40. évfolyam, 1994. 1. szám 		Archívum

Folyamatban levő kutatások nyilvántartása külföldön

Kovács Mária

A norvégiai Bergenben, egy nemzetközi konferenciára 1991-ben tizenegy ország képviselői gyűltek össze, hogy országuk kutatásnyilvántartásának eredményeit, problémáit bemutassák, és egy nemzetközi hálózat létrehozásának lehetőségét megbeszéljék. Nyolc ország számolt be arról, hogyan birkóznak meg különböző kutatási központjaik nyilvántartásaikkal, és hogyan látják a jövő (közös?) megoldását1.

Ki és hogyan?

Angliában a hatalmas tömegű adat sok átfedést takar - ugyanazt az információt több helyen is rögzítik, különböző módokon (még a családi neveket is többféleképpen írják). A rögzítés módját az adatok használati célja befolyásolja. Ugyanazok az elnevezések is változó jelentésűek, pl. egy projekt "kezdési dátuma" lehet valódi idő, lehet a rögzítés ideje, vagy a projekt jelen, eredeti, vagy befejezett állapotáé. Amikor az adatokat egy meghatározott cél érdekében felveszik, nem tűnnek fel e következetlenségek, de annál hamarabb kibukkannak, amikor később más célokra szeretnék használni őket.
A kutatásokat a kutatócsoportok évi jelentései és egyéb rendszerek tartják nyilván, mint pl. BEST (British Expertise in Science & Technology), vagy GRIB (Current Research in Britain); Kutatási Tanácsok és felsőoktatási intézmények kivonatai, katalógusai, indexei. A legjobb megoldásnak mindezideig az EXIRPTS programot tartják2.
Dániában 1970 óta a DANDOK (Danish Committee on Scientific and Technical Information and Documentation) tartja nyilván a kutatásokat, 1988 óta saját adatbázisában. A DANDOK egyenként állapodott meg a különböző kutatást végző intézményekkel, hogy adataikat beszolgáltassák. Mindegyikük saját adatbázisát csatolja, így a kereső választhat, hogy a teljes adatbázisban, vagy csak az albázisok valamelyikében keres. A rögzítés formátumához nemzetközi szabvány hiányában saját szabványukat, az ENSZ különböző nemzetközi bibliográfiai információs rendszereit (INIS, AGRIS) véve alapul alkották meg. A DANDOK-nak 1991-ben már 12 tagja volt.
Finnországban 1987-ben végeztek felmérést az ország különböző kutatásnyilvántartási rendszerei körében - a kérdőívekre érkezett válaszok 40, már létező és 35 alakuló kutatási jegyzéket jelentettek. A felmérés többek között kimutatta a fokozottabb közreműködésnek, az átfedések megszüntetésének és egy közös katalógusnak a szükségességét. 1989-re az ajánlott adatelemek és prezentálásuk egységesítésére létrehoztak és el is fogadtak egy szabványt, és szétosztották az érdekelt intézmények között. Sajnos, a régi nyilvántartások (mint pl. a Tudományos Akadémiáé) és azok, amelyek bizonyos célra jöttek létre, nem fogják struktúrájukat könnyen megváltoztatni. Az sem valószínű, hogy valaha valamennyi jegyzék egyetlen nyilvántartásban megjelenhet. De azért fokozatosan közelednek a végső célhoz, egy nyilvántartások nyilvántartásának megteremtéséhez, ami aztán csatlakozhat egy közös északi regiszter regiszteréhez.
Norvégiában a Kutatási Tanácsok kezdték meg az információ gyűjtését különböző területeken végzett tevékenységeikről - pl. a Norvég Tudományos és Ipari Kutatások Királyi Tanácsa rendszeresen kiadta kutatási katalógusait, és saját finanszírozású projektjei részére egy adatbázist is létrehozott. A 80-as években a Norvég Tudományos és Humán Kutatási Tanács egy kutatási dokumentációs rendszert alakított ki, a Kutató Tanácsok Közös Bizottsága pedig elindított egy adatbázist, ami 5 norvég Tanács kutatásait tartalmazta. Az egyes kutatási területeken végzett munkákról rendszeresen kiadják katalógusaikat, melyeket sokkal többen használják, mint a szélesebb területeket magukban foglaló jegyzékeket. A közeljövőben az egyetemek is egy közös adatbank létrehozását tervezik.
Igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a tagok közti cseréhez szükséges, a kutatómunka ismételt, többszörös elvégzését megakadályozó hálózatok kialakításának. Ehhez még egy közös formátumot rögzítő szabványt kell létrehozniuk.
A német kutatási adatbázisok három alapkérdésre adnak választ: ki, hol, mit? A Szövetségi Kormány 1990-1994 között indított el egy információs programot valamennyi német dokumentációs tevékenység összefogására. Problémáik: a különböző adatbázisok különböző tárgykörök körül működnek, többségük csak államilag finanszírozott kutatásokat regisztrál, holott ez a különböző országokban végzett kutatásoknak csak kis része, a nagyobbik részét az ipari és magánintézetek végzik - ezek pedig nem hajlandók információt adni. Ez vezet el a jövő másik problémájához: hogyan lehet az adatokhoz hozzájutni? Kérdőívek segítségével, vagy közvetlenül a szponzoroktól. Végül a különböző formátum, tartalom, osztályozási rendszer, a tezauruszok és nyelvek is elválasztják a használót a bázistól. A megoldást a CERIF (Common European Research Information Format)-ban látják.3
Hollandiában 1988-ban hoztak létre egy országos adatrendszert, a Kutatási Információs Ügynökséget (NBOI), amely információt nyújt bárkinek, beleértve a kormányt is. Hálózaton alapul, ezt az Ügynökség működteti. A hálózat tagjai saját adatbázisukban rögzítik a folyamatban levő kutatásokat, s onnan egy közös bankba másolják át őket. Minden tag más témával foglalkozik. Az iroda koordinálja a résztvevők működését és az adatok szótárának irányítását. A folyamatban levő kutatások adatait kb. 50 intézmény rögzíti sajnos ahány, annyiféleképpen... A kutatók sokallják az ismételt kérdőíveket, az adatok megbízhatatlanok, a használó nem igazán jut hozzá a keresett tájékoztatáshoz. Ennek a sokféle szervezetnek, azért vannak közös adatelemei, ezek képezik az NBOI-hálózat együttműködésének alapját, végterméke a Hollandiában Folyamatban Levő Kutatások Országos Közös Adatbankja. Az iroda a minőség ellenőrzésével is foglalkozik, szabványok szabályozzák a projektleírás modelljét, aktualitását és revízióját, illetve naprakész állapotban tartását. A kutatók neveinek formáját a nemzetközi szabvány szerint készítik. Ismételt kérdőívek elkerülése érdekében egységesített módszert dolgoztak ki (COMBIFORM). Végül ahhoz, hogy minél többen és sikeresebben használják, ismerniök kell az adatbank célját, lehetőségeit és korlátalt, egyszerű parancsnyelvet kell kialakítaniuk és megfelelő gazdát találniok.
A csehek beszámoltak az akkor még csehszlovák információs struktúráról és online szolgáltatásairól. A világháború óta két információs rendszert fejlesztettek ki, az Egységesített Könyvtári és a Tudományos és Műszaki Információs Rendszert. Ez utóbbi koordinációs központjaként működött a CESTEI (Centre of Scientific, Technical and Economic Information), ezen belül (1981-) a CTB (Central Technical Base), s ennek keretében a NCADE (National Centre for Automated Data Exchange) (1982-) biztosította az online hozzáférést a belföldiekkel együtt a külföldről importált adatbázisokhoz. Csehszlovákiában 1990-ig 600 adatbankhoz 16 online szolgáltatás (ebből 6 kelet-európai) állt rendelkezésre.
Kilenc volt szocialista ország adataiból épült fel a MISON (International Social Sciences Information System, székhelye a moszkvai Akadémián). Ez 1985-től működött, 15 adatbázissal és kb. másfélmillió annotált bibliográfiai rekorddal, melyek a tagok által beszerzett, az egész világon kiadott társadalomtudományi irodalmat tartalmazzák.
E beszámoló idején már megkezdődött a központosított rendszerek lépésről-lépésre való leépítése. Az NCADE-t az új Információs Szolgálati Osztály vette át (megnövekedett szolgálati területtel), a MISON adatbázist már csak Bécsen keresztül lehet megközelíteni, és 1991 végén két amerikai céggel kötöttek szerződést egy nyilvános adathálózat létrehozására. Azóta már maga Csehszlovákia sincs többé. De a csehek és szlovákok csak központosított hozzáféréssel juthatnak nyugati online bázisokhoz - lemaradásukat az európai színvonal mögött 10-15 évre becsülik, ennek gyors behozására egyelőre nincs remény, csak a gazdasági helyzet javulása és az adminisztrációs akadályok eltüntetése után.
Franciaországban most dolgoznak egy, a folyamatban levő kutatások adatbázisainak létrehozását tervező javaslaton. Egyelőre közös adatbank, valamennyi egyetem és kutatóintézet kutatásainak nyilvántartására még nincsen, de működik néhány kisebb, mint pl. a Telelab. Ez egy központi "csomópont", mely 8500 kutatási egységről szolgáltat információt (ebből 4500 a felsőoktatásban, 3000 nyilvános kutatóintézetben és kutató központban, 1000 pedig magáncégnél található). Az információt a francia Kutatási Minisztérium gyűjti össze, az intézményekhez küldött - meghatározott formátumú - kérdőív segítségével. A Telelab sikeres, elsősorban könnyű megközelíthetősége miatt (a Minitel hálózaton keresztül). Havonta több mint 4000-en használják. Örömmel vették ők is a CERIF rendszer megszületését: bevezetését megkezdték.
Flandriában (Belgium északi, hollandul beszélő része) 1984 óta az IWETO (Inventory on scientific and technological research in Elanders) adatbázis köti össze a flamand egyetemi intézetek, az Egyetemek Közös Tanácsa és a flamand kormány tudományos és műszaki kutatásainak nyilvántartását. Elsődleges céljuk az egyetemeken elvégzett és folyamatban levő tudományos kutatási projektek regisztrálása volt, majd később kiterjesztették az egyetemi intézetekre, a köz- és magán kutatóközpontokra is (IWETO Projekt). Az inventár nyilvántartja a különböző kutatóközpontoknál igénybevehető szaktudást és a kínált szolgálatokat (IVVETO Expert), 1988-tól a flamand kutatók külföldi kooperációit (IWETO International), és 1990-től számbavették a legmodernebb (és legdrágább) kutatási felszereléseket is (IWETO Equipment). Működésének alapelvei: megbízható, teljes és állandóan naprakész, fedjen le minden kutatási területet, és adatai legyenek bárki számára könnyen visszakereshetőek. Hat évi működés után az adatbank koordinációját a Minisztérium vette át. A jövőben az államilag támogatott ipari kutatásokat is regisztrálják, a befejezett projektek archívumait is hozzáférhetővé teszik, a nemzetközi adatbázisokkal kapcsolatot létesítenek. Tudománypolitikai és irányítási eszközként való használhatósága érdekében az IWETO adatbankra alapított tudományos statisztika kialakítását is tervezik. Az európai adatbankok harmonizálását célzó törekvésekhez boldogan csatlakoznak.

Nemzetközi együttműködés

A NORDINFO (1981-) az északi országok együttműködéséből született. Első lépésként minden országnak saját nemzeti nyilvántartási rendszert kellett létrehoznia, mégpedig közös szabvány bevezetésével, melyben rögzítették, milyen adatokat tartalmazzanak a nyilvántartások.
Az EXIRPTS (Exchange of Information on Research ProjecTS) 1987-ben indult. 8 ország (Kanada, Francia-, Német-, Olaszország, Japán, Svájc, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok) 9 kutatóintézményét köti össze - ezt tartják eddig a legjobb megoldásnak, ha teljes választ nem is ad, mivel csak az egyes országokból résztvevő szervezetek által támogatott kutatásokat fedi.
Az EXIRPTS tudományos és műszaki kutatást finanszíroz. Tagjai megállapodtak, hogy adataikat rendszeresen, szabványos formátumban, elektronikus postán küldik meg. Ezekből minden tag felépíti saját adatbázisát, és hozzáférhetővé teszi saját országában. Ez a Nemzetközi Katalógus. A használó utána érintkezésbe léphet magával a kutatóval, vagy további adatokat kérhet a támogató intézménytől. A kérdéseket és válaszokat az ENID Protocol (EXIRPTS Nodal Interchange Definition Protocol) által meghatározott formában használt elektronikus posta továbbítja. A katalógus adatait mindenkitől angolul kérik, s ez egyelőre megnehezíti a kutatók helyzetét.
A CONCISE (COSINE Network's Central Information Service for Europe) hálózat 1992-ben már 18 ország háromnegyedmillió kutatója számára tette lehetővé az elektronikus információcserét a PARADISE-el közösen, mely ezidáig - az X.500 elektronikus tartalomjegyzék-szolgáltatásban - a világ legnagyobb kísérlete volt. Mindkettő a COSINE (Cooperation far OSI Networking in Europe) európai együttműködési program része. A CONCISE szolgáltatást egyetemi és a vele kapcsolatban álló ipari és kereskedelmi kutatók vehetik igénybe, az Európai Közösségen kívül Ausztria, Finn-, Svédország, Norvégia, Svájc és a volt Jugoszlávia államai. 750 ezer potenciális használójának számát az USA-val való összeköttetés (Interneten keresztül) tovább növeli. Első használói (1991-) még csak elektronikus postán keresztül cserélhettek információt, de azóta már párbeszédes üzemmódban is megközelíthetik és mozgathatják az adatállományt. A kormányok által finanszírozott CONCISE szolgáltatás 1992 végéig ingyenes volt, utána önfenntartóvá kellett válnia.
Az említett PARADISE (Piloting a Researchers' Directory Service for Europe) projekt 1990-ben indult és 1992 végéig működött. A katalógus 1000 szervezet 150 000 emberének adatait tartalmazta Európából, de kapcsolatot biztosított Ausztráliával, Japánnal és az Egyesült Államokkal is, így a regisztrált kutatók végső száma 420 000 volt. A használók mindent megtudhattak a kollegáikról, a többi kutatóról, sőt még képüket is láthatták.
CORDIS (Community Research and Deveiopment Information Service), az Európai Közösség kutatásfejlesztési információs szolgálata, egy online könyvtár, mely személyi számítógépről is elérhető. Célja az EK országaiban készült kutatási és technológiai fejlesztések ipari integrálása. A szolgáltatás 1990-ben indult, egy év alatt 2300 bejegyzett használója volt. A rendszer többek között tartalmazza valamennyi, a Közösség által szponzorált programot, ezeken belül 15 000 kutatásfejlesztési projektet, s a Közösség tevékenységéből eredő, több mint 50 000 tudományos publikációt. Átfogó, koncentrált képet ad a tervezett és folyamatban levő kutatásokról, tájékoztat azokról a szervezetekről, melyeknek munkájában mások is érdekeltek, és melyekkel együttműködés céljából kapcsolatba lehet lépni. Menüjén szerepel az RTD-Results is, mely előzőleg mint PROTEAS kísérleti modell volt ismeretes.
Az RTD-Results adatbázist az Európai Közösség támogatja a VALUE program keretében "pre-kereskedelmi" kutatási eredményeket, új technológiákat, know-how-t tartalmaz. Célja kutatásfejlesztési eredmények terjesztéséhez egy európai struktúra nyújtása, tapasztalatcsere, műszaki és tudományos együttműködés és annak ipari-kereskedelmi kiaknázása. A többi rendszertől eltérően magánadatokat is gyűjt, továbbá nemcsak a folyamatban levő kutatásokat tartja nyilván, hanem a kész eredményeiket is. A válogatás a kutatások integritásának és minőségének szigorú ellenőrzése alapján történik, az adatokat tudományos szerkesztőcsoport dolgozza fel CORDIS-szabályok alapján. A kísérleti modell PROTEAS néven 1989-től ingyenesen volt használható - 600 regisztrált használóval. 1991től már új nevén, RTD-Results adatbázisként a CORDIS-on érhető el.

Közös adatbázis az Európai Közösség részére

A konferencián hozták nyilvánosságra azt az Európai Közösség tagországai részére kidolgozott javaslatot, mely a tudományos kutatás és technológiai fejlesztés adatbankjainak összehangolását, vagyis egy "valódi" Európai Kutatási és Technológiai Közösség létrehozatalát tűzte ki céljául. Indoklása, hogy a modem kutatás forráskövetelményei óriásiak: a terhet csak több ország viselheti, együttesen - a tudományos ismeretek szintje pedig ma már olyan magas, hogy egy ország egyedül képtelen ezt kielégítően nyújtani. Ugyanakkor az információs technológia és az egyre egyszerűsödő közvetítési lehetőség meggyorsítja az információcserét. Mivel a kereskedelmi, ipari akadályok a különböző tagországok között csökkentek, a multinacionális ipari együttműködés virágzik, s így egyre nő az igény a többi ország tudásának megismerésére. Az országos adatbankok közti kölcsönös információcsere csak akkor jöhet létre, ha e nyilvántartásokat összehangolják, s ebben döntő szerep hárul az egyetemek, a kutatóintézmények és a kutatást finanszírozó szervek önkéntes együttműködésére.
Pillanatnyilag a különböző országok adatbázisai eltérő szempontok szerint épülnek fel: van, ahol egy laboratórium, van, ahol a kutatást végző személyek köré csoportosulnak az adatok. A javaslat alapján - melyet azóta az Európai Közösség el is fogadott - a rendszer mindenütt projektközpontúvá kell váljon, vagyis a kutatási tervhez kapcsolódnak az adatok. Ezeknek az adatoknak a minimális mennyiségét (plusz egy csak kívánatos mennyiséget) meghatározzák, vagyis minden kutatási terv leírásához el kell fogadniok egy közös formátumot és osztályozási rendszert. (Ezt célozza meg a konferencián többek által örömmel üdvözölt CERIF = Common European Research information Format = a Közös Európai Kutatási Információs Formátum). Hozzá kidolgoztak egy multidiszciplináris, többnyelvű osztályozási rendszert és egy tezauruszt (de a tagországok választhatják az Unesco SPINES Tezauruszt is, mely már a Közösség négy nyelvén, angolul, franciául, spanyolul és portugálul rendelkezésre áll).
Végül ajánlatos, hogy minden kutatási terv címe és leírásának rövid tartalmi kivonata a nemzeti nyelven kívül a Közösség valamelyik hivatalos nyelvén is megjelenjék.
A konferencia kitűzött ideálja egy remélt "globális ínformációs hálózat, a folyamatban levő kutatások számára" volt. Ennek érdekében a résztvevők reményüket fejezték ki, hogy a kongresszust évente rendszeresen megismétlik - a következőt lehetőleg Közép-Európában tartva.

Irodalom

  1. Current research documentation : Proceedings of International Seminar in Bergen 7-9 February 1991. Bergen The Norwegian Computing Centre for the Humanities, 1991. - 151 p.
  2. FERNHOLM, Helena: EXIRPTS, EXchange of Information on Research Projects. In: Current research documentation. Bergen, Norwegian Computing Centre for the Humanities, 1991, pp. 25-38.
  3. BEHRENS, H.: Experience with existing research databases in Germany and outlook for a possible future European Network of Research Databases. In: Current research documentation. Bergen, Norwegian Computing Centre for the Humanities, 1991. p. 123-140.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)