Információs és digitális írástudás: a fogalmak áttekintése

Bawden, David

A szakirodalomban (mindenekelőtt a könyvtári szakirodalomban) számos, az információs írástudással kapcsolatos kifejezéssel találkozunk.

Ilyenek:

• az információs írástudás (information literacy);
• a számítógépes írástudás (computer literacy, valamint szinonimái: IT/information technology/electronic/electronic information literacy);
• a könyvtári írástudás (library literacy)
• a média-írástudás (media literacy);
• a hálózati írástudás (network literacy és szinonimái: Internet literacy, hyper-literacy)
• a digitális írástudás (digital information literacy).

Ezek közül a számítógépes és az információs írástudás folyamatosan jelen van a szakirodalomban. Ezen belül a számítógépes írástudás nagyobb számban fordul elő. Az információs írástudás az 1980-as években kis számban fordult elő, majd jelentősen nőtt a 90-es években. A média-írástudás terminus használata a 90-es évek vége felé jelentősen felfutott, és ekkor jelent meg a hálózati és a digitális írástudás fogalma.

Maga az írástudás fogalma viszonylagos és különböző időszakokban mást és mást jelentett. Jelentése mindig is viszonylagos volt, hiszen korlátozódhat a nyomdatermékek egyszerű megfejtésére, de magába foglalhatja a nyomtatott szó kulturális feltételrendszerének, etikai normáinak és esztétikai értékeinek tudatos és kritikus ismeretét is. Természete tehát mindig is kettős volt. Egyrészt jelentette az egyszerű írni és olvasni tudást, másrészt magába foglalta ezeken túl terjedő készségeket, mindenekelőtt az értő és a megértésre törekvő olvasást.

Sokan ezért inkább egyfajta kontinuumnak tekintik. Egyik végén betűkombinációk reprodukálásának a képessége áll, a másik végén a logikus gondolkodás, a magasrendű logikai készségek, az érvelés és az okfejtés áll.

A közelmúltban írástudás alatt az írott anyagokból nyert információ hasznosításának képességét értik. Ez többféleképpen is megfogalmazódik. Így kimondják azt, hogy az írástudás az olvasás és írást alapkészségein kívül a megértés és a sikeres tevékenység általános képessége. Érthetjük alatta a társadalmi túléléshez szükséges információkhoz való kapcsolódás megteremtését lehetővé tevő készségeket. Más megfogalmazásban azt tudhatjuk meg, hogy az írástudás magában foglalja a figyelmes hallgatás, a beszélés, az olvasás, az írás és a kritikus gondolkodás, valamint a számolás készségeit, továbbá azt a kulturális ismeretet, amely ahhoz szükséges, hogy a nyelvet megfelelő módon ismerjük fel és használjuk különböző társadalmi helyzetekben.

A funkcionális írástudás elnevezést széles körben alkalmazzák mint alapvető információk elolvasásának és megértésének a képességét. Ilyen lehet egy gyógyszer csomagolásán az adagolásra vonatkozó útmutatás.

Szinte minden írástudás-típus megítélésében problémát jelent, hogy pontosan mérhető-e ez a képesség és létezik-e ellentéte az írástudatlanság, továbbá, hogy az utóbbi orvosolható-e jól körülhatárolt eszközökkel.

Azt, hogy helyénvaló írástudásról beszélnünk az információs írástudás esetében 34-féle kompetenciát vagy alapismeretet jelentő tevékenység elnevezése támasztja alá.

Ilyen a

• mezőgazdasági írástudás (agricultural literacy)
• filmművészeti írástudás (cinematic literacy)
• „tánc-írástudás” (dance literacy)
• földrajzi írástudás (geographic literacy)
• jogi írástudás (legal literacy)
• munkahelyi írástudás (workplace literacy)

Az egyszerű írni és olvasni tudáson túlmenő írástudásokat készség-alapú írástudásoknak is szokták nevezni. Ezek sorába tartozik a könyvtári írástudás, amelynek két jelentése van. Az egyik (vitathatóan) az információs írástudás elődje. A könyvtárak használatára vonatkozik és különösen hangsúlyozza az információforrások kritikus kezelésének fontosságát. A másik a könyvtárak hagyományos értelemben vett felhasználóképzésére vonatkozik. Ebben az értelemben van némi rossz hangzása, mivel túlságosan, sőt kizárólag a könyvtári forrásokra koncentrál.

A könyvtári írástudásnak több szakasza említhető a könyvtári írástudatlanságtól, amikor segítség nélkül nem tud az olvasó a polcon könyveket megtalálni, egészen a „gördülékeny” írástudásig, amely feltételezi a kommunikáció és publikáció jellemzőinek ismeretét és a keresési stratégiák általánosításának és módosításának képességét. E kettő között helyezkedik el a fél-írástudás, amelynek legfontosabb eleme a katalógushasználat képessége, a könyvtári írástudást, amely már azt jelenti, hogy az olvasó rendszerszerűen képes keresési stratégiák kialakítására és a talált információ értékelésére.

A média-írástudás elsősorban a tömegkommunikációból (ide értve – fokozódó mértékben – az internetet) nyert információk kritikus kezelésére vonatkozik és részben azonos az tágabb értelemben vett információs írástudással, mivel az is vonatkozik a nem formálisan könyvtári forrásokból kapott információra.

A számítógépes írástudás alatt a leggyakrabban azoknak a készségeknek az együttesét értik, amelyek szükségesek szövegszerkesztő, adatbázis-kezelő és táblázatkezelő alkalmazói programcsomagok használatához. Az ezen túlmenő felfogások a számítógép-kezelést mint az információs társadalomban való részvételhez szükséges eszközt tekintik. Ide szokták érteni az információval kapcsolatos fogalmak ismeretét és az információról való absztrakt gondolkodás képességét is. A könyvtárosok korán felismerték a számítógépes írástudás fontosságát munkájukban. Magát az információs írástudást is az információs társadalom fontos elemének tekintik sokan.

A számítógépes írástudást a 90-es években gyakran a hagyományos írástudás kiterjesztésének, bővítésének tekintették, de sokszor az információtechnológiai elemet túlzottan hangsúlyozták benne.

Az információs és a számítógépes írástudást egyaránt jellemzi az, hogy hangsúlyozzák bennük az önálló, segítség nélküli tevékenységek fontosságát.

Az információs és a számítógépes írástudás egymáshoz való viszonyát sokszor eltérően ítélik meg. Eltérő, de rokon fogalmaknak, amelyek közül legtöbbször a számítógépes írástudást az információs alapfeltételének tekintik. Az információs írástudás azért is tágabb fogalom, mert a technológia közvetítette tartalommal is foglalkozik. Van azonban példa arra is, hogy a számítógépes írástudást tekintik tágabb fogalomnak.

Az információs írástudás több, mint készségek hozzáadása a hagyományos írástudáshoz, hanem magának az írástudás fogalmának megváltozását eredményezte. Sok olyan intézménynél, amely az írást kötelező elemnek tekintette minden kurzusában, megjelent az a tendencia, hogy az információs írástudást tegye ilyen, kötelező elemmé.

Az információtechnikai (információtechnológiai) írástudást legtöbbször szinonim módon használják a számítógépes írástudás kifejezéssel.

Az információs írástudás kifejezés egyik első megjelenése 1974-re tehető és szoros kapcsolatban állt az oktatás reformjával (mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokban zajlott reformmal), és az információ hatékony használatára vonatkozott. Hasonlóan korai előfordulásai a problémamegoldást állítják középpontba, de már ekkor is volt tágabb értelmezése. 1979-ben találkozunk ezzel a kifejezéssel a könyvtári szakirodalomban, információs írástudás alatt a különböző forrásokból származó információk elérésének, értékelésének és használatának képességét értve. Egy másik, korai, de utóbb nem folytatódó meghatározása a hírek egyedi és független szemléletére vonatkozik.

Folyamatos probléma, hogy sokan megpróbálják az információs írástudás egyetlen, átfogó definícióját megadni, miközben a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy összetett, sokoldalú témáról van szó, különösen azért, mert az információs írástudásnak minden médiumra vonatkoznia kell és a hagyományos értelemben vett, a számítógépes, média- és a hálózati írástudások találkozási pontjában helyezhető el.

Az egyszerű, egy eszközt (pl. katalógust) használó készségek, azok kombinációjának készsége, valamint több, komplex eszköz használatának készsége egymásra épülésének tekinthetjük.

Az információs írástudás és a tanulás közötti kapcsolat kérdése mindig jelen volt. Az oktatási intézmények és szervezetek mindig is igyekeztek oktatási programjukba felvenni az információval kapcsolatos témákat.

Van, aki amellett érvel, hogy az információs írástudást nem tekinthetjük önálló, elszigetelt készségnek, hanem az az egész oktatási folyamat alkotóeleme. Mások szerint viszont az információs írástudás önálló egyetemi tárggyá alakítható. Az egész életen át tartó tanulás hangsúlyozása mindig jelentős tényező volt az információs írástudás oktatásában. Az Amerikai Egyesült Államokban, 1993-ban alakult US National Forum for Information Literacy ernyője alatt összefogott több mint 50 nemzeti szervezet többsége az oktatás területéről került ki.

Az információs írástudás fogalmának megjelenésére elsők között az Amerikai Könyvtáregyesület (ALA) reagált és 1989-ben éppen az oktatási, főként az egy életen át tartó tanulásra vonatkozó jellegét hangsúlyozta, de kiemelte fontosságát az egyének, az üzleti élet és az állampolgári lét szempontjából. Definíciója tág volt és nem korlátozódott a könyvtári forrásokra, ugyanis információs írástudónak azt tekintette, aki felismeri, mikor van szüksége információra és kimondta, hogy végső soron az információs írástudást az birtokolja, aki megtanulta, hogyan kell tanulni, már feltételezi annak ismeretét, hogy hogyan szerveződik az információ, hogyan található meg, és hogyan használható fel a tanulásban. Az ALA az egész oktatási folyamat átalakításáért szállt síkra egy konkrét tananyag kidolgozása helyett és egy sor szükséges készséget jelöl meg. Ezek a készségek a következők:

• az információszükséglet felismerése,
• az adott probléma megoldásához szükséges információ azonosítása,
• a szükséges információ megtalálása,
• a megtalált információ értékelése,
• az információ szervezése,
• az információ hatékony felhasználása az adott probléma megoldására.

A készségeknek ez a listája aztán számos, módosított lista és definíció alapja lett.

Egyfajta bővített értelmezésnek tekinthetjük azt a meghatározást, amely szerint az információs írástudás az információ szerepének és hatalmának megértése, megtalálásának és visszakeresésének, valamint a döntéshozásban történő felhasználásának képessége, továbbá információk elektronikus folyamatok felhasználásával történő létrehozásának és kezelésének a képessége. Egyszerűen kifejezve, az információs írástudás magában foglalja az információs világban való tájékozódást.

Az ALA-készséglista némileg bővített változata az, amely szerint az információs írástudással rendelkező személy:

• Felismeri, hogy a pontos és teljes információ az intelligens döntéshozatal alapja;
• Felismeri, hogy szüksége van információra;
• Információigénye alapján kérdéseket fogalmaz meg;
• Azonosítja az információs potenciális forrásait;
• Sikeres keresési stratégiákat alakít ki;
• Információforrásokat ér el számítógépes és más technológiák útján;
• Értékeli az információt;
• Az információt gyakorlati alkalmazások céljaira szervezi;
• Az új információt a meglevő tudásba integrálja;
• Az információt a kritikus gondolkodásban és a problémamegoldásban használja.

Egy másik változat szerint az információs írástudással rendelkező személyt az jellemzi, hogy:

• Önálló, önmagát irányító tanulásba bocsátkozik;
• Információs folyamatokat használ;
• Több információs technológiát és rendszert használ;
• Magáévá tette az információ felhasználását elősegítő értékeket;
• Megbízható ismeretei vannak az információ világáról;
• Az információhoz kritikusan közelít;
• Olyan személyes információs stílusa van, amely megkönnyíti az információ világával való interakcióját.

Az információs írástudást ugyanakkor az internetről nyerhető információkkal való bánni tudással (lényegében az internet-írástudással) is azonosították.

Az információs írástudás egy tág definíciója pedig a jövőbeni boldogulásához szükséges (általános jellegű) készségek listáját tartalmazza, amelyek többek között a változások hatékony kezelésével, a demokratikus társadalommal kapcsolatosak. Ennek megfelelően az információs írástudással rendelkező személyek:

• Képesek sikeresen megélni egy információs (technológiai) környezetben;
• Produktív, egészséges és kielégítő életet élnek egy demokratikus társadalomban;
• Hatékonyan kezelik a gyorsan változó környezetet;
• Jobb jövőt biztosítanak a felnövekvő generációknak;
• Megfelelő információkat találnak személyes és szakmai problémáik megoldásához;
• Jártasak az írásban és a számítógép-használatban.

Sok könyvtáros az információs írástudást a felhasználóképzés egy (továbbfejlesztett) formájának tekinti. Mások viszont azt vallják, hogy az információs írástudás és a felhasználóképzés nem egymás alternatívái, vagy konkurensei, hanem az információs írástudás tágabb fogalom, sőt sokkal inkább holisztikus jellegű, különös tekintettel arra, hogy a felhasználóképzés főként a felsőoktatási könyvtárakhoz kötődik, míg az információs írástudás minden könyvtártípusra kiterjed. Van olyan vélemény is, miszerint a felhasználóképzés továbbra is a nyomtatott dokumentumokra alapozódó, könyvtár-centrikus oktatás, míg az információs írástudás a számítógépes és a multimédia forrásokat is magában foglaló, új paradigma. A véleménykülönbségek ellenére az információs írástudás megfelelő terminus, amennyiben megfelelő óvatossággal és világosan körülhatárolva használjuk úgy, hogy a könyvtárnak az információs írástudásban játszott kivételes szerepét figyelembe vesszük. Az egyes források használatának oktatása, a számítógép-használati készségek, a számítógépes írástudás megszerzése, valamint az információszerzés és -értékelés általános folyamata nem azonos az információs írástudással. Az információs írástudás mint oktatási fogalom kizárólagosan olyan programokat fed, amelyek a felhasználókat a tudáshoz való hozzájutás különböző útjait, ezen belül a (hagyományos és elektronikus) könyvtárak által nyújtott rögzített tudásra koncentrál, amely a tanulás más formáit kiegészíti, de nem helyettesíti.

Az információs írástudás gyökerei a magánszférába nyúlnak vissza, és ez a fogalom ahol kapott is némi figyelmet az üzleti információ területén egyrészt mint a számítógépes írástudás tágabb értelmezése, azaz az adott cég intellektuális erőforrásainak bővítése, másrészt mint a információs központok tudásközponttá való alakításának igénye. Van olyan vélemény, miszerint a menedzserek tevékenységi körébe kell tartoznia, hogy azonosítsák és közöljék információs igényeiket, mintsem az információs szakemberekre támaszkodjanak. Ebben a szférában is megvan az információs írástudás és az egész életen át tartó tanulás, valamint a tanuló szervezet közötti kapcsolat.

Az információs írástudás egy korai, a készségek széles körére kiterjedő listája 1985-ben született. Ebben az információs írástudás:

• Készségek integrált készlete;
• A források ismeretén túl terjed;
• Nem csak a könyvtárhoz kapcsolódik;
• Eltér az (általános értelemben vett) írástudástól és a számítógépes írástudástól, de kapcsolódik is azokhoz;
• Nem csak az információ megtalálását jelenti;
• Egyes attitűdök (kitartás, a részletek iránti figyelem, egyes források elfogadásával szembeni óvatosság) útján alakul ki;
• Idő-és munkaigényes;
• Problémamegoldó tevékenység, ezért jellegében igény-vezérelt.

Ezt a definíciót később többen is különösen jelentősnek tartották. Az 1980-as évek vége felé és a 90-es években számos hasonló lista született, köztük olyan is, amely Delphi-vizsgálaton alapul.

Született egy 35 készséget felsoroló összeállítás is, amelyet a következőkben foglalhatunk össze. Az információs írástudás kialakításához és gondozáshoz szükséges:

• Az információs világ megértése, ide értve az információs technológiákat és annak megértését , hogy nem minden információ található meg számítógépeken;
• Az információs igények felmérése és annak megfogalmazása, hogy milyen információra van szükségünk;
• A források értékelése és kiválasztása, hatékony keresés, ide értve a szakirodalom szerkezetének ismeretét, az ellenőrzött és nem ellenőrzött szókincs, a teljesség és a pontosság közötti különbség stb. ismeretét;
• Az információ értékelése és értelmezése különböző formátumaiban és hordozóin, továbbá kritikus elemzése;
• Az információ kezelése és szervezése;
• A megtalált információk helyének és tartalmának közlése másokkal, ide értve a hivatkozási folyamatokat, valamint az új információnak a meglevő tudásba való integrálását.

A fenti listában felsoroltak igen ambiciózus célkitűzést mutatnak, és valószínűleg kevés információs szakember van mindeme készségek birtokában. Ez ráirányítja a figyelmet arra, hogy az információs írástudás, ahogy azt legtöbben előadják nemes, de utópisztikus fogalom.

Egy egyetemi információs írástudás oktatóprogram öt fő célkitűzést és pontonként 5-8 részcélt jelöl meg. A fő célok és néhány részcél a következők:

• Az információ a demokratikus társadalmakban játszott szerepének és hatalmának ismerete;

Hogyan használják a gyakorló szakemberek az információt és hogyan maradnak folyamatosan időszerű információk birtokában?

• Az információ formája és tartalma változatosságának ismerete;

Az elsődleges és másodlagos információ közötti különbségtétel;

Az információ minőségének, a tartalom használhatóságának, az adott információs eszköz formátumának megítélése releváns kritériumok alapján;

• Az információszervezés standard rendszereinek ismerete;

Nyomtatott vagy számítógépes információforrások index-szerkezetének és belépési pontjainak meghatározása;

• Információk különböző rendszerekből és eltérő formátumban történő visszakeresési képességének kialakítása;

Ismert könyvtárban való sikeres navigálás;

Az ellenőrzött szókincs és a kulcsszavak közötti különbség leírása és hatékony használatuk a keresési stratégiában;

• Információk különböző hozzáférésű és visszakeresési célú forrásokból kapott információk szervezési és kezelési képességének kialakítása;

Pontos bibliográfiai hivatkozások készítése könyvekről, folyóiratokról, konferencia-anyagokról;

Személyi bibliográfiai szoftverek használata letöltött hivatkozások és saját publikációs listák kezelésére.

Van aki úgy érvel, hogy az információs írástudást oktató programoknak inkább a tartalom kiválasztására, keresésére és kezelésére vonatkozó általánosított folyamatokat és elveket kellene oktatniuk, mégis számos program a felhasználóképzés kibővítése. Az az érvelés, hogy a programoknak nemcsak az elektronikus forrásokkal kell foglalkozniuk, egyáltalán nem univerzálisan elfogadott. A legtöbben viszont kiemelkedően fontosnak tekintik a kritikus gondolkodás vagy kritikus elemzés képességét.

Sokan eltérően ítélik meg azt, hogy az információs írástudás a felhasználók kezébe adja-e a készségeket, vagy éppen ez-e az információs szakemberek fő tevékenységi területe.

Az információs írástudással szemben kritikák is jelentkeztek. Felmerült az is, hogy hosszú távon értelmetlen információs írástudást tanítanunk, mert nincsen bizonyítva szükségessége, amit tanítunk, az csak kis mértékben fedi a felhasználók közvetlen igényeit, nem valószínű, hogy megőrzik a tanult ismereteket, továbbá nem tudjuk, hogy milyen ismeretekre és készségekre lesz szükség a jövőben.

Mások szerint az információs írástudás kifejezés használata PR-fogás, amely a könyvtárosok fontosságának túlhangsúlyozását szolgálja, olyan társadalmi betegségre kitalálva, amelyet egyedül a könyvtárosok tudnak gyógyítani. Amit a könyvtárosok elengedhetetlennek tekintenek az információs írástudás szempontjából, más szakmák szemszögéből nézve másként ítélhetők meg, azért is, mert nem ismerjük pontosan az információkeresési viselkedés természetét. Kritizálják az információs írástudást azért is, mert elválasztja az információt a tudástól.

A digitális írástudás fogalmához szorosan kapcsolódik a hálózati, az internetes, a multimédia- és a hipertext-írástudás. Ennek megnevezésére az angol e-literacy kifejezés azért nem nyert teret, mert kiejtése lényegében azonos az illiteracy (írástudatlanság) szóéval. Az internetes vagy internet-írástudás kifejezést 1995 óta sokan használják informálisan, de a szakirodalomban alig lelhető fel. A hiper-írástudást (hyper-literacy) a hipertextből (főként html-dokumentumokból) nyerhető tudásra vonatkozik.

A digitális írástudás az 1990-es évektől kezdve a hipertext és multimédia-szövegek (azaz a szöveg mellett képek, hang stb.) olvasásának és megértésének képességét jelöli.

Sok, a digitális írástudással kapcsolatos érvelés emeli ki a nyomtatott és a digitális dokumentumok közötti alapvető különbséget, az internetnek azt a kettősségét, hogy a felhasználó nemcsak elérhet segítségével információt, hanem publikálhat is rajta. Ez utóbbi visszavezet az írástudás hagyományos értelmezéséhez, amely magában foglalja az írást és az olvasását.

A digitális írástudás egy 1998-as meghatározása készségeket is rendel a fogalomhoz. Egyrészt a kritikus gondolkodásét, másrészt a dinamikus, nem-szekvenciális hipertext-környezetben való olvasás és megértését, valamint megbízható tény- és vélemény jellegű információk előítélet nélküli összegyűjtését különböző forrásokból, keresést (mindenekelőtt internet-keresőkkel), a multimédia-áramlés kezelését szűrőkkel és más eszközökkel, a források kiválasztásán alapuló személyes információs stratégiák kialakítását, a mások (hálózati úton történő) megnőtt elérhetőségének és megszólíthatóságának felismerését, az információs igények megértését és kérdésekre való átalakítását, a tartalom hagyományos formáinak elektronikus eszközökkel való támogatásának ismeretét, a hipertext-kapcsolatokkal hivatkozott anyagok érvényességével és teljességével kapcsolatos óvatosságot.