A kutatások nyilvántartása Magyarországon

40. évfolyam, 1994. 1. szám

Kovács Mária - Kovács Emőke

A kutatások hazai nyilvántartásának helyzetéről,
mint a könyvtári tájékoztató munka kiemelten fontos területéről
szerettünk volna teljes képet adni.
A jelenlegi gyakorlat sokfélesége és az állandó változások miatt
ez nem sikerülhetett maradéktalanul.
Ezért ha valakinek hozzáfűznivalója lenne az általunk közölt cikkhez,
örömmel vesszük észrevételeit.

(A szerk.)

Hazánkban az átfogó, országos szintű kutatásnyilvántartás nem megoldott. A Miniszterelnöki Hivatal Tudománypolitikai Titkárságának vezetésévei most dolgozzák ki a koncepcióját, melyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal történő egyeztetés után a Tudománypolitikai Bizottság elé terjesztenek. Erről még később bővebben szólunk.
Összeállításunkban először a meglévő gyakorlatot ismertetjük, bár tudjuk, hogy jelen formájában már nem sokáig lesz érvényes.

Az országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) szerepe a kutatásnyilvántartásban

A magyar kutatások nyilvántartói között elsőként az OMIKK szerepéről kell szólni. A kutatási és fejlesztési feladatok nyilvántartásának szabályozására 1982-ben hozott rendelet értelmében, az OMIKK részeként működő kutatásnyilvántartási szerv "gondoskodik a bejelentett adatok gyűjtéséről, tárolásáról, nyilvántartásáról, feldolgozásáról, szolgáltatásairól, valamint az érvényes nemzetközi kötelezettségek teljesítéséről". Nyilvántartási kötelezettsége nemcsak a műszaki területre terjed ki, hanem a tudományos kutatás teljes területére is.
Az OMIKK kutatásnyilvántartó tevékenységét a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 1993. évi 9-10. száma részletesen ismerteti1. A kép teljessé tétele kedvéért vázlatosan itt is érintjük.
Az OMIKK-ban évek óta rendszeresen kiadják a magyarországi kutatóhelyek jegyzékét. Itt működik a magyar kutatási jelentések adatbázisa, az Országos Kutatásnyilvántartás (OKNY) is. A kutatókat különösen súlyosan érintő, nehéz gazdasági helyzetben a Magyarországon folyó K+F tevékenység és a hasznosítható hazai kutatói kapacitás ismertté tétele külföldön, első számú céllá vált. Ennek érdekében újabb adatbázisokat hoztak létre.
HRDIS. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) megbízásából és támogatásával megkezdték a hazai kutatási és fejlesztési szféráról tájékoztató, angol nyelvű, online szolgáltatás bővítését és korszerűsítését. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően épülő és nemzetközi adatátviteli hálózatokon keresztül hozzáférhető Hungarian Research and Development lnformation System (HRDIS) nevű adatbázis elsősorban a külföldi érdeklődők színvonalas és ingyenes tájékoztatását szolgálja2.
KUFINT. A magyar felsőoktatási intézményekről, továbbá az egyetemeken, főiskolákon, kutatóintézetekben, iparvállalatoknál és más gazdálkodó szervezeteknél folyó kutatásokról 1991 tavaszán kezdték meg az adatgyűjtést, és a végleges anyagot 1992 februárjáig állították össze. Összességében mintegy 1500 kitöltött kérdőív számítógépen rögzített adatai alapján épült fel a Magyar Kutatási és Fejlesztési Intézmények Adatbázisa (KUFINT). Az adatbázis kétnyelvű: a szöveges mezők tartalma magyar és angol nyelven jelenik meg. Évenkénti karbantartását és bővítését tervezik. A KUFINT adatbázisból online szolgáltatás az Információs Infrastruktúra Fejlesztési (IIF) hálózaton keresztül történik.
A KUFINT adatbázisból származó adatokból készült az EUROMECUM 1992-ben megjelent kötetének először közreadott magyarországi fejezete. A stuttgarti Dr. Josef Raabe Kiadó gondozásában megjelenő, EUROMECUM Felsőoktatási és Kutatóintézetek című, jelenleg már három kötetes (több ezer oldalas) kiadvány útmutatóul szolgál "az európai tudomány világában való eligazodáshoz, segítve a tudományos kutatással és fejlesztéssel foglalkozó hazai és külföldi vállalatokat és más intézményeket tervezett együttműködéseikhez a megfelelő partnerek gyorsabb megtalálásában"3. Először 1991-ben jelent meg a kötet, még meglehetősen hiányos adatokkal, mindössze néhány ország felsőoktatási intézményeit bemutatva. A kiadvány cserelapos kivitelben készült, ami megkönnyíti bővítését. Évente átlagosan 3-4-szer jelennek meg a pótlapok, amelyeket a mEgrendelőnek automatikusan megküldenek.

A Nemzetközi Technológiai intézet HUNTECH adatbázisa

A HUNTECH (Hungarian Ideas in Technology) elnevezésű, angol nyelvű számítógépes adatbázist a Nemzetközi Technológiai intézet (NETI) és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) közösen hozták létre.
Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság törvényi felhatalmazásra kezeli a Központi Műszaki Fejlesztési Alapot, melyet 1991 eleje óta pályázati rendszerben működtet. A pályázati rendszerekben sikeresen lezárult témák vizsgálata azt mutatta, hogy arányaiban kívánatos tovább javítani ezek gazdasági hasznosítását egy segítő-követő szolgálattal. Ezért 1992-től a magyar K+F vállalkozói szféra eredményeinek piacra juttatása érdekében létrehozta a Technológia Értékesítő Szolgálatot, mely díjmentesen áll az ügyfelek rendelkezésére. Feladata a hazai műszaki eredmények összegyűjtése és közvetítése belföldön és külföldön. Ennek érdekében a piaci forgalmazáshoz szükséges információkat a HUNTECH adatbázisban teszik közzé.
A Nemzetközi Technológiai Intézet a Puskás Tivadar Alapítvány támogatásával jött létre 1993 elején. Célja a Magyarország számára létfontosságú technológiák és menedzsment ismeretek átvétele külföldről, valamint a magyar tudományos és technológiai fejlesztések bemutatása. Feladatai közé tartozik az információgyűjtés és elemzés a nemzetközi technológiai együttműködés területén és az eredmények eljuttatása az intézmények és a vállalkozások számára.
Az 1991 májusa óta épülő HUNTECH adatbázis azoknak az új magyar termékeknek, kutatási-fejlesztési eredményeknek és szabad kapacitásoknak (intézményeknek) az adatait tartalmazza, amelyek nemzetközileg is versenyképesek, s amely termékekből - megfelelő pénzügyi támogatással - piacképes cikkek fejleszthetők ki.
Az adatok regisztrálása a rendszerben díjmentesen történik. A bejelentésnél a következő adatokat kell angol nyelven közölni:
- a beküldő intézmény neve, címe, telefon-, telefax-, telexszáma;
- az ügyben a kapcsolatfelvétel szempontjából illetékes személy neve, beosztása, telefon-, telefax , telexszáma, levélcíme;
- a beküldött téma, termék, szabad K+F kapacitás megnevezése;
- a jellemző kulcsszavak;
- a beküldött tétel rövid, kb. 200 szóból álló, angol nyelvű leírása;
- az esetleg szükségesnek tartott kiegészítő információk (technikai jellemzők, újdonság érték, kidolgozottság, a továbbfejlesztés tervezett irányai, ipari háttér, stb.);
- referenciák (korábbi hazai és/vagy külföldi projektekben való részvétel, publikációs helyzet, szabadalmak stb.);
- kutatási-fejlesztési kapacitás esetén a kutatói gárda létszáma, nyelvismerete, a kutató hely műszerezettsége, infrastruktúrája;
- esetlegesen: a bejelentő végezzen költség becslést az alkalmazásba vételhez, továbbfejlesztéshez szükséges anyagi eszközökről.
Az adatbázis-építéskor a NETI az adatok minimumának meglétét ellenőrzi csupán, szakmai ítéletet a bejelentésről nem alkot. A beküldött anyag információtartalmáért szakmailag és jogilag a bejelentő felelős.
A HUNTECH 1994 januárjában mintegy 1300 rekordot tartalmazott.
Az adatbázis Micro-ISIS program segítségével készül. Hozzáférni többféle formában lehet. A hazai felhasználók online üzemmódban - telefon vonal és modem birtokában - közvetlenül, vagy az X.25-ös hálózaton keresztül használhatják. A magyar szervezetek számára az adatbázis használata térítésmentes. Bejelentkezni és jelszót kérni a következő címen lehet: 1450 Budapest Pf.20. Budapest, V. ker., Alkotmány u. 25. Tel: 153-0633; Telefax: 153-2320. A küIföldi fel használók számára online módon a Gesellschaft für Betriebswirtschaftliche Information (GBI) nevű adatszolgáltató hoston keresztül érhető el. Ezen kívül mintegy 30 nagykövetségen (a tudományos és technológiai attaséknál vagy a kereskedelmi kirendeltségeken; is megtalálják az érdeklődők a HUNTECH rendszeresen frissített adatait. A NETI azt is tervezi, hogy a külföldi magyar intézetek könyvtárainak is megküldi az adatbázist, hogy az érdeklődők ott is hozzáférhessenek.
A külföldi partnerek és a magyar adatszolgáltatók között a NETI, kérésre, díjmentesen kapcsolatot teremt. Megállapodás alapján az intézet közreműködik a technológiai kapcsolatok tovább fejlesztésében is.
Az adatbázis magyar nyelvű változata most készül.
A kutatások nyilvántartásáról és az adatbázisról további tájékoztatás a fent megadott címen, dr. Tóth Ferenctől kérhető4.

A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) publikációs bibliográfiai adatbázisa.

A Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtára az egyetem munkatársai által készült publikációk (könyvek, cikkek, konferenciaanyagok, tanulmányok stb). bibliográfiai adatait rögzíti számítógépes adatbázisában, elsősorban a BME Évkönyve megfelelő kötetének számítógéppel támogatott szerkesztéséhez. Miután az évkönyv a hallgatók legértékesebb tanulmányaira vonatkozó adatokat is tartalmazza, ezeket is beépítik az adatbázisba.
Egy létrehozandó magyar kutatás-nyilvántartási rendszer üzemeltetésében döntő szerepet kívánnak vállalni a kutató intézmények a kutatást finanszírozó szervekkel való önkéntes együttműködésben. A vonatkozó adatgyűjtés, -feldolgozás, -tárolás és -szolgáltatás értékes elemmel gazdagítaná az egyetemi könyvtár tevékenységét5.

Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) szerepe a kutatásszervezésben

Az OTKA az alapkutatások támogatására hivatott; segítségével egy-egy kutatási pályázat 1-4 évre nyerhet támogatást. A támogatások fő forrása az állami költségvetésből származik. Az Alap 1986-tól 1991-ig a Magyar Tudományos Akadémia keretében működött, 1991-től autonóm testület, független mind a kormánytól, mind az Akadémiától. 1992 óta új értékelési rendszert honosított meg, mely más fejlett országokét követi. Az "abszolút objektivitás" megközelítése érdekében legalább a nagy összegű támogatást kívánó kutatási pályázatok értékelésében külföldi tudósok közreműködésével kívánnak élni. Az elkövetkező években kialakítják a támogatások felhasználásának ellenőrzését is. Minden döntésük nyilvános6.
Az OTKA az általa támogatott több ezer kutatás nyilvántartását számítógépes adatbankban végzi, ami csak belső nyilvántartás céljait szolgálja. A támogatott pályázatok jegyzékét az OTKA Hírlevél különszámában teszik közzé. Ebből a szakterületenként csoportosított kutatásokról a kutatásért felelős személy nevét, a kutatás címét, a kutatóhely nevét, a kutatás időtartamát és a támogatási összeget tudhatjuk meg.

Kutatás-nyilvántartás két minisztérium gyakorlatában

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a tárca által megkötött minden szerződésről 1986 óta vezet számítógépes nyilvántartást. Tulajdonképpen csak a Magyarországon végzett környezetvédelmi kutatások szűk rendszere fölött diszponál, melyeket a Minisztérium maga finanszíroz. A többiekről, melyekkel az OMFB köt szerződést - s a különböző szervezetek, intézmények (OMFB, OTKA, Népjóléti Minisztérium, Országos Kiemelésű Társadalomtudományi és más rendszerek) finanszírozzák azokat, és a Minisztérium csak mint zsűritag szerepel -, a Minisztérium csak tájékoztatást kap. Az összegyűjtött adatokból ,,Tárcaszintű kutatások feldolgozása" címmel évente annotált bibliográfiát adnak ki, nagy példányszámban. A kiadványt ingyenesen terjesztik, elsősorban államigazgatási szervek, de mások körében is. A fontosabb témákról külön kiadványt jelentetnek meg, szintén nagy példányszámban, s azt is ingyenesen küldik szét.
A Népjóléti Minisztérium az orvostudomány "tárcaszintű támogatásában" részesített kutatásait 1981 óta tartja nyilván, kezdetben kartonokon, 1986-tól számítógépen. A "kutatóhelyek" a tárca által támogatott egészségügyi kutatóhelyek és az akadémiai és a vállalati rendszerekben működő, egyéb egészségügyi kutatóhelyek. A nyilvántartás tartalmazza a témavezető nevét, munkahelyét, a kutatók nevét, a téma címét, a támogatás összegét és egy megjegyzés rovatot. Az adatokból összeállított kétnyelvű (magyar és angol) kiadvány rendszeres időközönként jelenik meg, a legfrissebb "A Népjóléti Minisztérium tárcaszintű támogatásban részesített témái az 1999-1993-as években" címmel 1992-ben. A könyvet megküldik a kutatóhelyeknek, témavezetőknek, a társtárcáknak (pl. környezetvédelem, közoktatás stb.), az OMFB-nek, sőt a külföldi magyar követségeknek is. Külön nyilvántartást vezetnek a nemzetközi kapcsolatokról. Az 1986-1990 közötti periódus beszámolóinak összefoglalója most készül, minden kutató egyéni stílusú leírásában, saját szemléletét tükrözve.
A tárca eredetileg prioritásokat ír ki a pályázók részére, szakmai kollégiumok, különféle társaságok, nagyobb kutatóhelyek stb. véleménye alapján, s az ezekből kialakuló prioritási rend szerből kiindulva írják ki a pályázatot. A beérkezett pályázatokat nyilvántartásba veszik, a könyv be a támogatást elnyert pályázatok kerülnek.
A pályázatok bírálati rendszere is több lépcsős. Először a 12 szakmai bírálóbizottság (80 fő) készíti el javaslatát, majd ezt egy kb. 32 főből álló Tudományos és Kutatásetikai Bizottság tárgyalja meg, utána további javaslatot tesz a 6-7 fős Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségéhez - ők továbbítják a miniszterhez, aki a végső döntést meghozza.
A kutatás félidejében ellenőrzik eredményeit, ha nem sikeres, a tárca meg is szüntetheti. Minden a teljes nyilvánosság előtt zajlik: tudható, hogy ki, mire kapott támogatást, s a nyilvánosságnak az eredményt is joga van megismerni. A nyilvánosság erkölcsi dicsőséget is jelent, olyannyira, hogy gyakran még azok is, akik nem kaptak anyagi támogatást, kérik adataik felvételét a nyilvántartásba. Az egészségügyi nyilvántartás, úgy látszik, egészségesebben működik, mint más intézményeké - ahogy ez a következőkből majd kitűnik.

Az országos kutatásnyilvántartás tervei, problémái

A kutatási és fejlesztési tevékenység országos nyilvántartásának rendezésével foglalkozó, ma is érvényben lévő 1982-es rendelet "a természet-, a műszaki, az orvos-, az agrár- és a társadalomtudományi kutatási és fejlesztési (kutatás nyilvántartás] adataira terjed ki"7 , beleértve a tudományos fokozatok elérése alapjául szolgáló értekezések adatait is. A rendelet többek között meghatározza, mennyi időn belül, milyen adatokat kell bejelenteni, és ki felelős a bejelentésért. Az országos kutatás-nyilvántartást végző szerv, mint már említettük, az OMIKK részeként működik. A rendelet végrehajtásáért az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) elnöke felelős.
Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy bár a szerződések előírták a kutatóhelyek bejelentési kötelezettségét, mégis a kutatóhelyeknek kevesebb mint a fele teljesítette azt. "A rendszer tulajdonképpen sosem működött" - vallja Bernát István, a Tudománypolitikai Titkárság főtanácsosa. "A tudomány területén gyakran megjelennek olyanok is, akik nem a feladat iránti lelkesedésből, hanem anyagi érdekből vesznek részt egy kutatásban, és egy témát többfelé is értékesítettek. Egy korszerű és nyilvános hozzáférésű nyilvántartási rendszer nem engedné meg, hogy egy látványos témáról több bőrt is lenyúzzanak."
A rendelet azonban él, és pillanatnyilag az OMIKK semmi céltámogatást nem kap, dolgát társadalmi munkában végzi. A még "lendületből" beérkező bejelentések száma 1992-ben is 5-600 körül volt. Időközben megváltozott a világ. Jelenlegi jogi berendezkedésünkben nincs mód a bejelentést központilag kötelezően előírni.
A Miniszterelnöki Hivatal Tudománypolitikai Titkársága megbízása alapján a Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (TÁRKI) elkészítette és megjelentette a Társadalomtudományi Kutatások Magyarországon 1986-1991 c. könyvet. Az elektronikusan hozzáférhető adatokat adatbázisokból vették át. Ahol erre nem volt mód, ott kérdőíveket küldtek szét. A több mint 1500 kérdőívből 800 fölött volt a kitöltve visszaküldött kérdőívek száma. Hiányoznak tehát az adatbázisból a többi kutatások és azok, amelyek egyik fenti nyilvántartásban sem szerepeltek. E hiányok ellenére, "jelenleg ez a legátfogóbb, társadalomtudományi kutatásokra vonatkozó adatbázis az adott időszakra" - olvashatjuk a kötet bevezetőjében. A különböző forrásokból származó adatok, illetve az adatbázisok heterogenitásából következik, hogy a kiadványban szereplő kutatások információtartalma nem egyforma. Azonban a munka elsődleges célja nem a kötet, hanem a folyamatosan karbantartható számítógépes adatbázis létrehozása volt. A kiadvány 1003 tétele azonban így is átfogó képet ad az adott időszak társadalomtudományi kutatásairól. Hasznosan forgathatja mindenki, aki tájékozódni szeretne arról, hogy egy-egy témának ki a szakértője, milyen szakterületen, milyen kutatások folynak, és a kutatók megtudhatják belőle, hogy kollégáik mivel foglalkoznak.
A 689 oldalas vaskos kötetnek rendkívül pozitív visszhangja volt. Segítségével két alapvető megállapításra jutottak:1. nagy szükség lenne finanszírozási adatok szerepeltetésére ; 2. bár a kérdések az elért eredményekre irányultak, a válaszok csak a célkitűzéseket tartalmazták. Tekintettel arra, hogy a kutatásokat közpénzből finanszírozzák, fontos lenne az eredményekről is képet kapni, és arról, azok hol és hogyan hasznosulnak?
A kötet új kiadását is tervezik, kiterjesztve más tudományokra is. Előtte azonban tisztázni szeretnék, hogy mit is várnak el egy ilyen nyilvántartási rendszertő!? Milyen legyen az új, javított kiadás? Miután az eredeti jogszabály működésképtelen, milyen eszközökkel lehetne a kutatókat legalább a közpénzből finanszírozott kutatási adatok benyújtására rábírni? Fontos, hogy a kérdezési rendszer korszerű legyen, ami illeszkedik a nyugat-európai rendszerekhez, hogy majd azokkal összekapcsolható legyen.
E problémákkal kapcsolatban megbeszéléseket tartottak, melyeken az OTKA is részt vett. Felvetődött, hogy milyen szférára terjeszthető ki a kutatás bejelentési kötelezettsége, és milyen kérdéseket tartalmazzon a rendszer? Megegyeztek abban, hogy a magyar kutatásokról egy rendszer létrehozása a legfontosabb állami, Tudománypolitikai Bizottság szintű feladat. A közpénzekből, pályázati rendszerrel támogatott kutatások bejelentési kötelezettségét a pályázat feltételeként talán elő lehet írni, különben senki nem lesz képes a bejelentést behajtani. Későbbiekben elengedhetetlen lesz az állami pénzből finanszírozott kutatások (az intézményekben végzett kutatások is közpénzből táplálkoznak!) nyilvántartásának kötelezővé tétele. A magánszféra részére másfajta módszereket kell kitalálni, hogy az önkéntes bejelentés érdekükké váljon (pl. a publicitás hasznosságának hangsúlyozása).
Több szakértő bevonásával az OMIKK, a TÁRKI és a Budapesti Műszaki Egyetem olyan kérdőívrendszert kíván kialakítani, ami ellentétes követelményeknek is eleget tesz. A kérdőív egyszerű, a nyugat-európai rendszerekkel is kompatibilis, így jól illeszkedik a nemzetközi rendszerekhez. A TÁRKI évente különszámok kiadását tervezi, melyek a pályázati rendszerekkel is foglalkoznak, mivel eddig csak azt közölték, mely témák nyertek támogatást. Szeretnék most kibővíteni a kutatásokról szóló beszámolókkal, hogy az eredmények is nyomon követhetők legyenek.
Sajnos, jelenleg kutatói körökben nagy a bejelentéssel szembeni ellenállás: "ez bürokratikus tevékenység, minek". Vagy: "a kutatók 20 millióért elvégzik a kutatást, de ha egy oldalban össze kell foglalniuk, azt már nyűgnek érzik". E tényezők a megoldás ellen hatnak. Pedig külföldi példákból8 is nyilvánvaló, hogy egy kutatásnyilvántartási rendszer lehet többcélú, ezeknek csak egyike a közpénzek hasznosításának áttekinthetősége. Az adatok nélkülözhetetlenek, amikor a kutatócsoportok egymással kapcsolatot akarnak felvenni, vagy egyes kutatók partnert keresnek, esetleg megbízók kívánnak egy teamet összeválogatni.
Amíg nincs jogi döntés, a magánszférában megegyezéses alapon kell működni, aztán összekapcsolni közpénzű, magánpénzű finanszírozású kutatások adataival.
A külföldi helyzetről készült összefoglalást a szám Kitekintés rovatában olvashatják.

Irodalom

1. ÁBRAHÁM Ferencné: A magyar kutatási és fejlesztési intézmények adatbázisa és az EUROMECUM kiadvány. In: Tudományos és műszaki tájékoztatás, 40.évf. 1993. 9-10 .sz. pp. 401-403.

2. Új K+F adatbázis az OMIKK-ban. In: 3T. Tudomány, technika, tájékoztatás. 4.évf. 1993. 28 sz. júl. 13.

3. ÁBRAHÁM Ferencné: A magyar kutatási és fejlesztési intézmények adatbázisa és az EUROMECUM kiadvány. In: Tudományos és műszaki tájékoztatás, 40.évf. 1993. 9-10.sz. pp. 402.

4. TÓTH Ferenc (NETI) közlése alapján

5. VÁSÁRHELYI Pál: A BME Központi Könyvtár és könyvtári hálózat fejlesztési stratégiája. In: Műszaki egyetemi könyvtáros, 29.évf. 1992. 1-2.sz. pp. 13-15.

6. ANDORKA Rudolf - GILYÉN Elemérné: Másfél év után. In: Tudományos és műszaki tájékoztatás, 39.évf. 1992. 11-12.sz. pp. 511-512.

7. 30/1982.(VIl.19.)MT sz. rendelet a kutatási és fejlesztési tevékenység országos nyilvántartásáról.

8. Current research documentation : Proceedings. - Bergen :. Norwegian Computing Centre for the Humanities, 1991.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)