz való hozzáférés korlátozott. A vidékről a városi emberben élő idillikus kép gyakrabban van kárára, mint előnyére a helyieknek, akiknek sokkal kevésbé adatik meg az a fajta komfort, kényelem, amit a köztudat a meglehetős tájékozatlanságnak betudhatóan nekik tulajdonít. Ez a vélekedés aztán időnként a döntéshozatalnál a régiókat érintő politikai stratégiai irányelvek kidolgozásánál is megjelenik. Ezt támasztja alá az is, hogy a 70-es évek elejéig nemigen foglalkoztak érdemben a témával. 1977-től kezdték el a vidék könyvtári ellátottságának a helyi társadalmi viszonyok kontextusába ágyazott komplex vizsgálatát, ami alatt brit viszonylatban a 4000 fő alatti népességszámú települések értendők.

A helyzeten valamelyest javított a helyi önkormányzati rendszerben a 70-es évek végén végrehajtott átszervezés, ami az ellátórendszer hierarchikus felépítésére is hatással volt, s a korábbiakhoz képest a szolgáltatások kínálatának bővülését eredményezte. Az újonnan felállított könyvtári hatóságok a szférára jellemző örökölt pénzügyi nehézséggel küszködtek és az ellátórendszer sokféleségével, annak különböző típusaival találták szembe magukat, még azonos fennhatóságú területen belül is.

Az Egyesült Királyságban a könyvtári szolgáltatók deklaráltan az oktatás, információellátás, szabadidő és kultúra támogatásának felvállalására szerződtek. Idővel a vidéki térség legneuralgikusabb pontjává az információhoz való hozzáférés vált, minekután lassan kezdtek eltünedezni ennek helyi forrásul szolgáló színterei, helyesebben szólva kezdték ezt a fajta funkciójukat elveszíteni pl. a boltok, postahivatalok, iskola stb. Pedig az itt lakók az életüket közvetlenül befolyásoló események, hírek, döntések vagy például a helyi szervezetek munkája iránt fokozott érdeklődést tanúsítanak.

Az információs szükségletet tágabban értelmezve a 90-es évek második felében a vidéken élők még mindig több, mint felének nincs személyi számítógépe. Érthető ez a jelenség, hiszen csak azok használják a legmodernebb információtechnikát, akik rendelkeznek az ehhez szükséges anyagi eszközökkel, képzettséggel és természetesen meg van bennük a használata iránti hajlandóság is. Így például ebből a felhasználói körből a kis települések lakosságának jelentős részét kitevő idős emberek szinte teljesen kiszorulnak, ami a hátrányok további halmozódását jelenti ezekben a térségekben.

Itt is jelentkezik a szakemberhiány. A szolgáltatások minősége részmunkaidős képzetlen személyzeten múlik. A magasan kvalifikált könyvtárosok közül kevesen választják a sok kényelmetlenséggel járó vidéki életpályát, más részről könyvtárpolitikai megfontolásból a periférián levő községi, vagy mozgókönyvtár üzemeltetésekor luxusnak tekintik a szakalkalmazott foglalkoztatását. Ez aztán olyan módon hat vissza a képzésre, hogy szűkül a felsőoktatásban részt vevők, illetve kibocsátott diplomások száma.

A vidéket olyannyira jellemző – az egy főre jutó magas költségek miatti – anyagi szűkösség kis példányszámú állomány fenntartását teszi lehetővé, ami tartalmát tekintve ritkán feleltethető meg a speciális igényeknek, ráadásul hamar elavul, megszűnik az érdeklődés iránta, ha túl sokáig egy helyben marad. Sajnos, ez utóbbi megállapítás az információs korban – bár korábbi írásokból idézett – a kistelepülések relatív elmaradottságának betudhatóan mit sem veszített aktualitásából.

Összegezve a vidékre s abból is a halmozottan nehéz sorsú kistelepülésekre háruló gondokat – mindezen tényezők kombinációja a szolgáltatások iránti fogadókészség lanyhulásához vezet, s az érdeklődés hiánya kevesebb kérés formájában még gyérebb ellátást idéz elő, ami még ennél is kisebb elvárást gerjeszt, s tovább folytatva a sort, végül összeáll a lefelé húzó spirál.

A jelenség orvoslására korán felismerték a forrásmegosztásban rejlő előnyöket, aminek számtalan kísérlet tanúsítja működőképességét. Ez alatt Nagy-Britanniában is a helyiségeken, szolgáltatásokon és személyzeten való osztozást értik. Az amerikai példához hasonlóan az intézmények közötti fúzió nem csupán a könyvtárakra korlátozódik, hanem egyéb más nem könyvtári intézményt is magába tömörít. Angliában például állampolgárok számára létesített tanácsadó irodával kooperáltak a könyvtárak.

Napirendre került tehát az információhozzáférés vidék-város közötti egyenlőtlenségének országos szintű rendezési terve, amely elképzelés szerint pl. a média bevonásával kell az objektív, idealizálástól mentes falusi élet bemutatásával eloszlatni a tévképzeteket.

Ennek az elgondolásnak a jegyében Skóciában az önkormányzatok a könyvtárakat a helyi információszolgáltatás bázisául tették meg. Szerepük eszerint a helyszín biztosításán túl, az irányelvek kialakításában, fejlesztések, képzések, támogató, segítő szolgáltatások formájában összegezhető.

Az Egyesült Királyságban az államilag működtetett könyvtári rendszeren belül a vidék ellátása a következőképpen alakul. A központi szerepet betöltő megyei könyvtáraknak léteznek fiókkönyvtárai, illetve olyan részleges nyitva tartású, könyvtári funkcióval felruházott színhelyei, amelyek felelősek azért, hogy a nehezen megközelíthető, izolált szórvány kistelepülések is hozzájussanak a könyvtári szolgáltatásokhoz. Az információs hálózat kiépülésével továbbra is megmaradt a létjogosultsága a kis falvakat, hátrányos helyzetű csoportokat kiszolgáló speciális, hazánkban egyelőre nem működő könyvtári ellátóformának, a különböző mozgókönyvtár-típusoknak. Sok helyen a már említett számítógépes és egyéb információforráshoz való hozzáférés hiányában ennek itt sincs alternatívája.

Mielőtt ezek részletes taglalásába kezdenék, érdemes egy pillantást vetni az integrált könyvtári tervezés vezérfonalául szolgáló elméleti megfontolásokra. A szigetországban ennek két típusát dolgozták ki. Az első szerint a könyvtár hagyományos szolgáltatási feladatokat – mint kölcsönzés és rekreációs tevékenységek – lát el központi, vagy részidőben nyitva tartó, ill. mozgókönyvtári egységekkel.

A másik típus teljes ellátórendszert takar, ami a klasszikus teendőkön túl az oktatási, kulturális életben és információellátásban is tevékenyen részt vállal. Könyvtárak egymás közötti, továbbá könyvtári és nem könyvtári intézmények forrásmegosztáson alapuló kooperációját feltételezi (pl. könyvtár iskolával, vagy egészségügyi intézménnyel való társulása).

A helyi sajátosságok különbözősége miatt nem lehet azonos recept alapján megoldani a települések ellátását. Egy 1998-as koncepció a könyvtári helyhatósági testületek vezető szerepét hangsúlyozza a hálózatok létrehozásának kapcsán. Az elképzelés azonban csak az állandó helyiséggel, illetve épülettel rendelkező könyvtárnál kivitelezhető. A kistelepüléseknek saját maguknak kell megoldást találniuk a helyi információszolgáltatásra. A vidéki szükségletek feltárására kutatásokat kell kezdeményezni, majd ezt követően lehet megtervezni ennek kielégítési módjait és az arra érdemes elgondolásokat finanszírozni.

Azokon a területeken, ahol a legégetőbb szükség jelentkezett a szolgáltatások iránt, létrehozták az ellátás adekvát módjait. A helyi szervezetek és a könyvtári rendszer összefogását követően országos szinten kapott nyilvánosságot a vidék problémája. Ennek felismerése azonban még mindig csak a baj orvoslása és nem a megelőzése. Sokféle kísérlet folyik évtizedek óta a periférikus területek ellátására vonatkozóan. Mindenesetre a magyarországi viszonylatokra tekintettel, érdemes kicsit részletesebben is megismerni a brit gyakorlat példáit.

Kiindulópontként meg kell említeni azt az Anglia és Wales számára készült a könyvtáros szakma által központilag javasolt ajánlást, amely szerint a 4000 főnél nagyobb lélekszámú falvakban célszerű állandó szolgáltatóhelyet üzemeltetni, heti 15-20 óra időtartamú nyitva tartással, 5000–6000 kötetes állománnyal. Az 1500 fő alatti területeken mozgókönyvtári szolgáltatást kell indítani kéthetente 15 percesre tervezett megállókkal. A kettő közé eső lélekszámú községekben vagy nagyobb mobilkönyvtár, vagy más mozgókönyvtári szolgáltatás (pl. pótkocsis teherautó, furgon) létesítése célszerű, mivel a rövidített nyitva tartású, statikus szolgáltatóhelyek üzemeltetése nem gazdaságos, túl kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a drága állományt hatékonyan ki lehessen használni.

Például Leicestershire-ben az 1000 főnél kisebb településeken kéthetente, az 1000-1500 fős népesség esetében hetente működik mozgókönyvtári szolgálat, az 1500 főnél nagyobb helyeken pedig könyvtári célzattal épített intézmény működik 10-30 óra, a helyi igényekhez igazodó heti nyitva tartással. Ezen kívül alkalmaznak még nagyobb járműveket, trélereket, vagy konténert is, szükség szerint. Staffor- shire-ben az 1500 főnél kisebb községekben mobilkönyvtár, 1500-tól 5000 főig terjedően egy leginkább lakókocsihoz hasonlítható furgon (caravan), míg az 5000 főnél nagyobb lélekszámú településeken önálló könyvtárépület áll a lakosság szolgálatára.

Sajnos, előfordult olyan eset, amikor a könyvtár bezárására került sor, ahol heti 10 óránál rövidebb volt a nyitvatartási idő és nem érte el az állományt kitevő könyvek száma a 4500-at.

Az ajánlás tehát a kisközösségek ellátására mozgókönyvtári megoldást javasolt és e mobil állomány terjedelmét vidéken 2500, városi periferikus területen pedig 4000 darabos példányszámban határozta meg.

A hálózatba való szerveződés előnyeként jelentkezik, hogy a központi szerepet betöltő könyvtár, amely a befutott kérések teljesítésével és – gazdagabb állomány és eszköztár birtokában – a segítségadás egyéb más módozataival, illetve annak megszervezésével foglalkozik pl. ingyenes házhozszállítás az elhagyott területeken élőknek, betegeknek stb. – koordinálóként közvetlen kapcsolatban áll minden egyes taglétesítménnyel, s ennélfogva kiiktathatóvá válnak a közbülső szintek bürokratikus kitérői.

Nyilvánvaló a már sokat emlegetett forrásmegosztásból származó költségmegtakarítás evidenciája. A könyvtári ellátás összehangolása más szolgáltatásokkal (pl. kereskedelmi, egészségügyi, önkormányzati), tehát a köz és a privát szektor közötti együttműködés hatékonysága hosszú távon járul hozzá a vidéki életminőség javulásához, végső soron jólétének megteremtéshez.

Az általános helyzetkép feltárása után vegyük sorra a könyvtár falain kívüli, az azon túlnyúló, de könyvtári feladatok teljesítésével foglakozó mozgó könyvtári ellátási formák Angliában alkalmazott fajtáit.

A mozgókönyvtári szolgáltatás adott kis közösség könyvtári ellátásának legértékesebb részét képezi. Rendkívüli előnye a változó viszonyokhoz való gyors alkalmazkodásában és alkalmazásának ill. használatának rugalmasságában rejlik. Az általa biztosított anyagok sokfélék lehetnek, de van, ahol nem engednek a könyvön kívül mást (pl. zenei, vagy nyelvi kazettát, videót stb.) kölcsönözni. Különös hangsúlyt fektetnek a felhasználói kör definiálására, a célcsoport életének, szokásainak, érdeklődési körének ismeretére. Rendszerint idősekből, kisgyermekes nőkből, betegség, vagy egyéb más okból lakáshoz, helyhez kötött egyénekből rekrutálódik az olvasóközönség. Ez a fajta tájékozottság annál is inkább hasznos, mivel így a könyvtárat nem használók is bekerülnek a látókörbe. A közösség ismeretében következtetni lehet arra, kik és milyen okból rekednek kívül a könyvtári szolgáltatás hatósugarán. Eszerint lehet megtervezni a szállítás optimális időpontját, hogy a munkába járóknak, iskolás gyerekeknek is legyen lehetőségük a kölcsönzésre. Találkozhatunk olyan esettel is, amikor a gyéren lakott, periferikus ipari területeken a gyárba, a munkahelyre vonul ki a mozgókönyvtár. Itt tehát megfordul az irány a szolgáltatás megy utána, ill. keresi meg a használókat.

A szállítás technikai részleteinek gyakorlati kivitelezését illetően sokféle verzió létezik. Általánosságban elmondható, hogy szigorúan előirányzott útvonalat kell bejárnia a könyvszállító járműnek, kijelölt helyeken ún. megállóban rendszeres időközönként, meghatározott időtartamban kell időznie – így bocsátva hordozható tartalmát a közösség rendelkezésére.

A kölcsönzési idő ebben az esetben az átlagosnál hosszabb, amivel érdemes számolni a költség-haszon szempontból való mérlegeléskor. A könyvek ennek során ugyanis gyorsabban mennek tönkre, s ez megdrágítja a szolgáltatást.

Érdekes kezdeményezésként került bevezetésre mintegy a személyzet és olvasó munkáját megkönnyítendő, hogy barátok, szomszédok egymásnak is kölcsönadhatják a könyveket, és nem kell annak személyesen visszavinnie a könyvtárba, aki azt kikérte.

A még intenzívebb kihasználtság érdekében néhány megyében a nyári szünetben az iskolai könyvtári állományt mozdítják el és kölcsönzik a közigazgatási határon belül eső falvak között, ellátva így a gyerekeket hasznos olvasmányokkal, s emellett még kellemes szabadidős programokkal, mint mesélés, folk műsorok stb. is színesítik az alapkínálatot. A szolgáltatások működtetésére nem célszerű professzionális személyzetet bevonni, ez nem hatékony, s egy szakképzett könyvtáros számára időpazarló tevékenység. Egy járművezető és egy asszisztens együttesen könnyedén képes ellátni a feladatot.

Angliában használatos eszköz a tréler, ami traktorral, vagy teherautóval vontatott járművet jelent és a furgont (lakókocsit) is könyvtári szolgálat betöltésére használják. Az előbbi méreténél fogva – a gazdaságos működtetés elsődleges szem előtt tartásával – inkább a nagyobb lélekszámú területeken, városokban alkalmazott. Jellegzetessége, hogy főként az esti órákban látogatja célállomásait. Különösen a gyerekekre és férfiakra gyakorol nagy vonzerőt a korábbi típussal ellentétben.

Találhatunk példát az eddig említett típusok egyvelegére is. Ez esetben a trélert egy asszisztens működteti és a nagyobb településeken állomásozik, míg a mozgó/mobil egység a sofőr vagy a könyvtári asszisztens irányításával a periferikus, vagy ritkán lakott területeket járja.

A konténeres változat lényegében a mozgó és statikus könyvtár előnyeit egyesíti magában. A bútorozott, könyvekkel megrakott könyvtári szempontból komplett épületet speciális járművön szállítják és korszerű, erre kialakított hidraulikus technikával rakják le a kijelölt helyen. Körülbelül 5000 kötet utaztatására képes. Valamelyest hasonlít a furgonhoz, azzal a különbséggel, hogy ez rendezett szobabelsőre hasonlatos enteriőrrel várja látogatóit, ezen túlmenően még egy praktikus szempontnak is eleget tesz; könnyen megközelíthető, s nincsenek meredek feljárati lépcsői. Egyetlen hátránya, hogy telepítésekor a talaj szintkülönbségeit mindig figyelembe kell venni. Mérete és belső raktere révén akár 4000 fős település ellátása is megoldható használatával. Anglia-szerte az üzemeltetésére nézve viszonylag kevés technikai problémát felvető konténerből elég sok található.

Olyan elgondolások is léteznek, amely szerint a konténerben és a trélerben kialakítanak külön teret olvasás és tanulás céljára. Sajnos a tapasztalat mindannyiszor azt igazolta, hogy ez a lehetőség kihasználatlan maradt.

Alternatív megoldási kísérlet egyikeként ismeretes – könyvtárépület és mozgókönyvtári szolgálat kombinációjaként – az olyan szállítható „könyvtártípus” amely egy – nyilvánvalóan a különböző települések közös összefogása által létrehozott több funkciós épületben kap helyet, s a hetente körútjára induló konténerezett állomány távollétében helyén más tevékenységek, programok szervezésére nyílik lehetőség. Ennek kipróbálására Bradfordban került sor, s mivel nem bizonyult túl költséges megoldásnak ( pl. a trélernél és konténernél is kevesebbe kerül ) a közepes nagyságú populációs területek ellátására ez tűnt a legmegfelelőbb módnak.

Minél nagyobb egy település lélekszáma, annál inkább indokolt a statikus könyvtárépület létesítése. 2000-3500 fős falvakban már célszerű ún. kis részidős nyitva tartású könyvtárakat működtetni. Van ahol faluházban, közösségi központban, vagy iskolában alakítanak ki teret számára. Gyakran alkalmaznak a heti 1-9 órát nyitva tartó kb. 400-3000 db-ig terjedő állományú kis könyvtárakban kisegítő munkaerőként önkénteseket is.

A könyvtárépület gyakran a találkozások, szociális események színtere, ami a helyiek számára nagyon fontos fórum a közösség összetartása, kohéziója szempontjából. Ezen intézményeknek ráadásul a mozgókönyvtárral összevetve sokkal nagyobb a befolyásuk ama bizonyos négyes címszóban összefoglalt a könyvtár feladatát a kultúra, oktatás rekreáció és információellátás fogalmaiban kijelölő misszió teljesítésében.

Angliában nemcsak a vidéki kistelepülések ellátása működött elégtelenül az elmúlt néhány évtizedben, hanem az elmaradott ipari területeké is e tekintetben hasonló természetűnek mutatkozott. Ennek megfelelően az ellátórendszer javítására tett megoldási javaslatok a területek különbözősége ellenére sok tekintetben azonosságot mutattak pl. mozgókönyvtárak beindítása. Az információhoz való egyenlő hozzáférés esélyének biztosítékaként országszerte több helyen is az arra rászorulók olvasmányhoz való juttatását a könyvek és egyéb könyvtári anyagok házhoz szállításával oldották meg.

Bár láthattunk példát helyi kezdeményezésekre, amelyek mai napig is folynak Anglia-szerte, hosszú távon az információs infrastruktúra fejlesztése – ami 1997 óta működik országos szinten összehangoltan – ígérkezik a szférára olyannyira jellemző évről évre csökkenő anyagi támogatás egyetlen ellenszerének.

Az immár elektronikusan is összekapcsolt hálózatokba szerveződött vidéki könyvtárak a többfunkciós nagyobb megyei könyvtárak központilag beszerzett speciális elvárásoknak is megfelelő állományához egy számítógépes katalógus segítségével férhetnek hozzá, s ráadásul ez a törzsállomány bárki által és bárhonnan elérhető a megye területéről, ami egyúttal a kért dokumentumhoz való hozzájutást 3 napon belül garantálja. A jól kiépült hálózat részeként működik ilyenformán a mozgókönyvtári ellátórendszer is, ami változatlanul elsősorban szórakoztató irodalommal és tanulást segítő anyagokkal látja el vonzáskörzetének lakóit.

Anglia északi területén az elektronikus hálózat megyehatárokat is átlépve egész régiókat összekötve biztosítja a területén élőknek az információhoz való hozzáférés egyenlő esélyét, így kapcsolva be a kis településeket is a virtuális rendszerbe.

Látható mindebből, hogy a helyi nehézségek leküzdésére a 90-es évek végén csak összehangolt programok kivitelezésével nyílik mód. Ne felejtsük el azonban, hogy a legkorszerűbb technika sem helyettesíti a hagyományos könyvtári szolgáltatást, ill. annak bizonyos specifikumait. Nem szünteti meg a szeparációt, s érvényes ez hangsúlyozottan a kistelepülések esetében, ahol is a személyes kapcsolat semmilyen eszközzel sem pótolható.

Amint arra már utaltam vidéken együtt élnek a csúcstechnika vívmányai sokszor a 20 évvel ezelőtti ellátási formákkal, azokat gyakran áthatva, modernizálva pl. mozgókönyvtárban számítógépes keresés biztosítása. Így továbbra sem szűnik meg a területi ellátórendszernek a helyi sajátosságok egyediségéből fakadó változatossága. Éppen ezért a jövőben is szükség lesz a lakossági igények feltérképezésére, a könyvtár működésének, hatékonyságának folyamatos mérésére, külső kapcsolatainak értékelésére, a szolgáltatások minőségének megfelelő színvonalon tartására. Javítani kell az információhoz való hozzáférés kiemelt könyvtári feladatként történő kezelésének helyzetén, hogy a közösség számára is ez egyértelművé váljon. A közvélemény-kutatások szerint ugyanis ez a forrás Angliában a 3. helyre szorult, az otthonról, az iskolából, munkahelyről, ill. a másodikként említett helyi közösségből származó ismeret, információ mögött.

 

Wales

A 70-es évek végéről származó szakirodalomban külön utalásokat találhatunk a walesi vidéki ellátórendszerre vonatkozóan. Mivel nem sok különbséget fedezhetünk fel az angliaihoz képest, ezért csak a 20 évvel ezelőtti gyakorlat számunkra érdekes vonásait szeretném kiragadni az 1978-ban megjelent cikkgyűjteményből.

A vidéki könyvtárak problémája röviden három pontban foglalható össze.

1.  

 Fizikai adottságok – nagy területen egymástól távol élő kis közösségek.

2.  

 Limitált források – magas költségek, megfelelő könyvtári helyiségek hiánya, alacsony példányszámú gyűjtemény, amit az elavulástól védendő – cirkuláltatni kell a környék könyvtárai között.

3.  

 Szakképzett személyzet hiánya.

Walesben a csökkenő népességszám mellett a vidéki területek jelentős részének pihenőhellyé történő átalakulása az őslakosság ideiglenesen ott tartózkodó idénylakosokra való kicserélődése – akik megfelelő saját, ill. tömegközlekedési eszközök híján kénytelenek a helyzettel járó kényelmetlenségeket elviselni, jelzi a demográfiai átrendeződések újabb tendenciáját. A centrumoktól távol eső egyébként a vidék minden más pozitívumával, kényelmével kecsegtető falvak kulturális életének egyetlen képviselője a könyvtár maradt, amely gyakran valamely más intézménnyel közösen működik. Ez a megyei tanács által létrehozott ún. közösségi központ, helyet ad még pl. az oktatási és szociális tevékenységeknek, a költségmegosztás elve alapján biztosítja a szolgáltatások működését, amelyre ezen együttműködés hiányában külön-külön egyikük sem lenne képes.

A könyvtári szolgáltatást is magába foglaló intézmény igazgatásában egyszerre több fenntartó is részt vesz, így fölötte beleszólási jogot gyakorolhatnak pl. a képviselők, iskola vezetőség, közösségi tanács és más szervezetek tagjai.

A kistelepülések ellátásakor az 1000 fős lakosságszámnál húzható meg az a határ, amelynél már indokoltnak tekinthető a mozgókönyvtár használata.

Az egyéb ellátási formákról még elmondható, hogy kezdetben sok helyen az ún. könyvlerakat (letét) létrehozását választották, amit önkéntesek működtettek. Ennek néhány száz kötetes állományát, évente négyszer frissítették. A letétet kiegészítő postai rendelés, amit a tanulóknak nyújtottak kiegészítő szolgáltatásként, kiiktatódott a limitált könyvtári nyitva tartásból eredően nem kellő mértékben kihasznált könyvállomány drágasága miatt. A depozitot felváltotta a nagyobb méretű, a könyvek áramoltatása szempontjából jelentősebb, igaz relatíve drága, összességében mégis hatékonyabb mobilkönyvtár, amelynél a költségtényezők mérlegelésekor az alkalmazott járművek megfelelő kiválasztása nem elhanyagolható tényező. A szociális tevékenységeket is ellátó mozgó szolgáltatás kéthetente fél órát tartózkodik a kijelölt helyszínen, havonta egyszer pedig 15–20 percre felkeresi az otthonokat és a farmokat is.

A lakókocsi (furgon) és a tréler (vontatott jármű) kombinációja a részidős nyitva tartású körzeti könyvtárak és mobilkönyvtárak tulajdonságainak társításából született. A háromezres és az alatti lélekszámú településeken hetente egy alkalommal szolgáltat. Az akár 3–4 odavontatott furgon kb. 6000 könyvet tartalmaz. Ha több jármű áll a lakosság rendelkezésére, mindenki kényelmesen veheti igénybe a szolgáltatást. A részleges nyitva tartású könyvtárral szembeni előnye a könyvállomány állandó elérhetőségében rejlik.

Az angliai példából már ismert mobilkönyvtár és tréler ötvözete itt 100–1500 fős településeket lát el. Rendkívül gazdaságos, mivel így csökkentett személyzettel is kifogástalanul funkcionál.

A konténeres könyvtári változat alkalmazása szintén használatos errefele. A hely körültekintő kiválasztása lehet ez esetben fontos szempont. Nem jelent újdonságot a szállítható letétek, raktári állományok (kizárólag könyvek) bizonyos napokon, meghatározott településeken, az erre a célra kijelölt épületben való elhelyezése sem.

Sok könyvtári felügyelet alapított kettős funkciójú könyvtárat közművelődési és oktatási célzattal – gazdaságossági megfontolásból, aminek során pl. a gyerekek számára lehetőség nyílik arra, hogy közelebb kerüljenek a közösségi tevékenységekhez. Egyébként Walesben rendelet írja elő, hogy a könyvtári szolgáltatást ki kell terjeszteni az iskolára. Nyári szünetben gyakori látvány a kötelező olvasmányok és a szórakoztató irodalom szállításán túlmenően, a gyerekek szórakoztatását szolgáló programokat is ajánló faluról-falura járó könyvtári jármű.

Az országos könyvtári hálózat vezetőségének egy 1998-ban született elképzelése szerint – amelyről nem tudni ténylegesen ki lett-e próbálva a gyakorlatban – ún. minikönyvtárak felállítására tesznek javaslatot. Érdekes elgondolásnak tűnik az olvasók, kölcsönzők ingyenes, vagy mindenesetre kedvező tömegközlekedési tarifával közvetlenül a könyvtárhoz történő szállítása is.

Ez a testület külön szorgalmazza hatásvizsgálatok folytatását. Az új formák, technikai egységek bevezetését követően azonnal mérnék ezek működőképességét és a hatékonyság megállapításához ezt az emberek szükségleteivel állandóan összevetnék. Biztosítanák a szakemberek képzését és arra a területre csoportosítanák át a forrásokat, ahol arra a leginkább szükség van.

Visszatérve a korábbi állapotokhoz az állomány terjedelmére vonatkozóan is megfogalmazódott egy ajánlás. Ebben 4000 főre 8000 könyvet számítanak, ebből 6000 kötetet javasolnak szabadpolcra kitenni, míg 1500 fő esetében 5500–6000 kötetes állományt és 5000 kötetes szabadpolcos állományt tartanak ideálisnak.

A szolgáltatási pontok havonta folyamatosan cserélik egymás közt állományuk egy részét. Ezeken a területeken a referensz könyvek, közhasznú információt tartalmazó anyagok és szolgáltatások kiemelt fontosságot nyernek, s akár statikus, akár mozgókönyvtári forrásból, beszerezhetők kell legyenek.

A gyűjtemény mellett az intézmény másik tőkéjét a humán erőforrás képezi, ami errefele nagy érték. Kísérleteztek szakképzett és képzetlen személyzet vegyes alkalmazásával is. Mivel a forrásmegosztás a munkaerőre is vonatkozik, így gyakori, hogy több intézmény (pl. iskola, egészségügy stb.) osztozik a könyvtároson. A kisebb településeken pedig láthattuk a mozgókönyvtárban szakember irányításával asszisztens, vagy sofőr látja el a teendőket. Az igény egyébként gyakorta felmerül nemcsak Walesben, hogy külön képzést kellene indítani azon könyvtárosok számára, akik kistelepüléseken, falvakban vállalnak munkát – a helyi lakosok kielégítő ellátása érdekében. Alapfeladatukon túlmenően más közösségépítő tevékenységet is el kell látniuk, illetve abban részt kell venniük.

Külön említést érdemel az igen gyér népességű mindössze 200–500 közötti lélekszámú, zömében idősek lakta falvak ellátása, ahol a mezőgazdasági munkálatok mellett a turizmus kap egyre nagyobb szerepet a település bevételének termelésében. A mobil könyvtári ellátás dominanciája mellett előforduló egy-két könyvtárépület inkább szociális alapon funkcionál – s szerencsére jól kihasznált. Ezeken a helyeken a mindennapi életritmus ismeretében a boltok nyitva tartásához, a menetrendhez és egyéb elfoglaltságokhoz kell igazítani a szolgáltatások időpontját. Mozgókönyvtárak errefele kéthetente fordulnak meg, kb. 25 percet állnak egy helyen és 2000–2500 könyvet visznek ki egyszerre.

A kisfalvakban felmerülő speciális kéréseket heti rendszerességgel gyűjtik össze. A sürgős megrendeléseket postai úton továbbítják a központi könyvtárakba, ahonnan majd kiszállításra kerül a kért anyag. A könyvtárközi kölcsönzést itt is alkalmazzák.

A működő szakfelügyelet a statikus könyvtárak munkáját ellenőrzi. Ennek keretében havonta egy alkalommal végiglátogatja az intézményeket.

Az iskolai mobilkönyvtár több helyszínt szolgál ki egy szakképzett könyvtáros irányításával., aki maga válogatja ki a kiszállítandó kollekció darabjait – az új könyvek listájáról évente megjelentetnek egy kiadványt – amit aztán az adott iskola megkap félévente, majd ennek az állománynak a fele gazdát cserél.

A mobilkönyvtárnak egy további fontos szerepe rejlik a kulturális műsorok, rendezvények népszerűsítésében, reklámozásában, ugyanis közvetítésével kapnak tájékoztatást és kapcsolódhatnak be ezekbe a kistelepülések lakói.

Rövid kitérő gyanánt érdemes a speciális információs szükségletek kielégítéséről is ejteni néhány szót pl. a cégek, ipar számára szakirodalommal, naprakész tájékoztatási anyaggal való ellátástól kezdve a technika fejlődésének legújabb hírein keresztül a helyi fogyasztói szokásokig bezárólag, – ami mind a könyvtár által válik hozzáférhetővé. Walesben kettős szintje épült ki az információszolgáltatásnak.

1.  

 Helyi szint – ami átfogó igénnyel minden kérdés megválaszolására vállalkozik és azonnal elérhető a helyi adatbázis segítségével. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a legfontosabb segédeszközök, mint szótár, menetrend, térkép, folyóiratok stb. itt bármikor fellelhetők.

2.  

 Speciális kérések teljesítésére szakosodott szint (állomány és személyzet vonatkozásában egyaránt).

Ez a hálózat aztán egész Walesre kiterjedően – élén a nemzeti könyvtárral és kormányzati finanszírozással – igyekszik a könyvtári szolgáltatásokat illetően többnyire tájékozatlan emberek minél szélesebb rétegei számára tudatosítani a használatában rejlő előnyöket, egyáltalán a mindennapi életben való nélkülözhetetlenségét.

Végezetül egy nagyon egyszerű, de talán jól hasznosítható, kipróbált 1993-ból származó ötlet leírásával zárom a szigetországi blokk bemutatását. Ennek alkalmazása ott válik célszerűvé, ahol viszonylag szerény keretekből kell megoldani a kistelepülések könyvtári állományának frissítését, ill. gyarapítását.

Angliában a kistelepülések könyvtárai (statikus és mozgó) egyaránt a megyei központi könyvtárral állnak összeköttetésben. Így egy közös könyvalap működik, amiből az egyes intézmények a kölcsönzők számarányának megfelelően részesülhetnek. Ahol kevesebb az olvasó, oda kevesebb új könyv kerül. A könyvtári állományok 50%-a könyvtárak között évente cserélődik, de ez sem tűnik elégségesnek a frissítéshez. Éppen ezért létrehoztak egy olyan gyűjteményt, amelyet 13 részre osztva 13 könyvtár között forgatnak rendszeres időközönként. Az állomány folyamatos bővítésének kritériumai szerint a könyvek nem lehetnek 1990-nél korábban megjelentek; de jó olvasmányok (ismert szerző tollából származnak); népszerűek, divatosak, és némi kísérletezésnek is teret engednek; nem lehet belőlük egynél több, azaz másodpéldány; és lehetőség szerint – hiszen természetüknél fogva nehéz teljesíteni a rájuk irányuló kéréseket – a bestsellerek kerülendők.

A könyvek fenti ismérvek szerinti kiválasztása katalógusból, beszerzésük pedig a könyvtárellátón keresztül történik. Ilyen formán mód nyílik arra, hogy olyan drága, értékes könyv is eljusson az olvasóhoz, amit egyébként önerejéből a saját körzeti könyvtár megvásárolni képtelen lenne.

A továbbiakban a gyűjtemény azonosítására és elkülönített tárolására külön gondot fordítanak. Új helyén 8 hétig időz és összesen két évig köröz a kb. 1100 új könyv a kistelepülések könyvtárai között. A csere a számítógépes rendszer által központilag ellenőrzött, adminisztrálása automatizált, ami a személyzetet nagyban tehermentesíti.

Az újonnan érkezett könyveket aztán jól látható helyen erre rendszeresített, figyelemfelkeltő feliratozással ellátott polcokra rakják ki. Az áthelyezés során a kölcsönzött anyag automatikusan új helyére kerül és két év elteltével végleg az utolsó helyszínen marad.

A kezdeményezés a tapasztalat szerint sikeresnek mondható, mind a szakma, mind pedig az olvasók részéről, ugyanis lényegesen gyakrabban kölcsönzik ezeket a könyveket.

A kezdeményezés ötletgazdáinak mottója nagyjából így hangzik: Állandó készenlétben állva kell a kereslet és kínálat vákuumában az olvasó pillanatnyi érdeklődését megragadni és kielégíteni.

 

Franciaország

Franciaországgal folytatva a sort, könyvtári ellátórendszerének különböző fejlődési fázisain egy erről megjelent tanulmány kalauzolja végig az érdeklődőket betekintést engedve történetének 1945-től napjainkig terjedő időszakába.

A háború évei után Franciaországban kevés ún. vidéki helyhatóság által működtetett könyvtár volt. Alternatív megoldásként az oktatási minisztérium berkeiből induló kezdeményezés hatására létrehozták a mozgó, vagy „vándorló” könyvtári szolgáltatást, amiből először mindössze nyolcat állítottak üzembe. Azokat a megyéket preferálták első körben, ahol már korábban is próbálkoztak a könyvtári szolgáltatás megszervezésével. Ezekhez az intézményekhez csatoltak egy-egy mozgókönyvtárat és adtak hozzá egy bibliobuszt is 4 fős személyzettel „felszerelve”. A pénzügyi keretek szerény mértékénél fogva persze messze nem tudtak megfelelni a várakozásnak. Később a könyvtári rendszeren végrehajtott átalakítás után ugyan számuk a duplájára nőtt, de a könyvtári szférát folyamatosan jellemző pénztelenség és nemtörődömség miatt csak igen lassú fejlődés volt tapasztalható. A 60-as évek elejétől aztán újraélesztették a szolgálatot és újból növekedésnek indult a rendszer. 1985-re már a tengerentúli területekre is jutott az ellátásból.

Az erős centralizációs törekvések miatt a 80-as években a megyéknek nem volt túl sok befolyásuk a döntéshozatali folyamatokra. Mindeközben egyre inkább kezdtek kiütközni a települések közti területi egyenlőtlenségek, így elkerülhetetlenné vált a decentralizálódás. Ennek eredményeképpen állami irányítás alól a könyvtári szolgáltató rendszer átkerült helyhatósági illetékességi körbe az önkormányzatok irányítása alá. Azóta az államnak, illetve a felügyeletet ellátó minisztériumnak nincs közvetlen beleszólása a könyvtári ügyekbe. Feladata pusztán a személyzetre fordítható éves támogatás keretének biztosítására korlátozódik.

Kezdetben a 15.000 főnél alacsonyabb népességszámú területeken működött az ellátás imént említett formája, majd átmenetileg több pénz jutott a területre így 20.000 főnél húzták meg a határt. 1985-ben az önkormányzatok fenntartói szerepkörének kijelölését követően ismét lecsökkent ez a szám 10.000 alá. Franciaországban 29 millió ember él 10.000 főnél kisebb településen, ami a lakosság közel felét 48,6%-át teszi ki.

A helyhatósági irányítás alatt álló területek különbözőségei – a közigazgatási rendszer sajátosságaiból adódóan – egyre kifejezettebbé váltak. A helyi gazdasági erőktől, bevételek beáramlásától való függés, valamint az emberek könyvtárügy iránti attitűdjének mikéntje teremtett esélyt a túlélésre, felvirágzásra, vagy ítélt intézményeket vegetálásra, legvégső esetben pedig elhalásra. Míg az ország déli részén, ahol a népességszám csökkenése miatt éppen hogy fenntartható volt a rendszer, északon gyorsan és sikeresen kiterjesztették a szolgáltatást. Könyvtárak épültek s bőven jutott az állomány, szállítás és személyzet finanszírozására.

A történet elején, ha visszaemlékszünk tudjuk, hogy kevés bibliobusz járta az ország útjait. Kiegészítésül raktárakat, lerakatokat létesítettek a könyvek tárolására és elosztására. A célnak az iskolaépületek kiválóan megfeleltek, ezért sokáig az ő reszortjuk lett a megfelelő hely biztosítása. Később azzal a szándékkal, hogy elszakadva az iskola berkeitől és specifikus olvasóközönségétől a felnőtt olvasókhoz is eljussanak ill. más területek fele is nyissanak következő helyszínül a városházát jelölték meg a könyvtárügy illetékesei. De innen is továbbterjeszkedett a hálózat és hamarosan ifjusági klubok, idősotthonok, börtönök, kórházak, gyárak falain belül találta magát. Ma kb. 30.000 ún. lerakó, – vagy raktárhely van. Előfordul néhol, hogy a helyi közösség támogatásával már könyvtárrá nőtte ki magát a lerakat.

Ennek a viszonylag egyszerű szolgáltatási formának a hátrányaként írható le a közvetlen kontaktus hiánya olvasó és személyzet között, ahol a könyvet kölcsönözni szándékozó egyén teljesen magára hagyva kénytelen eligazodni a papírrengetegben.

Sokáig a járművek és az azt kezelő személyzet számára sem voltak fedett helyiségek, mindig községi, vagy egyetemi könyvtárakban vendégeskedtek az egyébként nagyon szigorú idő és menetrend szerint rögzített országjáró körútjuk során. Majd 1968-tól felépült az első funkciónak megfelelően kialakított központjuk. A buszsofőrök nehézségeit megkönnyítendő kisebb tárolóépületeket, ún. alközponokat létesítettek, ahol az állomány mellett az iroda és a bibliobusz számára külön helyiséget alakítottak ki. Ma már van olyan megye, ahol három alközpont is működik. A hálózat összefogására, kohéziójának erősítésére létrehozott csúcsintézmény, egyáltalán a mozgókönyvtári rendszer struktúrája még részleteiben sem emlékeztet a mi közművelődési könyvtári szisztémánkra. Ezeken az ellátóhelyeken ugyanis úgy zajlik a kiszolgálás, mint ahogyan az egy raktárban megszokott, s ahogyan az a lelkes önkéntes személyzettől elvárható, ugyanis a munkálatokat mindenkor ilyen típusú munkaerő látja el. Ezzel együtt 1960-óta komoly közművelődési és oktatási koncepciók, fejlesztési tervek megvalósításának szolgálatába szegődve veszik fel a harcot az írástudatlanság ellen és vesznek részt a még több olvasót megcélzó, ill. az olvasás népszerűsítését hirdető kampányban. A jövőbeni potenciális önkéntesek kiképzése is rájuk háruló stratégiai feladat.

A korabeli ma már talán megmosolyogtató képek a bibliobuszok őskorából, amikor még a rakodás megkönnyítésére bőröndöket iktattak be a könyvek ki- és bepakolásának felgyorsítására – múlttá váltak. A kezdeti alapkollekció, ami esetenként 25–30 könyvvel indult most jócskán kibővülve várja a látogatókat. Napjainkra kevés kivételtől eltekintve 1.500.000–2.500.000 darab terjedelmű, s tartalmában, témáiban igen nagy változatosságot felmutató. Emellett audovizuális anyagokkal is gyarapodott a kínálat. Egy 1988-ból származó adat szerint 20 millió könyv és 1,2 millió audovizuális anyag birtokában évente 1,4 millió kötetes beszerzéssel büszkélkedhet a francia mozgókönyvtári hálózat. Ekkora mennyiségű könyv és egyéb könyvtári anyag mobilizálására már nem tűnik elégségesnek az a néhány elavult jármű, ami még 5–10 évvel korábban jó szolgálatot tett az intézménynek. 1995-re egy-egy raktár/lerakat 11 saját gépjárművet is magáénak mondhat. Összességében országszerte több mint 600 bibliobusz, erre a célra foganatosított teherautó keresi fel nap mint nap az állomáshelyeket. S az egyre differenciálódó igényekhez igazodva sorra jelennek meg a speciálisan felszerelt különböző funkciókra szakosodott bibliojárművek így pl. médiabusz, bébibusz stb.

Mivel 1986-óta a rendszer fenntartásáért, működtetéséért az egyes megyék a felelősek, így a személyi állományra vonatkozó kérdésekben a döntés az ő illetékességi körükbe tartozik. Eszerint a mindenkori helyi pénzforrásoktól függően igen nagy a változatosság régiónként. Viszonylag kevés az állami alkalmazott. A kezdetben még a bibliobusz iskolákba való kitelepítésének idejéből csak kisegítő munkára felvett önkéntes munkaerő száma – akik a pedagógusok és helyi lelkes aktivisták köreiből kerültek ki – mára 50.000-re (95%-uk nő) duzzadt a többletfeladatok követelményeihez igazodva.

A század utolsó évtizedeit jellemző számítógépesítés és digitalizálás a mozgókönyvtári hálózatot sem hagyta érintetlenül. Már 1984-85 között kezdetét vette egy kísérleti projekt Franciaországban. Az azonos területen működő könyvtárak – amelyek a növekvő decentralizáció, regionalitás hatására fokozatosan multimédia gyűjteményekké, szolgáltatóhelyekké alakulnak át – kooperációja itt is elengedhetetlen feltétele a forrásmegosztás logikáján alapuló költségkímélő gazdálkodásnak.

Végezetül a cikk szerzője hangsúlyozza: a mozgókönyvtári hálózat vitalitásának hosszú távú megőrzése abban az esetben lehet sikeres, ha kiemelt figyelmet fordítanak a technikai fejlődés és a tömegtájékoztatás által generált folyton megújuló, változó közönség igényekre.

 

Hollandia

Hollandiában köztudottan a közművelődési könyvtárak hálózata igen jól szervezett. A könyvtárügy a közoktatási és kulturális minisztérium felügyelete alá tartozik. Számos szervezet működik azonban, ami segíti a könyvtárak munkáját. Az ellátórendszer országos, megyei és helyi szintre tagolódik. Minden megyének saját könyvtári központja van. A 3000 főnél népesebb településeken teljes önállóságot élveznek az intézmények – amelyekhez több fiókkönyvtár is tartozik. Az ennél alacsonyabb lélekszámú területeken pedig együttműködnek – közigazgatási besorolásuk szerint – a 12 tartományi könyvtár valamelyikével, amelyeket részben a megyei önkormányzat finanszíroz. A legkisebb településekre bibliobuszokkal juttatják el az olvasnivalót. A központi szerepkörrel felruházott intézmények speciális termékeket és szolgáltatásokat is biztosítanak, amely iránt nagyfokú igény mutatkozik pl. az iskolák, kórházak és egyéb szervezetek részéről.

A helyi könyvtárak önállóak, működési költségük 75%-át az arra illetékes önkormányzat finanszírozza. A szolgáltatás fenntartásáért és színvonaláért egy non profit alapítvány felel. A könyvtár méretét, építészeti és egyéb műszaki paramétereit a könyvtári bizottsággal együtt a helyi önkormányzat határozza meg.

Hollandiában a könyvtárügyben érzékelhető „jólét” és egyáltalán odafigyelés ellenére – amelyet a lakosság 30%-ának könyvtárlátogatói státusa is ékesen fémjelez – csökken a kultúra ezen szférájára fordítható pénzeszköz mennyisége, ami a rendszer átalakításának, racionalizálásának gondolatát veti fel. Eszerint pl. a legkisebb könyvtárak korlátozott terjedelmű állománnyal és nyitvatartási idővel várnák az olvasókat. A következő szinten nagyobb, gazdagabb kínálattal rendelkező, míg a legfelső szinten regionális szerepet betöltő könyvtárak foglalnának helyet. Gazdasági megfontolásból az összes szereplő együttműködése ehelyütt is elengedhetetlennek tűnik.

A közkönyvtárak funkcióiban végbemenő változás – a fejlett nyugati világ más részeihez hasonlóan – irányát tekintve a szabadidős, kulturális élet területén gyakorolt missziós tevékenység betöltéséből egyre inkább egy korszerűbb hangsúlyozottan oktatási tartalmú, információszolgáltató szerepkör felé tart.

A szomszédság ürügyén mindjárt idekapcsolható a flamand közkönyvtárakról szóló rövidke leírás is, amelyből megtudhatjuk, hogy az önkormányzatokat törvény kötelezi könyvtárak alapítására és működtetésére, mivel ezek képezik a kulcsfontosságú közösségi élet színtereit.

Az ellátórendszernek itt is három szintjével találkozhatunk;

1. Helyi ( községi, városi könyvtárakkal), 2. Ezek koordinálásával foglakozó központi helyet betöltők, ill. a speciális feladatokat ellátók 3. szintjével. Ez utóbbi azért érdemel említést, mert nyugaton már jó ideje vallott és a gyakorlatban is meghonosított nézet, miszerint a hátrányos helyzetű rétegek társadalomba való sikeresebb bekapcsolására tett kísérlet a többi társadalmi, szociális és kulturális intézményhez hasonlóan a könyvtárra is megfelelő szerepet ró. Ennek értelmében létezik külön szolgáltatás vakok, kórházi betegek, valamint munka-és lakóhelyük közt ingázók részére.

 

Skandináv államok

Elérkeztünk az európai könyvtárak vidéki ellátórendszerei közt tallózó sorozatunk utolsó állomására, amelynek helyszíne talán nem véletlenül Észak-Európa. Köztudottan a világon a könyvtári terület fejlettségét illetően a Skandináv országok állnak az élen. Jóléti államokról lévén szó a rendelkezésre álló – a világ más térségeinél lényegesen kedvezőbb könyvtári rendszerre fordítható anyagi keretek biztosítása errefele elsősorban az ügy kiemelt kérdésként való kezelésének, egyszerűen szólva, odafigyelésnek tulajdonítható. Sok hasonlóságot fedezhetünk fel intézményrendszereik strukturális és működési sajátosságaiban és egy az északi államokat olyannyira jellemző kultúra ezen belül is az olvasás iránti pozitív attitűdben. Ennek szellemében realizálódhatott pl. a Skandináv országokra kiterjedő ingyenes könyvtárközi kölcsönzés gondolata. Ismerkedjünk meg közelebbről is az egyes országokban folytatott vidéki területek ellátására irányuló könyvtárpolitikával.

Svédország

Egy 1990-ben íródott cikk címében is árulkodó: „A vidéknek szüksége van könyvtárakra.” – s hangzik mindez el Svédország vonatkozásában, ahol egy ezzel a felszólítással meghirdetett szakvásárral egybekötött kiállítás szervezésével kívánták felhívni a figyelmet a vidéki könyvtári helyzetben tapasztalható elégtelenségekre, anomáliákra.

A ritkán lakott területeken teljesen másfajta elosztási és piaci problémák jelentkeztek, mint az urbanizáltabb térségekben. A fő és körzeti könyvtárak közötti távolság az emberek és könyvtárak viszonylatában is leképződik. A könyvtári szolgáltatásokat eladni már csak a személyzet alacsony létszáma miatt is ritkán lehetséges. Ezért merült fel annak az igénye, hogy reálisan feltérképezzék egy felmérés keretében azt, hogy milyen könyvtárakra, irodalomra is van szüksége a mindennapi életében munkájához a vidéki lakosságnak. A probléma itt ugyanis nem kifejezetten dologi jellegű javak, mint épületek, eszközök, berendezési tárgyak stb. hiányaként jelentkezett, sokkal inkább a szolgáltatás tartalmában és minőségében. A könyvtárépületek megléte az idősek és gyerekek ellátásában addig is kulcs szerepet töltött be. Ugyanakkor a különböző szakmák részéről is gyakorta mutatkozott érdeklődés a megfelelő tartalmú szolgáltatások iránt.

A könyvtár funkciója Svédországban a hivatalos definíció szerint, – ami nem szakmai, hanem elsősorban politikai, döntéshozói oldalról kialakított – a szórakoztatás és nem a hasznosság. Vélhetőleg ezen hozzállás miatt alakulhattak ki, illetve érzékelhetők ezek a fajta hiányosságok a szolgáltatások minőségének tekintetében. A könyvtáros szakma megelégelve a helyzetet megszervezte – saját életképességét megóvandó – ezt a találkozót, ami testközelbe hozta egymással a fogyasztót és szolgáltatót. A cél az igények pontos felmérése volt. Önmagában már az is árulkodó, hogy kik látogattak el a kiállításra (gazdálkodók, helyi politikusok, cégek képviselői stb). Egy Amerikából átvett kérdőíves felmérés segítségével fény derült arra, hogy az emberek valójában nincsenek tisztában azzal, hogy milyen szolgáltatást is nyújt a könyvtár pl. igénylik az adatbázist amikor az már rég működik.

A következő lépésben a svéd könyvtárakban fellelhető ide vonatkozó szakirodalom alapján az agráregyetem kutatói öt listát állítottak össze, amelynek segítségével be lehetett szerezni azokat a könyveket, amelyek a helyi könyvtár kézikönyvtári alapállománya számára nélkülözhetetlennek bizonyultak.

Mindezek megvalósítása anyagi források és szakképzett személyzet meglétéhez volt köthető. A szakképzett könyvtárosok iránti további kritériumként került megjelölésre, hogy a könyvtárosképzésnek a jövőben magában kell foglalnia az emberek könyvtár fele megnyilvánuló szükségleteinek, ill. ezen szükségletek felismerésének oktatását is. A szolgáltatónak naprakész ismeretekkel kell rendelkeznie környezete mindenkori elvárásairól, minekután a konkrét feladatokat, célokat helyben lehet csak kialakítani. S mindezen kezdeményezés eredményességének visszajelzéseképp ajánlatos folyamatos teljesítménymérést végezni.

Norvégia

Norvégia könyvtári rendszere kutató és szakkönyvtári, közművelődési és iskolai könyvtári hálózatra oszlik. A közművelődési és iskolai könyvtárakat irányító szervezet a kulturális minisztérium főosztályként működik. Összesen 437 települési és 19 megyei könyvtárat találunk az ország területén. A kisebb intézmények a megyei könyvtárakkal állnak kapcsolatban. 1985-óta törvény mondja ki, hogy minden településen könyvtárat kell létesíteni, amelyet szakképzett személyzetnek kell üzemeltetnie. Földrajzilag hátrányos helyzetűnek a fjordok lakossága tekinthető, olvasmánnyal való ellátásukat bibliohajóval oldják meg. Emellett számtalan egyéb járulékos programot is szállítanak az itt élőknek, mint kiállítás, színházi előadás, író-olvasó találkozó stb. A mobil vizi szolgáltatás szárazföldi megfelelője Norvégiában sem ismeretlen; bibliobusz közlekedik országszerte munkájával segítve az állami kezdeményezésű olvasást támogató programok sokaságát.

A hátrányos helyzetű emberek ellátásának felkarolására kiemelt figyelmet szentelnek. A könyvtár adminisztratív dolgozói az otthonukhoz kötött, kórházi beteg, fogyatékos, vagy éppen börtönlakó társaik kellemes és hasznos szabadidejének eltöltéséért felelősséget érezve nekik rendszeresen helybe viszik az olvasnivalót.

Norvégiában ingyenes a könyvtárhasználat a kölcsönzést és internetezést is beleértve. A számunkra hihetetlenül pazar ellátás finanszírozása kisebb részben – elnyerhető pályázatok révén – állami, nagyobb részt helyi és kommunális adóból származik, amelynek elosztásáról az illetékes területi önkormányzat dönt.

A komputerizáció rendkívüli fejlettségének köszönhetően 1999-ben a közművelődési könyvtárakat országosan összekapcsoló rendszerbe mindössze két település nem csatlakozott még be. Az összes intézmény ugyanazt az adatbázist használja, létezik azonban olyan pl. külföldi folyóiratokhoz való hozzáférést lehetővé tevő adatbázis, ami bárki számára otthonról is elérhető. Néhány éve a kis könyvtárak külön támogatásban részesülnek azért, hogy saját állományukat feltegyék az internetre.

Norvégiában a megfelelően kiépült infrastruktúra hátterében inkább az iskolai könyvtár fejlesztésére helyezik a hangsúlyt annak tudatában, hogy az olvasás szeretete a „jó” olvasóvá válás előfeltétele a kisgyermekkori szocializáción múlik, amit nem elég időben elég korán elkezdeni.

Finnország

Ha lehet még tovább fokozni az ellátás színvonalát a számunkra irigylésre méltó helyzetben levő országok sorából kiemelkedik Finnország és Dánia, amelyek a világon a legfejlettebb és legszervezettebb könyvtári rendszert tudhatják magukénak. Velük zárva a Skandináv körképet először ismerkedjünk meg a finnországi helyzettel. E rövid visszapillantásból megtudhatjuk, honnan indultak 30-40 évvel ezelőtt és hol tartanak jelenleg – ezzel is érzékeltetve a könyvtárügyben végbement változásokat, ill. az ezt fémjelző fejlődésvonal meredeken emelkedő ívét.

Finnország igen gyéren lakott. Nagy területen kevés ember él. A 70-es évekre a szegény mezőgazdasági ország fejlett ipari társadalommá nőtte ki magát, ami jótékony hatást fejtett ki a közszolgáltatások vonatkozásában is. Ennek köszönhetően a könyvtári rendszer komoly átalakulásokon esett keresztül. Tíz év alatt az oktatási minisztérium megszüntette az addig működő könyvtárak csaknem felét, amelyek közt sok kis méretű, régi, elavult faépület volt, s ehelyett a mozgókönyvtári szolgáltatást preferálva megsokszorozta a megállóhelyek számát. 1990-ben 18.000 állomáson több mint 800.000 ember vette igénybe a több milliós nagyságrendű állományt. Mindemellett új könyvtárépületek – elsősorban a nagy városokban – létesítésére is futotta az eddig más országokkal tapasztaltakkal ellentétben. A mai napig is az oktatási minisztérium által felügyelt nemzeti és helyi büdzséből támogatott rendkívül hatékony – nagyobbrészt az önkormányzatok hatáskörébe tartozó – közkönyvtári rendszert 970 közművelődési könyvtár és 208 bibliobusz alkotja. Az intézmények közötti együttműködés eredményességének és a fenntartóval való hagyományosan jó kapcsolatnak köszönhetően válhatott az itteni gyakorlat modellértékűvé.

Mivel a számítógépesítettség renkívül magas fokú, – a könyvtári munkafolyamatok automatizáltsága is 1997-óta szinte teljesen megoldottnak tekinthető – itt nem okoz gondot a szolgáltatások elérése, ami az ország bármely pontjáról bárki által könnyedén igénybevehető. A felsorolt kiváló technikai diszpozíciók mellett a működtetés kiemelkedő színvonalát szakképzett könyvtárosok és asszisztensek garantálják. Ugyan itt is elmondható, hogy a személyzet viszonylag alulfizetett és a nagyon elhagyott területeken pl. Lappföldön előfordul, hogy nincs szakképzett könyvtáros. A relatíve alacsony honorárium következményeként a könyvtáros szakma teljesen elnőiesedett – 90%-ban ők uralják ezt a területet.

Ettől a ténytől függetlenül a közkönyvtárak társadalomban betöltött szerepe és fontossága nem vitatott. A gazdasági fejlettség, jólét pozitív hozadékait élvező könyvtári rendszer ha úgy tetszik „meghálálta” a fejlesztésére szánt anyagi javakat és ráirányuló figyelmet. A könyvtárlátogatók megsokszorozott számát vonzza ügyesen, körültekintően szervezett könyvtári és könyvtári alaptevékenységen kívüli szolgáltatásainak garmadával. Ebben persze szerepet játszik az, hogy a drágán előállított, olcsónak eladáskor sem mondható könyvek megvásárlása helyett sokan választják az olvasmányhoz való hozzáférés ingyenes formáját, hiszen a könyvtárakban – az alapszolgáltatásokra vonatkozóan – minden ellentételezés nélkül áll a lakosság rendelkezésére a kölcsönzéstől kezdve az Internet használatig bezárólag.

A kivívott eredmények és érdemek megőrzése érdekében egy 1999-ben született törvény a helyi önkormányzatoknak biztosítja azt a jogkört – természetesen a szolgáltatások saját területükön való megszervezésének felelősségén túlmenően – amelyen keresztül a könyvtári intézmények kötelezhetők munkájuk rendszeres értékelésére és ellenőrzésére, ami aztán az önkormányzaton keresztül egy másod illetve további átfogó elemzés céljából az illetékes minisztériumhoz kerül és szolgál adalékul a további lépések megtervezéséhez.

Dánia

Egy mottóval kezdeném, amely a dán könyvtár társadalomban betöltött szerepét egyből nyilvánvalóvá teszi a kívülálló számára. „A helyi könyvtár kapu a globális világra”. Funkcióit tekintve olyan információs és kulturális központ, amely a közművelődés, iskolai és felnőttoktatás valamint a területi kultúra támogatása mellett kiemelten foglalkozik – célcsoportként – a hátrányos helyzetű emberekkel potenciális szükségleteik kielégítését speciális feladatként kezelve.

Dániában hoztak először a világon könyvtári törvényt. A Gutenberg galaxis felé tett akkori gesztus mind a mai napig érvényben maradt a társadalom könyvtárügyhöz viszonyuló magatartásában. S történt ez nem csak hangzatosan a szavak szintjén, hanem ennek kézzelfogható jeleként a jelen tanulmány fő témájaként szereplő ellátórendszer viszonylatában is érzékelhetően, nevezetesen a működtetésre szánt pénzösszeg szükséges mennyiségben történő rendelkezésre bocsátásában, ami mind állami, mind lokális forrásból egyaránt képződik. Ennek eredményeképp szinte kifogástalanul funkcionálnak az önkormányzati működtetésű – a törvény által előírtaknak megfelelően kötelező jelleggel létesített – közművelődési könyvtári szolgáltatóhelyek, amelyek külön gyermek és felnőtt részleggel vannak felszerelve, de emellett számos egyéb kulturális tevékenységet is felvállalnak pl. színházi előadások zajlanak falaikon belül, de igény esetén egyéb rendezvények szervezésével ill. lebonyolításával is foglakoznak.

Az önkormányzatok területén több könyvtár is található pl. iskolákban, kórházakban, de van buszkönyvtár is. A helyi társadalomról midenkor naprakész információt adó könyvtárak rendszerének strukturális felépítése szerint a központi szereppel felruházott körzeti könyvtárak a területükhöz tartozó többi könyvtárral, illetve a távolabbi településekre eljutó mozgókönyvtárakkal együttműködnek, azokat felügyelik. A bibliobuszok és a statikus könyvtárak közti rádióösszeköttetés révén az olvasók információs szükségleteire azonnal reagálni tudnak.

Mindezen részegységeket – típusuknak megfelelően – három nagy könyvtári rendszer fogja össze a közművelődési, kutatási és iskolai amelyek így együttesen, munkájuk összehangolásával teszik teljessé és teremtik meg a könyvtárügy harmonikus működésének feltételeit, s fedik le szolgáltatásaikkal Dánia területét.

A könyvtári munka minden fázisa gépesített. A központi adatbázis lehetővé teszi, hogy a bekapcsolódó könyvtárak dokumentum kérései maradéktalanul teljesüljenek, így szinte tökéletesen működik a könyvtárközi kölcsönzés. Az internet-hozzáférés mindenütt evidens. S ezek után csak tájékoztatásul a dán lakosság egyes adatok szerint 60–70%-a mások szerint 90%-a rendszeres könyvtárhasználó, ami önmagáért beszélő adat.

Hosszú az út a fejlettség eme legmagasabb fokának eléréséig. A jelenlegi kedvező állapot azonban ne felejtsük el nemcsak gazdasági diszpozíciók és növekedési mutatók függvényének tudható be, hanem annak a társadalmi méretű motivációnak is, ami a kulturális javak befogadásának szintjén értelmezhető. S ennek egy ékes példája az az elképzelés, amely még jóval az információrobbanást megelőző időszakból valamikor a 70-es évek végéről származtatható. Az ellátórendszer tökéletesítésére tett próbálkozások – az ügy fontosságát már akkoriban is demonstrálva – nem riadtak vissza a leleményes, számunkra kicsit meghökkentő megoldások némelyikének felvetésétől sem. Így született meg a kombinált szolgáltatási egységek gondolata, ami élelmiszerboltot, gyógyszertárat, postát és könyvtárat foglalt magába. Ez egy épületben egy személy vezetésével és mozgókönyvtárral kiegészítve volt hivatott feladatát ellátni. Egy másik ötlet szerint egy olyan letéti gyűjtemény elhelyezését tervezték a község boltjaiban – szakképzett könyvtáros közreműködésével – amit mobilkönyvtárból látnak el folyamatosan. A kéthetente frissített állomány találkozna az olvasói szükségletekkel, ugyanakkor a bolt tulajdonosa is érdekeltté tehető ebben az akcióban. Az üzletre jellemző hosszabb nyitvatartási idő óhatatlanul több vásárlót vonzana, ami aztán végső soron mindenki megelégedésére többfunkciós szolgáltatássá avanzsálna. A későbbi időkből származó szakirodalom mindennek megvalósulásáról, eredményességéről nem szól. Az információs technika korában vélhetőleg aktualitását vesztett elgondolás azonban sokat sejtet abból a korábban ecsetelt kultúra iránti elköteleződésből, ami minden módon megtalálja az utat közegéhez és viszont, s amely stáción keresztül a könyvtár Dániában ma olyanná válhatott amilyen.

 

Felhasznált irodalom

AYRAS, Anneli: Two Finnish Libraries of the 90s = Scandinavian Public Library 1995. 2.no. 14-16.p.

BARRON, Daniel D.: Staffing rural public libraries: the need to invest in intellectual capital = Library Trends 1995. 1.no. 77-87.p.

BENICSNÉ THURÓCZY Erika: Flamand könyvtárak = Miskolci ped. 2000. 5.sz. 24-25.p.

CISTER, Steve: The library and wired communities in rural areas = Library Trends 1995. 1.no. 176-189.p.

ÉRDI Éva: Sok pénz jut a kultúrára = Nógrád megyei hírlap 1997. május 12.

GABEL, Gernot: French rural services = Public Library Journal 1996. 5.no. 134-136.p.

YATES-MERCER, Penny – Wotherspoon, Gillan: Country matters – when it comes to information = Res. Bull. 1998. 21.no. 7-8.p.

GERHÁT Gyuláné: Dániai tanulmányút = Könyvtári Levelezőlap 9.évf. 1997. 6-7.sz. 46-47.p.

GREEN, Andrew: Rural information in Leicestershire = Journal Librarianship 1986 2.no. 93-112.p.

HALLIWELL, Phil: Village collection refreshing small library bookstock = Public Library Journal 1995. 2.no. 46.p.

HANKS, Gardner C.: The rural environment’effects on library service: a consultant’s perspective = Rural Libraries 1990. 2.no. 7-23.p.

JOHN, Patricia LaCaille: The Rural Information Center assists local communities = Library Trends 1995. 1.no. 152-175.p.

JOHN, Patricia: The Rural Information Center’s first year on the national scene = Rural Libraries 1991. 1.no. 43-51.p.

KOLTAY Tibor: Norvég könyvtárak a változó világban = Könyvtári Figyelő 8. (44). évf. 1998. 3-4.sz. 472-475.p.

LANTANÉ Gordan, Lucy: The public libraries of Finland = Wilson Library Bulletin 1990. 8.no. 44-48. 127-128.p.

MONDOK Ildikó: Finn könyvtárak = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 1999. április 46-51.p.

NAGYNÉ KOVÁTS Lenke: Tavak ölelésében = Hajdú-Bihar megyei könyvtári téka 2000. 2.sz. 71-72.p.

NAGYNÉ KOVÁTS Lenke - KONCZ Judit: „Az emberek hálózata” = Baranyai könyvtári információ 2.évf. 2000. 11.sz. 6-8.p.

NEMES Erzsébet: Látogatás Norvégia könyvtáraiban = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 1999. December 44-49.p.

PÁLVÖLGYI-MOSON Péter: Franciaországi könyvtárak és médiatárak = Könyvtári Figyelő 4.évf. 1994. 2.sz.

PREIZER Paula: Látogatás dán könyvtárakban = Vas megyei könyvtári értesítő 26.évf. 1996. 3.sz. 33-37.p.

RENBORG, Greta: The rural districts need libraries = Scandinavian Public Libraries 1990. 2.no. 12-15.p.

Rural information needs = Rural Libraries 1989. 2.no. 27-47.p.

Rural libraries and information services. Issue ed. Partricia LaCaille John = Library Trends 1995. 1.no. 1-219.p.

SCHMITT, Jackie: Cooperation and rural libraries = Rural Libraries 1990. 1.no. 7-29.p.

HOLLARAN, Susan: Rural public library service to native Americans = Rural Libraries 1990. 1.no. 31-48.p.

SENKEVITCH, Judith J. – Wolfram, Dietmar: Equalizing acess to electronic networked resources: a model for rural libraries in the United States = Library Trends 1994. 661-675.p.

VAVREK, Bernard: Rural libraries and community development = Wilson Library Bulletin 1994. 5.no. 42-44.p.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek