41. évfolyam, 1995. 2. szám 		Archívum

A marosvásárhelyi Teleki Téka

Deé Nagy Anikó

A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár a város művelődési hagyományainak egyik leggazdagabb tárháza. Itt működik 1802 őszétől Teleki Sámuel 40 000 kötetes enciklopédikus könyvtára, itt kapott helyet az egykori Református Kollégium Nagykönyvtára, valamint a két Bolyai emlék, múzeuma is.

A könyvtáralapító

Gróf széki Teleki Sámuel (1739-1822 korának egyik legképzettebb könyvgyűjtője volt. A bibliofília iránti érdeklődése négyéves külföldi tanulmányútja alatt alakult ki benne. Az alig húsz esztendős fiatalember 1759-ben kelt útra, hogy Európa híres egyetemein humán és reál ismereteket szerezzen. Fennmaradtak a tanulmányúton vásárolt könyvek listái, s ezek már egy hajdani enciklopédikus könyvtár körvonalait sejtetik. 1761 novemberében bázeli professzorának, J. Ch. Becknek így ír céljáról: "... és nem fogom kímélni a költséget más jó könyvek megvásárlásánál - jóllehet ez most nekem nehezen megy - még valamelyes reménye lesz annak, hogy ezzel valamikor hazám ügyének szolgálhatok".1
Az 1763-ban külföldről hazatérő Teleki rájön, hogy Erdélyből nehezebb megszervezni a könyvek gyűjtését. "Olyan kevés nálunk a jó könyv - panaszkodik 1764 áprilisában -, hogy egyet sem tudtam még megszerezni.”2 Ekkor hozzálát egy gyűjtőhálózat kiépítéséhez. Felhasználja külföldi ismeretségeit, és kint tanuló erdélyi diákokat kér meg a könyvek hazaszállítására. Lassan beindul a gépezet, s Telekinek a 18. század hetvenes éveiben sikerül az, ami egy mai erdélyi embernek szinte hihetetlennek tűnik. Pár hét alatt hazaszállíttatja a Marosvásárhelytől pár kilométerre fekvő sáromberki kastélyába a különböző európai városokban felkutatott könyveket. Az a hét-nyolc esztendő, amit Teleki Sáromberkén tölt, nem csak a könyvgyűjtés szempontjából gyümölcsöző. Tudományos tevékenységének is ez a legtermékenyebb időszaka.
Ugyanekkor kezd a közügyek iránt is érdeklődni. Látva a hazai és a külföldi tanulmányi viszonyok közötti különbségeket, cselekedni kíván az erdélyi iskolaügy javítása érdekében. 1770 februárjában bázeli professzorának írja: "Mi komolyan gondolkodunk iskoláinkban a tudományok és irodalom helyreállításán és a tanítás helyes mód szereinek kidolgozásán... De ... az idő nem kedvez és a könyvek szükségében szenvedünk".3 Teleki bekapcsolódik az oktatás megreformálását célzó tevékenységbe, komoly anyagi támogatással próbál az erdélyi iskolákon segíteni. Mecénás tevékenységét élete végéig folytatja. Iskolákat támogat pénzzel, könyvvel, erdélyi diákok hazai és külföldi tanulmányait segíti.

Könyvek a köz szolgálatában

Számos bizonyíték van arra, hogy jóval a Téka megnyitása előtt már használták Teleki Sámuel könyveit. Az 1760-as évek végétől kölcsönöz könyveket Bod Péternek, Benkő Józsefnek, Kovásznai Sándornak, Cornides Dánielnek és másoknak. 1778-ban főkormányszéki kinevezésekor Szebenbe költözik. Két év múlva a Magyar Hírmondó hasábjain arról írnak, hogy "... könyvesház is soha Erdélyben ollyan ... mint ugyan Szebenben (oda vitetvén Sáromberkéről) a Méltóságos R.Sz.B. gróf Széki Teleki Sámuel Gubernális Tanács úr ő Nagysága könyvbéli vagyona, a mellyre sok ezer költség ment fel, és mégyen is minden esztendőnként: ennek is ottan minden jó emberek hasznát vehetik ő Nagysága kegyességéből".4
1785-ben egy újabb hivatali megbízatás Telekit Váradra szólítja. Könyveinek csak egy részét viszi magával, de levelei bizonyítják, hogy a nála levőkből Váradon is kölcsönöz.
1787-től alkancellári kinevezése miatt Teleki családjával együtt Bécsbe költözik, s élete végéig ott marad. Az új bécsi tartózkodás Teleki könyvgyűjtési programjának mindenképpen kedvez. A kancelláriai lakosztály mellett elhelyezett bibliotékából ugyancsak kölcsönöz. A könyvek száma addigra annyira megszaporodott, hogy rendezésükhöz, nyilvántartásba vételükhöz már segítségre van szükség. 1792-ben Mihelyes Jánosra bízza a könyvek gondozását. A könyvtárszoba kulcsát a következő szavakkal adja a bibliotékárius kezébe: "Fogja Mihelyes uram, ez a kulcs már a catalogusokat elvégezvén, a könyveimnek rendbeszedését is bízom a kegyelmed sinceritására, és ahol megakad, szólítson meg bátran engem; ajánlom pedig a kegyelmed szorgalmatosságába azon kincseimet, melynél drágább az életem, feleségem és gyermekeimen kívül nincsen".5
1797-ben a francia hadsereggel folytatott hadviselés miatt a bécsi kancellária is menekülni kényszerül. Teleki legnagyobb gondja féltett könyveinek sorsa, s ezért még az évben szekerekre rakatja és Marosvásárhelyre szállíttatja őket. Ezúttal már végleg ott maradnak a könyvek. Teleki úgy dönt, hogy hozzákezd eredeti tervének valóra váltásához, és megépítteti a könyvesházat. 1799 áprilisában maga jegyzi fel az épület alaprajzára a munkálatok megkezdésének dátumát.
1802 őszére készül el az építkezés. Teleki Marosvásárhelyre jön és személyesen utasítja a könyvek elrendezését. A Téka első marosvásárhelyi könyvtárosa, Szász József a következő év júliusától pontos nyilvántartást vezet a könyvtár olvasóiról, mely szerint az akkori kis mezőváros lakosságának 0,5%-a látogatta az olvasótermet, ami nem is olyan elhanyagolható szám, ha figyelembe vesszük azt, hogy Marosvásárhely számbajöhető értelmiségi rétegének nagy részét az akkori tanár-diák társadalom alkotta. Ez utóbbiak számára pedig rendelkezésre állt a helyi kollégium Nagykönyvtára is.
Teleki Bécsben mindig érdeklődéssel várja a híreket, hogy közhaszonra szánt könyvtárát milyen mértékben használják. Élete végéig szívén viseli bibliotékája sorsát. Továbbra is rendszeresen szállíttatja Vásárhelyre az új szerzeményeket.1802-1822 között könyvtárosaihoz írott levelei tanúskodnak mindenre kiterjedő figyelméről, gondoskodásáról.

A Teleki Téka nyomtatott katalógusa

A könyvtár katalógusa 1796-1819 között Bécsben négy kötetben látott napvilágot. Jellemző, hogy már korábban is, a könyvgyűjtés minden szakaszában Teleki a pontos nyilvántartást és a gyűjteményben való tájékozódás megkönnyítését szolgáló katalógusok készítését szorgalmazta. Figyelemre méltó, hogy a Téka katalógusainak egy részét ő maga készítette. A kortárs főúri könyvgyűjtők között nem sokan voltak, akik olyan szakértelemmel tudták volna elvégezni a bibliofil mesterségnek ezt a feladatát.
A nyomtatott katalógus első kötetét egy latin nyelvű előszó vezeti be. Teleki itt fogalmazza meg a katalóguskészítés szükségességét. "Tekintetbe véve minden körülményt és számadást csinálva, úgy véltem, hogy annak a költséges könyvgyűjteménynek, mely sok munkát és nehézséget okozott... valami jó rendben szerkesztett katalógusa kell hogy legyen, hogy annak nemcsak a pihenésben; hanem a munkában is értelme legyen".6 Az előszó egyébként alapos művelődéstörténeti és könyvtörténeti áttekintés mellett egy rövid hazai könyvtártörténeti visszapillantást is nyújt, s emellett szól még a könyvek-könyvtárak hasznáról is.
A Teleki Téka négykötetes katalógusa az 1819-ig beszerzett könyveket tárja fel. Figyelemre méltó, hogy a szakszerű bibliográfiai követelmények szerint készült jegyzék miképpen csoportosítja a műveket. Teleki korábban éveken keresztül tanulmányozta a külföldi könyvtárak katalógusszerkesztési elveit, s a tudományok rendszerezésének legfrissebb eredményeit. Így katalógusában sikerült a diszciplínákat egy olyan logikus rendbe szedni, mely valóban megkönnyíti az állományban való tájékozódást.
Az 1796-ban megjelent első kötet, a Bibliotheca classica a görög-római klasszikusok kiadványait tartalmazza: "... melyek minden műveltségnek a forrásai és amelyeket a legjobb és legkifinomultabb ízlésűek közül válogattam ki" - írja Teleki az előszóban. élete végéig gyűjti ezeket, gyakran egy-egy műnek az összes fellelhető kiadásait megszerzi. Így sikerül kiépítenie egy rendkívül gazdag klasszikus könyvtárrészleget. A görög-római szerzők egyes munkáin kívül megtalálhatók a legismertebb gyűjteményes kiadások, a görög-római egyházírók és az ó-egyházi könyvtárhoz tartozó művek. A katalógus első kötete a szerzők életrajzi adatait is megadja. Lényegében ez a kötet a klasszikus irodalom alapos bibliográfiai feldolgozása.
A nyomtatott katalógus többi kötete a tudományok különböző területéhez tartozó könyveket tartalmazza. A reformáció és a barokk kor könyvtermésétől kezdve az egyetemes és magyar felvilágosodás korának gazdag anyaga mellett megtalálhatók a legjobb szaklexikonok, az európai tudóstársaságok, akadémiák közlönyei, valamint a külföldi és hazai periodikák. Az első kötettel ellentétben a katalógus többi kötete már nem tartalmazza a szerzők életrajzát. Magyarázatot erre a második kötet előszavában találunk: ".., miután már hatvanadik életévembe jutottam, amihez még az öregség növekvő terhe is járul, inkább akartam könyvtáramnak katalógusát bár tökéletlenül, de mégis csak átadni a nyilvánosságnak, ugyanis azt akarom, hogy annak ismerete minél inkább szolgálja a hasznosságot és a kényelmet, mintsem, hogy minden apró-cseprő részletet feldolgozva, évekig várjak a közzétételével".7 Az is siettette a kiadást, hogy Marosvásárhelyen már épül a könyvesház, s Teleki szeretné, ha a nyilvánosságra szánt Téka használatát a katalógus segítené. A második kötetben teszi közzé a könyvtár használatára, megőrzésére vonatkozó rendelkezéseit, valamint a 9 pontban összefoglalt intézkedés szabja meg a közhasználatra szánt intézmény működésének feltételeit.
Bethlen Zsuzsánna tékája önálló egységét képezi Teleki Sámuel könyvtárának, s a nyomtatott katalógus is külön fejezetet szán a 2000 kötetes magyar könyvtárnak. Teleki így ír erről a bevezetőben: "A magyarországi és erdélyi írók munkáihoz, toldalékként ábécé sorrendben hozzácsatoltam a különböző tartalmú magyar nyelvű nyomtatott, vagy kézírásos könyvek címeit, melyeket nagyon szeretett feleségem, iktári Bethlen Zsuzsánna grófnő, életében fáradhatatlan buzga1ommal összeszerzett és az én könyvtáram anyagához csatlandó ugyancsak közhasználatra szánta. Többeknek ezek közül az értéke csak ritkaságukban van; ezeket innen-onnan szerezte és azokat forgatta; annyira szokott volt gyönyörködni azokban s gyönge testében - még a gyakori betegségek bántalmai között is - annyira erős lelket őrzőn, hogy azoknak a könyveknek a katalógusát is sajátkezűleg elkészítette.”8
A kis könyvtár magvát Bethlen Zsuzsánna nagynénjétől, Wesselényi Katától örökölte, s ezt haláláig (1191) fejleszti, formálja egy igen érdekes arculatú házitékává. Wesselényi Kata könyvei között sok ritka kézirat, régi kiadvány található. Bethlen Zsuzsánna ezek mellé inkább olyan munkákat gyűjtött, melyek segítették a mindennapi asszonyi gondok megoldásában. Bibliák, imádságos könyvek mellett gyermekneveléssel, növény-virág - gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozó munkák, orvosi, illetve orvosságos könyvek, szakácskönyvek kerültek a gyűjteménybe. Mind magyar nyelvűek, s úgy tűnik, Teleki tudatosan őrzi ebben a formában a könyvhagyatékot. A Bethlen Zsuzsánna kézjegyével ellátott idegen nyelvű könyveket áthelyezteti könyvtára más osztályaiba. Számunkra ma elsősorban azért érdekes Bethlen Zsuzsánna könyvgyűjteménye, mert ez az egyetlen olyan, 18. századi erdélyi arisztokrata asszonyi könyvtár, mely teljes épségben fennmaradt.

A Teleki Téka utóélete

A Marosvásárhelyen megnyitott Tékáról a könyvtár alapítója élete végéig gondoskodik. Könyvtárosaihoz írott levelei tanúsága szerint, kancellári teendői mellett, országos gondok között is mindig szakít időt, hogy a könyvtár gyarapítását folytassa. Nagy érdeklődéssel kíséri a már nyilvános könyvtár működését.
Teleki jóval a könyvesház megnyitása előtt végrendelkezett könyvei sorsát illetően: "Ifjúságomtól fogva nagy költséggel, szorgalmatossággal és fáradsággal szerzett és ezután is amíg élek Isten segedelmével szerzendő könyveimet, ezekhez kötvén boldogult kedves Feleségemnek magyar könyvgyűjteményit is a'maga kívánsága és rendelése szerint; Mineralogica Collectiommal hagyom és legálom, mint Házam `s Famíliám beli örökös Fidei Commissumot maradékaimnak, és successoraimnak gondviselések és jót állások alatt, a `tudományoknak Nemzetemben, Hazámban előmozdításokra: kötelességekben tévén maradékaimnak, és successoraimnak, hogy azokat és azoknak editioit szám és Catalogusok szerint nevezett Maros Vásárhelyi házamnál avégre készített épületemben az én nevem alatt tartsák, jó gondviseléssel conserválják, azokból soha egyet is el ne idegenítsenek, el ne adjanak...”9 Ezekkel a gondolatokkal indítja Teleki 1800 októberében, Váradolasziban kelt testamentumának a könyvtárra vonatkozó meghagyásait.
Annak ellenére, hogy a végrendelet és annak 1811-ben készült kiegészítése határozottan leszögezi a könyvtár további fejlesztésének, gyarapításának módozatait - megteremtve ennek anyagi hátterét is -, Teleki Sámuel halála után már nem beszélhetünk rendszeres könyvbeszerzésről. Még a 19. század közepéig érkeznek a Tékába a könyvek, időszaki kiadványok, néhány ajándékozásról is tudunk. 1864-ben történik egy viszonylag nagyobb vásárlás, amikor 1800 forintért megveszik a Téka számára a neves pesti jogprofesszor, Récsi Emil mintegy 800 műből álló jogi könyvtárát. Ettől eltekintve a fennmaradt számadási naplók bizonysága szerint a könyvtár évenkénti gyarapodása elenyésző. Ilyen körülmények között a Teleki Téka lassan kiszorul az élő könyvtárak sorából. A könyvtár olvasói ezután már nem a kortárs kiadványokért keresik fel a gyűjteményt, inkább az egyes tudományok történetét tanulmányozzák, vagy a bibliofil ritkaságokban gyönyörködnek.
Teleki végrendeletében az erdélyi református főkonzisztóriumot bízta meg a könyvtár felügyeletével, a testamentum érvényesítésével. Halála után (1822) azonban kezdetét vette a család és egyház között majd száz esztendőn keresztül húzódó vita a felügyelet jogáról, a tulajdonjogról, az egyház hatáskörének korlátozásáról. Csak 1942-ben körvonalazódik egyfajta megegyezés. Ekkor ugyanis létrejön a Teleki Könyvtár Alapítvány, melynek keretében megalakul a család és az egyház tagjaiból az alapítványi tanács. Ezzel a könyvtár az egyház felügyelete és az alapítványi tanács gondnoksága alá kerül.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy mindezzel párhuzamosan a múlt század végétől a történettudományi kutatások, a nemzeti forrásfeltárás általános folyamatából a marosvásárhelyi Teleki Téka állománya sem maradhatott ki. Egyre többen keresték fel a könyvtárat, Az itt folyó kutatások eredményeiről azok a szakbibliográfiák tanúskodnak, melyekben a Teleki könyvtárban őrzött munkák is szerepelnek.
A második világháborút követő években a Teleki Téka állami intézménnyé válik. 1955-ben a könyvtár épületébe költöztetik a helyi Református Kollégium 80 000 kötetes Nagykönyvtárát. Amikor a kollégium felekezeti jellege megszűnt, a mellette működő, több évszázados könyvtár önállósult, s a Bolyaiak emlékére a Bolyai Könyvtár elnevezést kapta. Kezdetben egymástól elkülönülve működött a két könyvtár, majd 1962-ben Teleki-Bolyai Könyvtár (Biblioteca Documentara Teleki-Bolyai) név alatt egyesítették őket. A két törzsállományhoz az elmúlt évtizedekben több köz- és magángyűjtemény, töredékkönyvtár került. Ezek bemutatására nem vállalkozhatunk, hiszen csak a marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtárának története külön tanulmányt igényelne, de szólni kellene a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium könyvtáráról, a mikeházi Ferences Kolostor könyvtárának történetéről is, hiszen ezeknek a gyűjteményeknek is java része a Teleki-Bolyai könyvtár állományába került. Ezek mellett még számos magángyűjtemény, feloszlatott felekezeti iskolai könyvtár, környékbeli kastélykönyvtár anyaga képezi a ma 200 000 kötetet számláló gyűjteményt.

A Teleki-Bolyai Könyvtár állománya

A könyvtár enciklopédikus jellegű, magába foglalja a tudományok 15-19, századi könyvtermését. Nyelvi megoszlásuk szerint igen változatosak. Többségük latin nyelvű, de jelen vannak a korabeli tudós Európa nemzeti nyelvei és keleti nyelven írott munkák is.
Jelentős disszertáció-diszputáció gyűjtemény tartozik az állományhoz. A Teleki Sámuel által talán egy tételben vásárolt, egyforma kötésű gyűjtemény több ezer 16-19. századi, nyugat-európai egyetemeken végzett diák értekezését őrzi. A később odakerült állományrészekben is sok diszputációs kolligátum található. Köztük szép számmal fordulnak elő a magyarországi és erdélyi akadémiták értekezései.
A kollégiumi könyvtárak mindenekelőtt az oktatást, tanulást praktikusan segítő gyűjtemények. Ezzel magyarázható a Teleki-Bolyai könyvtár állományába bekerült tekintélyes tankönyvirodalom, azaz az elmúlt századokban a kollégiumi oktatásban felhasznált irodalmi és tudományos munkák jelenléte.
A könyvtár hírlap- és folyóiratgyűjteményében az európai sajtótörténet néhány híres, régi emléke is megvan. A tudomány- és művelődéstörténet szempontjából egyaránt értékes a 17. század második felétől a 19. század elejéig megjelent tudományos periodikumok gyűjteménye, mely mintegy 40 címet tartalmai 2000 kötetben. Figyelmet érdemelnek az akadémiák és tudóstársaságok kiadványai, továbbá jelentősek a könyvtárban található könyvészeti folyóiratok is.
A magyar nyelvű időszaki kiadványok gyűjteményében külön figyelmet érdemelnek az erdélyi és mindenekelőtt a marosvásárhelyi folyóiratok, lapok. Említésre méltó a könyvtárban őrzött helytörténeti vonatkozású anyag. A több száz marosvásárhelyi nyomtatvány mintegy 30 önálló, vagy valamelyik helyi iskola mellett működő tipográfia terméke. Megvan az első vásárhelyi nyomtatvány: Bethlen Kata temetési oszlopa (1786), a Református Kollégium tevékenységével kapcsolatos kiadványok, a tanoda professzorainak tudományos vagy szépirodalmi munkái, de számos alkalmi nyomtatvány is. Ezek arról tanúskodnak, hogy a múlt század második felétől a város polgárosuló társadalma testületekbe szerveződve elindult a fejlődés útján. A vásárhelyi nyomtatványok között tekintélyes helyet foglalnak el a helyi iskolák értesítői is. Ezek sorát a Református Kollégium első, 1807-ben nyomtatott érdemkönyve nyitja, majd az 1845/46-os tanévtől a rendszeresen megjelenő évkönyvek folytatják. Egyébként a könyvtár mintegy 11 000 darab, nagyobbrészt erdélyi iskolai értesítőt őriz.
A régi ritka nyomtatványok gyűjteményében a legjelentősebbek a könyvtár ősnyomtatványai. Számuk nem túl nagy, mindössze 66, ezek közül 52 a Teleki Téka állományából való, 10 darab a Református Kollégium könyvtárából, 4 pedig a mikeházi Ferences Kolostor könyvtárából származik. A legrégebbi Galeotto Marzio: Liber de Homine című munkája (Bologna, 1475 körül). Az ókori szerzők mellett Savonarola és Temesvári Pelbárt munkáival is találkozunk.10
A könyvtár mintegy 3000, 16. századi nyomtatványt tart számon. Többségük külföldön jelent meg, ide soroltuk a magyar nyelvűeket és a magyarországi, meg erdélyi nyomtatványokat is, a humanizmus és reformáció korának jelentős munkáit. Egyébként a könyvtár 1500, 1711 előtti könyvet tart számon. Az 1830 előtt nyomtatott régi román könyvek száma 231.
Értékes régi Biblia-gyűjteménnyel is rendelkezik a könyvtár. A híres európai nyomdák (Stephanus Robertus, Plantin, Giunta, Frobenius, Oporinus) reprezentatív latin, héber kiadásai mellett számos, különböző nemzeti nyelveken írott Szentírás található a gyűjteményben. A képes Bibliák sorában igen értékes a Lyonban, Koberger Anton műhelyében 1520-ban kiadott Szentírás. A magyar Bibliák sorát a Vizsolyi Biblia két kiadása nyitja, mellette szinte hiánytalanul sorakoznak a későbbi új kiadások. Kiadástörténeti kuriózum a Károlyi-bibliafordítás negyedik kiadása. Az Amszterdamban 1645-ben megjelent Bibliába Komáromi Csipkés György beírta azokat a pótlásokat, javításokat, melyekkel egy új kiadást kívánt előkészíteni. Minden valószínűség szerint e javítások figyelembevételével látott napvilágot 1718-ban Leydenben Komáromi új Bibliája.
A Teleki-Bolyai könyvtár ritkaságai között néhány unikum is található. Legjelentősebb Apáczai Csere János: Magyar Logikátskaja (Gyulafehérvár, 1654), az első magyar nyelven írott logikai könyv, mely fontos szerepet játszott a magyar szaknyelv kialakulásában. Balassi Bálint: Istenes Énekeknek Bártfán, Klösz Jakab nyomdájában az 1640-es évek derekán megjelent kiadása ugyancsak egyetlen példányként ismert. Nem kevésbé jelentős az Istenes Énekek első illusztrált kiadása (Bécs, 1633). A szakirodalom sokáig csak a Teleki Tékában lévő példányt ismerte. Az újabb kutatások egy másik, Firenzében található példányt is felszínre hoztak. Unikum Fogarasi István latin betűkkel nyomtatott román nyelvű Catechizmusa (Gyulafehérvár, 1648). Természetesen nemcsak a régi, 16-17. századi kiadványok között vannak nagyon ritka vagy éppenséggel egyetlen példányban fennmaradt könyvek. A későbbi nyomtatványok között is van számos olyan, egyedi példány, melynek társai időközben elkallódtak.
A magas művészi igénnyel készült, illusztrált kiadványok száma is nagy. Sokat közülük neves művészek, mint ifj. Hans Holbein, Dürer, Rubens rajzai, metszetei díszítenek. Rézkarcokat, metszeteket tartalmazó albumok, sorozatok között kiemelkedő a két olasz mester, Giovanni Battista és Francesco Piranesi 29 kötetes sorozata, Hodges indiai aquatintái, egy ókori görög vázakép gyűjtemény, vagy a különböző múzeumok kincseit bemutató értékes kiadványok: A sok, kézzel metszett és színezett anatómiai, állattani, botanikai, térképgyűjtemény ugyancsak növeli a gyűjtemény értékét.
Figyelmet érdemelnek a régi könyvkötések is. A gótikától a szecesszióig jóformán minden könyvkötészeti stílus megtalálható.
A Teleki-Bolyai könyvtár több ezer régi könyvjegyet tart számon. Az állomány szinte valamenynyi kötetében megtalálható Teleki Sámuel négyféle, feleségének kétfajta és a református Kollégiumnak három különböző ex librise. Emellett számos könyvben megmaradtak az előző tulajdonosok (magángyűjtők, intézményi könyvtárak) könyvjegyei is. E gazdag gyűjteményben az ex librisek szinte minden fajtájával találkozunk, az egyszerű, csupán a gyűjtő nevét viselő szalagtól, a dúsan díszített, heraldikus könyvjegyeken át az arcképes lapokig. A legrégibb ex libris 1568-ból való, s az ajándék könyvjegyek csoportjába tartozik, de vannak reprezentatív könyvtárbelsőket ábrázoló könyvjegyek, beszélő ex librisek, melyek a gyűjtő nevének képes megjelenítését ábrázolják. A legkülönfélébb grafikai és sokszorosító eljárással készült ex librisek sajátos módon ötvözik a művészi kivitelezést az ex libris rendeltetéséből fakadó bibliofil üzenettel.
Kéziratos állomány. 1860-ban egy szerencsés véletlen folytán került a marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtárába az a 14. század elejéről származó pergamen kódex, melyet megmentőjéről, Koncz Józsefről neveztek el. Ez lett a könyvtár legbecsesebb, legrégibb darabja, ugyanis a latin nyelvű kézírásos Biblia őrzi a hatodik magyar nyelvemléket. A hatsoros szövegemlék, egy másik töredék sorral és néhány glosszaszerű bejegyzéssel összesen 55 magyar szót tartalmaz. A szakemberek megállapítása szerint a beírás az 1410-es évekből való. Jelentős, hiszen kitölti azt a hézagot, amelyik a Jókai kódex és a 15. század közepéről ismert, nagyobb terjedelmű magyar szövegemlékek között eddig tátongott. Természetes, hogy a Marosvásárhelyi Sorok és Gloszszák11 néven ismertté vált hatodik magyar nyelvemlék jelentősen növeli az anyakódex jelentőségét.
Említésre méltó a Teleki Téka Ars Medica címen ismert, 16. századi orvosi tárgyú kézirata is, mely az emberi test betegségeit és gyógyítását magyar nyelven tárgyalja mintegy ezer oldalnyi terjedelemben.
A Téka őrzi Teleki Sámuel levelezésének egy részét és a könyvgyűjtéssel, könyvtárteremtéssel kapcsolatos levéltári anyagot. Minthogy a levelek egy része neves külföldi tudósoktól, a hazai és egyetemes művelődési élet számottevő képviselőitől származik, ez a hagyaték jóval túlnövi intézménytörténeti jelentőségét.
A könyvtár talán legjelentősebb kéziratos hagyatéka a két Bolyai közel 20 000 oldalnyi eredeti kézírása. Ki nem adott írásaik, a megjelentek kéziratai. Jegyzeteik a nem-euklideszi geometria megteremtőjének, Bolyai Jánosnak és apjának, Bolyai Farkasnak sokirányú érdeklődéséről tanúskodnak.
Hiányzó könyvek. Talán egyetlen régi könyvtár sem dicsekedhet azzal, hogy eredeti állománya sértetlenül kiállta az évszázadok viharait. Az is előfordul, hogy bibliofil ritkaságok megszállott könyvrajongókat a "széptolvajlás" bűnébe csábítanak. Leleményes könyvtulajdonosok ez ellen úgy is védekeztek, hogy a könyvtárukba belépőkre bevarrt újjú köpenyt adtak. Teleki Sámuel egyszerűbb megoldáshoz folyamodott. Könyveit drótháló mögé helyeztette, könyvtárosait pedig szigorú törvénykezéssel kötelezte a drága portéka vigyázására: "a tolvajok és a könyvek megcsonkítói a könyvtárból tiltassanak ki" - szól az 1789-ben hozott intézkedés. "Kár vagy hanyagság vétsége esetén a gondnokot, a gyámot, illetve a könyvtárőrt idézzék törvénybe. "12
Mindezek ellenére a Téka két legértékesebb ritkaságáról ma már csak a régi nyilvántartások beszélnek. Az egyikről, a 16. századi európai könyvkiadás ritka értékétől a könyvtárnak még Teleki életében meg kellett válnia. Serveto Miquel Christianismi Resfitutioja még a megjelenés évében a bíróság elé került, s a szerzővel együtt a genfi tanács 1553 októberében máglyán égette el az eretneknek tartott szerzőt és könyvét. Mindössze három példány menekedett meg a lángoktól. Nem csoda, hogy amikor az egyik felbukkanása Teleki Sámuel tudomására jutott, mindent megtett, hogy a ritka kincset könyvtára számára megszerezze. Közel húsz esztendeig levelezik ez ügyben, míg végre sikerült megkapnia a könyvet. Bár az előző tulajdonos a kötet címlapjára írta: "ülly veszteg itt, ha ollyan szép vagy" - Teleki könyvtárában sem maradhatott meg a hányatott sorsú könyv. Keresztes József kortárs krónikaírótól tudjuk, hogy a kancellár Teleki "anno 1789, a felséges II. József császárnak parancsoló kérésére a bécsi bibliothékának ajándékozta".13 Ma tehát a Teleki supra librosával ellátott kötet a bécsi Nationalbibliothek ritkaságai között található.
Ennél még messzebbre sodródott a könyvtár talán legértékesebb könyve, a Mátyás király könyvtárából származó Tacitus-kódex.14 Az erdélyi könyvtárak egyetlen corvináját Teleki Strassburgban vásárolta. Századunk harmincas éveinek derekán azonban Teleki egyik méltatlan utódja, a könyvtár akkori gondnoka, megszegve a könyvtáralapító testamentumában foglalt meghagyásait, a corvinát négy más középkori kódexszel együtt külföldön, saját hasznára értékesítette. Így került a Tacitus-kódex New Havenbe, a Yale Egyetem tulajdonába.
Az utóbbi évek sem kímélték a könyvtár integritását. 1975-ben egy meggondolatlan országos intézkedés elhamarkodott végrehajtásaként a Téka 38 miscellaeás kötete, azzal az indoklással, hogy kéziratos anyagot is tartalmaznak, a marosvásárhelyi Állami Levéltár tulajdonába került.

A könyvtár működése, használata

A Teleki Téka 1802 őszétől nyilvános közkönyvtárként működik, ami azt jelenti, hogy a gyűjteményt az elmúlt közel kétszáz esztendőben az olvasók korlátozás nélkül használták. A megnyitás után meghonosodott az a szokás, hogy a Téka teremkönyvtárát a látogatók megtekinthetik. Ugyanígy látogatták régen a Református Kollégium gyűjteményét is. Ez a szokás megszűnt azzal, hogy az állományt a Téka épületébe költöztették.
A két könyvtár vendégkönyveiben sokezer hazai és külföldi név között a magyar művelődéstörténet sok rangos képviselőjével találkozunk. Járt itt Kazinczy Ferenc, Aranka György, Bolyai Farkas és Bolyai János, Köteles Sámuel, Gecse Dániel, Tolnai Lajos, Petelej István. Megfordult a könyvtár falai között Gárdonyi Géza, Benedek Elek, Bartók Béla, Márai Sándor, s szinte kötelező módon mindenki, aki az 1876-ban alakult Kemény Zsigmond Társaság meghívására Marosvásárhelyre látogatott.
Marosvásárhelyen meghonosodott az a szokás is, hogy magánemberek, testületek elhozzák vendégeiket a Téka megtekintésére. Az utóbbi években a város középiskolás diákjai, főiskolai hallgatói csoportosan látogatják a könyvtárat, s ilyenkor szakmai vezetés mellett nemcsak a könyvtárban őrzött kultúrtörténeti kincsekkel ismerkednek, hanem gyarapítják általános könyv-, nyomdatörténeti ismereteiket is.
Az olvasóteremben elvileg a gyűjtemény egésze kutatható. Az állományt jellegénél fogva nem lehet kölcsönözni, legfeljebb az újabb kiadványok közül, esetenkénti elbírálással könyvtárközi kölcsönzést végzünk. Az olvasóterem melletti iroda polcain pár száz kötetes kézikönyvtár áll a kutatók rendelkezésére.
A Teleki-Bolyai könyvtár állományát összetevő gyűjtemények megmaradtak a maguk egységében. Eltérően más tradicionális könyvtáraktól, itt nem történt meg az anyag bibliofil vagy más szempontok szerinti szelektálása. A kéziratos anyag egy részét kivéve, az állományok megmaradtak eredeti állapotukban. A pontosabb feltárás, hozzáférhetőség érdekében természetesen sokféle katalógus és különböző bibliográfia készült.
A Teleki Téka nyomtatott katalógusa mellett megmaradt a Református Kollégium könyvtárának egykori szerzői betűrendes katalógusa is. A hatvanas években elkészült a könyvtárba került többi állomány katalógusa és velük párhuzamosan épült az ETO szakkatalógus is. A bibliofil értékek számbavétele érdekében külön katalógusokat állított össze a könyvtár: ősnyomtatványok, kéziratok, 16. századi nyomtatványok, régi magyar és román könyvek, periodikák, évkönyvek katalógusai. Az utóbbi években készült el a nyomdászkatalógus, amely országok és ezen belül műhelyek szerint tartalmazza a régi nyomtatványokat. Külön katalógus született a könyvekben lévő ex librisekről, a 16-17. századi nyomdászjelvényekről.
Az állomány tematikai összetételének finomabb lebontását célozzák az évek során készített tematikus bibliográfiák.
Az állománygyarapítás, mint említettem már, elenyészően kicsi. Ma a Teleki-Bolyai könyvtár a Maros Megyei Könyvtár részlegeként működik. Az anyakönyvtár költségvetéséből kiutalt pénzösszeggel évente néhány száz új könyvet lehet vásárolni. Időszaki kiadványok megrendelésére 1974 óta nincs lehetőség, saját kiadványok hiányában cserekapcsolatokat sem tud létesíteni a könyvtár. A külföldi nyomtatványok az Országos Széchényi Könyvtár és az Akadémiai Könyvtár adományai révén kerülnek be a könyvtárba.
Természetesen ideális beszerzési lehetőségek között is csak egy egészen pontosan körülhatárolható gyűjtőkörben történne az állománygyarapítás. Elsősorban arra a szakirodalomra lenne szükség, amely segítené a könyvtárban történő tudománytörténeti búvárkodást és biztosítaná az állomány modern követelményeknek megfelelő további feltárását. Ugyanakkor az egész könyvtár új, korszerű számítógépes feldolgozása sem várathat sokáig magára, hiszen enélkül az állomány sajátos értékei nem tudnak majd beépülni a hazai és külföldi szakbibliográfiákba.

Irodalom

  1. Utrecht, 1761. nov. Teleki Sámuel levele Jakob Christoph Beckhez. A levél eredeti latin nyelvű fogalmazványa a Teleki Tékában. Jelzete: Tf-1169 Ms.285. Leközölve: Teleki Sámuel és a Teleki Téka. A leveleket válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Deé Nagy Anikó. Bukarest,1976. 66-67.
  2. Sárd, 1764. ápr. Teleki Sámuel levele Kollár Ferenc Ádámhoz. A levél latin nyelvű fogalmazványa uo. Leközölve uo. 68-69.
  3. Sáromberke, 1770. jún. Teleki Sámuel levele J. Chr. Beckhez. A levél latin nyelvű fogalmazványa a Teleki Tékában. Jelzete: Tf-1169 MS.285
  4. Mikó Imre: Benkő József élete és munkái. Pest, 1867. 283.
  5. Részlet Mihelyes János naplójából (1794). Leközölve: Teleki Sámuel és a Teleki Téka. i.m. 203.
  6. Bibliotheace Samuelis S.R.I.Com.Teleki de Szék Pars Prima... Viennae, Excud.Fr.Markid.Pulio.Typis per Sam.Falka Bikfalvensem Transilvanum sculptis, in Typographei Baumeister,1796. XXXII.
  7. Bibliothecae Samuelis S.R.I.Com.Teleki de Szék Pars Secunda... Viennae, typis Mathiae Andreae Schmidt, 1800. III-VI.
  8. Bibliothecae Samuelis S.R.I.Com.Teleki de Szék Pars Tertia..,cum Catalogo Librorum Hungaric.conjugis desideratissimae Susannae Com.Bethlen de Iktár... Viennae, typis Antonii Pichler,1811. III.
  9. Részlet Teleki 1800-ban kelt végrendeletéből. Eredetije a Teleki Téka levéltári anyagában. Leközölve: Az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsának jelentése a Teleki-téka ügyében. Kolozsvár,1912.
  10. Catalogus Incunabulorum Bibliothecae Teleki-Bolyai, Tirgu-Mures,1971.
  11. A marosvásárhelyi sorok és a marosvásárhelyi glosszák. Bevezetéssel, jegyzetekkel közzéteszi Farczády Elek és Szabó T. Attila. Bukarest,1973.
  12. Tabula legum bibliothecariarum. Bibliothecae Samuelis Com.Teleki de Szék Pars Secunda. i.m. VII-XII.
  13. Keresztesi József: Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből. Pest,1868.115.
  14. Tacitus, Publius Cornelius: Annalium libri XI-XVI. Historiarum libri I-V. V.ö. Bibliotheca Corviniana. Budapest, 1967. 54.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)