47. évfolyam, 2001. 2. szám

Archívum

A megyei sajtóbibliográfiák a magyar bibliográfiák rendszerében

Bényei Miklós

Könyvtári Figyelő Új folyam 11. ( 47.) évfolyam 2001. 2. szám 235-243. oldal

Könyvtáraink helyismereti tevékenységének, más megközelítésben, a hazai bibliográfiai gyakorlatnak kiemelkedő teljesítménye a megyei sajtóbibliográfiák immár teljessé vált sorozata. E sommás, ám meggyőződésem szerint jogos megállapítást számos tényező támasztja alá.

Imponálóak a mennyiségi mutatók: az első kiadványt, az 1957-ben napvilágot látott Somogyi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája c. kaposvári összeállítást az azóta eltelt negyvennégy esztendőben a legutóbb megjelent Győr-Moson-Sopron megyei regiszterrel együtt további huszonegy követte; a szolnokiak és a Pest megyeiek ugyanis közzétették a korábbi jegyzék folytatását, Miskolcon pedig külön elkészítették az Abaúj-Torna, Gömör-Kishont és Zemplén megyei anyagot. A huszonkét kötet (vagy füzet) együttes terjedelme megközelíti a hatezer oldalt, a feltárt évek, pontosabban évfolyamok száma pedig meghaladja a kettőezer-nyolcszázat.¹

Egy ilyen méretű halmazban – hogy a matematika nyelvén fejezzem ki magam – elkerülhetetlenek a kezdeti tapasztalatlansággal és a felfogásbeli különbségekkel magyarázható színvonalbeli egyenetlenségek, de összességében az erények, a vitathatatlan eredmények a meghatározóak. Ezt mind a kortársi kritikusok, mind a szakmai közvélemény, mind a használók egyértelműen elismerték, elismerik. A megyei sajtóbibliográfiákat sűrűn forgatják; sokunk tapasztalatai szerint nemcsak az adott megye könyvtáraiban, kutatóhelyein, hanem más vidékeken, településeken is. A sorozatot, illetve egyes darabjait a helytörténeti kutatás igénye hívta létre, hiszen az utóbbi kétszáz egynéhány esztendő társadalmi mozgásának vizsgálatánál a sajtó egyenértékű forrás a levéltári iratokkal és más egyidejű dokumentumokkal.² A bibliográfiákat azonban nemcsak a történettudomány, közelebbről a helytörténetírás művelői keresik és használják, fontos segédletei azok a helyismereti tájékoztatás egyéb tematikai ágazatainak is; pl. sokszor innen meríthetünk nyomra vezető adatokat az irodalom- és művelődéstudományi, a pedagógiai, a szociológiai, a település-földrajzi stb. referensz-kérdések megnyugtató megválaszolásához. A fellendülőben lévő sajtótörténet-írásnak pedig természetes szövetségesei, nélkülözhetetlen kalauzai a helyi periodikumok lajstromai.

Ha visszapillantunk a megyei sajtóbibliográfiák fejlődésének eddigi folyamatára, azonnal szembeötlik e sorozat jelentékeny metodikai hozadéka, amellyel előnyösen járult hozzá a hazai bibliográfiai tevékenység egészének és a helyismereti gyűjtő, feltáró munkának a formálódásához. A részletek felsorolásától megkímél Lakatos Éva nemrég, a Magyar Média c. folyóirat idei első számában megjelent összefoglaló áttekintése, ahol egyenként elemzi és jellemzi a megyei címjegyzékeket, különös figyelmet fordítva azok módszertani megoldásaira és utalva a változásokra.³ E cikkből is kiviláglik, hogy az eltelt csaknem négy és fél évtizedben sokat fejlődtek, finomodtak a módszerek: a jobb és jobb eljárások keresése a szerkesztőket, közvetve a többi könyvtárost ismételten a gyűjtőkör és a mutatózás újragondolására sarkallta, szinte kötetről kötetre módosult a tételalkotás mozzanata stb. Lényegesen előbbre jutottunk a sajtóbibliográfia és a sajtótörténet viszonyának tisztázásában. Talán egyetlen más bibliográfiai műfajnál sem volt annyira szükséges az autopszia alkalmazása, mint itt. Már az első próbálkozások után kikristályosodott az a nézet, hogy a kiadó akkor jár el helyesen, ha nemcsak a sajtótermékekről, illetve évfolyamaikról, hanem azok számairól is tudósít. Vagyis a kollacionálás, a számonkénti számbavétel igénye fogalmazódott meg. Az nyilvánvaló volt, hogy ez csak kézbevétellel teljesíthető. Rá kellett viszont jönni arra is, hogy gyakran nem elegendő egy helyen megnézni a szóban forgó lapot vagy évfolyamot, mert olykor a megismert példányokból nem lehet megállapítani a hiányokat, az indulás vagy a megszűnés dátumát, nem lehet teljes bizonyossággal felmérni a különszámokat, mellékleteket. Kiderült továbbá az is, hogy a többszöri kézbevétel sem mindig hoz megbízható eredményt, szükség lehet egyéb forrásokra (pl. sajtótörténeti írásokra, az egykori szerkesztők vagy munkatársak feljegyzéseire, visszaemlékezéseire, netán levéltári dokumentumokra).

Ritkán esik szó arról, hogy a megyei sajtóbibliográfiák kivitelezése, a sorozat befejezése elképzelhetetlen lett volna a könyvtárosok szoros együttműködése, rendszeres tapasztalatcseréje nélkül. Feltételezem, hogy valamennyi megyei könyvtár vezetői, dolgozói osztják azt a véleményemet, mely szerint az Országos Széchényi Könyvtár munkatársainak segítsége különösen jelentős, szinte létfontosságú volt, és ezt a segítséget folyamatosan meg is kapták. Más vonatkozásban az OSZK mikrofilmezési programja mozdította előbbre a megyei sajtó regisztrálásának ügyét.⁴ Spontán kooperáció alakult ki a könyvtárosok és az ún. kívülálló bibliográfusok, a könyvtárosok és a kutatók között. A munka folyamatában szinte észrevétlenül, azaz közvetlen didaktikai ráhatás nélkül kinevelődött egy új (ma már persze nagyrészt tapasztalt) bibliográfus nemzedék is.

A szűkebb szakma korán felfigyelt a lokális regisztráció sajátos értékeire. A magyar sajtó történeti és bibliográfiai feltárásának kiváló egyénisége, Dezsényi Béla már 1958-ban, a Magyar Könyvszemle hasábjain közzétett recenziójában „a megyei sajtóbibliográfiák első megjelent mutatványát mint bibliográfiai irodalmunk jelentős fordulópontját” ajánlotta az olvasók, az érdeklődők figyelmébe.⁵ A Könyvtártudományi és Módszertani Központ, valamint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Bizottsága a sokunk számára emlékezetes országos helyismereti tanácskozásait 1974-ben, Szegeden éppen a megyei sajtóbibliográfiák kérdéseinek megvitatásával indította, mintegy összegezve, értékelve az addig közzétett kilenc összeállítás tanulságait. Talán vagyunk még néhányan, akik emlékszünk rá, hogy a résztvevők ajánlásokat fogadtak el, amelyek ma is olvashatók, hiszen a konferencia anyaga később könyv alakban is megjelent.⁶ Akkor azt hittük, reális esély van arra, hogy a sorozat 1980-ra befejeződjön; tudjuk, a hat évből huszonhét lett. Sőt, ha mérlegeljük, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei bibliográfia voltaképpen csak kísérletnek tekinthető,⁷ valójában ennek hamarosan várható és sokat ígérő bővített kiadásával⁸ zárul majd le a sorozat. A szegedi tanácskozás egyebek között sürgette a gyűjtőkör kiterjesztését a mindenkori történelmi határokig, minél teljesebb, részletezőbb bibliográfiai leírásokat tartott szükségesnek, már ekkor szó esett a megjelent jegyzékek időbeli folytatásáról, felvetődött a többi időszaki kiadvány (évkönyvek, naptárak stb.) felvételének megfontolása, még inkább a helyi periodikumok (elsősorban a folyóiratok) repertorizálásának fontossága.⁹

Azóta is nagy figyelem kíséri a megyei sajtóbibliográfiák munkálatait. Szinte minden egyes kötet ünnepi esemény; ünnep a helyismeret és a tágabban vett bibliográfiai gyakorlat munkásai számára, és szeretnék hinni, hogy a használók számára is.

Lehet, hogy nem tájékozódtam kellően, de tudomásom szerint direkt módon még egyszer sem fogalmazódott meg az a kérdés, hogy miért éppen megyei sajtóbibliográfiák születtek a helyismereti feltárás során? Furcsa módon a válasz egyik eleme már az első reakciókból kiolvasható: döntő indíték volt az országos sajtóbibliográfia hézagossága a nemzeti bibliográfiai feltárásban. Pálvölgyi Endre 1974-ben határozottan, bár nem elég árnyaltan jelentette ki: „A regionális sajtóbibliográfiák készítői olyan feladat elvégzését vállalták magukra, amely tulajdonképpen központi szolgáltatás, s mint ilyen, az OSZK hatáskörébe tartozna.”¹⁰ Tehát szükség volt a helyi lapok számbavételére, hiszen a lokális információk ezen hordozóiról egyébként a könyvtárak nem tudtak megfelelő, megbízható tájékoztatást nyújtani. S hogy ezt a feladatot a megyei könyvtárak végezték el, annak a másik nyomós oka a hazai helyismereti tevékenység történeti útjában keresendő. Nevezetesen abban a közismert tényben, hogy nálunk az ötvenes évek derekától a helyismereti-helytörténeti tevékenység a könyvtárügy akkori szervezési struktúrájához és a személyi feltételek adottságaihoz igazodva a megyei könyvtárakban összpontosult.¹¹ Ez a megyénkénti centrális jelleg mintegy magától értetődően hozta magával, hogy a periodikumok feltárása szintén ezekben az intézményekben vagy a megbízásukból történik. Természetesen volt szabályt erősítő kivétel is: a Hajdú-Bihar megyei sajtóbibliográfia a debreceni egyetemi könyvtár műhelyében készült; ez viszont áttételesen ismét egy könyvtárpolitikai meggondolás folyománya, jelesen az egy időben erőteljesen szorgalmazott, ám hosszabb távon zsákutcának bizonyuló ún. tájkönyvtári funkció egyik szerencsés megnyilvánulásának tekinthető.¹² Mindebből az következett, hogy az egyébként természetes közösségek, a városok a helyismereti munkában jó ideig csak kiegészítő szerepet kaptak – megint csak üdítő kivételekkel, mint például Szeged¹³ – , vagyis a városi sajtóbibliográfiák nem a megyei sajtóbibliográfiák mellett (ismétlem: Szeged kivétel), hanem azok lokális vetületeként, jórészt a már feltárt anyag ismétléseként, jó esetben részletezőbb ismétléseként jelentek meg.¹⁴

Közvetlenül rátérve most már a címben megjelölt problémakörre – bár úgy vélem, eddig is arról írtam –, tegyük fel mindjárt az első kérdést: van-e magyar bibliográfiai rendszer? Valaha elődeink aggódva vagy provokatív célzattal, netán sürgető szándékkal tették fel ezt a kérdést,¹⁵ ma viszont mindannyiunk közös örömére inkább csak az igenlő válasz nyomatékosítását szolgálja. Az utóbbi évtizedek komoly szakmai vívmánya, hogy a kurrens magyar nemzeti bibliográfia mintegy ötven esztendő alatt eljutott odáig, hogy szériái rendszert alkotnak, mégpedig nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó rendszert.¹⁶ A mi szempontunkból különösen fontos, hogy a könyvek és a zeneművek lajstroma mellett 1976 óta a kurrens időszaki kiadványoknak is van bibliográfiája (közkedvelt betűnevén: az IKB), s bár a korábbi egysége megszűnt, továbbra is létezik a cikkek regisztrációja (az Időszaki kiadványok repertóriuma (IKR) és az ezt kiegészítő három nemzeti jellegű szakbibliográfia). Az IKB és az IKR egyaránt elérhető – az első most már csak így érhető el – digitális változatban is.¹⁷ Gondolom, ez a kettős fejlemény kedvezően befolyásolja a megyei, városi és községi könyvtárak helyismereti tájékoztató és gyarapító munkáját, segít teljesebbé tenni a periodikumok helyi gyűjteményét, továbbá egyértelmű és legbiztonságosabb forrása, támasza az azóta megindult megyei sajtóbibliográfiai munkálatoknak és az lesz a remélt majdani folytatásuknak.

A magyar nemzeti bibliográfia retrospektív változata is nagyszerű produktumokkal bővült a közelmúltban: példaként talán elég a Régi magyarországi nyomtatványokra, a két világháború közötti könyvészetre és a második világháborút követő másfél évtized kumulációjára utalni.¹⁸ A huszadik századi történelmi traumák után felbecsülhetetlen jelentőséggel bír a külföldi magyar vonatkozású dokumentumok számbavétele, a hungaricumok bibliográfiáinak megjelenése, a bibliográfiai adatbázis kiépítése, majd a nyomtatott bibliográfia újbóli megindítása.¹⁹ S megint csak egy minket közelebbről érintő sikerre fordítva a szót: Busa Margit egyéni erőfeszítésének és lankadatlan szorgalmának köszönhetően megszületett a retrospektív magyar sajtóbibliográfia első két ciklusa, az 1705 és 1849, majd az 1850 és 1867 közötti időszakot feltáró összeállítás.²⁰ Ez a két (pontosabban kettő plusz egy, tehát három) kötet kiváló alapvetés, méltó társa az imént felsorolt könyvészeti vállalkozásoknak. S ismételten figyelmeztetés arra, hogy a hiányzó ciklusok elkészítése sokáig nem halogatható feladat. Természetesen a sajtóbibliográfiai tájékoztatás során messzemenően támaszkodnunk lehet és kell a korábban megjelent országos regisztrációkra; ezekről tanáraink, Szentmihályi János és Szabó Sándor egyetemi jegyzeteiből tanultunk és legfrissebben Lakatos Éva tollából a Magyar Média tavalyi harmadik számában olvashatunk érdemi elemzést.²¹ Tehát szakmai berkekben köztudott, hogy a retrospektív nemzeti sajtóbibliográfia csonka, vagy más kifejezéssel élve: töredékes, esetleges.

Ebből a tényből következik a megyei sajtóbibliográfiák kivételes könyvészeti jelentősége. Noha csábító az ötlet, hogy megismételjem és tovább gondoljam a nemzeti és a helyismereti bibliográfia egymáshoz való viszonyáról szóló elméleti-metodikai eszmefuttatást, amellyel bő tíz évvel ezelőtt a nemrég elhunyt, nagyra becsült kollégánk, Lisztes László tisztelte meg az egyik országos könyvtáros értekezlet meghívottait²² , a terjedelmi korlátok miatt ezúttal csak annyit jegyeznék meg: a jelenlegi helyzetben talán egyetlen más helyismereti bibliográfiai műfaj sem játszik olyan fontos kiegészítő szerepet a hazai retrospektív bibliográfiai feltárás, tájékoztatás folyamatában, mint a helyi időszaki kiadványok címjegyzékei. Fogarassy Miklós 1974-ben egyenesen úgy látta, hogy „a hazai retrospektív sajtóbibliográfia ügyét szinte kizárólag ezek a kiadványok vitték előre a közelmúltban.”²³ Ha ez a megállapítás akkor jogos is volt, ma már csak részben az. Viszont részben igen. Az országos sajtóbibliográfia nem folytonos, számos időszak feltárása hiányzik, a korábbi bibliográfiák egy része pedig hiányos, illetve tudatosan eltekintett bizonyos sajtótermékek regisztrálásától.²⁴ A megyei sajtóbibliográfiák ugyanakkor a lokális igények által ösztökélten minden, a megyében valaha napvilágot látott periodikumot leírtak, tehát a kis példányszámú üzemi, iskolai, községi lapokat is, igyekeztek felderíteni a kallódó példányokat, ezáltal ismeretlen kiadványokra, rejtett értékekre, jeles személyiségek életútjának homályos pontjaira irányították rá a figyelmet. A kezdeti idők tétovaságát leküzdve egyre inkább felvették a mostani országhatárokon kívül rekedt települések lapjainak adatait. Nemegyszer az egyébként könyvként kezelt naptárakra, aktákra, évkönyvekre stb. is kiterjedt a gyűjtőkörük.²⁵ Tehát hiány- és hézagpótló szerepet töltenek be a magyar bibliográfiai rendszerben. Közbevetőleg megjegyzendő, hogy éppen az imént mondottak révén ezen túlmenően is nélkülözhetetlenek a helyismereti, egyáltalán a könyvtári tájékoztatásban.

Úgy vélem, ez az utóbbi kitétel – jelesen az általános könyvtári tájékoztatásra való utalás – némi magyarázatra szorul. Annak idején Dezsényi Béla a már idézett könyvismertetésében a megyei sajtóbibliográfiát úgy emlegette, mint a helyi hagyományok kutatásának segédletét.²⁶ Később több recenzens is ezt a szempontot helyezte előtérbe, tehát az összeállítások lokális hasznát emelték ki, egyebek között arról beszéltek, hogy az országos szempontból jelentéktelen lapok sokaságát is feltárták. Igaz, ezt erényként említették, de látensen gyakran ott rejlett e mögött az a helytelen, a történettudományban már túlhaladott, ám sokáig elevenen élő, sőt olykor még ma is kísértő szemlélet, mely szerint a helytörténet-helyismeret, a helyinek minősülő kiadvány, lap valami kevésbé fontos, netán alacsonyabb rendű jelenség, mint az ún. országos.²⁷ Kétségtelen, hogy azok a sajtótermékek, amelyeket eleve országos terjesztésre szánnak és hatókörük tartalmilag kiterjed az egész hazára, az országos folyamatok megértéséhez, rekonstruálásához több információt hordoznak, kínálnak. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy a magyar sajtó nem azonos a budapestivel, más városokban, településeken – vagyis vidéken – is jelentek, jelennek meg fontos, a szó szoros értelmében vett országos, sőt néha nemzetközi érdeklődésre is számot tartó időszaki kiadványok. Elég talán a XVIII. század végi magyar nyelvű orgánumokra, az 1849-ben és 1944-45-ben vidéken nyomtatott újságokra, a két világháború közötti és a mostani vidéki irodalmi és tudományos folyóiratokra hivatkozni. A politika, a művelődés, az irodalom, a színház stb. történetének kutatói egyébként azt is rengeteg példával tudnák igazolni, hogy a kifejezetten lokális jellegű lapok számottevő hányadában is gyakran találhatók országos érdekűnek tekinthető információk. A megyei sajtóbibliográfiák tehát ezeknek a lapoknak a felderítésében is pótolhatatlan szerepet töltenek be. Megint csak Fogarassy Miklóst idézném, aki hajdani szegedi hozzászólásában erről szintén megfogalmazott egy máig időszerű összetett mondatot: „Akkor is szükség lenne azonban rájuk [mármint a megyei sajtóbibliográfiákra – B. M.], ha a XX. századi magyar hírlapirodalom országos feltárása meglenne – mögöttük sorakozva, az adatokat tovább bontva olyan részleteket hozni felszínre, melyekre csak a »helyismereti tájékoztatás mélyanalízise« képes.”²⁸ Vagyis a megyei sajtóbibliográfiák mindenkor tudnak valami többletet nyújtani a már meglévő és az ezután megszülető országos sajtóbibliográfiai szintézisekhez viszonyítva: adataikban teljesebbek, részletezőbbek lehetnek.

Mindazonáltal sem most, sem a közeli vagy távolabbi jövőben a megyei sajtóbibliográfiák nem pótolhatják, semmiképpen sem helyettesíthetik a retrospektív nemzeti sajtóbibliográfiát, annak kronológiai ciklusait. Vagyis – mint azt korábban és manapság többen hangsúlyozták – a helyi összeállítások országos kumulálása sem tartalmi, sem metodikai okokból nem lehetséges!²⁹ Más szavakkal szólva: ámbár néha-néha felmerült ez a gondolat, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti sajtóbibliográfia hiányzó ciklusai nem készíthetők el a megyei sajtóbibliográfiák adatainak összesítésével. Nemcsak azért, mert a budapesti³⁰ (és a jórészt feltárt szegedi) lapok hiányoznak belőlük, hanem azért sem, mert metodikailag más-más módon készültek, nem állt és nem is állhatott szándékukban a módszertani egységesítés.

Mindenképpen egyet kell tehát érteni Lakatos Évával, aki a már többször emlegetett tavaszi cikkében kifejtette: a magyarországi periodikumok bibliográfiai feltárásában kettős feladat vár a hazai könyvtárosokra. Egyrészt folytatni kell a nemzeti sajtóbibliográfia további, 1867 utáni ciklusainak munkálatait; tegyük hozzá: némely korszaknál inkább el kellene kezdeni. Másrészt indokolt lenne folytatni a megyei sajtóbibliográfiákat is: kijavítani a korábbi hibákat, kiegészíteni a feltárásból kimaradt lapok és ha korábban ezeket mellőzték, az országhatáron túli megyerészek tételeivel.³¹ S persze a bibliográfiák többségénél már az időrendi kiegészítésre szintén megérett az idő. Különösen a kilencvenes évek felélénkült lapkiadási gyakorlata sürgeti ennek a munkának az elkezdését és mielőbbi befejezését, de az előző évtizedek helyi fejlődésének is egyik fontos lenyomata lehetne az újabb regisztráció.³² Mint ahogy arról a folyóirat egy másik közleményében olvashatunk, jóleső érzéssel jelenthetjük ki: ennek a halaszthatatlan munkának az élére az Országos Széchényi Könyvtár áll, a nemzeti könyvtár – hivatásából kifolyólag is – kezdeményezően lép fel, országos összefogást indítványoz.³³ A számítástechnika könyvtári térhódítása pedig különlegesen előnyös technikai feltételeket teremt a kivitelezéshez. Persze, a gépek nem fogják helyettünk elvégezni a munkát, de kitűnő segítőtársak lehetnek.

Végezetül célszerűnek tartom egy olyan kérdés felvillantását is, amelyről jóformán sosem beszélünk. Véleményem szerint – s ezt más fórumokon más vonatkozásban már volt alkalmam elmondani – a megyei sajtóbibliográfiák jelenlegi állapotukban és még inkább majdani kiegészítéseikkel kedvező esélyt kínálnak arra, hogy ezeket az információkat belátható időn belül bekapcsolják, bekapcsoljuk az egyetemes bibliográfiai számbavétel távlatos és rendkívül biztató jövőt ígérő programjába. Digitális adatrögzítéssel és a nemzetközi hálózatok jóvoltából akár már a közeli jövőben sor kerülhet erre (a nemzeti bibliográfiai központ, az Országos Széchényi Könyvtár közvetítésével vagy akár anélkül is).³⁴ A kiegészítéseket pedig eleve elektronikus úton kellene lebonyolítani. Ennek a tárgyi, technikai feltételei részben adottak, az elmúlt évtizedekben felnőtt egy, a nehéz feladatok megoldására is alkalmas bibliográfus gárda, s jó szándékkal, a feladatok kellő rangsorolásával szintén előbbre léphetünk, a végleges megoldáshoz azonban országosan is és helyileg is megfelelő pénzügyi fedezetre lenne szükség. Ennek az elemnek a realizálását már korántsem látom olyan biztatónak, mint a többi feltételt.

Mindenesetre így, a gépi technika igénybe vételével, országos összefogással juthatunk el arra a fejlődési fokra, amikor a helyismereti gyarapítás, tájékoztatás, feldolgozás végérvényesen kiléphet a földrajzi elszigeteltség állapotából, a lokális információk, a lokális értékek egyszer s mindenkorra bekapcsolódhatnak az információáramlás egyetemes áramlatába.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek