39. évfolyam, 1993. különszám

Archívum

4. Információs és forrástájékoztató központok létrehozásának módszertani kérdései

4.4. Az információ értéke

Az egyes kereskedelmi információs központok bemutatásakor már szóltunk azok árpolitikájáról. Egyiket sem tudjuk azonban mint követendő modellt ideállítani. Már csak azért sem, mert kiadványunkkal elsősorban az ingyen szolgáltató információs központok felállítását szeretnénk szorgalmazni és nem azt sugallni, hogy az állampolgárokat pénzért kell információhoz juttatni. Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal is, hogy valakinek meg kell fizetni az információ árát. Feltehetően kevés az olyan önkormányzati hivatal, főleg napjainkban Magyarországon, amelyik tud és akar pénzt fordítani az állampolgárok minél alaposabb tájékoztatásának megszervezésére. A külföldi helyzetet ismertető írások szerint a legtöbb helyen megfizettetik az információt a felhasználóval, kivételt ez alól rendszerint a szociális információk köre képez.
Sehol a világon nincs abszolut szabad információáramlás, különböző módon és mértékben, de a fenntartók mindenütt befolyást gyakorolnak az információk terjedésére. A fejlett nyugati demokráciákban a politikai gondolkodás egyik alappillére az információk és vélemények szabad kifejtése és cseréje. Alappillér ugyanakkor a szabad piacban való hit is. Ezáltal az információ is árucikké válik, lehetővé téve az információtulajdonosok számára, hogy korlátozzák a hozzáférést. Nagy-Britanniában, majd ezt követően az Európai Közösségben is kinyilvánították az információs piac hivatalos támogatását, ami azt jelenti, hogy minden olyan információs vállalkozás létrehozását támogatják, amelyik - például a központi kormányzattól - megszerzett "nyersanyagot" értéknövelt szolgáltatásként, "átcsomagolva" eladja. Bár ez a jelenség nem jelenti az állam hivatalos információpolitikáját, az így kialakuló helyzetben azonban növekvő mértékben elzáródnak mindazok az információtól, akik nem képesek megfizetni azt. Ahhoz, hogy egy információnak magas ára alakulhasson ki, és ez az eladók érdeke, csupán nehezen hozzáférhetővé kell azt tenni. Nehezen hozzáférhetővé pedig úgy válik az információ, ha jól ellenőrzött csatornákon folyik át. Ugyanez a jelenség tapasztalható a diktatórikus államhatalmakban is, csak ott az ellenőrzés a politika és nem a piac oldaláról történik. (K.E.)
Werner Schwuchow "Az információs szolgáltatások finanszírozásának és árképzésének alapvető kérdései" c.tanulmányában az információs árpolitika két alapvető kérdését vizsgálja, nevezetesen, hogy magán- vagy társadalmi termék-e az információ, s hogy térítésért vagy ingyen kell adni?
Az első kérdésre azt válaszolja, hogy az információ a "közjavaknak" abba a csoportjába tartozik, amelyet a magángazdaság csak olyan drágán képes adni, hogy ez az állampolgárok bizonyos csoportjait eleve kizárja a fogyasztásból.
A második kérdésre pedig azt válaszolja, hogy elvileg térítés fizetendő a közpénzekből finanszírozott minden információs termékért és szolgáltatásért, a társadalmi érdek azonban korlátozhatja ezt az elvet.

Irodalom

SCHWUCHOW, W.: Az ínformációs szolgáltatások finanszírozásának és árképzésének alapvető kérdései. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1992. 39.évf. 6.sz. p.275-278.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12)