47. évfolyam, 2001. 1. szám

Archívum

Az OSZK tezaurusza és a KÖZTAURUSZ

1991-ben a magyar könyvtárügy világában Horváth Tibor általános tárgyszójegyzék készítésébe fogott bele. Ez a vállalkozás a Nemzeti Könyvtártól – és minden más könyvtártól – teljesen függetlenül zajlott. A munkákhoz a kezdeményező akkori pénzben kb. 7 millió forintot igényelt (ez mai értékben kb. 25-30 millió forintnak felel meg) és 2-3 évben becsülte a készítési időt.

Nem volt publikus, hogy végül mennyi pénzt költöttek rá és mi lett a végeredmény. Csupán két közlemény a Könyvtári Figyelőben és egy a Tudományos és Műszaki Tájékoztatásban tanúskodik 1992 óta arról, hogy a munkákhoz hozzákezdtek.¹

Akkor már szabadok voltunk, piacgazdaság uralkodott. El nem tudtam képzelni, hogy ilyen elvont valamit, mint az „általános tárgyszójegyzék”, ki fog használni. Átfogó gyűjtőkörű könyvtárak vannak, de még azoknak sem általános, hanem a saját gyűjtőkörükre szabott információkereső nyelvi szótárra van szükségük. Speciális gyűjtőkörű könyvtár meg mit kezdhet olyan szótárral, melyből a specifikus kifejezések hiányzanak?

Ráadásul az ilyen nagyszabású tervekkel mindig „kívülről”, minisztériumok, központi fejlesztő intézetek vagy saját hasznukra dolgozó pályázók hozakodnak elő. Ettől az ilyen tervek eredményei – ha egyáltalán megvalósulnak – eleve hátrányos helyzetbe kerülnek. Minden tárgyszójegyzék, tezaurusz és osztályozási rendszer tökéletlen; különösen az első változataik. Hiszen lehetetlen tökéletes rendet teremteni a világban. Ha valaki magának csinál információkereső-nyelvi szótárt, osztályozási rendszert, vagy érzelmileg más okból köze van hozzá, akkor ezeket a tökéletlenségeket megbocsátja, szívesen és jól alkalmazhatja ezeket a termékeket. Egy idegen rendező rendszertől reflexszerűen irtózik mindenki: a vezetők félnek a zsákbamacskától, a beosztottak meg úgy tartják, hogy ők is megcsinálták volna, ha a pénzt nekik fizetik.

Ezért is van, hogy a pártállam idején a központi fejlesztő intézményekben más intézmények számára készült tezauruszok használatára általában sohasem került sor.

Azt se nagyon értettem, hogyan lehet ilyen várhatóan hatalmas, 10-20.000 szavas szótárt gépi segítség nélkül készíteni? Az egyik publikált előrejelzés szerint „...rendelkezésre áll egy szoftver, mely szótárak adatbázisba szervezését teszi lehetővé...”[2] Ez nem lehetett az akkor ismert három kezelőrendszer egyike sem, mert a tulajdonosai nem tudtak arról, hogy a rendszerükre e nagyvonalú munkában igényt tartanának. Lehetséges, hogy a közleményben említett kezelőrendszer azóta is lappang valahol? Nagy veszteség volna.

1.2 Az OSZK-tezaurusz/KÖZTAURUSZ előzményei

Egy átfogó tezaurusz² gondolata, melyet az Országos Széchényi Könyvtárban használhatnának, már azóta foglalkoztatott, hogy 1980-ban a könyvtár munkatársa lettem. Elkészítésének a feltételei azonban nem voltak adottak. Ilyen munkához megfelelő tezauruszkezelő programra lett volna szükség és szakemberek csoportjára, akik a várhatóan több tízezer lexikai egységet feldolgozzák. Nem számíthattam arra, hogy a Nemzeti Könyvtárban ilyen nagy vállalkozásra pénz kerül. Speciális tezauruszok azonban készülhettek.

1986-1 990 között készítettem el a Nemzeti Periodika Adatbázis speciális tezauruszát, az OSZTAURUSZ első változatát (egyéb OSZK-n belüli munkáim mellett) [XIII]. Ezt még a Stiegrád Gábor által kialakított és az Országos Műszaki Könyvtárban használt Micro CDS/ISIS alapú tezauruszkezelővel szerkesztettem, melyet baráti alapon bocsátott a könyvtár rendelkezésére. Nem kellett fizetni a program használatáért (nem is lett volt rá pénz a Nemzeti Könyvtárban, melynek munkatársait sokkal nagyobb gondok, az integrált könyvtári rendszer hiánya nyomasztott).

Korábban már más intézmények számára is rendszeresen készítettem tezauruszokat. Afféle „kvázi szabadpiaci” munkák voltak. Schlanger Lászlóval és az általa ESZR számítógépekre készített TSPR nevű kezelőprogrammal végeztük a szerkesztés gépesíthető részét. A szellemi munkákhoz többnyire munkatársak csoportjait szerveztem meg. Egy-egy nagyobb tezauruszon évekig dolgoztunk [9][11].

1989-ig Magyarországon 39 tezaurusz készült el³, ezekből 13 az én munkám is volt. Tucatnyit használnak. Sok tezaurusz nyomtatva vagy géppel olvasható hordozón rendelkezésre állt. Abban reménykedtem, hogy előbb-utóbb csak adódik alkalom arra, hogy ennek a folytonosan növekvő lexikai állománynak az összefésülésével és tisztításával megvethessük az OSZK- tezaurusz alapját. Talán található majd olyan út, amelyen nem okoz akkora gondot, hogy maga a Nemzeti Könyvtár nincs abban a helyzetben, hogy a munkákat finanszírozza.

1991-ben bízott meg a Deutsche Telecom leányvállalataként létrejött Magyar Telefonkönyvkiadó Társaság, hogy az Arany Oldalak szakmai telefonkönyv háttérrendező rendszerét, a SZAKMA tezauruszt kialakítsam [XIX]. 1992-ben fejeztem be négy év, közel 20 szakember munkájával az Országos Műszaki Könyvtár és Információs Központ (s egyben a Műszaki Könyvtárak Közös Katalogizálási Rendszere, az OSZKÁR) számára az átfogó műszaki, természettudományi és gazdasági tezauruszt [XVII]. Az év végére pedig Petényiné Szoó Györgyi közreműködésével elkészítettük az OSZK második speciális tezauruszát, az oktatási dokumentumok osztályozására használt OKTATÁSI tezauruszt [XX].

Ezeket a tezauruszokat – legyenek az OSZK-é vagy más cégeké – folyamatosan használták, tehát szerkesztésüket soha sem lehet befejezettnek tekinteni. A bővítések és módosítások állandó karbantartást igényeltek, ugyanúgy, ahogy erre például az ETO esetében is szükség van. A karbantartás egyre nehezebben ment: a TSPR-t csak az ESZR gépekhez használhattuk; a fejlődés a rendszerváltással elfújta ezeket a berendezéseket. A Mikro CDS/ISIS alapú tezauruszkezelővel nehézkesen dolgozhattunk, nem igazán on-line működött.

Unokatestvéremmel, Ungváry Andrással 1993-ra készítettük el saját vállalkozásomban a RELEX tezaurusz-szerkesztőt, amely Word szövegszerkesztővel kezelt állományt képes ellentmondás-mentességet biztosítva kezelni [8][12]. Ettől kezdve minden új tezauruszt és minden karbantartást a RELEX segítségével végeztem, függetlenül attól, hogy szabad piacon végzett vagy munkahelyi munkáról volt szó. Az OSZK-ban folyó tezauruszkészítéshez is ezt a saját, tehát nem OSZK-fejlesztésű programot használtam, melyet az OSZK tulajdonába adtam azzal, hogy más cégnek nem adható tovább. Folyamatosan születtek meg – egyéb OSZK-n belüli munkáim mellett – az OKTATÁSI tezaurusz újabb változatai. Az OMIKK számára pedig 1994-ben az OSZKÁR 2.0 változata.

Az OSZKÁR tezaurusz szókincse alapozta meg később – az AltaVizsla tezaurusza mellett – az OSZK-tezaurusz (s vele a KÖZTAURUSZ) állományának gerincét. Az OSZKÁR tezaurusz viszont egy sokkal korábbi tezauruszrendszerre támaszkodott. 1974-78 között készítettem el az egyik korabeli központi intézményben (melynek emléke, számos hasonló testületi vízfej emlékével együtt, mára még a szakmai köztudatból is kitörlődött) a kohó- és gépipari tezauruszokat: a gépgyártás-technológiai, vaskohászati, erősáramú elektrotechnikai, műszeripari, járműipari, gépipari és fémtömegcikk-ipari [I, II, III, V, VI, VII] ágazati tezauruszokat. Ezt a munkát 1973-ban elméletileg Horváth Tibor és Vargha Dénes készítették elő. Ugyancsak jól hasznosíthattuk a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjában készült tezauruszt, melyet Bányász Ákossal, Somi Kovács Máriával és Vadász Ágnessel együtt készítettünk, valamint a SZÁMALK-ban Raffalszky Katalinnal (és számos SZÁMALK-munkatárssal) együtt készített számítástechnikai tezauruszt [XI]. Géppel olvasható állományaik az ESZR-gépek eltűnésével menthetetlenül elvesztek, de a manuális átvétel jóvoltából megteremtették az alapját annak, hogy az OSZKÁR tezaurusz jó minőségben és viszonylag gyorsan (néhány év alatt) elkészüljön.

Emlékszem, ahogy 1988-ban ott álltam kétségbeesve egy városszéli „elfekvő raktárban” a halomba rakott nagy átmérőjű mágnesszalagok előtt, melyeken közel 100.000 lexikai egység várta tezauruszcikkekbe szervezve, hogy előbb-utóbb égetőkemencében végezze.

1996-ban sikerült elérnem, hogy az OMIKK átvette az OSZKÁR-ba az OSZTAURUSZ-t. A kettős felhasználást a két intézmény megállapodásban rögzítette. Ettől kezdve az OMIKK saját műszaki folyóiratait is ezzel osztályozzák. Az OSZTAURUSZ 2.0 változatát Pap Anita támogatásával már annak figyelembe vételével készítettük el, hogy mindkét könyvtárban használják, azaz két párhuzamos változatot alakítottunk ki, hogy a két különböző könyvtárban megvalósuló alkalmazás eltérő igényeinek eleget tehessünk. Ezzel egy időben, az átdolgozott OSZTAURUSZ-szal való összehangolás érdekében kellett elkészítenem az OSZKÁR tezaurusz 3.0 kiadását is, mely már több mint 15.000 lexikai egységet tartalmazott.

Ilyen méretű tezaurusz különleges problémákat vet föl, a RELEX addig használt változata teljesítőképességének a határához érkezett. Ungváry Andrással, ugyancsak saját vállalkozásomban, hozzákezdtünk egy nagyobb teljesítményű, több tízezer lexikai egység kezelésére is képes adatbázis-kezelő kidolgozásához, mely 2001-ben készült el.

A Műszaki Könyvtárak Osztott Katalogizálási Rendszerében résztvevők igényei alapján ugyancsak 1996-ban született meg szerkesztésemben a magyar és latin növény- és állatrendszertani kifejezések tezaurusza, a TAXAURUSZ [XIV]. Az OSZK-ban pedig az év végére Bánki Zsolttal együtt hoztuk létre a mozgókép dokumentumok osztályozására a VIDEOTEZAURUSZ-t, melynek két év múlva, a felhalmozódó osztályozási tapasztalatok alapján a 2.0 változatát adtuk közre [XXIII]. Az OSZK-ban folyó dokumentumirányítási feladatokhoz készítettem el 1999 elejére a dokumentumtípusokat és meghatározásaikat tartalmazó DOKTAURUSZ-t, mely az OSZK szervezeti és működési szabályzatának egyik melléklete is [XXV].

1997-ben fejeztem be a Magyar Telefonkönyvkiadó Társaság számára az Arany Oldalak szakmai telefonkönyv Yahoo! típusú webkatalógusát, melybe a SZAKMA tezauruszt is integráltuk.

1998-ban merült föl a MATÁV Origo Tartalomprojekt irodájában, hogy az általuk működtetett AltaVizsla indexelő rendszert korszerűsítsék. Április 21-én tartottak 8 résztvevővel ötletrohamot. Néhány nap múlva megbízást kaptam az AltaVizsla tezaurusz kialakítására, hogy vele a web magyar dokumentumait osztályozzák.

Mindkét profitorientált céget tájékoztattam arról, hogy melyiknek milyen munkát végzek, ill. végeztem. Az információkereső nyelvek dolgában minden információszolgáltató érdekelt abban, hogy ügyfeleik az általuk megszokott keresőnyelvet használják, és ezért számukra előnyös volt, ha egységes, szabványos keretrendszerbe szervezett nyelvek készülnek. A szókincs az egyes alkalmazásokban ugyan eltérhetett egymástól, de a nyelv szerkezete mégis ismerős maradt. Olyan ez, akár a kötőelemek (csavarok, szegek) szabványosítása, mely mi nden gépgyártó közös érdeke.

A munkák nagy intenzitással, sok közreműködővel folytak, a tezaurusz 1998. november 15-én készült el, közel 16.000 lexikai egységet tartalmazott [XXVI]. A tezaurusz használatát és további karbantartását a cég speciális rendszer e biztosította. Az osztályozás tapasztalatai alapján döntöttek arról, hogy az AltaVizsla számára Yahoo! típusú webkatalógust alakítanak ki, melyben integrált formában tezauruszt és hierarchikus osztályozási rendszer alkalmaznak. 1999. október végére készít ettem el ennek a katalógusnak a már elkészült tezaurusszal integrált egyetemes hierarchikus osztályozási rendszerét („kategória rendszerét”, vagy ahogy a webes szakmában nagyképűen mondják: az „ontológiáját”). Ezt követően tucatnyi külső munkatárs közreműködésével elkezdődött az AltaVizsla katalógus sok vesződséggel járó feltöltése, és 2000 júliusában az új AltaVizsla a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé vált.

Az azóta eltelt időben az AltaVizsla fenntartói a könyvtári szakemberektől különösen sok észrevételt kaptak. A leginkább figyelemre méltó azonban az, hogy tőlük származtak a legszakszerűbb és leginkább konstruktív megjegyzések. A könyvtári világban minden jel szerint van korszerű innovációs tartalék.

Az AltaVizsla tezaurusz elkészítésével megteremtődött az a lexikai állomány, melyre az OSZK-tezaurusz kialakítását alapozni lehetett. A két tezaurusz természetesen eltér majd egymástól, hiszen az egyik a magyar „kibertér” webdokumentumainak kiválogatásához, ill. az automatikusan indexelt weblapok keresésének támogatásához, a másik pedig a nemzeti kiadványtermék intellektuális feldolgozásához szükséges.

Az AltaVizsla tapasztalatai azonban arról győztek meg, hogy célszerű a jövendő OSZK-tezauruszt is úgy kialakítani, hogy később alapvető szerkezeti átalakítás nélkül az automatikus tartalmi feltáráshoz is használható legyen. Itt szembesültem azzal, hogy lassan ideje volna átdolgozni az utoljára 1986-ban kiadott magyar tezaurusz szabványt, hogy rugalmasabban alkalmazható legyen az automatikus eljárásokhoz. Arról nem is beszélve, hogy időközben a nemzetközi adatcsere-formátumokat is kiterjesztették a tárgyi kifejezésekre. [3] A megjegyzések területén egész sor pontosan meghatározott adatelemtípus keletkezett, melyeket be kellene dolgozni a szabványba.

Abban az időben, amikor az AltaVizsla tezaurusza készült, géppel olvasható és önállóan kezelhető formában az OSZK még csak a már említett négy speciális tezaurusszal rendelkezett. Semmiféle más összegyűjtött, átfogó szóállomány, melyet OSZK-tezaurusznak neveztek volna, akkor még nem létezett. On-line rendelkezésre állt a DOBIS/LIBIS rendszerben használt ETO-jelzetek Zöldi Péter készítette mutatója. Az AMICUS integrált rendszerére való áttérés ezernyi teendője közepette nem várhattam el, hogy ezt az állományt külön a tezauruszkészítés céljaira leválasszák. Csak „kézi” hasznosításról lehetett szó. A képernyőn megjelenített ETO-mutató alapján manuálisan kellett majd átvenni a szükséges kifejezéseket.

Az OSZK-n belül tehát lényegesen kevesebb konkrét, fizikailag kiaknázható forrás állt rendelkezésre, mint rajta kívül. Ez azonban nem kisebbíti az intézmény szerepét saját tezauruszának létrejöttében. Anélkül a szellemi infrastruktúra nélkül, melyet a Nemzeti Könyvtár munkatársai saját szakterületükön fenntartanak, nem lehetett volna a siker reményében ilyen nagy vállalkozásba belefogni, és elkészíteni egy átfogó, egyetemes könyvtári gyűjtőkörben használható tezauruszt.

Szűcs Erzsébettel és Sipos Mártával együtt éveken keresztül együtt dolgoztam a DOBIS/ LIBIS, majd az AMICUS implementálásán. Nekik köszönhetem, hogy megértettem: ma már nemcsak a katalogizálás, de a tezauruszkészítés sem képzelhető el az adatcsere-formátumok ismerete nélkül.

A Nemzeti Periodika Adatbázis munkatársaival, Tószegi Zsuzsával és Pap Anitával együttműködve az OSZTAURUSZ készítésében és karbantartásában megismerhettem az egyetemes folyóirat-feltárás tartami problémáit, Nagy Anikó révén pedig a hazai folyóirat-kiadás és sajtóbibliográfia világát, az időszaki kiadványok dokumentumtipológiai problémáit. A plakát- és aprónyomtatványtárban, a színháztörténeti tárban, zeneműtárban, a régi nyomtatványok tárában és a térképtárban a különleges dokumentumtípusok garmadájával kellett szembesülnöm. E dokumentumok visszakereshető feltárása (beleértve az időszakiakét is) megoldhatatlan egységes, következetesen kialakított és teljességre törekvő dokumentumtipológia nélkül.

A VIDEOTEZAURUSZ készítésében és karbantartásában Bánki Zsolttal, az Oktatási dokumentumok tezauruszának készítésében és karbantartásában Petényiné Szoó Györgyivel együttműködve a mozgókép-dokumentumok, illetve a tankönyvek és jegyzetek tartalmi feltárásának problémáival szembesültem.

Az OSZK-ban nemzetközileg kiemelkedő színvonalon alkalmazzák az Egyetemes Tizedes Osztályozást. Pap Zoltán, Ternák Dániel és nem utolsósorban Zöldi Péter munkáján keresztül értettem meg azokat a speciális szempontokat, melyek a könyvek tartalmi feltárásában egy nemzeti könyvtárra hárulnak. Az ETO tapasztalatai nem haszontalanok a tezauruszt használók számára [13]: az ETO és a tezaurusz az osztályozási rendszerek/információkereső nyelvek egy-egy alapvető típusát képviselik. Csak együttes alkalmazásukkal végezhető jó keresési feltételeket teremtő, tehát valóban megbízható tartalmi feldolgozás.

Egyetlen intézmény sem birkózhat meg igazán a feladataival a környezete nélkül. Az OSZK-tezaurusz/KÖZTAURUSZ elkészítéséhez legalább annyira volt szükség azokra a szellemi eredményekre, melyek a Nemzeti Könyvtárban felhalmozódtak, mint azokra a tezauruszokra, melyek rajta kívül elkészültek. Annak, hogy annyi tezaurusz készült el az elmúlt évtizedekben hiába⁴ , a legfőbb oka nem készítőik szakmai kvalitásaiban rejlett, hanem abban, hogy elszigetelten dolgoztak: vagy azért, mert semmiféle segítséget nem kaptak ahhoz, hogy mások eredményeire is támaszkodhassanak, vagy pedig azért, mert az együttműködést rosszul felfogott érdekek következtében nem igényelték.

1.2.6.1 A KEZDEMÉNYEZÉS

1999 május elején felkeresett Varga Róbert, a Kaposvári Megyei Könyvtár igazgatója, hogy segítséget kérjen a közművelődési könyvtárak tezauruszának készítéséhez. Lépéséhez támogatóra talált a Magyar Könyvtárosok Egyesületében, melynek elnöke Ambrus Zoltán volt. Az alkalom jónak ígérkezett: Varga Róbert részéről több könyvtár szakembereinek támogatására számíthattam, számos, a gyakorlatban bevált tezauruszt használtak már Magyarországon és rendelkezésre állt a RELEX.

Mivel a közművelődési könyvtárak és az OSZK gyűjtőkörének egy része közel állnak egymáshoz, célszerűnek látszott, hogy a két feladathoz közösen készítsünk el tezauruszt, mely később vagy szétválik külön OSZK-tezauruszra és külön közművelődési könyvtári változatra (ez utóbbinak a neve KÖZTAURUSZ ), vagy együttműködő karbantartás (collaborative maintenance) segítségével összhangban is maradhatnak.

Erre az időre már rendelkezésre állt az OSZK négy speciális tezauruszának a lexikai állománya. Az OSZK és az OMIKK megállapodása értelmében ugyancsak rendelkezésre állt a TAXAURUSZ és az OSZKÁR tezaurusz állománya, még ha nem is közvetlenül. Az OSZKÁR tezauruszt eleve nem használhattuk fel teljes átdolgozás nélkül, mert az OSZK igényei a műszaki dokumentumok tekintetében korántsem annyira speciálisak, mint a műszaki könyvtárak esetében.

1.2.6.2 A KIINDULÓ ÁLLOMÁNYOK

Mi állt a rendelkezésünkre?

1. Kiindulási anyagunk egyrészt az OSZK négy speciális tezauruszának a lexikai állománya volt. Az OSZK hozzájárulása a mostani OSZK-tezaruszhoz/KÖZTAURUSZ-hoz ennyi volt és nem több, ha a személyemtől, aki az OSZK munkatársa vagyok, eltekintünk.

2. Az OSZK és az OMIKK megállapodása értelmében ugyancsak rendelkezésre állt a TAXAURUSZ és az OSZKÁR tezaurusz állománya, még ha nem is közvetlenül. Az OSZKÁR tezauruszt eleve nem használhattuk fel teljes átdolgozás nélkül, mert az OSZK igényei a műszaki dokumentumok tekintetében korántsem annyira speciálisak, mint a műszaki könyvtárak esetében.

3. Ami az elmúlt évtizedben készült többi tezauruszt illeti, az AltaVizsla tezaurusza mellett rendelkezésre állt egy olyan hatalmas, szétágazó, különféle szempontok szerint strukturált és rendezetlen szókincs, melyet a RELEX segítségével ugyancsak kezelhetővé tehettünk. ⁵ A tervezett átfogó tezaurusz tehát megfelelő háttérállománnyal rendelkezett, melyből meríthettünk, ha szakemberek részéről segítséget kapunk. Egységesíteni kellett a struktúrát és bővíteni kellett a szóállományt. Ez hatalmas átszerkesztési és újradefiniálási munkának ígérkezett.

Olyasféle tevékenység, mint amikor valaki egy új angol-magyar nagyszótárt készít. Minden szótárkészítés a korábbi szótárakra épül. A készítők óhatatlanul fölhasználják az addig készült szótárak adatait, hol módosítva, hol pedig módosítások nélkül. A tezaurusz is a szótár egyik fajtája. Strukturált szótár.⁶

1.2.6.3 A KÖZÖS MUNKA

Varga Róbert megszervezte a közös munkát, melyben négy közművelődési könyvtár vállalt részt (a debreceni, győri, kaposvári és székesfehérvári könyvtárak). Az együttműködéshez az OSZK akkori főigazgatója, Poprády Géza hozzájárult, s ennek alapján 1999. július elején elkezdődött a közös munka. A RELEX segítségével elkészítettem a rendelkezésre álló adatok alapján a kb. 16.000 lexikai egységből álló nyers kiinduló szóállományt, melyet a résztvevő könyvtárak osztályozó munkatársai (Csontosné Skara Ilona [Debrecen], Gáncsné Nagy Erzsébet [Győr], Czinkné Bükkösdi Valéria [Kaposvár], Harmat József [Székesfehérvár]) megkaptak. Meg kellett állapítani a főbb hiányokat, javaslatokat kértem a bővítésre és a módosításra

1999. szeptember végén kétnapos munkaülésre került sor az OSZK-ban. Ezen megbeszéltük a javasolt változtatásokat, az új lexikai egységeket, a problémákat reprezentáló katalógustételeket és ötletroham segítségével is végeztünk szógyűjtést.

A megbeszéléseket követően a könyvtárak további bővítési javaslatokat küldtek, melyeket a RELEX segítségével fokozatosan beépítettem a nyers tezauruszállományba. A szókincs nagyon hamar elérte a 20.000 egységet, különösen a társadalomtudományi kifejezések dolgában volt jelentős kiegészíteni való. A szerkesztési munka meglehetősen időigényesnek bizonyult. Közben zajlott az OSZK-ban az áttérés a korábbi DOBIS/LIBIS integrált könyvtári rendszerről az AMICUS integrált rendszerre, melyben szintén részt vettem.

Mivel a készülő OSZK-tezaurusz/KÖZTAURUSZ az államok ne vein kívül alig tartalmazott földrajzi neveket, azt javasoltam Varga Róbertnak, hogy kérje föl Cserbák Andrást a földrajzi rész elkészítésére. Cserbák 1994-ben adta közre a Kárpát-medence történelem-földrajzi tezauruszát. Ezt kellett kiegészíteni mindazokkal a földrajzi nevekkel, melyek az ETO középkiadásában szerepelnek, valamint a magyarországi mai helységnevekkel és számos fontosnak tűnő, speciális földrajzi névvel (a Kazán-szorostól a János-hegyig). Cserbák elvállalta a munkát; abban egyeztünk meg, hogy az eredmény, a GEOTAURUSZ ÉS GEOHISTAURUSZ egyben az OSZK-tezaurusz/KÖZTAURUSZ része is lesz. Se ezért a tezauruszért, se a megyei könyvtárakkal közös munkában elkészült átfogó tezauruszért az OSZK-t semmiféle anyagi kötelezettség nem terhelte. Én pedig (beleértve a cégemet is) a közös átfogó tezaurusz-szerkesztési munkáért a munkahelyi fizetésemen kívül, más anyagi hozzájárulást senkitől nem fogadtam el.

2000. december elejére, amikor az OSZK-tezaurusz/KÖZTAURUSZ 1.0 változata elkészült, az induló szókincs közel a másfélszeresére, 23.500 lexikai egységre (147 %-kal) nőtt.

Ezt a változatot már a RELEX Ungváry András által elkészített új adatbázis-kezelő változata kezelte. Segítségével HUNMARC, USMARC adatcsere-formátumban exportálható az állomány. Ez azt jelenti, hogy minden olyan könyvtár, amely korszerű integrált könyvtári adatbázis-kezelő rendszerrel rendelkezik, az OSZK-tezaurusz/KÖZTAURUSZ állományát átveheti. Mindaddig, míg az OSZK-ban az AMICUS az OSZK-tezauruszt nem képes még átvenni, a RELEX adatbázis-kezelő ingyenesen a rendelkezésre áll a karbantartáshoz és továbbfejlesztéshez.

Ahhoz, hogy a tezauruszt használni lehessen, nem elengedhetetlen, hogy a könyvtári rendszer a tezauruszt teljes egészében átvegye. A tezaurusznak a RELEX segítségével elkészíthető a nyomtatott, többhasábos, kézzel jól használható „kézi” változata. A napi osztályozási munkában valójában ez a hagyományos forma könnyebben kezelhető segítség, mint az on-line változat (az OSZKÁR tezaurusz tapasztalatai az OMIKK-ban erről tanúskodnak).

2001 tavaszára az általam adott tervek alapján a kaposvári megyei könnytár finanszírozásában Horváth Zoltán és Csizmadia Tamás elkészítette a KÖZTAURUSZ használatában résztvevő könyvtárak számára a weben elérhető közös együttműködő karbantartó felület [6]. Az OSZK döntésétől függ, hogy csatlakozik-e az együttműködő karbantartáshoz. Szeptemberben az alkalmazást betanító tréningre, októberben pedig a KÖZTAURUSZ-t használók konferenciájára kerül sor a Magyar Könyvtárosok Egyesülete szervezésében.

Az 1990 óta elkészült, és az OSZK-tezaurusz/ KÖZTAURUSZ készítését jelentősen meghatározó termékeket az alábbi táblázatban foglaltam össze (félkövéren azok a tezauruszok szerepelnek, melyek egyéb munkaköri kötelezettségeim mellett az OSZK számára készültek):

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek