40. évfolyam, 1994. 1. szám |
Archívum |
Könyvtárgépesítés és ergonomia
Szemle
Fülöp Géza
A nyolcvanas évek Magyarországon is meghozták a nagy áttörést a könyvtárgépesítésben.
Ma már természetes, hogy a könyvtárban képernyők villognak, online katalógusban
keresgélünk, s hogy egyre több könyvtáros kerül "munkaviszonyba" a
számítógéppel. Korunk totumfaktuma azonban nem a leggondosabb "munkaadó",
nem kíméli munkásai egészségét. Komolyra fordítva a szót: a számítógépes-képernyős
munka számos egészségvédelmi-ergonómiai problémát vet fel.
A korszerű technika térhódításának kezdeti szakaszában a figyelem magára a gépre,
az erőforrások és műszaki feltételek biztosítására, megfelelő szoftverek kidolgozására
összpontosult. Csak a nyolcvanas évek közepe táján kezdett felébredni az érdeklődés
a gép és ember viszonya, a számítógépnek az emberre gyakorolt hatása, a munkakörülmények
iránt. Egészség- és munkaügyi intézmények, hatóságok, szakszervezetek kezdeményeztek
vizsgálatokat, felméréseket, vontak le - nem mindig egybevágó, sőt néha egymásnak
kimondottan ellentmondó - következtetéseket, s dolgoztak ki irányelveket a munkavállalók
biztonságának és egészségének védelmében. Az Európai Gazdasági Közösség 1990.
május 29-i 90/270/EEC számú irányelve azokat a minimális követelményeket, előírásokat
tartalmazza, amelyeknek a tagországokban az új munkahelyeken 1993-tól, a régi
munkahelyeken pedig négy éven belül a munkáltatóknak eleget kell tenniük.
Kockázatok, veszélyek
Azokat a kockázati tényezőket, amelyek a dolgozók egészségét
- bizonyítottan vagy csak feltételes módban - fenyegetik, öt csoportba sorolhatjuk.
Az első csoportba tartoznak azok a tényezők, amelyek fizikai ártalmakat okoznak,
az izmok, izületek, csontok, a hát, nyak, derék fájdalmát, gyulladását idézik
elő. Ezeket az ártalmakat, amelyek bizonyos mértékben a munka természetéből
következnek, nagy mértékben súlyosbítják a rosszul megtervezett és elrendezett
munkahelyi körülmények, munkaeszközök és a rosszul megszervezett munka. Mindezek
helytelen testtartásra, sok felesleges fej-, nyak- karmozgatásra, -forgatásra,
-nyújtásra kényszerítik a dolgozót. A rossz testtartás hatással van a vérkeringésre
is, és altesti fájdalmakat, vérkeringési zavarokat okozhat.
A számítógép billentyűzete jobban igénybe veszi a dolgozó kezét, ujjait, mint
a hagyományos írógép, gyakrabban okoz ínhüvelygyulladást, kéztőtáji fájdalmakat,
ujjpanaszokat. A könnyebb leütés ugyanis nagyobb sebességet diktál (akár 10-12
000 leütést óránként), s hiányoznak azok a kis szünetek, megszakítások, amelyek
a sorváltással, papírcserével járnak. Sokan a gyakran használt betűbillentyűk
kényelmetlen elrendezését is hibáztatják.
Mindezek a kockázati tényezők fokozott mértékben hatnak azokra a dolgozókra,
akik idősebb korban találkoznak a számítógéppel, akkor, amikor az izületek,
izmok kissé már megmerevedtek. (A könyvtárban rendszerint ez a helyzet.)
Sok esetben nehéz pontosan meghatározni a panaszokat kiváltó okokat. Gyakran
különböző okok azonos tüneteket váltanak ki, máskor az okok együttes hatásáról
van szó. Ezért minden esetben alaposan meg kell vizsgálni a körülményeket, a
fizikai, környezeti, pszichikai tényezőket, amelyek számításba jöhetnek.
Az a szervünk, amelyet a számítógépes, képernyős munka leginkább igénybe vesz,
a szemünk. Bár megdönthetetlen bizonyítékok nincsenek az ilyen természetű munka
szemrontó hatására - csak többé-kevésbé megalapozott feltételezések -, az vitathatatlan,
hogy a képernyő nagyon igénybe veszi és fárasztja a szemet. Az operátorok legtöbbször
a szem égéséről, viszketéséről, szemfájásról, a látásélesség csökkenéséről,
kettős látásról, káprázásról panaszkodnak.
További következmények: fejfájás, ingerlékenység, fáradtság; stressz. Legtöbbször
valójában nem a szem romlásáról, hanem a már régebbi, de fel nem fedezett szembetegség
felszínre jutásáról van szó. Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt valakit ilyen
munkahelyre osztanak be - s később is időszakonként -, alapos szemvizsgálatnak
vessenek alá. (Bifokális vagy kontaktlencsével nem ajánlatos számítógép elé
ülni, mert ezekkel a munka sokkal megerőltetőbb.)
Mi okozza a szempanaszokat?
Széles körben elterjedt tévhit, hogy a munkahelyi stressz a
magas beosztású, nagy felelősséget hordozó emberek "kiváltsága" (rosszmájúan
fogalmazva: ez az ár, amit a nagyobb tekintélyért, a magasabb jövedelemért fizetni
kell). Sajnos ez nem igaz, a hierarchia legalsó fokán is ki van téve az ember
a stressznek.
A modern életnek ez a csapása nagyon sok baj forrása lehet. (V. Colemann Stress
Control c. könyvében 194 tünetet sorol fel.) A legáltalánosabbak rövid távon:
étvágytalanság, emésztési zavarok, idegesség, ingerlékenység, álmatlanság, fejfájás,
migrén; hosszú távon: gyomorfekély, magas vérnyomás, koronaér-betegségek, depresszió,
idegösszeroppanás stb.
Az automatizálás bevezetése nyomán kialakuló stressz okait négy csoportba sorolhatjuk:
Ha a vezetők nem mutatnak kellő megértést beosztottaik panaszai,
félelmei iránt, nem kezelik megfelelően a munkavédelmi problémákat, nagy mértékben
fokozhatják azok rossz hangulatát, rossz közérzetét, a feszültséget, a stresszt.
A legtöbbet vitatott kérdés: létezik-e sugárveszély a képernyő előtt. Ez elsősorban
a terhes nőkkel kapcsolatban kap nagy hangsúlyt. Egy japán felmérés szerint
a számítógéppel dolgozó nők egyharmadának valamilyen problémával vagy szövődményes
szüléssel kell számolnia. Egy angliai felmérés azt mutatta ki, hogy a képernyős
munkahelyen dolgozó terhes nők 36%-ánál léptek fel rendellenességek (koraszülés,
a magzat károsodása stb.). Más források viszont rámutatnak, hogy ezek s más
hasonló felmérések módszertanilag hibásak, statisztikailag helytelenül voltak
kiértékelve, s a veszélyeztetettség nem nagyobb, mint más munkahelyeken.
Milyen sugarakról lehet szó?
A készülék gammasugarakat és kemény röntgensugarakat nem bocsát ki, a katódsugárcsőben
keletkező lágy röntgensugarakat pedig a képernyő szinte teljesen visszatartja.
Az operátort érő röntgensugárzás a legszigorúbb vizsgálatok szerint is jóval
alacsonyabb a természetes forrásokból származó sugárzásnál, amelynek az emberiség
állandóan ki van téve.
Az ultraibolya sugárzás, amelyet a képernyő kibocsát, elhanyagolható a Nap és
a fénycsövek sugárzásához képest.
Az infravörös sugarak és a mikrohullámok szintje nagyon alacsony. Az előbbi
kevesebb, mint egy százaléka a környezeti sugárzásnak, az utóbbi a legszigorúbb
előírásokban megengedettnek legfeljebb egy ezreléke.
A képernyő körül kialakuló alacsony frekvenciájú elektromágneses tér erőssége
a megengedettnek két ezrede.
Az elektrosztatikus tér a képernyő körül olyan gyenge, hogy nem befolyásolja
a levegő ionizációs fokát. (A levegőben található negatív és pozitív ionok aránya
- a legújabb elméletek szerint befolyásolja az emberek közérzetét, s egyes krónikus
betegek állapotát, a nőkét jobban, mint a férfiakét, az öregekét jobban, mint
a fiatalokét.)
Arra sincs perdöntő bizonyíték, hogy a képernyő káros mennyiségben bocsátana
ki ultrahangot.
A fentiek alapján tehát úgy tűnik: a képernyő előtt végzett munka semmivel sem
ártalmasabb ami a sugárveszélyt illeti - mint a mindennapi élet a rádió, televízió,
hajszárító, mikrohullámú sütő, a nagyfeszültségű vezetékek s egyéb ördöngös
találmányok környezetében, a lyukas ózonpajzs alatt.
A felsoroltak mellett van még néhány ritkán előforduló ártalom, amely a képernyős
munkahelyen dolgozókat érheti. A nagyon érzékeny emberek arcán, bőrén kiütések
jelenhetnek meg, s felléphet az ún. fotoszenzitív epilepszia (az epilepszia
nagyon ritka formája, amelyet a fény vibrálása, villogása, a képernyőn megjelenő
bizonyos alakzatok váltanak ki). Ennek a valószínűsége azonban nagyon kicsi,
mivel ezt a betegséget - hála a tévének - már gyermekkorban felfedezik.
A rosszul elhelyezett vezetékek különböző baleseteket idézhetnek elő, a felgyűlt
elektrosztatikus töltések miatt érzékenyebb embereket nem veszélyes, de kellemetlen
áramütés érheti, rövidzárlat következtében tűz üthet ki, ám ezek nem tipikusan
számítógépes ártalmak.
Egészségvédelem, biztonság, jó közérzet a képernyő előtt
Noha ma már közismertek (sokszor el is túlzottak) azok a veszélyek, amelyek
a képernyős munkahelyen a dolgozókat fenyegetik, az ergonomikus szemlélet még
nem vált uralkodóvá könyvtárainkban. S ebben nemcsak a pénzhiány a ludas - bár
vitathatatlan, hogy nemcsak Magyarországon, de sokkal gazdagabb országokban
is a könyvtárigazgatók örvendenek, ha sikerül biztosítaniuk az automatizálás
bevezetéséhez, a berendezések üzemeltetéséhez, karbantartásához szükséges alapokat,
de arra már nincs erejük, kedvük - s lehetőségük! -, hogy az ergonomikus munkahelyek
megtervezéséhez szükséges erőforrásokat is kiharcolják. Sokszor azonban nem
erről van szó. A nemtörődömség, a figyelmetlenség, az a hibás szemlélet, amely
túlbecsüli az emberek alkalmazkodóképességét, s lebecsüli a rossz, hibásan megtervezett
munkahely, a rossz körülmények okozta károkat, nemcsak a vezetők, hanem a könyvtárosok
részéről is (egy kanadai felmérés szerint meglepően kevesen tartották szükségesnek
az ergonómiai tervezést), szóval a hibás szemlélet azt eredményezi, hogy sokszor
azokat a módosításokat sem hajtják végre, amelyek nem igényelnének nagy befektetést.
Az ergonómiai szemlélet elterjedését az is gátolja, hogy számos kérdésben -
sem a veszélyforrásokat, sem a helyes megoldásokat illetően - nem alakult még
ki egységes vélemény.
Milyen körülményeket kell biztosítani a képernyős munkahelyeken?
A közvetlen munkahelynek, a munkaállomásnak (az EGK-irányelv pontosan felsorolja,
mi tartozik ide: a képernyő, a billentyűzet, az operátor/gép interfészt meghatározó
szoftver, a különböző opcionális perifériák, lemezmeghajtó, modem, nyomtató,
telefon, dokumentumtartó, szék, asztal és a közvetlen környezet) tulajdonképpen
személyre szabottnak kellene lennie. Ez azonban többnyire nem lehetséges, mivel
ugyanazt a munkaállomást többen is használják. Nagyon fontos tehát, hogy minden
szabályozható, állítható, mozgatható, forgatható legyen. Tekintettel kell lenni
ugyanis az emberek eltérő méreteire, testtartására, egyéni igényeire.
A széket illetően a szakemberek a következőket ajánlják:
A fenti igényeket kielégítő székek költségesek, ám a vizsgálatok bebizonyították,
hogy a kényelmes, ergonomikus ülés 15%-kal növeli az operátor teljesítményét,
s így a kiadás akkor is bőségesen megtérül, ha a dolgozó munkaidejének csak
egy részét tölti a képernyő előtt.
Az asztalnak kettős szerepe van: munkafelület és a munkaeszközöknek a dolgozó
személyes tárgyainak "raktárfelülete". A követelményeket ennek megfelelően
fogalmazzák meg:
A széket és asztalt természetesen nem lehet egymástól elszigetelten tárgyalni. Tervezéskor méreteiket egymáshoz kell igazítani. A mellékelt ábra jól mutatja az ajánlott méreteket.
Azoknál a bútoroknál, amelyeket az olvasók is használnak, fokozottabban szem
előtt kell tartani, hogy az emberek különböző méretűek, s gondolni kell a mozgásukban
korlátozott olvasókra is.
Az ergonomikus képernyő az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik:
- mind vízszintes, mind függőleges irányban állítható, mozgatható, forgatható
(függőlegesen kb. 110 mm-es távolságon, vízszintesen -5° és +20° között), felső
széle szemmagasságban van;
- nem csillog, nem tükröz (ez a világítástól is függ);
- doboza világos színű és matt felületű;
- a fényességet és a kontrasztot az operátor igényeinek és a környezetnek megfelelően
tudja változtatni;
- a kép állandó, vibrálásmentes, a betűk élesen formáltak, jól megkülönböztethetők,
s megfelelő nagyságúak (50-70 cm távolság esetén a nagybetűk magassága 3-4,3
mm, szélessége ennek 75%-a, a kisbetűké a nagynak 70, illetve 60%-a, a sorok
közötti távolság 4-6 mm).
A billentyűzetnek a képernyőtől függetlennek, könnyűnek, mozgathatónak, kb.
30 mm vastagnak kell lennie. Ajánlatos, hogy a vízszintessel 15° körüli szöget
zárjon be. A billentyűzet és az asztal széle között annyi helynek kell maradnia,
hogy az operátor alkarját, csuklóját kényelmesen tudja pihentetni. Ha szükséges,
támasztékot is lehet a billentyűzethez szerelni.
Sokat vitatkoznak újabban a betűk elrendezésén. Egyes szakértők ugyanis úgy
vélik, hogy a legelterjedtebb QWERTY elrendezés nem megfelelő, mert nem egyformán
terheli meg a kezeket és ujjakat. Több új elrendezést dolgoztak ki (lásd az
ábrát), de a QWERTY egyelőre "verhetetlen". Egyrészt, mert de facto
ez ma a szabvány, másrészt, mert a megszokáson nehéz változtatni, s különben
is a felmérések szerint a betűk elrendezése igen kis mértékben befolyásolja
a teljesítményt. Fontos azonban az utasítás-billentyűk elhelyezése, s a számoké,
ha sok számadattal dolgoznak.
A nyomtatónak két tulajdonságát kell figyelembe venni. A sebességét és a zaját.
A túl lassú nyomtató az operátorban azt az érzést keltheti, hogy munkája nem
elég hatékony, hogy képességei alatt teljesít. Ami pedig a zajt illeti, ha van
rá lehetőség, kevésbé zajos nyomtatót kell beszerezni. (Sajnos a lézernyomtató
sem zajtalan.)
A munkahely, munkaállomás elrendezése akkor ergonomikus, ha maximálisan biztosítja
a dolgozó kényelmét, biztonságát, jó közérzetét - s ezáltal a hatékony munkát.
Ehhez mindenekelőtt gondosan elemezni kell azokat a tényezőket, amelyek szerepet
játszanak a munkahely használatában. A könyvtárak között jelentős különbségek
vannak mind nagyságban, mind a munka megszervezésében, a feladatok, részfeladatok
elosztásában. Egy nagy könyvtárban például egy munkahelyet egyetlen dolgozó
használ egyetlen munkafolyamat - pl. a katalogizálás - végzésére. Egy kisebb
könyvtárban ugyanazt a munkaállomást többen használják különböző munkafolyamatok
elvégzésére, máshol meg egyetlen könyvtáros dolgozik a munkaállomáson, de a
legkülönbözőbb feladatokat végzi. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gépesítéssel
sok minden megváltozik, feladatkörök eltűnnek, összeolvadnak, újak jelennek
meg. Ezért az alapos elemzést minden könyvtárban el kell végezni.
Számba kell venni, hogy hányan használják a munkaállomást, a használók nemét,
korát, fizikai adottságait, a gép előtt töltött időt, a feladatok milyenségét,
a képernyős és nem képernyős munka arányát, a számítógépes munka típusát. Ez
utóbbi határozza meg például a három "főszereplő" egymáshoz viszonyított
elhelyezését. Adatbevitelnél - katalogizálásnál - a forrásdokumentum, a besorolandó
kiadvány, a régi katalóguscédula kell a központban álljon, mivel az operátor
munkaidejének 70-80%-ában ezt nézi. Adatvisszakeresésnél - online katalógusban
keresésénél - a képernyőt illeti meg a fő hely. Párbeszédes tevékenység esetén
az operátor ideje nagyjából egyformán oszlik meg a képernyő, a billentyűzet
és a forrásdokumentum között.
A munka megkívánta emberi kapcsolatok - kapcsolat a munkatársakkal, olvasókkal
- szintén befolyásolják az elrendezést. A kölcsönzőpultnál például biztosítani
kell az optimális feltételeket az olvasókkal való kommunikációhoz. Vannak könyvtárak,
amelyekben az olvasó és a könyvtáros a pultnak ugyanazon az oldalán áll, hogy
a kíváncsi olvasó láthassa, mi történik a képernyőn.
A könyvtáros fizikai adottságai és a használat gyakorisága szabja meg a használt
tárgyak, segédeszközök távolságát. Vízszintesen az optimális távolság 35-45
cm, a maximális, a kinyújtott karral elérhető 55-65 cm. A leggyakrabban használt
tárgyakat nyilván az optimális távolságon belül kell elhelyezni.
A szem védelme, kímélése megköveteli, hogy a képernyőt és a forrásdokumentumot
lehetőleg egy magasságban, egymáshoz közel helyezzék el, a szemtől kb. 61 cm
távolságra, a vízszintes alatt 10-15°-kal. Ehhez természetesen megfelelő dokumentumtartóra
van szükség.
A képernyős munkahelyen dolgozóknak - a munka intenzitásától függően - másfél-két
óránként egy-egy negyedórás kikapcsolódást (más természetű munkát, pihenést)
kell biztosítani.
Bár - mint ahogy szó volt róla - a terhes nőket nem fenyegeti sugárveszély,
saját kérésükre terhességük idejére más munkahelyre kell beosztani.
A környezet, a tágabb értelemben vett munkahely kialakításánál ergonómiai, egészségvédelmi
szempontból a helyiség tágasságára, a világításra, a zajra, a hőmérsékletre,
a relatív nedvességtartalomra és a légmozgásra kell tekintettel lenni.
A helyiségnek nem szabad zsúfoltnak lennie. A dolgozók jobban érzik magukat
egy "levegős" irodában, teremben, s az akadálytalan mozgás is csak
így biztosítható.
A tökéletes világítás - olyan helyiségekben főleg, ahol többféle tevékenység
folyik - megvalósíthatatlan, hiszen majd minden munkának megvan a maga fényigénye.
A képernyős munkához például gyengébb fény szükséges, mint a hagyományos irodai
munkához. Ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő kontrasztot a képernyő és
a háttér között. A szín sem közömbös. Az intenzív nézést igénylő munkához legmegfelelőbb
a hideg fehér fény, míg a könyvek közötti böngészéshez kellemesebb a meleg sárga.
A világítással kapcsolatban nagyon fontos feladat a csillogás, a tükrözés kiküszöbölése.
Ehhez jól kell meghatározni a képernyő és a fényforrások egymáshoz viszonyított
helyzetét. A természetes fényforrásokat - ablak, üveges ajtó, üvegfal - ha szükséges,
sötétítő függönyökkel, redőnyökkel kell árnyékolni. Szükség van a közvetlen
és a közvetett, a központi és helyi fényforrások megfelelő kombinálására. A
képernyő csillogásának kiküszöbölésére különböző segédeszközöket - ernyőket,
szűrőket - lehet alkalmazni.
Az automatizálás tehát a legtöbb könyvtárban szükségessé teszi a világítás,
sőt az egész elektromos hálózat korszerűsítését.
A könyvtárakban a zaj nem okoz hallássérülést, ám a számítógépesítéssel olyan
zajforrások kerülnek be a "csend birodalmába", amelyek zavarják az
elmélyülést igénylő szellemi tevékenységet, az olvasókkal folytatott párbeszédet,
és akár stresszt is válthatnak ki.
A zajt teljesen kiküszöbölni nem lehet, de nem is ajánlatos. Kísérletek igazolják,
hogy a teljes csend idegességet, sokkhatást idézhet elő. Bizonyos háttér-zajszintre
szükség van. Sok esetben nem is a zaj erőssége, hanem természete az, ami zavaró
(váratlan, rendszertelen, éles stb.). A végzett munka, az egyéni tűrőképesség,
idegállapot is szerepet játszhat a zaj hatásában. (Van, akit idegesít kolléganője
telefonbeszélgetése, van, aki észre sem veszi.)
A gépesített könyvtárban a zajt elsősorban a forrásnál kell csökkenteni, állandó
ellenőrzéssel (a rosszul működő berendezések rendszerint zajosabbak), burkolattal,
alátéttel. A nyomtatót akár más helyiségben is lehet elhelyezni, ha ezt a munkafolyamat
megengedi.
A hőmérséklet is zavaró tényező lehet. Részben a készülékek gerjesztette hő,
részben nem légkondicionált könyvtárakban - a munkaállomásnak a hőforráshoz
viszonyított rossz elhelyezése okozhat kellemetlenséget.
A relatív nedvesség is befolyásolja a közérzetet. A legmegfelelőbb a 40-70%-os
szint. Ami pedig a légmozgást illeti a szakemberek a 15 cm/mp sebességet tartják
a legjobbnak. Ha ennél kisebb, az ember úgy érzi, "nincs levegő",
ha nagyobb, huzatot érez. Természetesen nagy melegben erősebb légmozgásra van
szükség.
Kényelmi szempontból is, de elsősorban munkavédelmi és biztonsági szempontból
nagyon fontos a vezetékek, kábelek, csatlakozók elhelyezése. Ahol csak lehet,
süllyesztéssel - az asztalokba, padlóba, falba süllyesztéssel - kell a huzalozást
megoldani, úgy, hogy lehetőség legyen a fejlesztésre.
A szoftver
Mivel "testre szabott" szoftver elkészítése vagy elkészíttetése drága mulatság, s rendszerint meghaladja egy könyvtár anyagi lehetőségeit, a meglévő kínálatból kell kiválasztani a legmegfelelőbbet. A döntésnél az elvégzendő feladat mellett figyelembe kell venni a majdani felhasználók képességeit, ismeretszintjét. Bármilyen tökéletes egy rendszer, ha nehezen kezelhető, ha az átlagos felhasználó számára túl bonyolult, nagyobb pszichikai megterhelést, a munkatermelékenység visszaesését, az automatizálással szembeni ellenállást válthat ki. A jó szoftver átlátszó, könnyen felfogható, megtanulható. A felhasználót világos, érthető visszajelzésekkel, magyarázatokkal, felvilágosításokkal, hibaüzenetekkel segíti. Minél több funkció van beépítve s hívható elő egy gombnyomással, annál jobb. Nagyon fontos az információk megjelenítése a képernyőn. Az üzenetek tömörsége, elrendezése, az információk logikus sorrendje, megjelenésük üteme, a színek használata mind befolyásolja a munka eredményességét, gyorsaságát, a könyvtáros vagy olvasó hangulatát, közérzetét.
A siker titka a jó előkészítés
Az automatizálás lényeges változásokat idéz elő nemcsak a könyvtári munka megszervezésében,
a munkafolyamatokban, a szolgáltatásokban, hanem a könyvtárosok életében is.
Megváltozik a munka jellege, megváltoznak a feladatok, a követelmények, az emberi
kapcsolatok, a környezet. Ahhoz, hogy az automatizálás sikeres legyen, elérje
célját, s ne okozzon - esetleg fizikai tünetekkel is járó - lelki sérüléseket,
szorongást, stresszt s egyebeket (ergonómia!), alaposan elő kell készíteni.
Elsősorban idejében ismertetni kell a munkatársakkal az új rendszer előre látható
következményeit, előnyeit, de hátrányait is. Be kell avatni a munkatársakat
a várható nehézségekbe. Szükség van a dolgozók alapos szakmai felkészítésére,
a munka beindulása előtt meg kell tanítani őket a készülékek kezelésére (sok
helyen ezt elhanyagolják, nem számolva a káros következményekkel).
Meg kell hallgatni a munkatársak igényeit, véleményét, s ahol lehet, figyelembe
is kell venni (az embert megnyugtatja, ha érzi, hogy van befolyása az eseményekre).
Egy szó, mint száz: participatív vezetési stílusra van szükség. Emellett természetesen
a vezetőnek jól kell ismernie az új rendszert, s pozitívan kell viszonyulnia
hozzá.
Csak így érhető el, hogy a könyvtárosok szívesen fogadják az automatizálást,
jó kedvvel vegyenek részt a bevezetésében, s megrázkódtatás nélkül tudjanak
átállni a számítógépes könyvtári munkára.
Nem kevésbé fontos az olvasók, a könyvtárhasználók elő- és felkészítése. Ez
azonban már nem ergonómiai kérdés.
Irodalom
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12) |