Az elmúlt közel 50 év magyar könyvtári törvényeinek elemzése mellett részletes korrajzot kapunk a törvényi szabályozások keletkezésének társadalmi, politikai és kulturális hátteréről. Az első elemzett jogszabály a 204-3/1952. minisztertanácsi határozat a magyar könyvtárügy fejlesztéséről. A törvény egységes felügyeleti és irányítási rendszert vezetett be, s kimondta, hogy megyei és járási könyvtárakat kell szervezni (szovjet mintára, a közigazgatási szerkezethez igazítva alakították ki a könyvtári rendszert.). A követő jogszabályok a részletekről is rendelkeztek pl. a leltározásról, a személyzeti normákról stb. A könyvtárak elsősorban a napi politika kiszolgálói voltak, sokszor a szakszerű könyvtári munka rovására. A második nagy fontosságú szabályozás 1956-ban született. A törvényerejű rendelet fő érdeme, hogy az egységes könyvtári rendszer megteremtése érdekében hálózatok szervezéséről rendelkezett, s intézkedett az általános és a szakfelügyeleti ellátásáról. Az egymást átfedő hálózatok létrejöttével bonyolultabbá vált a könyvtári rendszer, s nehézséget okozott, hogy a kb. 18 ezer könyvtár kb. 20 minisztérium vagy országos hatóság felügyelete alá tartozott. A törvény a szakmai munka erősítését támogatta, de hibája volt, hogy túlzottan központosította a könyvtári rendszert. 1976-ban újabb könyvtári jogszabály és ehhez kapcsolódó végrehajtási utasítás született, melyet 1978-ban egy másik rendelet követett a könyvtári rendszer szervezetéről és működéséről. A könyvtári rendszer legfőbb eleme továbbra is a hálózat maradt, de létrehozták a területi és szakterületi együttműködési köröket is. Hibája, hogy a fenntartó vált az általános felügyelet felelősévé, továbbá, hogy nem rendelkeztek határozottan a könyvtárak működtetésével kapcsolatos anyagi felelősségről sem. A nyolcvanas évek végén, a politikai rendszerváltás után, a megváltozott olvasói igények és a könyvtárak megváltozott tevékenységi köre szükségessé tette a törvényi szabályozás újragondolását.
1992-ben elkészült egy tervezet, melyből akkor nem lett törvény, de 1995-ben újabb munkacsoport alakult a törvénykoncepció kidolgozására. 1997 decemberében fogadta el a parlament a CXL. kulturális törvényt, melynek része a könyvtári törvény is. A törvényben csak a nyilvános könyvtári ellátásról esik szó, az állampolgárok felől nézve az ellátás kérdését. A könyvtárak támogatását összekapcsolták a nyilvánossá minősítés kritériumainak elérésével. Értelmezési nehézségeket okozott a nyilvánosság fogalma, és a tudományos és szakkönyvtári ellátást szabályozó részek is ellentmondásosak.