A könyvtári névírás rejtelmei

Egy lehetséges irányelv az ókori és középkori személyek egységes besorolási adatainak létrehozásához

Dudás Anikó

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának könyvtárában 1996 tavaszától épül a számítógépes katalógus. Maga a Bölcsészkar csupán néhány évvel korábban, 1992-ben kezdte meg működését, akkor még Budapesten, majd két esztendővel később Piliscsabán, a volt szovjet laktanya területén nyitotta meg campusát. 1995 legelején itt kezdte meg működését a könyvtár.

A könyvtáralapítás és a számítógépes katalógus kialakításának kezdete elhanyagolhatóan kis időkülönbséggel következett be. A feldolgozásra váró dokumentumok között specifikus katalogizálási feladatot jelentettek/jelentenek a régi és új kiadású ókori és középkori forráskiadványok, köztük az egyházatyák művei eredeti nyelven és különféle fordításokban¹. A klasszika-filológia, ókortörténet, filozófia, patrológia, középkori történelem, irodalom, egyháztörténet és teológia irodalmának feldolgozása során kikristályosodtak azok az elvek, amelyek a szerzők, személyek adatleírásában közrejátszanak.

Kiket reprezentálnak a leírások, kik az ókori és középkori szellemi alkotók? Azok akiknek művei fönnmaradtak, akik részei a történelmi-kulturális emlékezetnek, említik őket a művekben, írnak róluk a kortársak, életrajzokban, régészeti feliratokon, proszopográfiákban jelennek meg vagy megfestik őket, levelek címzettjeiként élnek tovább az utókor írásaiban és tanulmányokat írnak róluk a tudósok. Minden esetben a személyt névvel jelöljük a megjelölés, az azonosítás és a másoktól való megkülönböztetés céljából. Hogy hogyan? Évtizedek hosszú munkája során dolgozták ki azokat a nemzetközi és nemzeti szabványokat, szabályokat, amelyek az adatok egységességét hivatottak szavatolni. A vonatkozó magyar bibliográfiai leírási szabvány is ezt teszi, de néhány pontja különböző megoldási lehetőséget enged meg az egységes névalakok meghatározásában.

A névírás koncepcióját jelentősen befolyásolták még a nemzetközi és könyvtáros szakmában elért egységesítési eredmények, a számítógépes feldolgozás adott körülményei, gondolva arra is, hogy egy esetleges integrált információs rendszer számára adottak legyenek a megfelelő kapcsolódási pontok.

Tanulmányomnak nem témája közvetlenül a besorolási adatok általános természetrajza, fogalommeghatározása. A magyarban ritkán használt terminológia indokolja, hogy az ehhez fűződő kifejezések és szinonímáik magyarázatát megadjam.

• (Egységes) besorolási rekord   – (authority (entry)record): tartalmazza a leírás tárgyát képező entitás² (jelen esetben személy) egyezményes, egységesített, rangsorban kiemelt formáját (alakját), egyéb változatait (előfordulási formáit, alakjait) és az azonosításhoz szükséges (kiegészítő) adatokat, magyarázatokat;
• Besorolási adat  (authority data): a leírás tárgyát képező entitás bármilyen alakja;
• Egységes besorolási adat  (fő besorolási adat, egységes(ített) alak, egységes(ített) forma): a leírás tárgyát képező entitás egyezményes, egységesített, rangsorban kiemelt formája (nevek esetében :  kitüntetett névalak ), amelynek betűrendes listája képezi az egységes besorolási jegyzéket. Könyvtári katalógusban bibliográfiai tételek kapcsolhatók hozzá. Ebben az esetben (besorolási) / (személyi) főtétel, melléktétel  vagy  tárgyi melléktételként  tölti be szerepét.
• Besorolási adatok ellenőrzése  (authority control): az a tevékenység, amelynek eredményeképpen a nemzeti és nemzetközi szabványok, szabályozási törekvések és egyezmények figyelembevételével és ellenőrzésével a leírás tárgyát képező entitás (jelen esetben személy) rangsorban kiemelt formája minden besorolási adatállományban ugyanúgy jelenik meg. Az ellenőrzési tevékenység, különféle munkafolyamatokat foglal magában beleértve a különféle elérési pontok, variánsok kapcsolását, manuális és automatizált ellenőrzését.
• Besorolási adatok egységesítése  (létrehozása) (authority work): maga a rekord létrehozása, karbantartása.
• Egységes besorolási adatállomány (adattár) (authority file) : a besorolási adatok, köztük a megjelölt prioritású egységesített besorolási adatok rekordjainak összessége, rendezett tára.
• Egységes besorolási jegyzék  (authority list) az egységes besorolási adatok betűrendes listája.³

A cédulás nyilvántartás korszakában csak a nagyobb tudományos könyvtárak vagy dokumentumszolgáltató hálózatot ellátó intézmények készítettek szerzői jegyzékeket, mint pl. a Library of Congress (1889-től), a Bibliotheque National de Françe, British Library.⁸ A Library of Congress kézi név-adattárában a nyolcvanas évek elején 3 millió kartonlap volt. A kurrens feldolgozás és a retrospektív konverzió során a könyvtári adatbázisokban a besorolási adatok elektronikus fájlba szerveződnek. A hálózati munka lehetővé tette az osztott katalogizálást, ugyanakkor forradalmasította a besorolási adatok létrehozását, ellenőrzését, felhasználását is. A könyvtári katalógusok integrációja több nemzetközi projektet keltett életre, amelyek a besorolási adatok komplex problematikájának vizsgálatán túl a szerzői rekordok cseréjének megvalósítását tűzték ki célul.⁹ A rekordcsere számítástechnikai kérdéseit áthidalta a MARC formátumok kidolgozása, az egyes (nemzeti) verziók konvertálása egyik formátumból a másikba.

Az IFLA különféle szabályzatok, adattárak, segédletek kiadását tette lehetővé,¹⁰ amelyek a gyakorlatban nagy segítséget nyújtanak a feldolgozó könyvtárosok számára. Az IFLA segédletei közül néhány magyar fordításban is elkészült. A hazai könyvtárosok munkájának könnyítését, az egységes névalakok létrehozását a nyolcvanas évek második felében két hazai kiadvány célozta meg.Az  Utalójegyzék a személyek változatairól az egységesített alakra¹¹  c. kiadvány az átírási szabvány megváltozása miatt vette számba azokat a személyneveket, amelyekben az írásmód, az elemek sorrendje megváltozott, de csak szórványosan tartalmaz ókori, középkori anyagot. A középkor átmeneti időszakát is érintő Régi magyarországi szerzők¹² c. kötet ugyan a hungarus szerzők munkáinak  könnyebb keresését  tűzte ki célul a hazai és külföldi katalógusokban, az itt közölt névsor „nemzeti besorolásiadat jegyzék”-nek tekinthető, s a feldolgozók számára is rendkívül jól hasznosítható. A bevezetőben  Borsa Gedeon  a „hungarus” szerzők meghatározását, a névalakok egységesítésének szempontjait írja le. A szerkesztők prioritást adtak a Magyarországon tevékenykedett külföldi személyek latinizált névformája helyett a származási helyüknek megfelelő anyanyelvi névalaknak. A jegyzék a 16-19. század vége között alkotó magyar szerzők eltérő névformáit is egységesíti.

Az egységesítési munka során számos nehezítő tényezővel kell számolni, mint pl. a nemzeti katalógusok eltérő rendszó-hagyománya, a katalógus nyelvén közölt adatelemek, a rövidítések, írásmódok, transzliteráció, adatformátumok, az egyes adatmezők kitöltésének eltérő módja stb.¹³ A hetvenes évek végére tisztázódtak az egységesített besorolási adatállományok alapelvei és az egyes adatelemek tartalmi és formai leírására vonatkozó követelmények, a besorolási adatok országhatárokon is túlmenő „újrafelhasználásának” jelentősége. Az 1980-as évek elején, a számítógépes földolgozás elterjedésével párhuzamosan, helyesebben annak hatására, egyre erőteljesebben vetődött föl az egységesített besorolási adatok jegyzékének nemzetközileg is egyeztetett szerkesztésmódja. A helyzet feltérképezése céljából  Marcelle Beaudiquez  és  Françoise Bourdon  részletes összehasonlító tanulmányt készített a szerzői egységesített adatállományok készítéséről és használatáról az egyes országokban.¹⁴ Bourdon saját tanulmánykötetében¹⁵ átfogóan elemzi az egységes bibliográfiai számbavétel feltételeit és azt a koncepciót, miszerint a nyelvi, nemzeti hagyománybeli, technológiai különbségeket egy egyezményes nemzetközi azonosítóval lehetne áthidalni, az ISADN (International Standard Authority Data Number) számmal. Az ISADN „intelligens” azonosító kód, amely az ISBN számhoz hasonlóan több adatelemet tartalmaz: a rekordot előállító/szolgáltató intézmény kódját, megmutatja a szerző és a többi egységesített adat ország- és nyelvkódját. Az azonosítóhoz minden előfordulási forma, minden névalak, névváltozat egyenrangúan kötődik. Az azonosítót az egyes könyvtári rendszerek automatikusan hozzák létre. Egy ilyen kóddal ellátott rekord modellje francia példával:

frBN fr fre 123456 * frBNfrfre2506

•  frBN:  az egységesített rekord forrása (fr = francia, BN = Bibliothèque Nationale)
•  fr:  a személy nemzetisége (fr = )
•  fre:  a szerző által leggyakrabban használt nyelv (fre = francia)
•  123456:  a rekordot előállító intézmény sorszáma a helyi adatállományban
• *: más egységesített adat rekordjával való kapcsolódási pont
•  frBNfrfre2506:  ISADN a kapcsolt egységesített adat rekordjának azonosítója
• az ideiglenes rekord jele

A szerző azonosításához szükséges jelsort egyetlen centralizált vagy több decentralizált adatállományból kellene lehívni. A centralizált változat szerint központi adatbázis épülne UNIMARC formátumban. A decentralizált változat feltétele, hogy minden nemzeti bibliográfia a széles nyilvánosság előtt közzétegye saját egységesített besorolási adattárát, amelyet az UBC ajánlásai szerint készít. A nemzeti bibliográfiák gyakorlata viszont nagyon sok esetben eltér a nemzetközi ajánlásoktól. Bourdon felhívja a figyelmet a névelemek (teljes névforma), az egyéb kiegészítők és névelemek (kronológiai, nyelvi, méltóság, uralkodói cím, állandósult melléknév stb.), egységes írásmódjának szükségességére, a személynevek nemzetiségi megjelölésére, az eredeti és a forrásfeltáró művek regisztrálására, a kiadásainak számbavételére.

Status quo ante: a szerzők jelölésére használható semleges azonosító bevezetésének koncepciója már előrevetíti a nemzetközi szakmai szervezetek beletörődést abba, hogy a merev szabályok alkalmazása a szerzők névalakjainak meghatározására nem minden szempontból előnyös. Az IFLA UBCIM programjának jelentése¹⁶ ismételten hangsúlyozza ugyan az egységesített besorolási adatok nemzetközi cseréjének szükségességét, de elismeri: a nemzetközi szervezetek belátták, hogy a nemzeti bibliográfiáktól nem lehet elvárni (s tegyük hozzá, az egyes könyvtárak sajátos igényeitől sem!), hogy gyökeresen megváltoztassák a hosszabb időn át jól bejáródott, megszokott és elfogadott gyakorlatot a besorolási adatok megszerkesztésében, folyamatos gondozásában.

Az egységesített adatok elérésének megkönnyítése érdekében a munkacsoport javaslatot tett arra, hogy a nemzeti bibliográfiák 2-3 éven belül tegyék közzé adatállományukat az interneten. Olyan keresési módszer kialakítását is sürgeti, amely hatékonyan teremt kapcsolatot a rekordszolgáltatók egységesített adatai között akár az egyes helyi rendszerek rekordazonosítói, akár az ISADN 1970-es évekből eredeztethető valamilyen változata révén. Az elképzelést az elkövetkező években a technológiai változások és az igények alakulásának figyelembevételével felülvizsgálják. A levéltári gyakorlat valamint a kiadói és szerzői jogvédő irodák hasonló törekvéseit, igényeit követve kellene kialakítani a virtuális egységesített besorolási adattárat.¹⁷

Az ISADN-tervezet tulajdonképpen a besorolási adat hagyományos felfogására alapozódik. Az azonosító továbbra is a cédulakatalógusokból leképezett „főtétel” funkcióját tölti be.

Gyökeres szemléletváltást eredményezett az elektronikus dokumentumok megjelenése – legyen szó off-line vagy on-line tartalmakról. A katalógus, mint a dokumentumok fizikailag egy helyen elkülönített, rendszerezett reprezentánsa elveszítette integritását, a fő besorolási adat pedig mint a szerzők műveit és azok megjelenését (manifesztációját) egybegyűjtő pont újabb vizsgálódások tárgyává vált. Árulkodó jele az újabb szemléletmódnak az „ elérési pontok” (access points) terminológia elterjedése. A felhasználó számára a főtétel, a fő besorolási adat elveszítette funkcióját, s ezzel értelmét is, hiszen a keresés során az „elérési pontok” segítségével bármely névformából kiindulva, anélkül, hogy közben találkozna a „fő besorolási adattal”, könnyűszerrel eljuthat akár a teljes szövegig is. Mindezt viszont csak akkor teheti, ha a katalogizálók előzőleg minden lehetséges névalakot – a keresőkérdésben valószínűsíthető előfordulást is – számbavesznek. Az „elérési pont” nemcsak a katalogizáló munka során feltárt és létrehozott adatelemekből jöhet létre. Jelentheti az indexelt névelemet, a rekord bármely szavának indexelt egységét, az elektronikus szöveg szavait, amelyekben a modern információkereső nyelvek segítségével igazodhat el a felhasználó. Ebben a kontextusban minden „elérési pont” átveszi a „főtétel” szerepét. A „szabad főtétel koncepciója” két táborra osztotta a dokumentum-feltáró szakmai szemléletet: egyesek ragaszkodnak a hagyományos szemléletű, a modern információs technológia előnyeit a lehető legjobban kiaknázó, nemzetközi együttműködésen és integráción alapuló adatállományok létrehozásához, az „ellenzék” más, olyan technológiai eljárásokat fejlesztene ki, amely a többdimenziós virtuális térben is sikerrel tárja fel az információk tartalmát.¹⁸

A fő besorolási adathoz kapcsolt bibliográfiai tétel elvén működő katalógus személynév jegyzékének végső feladata, hogy a felhasználó számára biztosítsa a keresés sikerességét, segítsen egyeztetni az olvasó kérdéseit a katalógus elérési pontjaival. Minthogy a besorolási jegyzék nemcsak a helyben szolgáltatható dokumentumokhoz vezethet el, hanem kapcsolódhat közös lekérdező protokollokhoz országhatáron belül és kívül, az adatok megformálásánál e tágabb látókör szempontjainak is érvényesülni kell. Koncepciónk kialakításakor szem előtt tartottuk azt a körülményt is, hogy speciális történeti állományhoz kapcsolódó szerzői adatok feldolgozását végezzük, munkánk mások számára is hasznosíthatóvá válhat. Kulcsfontosságú az adatmezőkbe kerülő szöveges tartalmak milyensége.

A névrekord feladata helyi adatállományt számbavevő katalógusban:

Figyelembe véve a fenti szempontokat a Tinlib integrált könyvtári rendszer¹⁹ lehetőségéhez igazodva a következő tartalmi összetevőkkel látjuk el az ókori és középkori személyek leírását:

Egységes besorolási adat   (kitüntetett névalak)

Névváltozat/ok   (amely a kitüntetett névalakhoz kapcsolódva a „lásd” utaló funkcióját látja el)

A feldolgozói háttéradatok tartalma csak a szerkesztői jogosultságú modulokból láthatók, a beírt információk nem zavarják az olvasót megfejthetetlen kódokkal. A PPKE BTK Tinlib adatbázisában a következő adatmezőket használjuk fel a történelmi nevek leírásához:

A besorolási adatok ellenőrzésének munkafolyamatába beletartozik az is, hogy az egységesített címet (a művet mint entitást) és a szerzőt (mint entitást) összekapcsoljuk, így a mű minden fizikai megjelenése (az egyes kiadások, gyűjteményes munkákban, az elektronikus adathordozón megjelenő mű) egyetlen gyűjtő- és elérési ponton keresztül jelenik meg. Egy ilyen rekord:

Az azonosításhoz használható források:

A tájékozódást segítő források változatos formában és egyre bővülő, kiteljesedő terjedelemmel jelennek meg nyomtatott és elektronikus formában, CD-ROM-on, interneten szabad elérésben vagy térítésesen.

A tájékozódást nehezíti sokszor az a körülmény, hogy az egyes nyelvekben különféle névalakok honosodtak meg. A lexikonok általában a nemzeti nyelven meghonosodott változatot helyezik a szócikkekbe, s az érvényben lévő (adott esetben századokkal korábbi) helyesírási szabállyal írják le. A latinizáló hagyományokat követő forrásokban eredeti alakjától függetlenül minden név latin vagy latinizált formában olvasható. Ha ehhez hozzáadjuk a nem latin írásmódú eredetiről készült transzliterált változatokat, egy-egy név variánsainak száma hosszú listára duzzadhat. A János név néhány változata pl.:

Johannes  (német)

Joannes  (latin, a j hang jelölésével)

John  (angol)

Ioannes  (latin)

János  (magyar)

Ivan  (orosz, más szláv nyelvek)

Jovan  (szerb, horvát)

‘Ioánnes  (görög transzliteráció, ISO 843:1990)

‘Ioannis  (görög transzliteráció, ISO 843:1997)

Egy görög név ortográfiai változatai:

Aischylos  (régebbi tudományos átírás görögről)

Aeschylus  (görög név latinizált változata)

Aiszkhülos  (magyar helyesírás szerinti átírás)

Aishulos  (görög transzliteráció, ISO 843:1990)

Aishylos  (görög transzliteráció, ISO 843:1997)

Arab név változatai a referensz művekben:

Petrus (arab keresztény író)

Petrus ibn Rahib

Ibn al-Rahib, Abu Šakir Bot’ros (transzliterált)

Pietro ...²⁰

A referensz művekben föllelt névalakok a változatok sokaságáról tanúskodnak. Ezeket a formákat, akárcsak a kiadványok címoldalán vagy a szövegforrásokban előforduló verziókat, különösen, ha azok nagymértékben eltérnek egymástól, ajánlatos beírni a névrekordba. Az olvasó ugyanis a kiadványokat forgatja, a szekunder irodalomban a nemzeti nyelvű alakkal vagy a tudományos szakirodalomban meghonosodott írásmóddal találkozik, a publikáció megjelenésének időpontjától függően eltérő hangjelöléssel, helyesírással találkozik. További források után föltehetően a kiadványokban, kézikönyvekben látott névalak szerint fog keresni. Ezek viszont sok esetben eltérnek a mai nemzetközi és nemzeti szabályzatok, transzliterációk szerint leírt könyvtári besorolási adatoktól. Ezért fontos, hogy a személynév rekordjába az olvasó igényeit, keresési készségeit feltételezve és figyelembe véve a besorolási adatok közé fölvegyük a névvariánsokat.

Az azonosításon kívül az egységes névalak valamint a rendszó megválasztását könnyítik a  kifejezetten könyvtári névírásra  készült korszerű segédkönyvek:

   Bayerische Staatsbibliothek:  Personennamen des Mittelalters   : PMA ; Namensformen für 13000 Personen gemäß den Regeln für die alphabetische Katalogisierung (RAK).Red. Bearb. Claudia Fabian. 2., erw. Ausg. München : Saur, 2000.
ISBN 3-598-11400-1
(PMA)

A jegyzék előzményei egy 1978-ban indult német projektre vezethetők vissza. Ez a kötet az első kiadás és az azt követő kiegészítések összesítését tartalmazza. A PMA anyaga időközben integrálódott a német nemzeti on-line névadattárba (Personennamendatei, PND), 1992-től ennek keretében gyarapodik. A nyugati írásbeliség szellemi auktorain kívül kiváló forrásként szolgál a keleti személyek azonosítása, transzliterált névalakjuk írása, a rendszó megválasztása tekintetében. Hátránya, hogy a személyek neveit nem közli eredeti írásmóddal is, így a német szabályok szerint létrehozott kiemelt névalakok (latinizált ókori szerzők, stb.) csak másodlagos értékűek a magyar katalogizáló számára.

   Volpi,  Vittorio:   Dizionario delle opere classiche   : intestazioni uniformi degli autori, elenco delle opere e delle parti componenti, indici degli autori, dei titoli e delle parole chiave della letteratura classica, medievale e bizantina. 1-3. vol. Milano : Ed. bibliografica, 1994. (Grandi opere, 8.)
ISBN 88-7075-349-2
(DOC)

Az azonosítást, a névvariánsok meghatározását érzékelhetően könnyítik a  nemzeti könyvtárak katalógusainak  mind szélesebb körű internet-elérhetősége, a retrospektív anyag bekerülése az adatbázisokba valamint a szabadon elérhető  on-line besorolásiadat fájlok  használata. Ez utóbbiak közül kiemelkedően gazdag adatállománya van a Francia Nemzeti Könyvtárnak ( Bibliotheq national de Françe , BNF)²¹ és a Die Deutsche Bibliothek, Frankfurt am Main központi információs rendszerének (DDB)²². Mindkét rendszer besorolási adatjegyzéke önállóan, a bibliográfiai és lelőhelykatalógustól elkülönítve is kereshető, a Francia Nemzeti Könyvtár  Autorités BNF  jegyzéke önálló URL-címen szabadon kereshető, böngészhető²³.

A BNF jegyzék több szempontból is figyelemreméltó:

A  Deutsche Bibliothek  névrekordjai a BNF leírásaihoz képest kevesebb információval szolgálnak, ám az állomány rendkívüli gazdagsága, a névváltozatok sokasága révén nagyon jó tájékozódási forrást jelent. Az index a  Personnamendatei (PND) német nemzeti on-line névadattár anyagát tartalmazza, bennfoglalja a külön kötetben is megjelentetett ókori és középkori névanyagot is – az on-line elérés természetesen a frissen feltárt adatokat, a folyamatosan bővített rekordokat is elérhetővé teszi.

A történeti források feltárását jól segítheti még az olasz  EDIT 16  adatbázis, amely az 1501-1600 között nyomtatott italikákat veszi számba.²⁴ A Cinqueccento adatbázisa a korszak szellemi alkotóinak gazdag névtárát is tartalmazza, a humanisták ókor-kultuszának köszönhetően pedig számos ókori író személynév-rekordja is föllelhető benne.

A személynév rekordok specifikussága, hogy a föltűntetett névváltozatok pontos előfordulási helyére is utal, hipertext kapcsolattal az adott lexikon, enciklopédia, bibliográfia vagy katalógus adatai megtekinthetők.

A klasszika-filológia, teológia, az ókori és középkori filozófia forrásanyagának gazdagsága miatt a Vatikáni Könyvtár (Bibliotheca Apostolica Vaticana)²⁵ online adatbázisa is lehet támpont. A katalogizáló munkához rendelkezésre álló referensz művek nagy része több évtizeddel, vagy akár száz évvel ezelőtt készült, az akkori európai tudományos műveltség ismereteit foglalják össze az ókori és középkori kultúráról, s rendszerint nem lépik túl a keleti római majd bizánci birodalom határait. Gondoljunk csak a Pauly-féle ókori enciklopédiára (1839-) vagy Pecz Vilmos Ókori lexikonjára (1902-). A vatikáni katalógus nagy előnye, hogy a legnagyobb teljességben tartalmazza az Európán kívüli ókori és középkori szövegkiadások bibliográfiai adatait, így az egyiptomi kopt, a keresztény arab, szír, örmény, perzsa és egyéb forrásokat.

Akármelyik on-line katalógust vagy bibliográfiát is hívja a katalogizáló segítségül, ugyanolyan körültekintéssel használhatja fel belőlük az adatokat a saját adatbázisa kialakításakor, mint az általános referensz művek esetében. Figyelembe kell venni azt, hogy eltérő leírási szabályzatokkal találkozik. A Vatikánban pl. a számítógépes feldolgozás bevezetése óta az AACR2-t (Anglo-American Cataloging Rules) adaptálták, a régi könyvek leírására viszont a még mindig érvényben lévő, 1931-ben megjelent szabályzat szolgál,²⁶ ennek előírása pedig az, hogy az 1400-ig született szerzők nevét latin formában írják, a névváltozatokról utalót készítenek.²⁷ Az AACR2 az angolban elterjedt névalakokat használja:  Horace , nem  Horatius Flaccus, Quintus .  Homérosz  jelölése:  Homer , a nálunk szokásos ISO szerinti  ‘Omeros  alak a legtöbb katalógusban nem szerepel még utalóként sem²⁸. A franciáknál  Homére , vagyis, ha a klasszikus szerzőnek van meghonosodott nemzeti nyelvű névalakja, akkor ez lesz a kiemelt, ha nincs ilyen, akkor az eredetiről transzliterált képezi a kiemelt formát. Az olasz RICA (Regole Italiane di Catalogazione per Autori) a görög és bizánci klasszikusok neveit átírja latin formára, ugyanezt teszi a német RAK (Regeln für die alphabetische Katalogisierung).  Homérosz  ezeken a helyeken  Homerus. 

Még nagyobb különbségek tapasztalhatók az állandósult melléknevek és a vallási nevek írásánál. A pápák, egyházi méltóságok, szentek, bibliai személyek nevei variálódnak a nemzeti nyelveken meghonosodott – adaptált név, a latin vagy az eredeti, a származási helynek megfelelő névalak között.

A fő besorolási adatok egységességének szép elvét a szabályozási törekvések ellenére sem lehet a gyakorlatban teljes mértékben kialakítani. Az integrált keresések alapja viszont továbbra is a textuálisan bevitt adatok kategóriája és a keresőkérdésben megadott textuális (betűkarakter) azonossága. Az „egy személy – egyféle karaktersor” egységességét gátolják a nyelvi különbségek, az eltérő helyi szokások, ragaszkodás a hagyományokhoz, a katalógusokban nehezen érvényesíthető globális változtatás, az adatelemek jelölésének eltérő módja, leírási szabvány/szabályzatból eredő eltérések, a sajátos felhasználói igények, az intézmény jellegéből adódó követelmények. A közös adatbázisok, a távoli katalógusok egyidejű lekérdezése továbbra is sürgeti a besorolási adatok ellenőrzésének megoldását. A besorolási adatok megformálása továbbra is kulcsfontosságú kérdés.

Nem mellékes viszont a saját, helyi állomány vagy a fizikailag egy adatbázisba kerülő névrekordok egységessége sem. Értsük ez alatt az egységes koncepció szerint megformált fő besorolási adatot, a rekordok következetes és kiegyensúlyozott részletezettségét ugyanazon besorolási adatfájlban. További önmagunkkal szemben állított igény lehet az összhang a nemzeti bibliográfiai leírás gyakorlatával. Ezt a megfelelést hivatottak elősegíteni az ISBD-ket (International Standard Bibliographic Description) honosító nemzeti szabályzatok. Az első ISBD-t 1971-ben adták ki, ettől kezdve fokozatosan készültek el a honosított nemzeti szabványok – szabályzatok. A magyar szabványcsaládok (MSZ)1977-tól kerültek kiadásra.

A középkorhoz képest kevesebb a szabad választás lehetőség, néhány kitétel esetében a katalogizálóra hárul a döntés.

A rendszó általában a  nomen gentilicium + cognomen ³¹.

Ateius  Capito, Caius

Calpurnius  Siculus, Titus

Ha a személy megállapíthatóan a cognomen alapján vált ismertebbé, akkor a rendszó a melléknév. Iskolapéldája ennek Cicero és Iulius Caesar ortográfiája:

Caesar,  Caius Iulius

Cicero , Marcus Tullius

A praenoment általában hátravetjük. Sok esetben viszont kevés forrás áll rendelkezésre, emiatt a könyvtáros nem tudja megállapítani, melyik névelem az ismertebb. Ilyenkor nyújtanak segítséget a már említett referensz művek, adatbázisok. Előfordulhat, hogy a fennmaradt töredékek íróiról, vagy a forrásszövegekben említett személyekről nem találunk azonosító adatokat, sem eligazító szócikkeket. Ilyenkor a kiadványban előforduló névelemekről, névvariánsokról besorolási adat készül, közülük egy kiválasztott lesz a fő besorolási adat.

A leírás gyakorlata során célszerűnek vált a származási vagy működési helyre utaló melléknevet a név szerves részének tekinteni akkor, ha az elsődleges (szövegforrásokban) vagy a másodlagos (referensz) művekben is megjelennek Ha ez nem jellemző vagy nem állapítható meg, akkor megkülönböztetésül előnyben részesítjük a foglalkozásra utaló kifejezést – kiegészítő adatként, a bibliográfia nyelvén.

Apollonios  Duskolos

Az azonosító forrásokban:

Antifon  (szofista)

Az azonosító forrásokban:

Antifon  (szónok)

„A ... korszakban élt személyek egységesített neve nevük nemzeti nyelvű alakja, kivéve, ha a személy működése során nevét latin vagy görög nyelvű alakban használta, és ha a nemzeti hovatartozásának megfelelő bibliográfiai gyakorlat is így tartja számon.”³³

Sok kézikönyvet és katalógust az erős latinizálás jellemez. Az állományunkban lévő számos eredeti forrásszöveg, filológiai szövegkiadás vagy fordítás azt sugallja, hogy az eredeti források, a szerző származása, történelmi értelemben vett „nemzetisége” szerint állapítsuk meg névalakját, lehetőleg kikerülve a közvetítő nyelveket és korszakokat. Érvényesítjük az MSZ szerinti prioritási szempontokat a névalak létrehozásánál:

• igyekszünk megállapítani a szerző nevét a működése idején,
• összevetjük a kompetens nemzeti bibliográfia jegyzésmódjával (ha van ilyen).

Külön kérdést jelent,  melyik nemzeti bibliográfia  a kompetens a szerző nemzeti nyelvű névalakjának megállapítására, melyik nemzeti bibliográfia adatai között található a hitelesnek mondható változat. A középkori auktorok nemzeti hovatartozását a  történelmi értelemben vett „nemzetiség”  kritériumai határozzák meg. Kimerítően foglalkozott a középkori identitással, nemzeti öntudattal több tanulmányában Szűcs Jenő.³⁴ A „nemzet” mai fogalma a 18-19. század óta él, a „nemzetiség” mint objektív valóság vagy csoportemóció Szűcs szerint a középkorban létezett ugyan, de háttérbe szorult, más minőségben jelentkezett, mint azt a mai társadalmi és egyéni tudatban érzékeljük. A középkori embert lojalitási érzései „más csoportokhoz fűzték, mint nemzetiségének keretei, s maguk e lojalitások erősebbek, „eticizáltabb” és „ideologikusabb” jellegűek voltak, mint a  natio  kötőereiként általában felismert „nyelv és szokások”,  lingua et mores”³⁵ . Néhány, a középkori „nemzetiséget” meghatározó kritériumot ragadok csak ki: származás (origo, genus), felsőbb autoritáshoz (birodalom, egyház – király, hűbérúr) tartozás ( fidelis subditus), rendi hovatartozás (societas publica, membrum universalis ), alattvaló ( populus subditus ), a  populus  (politikailag szervezett nép) antik koncepciója az alattvalói kötelékekkel itatódott át ( populus a deo imperatori [regi, duci, comiti etc.] subiectus ), a közösség ( communio, az Aquinói Szt. Tamás-i értelemben vett  amicitia-egyesítő erő), a nyelv ( lingua), életmód, kulturális és történeti tradíció, viselkedés, öltözködés, erkölcsi normák mint természetes adottság (naturalis), személyes hűség (fidelitatis) , az egyén mint hívő (fidelis Christianus), augustinusi értelemben vett krisztusi társadalom tagja (populus Christianus), szolgálatok (servitium), „vére hullatásával” szerzett érdem (meritum), ha kell, az élet feláldozása „pro domino, pro rege vagy regno, pro corona  sőt  patria, –  de hogy mindezzel  pro nationae  vagy  gente  tartozna az egyén, ettől az eszmerendszertől merőben idegen”³⁶. A középkorban nem nemzeti alapokra szerveződik az állam. A „nemzetiesedés” folyamata a Nyugat Európa-i történelemben a 13. századtól a 18. századig tart, ekkorra bontakozik ki a polgári politikai nemzet és alakulnak ki (némely helyen a többnyelvű) államnemzetek. „A Rajnától keletre ... a 19-20. századi nemzeti mozgalmak általában a nyelv kritériumában jelölték meg a „nemzet” lényegét, melyhez szervesen hozzá tartozik az e nyelven átörökített történeti és kuturális tradíció, míg Nyugaton a nyelv másodlagos, sőt olykor nem is kritériuma az államnemzethez tartozásnak. Rendszerint ezt szokták hangsúlyozni az „államnemzet” és a „kultúrnemzet” európai kettőssége kapcsán, melyek teoretikus „ősatyjai” Rousseau és Herder.”³⁷

A felsorakoztatott ismérvek és a mai nemzeti-kulturális emlékezet alapján lehet eldönteni, melyik nemzet kulturális öröksége az író szellemi hagyatéka, ennek függvényében határozhatjuk meg a személy nevének egységes alakját.

• Francia:  Abélard,  Pierre – filozófus, teológus. Az egységes besorolási adat forrása: BnF. Ha a francia nemzeti besorolásiadat állományban az egységesített formája az  Abelardus  lenne, akkor követnénk ezt az írásmódot.

• Angol:  Alcuin.  Névváltozatok: Albinus Flaccus. Alcuinus Flaccus. Alkuin, Flaccus Albinus. Az egységes besorolási adat forrása: British Library on-line katalógus.

• Azonosítatlan nemzetiségű:  Anna  Komnene. Névváltozatok: Anna he Komnene. Anna Komnena. Anna Pophyrogenita. Comnena, Anna. Comnene, Anne. Komnena, Anna. Komnene, Anne. Azonosítás és a névalakok prioritásának megállapításához használt forrás: PMA

• Egyiptomi kopt monachista:  Sinouthios . Névváltozatok: Šanuti. Schenute. Senouti. Šenuda. Šenut. Šenute. Azonosítás forrása. Puskely³⁸. Az egységes besorolási adat forrása: LThK³⁹ (eredeti írásmód közlése alapján).

• Valószínű szír, eredeti írásmód nem áll rendelkezésre vagy ha rendelkezésre áll, szakrevízióra vár:

Apponius.  Névváltozatok: Aponius. Apponius Syrus. Forrás: PMA

Megengedően fogalmaz, tehát nem teszi kötelezővé a szabályzat a következő kitételt:

Elhatározásunk szerint a fő besorolási adatban nem adjuk meg – de  megadjuk a magyar névváltozatnál . Ha a szóban forgó ókori vagy középkori méltóságnak van a származási vagy működési helyre utaló, a név szerves részévé vált állandósult mellékneve, akkor az egységesített besorolási név ez a forma lesz. A javasolt megoldásról utaló készül.

A magyar katalogizálási gyakorlat szívesebben használja a magyar névváltozatot, ezt bizonyítja néhány összehasonlító próbakeresés találati eredménye. A magyar nemzeti bibliográfia vegyesen tartalmaz ilyen és olyan megoldást. Az  eredeti névalak  kiemelt használata mellett több érv szól, a legfontosabbak:

• Állományunknak csak elenyésző kis hányadát képezi a magyarra lefordított eredeti szövegforrás vagy az e méltóságokról szóló szekunder irodalom. Javarészt idegen nyelven, több fordításban és az eredeti forrás nyelvén vannak meg a művek. Ezekben a forrásokban a szerzőt a származási vagy működési helyre utaló, a név szerves részévé vált állandósult melléknevével jelölik. A kutatókhoz, egy tudományos könyvtár arculatához jobban illik a tudományban és a külföldi gyakorlatban is meghonosodott névalak használata.
• Az egyházatya, a vallási személy egyidejűleg lehet méltóság, szerzetes és kanonizált egyén. A vegyes és következetlen névírás veszélyeit elkerülendő prioritást adunk a középkori személyekre vonatkozó névírási eljárásnak.

Néhány példa:

Méltóság és Kanonizált

Ambrosius Aurelius

Ambrus (milánói püspök), Szent

Anselmus  Lucensis

Anzelm (luccai püspök), Szent

Anselmus Badagio

Anselmus Episcopus

Méltóság

Arethas  Kaisereias

Arethas (caesareai püspök)

Arethas Caesariensis

Arethas Cappadox

Arethas Constantinopolitanus

Arethas Patrensis

Arethas Protothronos

Arethas Scholiastes

A kanonizáltak esetében két megoldás közül egy választható: a bibliográfia által használt nyelvnek megfelelő névalak vagy az a név, amelyen a személy működését kifejtette⁴¹.

Az utóbbi megoldást választottuk: egységesített név az a név, amelyen a személy működését kifejtette. Ez a forma a középkori nevek nemzeti névalak szerinti jegyzésmódjával is összhangban van.

Anastasios  Sinaites

Anastasius Sinaita

Anastasius Sinaiticus

Anasztáz, Szent

Augustinus  Aurelius

Ágoston (hippói püspök), Szent

Augustinus Hipponensis

Aurelius Augustinus Hipponensis

Ôgostinos

Az egységesítési munka során a feldolgozó ellenőrzi, hogy az adott nemzeti bibliográfiai gyakorlat hogyan tartja számon a történelmileg a hatáskörébe tartozó személy névalakját. Ha nem állapítható meg a történelmi értelemben vett nemzetiségnek megfelelően semmilyen állandósult névalak, csak a latin forma használatos, akkor a latin változat az egységesített névalak. A magyarul elterjedt formáról, kiegészítve az egyéb névelemmel – a kanonizációban kapott címről, utaló készül.

Antonius  Magnus

Antal, Remete, Szent, Nagy

Antonios

Néhány példával már illusztráltam, hogy az on-line katalógusok, bibliográfiák – kevés kivételtől eltekintve – a nem latin írású nyelvek szerzőit nem az eredeti névalak transzliterációja szerint jegyzik, hanem a közhasználatban elterjedt, meghonosodott más nyelvű vagy latin névalaknak adnak prioritást, az eredetiről transzliterált változat csak ritkán kerül be utalóként a rekordokba. A magyar szabályzat az eredetiről, a meglévő ISO szabványok szerinti átírást ajánlja.⁴² Valljuk be, ez az eljárás, különösen, ha előzmények nélküli úttörő munkát jelent, megfelelő segédanyag, ellenőrzött besorolási jegyzék nélkül, elég kényelmetlen. Talán értelmetlennek is tűnik, hiszen: a katalógust használó olvasók nem ismerik az ISO átírás táblázatait; a kiadók a közismert nevet nyomtatják a könyvek címoldalára, a kutatók a tudományban meghonosodott átírást használják. A könyvtárosokon kívül senki sem használja a nemzetközi átírási szabványt. De nemcsak ezzel van gond: a szabványok viszonylagosan gyakori módosulását a dokumentációs intézmények nem tudják eléggé gyorsan követni.

A nemzeti bibliográfiában a görög-latin transzliteráció ISO 843 :1990-es átírási szabvány megvalósulását látjuk:

Az 1997-es módosítás a következő betűket érinti:

Az arab és az egyéb keleti nyelvű személyekről minden esetben az eredeti névalakról készült átírás a fő besorolási adat, mégpedig teljes formájában. Ibn Sina arab és perzsa nyelven író középkori filozófus névalakjai:

Ibn-Sina , Abu-Ali al-Husain Ibn-Abdallah

Névváltozatok:

Avicenna (Európában elterjedt név)

Avicenne

Ibn Sina, Abu ‘Ali Husain ibn ‘Abd Allâh (teljes név, tudományos átírás)

Ibn Sina, al-Husayn ibn Abd Allah

Az integrált keresések lehetővé tétele miatt a transzliterációs változatokat is ajánlatos fölvenni a személynév besorolási adati közé.

Összefoglalva a vizsgálódás konklúzióit: a PPKE BTK besorolási adatállományának kialakításában a következő irányelveket alkalmazzuk:

• A bibliográfiai besorolás adatai. Személyek nevei szabvány konkrét megoldást javasló pontjait teljes körűen alkalmazzuk. Azokban a pontokban, amelyek több megoldást hagynak nyitva, vagy amire az MSZ nem tér ki részletesebben, a következőképpen járunk el:
  • az ókori személyek állandósult melléknevét, hacsak lehet a név szerves részének tekintjük
  • homonímák esetén állandósult melléknév hiányában a munkásságra vonatkozó kifejezést használjuk a bibliográfia nyelvén, azaz magyarul
  • a szerző egységes névalakja az eredeti névalak vagy az eredetiről készített transzliterációs átírás, ennek hiányában meghonosodástól függően a latin vagy a magyar forma
  • az eredeti névalak megállapításához a kompetens nemzeti bibliográfiai segédleteket vagy az eredeti írásmódot közlő kézikönyveket vesszük igénybe
  • az egyházi méltóságok esetében a pápák, pátriárkák kivételével az eredeti nemzeti nyelvű alak a kiemelt forma, a méltóság magyar nyelvű névalakja a kiegészítő adattal együtt névváltozatként szerepel a rekordban
  • a kanonizáltak esetében ugyanez az eljárás érvényesül azzal a különbséggel, hogy a kanonizációban kapott cím (Szent, Boldog) egyéb névelemként a magyar névváltozattal párosul
  • ha az egységes névalak megállapítása hosszabb kutatást vett igénybe, akkor föltüntetjük a felhasznált forrásokat vagy az információ hiányát
  • a névváltozatok közé az állományban lévő kiadványok, a főbb kézikönyvek névcikkei szerinti forma, a latinizált verzió, a cognomenek, gentiliciumok és praenomenek alaki változatai és a magyarban köztudott vagy a magyar helyesírású névalak kerülnek be
  • az egységes névalak írásához az ISO 843:1990 görög transzliterációs táblázatot használjuk, az 1997-es táblázat szerinti verzióról utaló készül
  • a személynév rekordjában megjelöljük a személy történelmi értelemben vett nemzetiségét
  • a rekordot belső használatra az esetleges korrekciók, revíziók céljából megjelöljük egy olyan kóddal, amely segítségével külön listát nyerhetünk az ókori latin, az ókori görög, az arab (és egyéb keleti) nevekről, az egyházatyák és teológiai valamint a középkori szerzőkről.

*A tanulmány a Muzeális állományt őrző könyvtárak 3. találkozóján, 2002. május 28-án az Országos Széchényi Könyvtárban elhangzott előadásvázlata alapján készült. (D.A.)

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek