39. évfolyam, 1993. különszám

Archívum

5. A közhasznú információ közvetítő eszközei

Az eddigi fejezetekben arról volt szó, hogy ki szolgáltat, kinek és milyen fajta közhasznú információkat. Ebben a fejezetben szólni szeretnénk mindazokról az eszközökről, amelyek a közhasznú információk tárolásában, visszakereshetővé tételében és szolgáltatásában segítenek. A hagyományos nyomtatott dokumentumoktól az elektronikus információhordozókig széles a skála. Voltaképpen maguk az eszközök nem mások, mint a szakirodalmi tájékoztató munkában is alkalmazott eszközök. Néhány információtechnológiai eszköz azonban tipikusan a mindennapi információk szolgáltatására született és csak később vált népszerűvé a szaktájékoztatásban. Ilyen eszköz a videotex és a teletext, ezért ezekkel részletesebben foglalkozunk.
Talán már a korábbiakból is kitűnt, hogy összeállításunkban a hangsúlyt többnyire a számítógépes információfeldolgozásra helyezzük. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt, hogy ma a közhasznú információk még jobbára nyomtatott formában jelennek meg, főleg hazánkban. Nem tekinthetünk el továbbá attól a ténytől sem, hogy nem rendelkezik minden könyvtár számítógéppel. Mindezek miatt első helyen a nyomtatott információhordozókról szólunk és csak azt követően az elektronikus formákról. (K.E.)

5.1. Nyomtatott dokumentumok

A közhasznú, közérdekű ínformációk legismertebb, legelterjedtebb - s talán anyagi okokból is a legnépszerűbb - hordozói ma Magyarországon kétségkívül a sajtótermékek, illetve a tömegkommunikációs eszközök.
Már az 1980-as évek végétől, 1988-tól kezdődött, de a rendszerváltás után felerősödött az a törekvés, hogy a helyi közösségeknek, településeknek, kisebb régióknak saját orgánumuk legyen, akár helyi újság, netán városi tévé (kábeltévé) formájában. Kiadványunknak nem tárgya e sajtótermékek teljes számbavétele, de megemlítésük mindenképpen szükséges nemcsak az adott település, kisközösség számára nélkülözhetetlen információs szerepük, hanem az előállításuk módja miatt is. Témánk tárgyalásában a fő hangsúlyt a számítógép, illetve a telematikai eszközök felhasználására helyeztük, mivel a közhasznú információk közvetítése nélkülük nehézkes volna. Még a nyomtatott információs anyagok is zömükben személyi számítógépen, szövegszerkesztő, illetve kiadványszerkesztő (DTP) programok segítségével készülhetnek el, mivel - feltételezésünk és reményeink szerint - ilyen eszközök már a legtöbb településen vannak.
Amikor "új szelek kezdtek fújdogálni" a magyar politikai és közéletben, megélénkült a lapkiadás, 1988-ban például több mint száz lappal színesedett a hazai sajtó. Az addig megszokottaktól eltérő tartalmú és szerkezetű újságok jelentek meg. Figyelemre méltóan szaporodtak a városi és a helyi lapok már az 1980-as évek végétől, 1988-89-től kezdve, s ez a folyamat azóta felgyorsult.
A Magyar Sajtó c.lap 1989 elejétől kezdve igyekszik nyomon követni az új lapok indulását, és tájékoztatást adni a felgyorsult lapkiadásról. E lapok között nagy számban vannak napilapok, városi, helyi lapok, különféle szakszervezetek, egyesületek, társaságok, szövetségek, a politikai pártok helyi szervezeteinek lapjai, új irodalmi, kulturális folyóiratok, egyházi, ifjúsági, iskolai, sport- és hobby lapok stb., de elképesztően sok hirdetési újság is található közöttük. Ez mind a megnövekedett tájékoztatási szándékra és - remélhetőleg - az információs igény erősödésére is utal, a lakossági igényeket szolgálja.
A nyomtatott információs orgánumok igen tarka választékából témánk szempontjából elsősorban azokat a városi, helyi napi-, heti- vagy havi lapokat emeljük ki, amelyek az adott településen élők jobb tájékoztatását szolgálják, és ennek érdekében egyebek mellett nagy arányban tartalmaznak (tartalmazhatnak) közérdekű, közhasznú információkat. E lapok többségét előbb a helyi tarácsok, később az önkormányzatok adták-adják ki. Sok helyütt azonban a helyi pártszervezetek is jelentetnek meg saját lapot, és a pártpolitikai szempontok mellőzésére a polgármesteri hivataltól és a pártoktól egyaránt független (vagy függetlenségre törekvő) sajtóorgánumok is napvilágot látnak - gyakran a település fejlesztését célul tűző alapítványok, egyesületek, sőt magánszemélyek alapításában vagy kiadásában.
A városi, helyi lapok leginkább a hajdanvolt kisbíró szerepét töltik be - némelyikük még a címében is utal erre, pl. a Tordasi Kisbíró vagy az Előszálláson megjelenő Kisbíró Helyett, de a tájékoztatás mellett a nyilvánosság helyi fórurnai is. Több város az 1945 előtt rendszeresen megjelent újságját indította újra, de sok vadonatúj "hírmondó" is útjára indult. Legfontosabb témáik (rovataik): önkormányzati hírek, határozatok, közérdekű közlemények, a településfejlesztés időszerű kérdései (most a legaktuálisabb témák: a telefonfejlesztés, a gázbekötés, a földhöz jutás lehetőségei, az egészségügyi-társadalombiztosítási szolgáltatások változásai stb.), a helyi kisközösségek életének bemutatása, a település múltjával, jeles személyiségeivel való megismerkedés, a helyi közművelődési intézmények programja, rendezvényei, szolgáltatásai, egyházi rovat, a helyi vállalkozók hirdetései stb.
Sok helyi lapban állandóan jelen van a könyvtár - híreivel, programjainak, új könyvbeszerzéseinek ajánlásával, pl. a Simontornyai Hírekben, a Csákvári Hírmondóban, de örvendetesen sok azoknak a lapoknak a száma, amelyek szerkesztésében a könyvtárosok is részt vesznek (pl. a Dányi Tükör), a szerkesztőség a könyvtárban működik (pl. a Körmendi Közlemények vagy az Ajkai Szó c. lapok esetében), a szövegszerkesztési munkák, esetleg a sokszorosítás is a könyvtárban folyik (pl. a Tapolcai Világlapé vagy a Pápai Hírlapé). Néhány helyi lap a könyvtárban kiadásában jelenik meg, pl. a mezőfalvi Móricz Zsigmond Könyvtár adja ki a Mezőfalvi Hírmondót, atiszakürti Községi Klubkönyvtár a Tiszakürti Hírmondót, a kókai községi könyvtár a Kókai Hírmondót.
Kertész Károly, a Tapolcai Városi Könyvtár igazgat ja véleménye szerint "... jó helyi lapot aligha lehet jó helyi könyvári háttér nélkül készíteni, illetve működtetni! De ez fordítva is igaz. Jó helyi lap nélkül ma már egy városi könyvtár sem vélheti információs munkáját komplettnek." (Könyvtári Levelező/lap 1991/12.sz. 20.p.) Ez nemcsak a helyi újságban rejlő reklámlehetőség kihasználását kell, hogy jelentse, hanem azt is, hogy a könyvtárnak - helyismereti munkája, illetve közhasznú információ-szolgáltatása keretében - fel kell dolgoznia a helyi orgánumban megjelent közleményeket, híreket, faktografikus adatokat. Ez a tevékenység már átvezet bennünket a nyomtatott közhasznú információforrások egy másik, elterjedőben lévő fajtájához: a városi, helyi kalauzokhoz, adattárakhoz, műsorfüzetekhez, kalendáriumokhoz. Ilyen például a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár által 1992-ben kiadott Bakony-Balatoni Kalendárium, amely a naptáron, a névnapok jegyzékén, a névmagyarázatokon, a hónapsoroló verseken, háztartási, egészségügyi, kertészkedéssel, kézimunkával kapcsolatos tanácsokon kívül a városról és a megyéről, intézményeikről és hivatalaikról közhasznú információkat, illetve helyi évfordulónaptárat közöl, helyismereti biográfiai anyagokat ad közre a megyében élő vagy onnan elszármazott jeles személyekről, és a megyéhez kötődő szépirodalmi csokrot is tartalmaz.
A másik műfaj, a közérdekű városi adattár kitűnő példája az Ajkai Kalauz, amely az Ajkai Városi Könyvtár kiadásában 1991-ben jelent meg. Csupa olyan adatot, ismeretet tartalmaz, amely a városi könyvtár mindennapos helyismereti gyűjtő-, feltáró és információ-szétsugárzó tevékenységéből származik (mint ahogy azt ismertetője, Gerő Gyula a Könyvtári Levelező/lap 1992/2. számában megfogalmazta). A kiadvány közli a városi közéletre (hivatalok, hatóságok, pártok, szervezetek, felekezetek, sajtó), az egészségügyi változásokra, az oktatásra, a művelődésre, a városi kereskedelemre, vendéglátásra, utazásra (menetrendek), lakossági szolgáltatásokra, vállalkozásokra vonatkozó tudnivalókat, illetve közzéteszi az utcajegyzéket, illetve az utcanévváltozásokat.
Megemlítjük még a Siófoki Városi Könyvtár és az i&i Kft által 1991-ben kiadott, Stadtführer Siófok, 1991 című, német nyelvű kalauzt is, amely elsősorban idegenforgalmi célokat szolgál, de sok hasznos tudnivalót, címtárat tartalmaz a városról, és segít a külföldi turistáknak ügyes-bajos dolgaik intézésében.
Hasonló kiadványokat persze nemcsak a könyvtárak jelentetnek meg - sőt, sajnos ők vállalkoznak rá kevésbé, pedig a jól szerkesztett, helytálló adatokat tartalmazó és szakszerű mutatókkal ellátott kalauzoknak, szaknévsoroknak, helyi szolgáltató címtáraknak igen nagy keresletük lehet nyomtatott formában is. Néhány ilyen már napvilágot látott, legtöbbször vállalkozás keretében; előnyük, hogy a fogyasztók számára legtöbbször ingyenesek, előállításuk költségeit a benne szereplő vállalkozók, cégek finanszírozzák, vagy a hirdetési díjakból jön össze a kiadás költsége. (Pl. Jászság és környéke '92. Szaknévsor, Debreceni Szakkatalógus '92, Mit...Hol...Kitől... Szolgáltató címtár, Pécs-Baranya, 1992.) (R.Á.)

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12)