39. évfolyam, 1993. különszám

Archívum

3. A könyvtárak szerepe a közhasznú tájékoztatásban

3.2. Mi a jövő útja?

W.D. Penniman, a washingtoni Council on Library Resources (CLR - Könyvtári Források Tanácsa) elnökének megszívlelendő szavainál kifejezőbben aligha lehetne a könyvtárak jövőjét megfogalmazni.
A könyvtárak jövőjét tekintve Penniman optimista, bár figyelmeztető jeleket is lát azok információszolgáltató szerepét illetően. A könyvtáraknak maguknak kell a jövőjüket alakítaniuk. Az információtechnika hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi időben. A könyvtárosokat a modern eszközök használatában nem elsősorban a műszaki ismeretek, hanem a stratégia hiánya akadályozza. A stratégiai célok kialakításának kényszere soha nem bírt akkora hangsúllyal a könyvtárosok számára, mint napjainkban. Nem elegendő ugyanis, ha csak a bitek tömegeit zúdítják a használóra, hanem tényleges ismereteket, információkat kell nyújtaniuk. A napjainkban létező, sokféle információs központ közül egyik sem tölt be olyan központi szerepet, mint a könyvtár. Egyelőre a könyvtárak képesek a leginkább arra, hogy időt és teret áthidalva, embercentrikus szolgáltatásokat nyújtsanak.
A könyvtárak mégis veszélyhelyzetben érezhetik magukat, mert kevés az előrelátó vezető. Az előrelátó vezető abban különbözik a vizionáló vezetőtől, hogy a realitások talaján képes meghatározni és alakítani a kívánatos jövőt. Sok könyvtárat az riaszt el a szükséges változtatásoktól, hogy félnek feladni a függetlenségüket, pedig paradox módon a szükséges változtatások megtétele nélkül a könyvtárak biztosan el fogják veszíteni függetlenségüket. A változás mindenképpen be fog következni, de ha nem a könyvtárak határozzák meg annak irányát, akkor csak elszenvedői lesznek a számukra nem kívánatos fejleményeknek. Olyan világban élünk, ahol a könyvtárak, alkalmazkodás nélkül le fognak értékelődni. Annak érdekében tehát, hogy a könyvtár továbbra is olyan vitális szervezet maradhasson mint eddig volt, változtatnia kell. Ellenkező esetben nem maradhat meg továbbra is élő szervezetnek.
Hogyan érinti mindez a könyvtárakat'? Az információtechnológia már eddig is hatott rájuk. Nem lehet mindemellett a könyvtárakra pusztán mint technikai rendszerekre gondolni, azokat továbbra is társadalmi intézményként kell kezelni. De azok a könyvtárak, amelyek nem mozdulnak el az információtechnikai eszközök használatának irányába, joggal vádolhatók meg azzal, hogy nem kívánnak mindent megtenni annak érdekében, hogy használóikat olyan szinten legyenek képesek kiszolgálni, mint amilyen szinten az jelenleg, a technika áldásainak köszönhetően lehetséges.
A változtatást ott kell elkezdeni, hogy felülbíráljuk a szolgáltatások hatékonysági mérésének szempontjait. A könyvtárakat elsősorban és leginkább mint információszolgáltató helyeket kell a jövőben tekintetbe venni és nem mint áruházakat. Mint szolgáltató rendszereknek azonban több összetevőből kell állniuk: egy kicsit áruházak, egy kicsit információközvetítők és egy kicsit a tudományos kommunikáció csatornái lesznek és mindenek előtt az ismeretek megőrzői.
A jövőben várhatóan növekedni fognak azok a források, amelyekből könyvtári programokat lehet finanszírozni. Ez a lény azonban nem jelenti azt, hogy új zsebekből kaphatnak támogatást azok a könyvtárak, amelyek továbbra is csak ugyanazt kívánják nyújtani, amit eddig. A támogatást azok a könyvtárak fogják élvezni, amelyekben van bátorság a változtatásra, az újfajta szolgáltatások felvállalására. (K.E.)

Irodalom

FENNIMAN, W. David: Shaping the future : The Council on Library Resources helps to fund change. In: Library Journal, 1992. vol.17. no.17. p.40-44.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12)