46. évfolyam, 2000. 1-2. szám

Archívum

Tévút vagy torzó?

Tóth Gyula

A körzeti könyvtár

Körzeti könyvtárnak nevezték az 1949–52 között működött azon könyvtárakat, melyeknek elsődleges feladata népkönyvtárak szervezése, vagy a köz (művelődési) könyvtárügy (újjá) szervezése volt. Később így nevezték a szakszervezeti könyvtári hálózat alközpontjait, valamint a közös tanácsok területén, általában 3–5000 lakost ellátó, a melléktelepüléseken fiókokat működtető, ún. kiskörzeti könyvtárat. Ez utóbbi kettő most nem témánk.

Az 1949–52 közötti körzeti könyvtár és története a magyar könyvtártörténet/írás mostohagyermeke. Említhető, de inkább szégyellni, mint dicsérni, vagy akár részletesen tárgyalni való téma, illetve korszak volt. Kezelték torzszülöttként, mely nem a megyei közigazgatási rendszerhez alkalmazkodott, emiatt a központi irányítást és a fenntartást zavarta. Ezért is szervezték át három év múlva. Nagyon sok helyen ne m maradtak meg a vele kapcsolatos dokumentumok, de a könyvtárak sem tekintették eddig helyismereti tevékenységük részének múltjuk ápolását, a minervák nem tekintik jogelődnek (alapítási év rögzítésénél).

A körzeti könyvtárak történetének historiográfiája

Az 1945 utáni hazai könyvtártörténet feldolgozása nem történt meg. Legfeljebb kísérletekről beszélhetünk: országosan, s egyes könyvtárak tekintetében is.

Kovács Máté eléggé korai és nagy ívű tanulmányában ¹ az 1952-ig tartó korszak, de különösen az 19 49–52. közötti évek tárgyalása „hézagos”. 1949-et mintegy átugrotta, s mindössze néhány általánosságot fűzött hozzá, illetve a máig tartó gyakorlatnak megfelelően a megyei könyvtári hálózatok 1952-ben történt létrehozását méltatta.

Valamivel jobb a helyzet a máig egyetlen átfogó, ámde sokszor meglehetősen hézagos, helyenként felületes monográfiában. ² A Vértesy Miklós által írt, az 1945 utáni időszakról szóló fejezetben többnyire helyes, ámde eléggé hiányos leírás olvasható, sőt számos tévedés is található. Célirányosan rövidítve, mondandója így foglalható össze: „ Sebestyén Géza, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium könyvtári osztályának vezetője már 1946-ban kidolgozta a körzeti könyvtárak – a több járás területét átfogó könyvellátó és módszertani irányító központok – rendszerét. A népkönyvtárakba szánt műveket először a Minisztérium, majd később az Országos Könyvtári Központ népkönyvtári osztálya központilag vásárolta meg, beköttette, ellátta katalóguscédulákkal, kölcsönzési kartonokkal, majd a körzeti könyvtárak útján letétként juttatta el a falvakba. Az első körzeti könyvtár – egyelőre kísérleti jelleggel – 1949-ben nyílt meg Veszprémben, s ezt 1951 végéig 32 másik követte. … Helyi olvasószolgálati tevékenységet nem folytattak, de ha kellett, könyvekkel segítették a város vagy járás székhelyén levő kölcsönző helyi könyvtár létesítését, illetve fejlesztését. A körzeti könyvtárak jelölték ki a körzetükbe tartozó 80-100 népkönyvtár helyét. Feltételül csak azt szabták, hogy a község vezetősége gondoskodjék helyiségről, ennek fűtéséről és olyan jelentkezőről, aki hajlandó a könyvtárosi feladatot társadalmi munkában ellátni… A körzeti könyvtárak által létesített első letéti intézményt, a mezőszentgyörgyi népkönyvtárat 1949. április 24-én avatták fel, ez a dátum a tanácsi könyvtárügy születésének napja… 1951-ben már a kétezredik falusi könyvtárat nyitották meg Balatonszárszón… és 1952-ben a három ezrediket… Széphalmon… A felsőbb szervek az egyes intézmények működésének értékelésénél döntő módon a mennyiségi mutatókat vették figyelembe, … A sürgősség miatt a minőségnek háttérbe kellett szorulnia a mennyiség mögött. Hiba volt… hogy a szétküldött állományban az egyes kategóriák közti helyes arány eltorzult. A politikai nevelés és képzés érdekében túltengtek a politikai művek, kevés volt a szépirodalmi és ifjúsági olvasmány, csakúgy, mint a könyvkiadásban.”³ Lényegében ennyi, amit a körzeti könyvtárak korszakáról az átlagosan tájékozott ma is tudhat. Természetesen a kép ennél „árnyaltabb”, bonyolultabb. ⁴

A körzeti könyvtárak szellemi előkészítése korábbi eredetű, már az 1946-ban napvilágot látott impozáns polgári demokratikus művelődési programnak része volt. „A körzeti népkönyvtárak szervezése” c. fejezetben világos múltértékelés és egy máig korszerű rendszer alapelvei olvashatók. „A népkönyvtárügy modern könyvtári alakja a körzeti rendszer. Magyarországot mind saját kára, mind a külföldi sajátosságok arra kényszerítik, hogy az egész falusi könyvtárügyet átszervezze… Az új körzeti rendszer szerint a falusi könyvtárak anyaga két részből fog állni. A falu állandó, saját anyaga azokat a műveket foglalja magában, amelyekre folytonosan szükség van (pl. kézikönyvek). A másik, változó részt a körzeti központból kapják. A körzeti központ könyvtára éppolyan változatos, gazdag anyagú könyvtár lesz, mint egy jól kiépített városi könyvtár… Így a körzeti könyvtár megteremti a falusi lakosság számára is, hogy egy gazdag, változatos, állandóan megújuló gyűjteményből válogasson. Másrészt ezt a körzeti könyvtárat sikerül ellátni mindazokkal a kellékekkel, amelyek nélkül korszerű könyvtári szolgálat nem képzelhető el. Elsősorban is lesz kellően képzett, válogatott személyzete, amely nélkül a könyvtár nevelő felvilágosító munkáját nem tudja végezni. A tájékoztatáshoz … rendelkezésre áll adattár (kézikönyvek, térképek, stb.)… A körzetek számára, amint lehet, nálunk is könyvtári autóbuszokat kell biztosítani. Ezek feladata lesz, hogy a központ és a fiókok között minél elevenebb kapcsolatot létesítsenek, s hogy lebonyolítsák a kölcsönzést azokon a területeken is (pl. tanyákon), ahol fiókot nem lehet létesíteni… a minisztérium az ősz folyamán (1946-ban. T.Gy.) egyelőre három kísérleti könyvtári körzetet készül felállítani. Ezek tanulságai alapján nyer szabályozást a magyar körzeti típus végleges alakja.” .⁵

Sebestyén Gézának ezt e tervezetét részben megismételte, az elképzelés életrevalóságát széles körű hazai és külföldi szakirodalmi kitekintéssel igazolta tanulmányában Kőhalmi Béla.⁶ A körzeti könyvtár megvalósításának ezen elveit tükrözte továbbá az 1947. évi – sajnos, jogerőre nem emelkedett! – törvénytervezet, melynek középpontjában ugyancsak a közművelődési könyvtárak álltak, s amelyet az Országos Szabadművelődési Tanács Könyvtári albizottsága készített elő. ⁷

A téma historiográfiájához hozz átehetjük, hogy a körzeti könyvtárak eredeti célkitűzéseiről az abban közreműködő, illetve legjobb könyvtárosaink mindig is, mint mintaképről emlékeztek meg, az akkori alapelvek későbbi érvényesítésének igényéről szóltak. ⁸

Az 1946–47-ben megfogalmazott alapelveket azonban már jórészt a századelőn felismerték. Az 1910-es években Ferenczi Zoltán , Gulyás Pál és Mihalik József által kimunkált tervezetekkel való feltűnő hasonlatosságukat már korábbi tanulmányunkban kimutathattuk. ⁹

Az előbb leírtak alapján abban máris konszenzusra juthatunk, hogy a körzeti könyvtár nem az akkor eléggé gyakori kapkodás és bizonytalankodás terméke – ahogy Kovács Máténál és más, 1952 utáni írásokban is olvasható. Akár felhasználták a feltűnően rokonítható századelős előzményeket, ¹⁰ akár nem: az kimondható, hogy a körzeti könyvtárnak egy igen korszerű modellje 1946–47-ben készen volt, s ezekben az elvekben akkor olyanok értettek egyet, mint Sebestyén Géza, Kőhalmi Béla és vélhetően az akkor még államtitkár Kovács Máté is. Önkéntelenül kínálkozik ezért a kérdés: miért csak 1949. április 4-én avatták fel az első körzeti könyvtárat? Mi történt közben? Lezajlott-e az 1946-ban már kilátásba helyezett kísérleti kipróbálás? Mielőtt erre rátérnénk, tömören jelezni kell az 1945–49 közötti időszak jogi, szervezeti és a közkönyvtári környezetét.

Könyvtárügyünk néhány vonása 1945 után ¹¹

A háború utáni első rendelet (11170/1945. /XII.8./ M.E. sz.) intézkedett az Országos Könyvtárügyi Központ (OKK) – mint az ugyanezen aktussal megszüntetett Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ kibővített jogkörű utódja – létrehozásáról, de ugyanúgy nem jött ekkor létre, mint az egyidejűleg elrendelt Országos Könyvtárügyi Tanács (OKT). A magyar könyvtárügy egyes kérdéseinek rendezéséről szóló 3730/194 7 (III.23.) Me. sz. rendelet már sikeresebb volt: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyeletével az OKK létrejött (az OKT ekkor sem).

Az 1947-ben indított, számos kezdeményezés¹² a körzeti könyvtári koncepció számára – legalábbis utólag – zavar ó tényezőnek minősíthető. Ilyen volt pl. az, hogy a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére megalakult a Népkönyvtárakat Szervező Országos Bizottság, mely 1947-ben megkezdte falusi könyvtárak szervezését, s 2 év alatt 1100, meglehetősen propaganda ízű brosúrákból álló „könyvtárat” küldött szét. Ezek ráadásul különböző tömegszervezetekhez jutottak, semmiféle szervezetbe nem tartoztak, hamar elkallódtak. Talán erre is válaszul (a kisgazda és parasztpárti vezetésű!) Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vándorkönyvtárak szervezésébe kezdett.¹³ Az akcióhoz kidolgozott szabályzat szerint a kis lélekszámú községek és tanyaközpontok számára létesített, hordozható szekrényben és előre meghatározott terv szerint és meghatározott időtartamra mozgatásra szánt 50–50 kötetes könyvtárakat szerveztek. A Szabadművelődési Felügyelőségek útján 600 helyre eljuttatott mintegy 30 000 kötet mozgatását nem tudták megoldani, nem tartoztak ezek sem semmiféle rendszerbe. (Később a körzeti könyvtáraknak adták feladatul a legkülönbözőbb szervezésű kiskönyvtárak felderítését és egybeolvasztását, időközben nagy részüknek azonban nyoma veszett. ¹⁴ ) Még számos más kezdeményezés is volt, s ráadásul ezek egymástól független, szervezetlen voltát a többszöri felhívás ellenére sem sikerült kiküszöbölni.

Az OKK keretében népkönyvtári osztály alakult, majd a 4329/1949. /XI. 26./ Mt. sz. rendelet az osztályt megszüntette és 1950. január 1-jével létrehozta a Népkönyvtári Központot (NKK), mint a(z időközben megalakult) Népművelési Minisztérium felügyelete alá tartozó önálló intézményt.¹⁵ Ennek a feladata lett 1952. augusztus 1-jéig a körzeti könyvtárak szervezése (amikor az új helyzetnek megfelelően hatásköre tovább bővült), a körzeti könyvtárakon keresztül a népkönyvtáraknak könyvtárilag feldolgozott könyvekkel, felszerelési tárgyakkal való ellátása, a körzeti és népkönyvtárak irányítása, ellenőrzése. Így a könyvtárügy irányítása kettős lett: a Vallás- és Közoktatásügy Minisztérium felügyelete alatt a tudományos könyvtárak (és így a közgyűjteménynek számító városi könyvtárak is) az OKK-hoz, míg a népkönyvtárak a Népművelési Minisztérium alá tartozó NKK-hoz tartoztak. Ennek a visszás helyzetnek az áthidalását szolgálta az, hogy a Népművelési Minisztérium könyvtári osztálya az OKK-val együttműködve megszervezte, hogy a tudományos (egyetemi és szak) könyvtárak patronálják a nép- és üzemi könyvtárakat. Később, 1951-ben az Országos Népművelési Bizottság keretében Könyvtári Albizottságot szerveztek, a megyékben a különböző könyvtárak és társadalmi szervezetek képviselőiből megyei albizottságokat hívtak életre. ¹⁶ A körzeti könyvtár vezetője lett a titkára – s az egész akció célja a népkönyvtárak és a tudományos könyvtárügy különállásának közelítése volt. (A kettősséget az 1952-ben kiadott híres 2042-es Mth. szün tette meg.) ¹⁷

Említésre méltó, hogy mindeközben és az előbbiekkel párhuzamosan, szinte a háború után azonnal, megindult a munkahelyek könyvtári ellátása a szakszervezetek szervezésében. Az üzemi szakszervezeti könyvtárak száma 1949 végére elérte a 2000-et.

A körzeti könyvtári kérdés nem vizsgálható a városi könyvtárak nélkül

Magyarország a II. világháborút megelőzően sem állt jól a városi könyvtárakat illetően. Vidéki városaink – néhány kivételt, mint pl. Szeged, Debrecen, Győr, Sopron, Székesfehérvár, Szombathely leszámítva – számottevő könyvtárral, sőt gyakran egyáltalán könyvtárral sem rendelkeztek. ¹⁸ A háború nyilvánvalóan csak rontotta a helyzetet, s 1952-ig sem sikerült erős rendszert kialakítani. ¹⁹

Az 1945 előtti alapítású városi könyvtárak közgyűjteménynek számítottak, számos közülük (lazábban-szorosabban) múzeumhoz, levéltárhoz tartozott szervezetileg is. Gyűjteményük erőteljesen régi, tudományos, inkább a kutatást szolgáló anyagot tartalmazott, nem ritkán több tízezres nagyságrendűek voltak. 1945–46-ban kivonták a fasiszta anyagot (ennek gyakran esett áldozatul értékes helyismereti, tudományos és periodika-anyag is!), az állományt átrendezték, s többnyire ide irányították később az államosított könyvgyűjteményeknek azt a részét, melyre központilag nem tartottak igényt. Így jobbára évekig állományrendezéssel voltak elfoglalva, emiatt (is) azután pl. a veszprémi csak 1948-ban, mások még később nyitották meg kapuikat. 1950-ben a minisztérium kezdeményezte, hogy kerüljenek az akkor alakult városi tanácsokhoz. Ez volt tehát igazában az első „tanácsosítás”! (A szakmai köztudatban – ily módon tévesen! – ezzel a megnevezéssel a községi könyvtárak 1958. utáni átadása rögzült. T.Gy. ²⁰ ) Továbbá ekkor választották el őket a másik közgyűjteménytől nem mindig konzekvensen osztva el (hely)történeti anyagukat. Szerény elhelyezési, tárgyi és személyi viszonyok között meglehetősen korlátozott szolgáltatásokat nyújtottak, gyér forgalmat lebonyolítva, többnyire nem is régi, hanem újabban beszerzett, vagy kapott könyv anyagukkal.

E könyvtárak felügyeleti szerve 1951-ig a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége volt. Akkor átkerültek a Népkönyvtári Központhoz, s ez már a közművelődési könyvtárak közös megítélése felé tartó lépés volt.

Az máris megállapítható, hogy – amint ezt Kégli Ferenc le is írja a székesfehérváriról készült monográfiájában²¹ – a központi irányítást 1951-ben elég nagy tanácstalanság és bizonytalanság jellemezte a városi könyvtárakat illetően. A tanácsok létrejöttével a körzeti könyvtárak a megyei tanácsok, a városiak a helyi tanácsok intézményei lettek. Ugyanakkor 1951 márciusában a Népművelési Minisztérium még önálló intézményként gondolta szervezni a városi nyilvános könyvtárakat. Májusban már azt írták, hogy „ a körzeti könyvtár, mint a megye könyvtára, felettes szerve a városi könyvtáraknak. A körzeti könyvtáros havonta legalább egyszer köteles meglátogatni a hozzá tartozó városi könyvtárakat és tapasztalatairól, azok munkájáról havi jelentésben beszámolni …”²² Ugyanakkor a 98/4/51. (július 21.) Népgazdasági Tanácsi határozat azt írta elő, hogy „a városi nyilvános könyvtárakat… fokozatosan tudományos könyvtári színvonalra kell fejleszteni, ezért a különböző nyilvános könyvtárakat egységes szervezetbe kell összefogni.” A rendelkezés felsorolta, hogy a mű szaki fiókokat, a múzeumi, iskolai és szerzetesi könyvtárak tudományos kutatás szempontjából értékes részeit be kell olvasztani a városi nyilvános könyvtárba.²³ Vannak jelei annak, hogy az 1945 előtt alakult városi könyvtárak anyaga részben a háborúnak, az azutáni tisztogatásnak esett áldozatul, részben pedig, amit nem vontak ki, azt mintegy használhatatlannak minősítve a kölcsönzésre, nem használták. Több közülük a kor kívánalmainak megfelelő, ámde gyenge állománnyal és szolgáltatásokkal érkezett 1952 nyarához.

Külön vizsgálódásra érdemes kérdés, miért nem rájuk épült a könyvtárügy fejlesztése 1949-től? Az eléggé egyértelmű, hogy a századelő elképzeléseiben a helyi lakosságot és a vonzáskörükbe sorolt falusiakat egyaránt ellátó, kettős szerepet vállaló városi könyvtár eszménye található.²⁴ Az 1946-os Mai magyar művelődéspolitika is – láthattuk előbbre – „változatos, gazdag anyagú” könyvtárt említett. Érdekes ennek változása szempontjából Kőhalmi Béla – ugyancsak említett – írása: megítélése szerint sem a századelő hazai próbálkozásai, sem – a voltaképpen nagyvárosi – public library nem oldotta meg a falusi lakosság ellátását. Ezért mintaképpen az amerikai és kanadai farmok példáját és a dán ellátást, valamint – a Szovjetunió megoldását hozta fel. Nem a városi könyvtárak másolását tartotta követendőnek, hanem az lenne jó, ha a „ városival egyenrangú vidéki körzeti (tanyaközponti) könyvtár táplálná a falusi fiókkönyvtár hálózatot a vándor- és mozgókönyvtárakat, a falujáró autóbusz könyvtárakat.”²⁵ Az 1947-es – korábban már jelzett – törvénytervezetben vált egyértelművé, hogy külön körzeti könyvtárak szervezését tartották megfelelő modellnek. Ez „a körzeti könyvtár szervezeti kapcsolatban állhat a székhely helyi könyvtáraival, esetleg valamely nevelési intézménnyel, anyaga azonban nem egyesíthető ezek anyagával… a 10 000-30 000 lélekszámú községek, városok tagokként beléphetnek a … körzeti szervezetbe … a 30 000-nél nagyobb lélekszámú községek, városok önálló könyvtári szervezetet kötelesek fenntartani…”²⁶

Így aztán a körzeti könyvtárak a városi könyvtáraktól függetlenül jöttek létre. Érdekességként és nagy valószínűséggel állítható ugyanakkor, hogy számos közülük vett át bizonyos mennyiségű – pl. Veszprémben 1952-ig 1800–2000 kötetnyi – könyvanyagot a körzeti könyvtártól, sőt 1950–51-ben az OKK-tól, 1952-ben az NKK-tól is. ²⁷ Mindez azért is érdekes, s egyúttal valóban bizonytalankodásra utal, mivel másfelől a Népművelési Minisztérium 1951 elején megfeddte a szombathelyi körzeti könyvtárt a városi könyvtár támogatásáért. ²⁸

Győrött 1951. április 17-én, Sopronban április 20-án, helyi kezdeményezésre Könyvtári Munkaközösség, ill. annak Intéző Bizottsága alakult a különböző üzemi és városi könyvtárak közötti kapcsolat építésére. Az utólagos megállapítás szerint ezek sikeresebbek voltak, mint az – ott legalábbis – inkább csak papíron létezett Könyvtári Albizottság). ²⁹

Jogszabály nem született, az előmunkálatok folytak

A törvénytervezetből nem lett jogszabály. Nagyon valószínű, hogy (sok más akciótól eltérően) a körzeti könyvtárak létesítése nem külön jogi aktus nyomán indult el, hanem a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, ill. a korábban már létrehozott Országos Könyvtári Központ, majd népkönyvtári osztálya, illetve annak önállósulása után, a Népkönyvtári Központ³⁰ munkája révén és a vidéki kezdeményezések összekapcsolódásával, szerves fejlődés eredményeként születtek meg – legalábbis az első – körzeti könyvtárak. ³¹ Az 1947-ben indult 3 éves terv még alapvetően beruházásokat, pénzügyi fejlesztés t tartalmazott – könyvtári vonatkozása mindössze ennyi volt: „A falu kultúrájának emelése és általában az egészségtelen kulturális centralizáció felváltása kulturális decentralizációval: egyik központi gondolata a három éves tervnek. Több millió forintot fordítunk a falusi kultúra támogatására a népkönyvtárak, vándorkönyvtárak, a keskenyfilm-mozgalom felkarolása útján.”³² Az 1950-ben indult ötéves terv már sokkal konkrétabb: a 45. §. a dolgozó tömegek műveltségi színvonalát, a kultúrházak kérdéseit tárgyalta, s 60 új kultúrház építését és 140 rendbetételét, fejlesztését irányozta elő. A könyvtárakról mindössze ennyit tartalmazott az említett paragrafus /2/ bekezdése: „ Messze menően ki kell fejleszteni a népkönyvtári hálózatot az üzemekben, a falvakban, a gépállomásokon és a szövetkezetekben. A tervidőszak alatt 20 új körzeti könyvtári központot kell létesíteni.” ³³ Mivel a törvényalkotás időpontjában 10 körzeti könyvtár már működött és egy év alatt létesültek, nem nehéz kiszámítani, hogy az akkori felfogás szerint hosszabb távon is csak 30 körzeti könyvtárral számoltak. Másrészt ez azt jelenti, hogy az 1945 utáni 25-ről éppen szintén 1950. január 1-től 19-re csökkent megyeszám és féléven belül a 150-ről 140-re csökkentett járás-szám ³⁴ semmi féle viszonyban nincsenek egymással. Hogy eleinte a körzeti könyvtárak telepítése és a településrendszer mennyire nem volt összhangban, azt mutatja, hogy már 1949-ben körzeti könyvtár létesült Miskolcon és Szikszón, Salgótarjánban és nem Balassagyarmaton, Békéscsabán és nem Gyulán, viszont Szentesen és nem Hódmezővásárhelyen, Tatán és se nem Esztergomban, se nem Tatabányán. Más tényezők játszhattak szerepet. ³⁵

Rácz Aranka visszaemlékezéséből és Varga Béla történeti feldolgozásából tudjuk, hogy Veszprémben Nagy László, a Veszp rémvármegyei Múzeum és Könyvtár igazgatója már 1936-ban megkezdte a közgyűjtemény könyvtárának körzeti könyvtárrá fejlesztését, s 1947-ben olyan tervezetet küldött a Szabadművelődési Felügyelőség útján a VKM-hez, mely a körzeti modellhez közelálló tervet t artalmazott.³⁶ Rácz Aranka írta: „ Az országos tervek és a helyi törekvések egybehangzása a magyarázata annak, hogy a könyvtári rendszer fejlesztése tekintetében az országos szervek és a helyi (Veszprém megyei) szabadművelődési tanács igen gyorsan egymásra talált és ezért jelölték ki Veszprémet arra, hogy a körzeti könyvtár prototípusát megvalósítsa. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium dr. Nagy László múzeumigazgatót bízta meg azzal, hogy készítse el a veszprémi körzeti könyvtár tervét…”³⁷ Mindenesetre 1947 júliusában Rácz Arankát már úgy alkalmazták Veszprémben, hogy legfőbb feladata a körzeti könyvtár és rendszerének megszervezésére való felkészülés volt. Nem véletlen tehát, hogy Veszprémben nyílt meg az első körzeti könyvtár, hiszen „ a tervezés már olyan korán megindult, hogy az 1947-es költségvetésben már szerepelt a körzeti könyvtár és a hozzátartozó (sic! T.Gy. ) könyvtári autóbusz költségelőirányzata.” ³⁸ Az első körzeti könyvtár tehát úgy jött létre, hogy a múzeumi (városi) könyvtár bázisán és kezdeményezései alapján előkészíthettek egy olyan könyvtárt, mely sok tekintetben egyezett a központi elképzelésekkel. Varga Béla szerint is „ Veszprémre azért gondoltak, mivel a múzeumi könyvtár szakmai tevékenységének magas színvonala folytán a körzeti könyvtár itt számíthatott volna legnagyobb szakmai támogatásra, amint azt a támogatást 1949 tavaszáig meg is kapta.” ³⁹

A körzeti könyvtár vidéki könyvtárszervező funkcióját azonban nem a volt városi könyvtárra testálták, hanem annak további párhuzamos működése mellett, külön szervezetet alakítottak ki, pedig ez az ellátó tevékenység sem volt idegen tőle. ⁴⁰ Így egyértelmű, hogy a körzeti könyvtárakat tudatosan – az akkor a közgyűjtemények közé tartozó – városi könyvtáraktól függetlenül szervezték meg.

Tudunk Veszprémmel közel azonos időben történt kaposvári kezdeményezésről is. ⁴¹ A háború utáni időszakban Kaposvárott két nyilvános könyvtár is létezett. A körzeti könyvtár létesítése tárgyában 1949. március 3-án tartott értekezleten felvett jegyzőkönyv szerint, ⁴² a he lyiek felajánlották a 10 000 kötetes kölcsönkönyvtár és a 15 000 kötetes „inkább történeti és muzeális értékű és jellegű” könyvtár beolvasztását a körzeti könyvtárba. Haraszty Gyula a VKM és az OKK képviseletében megállapította, hogy az így létrejövő körzeti könyvtár „ túlhaladná a megalapítandó körzeti könyvtár jelentőségét (értsd funkcióit! T.Gy) , belőle kiépíthető lenne Kaposvár város és Somogyvármegye Központi Közművelődési és Tudományos Közkönyvtára is.” Kaposváron sem valósult meg ekkor a vármegyei és a körzeti könyvtár együttes létrehozása. S noha a helyiek később is többször szorgalmazták, összevonásra sem került sor, az említett könyvtárak külön működtek.

Általánosságban kimondható, hogy a megyék első körzeti könyvtárát – akár volt a településen más könyvtár, akár nem – külön szervezték meg. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a többiekkel, hiszen ezek későbbi alapításakor a legtöbb helyen már működött legalább nép (vagy ahogy akkor nevezték: alap) könyvtár, s ilyenkor ezeket ruházták fel körzeti (egy-két járásra kiterjedő) könyvtári feladatokkal.

Veszprém mellett és ugyancsak már 1949 előtt másutt is megindultak az előkészületek. ⁴³ Ezért elmondható az akkori gyakorlatról, hogy az avatást több hónappal megelőzték a vidéki és helyi tervező, szervező munkálatok. Valószínű az is, hogy ezek a korai könyvtárak „helyettesítették” a kísérletet. Mindenesetre Veszprémet heteken belül követték mások (pl. Salgótarján, Békéscsaba), s 1949-ben már 10, név szerint ismert körzeti könyvtár működött . Ma úgy látszik, hogy a részleteket illetően országosan nem egységes gyakorlat érvényesült sem az előkészítésben, sem a működésben.

A körzeti könyvtárakat általában a VKM-ből, majd Népművelési Minisztériumból, illetve a Népkönyvtári Központból központilag kezdeményezték, megvalósítására a helyileg érdekeltekkel megbeszélést hívtak össze. Az esetek többségében a hivatalos és nagy politikai csinnadrattával megtartott avatás előtt hónapokkal megkezdték a szervezést, sőt már működött akkorra a körzeti könyvtár. Így történhetett meg, hogy a körzeti könyvtár avatásával egyidejűleg, vagy egy-két nappal később már az első falusi könyvtárakat is átadhatták.

A szervezés mikéntjét jól „modellezi” a Békéscsabán megtalált, 1949. április 7-én tartott előkészítő értekezlet jegyzőkönyve, s egyúttal mutatja az akkori központi elképzeléseket is. (Emlékeztetőül: Lipták Pál személyében már 1948 októberében ugyanez a Török Bálint már „megtalálta” a körzeti könyvtár vezetőjét.) 1949. március 28-i levelében az OKK elnöke, dr. Telegdi Zsigmond kezdeményezte az alábbiak részvételével tartandó értekezletet: „alispán, polgármester, kulturtanácsnok, tanfelügyelő, megyei és városi (községi) – ez a zárójeles rész utal a „szabvány-levél voltára! -, Megyei Szabadművelődési Tanács, fontosabb szakszervezetek (valószínű a helyiek kézírásos megjegyzése szerint: orvos, mérnök, pedagógus, képzőművészek, magánalk., textil, vasutas, építőipari és ÁMG), DEFOSZ, MNDSZ, MINSZ, EPOSZ, SZIT, MSZHSZ, MSZMT, MOSZK megyei központja.” (T.Gy.: természetesen a fordulat után az MDP került előtérbe!)

Érdemes Török Bálint beszédéből hosszabban idézni, legalább az elvi részeket:

Bevezető szavai, Leninre, Rákosira, az agitáció szükségességére utaló megjegyzései a körzeti könyvtáraknak már 1949. tavaszától teljes átpolitizáltságát bizonyítják. Mintaként szintén arra hivatkozott, hogy „a Szovjetunió évek során egy hatalmas könyvtár-hálózatot épített ki… körzeti – kerületi – könyvtárakat alapított. Ezt a módszert fogjuk átültetni magyar viszonyokban (sic! T.Gy.)… Nem létesítünk a községekben külön könyvtárat – mivel az államnak nincs annyi pénze, hogy a legfontosabb könyveket minden község részére meg tudja szerezni, – hanem a körzeti hálózatot építjük ki… Egy körzeti könyvtárnak – így Békéscsabának is – 10 000 drb könyve lesz. Minden egyes helyi csoportnak lesz egy egész kicsi állandó anyaga, 50 – 150 – 200 drb könyv. A helyi csoportokban (értsd: könyvtárakban T.Gy ) a legfontosabb könyvek, Leninnek, Sztálinnak, Gerőnek, Rákosi elvtársnak a parasztság problémáiról elmondott beszédei, könyvei lesznek meg. Meg kell még lenni a helyi csoportokban József Attilának, Arany Jánosnak és Ady Endrének a verseinek. (T.Gy.: ez már egészen más törzsanyag, mint amire a korábbi tervek utaltak!)

A helyi csoportoknál (könyvtárban ) lesz egy katalógus, melyből meg lehet tudni, hogy milyen könyvek vannak Békéscsabán. Békéscsabán a könyvek nem egy példányban lesznek meg, hanem 1 – 50 – 100. A helyi csoport könyvtárosa a kezébe adja az olvasónak a katalógust, s az kiválasztja, és a könyvtáros közli a körzeti könyvtáros sal, hogy melyik könyvre van szükségük. Ezzel elérjük, hogy nem kell minden könyvnek minden tanyaközpontban meglenni. A katalógus mellett lesz egy 2 soros ismertetés, hogy miről is szól a könyv, ezen kívül lesz egy féloldalas tartalmi ismertetés is.

1949-b en 10 ilyen körzeti könyvtárat állítunk fel, az 5 éves terv végére 70-80-ra emeljük fel, ami azt jelenti, hogy az egész ország át lesz szőve könyvtárhálózattal. (T.Gy.: láttuk előbbre, hogy a hivatalos ötéves terv 20 körzeti könyvtárt tartalmazott! Később meg több helyütt azt írták, hogy az ötéves terv végére el akarják érni a 60-at.⁴⁴ )

A körzeti könyvtár, mint olyan, világos előttünk. A legnagyobb feladat, a körzeti könyvtárnak a megszervezése előttünk áll. A központ helye az van meg, azzal nincs probléma… meg kell beszélni, hogy hova is kerüljenek a helyi könyvtárak. Egyetlen kikötés, hogy Gyulára kerüljön, mert mint Gyula megyei székhely, szerette volna, ha a körzeti könyvtár ott lett volna. (T.GY: ennek más helyi nyomára nem bukkantunk!) Helyi csoportnak (könyvtárnak !) minden gépállomáson kell lenni… ott is a munkás-paraszt szövetséget erősítsük, fejlesszük… nagyon fontos, hogy a Termelő Szövetkezetekbe is juss on helyi könyvtár. A következő csoportot ki lehet építeni azokban a községekben, tanyaközpontokban, ahol nincs semmiféle könyvtár. Amennyiben van lehetőség, oda is lehet adni, ahol már van valamilyen fajta könyvtár, de ezeket be kell olvasztani, s alaposan ki kell selejtezni…

Nem elég, hogy az emberek kezükbe vegyék a könyvet, olvassanak, azt meg is kell velük szerettetni, mert az emberek nagy része nem szeret olvasni. A Körzeti Könyvtárnak agitációs feladatai is vannak. A Körzeti Könyvtárban, a helyi csoportokban (könyvtárban ) olvasó esteket is kell tartani. Irodalmi esteket szervezni, ahol előadásokat, szavalatokat, színdarabokat adunk elő, valamint énekszámot. Ankétokat, vitadélutánokat rendezzünk. A faliújságot is fel lehet használni az új könyvek ismertetésére.

A körzeti könyvtárak száma tehát 1949-ben 10, 1950-ben már 22, 1951 júniusában pedig 30, 1952 tavaszán, a megyei könyvtárak megalakulásakor 32, illetve egy másik adat szerint 34, sőt a statisztikus Szabó-András Endre szerint 35 volt.⁴⁶

A megyei könyvtáraktól kapott forrás- és feldolgozásanyag és a visszaemlékezések segítségével jelenleg így rekonstruálható a megyei és járási könyvtárak megszervezéséig létrehozott körzeti könyvtárak székhelye és avatásának ideje (ahol kideríthető volt, zárójelben a vezetők neve):

1949-ben alapították

1. április 4. Veszprém (Rácz Aranka)

2. április 28. (más adat szerint április 29.) Salgótarján (Jeszenszki Miklós)

3. április (közelebbi adatunk nincs!) Miskolc (Nagy József)

4. május 1. Pécs ( Szőllősy Kálmán )

5. május 3.(más források szerint az ünnepélyes megnyitó július 31-én volt) Békéscsaba ( Lipták Pál)

6. május (a pontos nap nem áll rendelkezésre) Szikszó (Abaúj megyére kiterjedő hatállyal) (Szőnyi László )

7. augusztus 13. (más adatok szerint már június 20-tól, sőt a Győrmegyei Hírlap szerint áprilistól működött) Győr

8. szeptember 18. Tata (Komárom megyére kiterjedő hatállyal működött 1952-ig, a megyei könyvtár megalakulásáig) (Horváth Géza – aki Győrben kezdett)

9. ? Kaposvár (Kerekes András 1949. június 13-i keltezéssel kapta meg kinevezését Kovács Mátétól)

10. ? Szentes (Garay József volt az első vezető – mint akkor Csongrád megyei székhely, aztán a makói megalakulása után a szentesi és csongrádi járásokra kiterjedő hatáskörrel)

 1950-ben alapították:

11. március 5. Zalaegerszeg (a híradás szerint is az országban 11-ikként! A vezető Horváth Ilona , akit a veszprémi Körzeti Könyvtárból helyezett át a Népművelési Minisztérium, s a szervező Németh László volt, a későbbi megyei igazgató)

12. április 4.: Szekszárd ( Szarka Ferenc)

13. május 21. Székesfehérvár (13-ikként létrejöttként is említik Mácsai Lajosné)

14. június: Nyíregyháza (A Szabolcs-Szatmári Néplap szerint 1950. június 10-12. között volt az ünnepélyes megnyitó)

15. 15.) június Makó (Mohácsi Eszter, majd rövidesen Kischner Márton , a későbbi megyei könyvtárigazgató. – A makói körzeti könyvtár 1951. június 15-től Szegedre költözött, ott vezetője decembertől Stermeczki Kálmán lett. – Mindkét székhelyen a makói és a szegedi járásokra kiterjedő hatáskörrel működött.)

16. ismeretlen (minisztériumi körlevél szerint 16 volt ekkor ) – talán Baja?

17. július 15. Budapest (Pest megye székhelyeként)

18. augusztus 20.: Szolnok (Vezetője Illyés Mózes , aki Pécsett, Szőllősy Kálmán mellett kóstolt bele a körzeti könyvtári munkába! Szervezője Illek József, később megyei igazgató)

19. szeptember 1. Eger

20. október 1. Szombathely (Pendl Imre)

21. (?) Debrecen (közelebbi adat csak annyi, hogy júniusban már szervezték – dr. Lakatos Istvánné Erdei Irén)

22. (?) Kecskemét (júniusi minisztériumi levél szerint akkor már szervezték) ⁴⁷

1951-től már egyes nagyobb, vagy korábban több megyéből összevont területek kapták második körzeti könyvtárukat:

23. január Mátészalka

24. február Putnok (Működési területe Zemplén megye volt, – Kiss Lászlóné)

25. április 4. Pápa (a békéscsabai irattárban talált 1813/B/1-24/1951. VI. sz. március 30- levél szerint Varga Béla vezetésével, akit viszont Békéscsabáról április 15- ével engedtek át)

26. április Szigetvár ( Jakob Edit)

27. május 1. Nagykanizsa (Tar Ferenc )

28. május 1. Sopron

29. május Balassagyarmat

30. június Cegléd

31. -32. (5697/1951. sz. és november 6-án kelt NKK levél szerint a fent i 8 mellett még ez a kettő 1951-es alapítású!) Berettyóújfalu és Gyoma (érdekes, hogy az indokoltabb Gyula nem pályázott, s ott „csak” városi könyvtár volt, miként Orosházán is!)

1952-ben alapították

33. Nagyatád

Ez összesen 33. Láttuk előbb, hogy a statisztikus adatai szerint 35-nek kellene lennie! Egyelőre kettő tehát, hiányzik.

A helyeket egybevetve Mihalik és Gulyás századelős terveivel, az előbbi városai közül Hódmezővásárhely, Komárom, Sárospatak, Kiskunhalas, Esztergom, Mosonmagyaróvár, Jászberény, Karcag és Sátoraljaújhely maradt ki, utóbbinál – jórészt az előbbiek mellett! – Jászberény, Mezőtúr, Kiskunfélegyháza, Vác, Gyula, Kisújszállás, Túrkeve, Nagykőrös, Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Püspökladány szerepelt még. A kimaradt összesen 24 város még belefért volna a tervezett 60 körzeti könyvtár székhelyei közé. Azt sem tudni egyelőre, hogy a már járási könyvtárként létrejöttek közt nem volt-e eredetileg körzeti könyvtárrá fejleszteni szánt?!

Talán több is, mint puszta érdekesség, hogy 1950-ben Szikszó, Mátészalka, Putnok, Szigetvár nagyközség, Nagyatád nagyközséghez beosztott település, míg Tata éppenséggel kisközség volt. ⁴⁸

Egy-egy körzethez 80–100 könyvtár tartozott. Miután a megyéket ellátták legalább egy-egy körzeti könyvtárral, akkor láttak hozzá újabbak szervezéséhez. (Nem feledve, hogy 1949-ben még 25 megye volt, s számuk 1950-ben csökkent 19-re!) Az újonnan alakult körzeti könyvtárak aztán átvették saját járásuk mellett más, közeli járások könyvtárainak további gondozását. Ez azt jelenti, hogy – Sebestyén Géza hivatkozott, utólagos járási könyvtári hasonlata ellenére – nem szándékoztak minden járásban ellátó szervezetet létrehozni, hiszen a tervezett 60, de akár 80 körzeti könyvtár is ehhez kevés lett volna. ⁴⁹

Mindenesetre a 33 körzeti könyvtár azt jelenti, hogy egy megyében (Borsod) 3 , 12 megyében kettő, 6 megyében egyetlen körzeti könyvtár volt. Így aztán volt megye, ahol 2 járás (Csongrád) jutott egy körzeti könyvtárra, s voltak, ahol 7 (Szolnok és Vas), ill. 6 járás (Fejér, Heves Tolna) – a többi e mutatók között foglalt helyet. Még nagyobb a szóródás, ha a településeket vesszük.

Mit csináltak a körzeti könyvtárak?

Már az eddigiekből kiderülhetett, hogy azért hozták létre a körzeti könyvtárakat, hogy megszervezzék a falu könyvtárügyét. Miért a faluét? Erre Kőhalmi Béla – már korábban hivatkozott 1947-es cikkében – megadta a nagyon egyszerű választ: az ország lakosságának mintegy háromnegyed része falun élt. (S persze ott voltak a legsikertelenebbek a korábbi évtizedek erőfeszítései, s amíg a városok többségében azért valami még is csak volt, a falu kiskönyvtárait a világháború ismételten szinte teljesen elpusztította.)

A körzeti könyvtárak feladata volt az előbb az OKK-ból, majd rövidesen az NKK-ból érkező könyvcsomagok feldolgozása és a falvakba való eljuttatása. ⁵⁰ Az állományt központilag leltározták, s valószínűleg nem valósult meg a (helyi) törzsállomány és a cserélhető olvasmányanyag kettőssége – bár eleinte még voltak jelei némi állománymozgásnak is. A többször emlegetett bibliobuszok beállítására sem nyílt mód. Ugyanakkor 1951. októberében értesítette a Népkönyvtári Központ a körzeti könyvtárak vezetőit, hogy „tárcahitel-keretből motorkerékpár vásárlást engedélyez, melyet a körzeti könyvtárhoz tartozó népkönyvtárak ellenőrzésére és irányítására használhat fel.” ⁵¹ A népkönyvtárak saját gyarapító tevékenységet nem folytattak, ehhez a költségvetési feltételeket nem biztosították.

A körzeti könyvtárak – több jel szerint – az előre kidolgozott tervek szerinti helyeken szervezték meg a helyi nép (más, korabeli szóhasználattal alap) könyvtárakat⁵² azzal, hogy a helyi hatóságok biztosítsák a helyet, a könyvtárost, – egyáltalán a működési feltételeket. Ezen túlmenően a körzeti könyvtárosok feladata volt a kiválasztott könyvtárosok betanítása, segítése, ellenőrzése. (Az ugyancsak többnyire laikusokból lett körzeti könyvtárosokat központi tanfolyamokon készítették fel.⁵³ ) Látogatásaik során igyekeztek a korábban telepített könyvtárakat egyesíteni. ⁵⁴

A körzeti (és általuk a nép) könyvtárosok munkáját az OKK kiadásában, még 1949-ben megjelent útmutatók segítették.⁵⁵ Az általános kezelési szabályzat első mondatai is jól jelezték a körzeti könyvtárak által létrehozott népkönyvtárak célját, a nevelő könyvtári funkciót: „ …a könyvtár rendje, adminisztrációja csak eszköz. Eszköz az olvasók minél jobb, tökéletesebb kiszolgálására. A technikai munkák közben sem szabad szem elől tévesztenünk egy pillanatra sem, hogy a könyvtáros igazi feladata a nevelés.” ( 2. p. – az utóbbi félmondat a szövegben kiemelve.)

Emellett a körzeti könyvtárosok feladata volt az irodalomnépszerűsítés szervezése is. Ebből a célból könyvismertetéseket, irodalmi ankétokat, könyvkiállításokat szerveztek.

A körzeti könyvtárak havonta (!) jelentésben számoltak be munkájukról a Népművelési Minisztériumnak, ennek szempontjait a Népkönyvtári Központ 132/50. sz. rendeletében adta meg. A minisztérium az 1950. április 29-én kelt, 1813/B/44-2/1950. sz. levelében Horváth Vera osztályvezető közölte: „A Népművelési Minisztérium Könyvtárosztálya a havi jelentések kiértékelésében új módszert kíván bevezetni. A Körzeti Könyvtárak jelentéseire közösen válaszol⁵⁶ , hogy ez által mindegyik Körzeti Könyvtár láthassa az ország többi könyvtárának működését, problémáit, jó és rossz oldalait. Alkalmat kívánunk adni a Körzeti Könyvtárak közötti tapasztalatcserére.” ⁵⁷ Egyúttal kérte az újítással kapcsolatosan a véleményüket a körzeti a könyvtáraknak.

A havi jelentésekre adott válaszban értékelték a népkönyvtárak szervezésében, az olvasók számában és százalékos növelésében elért eredményeket, leírták az olvasók szociális összetételét, a leggyakrabban olvasott ismeretterjesztő és szépirodalmi munkákat. Kiderül belőle, hogy elégedetlenek voltak a körzeti könyvtárakba érkezett könyvek számával. A körzeti könyvtárba küldött könyvek száma 8–9000 kötet volt, s kritizálták néhol a „kézikönyvtári” állomány magas számát, s felhívták a figyelmet arra, hogy a 4–500 köteten felülieket küldjék a népkönyvtárakba – vagyis nem tartották kívánatosnak a sok raktáron lévő kötetet. Havonta 4-5-7 népkönyvtár (esetleg 10!) szervezését tartották helyesnek, s megállapították, hogy az ellenőrzésnél is mennyiségi törekvéseket konstatáltak. Megállapították, hogy „ az olvasókörök szervezése… egyre nagyobb és nagyobb méretekben bontakozik ki… Általában az olvasómozgalomnál az olvasókörök szervezése a legfontosabb és a z irodalmi ankétokat inkább az olvasókörök alakulásához szükséges hangulat megteremtésére kell felhasználni… Az olvasómozgalomról és olvasókörök szervezéséről a Népművelési Híradó áprilisi számában található útmutatás.” Megtudhatjuk, hogy a körzeti könyvtárak között munkaverseny folyt, s az „egyebek” között is érdekes témákról esett szó. Érdeklődésre számíthat pl. a városi könyvtárakról írt rész. „A Körzeti Könyvtárosok figyelme most már terjedjen ki a megye területén lévő Városi Könyvtárakra is. Építsenek ki szorosabb kapcsolatot a városi könyvtárossal… A városi Könyvtárak ügye a nyár folyamán valószínűleg rendeződik, a terv az, hogy a Városi Könyvtárak muzeális könyvanyaga átkerül a Múzeumba, a mozgalmi anyag megmarad a Városi Könyvtárban. A Városi Könyvtárosok törekedjenek arra, hogy az egyes városok a költségvetés összeállításánál megfelelő összegeket biztosítsanak a könyvtár fenntartására és fejlesztésére. Amíg a Városi Könyvtárak ügye nem rendeződik, a Körzeti Könyvtárak a város területén fiókkönyvtárak alapítását ne kezdeményezzék (mint pl. Miskolc).” Végül felhívták a figyelmet arra, hogy népkönyvtárat a jövőben csak ott alapítsanak, ahol a könyvtár működési feltételeit már előzőleg biztosították, illetve a népkönyvtárak szervezésénél a megyehatárokhoz feltétlenül ragaszkodni kell, s ahol a megyében két körzeti könyvtár van (Szikszó és Miskolc, Szentes és Makó), ott állapodjanak meg a két könyvtár területének határában. ⁵⁸

Az áprilisi jelentésekre adott válaszból kiderül, hogy a körzeti könyvtárak nem reagáltak különösebben az „újításra” sőt általában nem pontosan válaszolnak a 17 előírt kérdésre/szempontra. ⁵⁹ Megtudhatjuk, hogy 1950. augusztus végére a minisztérium 1200 népkönyvtárat tervezett, s a népkönyvtárak szervezése alól csak az a körzeti könyvtár kapott felmentést, amelynek már 80 népkönyvtára volt: „A Körzeti Könyvtár népkönyvtárainak számát 80-ban állapítottuk meg. Ezt a számot minden Körzeti Könyvtárnak december 31-ig kell elérnie. A népkönyvtárak szervezését a Körzeti Könyvtárak ütemterv szerint hajtsák végre. Az ütemtervet hónapokra tagolva, minden Körzeti Könyvtár május havi jelentésében az 1/ pont alatt közölje.”⁶⁰ Bejelentették, hogy a Népkönyvtári Központ június 15-től megkezdi 500 komplett 100 kötetből álló népkönyvtár kiküldését a körzeti könyvtárba, melyeket „ a körzeti könyvtáros rögtön helyezze ki valamelyik községbe és gondoskodjon arról is, hogy kb. 40–50 köt et csere-anyaggal bővítse ki a népkönyvtár törzsanyagát.” (Sic! T.Gy.) Végül kiderül a körlevélből, hogy a „ könyvtárosztály elkészítette a körzeti könyvtárosok 5 hónapos tanulási tervét és ezt körlevél kíséretében valamennyi körzeti könyvtárosnak megküldöttük. Kérem, hogy a könyvtárosok a tanulási terv anyagából jegyzeteket készítsenek… Az elvégzett tananyagból a könyvtárosi értekezleteken rövid beszámolót, illetve konferenciát fogunk tartani.”

A májusi jelentésekről szóló levélből megtudjuk, hogy 1950. jún ius végén 16 körzeti könyvtár volt, júniusban került sor a szolnoki, nyíregyházi és makói megnyitására, s szervezés alatt állt a pestmegyei (Budapesten!), a debreceni és a kecskeméti, s a népkönyvtárak száma június 1-én 940 volt. Ebben a levélben helyezték kilátásba, hogy 1951-től kapnak a körzeti könyvtárak – az eddigi vezető és a szervező (nevezték „utazó”-nak is!) könyvtáros mellé – adminisztrátort, hogy felmerült motorkerékpárok beszerzése, hogy a 6 hetes bentlakásos budapesti könyvtárosképző tanfolyamot a nyári munkák miatt elhalasztották, s végül, hogy a körzeti könyvtárak 6 napos népkönyvtáros tanfolyamot legalább 25 jelenlévő esetén tartsanak.

1951. március 6-án kelt levelében is helyzetértékelést adott a Népművelési Minisztérium Könyvtár osztálya. ⁶¹ Érdemes ebből is idézni. „A könyvtármozgalom terén az utolsó évben komoly fejlődés mutatkozik. Az üzemekben megháromszorozódott a könyvtárak száma. Minden második faluban van már népkönyvtár. A rendszeres könyvtári olvasók száma meghaladja a félmilliót… Falun 1635 népkönyvtár és 800 szövetkezeti könyvtár van kb. 500 000 könyvvel. A népkönyvtárakat 22 körzeti könyvtár fogja össze és irányítja. A falun általában minden 10–20 lakosra esik egy könyvtári könyv. Az olvasók száma egy évvel ezelőtt még csak 8000 volt, most kb. 110 000. Minden olvasóra átlag 4 könyv jut… A városi könyvtárak közül a legjelentősebb a Fővárosi Könyvtár, amelynek 300 000 könyve és 40 000 olvasója van. A vidéki városokban sokkal rosszabb a helyzet, kevesebb az új könyv, kevesebb az olvasó… 26 városban még nincs városi könyvtár… A könyvtárakban általában kevés a magyar szépirodalom, viszont sok az ideológiai mű… A falusi és városi (Sic! T.Gy.) könyvtárak könyvellátását központi szerv, a Népkönyvtári Központ végzi. Ilyen központi könyvellátó szerv az üzemek felé nincs. A tudományos könyvtárak eddig nem adtak segítséget a kisebb könyvtáraknak. Könyvtármunkánkra… bizonyos mértékű szektarianizmus és prakticizmus volt jellemző… a szovjet és népi demokratikus művek mellett a magyar könyv és főként a magyar klasszikusok teljesen háttérbe szorultak… az olvasómozgalomban a napi politikai feladatok végrehajtásának alátámasztása mellett elhanyagoltuk… a Párt általános kultúrpolitikai célkitűzéseit…” Az olvasómozgalom részletes és helyi példák sokaságával történt bemutatása után így vonta le a tanulságokat: „A Népművelési Minisztérium Könyvtári Osztálya a legutóbbi időkig a helyes könyvtárpolitika kialakítására nem fektetett kellő hangsúlyt. Egyoldalúan csak a falu felé fordult. A városokkal és a tömegszervezetek könyvtármunkájával túl keveset foglalkozott. A fősúlyt a falusi népkönyvtárak mennyiségi fejlesztésére helyezte.” A tennivalók több mint egy lapnyi sorolása konkrétumot nem, csak általánosságokat tartalmazott.

Összefoglalóan: a szervezés és a könyvelosztó, valamint az olvasószolgálati munkát segítő felolvasások, ankétok, kiállítások, könyvismertetések, olvasóköri programok szervezése is a körzeti könyvtárosok feladata volt. Sőt e könyvtárakban ringott az utód megyei könyvtárak módszertani munkájának bölcsője is. „A körzeti könyvtár szervezési, könyvtártelepítési, olvasómozgalmi akciói, körlevelei tekinthetők a könyvtárhálózat módszertani gondozása kezdeti erőfeszítéseinek – ha nagyon kezdetleges módszereket is tükröztek. A körzeti könyvtár folytatta a szabadművelődési felügyelő által szervezett több napos továbbképzések gyakorlatát… ” ⁶²

A körzeti könyvtárak 1952-beli átszervezésének egyik sokszor hangoztatott érve az volt, hogy nem voltak „igazi”, „valóságos” könyvtárak, a helybeli lakosság ellátásában nem vettek részt. Az ma már megdőlni látszik, hogy csak a városi könyvtárak vitték a helyi szolgálatot, az „igazi” könyvtári tevékenységet az 1952-es „házasságba”. A források arra utalnak, hogy pl. Salgótarjánban a körzeti könyvtár kezdettől végzett olvasószolgálati tevékenységet: kölcsönzött, olvasótermet működtetett. ⁶³

Úgy látszik, hogy ahol a körzeti könyvtár létesítésekor nem volt a település lakosságát szolgáló városi könyvtár, ott a körzeti könyvtár természetes feladatának tekintette ezt. Így volt Tatán is, ahol ugyancsak azonnal megindították a kölcsönzést – igaz, az induláskor csak hetente kétszer. ⁶⁴

Tovább cifrázza a helyzetet, hogy – szerény működési keretek között ugyan, de – 1946. november 16-án a polgármester megnyitotta a zalaegerszegi városi könyvtárat,⁶⁵ mégis nem sokkal a körzeti könyvtár avatása után, helyi tevékenységet is végzett. Németh László azt nyilatkozta az újságírónak, hogy (1950) április 4-étől „ már teljesen a dolgozók rendelkezésére állunk a könyvkölcsönzés tekintetében is… Gondoltunk arra is, hogy az olvasási órákat meghosszabbítjuk és a mostani 3-4 óra helyett napi 8-10 órára hosszabbítjuk a könyvtár nyitva tartását.” ⁶⁶

Hasonló volt a helyzet Szekszárdon is. Már 1946. január 30-án „a város népkönyvtárát a szabad szakszervezetek palotájába telepítik” , s ahol a Szabadművelődési Felügyelőség házi könyvtára is működött, s ahol ezen felül vármegyei könyvtár igénye merült fel, s 1947 októberére 2000 könyvfelajánlás történt az induláshoz. Végül „ 1949-ben kezdeményezték a vármegyei közkönyvtári feladatok mellett elkülönített városi szolgáltatások bevezetését is .” Nos, – a legkisebb létszámú megyeszékhelyek közé tartozó Szekszárdon: „ a körzeti könyvtár induláskor zártpolcos raktárral rendelkezett, melyet kiegészített egy olvasóteremnek használható klubszoba, mindezzel a területi feladatokon túl a helyi, városi olvasói igényeket is próbálták kielégíteni. A városi feladatok ellátásához külön könyvtárost alkalmaztak.”⁶⁷

Különleges Szeged helyzete is, hiszen ott a Somogyi-könyvtárral is lehetett volna számolni, ámde az prézens könyvtárként nem kölcsönzött – ezért a szegedi körzeti könyvtár azonnal olvasótermet, felnőtt- és gyermekkölcsönzést is működtetett, hetente háromszor. ⁶⁸

Békéscsabán – jóllehet volt Városi Népkönyvtár – a körzeti könyvtár 1950. szeptember 20-án olvasótermet nyitott. 1951. májusában pedig – az 1950 végén a Központi Technológiai Könyvtár által létesített műszaki fiókkönyvtár, a Városi Népkönyvtár közös épületbe költözött a Körzeti Könyvtárral – de még külön szervezetben működtek. ⁶⁹

S végül, igen nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az 1950 után alapított, már bizonnyal népkönyvtárból „előléptetett” körzeti könyvtárak is ellátták székhelyük lakosságát. Szóval: az első pillanattól vegyes a kép. A körzeti könyvtárak egy része igenis valóságos könyvtár volt, s vannak arra is utalások, hogy ahol nem így volt, ott a lakosság hiányolta.⁷⁰

Persze a körzeti könyvtárak érdemeit nem a helyi tevékenységen lehet és kell lemérni. Igazi eredményeiket az 1952. évi statisztikai adatfelvétel tükrözi, melyet a 2042/13/1952. Mt. határozat nyomán a Központi Statisztikai Hivatal végzett el – még a körzeti könyvtárak által elkészített címjegyzék alapján és „ éjt nappallá tevő” áldozatos közreműködésével – az 1952. augusztus 31-i állapotnak megfelelően. ⁷¹ Igaz, nehéz az adatokból a körzeti könyvtárak eredményeit kigyűjteni, hiszen az adatfelvétel szempontjai már mások voltak. Így pl. összesen 8536 könyvtárat mértek fel, s ebből 2598 (30%) volt állami közművelődési könyvtár, ugyanakkor tudjuk, hogy 1952 május 6-án a 3000-ik népkönyvtárat avatták fel Széphalmon, de a körzeti könyvtárak gépállomásokon, állami gazdaságban, stb. is létesítettek könyvtárat, amelyek a statisztikában már külön-külön sorokban szerepeltek. Ugyanígy nehéz megítélni a városok helyzetét, hiszen egy részük megyei, másik járási könyvtárként szerepel. Mindenesetre – a korszak szellemének megfelelően – a mennyiségi szellem (versenyekkel is előmozdítottan) eredményes volt. A sok könyvtár mögött gyér állomány húzódott meg: vidéki városokban 460, falun 299 átlag kötetszámú könyvtár 429 425 olvasót szolgált ki 1952-ben, könyvtáranként átlag 62-t, ill. 66-ot. Ez ma már ugyanúgy nehezen értelmezhető, mint az, hogy a könyvtárosok 25%-a nyolc általánosnál alacsonyabb, 32%-a nyolc általános végzettségű – mégis ezek a könyvtárak és ezek a könyvtárosok rakták le a lakóhelyi közkönyvtári rendszer alapjait. ⁷²

Végül is: tévút vagy torzó?

Az eddig felkutatottak és leírtak alapján aligha kell bizonygatni, hogy írásunk címválasztása nem volt véletlen. Szakirodalmunkban és a közfelfogásban ma még inkább olyan kép él, hogy inkább tévút volt, amelyet 1952-ben igazítottak ki. Aligha minősíthető sommásan tévútnak! A kiindulás, az elképzelés okos és messze mutató, korszerű célokat és polgári demokratikus elveket fogalmazott meg. Miként a századelőn, 1945–52. között is kínálkozott egy áttörési ⁷³ lehetőség, hogy a népkönyvtárból public libraryt szervezzenek. Ismét nem sikerült. A gyakorlatban nem az 1946-47-es elveket valósították meg. Fokozatosan változott, „felhígult” a program. Különböző, talán érthető és magyarázható okok miatt hamarosan visszatértek a népkönyvtári elvekhez (a mennyiség hajszolása, propagandisztikus-népnevelő elvek előtérbe kerülése, a helyi támogatást sem sikerült ismételten előcsalogatni, leülepedett állomány és választékhiány mutatkozott, szerény szolgáltatások, stb.). Tehát inkább torzó, amely miatt csak sajnálkozhatunk. ⁷⁴ (Ugyancsak külön vitatéma lehetne egyszer, hogy vajon Magyarországon miért torzult el minden eddigi kísérlet – napjainkkal bezárólag -, mely az alapvetően népkönyvtári gyakorlatot igazi nyilvános könyvtárral akarta felváltani?)

Árnyaltabb megfogalmazásban tehát úgy lehetne állá st foglalni, hogy – legalábbis 1946–.48-at illetően – a modern közkönyvtári törekvések egyik áttörési kísérletével van dolgunk, s a résztvevőket minimálisan megilleti az a minősítés, hogy a modern hazai közkönyvtárügy előkészítői voltak. Kérdés, hogy érvényes-e ez a kivitelezőkre 1949-től kezdődően, amikor is az eredeti koncepció mindinkább eltorzult a szovjet példa nyomán, s amikor – főleg 1950-től a számszerű eredmények hajszolása megakadályozta a megfelelő infrastruktúra (bibliobusz, stb.) létrehozását, s a könyvkiadás sem volt kedvező, végül a kvalifikált személyi tényező helyett is politikailag motivált kiválasztással és gyors tanfolyamokon próbáltak gondoskodni.

Miért korszerű? Mai kontextusban: azért, mert észrevették, hogy a különálló könyvtárak nem életképesek, csak rendszer tud kielégítő és a korábbit meghaladó szolgáltatásokat nyújtani. Erről a rendszerről központi szinten, de legalábbis az érintett településeknél nagyobb populációt magában foglaló keretben kell gondoskodni, ezért akár a közigazgatási rendszertől részben független modellt alkottak. Ugyanakkor – legalábbis az eredeti tervek szerint – kijelölték a helyi hatóságok tennivalóit (törzsállomány, működési feltételek), vagyis a könyvtári szolgáltatást nem szakították el a használói körtől. Valószínűleg a megyéket túl nagynak, a járásokat kicsi léptéknek találták, mely még egy könyvtári rendszert működtethet. Ez lehet az egyik üzenete a körzeti könyvtárak 3 évének. Egyetérthetünk Csűry Istvánnal abban, hogy a nekik felrótt „ hibákat jóformán cs ak logikai alapon süthették a körzeti könyvtárakra, mert fennállásuk ideje rövid volt ahhoz, hogy róluk tapasztalatilag meggyőződhessenek, vagy éppen ellenkezőleg, az intézmény bebizonyíthatta volna alkalmasságát. Az újítási kedv erősebb volt, mint a kísérletező türelem: a körzeti könyvtárak nagyobb területi egységeket átfogó egylépcsős rendszerét hamarosan felváltotta a megyei és járási könyvtárak kétlépcsős, hierarchikus felépítésű és a szűkebb közigazgatási hatóságokhoz igazodó rendszere.” ⁷⁵

A körzeti rendszert felszámoló lépéssel ugyanakkor máig tartóan a közigazgatáshoz való merev kapcsolódás elveit alapozták meg. Mivel országunk településrendszere elaprózott, az eleinte valóban túlzott centralizáció (VKM és OKK, ill. NM és NKK) másik végletébe, a túlzott decentralizációba (tanácsosítás, ill. mai önkormányzatiság) csapott át. A központi gondoskodás túlzottan elengedte a községek kezét. A kiskönyvtári probléma, nem is kis vargabetűkkel végigvonul a későbbi korszakokon – máig. ⁷⁶

Ennek reciprokaként: a megyei és járási tanácsok fenntartóvá avatása egy szinttel túllépett a természetes gazdákon, s éppen az ország legnagyobb településeinek önkormányzati-közigazgatási szerveit mentesítette e szerepkör alól. Éppen a városoknak adatott meg, hogy tovább vigyék a magyar történelem nem éppen pozitív „hagyományát”: a helyi hatóságok továbbra is rossz gazdákként létezhetnek.⁷⁷ ( Később ezt a könyvtárosok úgy próbálták „áthidalni”, hogy külön városi könyvtárak (fiók-rendszer), központi járási könyvtárak szervezését kezdeményezték, s így lett olyan megyeszékhely, ahol három különálló tanácsi könyvtár létezett külön-külön. A józanabb ak: Sallai, Lipták és mások már 1964-ben azt hangsúlyozták ⁷⁸ , hogy ezt nem szakmai, hanem sokkal inkább pénzszerzési akciónak lehet minősíteni!)

Mindenesetre az elaprózódás már a körzeti könyvtári időszakban is bekövetkezett: a települési mellett gyakran külön könyvtárakat szerveztek gépállomásokon, termelőszövetkezetekben, kórházakban, s másutt is. Sajnos, az eredendően korszerű és polgári demokratikus elképzelés: a minőségi ellátás hamar átcsapott a mennyiségbe. Kétségtelenül a körzeti korszak egyik jellemzője volt a számszerű eredmények hajszolása – politikai okokból. Idő hiányában, most csak az egész akció túlpolitizáltságát lehet konstatálni, méghozzá egyoldalú ideológiai alapon. Magyarázat lehet persze a sietségre a könyvtárak hiánya a településeken, a meglévőknek a gyengesége még a városokban is, vagy az, hogy nemcsak a korábban alapított és a világháborúban elpusztult, de az 1945 után szétküldöttek helyett is újakat kellett alapítani. Még a városi közgyűjtemények alapjain is új kölcsönkönyvtárakat kényszerültek létesíteni. (Az alapelvektől eltérően a körzetek városi könyvtárak esetében is letétet adására kényszerültek!) Ez a mennyiségi, részben kényszer – párosulva a könyvkiadás gondjaival és más okokkal – azt eredményezte, hogy az elméleti modell az első pillanattól csorbát szenvedett a gyakorlatban: nem tudta megvalósítani az állandóan helyben lévő törzsanyag és a mozgó széles választék kettősségét. (Van nyoma, hogy a véletlennek is minősíthető cserét érzékelve, tiltó körlevelet adtak ki! ⁷⁹ ) Ugyancsak nem futotta nemcsak a többször hangoztatott autóbuszra, a rövid idő alatt csak megkezdhették a feltételek megteremtését a képzett, sőt magasan kvalifikált könyvtárosok beállításához. Az állománymozgatás tehát állandó letét, „feltöltés” – ahogy akkor nevezték – formájában működött. A tájékoztatás helyett propaganda (igen széles körű módon és talán nem is eredmény nélkül!), de leginkább politikai akciókhoz kapcsolódó agitáció folyt. Úgy tűnik hát, hogy a városi és körzeti könyvtárak összevonásából keletkező megyei és járási könyvtárakat nem is szakmai-elvi alapon lehet vitatni, hanem amiatt, hogy a hálózat tekintetében ezek sokáig a körzeti könyvtári rendszer negatív vonásait vitték tovább. S ugyanígy a megyei-járási-városi könyvtárak helyi szolgálatát is ne m a közgyűjteményi, hanem népkönyvtári (csak a kisebbektől mennyiségben, méretben eltérő) vonások jellemezték . Legalábbis bizonyos vonatkozásokban, hiszen a gyermekkönyvtári, majd helyismereti tevékenység eléggé korai beindítása viszont az ellenkezőjét mutatja. Ez a kérdés ugyancsak további kutatást igényel, s átvezet az 1952 utáni időszak vizsgálatához.

Ugyancsak külön feladat annak felderítése, hogy 1952 elején miért vált sürgőssé a megyei-járási rendszer létrehozása – holott egyelőre egyes források arra utalnak, hogy az érintett könyvtárak nem számítottak erre. Ugyanakkor vannak jelei annak, hogy pl. a minisztérium már irányelveket adott ki 1952 januárjában a megyei és járási könyvtárak kialakításának megszervezéséhez.⁸⁰ Békéscsabán már Rákosi születésnapján (március 9.) felavatták azt a megyei könyvtárat⁸¹ , amit Nemes Dezső csak március 17-én jelentett be⁸² , s amihez a kormányhatározat csak májusban jelent meg. ⁸³

Maradva mostani témánknál: további kutatások adhatnak választ az alábbi, tisztázatlannak minősíthető kérdésekre.

• Volt-e kísérleti szakasza a körzet i rendszer megvalósításának? Annak tekinthető-e Veszprém, Békés és Nógrád (esetleg mások?) eltérő módon történt megoldása?

• Mennyiben tekinthető az 1949-től megvalósított körzeti könyvtár az 1946-47-es elképzelések kivitelezésének és mennyiben az akkor hangoztatott szovjet példa nyomán születtek, illetve mit jelent annak hazai alkalmazása? (Talán a veszprémi előkészületeket leszámítva, az 1949-es dolgok már a fordulatra utalnak: ötéves terv, szovjet példa, a politikai nevelési funkció előtérbe kerülése, stb. Úgy tűnik ekkortól a korábbi elvek kidolgozói is „más frazeológiát” használtak, s azután az eredmények hajszolása került előtérbe.)

• Mi az oka annak, hogy nem a már létező városi könyvtárakra alapozva jöttek létre a körzeti könyvtárak? Ahol nem volt helyi könyvtár, ott a körzeti könyvtár helyi szolgáltatásokat is nyújtott (pl. Salgótarján és Tata, igaz Zalaegerszeg ettől eltér), de fordítva: ahol volt könyvtár, ott mindig külön körzeti könyvtárat szerveztek (meglehet, szinte párhuzamosan, csaknem egyidős kettős (újjá) szervezésre is van példa (Szombathely, Miskolc).

• Mi az oka, ill. esetleg csak a városi könyvtáraknak közgyűjtemény voltából fakadóan a kettős irányítás-e az oka a körülöttük tapasztalható bizonytalankodásnak? (Különösen 1951-ben tapasztalhatók a későbbiekkel ellentétes intézkedések.)

• Vannak-e előzményei az 1952-es, jelenleg hírtelennek tűnő, átszervezésnek, vagy esetleg már előzmény az 1950-es „tanácsosítás”, a későbbiekben a városi könyvtáraknak a körzetiek alá rendelése, az együttműködés előmozdítására létrehozott albizottságok? Így esetleg 1950 végétől már valamiféle megyei rendszer jött létre azzal, hogy az akkori 22 körzeti könyvtár révén az akkori megyeszékhelyeken volt központi könyvtár? (Persze Tatabánya helyett Tatán, Hódmezővásárhely helyett Szentesen – de minden megyében volt legalább egy, sőt Baja, Makó, Szikszó révén több!) Ugyanakkor a forrásokban legmagasabb tervezett körzeti könyvtári szám – 80, bár utóbb már inkább csak 60! – sem érte volna el azt, hogy minden járásban legyen körzeti könyvtár.

• Miért fogták rá a körzeti könyvtárakra, hogy nem igazi könyvtárak? Hiszen már az indulástól voltak köztük valóságos könyvtári tevékenységet (is) ellátók, s – ugyan még vizsgálatra szorul! – egészen bizonyos, hogy az 1951–52-ben létesítettek népkönyvtárból körzetivé avanzsáltak is ide sorolhatók.)

• Volt-e csere a rendszerben? (Egyelőre kevés példa van arra, hogy igen. De vajon állományi okkal, vagy a körzeti könyvtárak rendkívül szegényes személyi ellátottságával /3 fős átlagmodell érvényesült: vezető, szervező, adminisztrátor/ magyarázható-e, hogy az állomány inkább leülepedett, illetve következik-e abból, hogy a helyi tanácsok inkább rossz, mint jó gazdának bizonyultak, s egészen biztosan /ők/ nem vásároltak törzsállományt.)

• Az sem egyértelmű, hogy a körzeti könyvtárral (szinte) egy időben avatott alap (nép) könyvtárakat a Népkönyvtári Központ szervezte-e, vagy – s erre több konkrét jel utal! – a körzeti könyvtárak már hónapokkal korábban működtek, mint amikor ünnepélyes avatásukra sor került?

Meglehet, az ez utáni, s a helyi és alaposabb történeti kutatások válaszolnak majd a feltett kérdésekre, de bizonyosan további kérdéseket is előhozhatnak.

Mindenesetre az 1949. év a magyar könyvtárügyben „sűrűsödési pont”, fontos dátum: a körzeti könyvtársak és a népkönyvtárak révén valóban ekkor rakták le a köz (művelődési) könyvtárügy alapjait. Ugyanakkor ebben az évben más fontos események is történtek a könyvtárügyben. Pl. nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár mintegy 140 év után ekkor vált (ismét!) függetlenné, önálló intézménnyé – kilépve a Nemzeti Múzeum szervezetéből. Ekkor kezdte meg tevékenységét az ELTE Könyvtártudományi Tanszéke, indult meg az iskolarendszerű szakképzés. Ekkor jelent meg a 4118/1949 (VI: 29.) Korm. sz. rendelet, mely az Országos Dokumentációs Központ és 5 szakmai dokumentációs központ (köztük a könyvtártudományi) létesítéséről intézkedett. Ekkor jött létre a Népművelési Minisztérium – s vette át a nép- és közművelődési könyvtárak felügyeletét, létrehozva ennek segítésére a Népkönyvtári Központot. Ekkor jelent meg az az iparügyi miniszteri rendelet, mely az üzemi szakkönyvtárak létesítését készítette elő. Ekkor kezdte meg vidéki fiókok létesítését a Technológiai Könyvtár. Stb.⁸⁴

Jól illeszkedik ebbe a sorba Veszprém és Mezőszentgyörgy – és a többiek. A háború utáni helyreállítást követően, 1949-től már újak alkotása követhette.

Jegyzetek

1. KOVÁCS Máté: A magyar könyv- és könyvtárkultúra a szocializmus kezdeti szakaszában. In: Magyar Könyvszemle, 1960. 3., 4. és 1961. sz., illetve az ilyen címmel önálló kötetként megjelent változatot használtuk Bp.: Országos Könyvtárügyi Tanács, 1961. 95 p.

2. Magyar könyvtártörténet. Szerk. Vértesy Miklós. Bp.: Gondolat, 1987. 541 p. Érdekességként megemlítjük, hogy a Békés Megyei Könyvtár irattárában megtaláltunk egy 1952. augusztus 21-én kelt levelet, melyet a szegedi Egyetemi Könyvtár munkatársa, Molnár István írt a Megyei Könyvtár Vezetőjének címezve: „A tervezett könyvtártörténeti tanulmányunkkal kapcsolatosan a Körzeti Könyvtárak történetével foglalkozó munkatársunknak szüksége volna a békéscsabai Körzeti Könyvtár egy néhány adatára…” Egyelőre esetleges publikációra nem akadtunk.

3. Im. 435-436. p.

4. Ld. pl. LÁSZLÓ Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolán kívüli művelődésének történetéből. Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzat Levéltára, 1993. Ebben a VI. 1. fejezet tárgyalja a könyvtárügy, olvasáskultúra történetét a 41-52. lapokon – bőséges levéltári adalékokkal igazolva az első évek, meglehetősen kaotikus helyzetét, de egyúttal jelezve, h ogy van forrásanyag.

5. Az itt összetömörített, vonatkozó rész olvasható a Mai magyar művelődéspolitika. Elvek, tervek, eredmények. Bev. Kovács Máté. Bp. 1946. c. önállóan megjelent kiadvány hivatkozott fejezetében.

6. KŐHALMI Béla: Községi könyvtárpolitika. In: Városi Szemle, 33. évf. 1947. Különnyomatba n 16 p.

7. Ismertetését ld. bővebben SEBESTYÉN Géza: Az 1947. évi törvénytervezet. In: Könyvtártudományi Tanulmányok 1968. Szerk. Kovács Máté, Rácz Aranka. Bp.: OKDT, 1968. 581-606. p.

8. Állításunk igazolására és a részleteseb b felsorolást elkerülendő, egy korábbi írásunkra és annak jegyzetapparátusára hivatkozunk. (TÓTH Gyula: A kiskönyvtári ellátás historiográfiájának vázlata. In: Könyvtári Figyelő, 1997. 4. sz. 682-704. p.) Viszont mostani gondolatmenetünk miatt nem érdektelen kiemelni Csűry István 1964-beli értékeléséből azt, hogy a körzeti könyvtárak „elhelyezése, hatósugara nem illeszkedett az ország közigazgatási beosztásához, nem volt szoros kapcsolata a területi közigazgatási szervekkel… és nem volt a szó teljes értelmé ben vett könyvtár. Márpedig igen meggyőző szervezési elv az, hogy a kisebb könyvtárakat hálózati központként valamely ténylegesen működő könyvtár irányítsa…” Fontos, hogy Csűry azt is hozzáfűzte: „persze ez utóbbi immanens hibákat jóformán csak logikai ala pon süthették a körzeti könyvtárakra, mert fennállásuk ideje rövid volt ahhoz, hogy róluk tapasztalatilag meggyőződhessenek, vagy éppen ellenkezőleg, az intézmény bebizonyíthatta volna alkalmasságát. Az újítási kedv erősebb volt, mint a kísérletező türelem: a körzeti könyvtárak nagyobb területi egységet átfogó egylépcsős rendszerét hamarosan felváltotta a megyei és járási könyvtárak kétlépcsős, hierarchikus felépítésű és a közigazgatási hatóságokhoz igazodó rendszere.” (CSŰRY István: A megyei könyvtárak hivatása és helye a magyar könyvtári rendszerben. In: Megyei könyvtárigazgatók konferenciája, 1964. április 9-11-ig. A konferencia jegyzőkönyve. Bp.: OSZK-KMK, 1964. 8-9. p.
   Sebestyén Géza – mint az egyik leginkább érdekelt – a körzeti könyvtárak alapításának huszadik évfordulóján azt a szándékot emelte ki, hogy azok első megtestesítői voltak a korszerű könyvtárhálózati elvnek, a letéti ellátásnak. (Könyvtáros, 1969. 11. sz. 645. p.) Ugyanakkor 1953-ban írt egyetemi tankönyvében a járási könyvtárhoz hasonlítot ta a körzeti könyvtárakat. „Élt azonban 1948-ból (sic! T.Gy.) egy hasonló könyvtártípus: a körzeti könyvtár. Ez abban különbözött a járási könyvtártól, hogy két-három járás gondozását látta el. 1948-ban még nem lehetett minden járásban külön könyvtárat sze rvezni, ez volt az oka, hogy nagyobb területben kellett egy-egy könyvtár működési körét megszabni. Ettől a különbségtől eltekintve azonban a körzeti könyvtár teljesen a járási könyvtár szerepét töltötte be addig is.” (SEBESTYÉN Géza: Általános könyvtártan. Bp.: Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1953. 53. p.)
   Futala Tibor a harmincadik évfordulóra írt cikkében a teljes központosítás időszakának nevezte az 1949-1952-es éveket. Azt emelte ki, hogy az első, „a mezőszentgyörgyi könyvtáravatással véget ért az egyeztetés nélküli közművelődési könyvtárlétesítések és könyvláda küldések időszaka… (Majd hozzátette ) A központi beszerzés és ellátás nem tudta elég rugalmasan követni az időközben változatosabbá és színesebbé vált könyvkiadást: könyvszállítmányai meglehetősen ’egyen-szállítmányok’ maradtak, s nem igazodtak a helyileg jelentkező igényekhez és szükségletekhez. A járművek hiányában a letétek inkább leülepedtek, s ez még szűkebbé tette az amúgy is szűk választékot.” (FUTALA Tibor: A harmincéves tanácsi könyvtárügy és a központosítás. In: Könyvtáros, 1969. 11. sz. 188. p.)

9. TÓTH Gyula: A megyei könyvtári hálózat problématörténete. In: Könyvtári Figyelő, 1992. 4. sz. 660-673. p.

10. Sebestyén Géza, nem sokkal a halála előtt adott interjúb an mondta: „Csakhamar ’felfedeztem’ azonban a század eleji magyar könyvtárügyi törekvéseket is. Mélységesen meglepődtem, midőn világossá vált számomra, hogy Magyarország azokban az években a könyvtárelmélet terén szinkronban volt a világ leghaladóbb nézeteivel. Akkor működött Szabó Ervin, Dienes László, Erdélyi Pál, stb. Még a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége is korszerű elképzeléseket vetett papírra, például megfogalmazta a hálózati elvet.” BERECZKY László: Sebestyén Géza. 1912-1976. In: Könyvtáros, 1976. 5. sz. 258. p.)

11. Részletesen nem hivatkozunk, a tényanyag jórészt megtalálható a korszakkal foglalkozó, már említett munkákban. Ld. még Könyv tárügyi jogszabályok gyűjteménye. Összeáll. Takács József. Bp.: OKK, 1951. Továbbá Sebestyén Géza már hivatkozott felsőoktatási jegyzete mellett, BABICZKY Béla: A magyar könyvtárügy szervezete. Bp.: Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1953. 65 p., továbbá Uő: A mai magyar könyvtárügy szervezete és aktuális problémái. Bp.: Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1954. 90 p.

12. A részleteket ld. László Géza korábban i.m.

13. 9900/1947. (1948. I. 18.) VKM. sz. rendelet a vándorkönyvtárak létesítésének és a népkönyvtárak támogatásának szabályozásáról. In: Magyar Közlöny, 1948. 9. sz.

14. Még 1951-ben is több levél született a vándorkönyvtárak rendszerbe való bekapcsolása tárgyában. Vas megyében két levélre is bukkantunk. „A volt szabadművelődési vándorkönyvtárak könyvanyagát fel kell frissíteni, azaz valamennyi vándorkönyvtárba a körzeti könyvtár könyvanyagából kell új könyveket elhelyezni. A régi könyveket, ha tartalmuknál fogva megfelelőek és nincsenek megrongálva, visszahelyezheti (sic! T.Gy.) a vándorkönyvtárba. Olyan könyveket, amelyekről nem tud dönteni, egyelőre ne tegye vissza a vándorkönyvtárba. A vándorkönyvtárból kivont anyagot helyezze el elkülönített helyen a körzeti könyvtárban. A megye területén lévő valamennyi vándorkönyvtárat vegye nyilvántartásba… A bevon t vándorkönyvtárak ládáit új könyvekkel kiegészítve olyan helyre küldje, ahol még nincs népkönyvtár, de az olvasás iránti igény megvan. Különösen kis falvakba, esetleg tanyaközpontokba való elhelyezése ajánlatos .” (1813/Sz./6-8.sz. 1951. április 12-én kelt , Kardos Ferenc aláírású minisztériumi levél. Az 1951. szeptember 7-i keltezésű, 1813/Ált./32. sz. körlevél ismételten a vándorkönyvtárak felkutatására szólított fel.)

15. T öbben, így egyébként kitűnő tanulmányában (Somogy megye könyvtári viszonyai 1945-1952-ig. In: Somogyi honismeret, 1991. 1. sz. 22-32. p.) Varga Róbert is e rendelettől eredeztetik a körzeti könyvtárak alapítását, holott ekkorra már az első 10, 1949-ben alapított könyvtár működött, s továbbiak előkészítése folyt.

16. A Népművelési Minisztérium Népművelési Főosztálya ezt, a Valamennyi Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Elnökének címzésű, 1951. április 3-án kelt, 1813/Ált/13-2/1951. sz. levelében közölte, s javasolta „Minden megye székhelyén a népművelési bizottság kebelében létesítsünk könyvtári albizottságot. Az albizottság feladata a megye területén a könyvtárak munkájának, az olvasómozgalomnak, a könyveladásnak és a könyvpropagandának a segítése, ellenőrzése. A megye területén folyó könyvtári munkának az összehangolása és legfőképpen az irányításra illetékes szervek felé javaslattétel. Elősegíti továbbá a megye területén lévő körzeti könyvtárak mellett előadói munkaközösségek létrehozását… Az albizottság tagjainak száma 7, legfeljebb 9 legyen… havonta legalább egyszer tart értekezletet …” (Ld. a Békés Megyei Könyvtár levéltárát)

17. 2.042-13/1952. (V. 14.) sz. minisztertanácsi határozat a könyvtárügy fejlesztéséről. Közölte a Népművelési Közlöny, 1952. 9. sz., a Könyvbarát, 1952. 6. sz. és számos jogszabály-gyűjtemény.

18. Részletesebb kifejtés helyett itt is csak hivatkozni lehet. Ld. pl. – az összefoglaló történeti munkákon felül – PASTEINER Iván: Magyar könyvtárpolitika. In: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének évkönyve. 1935-1937. Szerk. Bisztray Gyula. Bp.: l937. 5-12. p. DRESCHER Pál: Nagyvárosi népkönyvtárak. In: Magyar Könyvszemle, 1937. 2934. p., RADÓ István: Vidéki közkönyvtárak. In: Magyar Könyvszemle, 1940. 55-64. p.

19. „Városi kön yvtáraink közül csak néhánynak sikerült lépést tartani üzemi és falusi könyvtáraink fejlődésével… Az ország 54 városa közül eddig csak 30 helyen van könyvtárunk. Itt sincs mindenütt függetlenített könyvtáros. Ebben az évben városi könyvtáraink számát 50-re kívánjuk emelni… Városi könyvtárainkban ma 630 000 kötet könyv van, ebben a számban nem szerepelnek a vidéki nagy tudományos könyvtárak kötetei, mint amilyen például a szegedi Somogyi-könyvtár .” – olvasható KARDOS Ferenc: Népkönyvtári hálózatunkról. In: Könyvbarát, 1951. 1. sz. (június!) 39-40. p. Ld. még DARABOS Pálné: Fejlesszük városi könyvtárainkat! In: Könyvbarát, 1952. 6. sz. 3-5. p.

20. A városi tanácsok létrejöttével, és a városi önkormányzatok megszűnésekor ez az aktus lebonyolódott. A dolog nem mehetett egyszerűen, mert a Békés Megyei Könyvtár irattárában megtalált levelek szerint több levél is keletkezett e tárgyban. 1951. március 24-i levelében (1813/Ált/4-19) a Könyvtárosztály vezetője (Népművelési Miniszter fejlécű levélpapíron!) ezt írta: „A városi könyvtárakat a vár osi Tanács Oktatási és Népművelési osztályának felügyelete alatt álló önálló intézményként kívánjuk megszervezni. Ezzel kapcsolatban a városi nyilvános könyvtárakat szervezetileg egyesíteni kívánjuk a vidéki múzeumoknak a szokásos kézikönyvtár kereteit meghaladó könyvtárrészlegét, a volt szerzetesi könyvtárak tudományos kutatás szempontjából értékes könyvanyagát, valamint a műszaki könyvtárakat és az iskoláknak az oktatási feladatellátáshoz szükséges keretet meghaladó könyvtárrészlegét [ T.Gy.] tehát jóval korábban leírták, mint a Népgazdasági Tanács júliusi határozata megjelent volna!/ …Ezért a városi könyvtárak átszervezésével kapcsolatos és a városi könyvtár működéséhez szükséges költségekre el kell készíteni… a költségkihatásokat…” Április 7-én ugyanő ism ételten leszögezni kényszerült, hogy „…a városi könyvtárak, hasonlóan a körzeti könyvtárakhoz, a városi Tanácsok intézményeivé válnak. Ennek következtében a városi Tanácsok költségvetésükben tartoznak gondoskodni a városi könyvtárakról…”
    A Népművelési Minisztérium szintén 1950-ben „intézményesítette” a körzeti könyvtárakat. 1813/ált/7/1950., november 30-án kelt és a megyei tanács VB elnökének címzett levelében intézkedett erről – kissé megkésve, hiszen a körzeti könyvtárak május végéig tartoztak közvetlenül az NKK-hoz, a megyei tanácsok megalakulásakor azok népművelési alosztályának könyvtári csoportjaként működtek.

21. KÉGLI Ferenc: 100 éves könyvtár Székesfehérváron. Kiad. a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár. Székesfehérvár, 1993. 181. p. (A szerző itt a VMMK irattárában található 162/1951. sz. ügyiratra hivatkozott.)

22. A Népkönyvtári Központ 1814/Sz/3/1951. VI. sz. levele.

23. KÉGLI i.m. 233. p. Vö. a minisztérium előbbre már idézett márciusi-áprilisi leveleivel! A Népgazdasági Tanács határozatából derül ki, hogy a Központi technológiai Könyvtárnak az alábbi helyeken voltak vidéken műszaki fiókkönyvtárai: Szeged, Miskolc, Békéscsaba, Győr Tatabánya, Kispest, Újpest. (Utóbbi kettő a létesítéskor még nem tartozott a fővároshoz.)

24. Ld. MIHALIK József: Reformok. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1915. 3-4. füz. 162. p., vagy GULYÁS Pál: Könyvtári problémák. Bp. Szerző kiad. 130-131., ill. 149. p.

25. Kőhalmi i.m.

26. Ld. a Sebestyén Géza interpretációjában közölt, s a 7. sz. jegyzetben jelzett törvénytervezet 4., 7. s 13. §-ait.

27. Ld. Varga Béla i.m. 42-43. p. A gyér szombathelyi forrásból, így pl. az 1951. évről szóló jelentésből az derül ki, hogy Szombathely város Közkönyvtára 1950. július 1-jével tudta csak megkezdeni működését, „olvasóterme, tudományos szakszemélyzete nincs”, nyitvatartási ideje hétfőtől péntekig délelőtt és délután 2-2 óra, szombaton csak délelőtt tartott nyitva. Az 1951-ről szóló jelentés szerint az összes könyvállománya mindössze 4027 kötet, egész évben 332 kötetet vásároltak, az NKK-ból 994 kötetet, az OKK-ból 402-őt, a patronáló Egyetemi Könyvtárból 172 kötetet, a tagságtól 6 kötet adományt kaptak, s van a Körzeti könyvtárból 362 kötet letétjük. Mindehhez hozzáfűzték, hogy az adatok között „nem szerepel a volt múzeumi és rendházi könyvanyag, melyet hely hiányában nem tudtak forgalomba állítani. Ennek kötetszáma kb. 50.000 kötet könyv és 20.000 folyóirat.” A könyvtár csak 1951. december 21-én nyithatta meg kapuit azon a helyén, ahol aztán 1970 decemberéig működött. Ezek után nem csodálható, hogy az olvasók száma 781 volt, kevesebb, mint a fiókok 892 olvasója, melyekhez 1951. január 15-én csatolták a volt peremközségekben működő és a körzeti könyvtár letétjeit.

28. „A (z 1950.) november 30-án megtartott, városi könyvtár ügyeit tárgyaló értekezlet határozata értelmében a körzeti könyvtárak csak a Minisztérium engedélyével adhatnak kölcsönzési anyagot a városi könyvtáraknak. Tudomásomra jutott, hogy a szombat helyi körzeti könyvtár engedély nélkül adott könyvanyagot a városi könyvtárnak. Ez a 643 kötet most már maradjon a városi könyvtár kölcsönzési anyaga, de a jövőben feltétlenül kérjék ki a Minisztérium engedélyét.” (A Népművelési Minisztérium 1951. január 8. keltezésű, 1813/ált/4-15/1951. VI. sz., Kardos Ferenc által aláírt levele.) Tovább bonyolítja és a komikum felé viszi a dolgot az, hogy egy, a Vasmegye c. helyi lapnak a városi könyvtárból 1950. december 4-én küldött levél – ugyancsak a városi könyvtárak nak tartott értekezletre hivatkozva – azt tartalmazta, hogy „ a könyvellátás tekintetében – a költségvetési keret felhasználásán kívül – a megyei körzeti könyvtár állandóan pótolja a városi könyvtár anyagát.” (VmL. XXIII-534.) Úgy látszik, mindenki másra emlékezett. A Könyvtárosztály 1813/Ált/4-13/1950. sz. december 13-i feljegyzése szerint a minisztérium vállalta a „városi könyvtárak elválasztását a múzeumoktól, …fokozott mértékben fogják támogatnia városi könyvtárak munkáját…s a kisebb városi könyvtárak megsegítése érdekében a Népkönyvtári Központ 1950. december 31-ig 500-1.000 könyvet küld…” A Kecskeméti Megyei Könyvtár irattárából előkerült dokumentum szerint a városi könyvtárak viszont – egyebek mellett azt vállalták, hogy a könyvtár forgalmi anyagát el választják a nem használatos tudományos anyagtól, s…ha áthelyezésre nincs lehetőség, zárt letétként kezelik…A városi könyvtárosok mindent elkövetnek, hogy a könyv közelebb kerüljön az olvasókhoz, ezért fiók-könyvtárak létesítését is megbeszélik a Tanácsokk al…”

29. NYITRAI József--SINAY Jenő: Győr-Sopron megye tanácsi közművelődési könyvtárhálózatának kialakulása és fejlődése. 1945--1965. In: A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár évkönyve. 1965. Győr. 10. p.

30. Mindkettőre vonatkozó jogszabályokat és tevékenységük vonatkozó mozzanatait ld. előbbre!

31. Találkoztunk olyan visszaemlékezé ssel, mely szerint a Nemzeti Parasztpárt (Darvas József, Erdei Ferenc, Szabó Pál, Veres Péter), és az MKP (Révai József) szorgalmazta körzeti könyvtárak létesítését. (Sterneczki Ferenc volt szegedi körzeti könyvtárvezető és korábban minisztériumi tisztviselő emlékezése – ld. még később is.)

32. 3 éves terv. A Magya r Kommunista Párt javaslata. 2. kiad. Bp.: Szikra, 1947. 115. p. Az 1947. évi XVII. tc. a 3 éves tervről közlönybeli változata csak a bevezetőt tartalmazta, a további kiadványok pedig csak a pénzügyi, beruházási vonatkozásokat.

33. 1949. évi XXV. törvény a Magyar Népk öztársaság első ötéves népgazdasági tervéről az 1950. január 1-től az 1954. december 31-ig terjedő időszakra. In: Törvények és törvényerejű rendeletek. 1949. Bp.: 1950. 90. p.

34. „A megyék nevének és székhelyének és területének megállapításáról a 4343/1949. (XII. 14.) M.T. sz. rendelet intézkedett. Az új megyebeosztás kialakításakor lényeges szempont volt, hogy lehetőség szerint a korábbiak alapul vételével kellett az új megyéket kialakítani, a fennálló határokat a rendezés csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben érintse. A reform során a megyék száma 25-ről 19-re csökkent. Az új megyebeosztás megszüntette a megyék kirívó területi és n épességi aránytalanságait. A megyebeosztás átalakításakor tekintettel voltak a természeti adottságokra, a közlekedési viszonyokra, a megyeszékhelyek központi jellegére, gazdasági és kulturális szerepére.” –írta HAJDÚ Zoltán: Településhálózat és közigazgatási átszervezés a Dél-Dunántúlon. Bp. Akadémiai, 1987. 64. p.
    A megyeszékhelyek változására és egyáltalán a közigazgatási átszervezésre, a tanácsrendszer bevezetésére ld. még BEÉR János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlesztése Magyarországon. (1945-1960 .) Bp.: Közgazd. és Jogi Kiadó, 1962. 105. p. FARKAS Gábor: Törvényhatósági és községi önkormányzatok. IV. Székesfehérvár, 1989. 107-108. p. Ekkor lett Esztergom helyett Tatabánya, Balassagyarmat helyett Salgótarján, Szentes helyett Hódmezővásárhely, Gyul a helyett Békéscsaba megyeszékhely, új megye székhelyeként Kecskemét. Ugyanakkor elvesztette megyeszékhely voltát Baja, Berettyóújfalu, Makó, Mátészalka, Sátoraljaújhely, Sopron és Szikszó.

35. „Elbeszélése szerint új hivatalában, egy asztalfiókban, puszta véletlenségből, rábukkant Sebestyén Gézának a körzeti könyvtárak szervezésével foglalkozó, a hálózati rendszert részletesen kifejtő tanulmányaira… Gondosan tanulmányozta Sebestyén Géza tervezetét és letette mellette a voksot.” – írta BERECZKY László: Sallai István. 1911.-1979. In: Könyvtári Figyelő, 1979. 1. sz. 10. p nekrológjában. Jó lenne e tanulmányokat megtalálni! Másrészt ez azt is igazolja, hogy Sebestyén Géza volt a koncepció és a program kidolgozója, s elindítója 1949 őszéig. S amikor Sebestyén a VKM-ből, ill. az OKK-ból a Műegyetem Könyvtárába távozott, („kikerült a könyvtárügy irányításából. /Finoman fejezem ki magam!/” – mondta Bereczky László a Sallai-Sebestyén emlékülésen, 1986. április 23-án. – Klny. a Könyvtáros, 1986. 9. sz. 3. p.), az 1949. szeptemberében a Népművelési Minisztériumba került, majd az évvégén megalakított Népkönyvtári Központ vezetőjévé lett Sallai István vette át az egyik irányító szerepét. (Azért egyik, mert mindkét intézményben számos ismert személy tevékenykedett: Horváth Vera, Kondor Istvánné, Darabos Pálné, Barabási Rezső, Kardos Ferenc, Gaschler Rezső stb.

36. RÁCZ Aranka: Hogyan született az első körzeti könyvtár? In: Könyvtáros, 1979. 3. sz. 133-137. p. – VARGA Béla: A Veszprém Megyei Könyvtár története. 1902-1960. In: A Veszprém Megyei Könyvtár évkönyve. 5. 1961. Veszprém: 1962. A könyvtár jelenlegi igazgatóhelyettesének, Madarászné Szakmári Katalinnak a jóvoltából tanulmányozhattuk a kéziratos változatot is (A Veszprém megyei könyvtá r története. 1902--1958. Sic!), melyet a korszak tanúja, Páldy Róbert lektori javításai még inkább megerősítettek.

37. Varga Béla, hivatkozott munkájában ehhez hozzátette, a háború után már „ a Veszprémi Múzeum Könyvtárának nemcsak a neve volt ’Veszprém megyei Nyilvános Könyvtár’. Bizon yos jellegű megyei tevékenységet is végzett. Irodalommal, forrásmunkákkal látta el a megye szellemi életében résztvevő személyeket, kutatókat, pedagógusokat, vidéki lelkészeket. 1947 elején a könyvtár igazgatója és a vármegyei szabadművelődési felügyelője javaslatot készített és terjesztett fel a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszternek, hogy a múzeumi könyvtárt tegye meg hálózati központnak és bízza meg a megye egyes községeiben és üzemeiben fiókkönyvtárak szervezésével .”

38. PÁLDY Róbert: Tízéves a könyvtári hálózat. In:Veszprém Megyei Könyvtáros. Veszprém, 1959. 1-4. p. A veszprémi források szerint az 1947--48-as költségvetési terv szerint a körzeti könyvtár 2 könyvtárossal, 1 könyvtári kezelővel (raktáros), 1 könyvtári altiszttel, valamint az autóbusz sofőrjével kezdte volna tevékenységét. Ehhez képest a valóságban a körzeti könyvtárak 1--2 könyvtárossal indultak, s később kaptak irodakezelő adminisztrátort.

39. VARGA Béla i.m.

40. Ennek okára pillanatnyilag jobb magyarázatot nem találtunk, mint azt, hogy vélhetően Nagy László már 1936-ban feltűnően az 1910-es évek elejére hasonlító tervezetet dolgozott ki, vagy a Fővárosi Nyilvános Könyvtár gyakorlatából is meríthetett, ugyanakkor – láttuk előbbre - az 1947 utáni központi elképzelések előtt esetleg inkább angolszász példa (county library) lebeghetett. Sőt Sebestyén Géza a Győrmegyei Hírlapnak pedig már azt nyilatkozta (1949. április 10. 7. p.), „Nekünk az a cé lunk, hogy a falusi ember ugyanolyan művelt és olvasott legyen, mint a városi. A Szovjetunióban már rég működnek a körzeti könyvtárak, amelynek mintájára mi is megszervezzük Magyarországon a körzeti népkönyvtárakat .” Ezzel egybecseng a zalaegerszegi körzeti könyvtár avatását beharangozó vezércikk (Hadnagy László: Könyvtáravatás. In: Zala, 1950. március 5.) „A Szovjetunió példája nyomán így épül ki ötéves tervünkben könyvtárhálózatunk, mely a terv végére 80 körzeti könyvtárat létesít…” (Lehet, hogy java köny vtárosaink már akkor elkezdték azt a később is alkalmazott gyakorlatot, hogy szovjet példára hivatkozva, de a hitük szerint legjobb polgári megoldásokat kezdeményezték?! T.Gy.) A szovjet példa 1949-beli gyakori és egyhangú emlegetése attól válik igazán kom ikussá, hogy 1952-ben szintén erre hivatkozva szervezték át a még be sem fejezett körzeti rendszert megyei-járási rendszerré.

41. Erről bővebben ld. Varga Róbert korábban idézett, jórészt irattári forrásokra, valamint a szintén ezekben gazdag és levéltáros szerző munkájára támaszkodó dolgozatát /KANYAR József: Somogy vármegye könyvtárának története (1816--1950.) In: Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány” Tanulmányok Somogy megye művelődéstörténetéből (XVIII-XX. sz.) Kaposvár, 1983. 227-260. p.

42. A Szabadművelődési Felügyelőségen 391/1949. számon iktatták

43. Ld. LIPTÁK Pál visszaemlékezését: Könyvtár a Nagytemplom mögött. In: Könyvtári Levelező/lap, 1996. 2. sz. 39-40. p.

44. Láthattuk, hogy az eredeti terv összesen 30-ról szólt, a számok hamarosan emelk edtek, miként más területeken is. FEKETE Péter, H.: A vidéki könyvtárpolitikához. In: Könyvtárügyi Szemle, 1950. 3. sz. 95-98. p. című írásához a szerkesztőség – egyebek mellett – az alábbi megjegyzést fűzte: „Az ötéves terv végére 60 körzeti könyvtár köré 5.000 népkönyvtár csoportosul.” Sőt még azt is hozzátette, hogy „ a körzeti könyvtár egyik főfeladata az is, hogy a népkönyvtárakba kihelyezett könyveket állandóan cserélje, az egyik népkönyvtárban már átolvasott könyveket bevonja és más népkönyvtárakba h elyezze át.” Egy másik verzió, már 1951-ből: „Ma már 30 körzeti könyvtárunk van 2030 népkönyvtárral és 570 000 kötettel. Az ötéves terv végére 60 körzeti könyvtárat és 4.000 falusi népkönyvtárat tervezünk, melyekhez még különösen a tanyavilágban kisebb vándorkönyvtárakat kívánunk kapcsolni.” (KARDOS Ferencnek a 19. sz. jegyzetben hivatkozott írása.) Ugyanebből a Kardos-cikkből értesülhettünk arról is, hogy az ötéves tervről szóló XXV. törvény módosítását fogadta el az országgyűlés és ennek a tervtörvénynek a 37. § /3/ bekezdése kimondta: „…a népkönyvtárak számát 1949-hez képest 5 év alatt 749 %-kal, köteteinek számát 3166 %-kal kell növelni. Biztosítani kell, hogy az ötéves tervidőszak végére minden üzemben és községben, minden gépállomáson, állami gazdaságban és termelőszövetkezetben könyvtár legyen.” Kardos írásából megtudhatjuk azt is, hogy 1951-ben a minisztérium számára már tisztázott volt, hogy „ a körzeti könyvtár egyértelműen a megyei Tanácsnak alárendelt intézmény, a népkönyvtárak gazdái pedig a hely i Tanácsok.”

45. A jegyzőkönyvet Csobai László kollégána k köszönöm, a Megyei Könyvtár irattárából való. Ugyanitt található az a levél is, melyben az OKK elnöke 1949. szeptember 20-án azt közölte, hogy lehet igényelni a Népkönyvtári osztálytól abból a 400 db vándorládából, melyet a könyvszállításokhoz, esetleg az alapkönyvtárakban hiányzó könyvszekrények ideiglenes helyettesítésére készíttettek.

46. SZABÓ Endre: Három országos könyvtári adatfelvétel tanulságai. 2. rész. Az 1952. évi felmérés. In: A Könyvtáros, 1958. 10. sz. 742. p.

47. Kecskemétről az alapításra, megnyitóra vonatkozóan nem kaptunk adatokat, így Bajával együtt önkényesen helyeztük el a két Bács-Kiskun megyei könyvtárt, hiszen a statisztikák szerint 22 körzeti könyvtár volt 1950 végén.

48. Ld. a 144/1950. (V.20.) Mt. . sz. rendelet a járások területének rendezéséről. In: A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának rendeletei, 1949. 320-340. p. Megyénként és járásonként felsorolja a községeket – városok nélkül – minősítésük (nagyközségek, kisközségek, körjegyzőségek, ill. beosztott települések) szerint.

49. A közigazgatási és a körzeti könyvtári rendszer aszimetriája lett az eg yik fő indoka az 1952-es átalakításnak. Az akkori indoklás szerint ez zavaró volt, és ezért – bár szovjet példára hivatkoztak (igaz, korábban meg a körzetinél hivatkoztak ugyanerre!?) – szervezték át a rendszert megyei-járási szintre. A későbbi méltatások ezt szinte kivétel nélkül pozitív mozzanatnak tekintik. Ha úgy tetszik, ezzel kritizálták a körzeti rendszert. Magunk nem tartjuk az aszimetriát a körzeti rendszer hibájának. Erre az értékelésnél még visszatérünk. Nem aggályoskodott eleinte a Népművelési Minisztérium sem, bár érzékelte a gondot. A valamennyi megyei tanács VB elnökének címzett NM 1813/ált/7./1950. sz. és 1950. november 30-án kelt, Nemes Dezső csoportfőnök aláírásával kibocsátott és a körzeti könyvtárak intézményesítéséről szóló körlevelében olvashatók az alábbiak (mintegy korrigálva azt, hogy a körzeti könyvtárakat a megyei tanácsok megalakulásával azok népművelési alosztályának könyvtári csoportjának minősítették):
    „Ez a szervezet i felépítés csak akkor lenne megfelelő, ha egy-egy körzeti könyvtár területe azonos lenne a megye egész területével. A körzeti könyvtárak területe azonban csak a megye felére, harmadára, esetleg negyedére terjed ki az elkövetkező években. … mivel jelenleg 5, 1951-ben 15, az egész ötéves terv végére 41 körzeti könyvtár működne a megye székhelyétől távol, a járások területénél viszont jóval nagyobb a körzeti könyvtárak hatósugara, az egységes szervezési forma megbontása nélkül nem tartozhatnak sem a megyei, sem a járási tanács apparátusához…” Ezért Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyék körzeti könyvtárainak vizsgálati tapasztalatai alapján azt javasolták, hogy „ a körzeti könyvtárak 1951. január 1-től közvetlenül a megyei tanácsnak alárendelt intézmények (legy enek) … a körzeti könyvtárak felügyeleti hatósága és irányító szerve a megyei tanács végrehajtó bizottsága…”

50. A könyvcsomagok összetételére, a népkönyvtárak állományának tartalmára ismételten ld. László Géza im. Nem árt kihangsúlyozni, hogy – főleg még az OKK által (tehát 1949-ben) kijuttatott állományban – értékes kézikönyvek, tájékoztatási apparátus is volt (az eredeti, 1946-47-es elveknek megfelelően) az akkor még ugyancsak minőségi szépirodalom és hasznos ismeretterjesztő irodalom mellett. Az állomány valószínűleg később torzult el, egyebek között a kiadáspolitikának is köszönhetően.

51. Varga Róbert i.m.

52. A Népkönyvtári Központ 1951. június 2-án kelt, 4515/1951. számú levele az alábbi népkönyvtári „típusokat” különböztette meg: „falusi népkönyvtár, falusi fiókkönyvtár, TSZCS-ben elhelyezett népkönyvtár, Állami Gazdaságban elhelyezett népkönyvtár, Gépállomáson elhelyezett népkönyvtár, Városban elhelyezett népkönyvtár, Városi könyvtárhoz tartozó fiókkönyvtárban elhelyezett népkön yvtár, s végül egyéb helyen elhelyezett népkönyvtár (büntető intézet, üdülő stb.)”

53. Számos akkori pályakezdő emlékezik vissza szívesen a Máramaros úti 5-8 (?) hetes, illetve később a Sz entendrén tartott 5 hónapos iskolákra. Így pl. a Csongrád megyeiek közül Frank Béláné Papp Margit, Kirschner Márton, Stermeczki Kálmán. Papp Margit írta e tanulmányhoz készült emlékezésében: „A Máramaros úti iskolán sok szépet, jót tanultunk. Pl. irodalome lmélet, kultúrpolitika, könyvtártörténet, könyvtártudomány, decimális osztályozó rendszer, katalóguskártyák készítése elrendezése, a kölcsönzés tudománya, stb. A sok szép elmélet birtokában, a valóság itt vidéken kezdődött…” Az említett Csongrád megyeiek mellett szinte minden megyében található később – legalábbis a közkönyvtárügyben – ismertté vált, ekkor a körzeti könyvtárból, sőt előbb a népkönyvtárból indult lelkes, könyvszerető, „népi származású”, jeles könyvtáros. Csak Somogy megyéből ilyen volt pl. K ovács János a paraszt fiúból lett siófoki igazgató, vagy a négy polgárit végzett szabómester Bánki Gyula (kaposvári városi igazgató), s a mai nyugdíjas Frang József, a volt marcali igazgató. S mennyi a csak helyben ismert, s talán el is felejtett?!

54. „A népkönyvtárak szervezeteibe olvadnak be a vándorkönyvtárak, melyeknek könyvállományait három havonként a körzeti könyvtár új könyvekkel cseréli ki és így mindig friss könyvanyaggal indulhat útjára.” – írta a Győrmegyei Hírlap, 1949. június 28-i sz. 4. p. A Népművelési Minisztérium 10343/1949. VI. 2. sz. szerint is „A falusi könyvtárak egységesítése feltétlenül hozzájárulhatna a könyvtárak jó munkájához. Ezért a megyében lévő NSZOB ( T.Gy.: Népkönyvtárakat Szervező Országos Bizottság) könyvtárak, valamint a VKM vándorkönyvtárak és a Népkönyvtári alapkönyvtárak lehetőleg egyesítendők. Vagyis ahol népkönyvtári alapkönyvtár van, ott a NSZOB könyvtár, illetve vándorkönyvtár a népkönyvtári alapkönyvtár állományába olvasztandó be.” (Ld. a Békés Megyei Könyvtár irattára)

55. Általános kezelési szabályzat. Közread. az OKK. Bp.: 1949. 40 p. (Útmutató a körzeti könyvtárak számára 1.), Az osztályozás rendszere. Közread. az OKK. Bp.: l949. 52 p. (Útmutató a körzeti könyvtárak számára 2.) Rácz Aranka szerint „mindkét füzetet dr. Sebestyén Géza állította össze kitűnő pedagógiai érzékkel, tömören, egyszerűen, nem szakképzett könyvtárosoknak is felfoghatóvá téve a rendszert…” (Rácz Aranka 21. sz. jegyzetben i.m.) Még a sorozat tagjaként külön füzetben tárgyalták a könyvtári nyilvántartó lapok szövegezését (3. füzet) és a betűrendi jeleket (4. sz. füzet). Így a négy füzetből az akkori viszonyoknak megfelelő, valóságos kis „könyvtártan” állt össze.

56. Találtunk Békéscsabán és Szombathelyen iratokat arra, hogy korábban, sőt később is egyedileg reagáltak ezekre a jelentésekre. Általában is eléggé élénk levelezés zajlott a központi irányítás és intézményei, valamint a körzeti könyvtárak és a népkönyvtárak, valamint a helyi szervek között (ezt Békéscsaba – bizonyára erősen hiányos, ámde a többiekhez képest mégis – rendkívül gazdag irattári anyaga igazolja!) – ezért különösen sajnálatos, hogy a legtöbb helyen az iratanyag eltűnt, s éppen ezért igen fontos, hogy ami menthető, mentsék meg az intézmények!

57. Békéscsabán, a hivatkozott 7 gépelt lapnyi terjedelmű levélen kívül, megtaláltuk a 6 lapnyi május 30-án kelt és az áprilisi, valamint a június 29-én kelt és 4 sűrűn gépelt lapon a májusi jelentésekre adott kollektív „válasz”-okat. Ezek valóságos kincsesbányának minősíthetők a körzeti könyvtárak munkájának, a központi irányításnak – egyáltalán az egész témának, tényeknek és módszereknek, gondolkodásnak a vizsgálatában, sőt az eltérő források értékelésénél. Megemlítjük, hogy az áprilisi levél pl. „újonnan szervezettnek” minősíti és igazolja Szekszárdot és Zalaegerszeget, „szervezés alatt lévőnek” Szolnokot, Makót, Székesfehérvárt, s indirekt módon cáfolja Nyíregyháza márciusi alapítási dátumát, s a júniusit valószínűsíti.

58. A minisztériumi körlevél az irattári pecsét tanúsága szerint V. 8-án érkezett a Békéscsabai Körzeti Könyvtárba, s ott 418. számon iktatták.

59. A Népkönyvtári Központ 17 pontból álló szempontrendszerét Sallai István aláírásával 1950. január 20-i kelettel küldték ki. S a jelen tés két példányából egyet a Népművelési Minisztériumnak, egyet a NKK-nak kellett beküldeni havonta. A békéscsabai irattár 1039/1950. sz. és december 28-án kelt tervezetében, a szolnoki körzeti könyvtárosokkal közösen azt javasolták, hogy az eddigiektől eltérően két havonként kelljen jelentést küldeni, s szempontokat is újakat dolgoztak ki a Lipták Pál, Varga Béla, ill. Illyés Mózes és Illek József által aláírt dokumentum szerint.

60. A május 30-án érkezett levelet 470. számon iktatták, kider ül még belőle, hogy az egyes körzeti könyvtárakhoz tartozó népkönyvtárak száma a következő: Miskolc 73, Tata 54, Veszprém 50, Pécs 61, Kaposvár 49, Békéscsaba 62, Szentes 45, Szikszó 57, Salgótarján 72, Zalaegerszeg 30, Szekszárd 25, Győr 42 – és a körzeti könyvtárral nem rendelkező területen tervhitelből 200 könyvtárat létesítettek. S így 811 (T.GY.: helyesen 820!) népkönyvtár volt, a tervben május 1-ig szereplő 860-nal szemben.

61. A 1813-Ált-3-14/1951. minisztériumi számú, tárgyként A könyvtári és olvasóm ozgalmi munka helyzete megjelölést tartalmazó, levelet Kardos Ferenc mb. osztályvezető írta alá.

62. Elekes Eduárdné: A Szekszárdi Körzeti és Megyei Könyvtár története. In:Tolnai Könyvtáros, 1986. 2. sz. 9. p.

63. Erről tanúskodik az 1949--52. közötti időszak kronológiája (Hírmondó, 3. évf. 1992. 9. sz.), amely irattári adatokon alapul. Hozzátesszük, hogy még a körzeti könyvtár vezetője is a hét két napján a „salgótarjáni olvasóközönség” rendel kezésére állt. 1949. október 9-én kelt 11799/1949. sz. levelében pedig a város polgármestere arról értesítette a körzeti könyvtárost, hogy a Belügyminisztériumban tartott ülésén „a miniszterközi bizottság feleslegesnek ítélte és költségszaporítónak és nem racionálisnak azt, hogy a már meglévő és működő körzeti könyvtáron kívül még városi könyvtár is létesíttessék. A miniszterközi bizottság elhatározta, hogy megkeresi a Népművelési Miniszter urat és kéri, hogy a körzeti könyvtár lássa el korlátozás nélkül (tehát kivihető és otthon olvasható könyvekkel is) a város lakosságát is…”

64. SZAKÁCS Sándor: Az állami közművelődési könyvtárak tíz éve Komárom megyében. 1949--1959. Kiad. a József Attila Megyei Könyvtár. Tatbánya, 1959. 11. p.

65. SZEKÉR Ferencé: Zalaegerszeg város lakkosságának könyvtári ellátottsága és olvasási kultúrájának alakulása a felszabadulás után. ELTE szakdolgozat. Zalaegerszeg, 1968. 55--57. p.

66. Április 4-től minden igén yt kielégít a zalaegerszegi körzeti könyvtár. In: Zala, 6. évf. 1950. március 30. 4. p.

67. Elekesné im. 6-8. p.

68. Karszt Sándorné és Stermeczki Kálmán visszaemlékezése.

69. Ld. Csobai László gépiratos Békés megyei kronológiáját. Talán ez az „összeköltözés” is előmozdította azt, hogy olyan korán és Békéscsabán jöhetett létre a megyei könyvtár.

70. A szolnoki körzeti könyvtár vezetője meg is írta – igaz, csak visszaemlékezésében -, hogy „A nem túl nagy létszámú érdeklődő közönség kissé csalódottan vette tudomásul, hogy a Körzeti Könyvtár feladata nem a kölcsönzés, hanem a szervezés és az ellátás. Szavaikból kivehető volt, hogy a városi könyvtár fejlesztését várták volna inkább.” (ILLYÉS Mózes: Körzeti Könyvtár – Szolnok. In: Együtt 1987. 3. sz. 83. p.

71. Az adatfelvétel eredményeit 1952. november 29-i kelettel a KSH Kultúrstatisztikai jelentések sorozat 13. tagjaként mindössze 32 példányban adták ki Nyi lvános tömegkönyvtárak 1952. VIII. 31. címmel 173 stencilezett lapnyi terjedelemben. A benne foglalt adatok könnyebben hozzáférhetők a már hivatkozott SZABÓ Endre: Három országos adatfelvétel tanulságai. 2. r. Az 1952. évi felmérés. In: A Könyvtáros, 1958. 10. sz. 742-745. p. Valamint bőségesen közöl adatokat SZABÓ-ANDRÁS Endre: Könyvtári adatok. (1884--1962.) Kiad az OKDT. Bp. NPI, 1966. Talán nem érdektelen rögzíteni, hogy a KSH az adatfelvételt a körzeti könyvtárakra támaszkodva bonyolította le. Erre biz onyíték egyebek között a Szabó Endre által írt és Szabady Egon által aláírt és 1952. szeptember 11-én kelt 865-5191/1952. KSH sz. levél a békéscsabai irattárban.

72. SZABÓ-ANDRÁS im. 137--138. p.

73. Vö. TÓTH Gyula: Áttörések. A public library megjelenése, első térhódítása Magyarországon. In: Könyvtári Figyelő, 1999. 2. sz. 223-235. p. FOGARASSY Miklós: A közkönyvtári koncepció második „áttörése”: a public library eszméjének térhódítása és a Vas Megyei Könyvtár megépítése. In: Uo. 236-239. p. FUTALA Tibor: „Public library”-csata 1968-ban, avagy előszó Sallai István Közművelődési könyvtárügyünk fejlődési iránya c. OKDT előterjesztésének kor- és szakmatörténeti dokumentumként való publikálásához.In: Uo. 240-243. p.

74. Sebestyén Géza írta: „…a fejlődés nem várt irányban bontakozott ki. Először is nem jött létre a ’törzsanyag’, az egész falusi könyvtári munka a letétre támaszkodott. S nem lévén helyi anyag, a kihelyezett állomány megrekedt – sokszor örökre – ugyanazon a helyen. Szó sem volt nemhogy havi, hanem még éves cserékről sem. De a körzeti könyvtár maga sem lett volna képes az anyag mozgatására, erejét teljesen lekötötte az új könyvtárak szervezése. Könyves autókat sem sikerült még beállítani.” (A letéti rendszer új szakasza. In: A könyvtáros, 1960. 4. sz. 243-245. p.)

75. Ld. Csűry 8. sz. jegyzetben i.m.

76. Ld. ezzel kapcsolatos írásunkat a 8. sz. jegyzetben

77. „A városi és falusi könyvtárak eddigi munkájának legnagyobb nehézsége éppen az volt, hogy a helyi Tanács a könyvtárakat nem érezte saját intézményének.” – olvasható az átszervezésre mozgósító cikkben. (A Minisztertanács határozata nyomán javítsuk meg a könyvtárak munkáját! In: Könyvbarát, 1952. 5. sz. 2-4. p.

78. Ld. Megyei könyvtárigazgatók konferenciája… i.m. szintén 8. sz. jegyzetben.

79. Zavart okozhatott a körzeti könyvtárak számának szaporodása egy megyén belül, mert a Népművelési Minisztérium, Barabási Rezső oszt. vez. aláírású, 1813/Ált./5-8/ 1951. VI. sz. levelében az alábbiakat (is) közölte: „Több körzeti könyvtárból értesítést kaptam, hogy az újonna n létesült körzeti könyvtárak a hozzájuk tartozó területről a népkönyvtárak anyagát visszaküldik annak a körzeti könyvtárnak, amely eredetileg szervezte a népkönyvtárat és ezzel egy időben az új körzeti könyvtár saját könyvanyagából új könyveket helyez el a népkönyvtárba. Lényegében tehát könyvcserét hajt végre, de nem szervez új népkönyvtárat. …Az új körzeti könyvtárak tehát elsősorban új népkönyvtárakat létesítsenek, és ne azzal törődjenek, hogy könyvcserét hajtanak végre…” (A BDMK irattára)

80. Frank Béláné Papp Margit visszaemlékezése szerint

81. A Népművelési Minisztérium 1952. Január 24-én kelt, 865-B-9/1952. VI. számú levelében Kardos Ferenc oszt. vez. h. a következőt írta: „ Március 9-re, Rákosi elvtárs születésének 60. évfordulójára Békéscsabán szeretnénk megnyitni az első megyei könyvtárat. Kérem, hogy a körzeti könyvtárosi értekezleten elhangzottak értelmében gondoskodjék arról, hogy a könyvtár megnyitására a szükséges előkészületek már most megtörténjenek. Erre az időre biztosítani kell a városi könyvtár és a körzeti könyvtár egyesítését és egységes irányítását…” (Ld a Békés Megyei Könyvtár irattárát.)

82. NEMES Dezső: A népművelési munka soron levő feladatai. Részletek az 1952. március 17-i és 18-i Országos Népművelési Értekezleten tartott előadói beszédből. In: Könyvbarát, 1952. 4. sz. 1-4. p.

83. 2042-13/1952. (V. 14.) miniszter tanácsi határozat a könyvtárügy fejlesztéséről. Közölte a Népművelési Közlöny, 1952. 9., ill. a Könyvbarát, 1952. 6. sz.

84. Ld. ehhez A felszabadulás utáni magyar könyvtárügy kronológiája. 1945-1969. Összeáll. Bereczky László. In: Könyvtári Figyelő, 1970. 1. sz. 5-36. p. + Hozzászólások a felszabadulás utáni magyar könyvtárügy kronológiájához. In: Könyvtári Figyelő, 1971. 1. sz. 82-85. p.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek