39. évfolyam, 1993. különszám		 Archívum

1. A közhasznú információ

1.1. A közhasznú információ  megjelenése, fogalma

A közhasznú vagy közérdekű tájékoztatás a 20. század második felének találmánya. Gyökerei a 2. világháború idejére nyúlnak vissza: Nagy-Britanniában a háború alatt szerveztek olyan polgári tanácsadó irodákat, amelyek a háborúval összefüggő problémák megoldásában segítettek (pl. a biztonsági szabályok ismertetése, az evakuálással kapcsolatos információk terjesztése, az eltűnt hozzátartozók felkutatása); az USA-ban a háború után az ún. hadviseltek tájékoztató központja segítette a leszerelt katonák állásszerzését, átképzését. A háború után az irodák szerepköre módosult, a civil problémák mellett eligazítást adtak a szabadidős programokban, illetve jogszabályokról tájékoztattak, segítettek a jogszabályok értelmezésében és jogi tanácsokat adtak.
A nyugati országokban, elsősorban Nagy-Britanniában és Amerikában a hatvanas-hetvenes években kapott új lendületet a mozgalom, amikor a társadalomban bekövetkezett változások (elidegenedés, a közösségi érzés gyengülése, magányosság, a helyi információs csatornák beszűkülése) miatt egyre többen kerültek olyan válsághelyzetbe, amit egyedül képtelenek voltak megoldani. A problémák megoldására már nem volt elegendő a barátok, szomszédok tapasztalata, speciális információkra és az őket közvetítő intézményekre volt szükség.
Az egyre szaporodó információs és tanácsadó szolgálatok között a közművelődési könyvtárak is helyet kerestek maguknak. Ehhez szemléletváltoztatásra volt szükség: az egész lakosság szükségleteinek megfelelően kellett továbbfejleszteni szolgáltatásaikat: a hagyományos tevékenység mellett (szórólapok, ajánló bibliográfiák, monográfiák beszerzése) figyelniük kellett az aktuális, efemer irodalom, a brosúrák, adattárak, faktografikus információk beszerzésére és közvetítésére.
A könyvtárak Nyugaton sem jártak élen a mindennapi tájékoztatás megszervezésében a negyvenes-hatvanas években, de természetes szövetségesei lettek a kialakult információs irodáknak. Viszont a hetvenes években Amerikában már a nagyvárosi közkönyvtárakban folyt kísérlet a könyvtárak "saját" lakossági tájékoztató munkájának kialakítására. A fejlesztésekbe a korszerű információtechnológiai eszközöket - a telefont, a számítógépet, a kábeltévét, a telexet, a teletextet, illetve a videotexet is bevonták.1
Mándy Gábor az1984-ben megjelent szemléjében még azt mondja a közhasznú információszolgáltatásról, hogy "korántsem új, de dinamikusan fejlődő, s hazánkban kevéssé ismert tájékoztatási irányzat. ... Sok tekintetben hasonló fejlődés zajlik le nálunk is, hasonló problémákkal (a hátrányos helyzetben levők jogi védelme, a szakzsargon elburjánzása - ti. a jogszabályok nyelvezetében - stb.) és hasonló megoldási kísérletekkel (ügyfélszolgálati irodák, házasságközvetítést, magánoktatást, személyes ügyek lebonyolítását és ezernyi mást vállaló gazdasági munkaközösségek és polgári jogi társulások). Nem lenne haszontalan áttekinteni a hazai helyzetet, a közérdekű tájékoztatás főbb problémacsoportjait, az emberek problémamegoldó stratégiáit, a rendelkezésre álló és a hiányzó, de kívánatos intézményeket, és meghatározni a könyvtár idevágó sajátos szerepét."2
Sokféle összeállítás készült már arról, hogy a különféleképpen nevezett (közérdekű, általános, mindennapi, köznapi) közhasznú információk körébe milyen fajta tudnivalók sorolandók. Most nem szeretnénk ezeket egy újabbal tetézni, hiszen, mint azt a módszertani munkáról szóló fejezetből látni fogják, az ilyen szolgáltatásnál a közösség nagyon is valós igényeiből kell kiindulni. Ez azt jelenti, hogy nem mindenhol ugyanazok a kérdések számíthatnak közérdeklődésre. A kiépített szolgáltatást folyamatosan tovább kell fejleszteni: kellő érdeklődés hiányában egyeseket pedig meg kell szüntetni, de természetesen mindenben a használók valós igényeihez kell igazodni.
Kiadványunk készítésekor áttekintettük a rendelkezésünkre álló szakirodalomból, azokat, amelyekben a nem hagyományos értelemben vett könyvtári tájékoztató munkáról van szó. Ezen cikkek tartalma alapján rajzolódtak ki azok a témacsoportok, amelyeket mi a közhasznú információk közé sorolunk.
Az információk hagyományos szempontok szerinti felosztásában megkülönböztetünk tény- (faktografikus), bibliográfiai és forrásinformációt. A közhasznú szolgáltatások keretében általában a tényinformációkra kíváncsiak a tájékozódni vágyók és csak ennek hiányában igénylik a forrásinformációkat. Nagyon fontos ezért, hogy ha a könyvtár nem rendelkezik a feltett kérdéssel kapcsolatos faktografikus válasszal, a kérdezőt legyen képes legalább a forráshoz (más intézményhez) elirányítani, ahol érdemi választ kaphat. A könyvtáraknak ez az ún. forrástájékoztató funkciója egyre nagyobb hangsúlyt kap, hiszen egy téma valamennyi primér információját nem is lehet begyűjteni.
A közhasznú tájékoztatásért a könyvtárhoz fordulókat érdekelhetik az adott kérdéssel kapcsolatos  könyvek, folyóiratcikkek is, az ezekről szóló információk pedig a bibliográfiai adatszolgáltatás részét képezik. Éppen ezért tűnik jó megoldásnak a közhasznú tájékoztató állomások könyvtárakba való telepítése, mert a könyvtár különböző részlegei közötti együttműködéssel magasabb szintű szolgáltatás nyújtható, mint könyv- és dokumentációs háttér nélkül. Óvakodunk azonban azt állítani, hogy kizárólag a könyvtárakban lehet elképzelni a közhasznú tájékoztató munkát. Kiadványunkban bőven lesz szó másféle intézménytípusokról is. Az általunk az esetek többségében használt "könyvtár" terminológia, tehát tetszés szerint behelyettesíthető művelődési házzal vagy éppen "információs központtal".
Összeállításunkban az információk gépi kezelésére helyezzük a fő hangsúlyt, ugyanis a számítógép az az eszköz, amelynek segítségével információk hatalmas tömege tárolható, visszakereshető és szolgáltatható akár helyben, akár nagy távolságokat áthidalva. Mindaz, amit eddig az intézmények/könyvtárak saját erőből külön-külön tenni tudtak az állampolgárok közhasznú információkkal való ellátása terén, az együttműködéssel megsokszorozható és lényegesen magasabb szintre emelhető. Természetesnek tartjuk mindamellett, hogy a manuális információgyűjtésről is szóljunk, mert ma még sok kisebb településen ennek van nagyobb realitása. (K.E.)

Irodalom

1. RÁCZ Ágnes összeállítása alapján.
2. MÁNDY Gábor: Törekvések a közérdekű tájékoztatási központok létrehozására. In: Könyvtári Figyelő. 1984. 30.évf. 6.sz. p. 644-652.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)