41. évfolyam, 1995. 2. szám
| 41. évfolyam, 1995. 2. szám |
Archívum |
A könyvtáros hivatás Magyarországon
Hans Raj Chopra
A szerző lapunk számára készített összefoglalását Orbán Éva fordította.
Mit értsünk a "hivatás" fogalma alatt?
A "profession" (hivatás, szakma) kifejezés
eredetileg valaminek az elismerését, kinyilvánítását jelentette, és a szerzetesi
fogadalomra vonatkozott. A "profess" szóból származik, amely hitvallást, a vallásos
meggyőződés kinyilvánítását jelenti. A szó mélyebb gyökere a "priest", pap kifejezéshez
kapcsolódik. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a "papság" mint egyike
a legősibb hivatásoknak annak a tudásnak és annak a hatalomnak, illetve képességnek
a letéteményese, amely az egyszerű emberek és a különös vagy isteni közötti
közvetítésére alkalmas. E csoport tagjai olyan dolgokat próbálnak kinyilatkoztatni
vagy megtenni az emberekért, amelyeket azok képtelenek maguk kimondani vagy
megtenni, vagy nem tudják olyan jól, mint a pap (Shaffer, 1968:18). A
kifejezés lényegében ma is a speciális ismeretek és készségek együttesét jelenti,
bár már sokkal több előfeltétel és jellemző szükséges egy hivatás meghatározásához.
A társadalomelmélettel foglalkozók már jó ideje tág teret szentelnek a különböző
hivatásoknak, de a "foglalkozásszociológia" csak nemrégiben jelent meg a szociológia
körülhatárolt szakterületeként. Három fő megközelítési módja alakult ki: az
interakciós, a strukturalista és az osztályok konfliktusán alapuló. Az első
iskolát Everet C. Hughes alapította meg a chicagói egyetemen.
A foglalkozásokat itt olyan szerepteljesítményként vizsgálták, amelyeket a társas
interakció szituációs környezetének változó jellege miatt folyamatosan újra
kell értékelni. A hivatások interakciós felfogása szerint a foglalkozás a szakértő
és a kliens közötti szerepkapcsolatok együttese. A szakértő egy szolgáltatás
során ismereteket, információt nyújt a kliensnek, aki a szolgáltatással egyenértékű
díjat fizet. A második megközelítést Luy Leagne iskolája képviseli. Ez
az iskola alapvetően a közösség értékeit és céljait tükröző stabil intézményeknek
tekinti a hivatásokat, és elsősorban olyan funkcionális egységként vizsgálja
azokat, amelyek meghatározott, a társadalom számára szükséges feladatokat hajtanak
végre. A legtöbb strukturalista a hivatássá válás tanulmányozásával, a professzionalizáció
fokának követésével közelített a hivatások tanulmányozásához. A strukturalisták
viszonylag stabil közösségeknek tekintik az egyes hivatásokat, amelyeknek tagjai
rendelkeznek a közös identitás érzésével, állandó státusszal, van közös értékrendjük
és a szakmai közösségnek a képzés révén hatalma van tagjai fölött. A harmadik
megközelítés marxi alapokról, a társadalmi osztályok felől vizsgálja a foglalkozásokat.
E megközelítés képviselői azt jósolják, hogy a kapitalizmus ellentmondásai miatt
egyes foglalkozások osztályt alkotnak, és ezek az osztályok majd fellépnek a
termelés kapitalista módjának megváltoztatása érdekében.
Bár a hivatás kifejezés már régen elterjedt, a foglalkozásszociológia fogalma
csak a huszadik század második negyedében jött létre. E terület rendszeres vizsgálata
a hatvanas években kezdődött elsősorban a nyugati országokban és az Egyesült
Államokban.
A hivatások jellemzői
A hivatás társadalmi objektum. Nem a szabályok,
hanem maga a tevékenység jelenti a hivatások társadalmi valóságát. A hivatás
olyan szakma, amely hosszú, specializált, intellektuális képzésen alapul, s
amelynek révén egy bizonyos szolgáltatás nyújtható.
Brandeis (1914) szerint a hivatás olyan foglalkozás, amelyhez az előzetes
képzés intellektuális jellegű, és amelyben az ismereteket és bizonyos fokig
a tanulást, meg lehet különböztetni a puszta készségektől. Másodszor, olyan
foglalkozás, amelyet főként másokért - mások szolgálata érdekében - és nem magukért
űznek az emberek. Harmadszor, olyan foglalkozás, amelyben a pénzbeli megtérülés
nem jelenti a siker mértékét.
Flexner (1915) hat kritériumot sorol fel, amelyek alapján egy foglalkozás
hivatásnak nevezhető. Szerinte a hivatásszerű tevékenység alapvetően intellektuális,
nagy felelősséggel jár; tanult szakma, amely széles körű ismereteken és nem
a rutinon alapul; inkább gyakorlati, mint akadémikus; technikái megtaníthatók,
és ez jelenti a szakmai képzés alapját; belsőleg jól szervezett; és az altruizmus
motiválja. A hivatást űzők a "társadalmi jó" elősegítésén munkálkodnak.
Parsons (1939, 1968) a szakma hasonló jellemzőit sorolta fel. A "hivatás"
fogalmáról rendelkezésünkre álló szociológiai irodalom (különösen Brandeis
(1914), Carr-Saunders és Wilson (1933), Parsons (1939, 1968),
Barber (1963), Eisenstadt (1964), Shaffer (1969), Etzioni
(1969), Jackson (1970), Durkheim (1975), Gyarmati (1975),
Larson (1977), Illich (1977), Bhattacharyya (1979), Chitnis
(1979)) átolvasása nyomán a hivatásnak az alábbi alapvető, világszerte elfogadott
jellemzői határozhatók meg:
1. Specializált ismeretek (tanulás) és készségek (gyakorlat).
2. A kutatás és a specializált ismeretek munka melletti folyamatos korszerűsítése.
3. Intellektuális tevékenység.
4. Társadalmi szükségesség.
5. Inkább a társadalom szolgálata, mint személyes nyereség.
6. A közösség elismerése és társadalmi státusz.
7. Szabványos terminológia.
8. Szorosan összefonódó, altruista filozófiát valló szakmai szervezet.
9. Stabilitás a szakmában a hivatást űzők állandósága miatt.
10. A hivatás képviselőinek etikai kódexe.
11. A szakma autonómiája.
12. A hivatást képviselők szakmai tekintélye.
A könyvtáros hivatás helyzete Magyarországon
1994-ben az indiai-magyar kulturális csere
program keretében több hónapot töltöttem Magyarországon. A tanulmányút során
sikerült a különféle könyvtártípusokat meglátogatnom, megismertem néhány információs
központot, könyvtáros és informatikus képző intézményt az ország különböző részein.
A könyvtáros hivatás helyzetét megvitattam a különböző intézményekben dolgozó
könyvtárosokkal, informatikai szakemberekkel és oktatókkal. A jelen tanulmányban
foglaltak ezeken a látogatásokon, személyes megbeszéléseken és a magyar könyvtárosoktól,
illetve a Magyar Könyvtárosok Egyesületének tagjaitól, első kézből nyert információkon
alapulnak.
Magyarországon a könyvtárosképzés már középiskolai szinten megjelenik (könyvtári
fakultáció), ez azonban nem exkluzív és átfogó. A budapesti, szegedi, nyíregyházi
és szombathelyi tanárképző főiskolákon azonban már jól bejáratott, átfogó és
korszerű színvonalú, főiskolai szintű szakmai képzés folyik. Magasabb, egyetemi
szintű képzési programot nyújt a budapesti és debreceni tudományegyetem. A könyvtártudományi
doktori, illetve kandidátusi szint eléréséhez szükséges kutatások lehetőségei
is biztosítottak. A gyakorlati képzés és az érintett területek alkalmazási oldala
is megfelelő hangsúlyt kap. Vannak ugyan további lehetőségek, elképzelések a
könyvtári és informatikai képzés racionalizálására, fejlesztésére, illetve átszervezésére,
a jelenlegi rendszer azonban jól működik, és megfelel a magyarországi követelményeknek.
Azok a már dolgozó könyvtárosok számára, akik emelni kívánják képzettségi szintjüket,
a könyvtártudományi és informatikai iskolák, főiskolák, egyetemek, valamint
az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának
oktatási osztálya által szervezett tanfolyamok kínálnak továbbképzési lehetőségeket.
A gyakorló könyvtárosok speciális területeket, új fejlesztéseket vagy az információtechnológiát
érintő továbbképzéseken korszerűsíthetik szakmai tudásukat. Szükség van tehát
az ismeretek és készségek folyamatos korszerűsítésére, amelyhez kidolgozott,
rendszeres formákat kell biztosítani. Ez lépésekben, a nemzeti könyvtári politika
szintjén meghatározva oldható meg.
A könyvtárak egyben társadalmi intézmények is. A könyvtárügy a társadalom számára
közvetlen fontossággal bír. A társadalmi fejlődés elképzelhetetlen a könyvtárak
és személyzetük arányos fejlesztése nélkül. A magyar könyvtárak helyzete nem
tér el az általánostól.
A hivatás egyik előfeltétele az, hogy "inkább a társadalmat szolgálja, mint
a személyes nyereséget". Más szavakkal, lényeges az "altruizmus". Ez a szemlélet
a magyar könyvtárosoknál - érthető okok miatt - csak korlátozottan érvényesül.
Az emberek az anyagiakért, azaz a megélhetésért dolgoznak. Csak néhány idősebb
könyvtáros hangsúlyozza a társadalom, a közösség szolgálatának fontosságát,
és emeli ezt a személyes, anyagi érdekeltség fölé. Hosszú távon azonban meg
kellene változtatni ezt a gondolkodás- és magatartásmódot.
A könyvtárosok fontosságát, a szolgálatot, amit a közösség számára adnak, elismeri
ugyan a nagyközönség, de csak bizonyos mértékig. A könyvtárosok többségének,
különösen a könyvtári rendszer alacsonyabb és középső szintjein dolgozóknak
a társadalmi megítélése alacsony, sajnos a megérdemelt szintet sem éri el. Más
szavakkal, társadalmi státuszuk néhány más hivatás képviselőihez, például a
mérnökökhöz, orvosokhoz, építészekhez, jogászokhoz képest, túl alacsony. Ennek
megváltoztatása érdekében tenni kell valamit, feltétlenül emelni kell a könyvtárosok
társadalmi státuszát. Ugyanakkor a könyvtárosoknak maguknak is bizonyítaniuk
kell értékeiket, és ki kell vívniuk megérdemelt helyüket a társadalomban.
A hivatás egyik kritériuma a szabványos terminológia megléte is. Természetesen
nem hiányzik a könyvtáros szakma szabványos terminológiája. Tezaurusz, szakszótárak
és a könyvtár- és információtudomány valamennyi területére vonatkozó terminológiai
segédletek bőséggel állnak a magyar könyvtárosok rendelkezésre.
A Magyar Könyvtárosok Egyesületét (MKE) a szakma előrevitelére hozták létre,
tagjai az ország valamennyi részéből szerveződtek. Az MKE alapszabályának megfelelően,
demokratikus elvek szerint működik. Nemcsak a könyvtárosokért dolgozik, hanem
a könyvtáros hivatás státuszának, presztízsének emeléséért is. Kétségtelen,
hogy jobbításra mindig van mód, és ez erre a szervezetre is érvényes.
Szükség van a könyvtárosok etikai kódexének összeállítására is Magyarországon,
hasonlóan a többi szakmai csoport (például a jogászok) etikai szabályaihoz.
Talán a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elvállalhatná ezt a feladatot, gondoskodhatna
a bevezetéséről, és biztosíthatná, hogy tagjai, vagyis a könyvtárosok ragaszkodjanak
az Egyesület által lefektetett etikai szabályokhoz.
Ami a könyvtáros szakemberek autonómiáját és szakmai tekintélyét illeti, változtatásra
van szükség. EI kell jönnie annak az időnek, amikor a könyvtárosok autonóm módon,
önálló identitással lépnek fel a többi szakma képviselői mellett. Ismét csak
arra van szükség, hogy a magyar könyvtárosok keményen küzdjenek azért, hogy
szakmájuk tekintélyét megalapozzák, ahogyan ezt pl. a jogi és orvosi hivatás
esetében is tapasztalhatjuk. Ez csak akkor lehetséges, ha a könyvtárosok igazi
profiként dolgoznak, és a könyvtárak használói teljes mértékben megbízhatnak
a könyvtárosok által nyújtott információs és könyvtári szolgáltatásokban.
Az előző oldalak fejtegetéseit szem előtt tartva, megállapítható, hogy a könyvtáros
hivatás jellemzőinek, előfeltételeinek a többsége adott a magyar könyvtárügyben.
Csak néhány elem hiányzik, ezekre különös figyelmet kell fordítani. Nemcsak
a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, hanem minden egyes tagnak, azaz könyvtárosnak
is keményen kell dolgoznia a könyvtáros hivatás imázsának javításáért, annak
érdekében, hogy elérjék a társadalmilag is elismert szakmák (pl. a jogi vagy
az orvosi pálya stb.) képviselőnek a szintjét.
Pozitívum, hogy a könyvtárügy és az informatika legutóbbi fejleményeit már beépítették
a könyvtárosképzés különböző szintjeinek a tananyagába. Az automatizálás, a
számítógéphasználat és az információtechnológia eljárásai már évek óta ismeretesek,
használatosak Magyarországon. Rövidesen utol fogják érni a világ többi fejlett
országát ezen a téren. A könyvtárosság egyre inkább specializált szakma lett,
amelyhez folyamatos képzésre, az ismeretek rendszeres korszerűsítésére, megfelelő
intellektuális felkészültségre és nem utolsósorban altruizmusra van szükség.
A könyvtáros hivatás az autonómia, a szakmai tekintély, a magasabb társadalmi
státusz megteremtése felé halad. A mai magyar könyvtárügy nem ugyanaz, mint
a néhány évvel ezelőtti. Sokat tettek a hivatás rangjának emelése érdekében,
ám van még néhány lépés, amelynek megtételére szükség van akkor, .ha a világ
bevett hivatásaival élvonalba akarnak kerülni.
Irodalom
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12) |
|