41. évfolyam, 1995. 2. szám

Archívum

Az európai könyvtárak hungarika anyaga

Beszámoló egy felmérés tapasztalatairól

Kovács Ilona

Elhangzott az OKTK szervezésében 1994. szeptember 6-7-én tartott, "Újabb fejlődési irányok a magyar gazdaságban, társadalomban és államelméletben" c. konferencián.

A kérdés jelentősége, a kutatás célja

Magyarország külföldi megítélésének jelentős tényezője, valamint a Magyarországra és a magyarságra vonatkozó kutatások fontos feltétele a velünk kapcsolatos információk és dokumentumok hozzáférhetősége a külföldi kutatás és tájékoztatás számára.
Ebből a szempontból kiemelkedő a külföldi könyvtári gyűjtemények és információs rendszerek szerepe, a bennük fellelhető hungarika dokumentumok és információk mennyisége, frissessége, színvonala, aránya és feltártsága.
Az Országos Széchényi Könyvtár Hungarika dokumentációs osztályán a Magyarságkutatás c. főirány támogatásával a kutatók tájékoztatása érdekében a külföldi könyvtárak hungarika anyagáról készült egy felmérés.¹ A felmérés adatai az 1990-es állapotokat tükrözik. Célja a tájékozódást lehetővé tevő áttekintés biztosítása. Az áttekintésre szüksége van egyrészt a kutatónak, másrészt a helyzet alakításában szerepet vállaló szakmai és kormányzati szerveknek.
A kutató szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy hol talál a témájához forrásértékű dokumentumot, illetve hogy a környezetében hol fér hozzá a leggyorsabban és legkönnyebben a szükséges kézikönyvekhez, publikációkhoz, valamint a munkáját megalapozó információkhoz.
A forrásértékű kéziratok és régi nyomtatványok számbavételére már korábban megkezdődtek a munkálatok. Gondolunk itt a középkori hungarika kéziratok, kódexek lelőhelyének regisztrációjára Csapodi Csaba és Csapodiné Gárdonyi Klára munkájaként, továbbá a Windisch Éva által megalapozott újkori kézirat nyilvántartás, a Hungarika Kézirat Kataszter munkálataira, valamint a Régi Magyarországi Nyomtatványok szerkesztőségében Borsa Gedeon és munkatársai által végzett lelőhelyfeltárásokra². E dokumentumtípusok esetén a regisztráció a fondok és egyes dokumentumok konkrét, tételes feltárására törekedett.
A fentiek mellett mindeddig nem került sor azonban a modern nyomtatványok és új típusú dokumentumok gyűjteményeit leíró számbavételre.
Mit nyújthat egy ilyen típusú felmérés? Hogyan hasznosíthatja az elődök eredményeit? Mit tehet hozzá a korábbi áttekintéshez?
Mindenekelőtt fő jellemzője a rendszerszerű megközelítés.
A felmérés az elemzés tárgyát képező ország könyvtári rendszerének áttekintéséből kiindulva igyekezett a rendelkezésre álló címtárak alapján a potenciális hungarika gyűjtőhelyek címlistáját összeállítani. A felmérés maga pedig a gyűjtemények karakterét: azaz tartalmi, nyelvi, idő és dokumentumtípus (kézirat, régi-, ritka nyomtatvány, periodikum, videó anyag stb.) szerinti megoszlását, nagyságát, s ezen belül a hungarika állomány volumenét és összetételét igyekezett megállapítani. A kéziratokra és a régi nyomtatványokra vonatkozó korábbi adatgyűjtés eredményeit felhasználta úgy, hogy ezeket az információkat egy-egy gyűjteményre vonatkozóan számszerűleg, illetve főbb jellemzőit összesítve, a gyűjtemény leírásába illesztve közölte. A felmérés-adta lehetőségekből, valamint a modern nyomtatványok számszerűségéből kiindulva; nem törekedett azonban a modern nyomtatványok katalógusainak részletes feltárására, csupán az arányok meghatározását tekintette feladatának. Mindamellett a választ adó könyvtárak számos esetben jegyzéket is csatoltak levelükhöz, amely esetenként részletesebb bepillantásra is lehetőséget ad. (Ezek archívumunkban hozzáférhetők.) Célunk az volt, hogy az információk birtokában - lehetőség szerint ezért adtuk meg a könyvtár alapításának dátumát is -, a kutató következtetni tudjon arra; hogy hol érdemes helyszíni kutatást kezdeni.
A gyűjtemény jellemzésén kívül a kapcsolatteremtéshez szükséges adatokat (név, cím, telefon, fax, a vezető neve stb.) rögzítettük.
A továbbiakban a gyűjtemény használatára és feltártságára (katalógusok, gépi hozzáférés, kiadványok stb.) vonatkozó információkat igyekeztünk tájékoztatásul megadni.
A felmérés eredményeit országonként csoportosítva a Hungarika anyagot őrző külföldi könyvtárak címjegyzéke c. sorozat³ köteteiben tettük, illetve tesszük folyamatosan közzé.
Bár a felmérés célja alapvetően az volt, hogy az egyes gyűjteményekről a hazai és külföldi hungarológusokat és más területek kutatóit tájékoztassa, egyúttal lehetőség nyílt arra is, hogy az európai könyvtárak hungarika anyagáról általános képet alkossunk, s a teendőkre vonatkozóan következtetésekre jussunk.

A hungarika gyűjtemények keletkezése és a kialakult gyűjtemények típusai

A hungarika gyűjtemények kialakulását egyrészt spontán tényezők befolyásolják, másrészt szellemi jelenlétünk erősítését célzó tudatos programok segítik.

A spontán fejlődés jellemzői

A spontán fejlődés egyik mozgató erejét, a közvetlen történeti kapcsolatok (pl. követjárás, peregrináció, missziók, emigráció stb.) képezik. Az ennek révén létre jött dokumentumok, levelezések, hagyatékok többnyire a kapcsolatok régiójában fellelhető gyűjteményekben őrződnek meg, amelyek felbecsülhetetlen források a történeti kutatás számára.
A modern szakmai, kulturális, gazdasági kapcsolatok kiépülésével, a kommunikáció bővülésével korunkban az oktatás és a tudományos kutatás területén kialakuló együttműködés, az irántunk élénkülő és elmélyülő érdeklődés a könyvtárak állományának fejlesztésére és az információ ellátás megszervezésére kényszeríti a könyvtárakat. E könyvtárak elsősorban kutatóintézetek, egyetemek, egyetemi intézetek könyvtárai, valamint jelentős közkönyvtárak (nemzeti, városi, tartományi stb.) gyűjteményei. Jellegük és nagyságuk függ egyrészt a folyamatot kiváltó kutatási és kulturális kapcsolatok tartalmától (pl. Kelet-Európa-kutatás, történelem, közgazdaság, politológia, irodalom, magyar és finnugor nyelvészet, hungarológia stb.) és intenzitásától, másrészt függ a közvetítést bonyolító magyar intézményrendszer, azaz a könyvtárak, könyvkiadás és könyvkereskedelem felkészültségétől. A felkészültség fogalmába beletartoznak a modern médiahordozók, az információfeldolgozás és -szolgáltatás korszerű formái, vagyis a nyomtatványoktól az elektronikus dokumentumokig, illetve a nyomtatott katalógusoktól a számítógépes adatbázisokig és CD-ROM adattárakig minden olyan forma, amely a fejlett világ infrastruktúrájának természetes részét képezi. Amennyiben az ellátó ország, jelen esetben Magyarország az igénynek megfelelő kiadványokat tud előállítani, valamint a hazai publikációkra vonatkozó tudományos és könyvkereskedelmi tájékoztatást kellő színvonalon és kellő gyorsasággal rendelkezésre tudja bocsátani, akkor szakmai automatizmusok keretében a hazai szellemi termékek térnyerése és a kellő színvonalú külföldi hungarika gyűjtemények és tájékoztatás kialakulása várható.

A tudatos gyűjteményfejlesztés területei

A kormányzati szervek kultúrpolitikai programjának részeként telepített, illetve kiemelten támogatott intézmények legjellemzőbb típusa az ún. kultúrintézet. Nemzetközi modellje pl. a British Council, az Institut FranV ais, a Goethe Institut stb. A hazai tradíció megteremtői az 1920-as években a magyar állam által szervezett magyar intézetek Bécsben, Berlinben, Zürichben, Rómában, Párizsban.⁴ Míg e korai intézmények 10000-20000 kötetes, jól felépített könyvtárral a kutatás jelentős bázisát képezték, később számos, más országban létesített magyar intézet elsősorban a közművelődés és tájékoztatás eszközéül szolgált és szolgál ma is. E gyűjtemények funkciójáról és összetételéről sok vita folyt és folyik ma is.⁵
Ugyancsak a magyar állam által támogatott intézmények az ún. hungarológiai központok, illetve intézetek, amelyek többsége a külföldi egyetemek egyes magyar, finnugor, illetve hungarológiai tanszékéből, azok hungarológiai központtá minősítésével jöttek létre.⁶ Feladatuk az adott ország hungarológiai kutatásai, valamint a vonatkozó egyetemi programok koordinálása, a magyar tanszékek, lektorátusok kutatásainak összefogása. Körükben nevelődnek a jövő külföldi hungarológus kutatói (mintegy 1000 hallgató 25 ország 80-90 oktatási intézményében). A hungarológiai központok feladata továbbá olyan könyvtár és dokumentáció, valamint információ megszervezése is, amely az adott országok oktatási és kutatási rendszerébe integrált hungarológiai oktatás és kutatás információs bázisát képezi.⁷ A jelentősebb központok: Róma, Párizs, Hamburg, Groningen, Uppsala, London. Ezek a gyűjtemények 5000-10000 kötetes nagyságrendben, jelentős arányban magyar nyelvű, az oktatás és kutatás céljait szolgáló könyvtárral rendelkeznek.⁸
Jelen elemzésünkben felmérésünk alapján elsősorban a spontán fejlődés eredményeként kialakult hungarika gyűjtemények főbb jellemzőiről szeretnénk képet adni.

Helyzetkép

Nagyság és földrajzi megoszlás

A történeti kapcsolatok és az irántunk megnyilvánuló érdeklődés nyomán spontán módon kialakult hungarika gyűjtemények felderítése érdekében több ezer kérdőív alapján végeredményben 1258 könyvtár anyagáról gyűjtöttünk információt a nyugat-európai országokban. (Törökország és Görögország anyagának feldolgozása, valamint a tengerentúli felmérés még folyik.) Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a modern nyomtatványok tekintetében a legjelentősebb gyűjtemények nagyságrendje 8000-55000-ig (egyes becslések szerint 100000-ig) terjed. Ezek országonkénti megoszlása a következő: élen jár Németország 8 gyűjteménnyel, ezt követi Ausztria 3, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc, mindegyik 2-2 gyűjteménnyel. Sajátos a helyzet Olaszországban és Svédországban. Olaszországban egyetlen közgyűjtemény sem éri el ezt a méretet, csupán a magyar alapítású Magyar Akadémia Könyvtára (18000). Svédországban ugyanez a helyzet, ott viszont egy magángyűjtemény, a stockholmi Északi Magyar Archívum (25000) tölti be ezt a nagyságrendi szerepet.

Részletezve:

A következő nagyságrend a 4000-6000-es gyűjtemények köre. Ebben a kategóriában is Németország vezet 4 könyvtárral, Franciaországban 3, Ausztriában, Nagy-Britanniában 2-2 és Svájcban, Svédországban, Finnországban, Dániában 1-1 ilyen méretű gyűjtemény található.

Részletezve:

Az 1000 kötetet meghaladó, de 4000 kötetnél kevesebbet számláló gyűjtemények megoszlása szerint Németországban 13, Ausztriában 7, Olaszországban 6, Hollandiában, Finnországban 4-4, Nagy-Britanniában 3, Franciaországban, Svédországban 2-2, Dániában 1 tartozik ebbe a kategóriába.

Részletezve:

Sok könyvtár jelzi pár tucat, illetve pár száz kötetnyi hungarika anyag meglétét. Ezek száma európai viszonylatban meghaladja a 130-at. E gyűjtemények típusa is többféle. A legjelentősebbek és legértékesebbek az olyan, többnyire osztrák és német gyűjtemények, amelyek esetében ez a számszerűség 1801 előtt megjelent nyomtatványokat takar. (Pl. Franziskaner Bibliothek (Eisenstadt), Dr. Paul Esterhazischer Bibliothek (Eisenstadt), Stadtbibliothek (Braunschweig), Universitäts- und Landesbibliothek (Halle), Herzog August Bibliothek (Wolfenbüttel), Universitätsbibliothek (Erlangen) stb.)
A pár száz kötetet tartalmazó hungarika gyűjtemények. további típusai egyrészt a kézikönyvtárak kategóriájába sorolhatók, másrészt állományuk az intézet szakterületi profiljába tartozó idegen nyelvű munkák gyűjteményéből áll. Számos egyetem, tudományos intézet és szakkönyvtár anyagában található ilyen nagyságrendű és ilyen típusú hungarika anyag (Pl. Universität. Historisches Seminar (Hamburg), Universität Tübingen. Institut für Osteuropäische Geschichte und Landeskunde. Bibliothek (Tübingen), University Library (Liverpool), Institute of Contemporary History (London), House of Commons Library (London), New College Librafy (Oxford), Bibliothéque Nationale Suisse (Bern), Stadtsbibliotheek (Antwerpen), Université Catholique de Louvain. Bibliothéque de la Faculté des Sciences Économiques, Sociales et Politiques (Louvain-la-Neuve), Erasmus Universiteit Rotterdam. Universiteitsbibliotheek (Rotterdam), Eduskunnan Kirjasto (Helsinki), Museoviraston Tutkimusosasto. Kannastieteen Toimiston Kirjasto (Helsinki), Suomalais-Ugrilainen Kirjasto (Helsinki), Suomalaisen Kirjallisuuden Seruan Kirjasto (Helsinki), Universitetsbiblioteket (Oslo), Biblioteca communale (Milano), Biblioteca Nazionale "Braidense" (Milano), Biblioteca di Storia Contemporanea "A. Oriani" (Ravenna), Biblioteche Civiche e Raccolte Storice (Torino), Biblioteca de Pontifico Istituto Orientale (Roma), Biblioteca de I'arxiu Historic de la Cíutat (Barcelona), Biblioteca Central de la Universidad Autónoma (Madrid), Biblioteca Nacional (Madrid) stb.)
Összefoglalva a számszerű adatokat, megállapíthatjuk, hogy Európa 4 legnagyobb hungarika gyűjteménye sorrendben a következő:

Az egyes országok könyvtárainak hungarika könyvanyaga nagyságrendileg az ismertetett adatok alapján a következő:

Elmondhatjuk tehát, hogy a kéziratos és régi ritka könyvanyagon kívül a kutatás és oktatás számára hozzáférhető könyv, illetve folyóiratkötetek száma az európai könyvtárakban együttesen meghaladja a félmilliót. Bizonyára egy-egy mű több gyűjteményben is fellelhető, így valószínűleg a művek száma ennél jóval kevesebb, feltehetően nagyságrendileg 200-300 000 körül lehet.
Az európai országok körében a könyvtári intézményrendszer struktúráját tekintve az alábbi négy típus különböztethető meg:

• Mint láttuk, Németországban egy erőteljesen fejlett intézményrendszer jelentős gyűjteményei alkotják a hungarika gyűjtemények körét, mintegy 25 könyvtár. Ausztria követi, mintegy 11 intézettel.
• Néhány jelentős gyűjteményben koncentrálódik a hungarika anyag Nagy-Britannia, Franciaország, Svédország, Svájc, Finnország területén. Ezek száma Nagy Britanniában és Franciaországban 7-7, Finnországban 5, Svédországban 4, Svájcban 3.
• Bár van különbség az olaszországi és spanyolországi helyzet között, mert Olaszországban van egy-két nagyságrendileg kiemelkedő gyűjtemény, karakterét tekintve a hungarika anyag jellegében és megoszlásában sok a hasonlóság. Mindkét országban sok a forrásértékű kéziratos, valamint régi, ritka dokumentum anyag, és többségében kisebb méretű, földrajzilag igen sokfelé szóródó, de nagyszámú gyűjteményről érkezett visszajelzés.
• Ezzel szemben Dánia, Hollandia; Belgium egy-két intézményben koncentrált, közepes méretű, modern hungarika gyűjtésről adott számot.

Természetesen valamennyi eddig említett országban a súlyponti intézeteknek van egy jelentős holdudvara a pár tucat vagy egy-kétszáz hungarikumot tartalmazó gyűjteményekből.

Tartalmi jellemzők

A jelentősebb gyűjtemények tartalmi összetételét tekintve részletes feltárás nem készült, egy kivételtől eltekintve. A párizsi Bibliothéque Nationale hungarika anyagának feltárása folyik az Országos Széchényi Könyvtár részvételével.⁹ Így a sajátosságokat a gyűjteményfejlesztés lehetőségeinek oldaláról tudjuk megragadni:
A kutatás szempontjából a legnagyobb gyűjtemények tekinthetők a legkielégítőbbnek, ezekre a könyvtárakra jellemző leginkább a hosszú távra kialakított gyarapítási koncepció, és ennek alapján egy folyamatos gyűjteményépítő munka.
Ilyenek a régi alapítású könyvtárak, mint a Bibliothéque Nationale (Paris), a British Library (London), vagy a Niedersächsische Staats- und Universitätsbibliothek (Göttingen). Ezekben a könyvtárakban az értékes történeti rétegek mellett a kurrens beszerzés szakértelemre és jól működő kapcsolatokra alapozottan évtizedek óta halad.
Az újabb alapítású intézetek - mint az Osteuropa-Institut (München), Südost-Institut (München), Universtät Wien. Institut für Finno-Ugristik (Wien), Bibliothéque de Documentation Internationale et Contemporaine (Nanterre), University of London. School of Slavonic and East European Studies Library (London) stb. -, rendszerint egy jól körülhatárolt és intenzív kutatási program vonzásában fejlődő gyűjtemények, amelyek folyamatos szakmai és anyagi ellátottsága szintén fontos garanciákat jelent.
Ugyanez állapítható meg a közepes nagyságú, 4000-6000 kötetet számláló hungarika gyűjteményekről, amelyek többsége egy-egy kutatóintézet vagy egyetemi intézet szakkönyvtárának szerepét tölti be, s az intézet kutatási programja működteti a gyűjteményfejlesztési tevékenységet. Ilyen például az Ungarisches Kirchensociologisches Institut (Wien), Freie Universität Berlin. Osteuropa Institut. Abteilung Balkanologie (Berlin), Universität zu Köln. Seminar für Osteuropäische Geschichte (Köln).
A pár száz vagy egy-két ezer kötetes gyűjtemények - tartalmi szempontból -, tulajdonképpen eseti elbírálást kívánnak a történeti művek aránya, a funkció és a gyűjtemény összetételének összhangja, a reprezentatív munkák színvonala és korszerűsége szempontjából.
Milyen értékei és milyen gyengeségei vannak egy ilyen gyűjteménynek? A helyszíni vizsgálattal szemben a felmérés korlátait is számításba véve lehet-e az áttekintés eme fázisában megbízható következtetésekre jutni?
Kellő óvatossággal a beküldött adatok alapján talán érdemes bizonyos jellemzőket csokorba szedni.

• Sok ilyen apró gyűjtemény a külföldi és a magyarországi szakintézmény kapcsolata révén alakult ki, pl. a művészetek, statisztika, közgazdaság, néprajz stb. területén, amely szakfolyóiratok; évkönyvek cseréjét eredményezte (pl. Biblioteca dell'Istituto Nazionale di Archeologia e Storia dell'Arte (Roma), Statistik CentralbyÁ. Biblioteket (Oslo), Export Market Information Centre. Department of Trade and Industry (London), Museum of Mankind. The Ethnography Department of the British Museum. Library (London) stb.)

Ezek a kiadványok, ha elég teljesek, a szakterület alapinformációit közvetítik. A kapcsolatok lazulásával azonban hézagossá válhatnak.

• Más esetekben egy-egy magyar szakember működésének eredményeként jöttek létre (pl. Korrach Mór kerámiatörténész munkássága nyomán Faenzában). Itt a hungarikumok egyrészt az ő személyes produktumai, másrészt az ő érdeklődése és kapcsolatai révén kerültek a könyvtárba. A szakember működésének lazulásával a gyűjtemény fejlődése megtorpanhat.
• Leggyakoribb, hogy az intézet profiljának megfelelően megszerezték azt a néhány, az adott országban, esetleg másutt publikált, nyelvileg hozzáférhető művet, amelyet a saját, vagy az európai szaktudomány produkált. Ilyen például a római Archivio Centrale dello Stato könyvtárának magyar történelmi vonatkozású anyaga, a torinói városi könyvtár (Biblioteche Civiche e Raccolte Storiche, Torino), vagy a zaragozai egyetemi könyvtár (Biblioteca Universitaria, Zaragoza) stb. gyűjteménye. Bár ezek a gyűjtemények sok szempontból hézagosak, a legkülönbözőbb szakterületekről olyan hungarikumokat őrizhetnek, amelyek nincsenek meg a hazai könyvtárak birtokában. Tehát fontos kiegészítésül szolgálnak.

A rejtett hungarikumok szempontjából nem eshetnek ki a látószögünkből az olyan szakgyűjtemények, amelyek közvetve állnak velünk kapcsolatban, pl. a Bücherei der Deutschen Ostens (Herne), Rumänisches Forschungsinstitut. Rumänische Bibliothek (Freiburg), Polish Institute und Sikorski Museum Library (London) stb., vagy egy speciális téma vagy sajátos szakterület gyűjtőhelyei, pl. a New College Library (Oxford) Seaton-Watson gyűjteménye, a BBC Data: Written Archive Centre (Reading) stb.

Nyelvi megoszlás

A magyar nyelvű anyag elsősorban a hungarológiai intézmények, finnugor intézetek és a legnagyobb általános gyűjtemények anyagában koncentrálódik. Pl. a Südost Institut (München) hungarika anyagának közel 50%-a, a finnországi Poriban kialakított hungarika gyűjtemény 75%-a, a University of London, School of Slavonic and East European Studies, Library (London) 80%-a, a Niedersächsische Staats- und Universitätsbibliothek, referat für Uralistik und Osteuropäische Geschichte (Göttingen) 90%-a magyar nyelvű.
A többi, pár ezer kötetes hungarika gyűjteményben túlsúlyban van az idegen nyelvű anyag. A kicsi, pár száz kötetes hungarika gyűjtemények anyagában viszont kivétel nélkül idegen nyelvű anyag található különböző nyelvi megoszlásban.
Pl. Universitetsbiblioteket. I. Afdeling (Kobenhavn), azaz itt a társadalomtudományok kari könyvtárában a hungarikum 10%-,a magyar, 30%-a angol, 40%-a német, 20%-a egyéb nyelvű; a Stockholms Universitetsbibliotek-ben 0,25% magyar, 15% svéd, kb. 85%-a egyéb nyelvű; Universitetsbiblioteket i Oslo állományában a hungarikum 10%-ban norvég, 80%-ban angol, 10%-ban egyéb nyelvű; Biblioteca di Storia Contemporanea "A. Oriani" (Ravenna) hungarika anyaga 75%-ban olasz, 5-5%-ban francia, angol, német nyelvű, Biblioteca dell'Istituto Italiano di Studi Storici (Napoli) hungarikumainak 60%-a olasz, a több arányosan megoszlik az angol, francia, német és egyéb nyelvek között.

A gyűjtemények feltártsága, a hozzáférés módja

A hozzáférés szempontjából alapvető kérdés, hogy szerepel-e a hungarika anyag a gyűjtemény katalógusaiban. Elkülönítve szerepel-e, vagy a gyűjtemény általános katalógusaiba beolvasztva. A továbbiakban rendkívül fontos, hogy ez a hozzáférés csak a helyszínen vagy esetleg távolból is biztosítható. Ennek vannak hagyományos formái, mint az általános nyomtatott katalógusok pl. a British Museum könyvtárának (London), a Bibliothéque Nationale (Paris) nyomtatványainak katalógusa; és a speciálisan hungarika katalógusok, pl. Jügelt, Karl-Heinz: Hungarica-Auswahl-Katalog der Universitätsbibliothek Jena. weimar, 1961; vagy a Londoni Egyetem Kelet-európai Intézetében található hungarika anyag katalógusa, Czigány Lóránt: English books, prints, maps, periodicals etc. relating to Hungary collected by Béla Iványi Grünwald. Apharnstong 1967. stb.
Az európai könyvtárak katalógusainak számítógépesítése az 1970-es és 1980-as évektől öltött jelentős méreteket. Helyenként retrospektív gépi feldolgozásra is sor került. Többségében az új szerzemények az ezt követő időszaktól férhetők hozzá a számítógépes rendszerekben. Ez azt jelenti, hogy a számítógépes hálózatok fejlődésével gyakorlatilag bárhonnan elérhetővé válnak. Vagy géppel olvasható formában (pl. CD-ROM lemezen) transzportálhatók. Vannak országok, ahol ezek a hálózatok egy-egy országon, illetve régión belül rendszert képeznek, mint például a skandináv államokban kialakult LIBRIS, másutt egyedi rendszerként működnek, mint pl. Göttingen, München, Párizs. Ezek azonban távlatilag a modern eszközökkel összekapcsolhatók lesznek és egy információs hálózatot képezhetnek. Az Országos Széchényi Könyvtár nem áll messze attól, hogy az európai kommunikációba bekapcsolódjék és a hálózat kialakításában aktív szerepet vállaljon.

A hungarika gyűjtemények kialakulásának optimális feltételei, a fejlesztésük érdekében szükséges gyakorlati teendők

A könyvtári munka keretében a hungarika gyűjtemények kialakítása az ún. gyarapító szerzeményező könyvtáros feladata, aki részben a könyvkereskedelem szokásos propaganda tevékenységén keresztül szerzi be információit (könyvkereskedői jegyzékek, bibliográfiák, sajtókritikák, kiadókkal meghatározott témakörökre kötött állandó szerződések stb.) a felhasználók (kutatók, egyetemi oktatók stb.) igénye alapján történik, vásárlás, illetve a könyvtárak között folyó állandó kiadványcsere tevékenység keretében. A gyarapító munka tartalmát alapvetően meghatározza:
- a gyűjtemény, illetve intézmény kutatási területe, profilja,
- a gyarapító munkatárs szakértelme, - a könyvtár beszerzési pénzkerete,
- a könyvek és egyéb dokumentumok megszerezhetősége.
Tehát az egészében elszigeteltnek látszó könyvtári tevékenység valójában egy rendszer egy eleme. Ahhoz, hogy a hungarika gyűjtemények fejlesztését segíteni tudjuk, e meghatározó összefüggéseket is vizsgálat tárgyává kell tennünk. Ezek a következők:
1. Van-e a könyvbeszerzést alakító érdeklődés és igény a könyvtárat körülvevő társadalmi, kulturális és kutatói környezetben? Hogyan lehet ezt oktatási és kutatási programok stb. kezdeményezésével alakítani?
2. Van-e az igénynek megfelelő könyvanyag, vannak-e idegen nyelvű kézikönyvek és a hazai tudományos eredményeket idegen nyelven közvetítő kiadványok? Volna-e lehetőség arra, hogy a kutatási programok maguk gondoskodjanak ilyen kiadványokról, esetleg e céllal létrehozott önálló főirány keretében, lehetőleg a külfölddel folyó közös kutatások és kiadói tevékenység során, hogy a felhasználói közeg igénye érvényesüljön?
3. Hozzájuthat-e a külföld a hazai tudományos eredményekre vonatkozó tudományos és kereskedelmi információkhoz? Annak érdekében, hogy ez így legyen, minden támogatást meg kell adni a hazai szellemi produktumot regisztráló nemzeti könyvtár információs tevékenységének. Mindent el kell követni, hogy a hungarika és szakmai információs rendszerek, valamint a könyvkereskedelmi információk közvetítése világszínvonalon folyjék.
4. Van-e megfelelő, a hungarika gyűjtemények fejlesztését garantáló hozzáértő szakember az európai könyvtárakban? Törekedni kellene a hungarika gyűjtemények szakemberellátásának támogatására, megfelelő ösztöndíj és tanulmányi program kialakításával:
- pl. a hungarológus képzés keretében ösztöndíj alapítása ugyanazon külföldi egyetem könyvtáros hallgatói számára,
- pl. kultúregyezmény keretében, vagy alapítványi támogatással magyarországi ösztöndíj olyan könyvtárosok számára, akik a magyarországi könyvkiadás, könyvkereskedelem és könyvtárak helyzetét tanulmányoznák gyűjteményfejlesztési céllal, esetleg tájékoztató konferenciák, továbbképzések szervezése a külföldi hungarika gyűjtemények könyvtárosainak.
5. Van-e a könyvtárnak megfelelő anyagi forrása a hungarika anyag beszerzésére? Hogy ez az igénynek megfelelően alakuljon, szükséges a magyarországi támogatás biztosítása tervszerűen kiválasztott kulcsintézmények esetén {pl. hungarológiai központok stb.). Fontos lenne továbbá jelentős külföldi hungarika gyűjtemények mellett a hungarika beszerzést támogató alapítványok létrehozásának ösztönzése (pl. Nanterre (Paris) egyetemének kortörténeti gyűjteménye).

Összegzés és ajánlások

A külföldi könyvtárak hungarika anyagának feltárása a kutatás és tájékoztatás számára olyan fontos tevékenység, amelynek tervszerű folytatása szükséges.
A forrásértékű kéziratos és régi nyomtatvány anyag feltárásának hagyományos munkálatain túl ösztönözni kell az egyes könyvtárak modern nyomtatványainak és egyéb dokumentumállományának feltárását is, hogy az új és legújabb kutatási eredmények is széles körben hozzáférhetővé váljanak.
Fel kell tárni azokat az összefüggéseket, amelyek elősegítik e gyűjtemények fejlesztését, és hasznosítani kell ezeket a felismeréseket a hazai tudományos és kulturális élet stratégiai terveiben.
A jelentősebb hungarika gyűjtemények ismeretében a modern technika fejlődési irányait is figyelembe véve fel kell venni a kapcsolatot a fontosabb európai hungarika gyűjteményekkel. A kapcsolatok és a közös programok alakítása során feltétlenül számításba kell venni a számítógépes információs rendszerek kommunikációs lehetőségeit. A Széchényi Könyvtár hungarika gyűjteményére és számítógépes fejlesztésére alapozva meg kell kezdeni egy európai hungarika tájékoztatási rendszer kiépítését.

Irodalom

1. KOVÁCS Ilona - FARAGÓ Lászlóné - GÁL Júlia: A külföldi hungarika gyűjtemények felmérése: In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. 3. Budapest ; Szeged : Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, 1993.1518-1523.p.
2. Az adattárak az MTA Kézirattárában, illetve az OSZK Kézirattárában és RMNY szerkesztéségében találhatók.
3. Hungarika anyagot őrző külföldi könyvtárak címjegyzéke. Szerk. Kovács Ilona, Faragó Lászlóné, Gál Júlia. Budapest : OSZK,1990- .11 kötet.
   1. Ausztria, 2. Német Demokratikus Köztársaság, 3. Német Szövetségi Köztársaság, 4. Svájc, 5. Skandináv államok, 6. Benelux államok, 7. Franciaország (sajtó alatt), 819. Nagy-Britannia és Észak-Írország. Ír Köztársaság, 10. Spanyolország és Portugália (sajtó alatt), 11. Olaszország és Vatikán (sajtó alatt).
4. ROMSICS Ignác: Francia-magyar kulturális kapcsolatok és a párizsi "Magyar Intézet" a két világháború között. In: Magyarságkutatás. A Magyarságkutató Intézet Évkönyve. Budapest, 1989.195-196.p.
   SCHNEIDER Márta: Magyar kulturális intézetek a két világháború között. uo. 205-216.p.
5. GYŐRI Erzsébet: Külföldi magyar intézetek és könyvtárak. 1. In: Könyvtári Figyelő. Ú.F., 1. = 37.évf. 4.sz. (1991) 555-574.p.
6. KÖPECZI Béla: Hungarológiai központok, külföldi és hazai háttér. In: Nagyvilág.1992. 2. 261-266.
7. KOVÁCS Ilona: Les bases de documentation pour la recherche et I'enseignement en hungarologie. In: Cahiers d'études hongroises. Paris : Centre Interuniversitaire d'Études Hongroises,1991. 3. 74-86.p.
8. Európai Hungarológiai Központok Tanácskozása. Párizs 1990. október 10-12. Paris : Centre Interuniversitaire d'Études Hongroises. 990. 64 p.
   Felmérés az európai hungarológiai központok adatairól.
9. BORSOS, Nora: Le fonds hongrois de la Bibliothéque Nationale. In: Bulletin d'informations de I'Association des Bibliothécaires Fran~ais. No. 148. 3. trimestre (1990), 16-22. p .
   SIMON, Nicole: Le programme hungarica á la Bibliothéque Nationale. In: uo. 23-25.p.
   NAGY Zsoltné: Együttműködés a párizsi hungarika katalógus kialakításában. Előadás a Magyar Könyvtárosok III. Szakmai Találkozóján. Budapest, 1992. aug. 16-18. (Sajtó alatt).

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12)