41. évfolyam, 1995. 3. szám 		Archívum

A közművelődési könyvtárak jövőjéről

Skaliczki Judit

 

"A világ úgy látszik, hogy belép, illetve már belépett, a káosz korszakába... A káosznak - modern gondolkodásunk mondatja velünk - megvan a maga rendje. Néha kifáradt rendszereknek, szervezeteknek, melyek elérték teljesítőképességük csúcsát, illetve korlátait, alapvető változásokon kell átesniük, hogy megújulhassanak... A káosz finoman fogalmazva is kényelmetlen állapot, de nem feltétlenül kell félnünk tőle, ha - és ez a "ha" nagyon fontos -, megvan az előrelátásunk és a bölcsességünk, ha kezelni tudjuk, és ha megfelelő intelligenciával és érzékenységgel reagálunk rá." (Line, M. B.}

Bevezetés

A jövőkép kialakítása és megrajzolása egyrészt tudományos kutatás eredményeként születhet meg, másrészt a képzelet szülötte, vágyálmok és félelmek megfogalmazása. Tehát, egyrészt elemzéseken, adatok analizálásán, fejlődésvonalak felvázolásán nyugszik, másrészt a jelen ismereteihez adja hozzá az elrugaszkodó képzelet vízióját, mely nem utópisztikus, de nem is mindig realisztikus.
A jövőképek megrajzolásának kettős célja van. Felkészítheti az intézményeket, hogy milyen feladatokkal kell majd szembenézniük, mihez kell az intézmény szerkezetét alakítani, átalakítani. Ugyanakkor a jelenlegi helyzettől eltekintve, lehetőséget ad egy optimális elképzelés megrajzolására, amit ütköztetve a lehetőségekkel, a fejlődés, a fejlesztés irányvonalait kaphatjuk meg.
Lehet-e egy állandóan változó világban jövőképpel foglalkozni?
Lehet, sőt kell is, ha az az alapállásunk, hogy az általunk "megjósolt" változás bármikor éppen az ellenkezőjére változhat. John Martin, a British Library Information UK 2000 program egyik kidolgozója, a vizsgálat elkészülte után a következőket mondta: "Az eseményeket nem lehet pontosan megjósolni, az előre láthatatlan dolgok valóban nem láthatók. A legtöbb, amit tehetünk, hogy abból az alapállásból indulunk ki, hogy "amennyiben a folyamatok a továbbiakban is így folytatódnak, akkor..." A vizsgálat megkezdése és a jelentés publikálása között megdőlt a kommunista rendszer Kelet Európa országaiban, Németország egyesült, mélyült a gazdasági recesszió, nőtt a munkanélküliek száma, megbukott Mrs Thacher, lezajlott az Öbölháború..." (Corrall, S.)
A körülmények tehát megjósolhatatlanul változnak körülöttünk, s nekünk az a feladatunk, hogy a szakemberek segítségével számba vegyük azokat a tényezőket, amelyek a jövő könyvtár- és információtudományát befolyásolják, és - újra meg újra felülvizsgálva elképzeléseinket felvázoljuk a jövő könyvtárügyét.
A jövő elképzelése nélkül, a megvalósítandó cél meghatározása nélkül, nem lehet eleget tenni a jelen feladatainak sem. A jelen stratégiáját ugyanis minden esetben az elérendő cél érdekében, vagyis a jövő érdekében kell kialakítanunk. Jóllehet a jövőkép kialakítása, a jövő kutatása végigvonul a világ közgondolkodásának egész történetén, a jövőkutatások akkor erősödnek fel, amikor a jelen gondjai megszaporodnak, az eddigi belátható változások beláthatatlanná válnak.

A könyvtárak jövőjét befolyásoló tényezők:

A következő területek áttekintését kell elvégezni a makrokörnyezetből:

1. A társadalmi tényezők között számba kell venni a társadalom szerkezetének a változását, a társadalmi mobilitásnak az irányát, mozgását vagy mozdulatlanságát; a közszolgálati szféra látható háttérbe szorulását a gazdasági terület előtérbe jutása miatt, és általában a nem anyagi értékeket termelő ágazatok háttérbe szorulását. A demográfiai tényezők is meghatározóak. Elemezni kell a civil szerveződések fejlettségét, a civil társadalom erősödését, a közigazgatási változásokat.
2. Ismerni kell a politikai pártok érdekeit, a politikai erővonalak alakulását; a politikai döntéseket, a prioritásokat, a politikai érdekek jelenlétét vagy hiányát a kulturális szférában; a politikai döntéseket a kultúra, a tudomány és az oktatás fejlesztésének kérdéseiről; a könyvtárügy jelenlétét a politikai programokban.
3. A gazdasági terület, a gazdasági érdekek egészen közvetlenül érintik a könyvtárakat és az információs intézményeket. Nyomon követhető a gazdasági recesszió hatása e területen. Létjogosultságot nyer a piacorientáltság a könyvtárakban is. A költségvetések nem tudnak lépést tartani a növekvő kiadásokkal: a dokumentumok árainak növekedése, a növekvő energiaárak, tehát a fenntartás költségeinek növekedése miatt, megjelenik az intézmények többcsatornás finanszírozásának szükségessége. Az erőteljes privatizáció következtében felmerül a könyvtárak magánkézbe adásának gondolata is. Az állam "szabadulni" igyekszik a kötelezettségei alól.
4. Az információtechnológia fejlődése beláthatatlan távlatokat nyitott. A virtuális, a falak nélküli könyvtárak létrejötte a számítógépes hálózatok következtében, a legtávolabbi adatbankok használatának lehetősége, az elektronikus könyvtár, az elektronikus sajtó, a CD-ROM, a CD-WORM, a törölhető CD és a multimédiák nyújtotta új és még fejlődő lehetőségek, az információhoz való hozzáférés új távlatai arra kell, hogy késztessék a könyvtárosokat, hogy újrafogalmazzák a könyvtárképüket. Semmiképpen sem lehet felrajzolni a jövő könyvtárát alapos információtechnológiai ismeretek nélkül.
5. A humán világ változása, azaz a társadalom és az egyén reakciója az előbb említett változásokra, az egyik legkevésbé belátható és ugyanakkor a legmeghatározóbb elem.
A makroösszefüggések feltárása mellett elemezni kell a mikrokörnyezetet is, a társadalmi közeget, amelyben a könyvtár működik; a könyvtár jelenlegi állapotát. A társadalmi környezeten belül az oktatás - a köz- és a felsőoktatás -, az írás és könyvkultúra helyzetét és fejlődésének lehetőségeit, az egész könyvtári rendszer helyzetét stb., a település, a váras fejlődési trendjét, a település, a város kulturális stratégiáját, az ellátandó könyvtárhasználók gazdasági, szociális stb. helyzetét, a könyvtár információtechnológiai fejlettségét, a könyvtár vezetését és munkatársi gárdáját.
Az általánosan figyelembe veendő tényezők azt a makro- és mikrovilágot jellemzik, amelyben a könyvtárak jelenleg élnek, és elemzésük ahhoz ad segítséget, hogy a könyvtárakat, a könyvtárügyet befolyásoló tényezők - változásuk, fejlődésük révén - miképpen alakítják majd a könyvtárakat.
Emellett fontos azt is tudni, hogy a könyvtári és információs területen általában milyen trendek érvényesülnek. Néhány ezek közül:

  1. egységes szabványok szerinti működés,
  2. a "pénzért értéket" szemlélet térhódítása,
  3. a dokumentumok mellett - helyett - az információ fontossága.

1. Az első pontban említett trendet segíti és táplálja az IFLA öt jelentős nemzetközi programja, az Európai Uniónak és az Európa Tanácsnak a könyvtárakat érintő ajánlásai (pl. a szerzői jog területén), az egységes adatátviteli lehetőségek, az azonos adatbázisok, azonos források használata stb.
2. A "pénzért értéket" szemlélet a piaci szemlélet megjelenését jelenti a kulturális területen, a könyvtárakban is. Az adófizető állampolgárnak jogában áll tudni, hogy az adóját mire költi az állam; joga, hogy számonkérje, miért nem a közszolgálati szférát fejlesztik belőle - pl. a könyvtárakat -, és joga, hogy minőségi, számára fontos szolgáltatást, "árut" kapjon a könyvtáraktól. Ennek a trendnek eredményeként a könyvtárak megbizonyosodtak arról, hogy megmaradásuk és megfelelő szintű fejlődésük az állampolgárok érdekeltségén alapul. A könyvtárak megmaradásának és fejlődésének záloga, ha a használók könyvtárává válnak.
3. A dokumentumok jelentősége mellett fontosabbá válik az információ, az információhoz való hozzájutás. Ez egyben a privát szektor előretörését is jelenti. Nem az a fontos, hogy az információt a könyvtár vagy az információs cég terjeszti, hanem csupán az, hogy az információt miképpen lehet megszerezni. Amennyiben magánkézben van, illetve magánkézbe kerül, akkor ez a terület megelőzi a könyvtárakat. Az információs társadalomban azok a szervezetek maradnak meg - mindegy, hogy ki tartja fenn és mi a neve -, amelyek az információt birtokolják. Az információhoz való hozzáférés nem lesz a könyvtárak privilégiuma.

A jövő közművelődési könyvtárképének lehetséges változatai
A jövő könyvtárképével foglalkozó szakemberek megállapítása szerint a jelenlegi könyvtárvezetők kulcshelyzetben vannak, hiszen még lehetőségük van arra, hogy eldöntsék, hatni akarnak-e a változásokra, cselekvő részesei akarnak-e lenni a változásoknak, vagy csak elszenvedői? Robert Olson futurológus 1989-ben az OCLC (Online Computer Library Center) által rendezett, a közművelődési könyvtárak jövőképéről szóló konferencián 50 nagy közművelődési könyvtár igazgatójától azt kérte, hogy írják le a jövőbeli elképzeléseiket optimista és pesszimista megközelítésből, azaz fogalmazzák meg a reményeiket és a félelmeiket.
A reményeket hat pontban összegezték:
1. A könyvtárak sikerrel alkalmazkodnak a jövő változásaihoz, mert munkatársaik kezdeményezők, kreatív a vezetésük és a fejlődésre állandóan készek;
2. A használók számára a könyvtár nélkülözhetetlen lesz, mert ez lesz a jövőben a társadalom információs központja, az elektronikusan tárolt adatokhoz a könyvtárakon keresztül jutnak majd el, de ugyanakkor megmarad a nyomtatott dokumentumok gyűjtőhelyeként is;
3. A tényleges használói igények kielégítése miatt igen nagy mértékben nő majd a könyvtárhasználat;
4. Miután a társadalom tagjai csak akkor tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez, ha a permanens tanulás; képzés és átképzés élet formájukká válik, ez feltételezi a permanens könyvtárhasználatot;
5. A könyvtárak jelentősen kiveszik a részüket a szociálisan hátrányos helyzetűek társadalmi integrálása, a feszültségek csökkentése érdekében végzett munkából;
6. A kormányzat és a társadalom tapasztalva a könyvtárak fontosságát, új kormányzati finanszírozási technikákkal és az alapítványok pénzügyi lehetőségeinek felhasználásával megfelelőképpen dotálja a könyvtárakat.
A könyvtárigazgatók a félelmeiket hét pontban határozták meg:
1. A könyvtárak vezetése alkalmatlan lesz a változások kezelésére;
2. A könyvtárak privatizációja ellenőrizhetetlenné válik, a szolgáltatások díjazottá tétele nem a könyvtárak felelőssége lesz, és ez a két tény megnehezíti a könyvtárak megmaradását;
3. Olyan mély lesz a szakadék a társadalom vagyonos és elszegényedett rétegei között, hogy ezt az intézmények - a könyvtárakat is beleértve - nem tudják már kezelni;
4. A kis településeken lévő könyvtárakat az önkormányzatok nem tudják fenntartani., helyüket privát intézmények veszik át, vagy esetleg még ez sem történik meg, hanem egyszerűen megszűnnek;
5. .A kormányzat szintjén a könyvtárügy alig-alig jelenik meg, érdektelen területet képvisel;
6. A fentebbi tendenciák miatt a könyvtárak egyre kevésbé tudnak megfelelni annak a feladatuknak, hogy információs és kommunikációs központok legyenek. Ez főképpen a kisvárosokat, a. város környéki településeket fenyegeti:
7. A könyvtárak nem fogják kihasználni a kooperációban rejlő lehetőségeket forrásaik megosztásában - akár az információk, akár a dokumentumok terén -, nem működnek együtt.
A két különböző megközelítés jelzi az irányt, hogy merre kell a könyvtáraknak elmozdulniuk, hogy túléljék a nehéz jelent és legyen jövőjük.
Még élesebben, meghökkentőbben fogalmaz Bruce A. Shuman, a Wayne State Egyetem tanára, aki szerint az alapkérdés az, hogy lesz-e közművelődési könyvtár? Van-e jövője a közművelődési könyvtárnak? Ő kilenc változatban rajzolja meg a 2015-re előretekintő lehetséges jövőképeket:
1. A könyvtár meghal. A társadalom nem igényli majd a könyvtárak szolgáltatásait, hiszen a 200 csatornás TV alkalmas arra, hogy minden létező, elektronikusan tárolt információhoz hozzájuthassanak a társadalom tagjai. A nyomtatott dokumentumokat a könyvkölcsönző vállalkozóktól szerzik majd be.
2. A könyvtár interaktív robotként működik. A "könyvtárhasználó" akár otthonról, akár a könyvtárban egy barátságos, mindig rendelkezésre álló robotnak teszi fel a kérdéseit, aki (ami) a kívánt formában (hang, nyomtatott forma, videókazetta stb.) válaszol majd rá.
3. A status-quo szindróma érvényesül. A könyvtár olyan marad, mint amilyennek ma ismerjük, mert sem elég pénz nem lesz a lényegi változások végrehajtásához, sem olyan erőteljes érdek nem jelenik meg, ami ezt a változtatást kiköveteli.
4. Kulturális műemlékké válik. Minden korszerű információ- és dokumentumszolgáltatás magánkézbe kerül. A közművelődési könyvtár a régi, porosodó könyvek gyűjteményeként marad meg, ahová legfeljebb nosztalgikus érzések vezetik majd be a nagyszülőket, hogy unokáiknak megmutassák fiatalkoruk olvasmányait.
5. A mindent szolgáltatni, de csak keveseknek lehetőség. Ebben az esetben a könyvtár hagyományos és új szolgáltatásainak teljes körét nyújtja, de csupán a szegények számára. A közösség tehetős tagjai vagy egyáltalán nem veszik igénybe a könyvtári szolgáltatásokat (ők megveszik maguknak), vagy meglehetősen magas díjazás ellenében.
6. A kevés szolgáltatást nyújtani, de mindenkinek lehetőség. A könyvtárnak el kell döntenie, hogy szolgáltatásai sorában melyek azok, amelyek kimagaslóak, egyediek, amelyeket mindenképpen meg kíván őrizni. Jó megoldás lehetne, ha a könyvtár azt a fajta közhasznú információs szolgáltatást tartaná meg, amelyre mindenképpen szüksége van a könyvtárhasználónak, a többi szolgáltatás pedig átkerülne a magánszférába.
7. Ismereteket nyújtó szalon. A kényelmes fotelekben helyet foglaló látogató a fejére tesz egy sisakot, amelyben olyan készülékek vannak elhelyezve, amelyek érintkezve a bőrrel, újra kibocsátják magukból azokat a gondolatokat, érzéseket, érzelmeket, amelyeket egy előző helyzetben rögzítettek bennük - pl. a Mount Everest megmászásakor kerültek a készülékbe -, és így egy fotelban ülve újra átélheti ugyanazt a helyzetet. Így el lehet "jutni" pl. az Amazonas őserdeibe - ténylegesen érezve a lehetetlen erőfeszítést -, repülni a Marsra stb., stb.
8. Az átpolitizáló könyvtár. Ez a lehetőség egy diktatórikus társadalmi követelményként jöhet létre: Miután a valós információk ártanak a hatalmon lévőknek, ezért drasztikusan megnehezítik a politikai információkhoz való jutást, visszamenően megsemmisítik az információt. Valamiképpen Orwell: 1984 c. könyvének mintájára.
9. Az otthoni elvonultság győzelme. Amennyiben a 21. században lehetőség lesz arra, hogy otthoni TV, számítógép, telefon, fax segítségével bármilyen információhoz hozzá lehessen jutni akár elektronikus, akár nyomtatott formában, ki tudja, nagyobb vonzereje lesz-e a könyvtárnak, mint az otthoni kényelemnek?
Az angol szakemberek véleménye több esetben megegyezik az előbbiekben megismert változatokkal.
Az angol könyvtárosegyesület a következő öt pontban összegezte elképzeléseit a 21. századi könyvtárakról:

Az eddig megismert jövőképekben is nyomon lehetett követni, hogy az egyre szorítóbb gazdasági nehézségek, a gazdasági recesszió arra készteti a könyvtárosokat, a könyvtárakkal foglalkozó szakembereket, hogy újrafogalmazzák a könyvtárakról kialakított elképzeléseiket. A korlátozott pénzügyi lehetőségek élesebb határokat szabnak a még megvalósítható és elhanyagolható feladatok közé, és kötelezővé teszik a fontossági sorrendek megállapítását. P.J.Th. Schoots, akkor még a Rotterdami Városi Könyvtár igazgatója, 1992-ben Peeble-ben a közművelődési könyvtárakkal foglalkozó konferencián a jövő közművelődési könyvtára legfontosabb feladataként az információközvetítést fogalmazta meg. A könyvtáraknak úgy kell majd együttműködniük a településen, a városban, a világban, mint egy élő szervezetben az idegközpontoknak. Míg továbbra is megtalálhatók lesznek a könyvtárak nevelési, szórakoztatási és információs feladatai, nem kell "kulturális palotává" válniok. A túlélés záloga, hogy a könyvtár olyan információs idegközpont legyen, amely minden, a számára fontos információt eljuttat a használóhoz.
A fejlődési vonal tehát a könyvtártól az információs központ felé mutat. Részletesebben ez azt jelenti, hogy amennyiben a könyvtárak megfelelőképpen alkalmazkodnak a változásokhoz, akkor a következő jellemzőik lesznek:

Ki lesz a jövő könyvtárának használója?

Ez kulcskérdés. Csak a megelégedett használó tartja majd fenn a könyvtárat. A használók fogják eldönteni, hogy szükség van-e a könyvtárra vagy sem! Most éljük át az átmenet korszakát: eddig a könyvtárakban olyan számítógépes rendszerek jelentek meg, amelyeket a gyártók ajánlottak. A jövőben azok a rendszerek terjednek majd el, amelyek egyértelműen a használók igényeit elégítik ki. Azok a szolgáltatások, amelyekre a használók nem tartanak igényt, elhalnak.
A jövő könyvtárhasználójáról beszélve a következő kérdéseket kell tisztázni:

A kérdésekre adott válaszok után meg kell határozni a prioritásokat a könyvtár környezete, a makro- és mikrovilág elemzése során kapott információk birtokában. El kell dönteni ugyanis, hogy:
- Kit tekint majd "fontosabb" könyvtárhasználónak a könyvtár: az információt kereső kutatót vagy a funkcionális analfabétát?
- Mit tekint értékesebb eredménynek: a már könyvtárhasználók igényeinek jobb kielégítését, vagy azokét, akik még nem könyvtárhasználók?
- A megcélzott könyvtárhasználói rétegnek szerepe van abban is, hogy egy-egy könyvtár a jövőbeni szolgáltatásait ingyenesnek vagy térítésesnek tervezi-e?
A közművelődési könyvtári filozófia egyértelműen állást foglal az alapszolgáltatások ingyenessége mellett. Ugyanakkor a gyakorlat nagyon sok helyen nagyon sok tekintetben ellentmond ennek. Az IFLA térítéses szolgáltatásokkal foglalkozó munkacsoportja 1987-ben a következő megállapításokat tette:
A szolgáltatásokért kért díjazás:
1. meggátolja az információ szabad áramlását, jóllehet ez mind az oktatásnak, mind a permanens képzésnek, átképzésnek alapfeltétele;
2. kizár bizonyos rétegeket a könyvtári szolgáltatásokból;
3. megnehezíti a kisebbségek és a bármilyen szempontból hátrányos helyzetűek ellátását, mivel az állománygyarapítás a pénzt hozó, jövedelmező állományrészeket helyezi előnybe;
4. lehetetlenné teszi a normatívák megtartását;
5. a valóságban csak kicsiny anyagi megtérülést jelent;
6. a használók nem reagálnak rá kedvezően, és sok esetben politikailag sem kedvező a hatása. Az IFLA-jelentés ellenére sok könyvtáros a térítés mellett dönt, mert a könyvtári szolgáltatásokat éppen olyan szolgáltatásoknak tekinti, mint az orvosi ellátást, vagy az ügyvédi tudás igénybevételét.

Áttekintettük a közművelődési könyvtárak előtt kirajzolódó, a szakirodalomból ismerhető néhány lehetőséget, és számba vettük, hogy ki lehet a jövő könyvtárának használója. Mindezek az ismeretek azonban akkor válnak teljessé, ha a könyvtár egyik legfontosabb alkotó (a szó igazi értelmében!) részéről, a könyvtárosról is beszélünk.

A jövő könyvtárosa

Milyennek kell lennie a jövő könyvtárosának, hogy elláthassa azokat a feladatokat, amelyekről már beszéltünk?
Azokhoz a feladatokhoz kell alkalmazkodniuk, amelyeket a könyvtár a jövőben ellát: a szociális feladatokat ellátó könyvtárakban empatikus, szociális munkást feladatokat is ismerő könyvtárosokra, az információs központokban információs szakemberekre és információs menedzserekre van szükség.
Lassan megszűnik az éles határ a szakképzett könyvtáros és a könyvtárban dolgozó egyéb - pl. számítógépes - szakember között.
A munkatársak közül lesz, aki az információtechnológiában szerez gyakorlatot és lesz, aki a kommunikációs, a használókra orientált képességekben.
A tradicionális könyvtárosi ismeretek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a következő területek:
- piackutatás, a pénzügyi források felkutatása, - pályázatok figyelése, pályázatok írása,
- marketing és public relations,
- a változások figyelése, elemzése, a szolgáltatások hozzáigazítása,
- menedzsment ismeretek és -technikák alkalmazása,
- a jogszabályok ismerete, figyelése, alkalmazása és felhasználása.
A jövő könyvtárának legfontosabb alakítója a könyvtáros. Ha a könyvtáros meg van győződve a könyvtár jövőjéről, megtalálja az érveket, hogy a politikusokat is meggyőzze erről.

S végül pontosan milyen lesz a jövő könyvtára, a jövő könyvtárosa?
"Nem lehet előre megjósolni, hogy milyen újfajta rend fog körvonalazódni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy hagyni kell a dolgokat a maguk útján haladni. Azt jelenti, hogy érzékenyen és éberen kell figyelnünk a fejlődés útvonalát és irányát, finoman irányítani kell a rendszereket néhány lényegi alapelv szem előtt tartásával. Ez a tevékenység leginkább a vitorlázáshoz hasonlít. Ha megpróbáljuk egyenesen abba az irányba kényszeríteni csónakunkat, amerre menni akarunk, nagy bajba kerülhetünk. De ha tiszteletben tartjuk a természet erőit és vitorlánkat a széljáráshoz igazítjuk, akkor előbb-utóbb célba érünk. Két nagyon fontos dolgot kell ehhez szem előtt tartanunk: mindig tudnunk kell, hogy hová akarunk eljutni, és tökéletesen ismernünk kell a navigálás minden csínját-bínját. Még így is előfordulhat, hogy nem pontosan oda érkezünk, ahová akartunk, sőt lehet, hogy új területeket fedezünk fel." (Line, M B.)

Irodalom

  1. BARRETT, John L.: Process visualization. Getting the vision right is key. In: Information System Management, 1994, Spring,14-24.p.
  2. CORRALL, Sheila: Strategic planning for library and information services. London, Aslib,1994.10-32.p.
  3. CORRALL, Sheila: Understanding and serving users in an electronic library. In: Opportunity 2000, Essen, 1993. 68-81.p.
  4. KOSKIALA, Sinnikka - HUHTANEN, Anni: The Finnish Delphi study: forecasting the extent of information technology use in libraries in 1996 and 2010. In: The Electronic Library, Vol.7.1989. no.3.170-175.p.
  5. MARTIN, Susan K.: Achieving the vision: rethinking librarianship. In: Journal of Library Administration, Vo1.19. 1993. no .3-4. 209-227. p.
  6. MARTYN, John: Factors affecting the future of libraries. In: Aslib Proceedings,1991. 43. 277-285.p.
  7. MORGAN, Phillip - NOBLE, Sue: Marketing libraries and information services in the '90s. In: The Australian Library Journal,1992. Nov. 283-292.p.
  8. SHUMAN, Bruce A.: The public library: some alternative futures. In: Public Library Quarterly, Vo1.11. 1991. 1323.p.
  9. WOODS, L.B. - GREENSTREET, Jennifer - LEE, Janet: Public libraries: focusing on the 1990s. In: Library Review, Vo1.38.1989.15-24.p.
  10. SCHOOTS; P.J.: Public libraries as nerve centres. In: Public Library Journal.1993. no.8. 29-32.p.
  11. LINE, Maurice B.: The future of libraries. 1994. október. (A Könyvtári és Informatikai Kamara Lakiteleken rendezett menedzsment szemináriumán elhangzott előadás. 18 p.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)