39. évfolyam, 1993. 2. szám

Archívum

A mezőgazdasági könyvtárügy és dokumentáció problémái, valamint a könyvtári szövetségek feladatai Németországban

Laux Wolfrudolf

Az előadást, amely az MKE Mezőgazdasági Szekciójának mosonmagyaróvári szakmai rendezvényén hangzott el 1992. június 18-án, Gulácsiné Pápay Erika tömörítette.

Önök két téma előadására kértek fel: "A német könyvtárügy és dokumentáció problémái" és a "Könyvtári szövetségek és társaságok felépítése és feladata Németországban". E két témát megpróbálom összekapcsolni és az utóbbival, a felépítéssel kezdeném.
Három alapvető tényt kell elsőnek említenem:

• 1.) A németországi könyvtári (és dokumentációs) szövetségek és grémiumok függetlenek az állami szervezetektől és kizárólag egyéni kezdeményezésen alapulnak, a tagságot személyes döntések határozzák meg. Lehetnek az állam partnerei, de lehetnek ellenfelei is;

• 2.) A könyvtári szövetségeket az egyénekből álló szövetségek és az intézmények szövetségei alkotják.

• 3.) A könyvtárakban foglalkoztatott személyeket végzettségüknek és munkájuknak megfelelően négy csoportba sorolják. Ez a szakmai besorolás érvényes más állami tisztviselőre és alkalmazottra is, és kihat a privát szektorban foglalkoztatott munkavállalókra is.

1. csoport: Feltételez valamilyen nem könyvtári szakterületen megszerzett felsőfokú végzettséget (pl. német irodalom, fizika - vagy a mi szakterületünk esetében - agrártudományok, biológia szakon szerzett képesítést) és ezen túl egy kétéves könyvtárosképzést is. Az ilyen végzettségű személy "tudományos könyvtáros" besorolást kap.
2. csoport: Feltételez szakirányú felsőfokú, hároméves könyvtárügyi tanulmány elvégzése után szerzett diplomát. Az ilyen végzettségű személy "okleveles könyvtáros".
3. csoport. 2-3 éves, mindenekelőtt gyakorlati könyvtárosi szakismereteket biztosító alap- vagy középfokú képesítést feltételez. Az ilyen végzettségű személy , könyvtári asszisztens".
4. csoport: Könyvtárban dolgozó, könyvtárosi szakismeretekkel nem rendelkező személyek (titkársági dolgozók, műszaki személyek stb.)
Ezek a korábbi Német Szövetségi Köztársaságra érvényes besorolások ma is érvényesek. Az egykori NDK-ban is hasonló felépítés volt érvényben. A 2. csoportban, az "emelt szintű állásban" lévők között volt csak eltérés, hiszen itt más tudományos szak nélkül, könyvtártudományi tanulmányok után is lehetett valaki "tudományos könyvtáros". Az "okleveles könyvtárosok" körében a végzettség gyakorlatilag mindkét országrészben azonos volt. A harmadik csoportba tartozókat az egykori NDK-ban nem "könyvtári asszisztens", hanem "könyvtári szakmunkás" elnevezés illette meg.
Az eltérő végzettségen alapuló fokozatoknak megfelelően - amelyek a felelősség arányában emelkedő bérezést jelentenek a könyvtárakban - alakultak ki az azonos végzettségű könyvtárosokat, egyéneket tömörítő szövetségek. 4 ilyen szövetség ismert: a VDB, a VdDB, a VBB és a BBA.

• A Német Könyvtárosok Egyesülete (VDB - Verein Deutscher Bibliothekare) tömöríti a tudományos könyvtárosok kb. 1350 fős táborát.
• Az okleveles könyvtárosokat 2 szövetség is képviseli, az egyik a tudományos könyvtárakban dolgozó okleveles könyvtárosokat, a másik pedig a közkönyvtárakban dolgozó okleveles könyvtárosokat tömörítő szövetség. Az előbbi a Tudományos Könyvtárak Okleveles Könyvtárosainak Szövetsége (VdDB - Verein der Diplombibliothekare an wissenschaftlichen Bibliotheken), mely jelenleg kb. 2900 tagot számlál, az utóbbi pedig a Közkönyvtárak Könyvtárosainak Szövetsége (VBB - Verein der Bibliothekare an öffentlichen Bibliotheken) kb. 4450 fős létszámmal.
• A Könyvtári Asszisztensek Szövetségi Egyesülete (BBA - Bundesverein des Bibliotheksassistenten finnen und anderer Mitarbeiter/innen an Bibliotheken) képviseli a középszintű állásban, rangban lévő személyeket és kb. 500 tagja van.

Ezek a szövetségek tagjaik szakmai érdekeit képviselik (bérezés, képzés, feladatmegjelölés), és figyelemmel kísérik a közalkalmazotti munka és a továbbképzés kérdéseit is stb. Ezek az egyéneket tömörítő szövetségek nem töltik be a szakszervezet funkcióját, így tehát nem partnerek a munkaadókkal történő bértárgyalásoknál. Ezt a feladatot a közkönyvtárosoknál a Közalkalmazottak, Szállítási és Közlekedési Dolgozók Szakszervezete látja el. Az egyéneket tömörítő könyvtári szövetségeknek lehetőségük van arra, hogy elképzeléseiket - a tevékenységükről, a bérezésükről, a munkájuk értékeléséről stb. - a szakszervezetekkel folyó bértárgyalásokon érvényesítsék.
Az egyéneket tömörítő szövetségeken kívül van egy intézményi szövetség, amelyben a könyvtárak saját maguk, a könyvtárosképző és a központi könyvtári intézmények tömörülnek. Ez az intézményi szövetség a Német Könyvtári Szövetség (DBV - Deutsche Bibliotheksverband), amelynek jelenleg kb. 2250 tagja van.
Egy akkora nagyságú és olyan szövetségi rendszerben működő országban mint Németország, melyben minden szövetségi tartományban erősen decentralizált könyvtárak működnek, a szövetség munkája regionális felépítést is igényel.
A Német Könyvtári Szövetség 16 tartományi szövetséggel rendelkezik, vagyis a Német Szövetségi Köztársaság minden szövetségi tartományában a Német Könyvtári Szövetség tagjait egy-egy tartományi szövetség gyűjti össze.
Ezek a tartományi szövetségek gondoskodnak a szövetségi tartományokon vagy a régiókon belüli együttműködésről, törődnek a könyvtárak aktuális, regionális szintű gondjaival és szükség esetén ezeket a problémákat a Német Könyvtári Szövetség elé viszik. A mellékelt kimutatás az egyes szövetségi államok 1992-es taglétszámát mutatja:

A szövetségi államok szervezetei	Taglétszám
Baden-Wurttemberg	74
Bajorország	63
Berlin	145
Brandenburg	304
Bréma	Taglétszám
Hamburg	10
Hessen	60
Mecklenburg-Elő-Pomeránia	173
Alsó-Szászország	127
Észak-Rajna-Vesztfália	301
Rajna-Pfalz	42
Saar-vidék	15
Szászország	420
Szászország-Anhalt	219
Schleswig-Holstein	59
Türingia	274
(az 1991. okt. 31-i állapot szerint)

A regionális tagozódás mellett szükségessé Alt a könyvtártípusok szerinti tagozódás is, mivel a közkönyvtárak problémája más egy kis közösségben, mint az egyetemi könyvtárakban. Ezért a Német Könyvtári Szövetség az alábbi 8 szekcióra tagozódik:

A Német Könyvtári Szövetség minden tagja tartozhat egy szekcióhoz.
A Német Könyvtári Szövetség felépítéséről ad képet az alábbi séma:

A Német Könyvtári Szövetség (DBV) felépítése
területi tagozódás	szakmai tagozódás
16 állami (szövetségi állami) szövetség összesen: 2295 taggal	8 szekció szerint szövetség

Noha az egyéni szövetségek és az intézményi szövetségek esetében az ellenfelek állnak egymással szemben mint munkavállalók és munkaadók, a gyakorlat azt mutatja, hogy sokkal több közös érdekük és közösen megoldandó feladatuk van, mint eltérésük, így már hosszú ideje szoros együttműködés alakult ki közöttük.
A Német Könyvtári Szövetségek Szövetségi Egyesülését (BDB) 1989 őszén alapították. Feladata a könyvtárügy képviseletének javítása, a közhivatali munka hatékonyabbá tétele és a szövetségek közötti együttműködés erősítése. A Német Könyvtári Szövetségek Szövetségi Egyesülése (BDB) élén egy szóvivő áll, aki a Német Szövetségi Köztársaság könyvtárügyét képviseli. A "szóvivő" kifejezés jól átgondolt elnevezés, hiszen nem egy vezető pozíciót kell kifejeznie, hanem egy olyan személyt, aki minden könyvtáros közös képviseletét látja el.
A szóvivő elnököl a Német Könyvtári Szövetségek Szövetségi Egyesületének (BDB) Koordináló Testületében, amelyben a Német Könyvtári Szövetségnek (DBV) 4 helye, az egyéni szövetségeknek egy-egy, tehát szintén 4 helye és szavazati joga van. A Német Könyvtári Szövetség (DBV) 4 helyéből a németországi könyvtári fejlődés érdekében 1 helyet a nagy Észak-Rajna-Vesztfáliai Könyvtári Szövetsége és egy helyet a Szakkönyvtárak Munkaközössége tölt be, amely a könyvtárak egy igen nagy csoportját képviseli és a Német Könyvtári Szövetség 5. szekciójával egyesülve, hosszú évek óta rendkívül aktív szerepet játszik Németország könyvtári egyesületi életében.
E Koordináló Testület a napi és a hosszú távú problémák megoldására munkacsoportokat állít fel (pl. az olvasási igény fejlesztésére, a könyvtári számítógépesítés kérdéseire, a németországi könyvtári ülések koordinálására stb.). A Német Könyvtári Szövetségek Szövetségi Egyesülésének szervezeti sémáját az alábbi illusztráción vehetik szemügyre.
A könyvtári szövetségek és a testületek eddigi ismertetése azt mutatta, hogy azokat, amelyek szakterületi vagy tudományos kérdésekkel foglalkoznak, pl. az Orvosi vagy Mezőgazdasági Könyvtárak Szövetsége, még nem említettem.

Valójában több olyan szövetség és testület található Németországban, amelyek az előbb említettektől függetlenül működnek és vegyes személyi és intézményi szerveződések, illetőleg olyanok, amelyek tagjai meghatározott területeken foglalkoztatott emberek, illetve meghatározott területen tevékenykedő könyvtárosok. A fent említett szövetségekből és testületekből mutat be néhányat az alábbi válogatás:

Itt említem meg azt a fontos dokumentációs szövetséget, melyet Német Dokumentációs Társaságnak (DGD - Deutsche Gesellschaft für Dokumentation) neveznek. A DGD független szervezet, nem függ a Német Könyvtári Szövetségek Szövetségi Egyesülésétől (BDB), sem a Német Könyvtári Szövetségtől (DBV), sem a személyekből álló szövetségektől, mégis számos kapcsolattal rendelkezik olyan személyeken keresztül, akik az említett, különböző szövetségekben tisztséget viselnek. Szoros a kapcsolata a többiekkel azért is, mert sok tudományági könyvtár tagja a Szakkönyvtárak Munkaközössége (DBV) 5 szekciójának, és végül azért is, mivel a közös rendezvények, munkaértekezletek, kongresszusok egyidejűleg több szövetséget és társaságot is érdekelnek.
A mezőgazdasági könyvtárakról a következőket említeném meg: itt, Németországban ezen a területen már 1958-ban egy olyan utat jártunk, mely számos más szövetségnek példaértékű volt, ugyanis a mezőgazdasági könyvtárosok és dokumentalisták egy közös szövetségbe, a Mezőgazdasági Könyvtárügyi és Dokumentációs Társaságba (GBDL - Gesellschaft für Bibliothekswesen und Dokumentation des Landbaues) tömörültek.
Ez egy mindössze 150 tagot számláló társaság, hiszen a szakterület maga is szűk, intézményeinek, s az itt dolgozó szakembereknek a száma Németországban nem túl nagy. Ezért örülünk annak, ha a GBDL-ben (amely nem csak a Mezőgazdasági Könyvtárügyi és Dokumentációs (Német) Társaságot jelenti), számos szomszéd országbeli kollégát is tagként üdvözölhetünk (pl. Ausztriából, Svájcból, Hollandiából, Angliából) és igen örülnénk, ha magyar kollégákat, könyvtárakat vagy dokumentációs intézményeket is tagként köszönthetnénk. A Társaság üléseit német nyelven tartja, kiadványát, a Mitteilungen der GBDL-t német nyelven adja közre.
Majdnem ugyanazok a kollégák, akik 1958-ban a Társaságot (GBDL) alapították, pár évvel később létrehozták a IAALD rövidítésű szervezetet, s ez a jelenlegi nevén a mezőgazdasági Információs Szakemberek Nemzetközi Szervezete (International Association of Agricultural Information Specialists) 1990-ben Budapesten tartotta VIII. világkongresszusát.
A GBDL mellett, amely főleg szöveges és faktográfiai információval foglalkozik, létezik egy Mezőgazdasági Informatikai Társaság (GIL-Gesellschaft für Information in der Landwirtschaft). E társaság feladata a számítógépek alkalmazásának bevezetése a mezőgazdaságban, nem annyira mezőgazdasági könyvtári és dokumentációs területen, hanem mindenekelőtt a gyakorlati mezőgazdaságban, a mezőgazdasági technikában, a rendszertervezésben, az üzemgazdasági és ökonómiai kérdésekben stb.
Eltérően attól a bevezetőben tett kijelentésemtől, hogy a társaságok és szövetségek függetlenek az államtól, a mezőgazdasági dokumentációt állami grémium fogja össze. E grémiumot abból a meggondolásból hozták létre, hogy egyrészt a korlátozottan rendelkezésre 6116 agrártudományi erőforrásokat jól kihasználják, másrészt azért, mivel a mezőgazdasági információ és dokumentáció hasznosítói nem elég tőkeerős ahhoz, hogy az agrárinformációt és dokumentációt egyéni erőből fejleszteni tudnák. Így alakították meg az Élelmiszeripari, Mezőgazdasági és Erdészeti Szakinformációs Rendszert (FIS-ELF - Fachinformationssystem Ernährung, Landwirtschaft und Forsten), mely három kamarából áll.

A választmányban képviselteti magát minden olyan szövetségi tartomány minisztériuma, amely mezőgazdasági intézményt működtet. A választmányban, amely különösen a finanszírozás és az alapvető kérdések területén hoz közös határozatokat, két szaktanács működik:

• Az Agrárinformatikai Szaktanács - melynek feladata a számítógép és az elektronikus adatfeldolgozás alkalmazása a mezőgazdaságban - szakértőkből áll, akiket a Német Szövetségi Köztársaság és az egyes szövetségi tartományok delegálnak.
• A Szakirodalmi Szaktanács - amely a mezőgazdasági dokumentációt képviseli - tagjai a jelenleg működő 20 agrárdokumentációs állomás vezetői, a Mezőgazdasági Dokumentációs és Információs Központ vezetője és a Mezőgazdasági Központi Könyvtár vezetője.

A Szakirodalmi Szaktanács évente 2 alkalommal ülésezik. Fő feladatai közé tartozik a németországi AGRIS-input bejelentés biztosítása a FAO számára, a németországi agrárdokumentáció kérdése, ennek szervezeti felépítése, technikája, szakmai tagozódása stb.
A Bonnban működő Mezőgazdasági Központi Könyvtár biztosítja a kapcsolatot a könyvtárügy és a dokumentáció között. A Központi Könyvtár feladata a világ mezőgazdasági irodalmának - amennyiben az beszerezhető, és Németország szempontjából jelentőséggel bír - rendelkezésre bocsátása; különösen azonban annak a szakirodalomnak a biztosítása, amelyet Németországban az adatbázis-szolgáltatókon (hoston) keresztül elérhető adatbankok közölnek. A Berlinben működő egykori Mezőgazdasági Akadémia Központi Könyvtára, mint központi feladatkörű intézmény, már nem létezik, ugyanis feladatai, különösen a devizáért beszerezhető irodalom központosított beszerzése és elosztása, feleslegessé váltak. Előreláthatólag a berlini Humbold-Egyetem Agrártudományi Tanszékének lesz hozzárendelt tanszéki szerepű könyvtára.
A németországi mezőgazdasági könyvtárügy és dokumentáció helyzete szorosan összefügg a mezőgazdaság helyzetével, melyet az alábbiak jellemzik:

• a mezőgazdasági termékek magas mennyiségi hozama és színvonalas minősége;
• az Európai Közösség határozataitól és fejlesztésétől való erős függőség;
• a mezőgazdasági termékek világpiaci árának erős változása, amely a németországi termelőt és fogyasztót éri;
• a mezőgazdaságban foglalkoztatottak állandóan csökkenő létszáma.

Elmondható, hogy a mezőgazdasági könyvtárügy- és dokumentáció lényegesen hozzájárult a német mezőgazdaság sikereihez. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak magas képzettségi foka, a hazai és a külföldi tudományos eredmények gyors és optimális átültetése a gyakorlatba a könyvtárak és dokumentációs intézmények tevékenységének eredménye. A magasan fejlett agrárkutatás ugyancsak a fenti intézményekre támaszkodik.
Viszont elmondható az is, hogy a tényleges agrártudományi információt használók száma párhuzamosan csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számával. Ez a tendencia oda vezet majd, hogy Németországban az agrártudományi információt használók köre túlnyomórészt a kutatásból és oktatásból, valamint a mezőgazdasági szaktanácsadásból és a mezőgazdaságtudományi gyakorlat köréből tevődik ki, tehát olyan személyek csoportjából, akik az információs szolgáltatások iránt csekély vásárlóerővel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az agrárdokumentáció, szemben pl. a világszerte prosperáló gazdasági információval és gazdasági adatbankokkal, nem tudja kigazdálkodni szolgáltatásainak költségfedezetét. Ez ahhoz vezet, hogy - eltekintve azoktól a nagy vegyiüzemektől, amelyek mezőgazdasági terméket (trágyát, növényvédőszert, takarmányt stb.) állítanak elő - a legtöbb köztulajdonban lévő intézményt az egyetemekhez, szövetségi és tartományi kutatóintézetekhez rendeltek. Ez a helyzet és az ebből következő nagyfokú takarékosság magyarázza a fent vázolt agrárdokumentációs szervezeti formát, a Szövetségi Mezőgazdasági Minisztérium és a szövetségi tartományok által létrehozott grémiummal.
Kézenfekvő, hogy ezekben a szervezeti formákban a Német Szövetégi Köztársaság és a szövetségi tartományok politikai normái befolyást gyakorolnak az agrárdokumentációs munkára.
További probléma az agrártudományi szempontból releváns adatbázisok használata. Az adatbázis-szolgáltatók teljesítőképessége és tökéletesített adatátvitele, különösen a Kölnben működő DIMDI-é, lehetővé teszi az agrártudományok számára fontosabb nemzeti és nemzetközi határokat áthidaló, vagy Németország által elindított adatbankok használatát. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti agrárinformációs termékek piaca igen szűk, mivel a felesleges többletmunka elkerülendő.
A német mezőgazdasági dokumentáció két problémája a következő: az egyik a függőség kérdése, mind anyagilag, mind tartalmilag függnek a külföldi adatbankoktól. A másik a német és a német nyelvű (tehát a németországi mezőgazdasági gyakorlat számára különösen fontos) irodalom kérdése a nemzetközi vagy külföldi adatbankokban.
Németországban ugyanis csak 3 mezőgazdasági adatbankot hoztak létre: a VITIS nevű adatbankot a szőlészetről, egy csomagolással foglalkozó adatbankot és a PHYTOMED nevű adatbankot a növénybetegségek és a növényvédelem témáról. Ezek az adatbankok szakterületüket és(vagy) minőségüket tekintve nemzetközileg is értékesíthetők.
Németország lényeges építője a FAO AGRIS nevű adatbankjának, melyet igénybe is vesz, hiszen azokhoz az országokhoz tartozik, amelyek csaknem teljes szakirodalmi termésüket az AGRIS-rendszerbe továbbítják. A nemzeti gyakorlat, tehát a német és a német nyelvű irodalomra rászoruló felhasználói kör, az ELFIS adatbankra rendezkedett be, amely tartalmazza egyrészt az AGRIS-rendszerbe elküldött német szakirodalmat és ezáltal további adatokat is használhat, amelyeket az egyes szakdokumentációs intézmények információs tevékenységük számára fontosnak tekintenek. Az EFIS nevű adatbankot, amelyet a bonni székhelyű Agrárdokumentációs és -információs Központ állít elő, megállapodás szerint, osztrák és svájci érdeklődők számára adatbevitelre rendelkezésre bocsátja.
A mezőgazdasági könyvtárügyet reprezentáló, bonni székhelyű Mezőgazdasági Központi Könyvtár gyűjti a Németországban kiadott, forgalmazott mezőgazdasági szakirodalmat.
Minden egyetem, amely agrárszakembereket képez, rendelkezik jelentős mértékű mezőgazdasági könyv- és folyóiratállománnyal. A biológiai és élettudományi szakirodalom használatához érdemes az egyetemi könyvtárakhoz fordulni. Ehhez jön még számos szövetségi és tartományi kutatóintézet jelentős könyvtári állománya. A Mezőgazdasági és Erdészeti Szövetségi Intézet Berlinben, Braunschweigben és Kleinmachnowban pl. közel 2500 kurrens folyóirattal rendelkezik, melyeket túlnyomórészt nemzetközi kiadványcsere útján szereznek be. A mezőgazdaság számára termelő ipar ugyancsak rendelkezik agrártudományi szakirodalmi állománnyal.
Külön fejezetet érdemelne az erdészeti információs és szakirodalmi ellátás helyzete, de ezekkel a kérdésekkel az ez évben Németországban megrendezésre kerülő IUFRO (Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Uniója) konferencián elhangzó előadásokat nem szeretném megelőzni.
Milyen hát a német mezőgazdasági könyvtárügy és az agrártudományi dokumentáció és információ helyzete és mi várható a jövőben? A könyvtárak számára elsősorban az állandóan növekvő mennyiségű szakirodalom beszerzése lesz gond, mert a fő nemzetközi fizetőeszközök változó árfolyamaitól való függőségre is tekintettel kell lenni. Az egyetemeknél és a kutatóintézeteknél a takarékossági intézkedések kényszerűen a teljes szakirodalmi állomány csökkenéséhez vezetnek, s mi csak remélhetjük, hogy a központi könyv tárak e negatív tendenciától megóvhatók lesznek, s így szerepük nőni fog. Mint más szakkönyvtárban, úgy itt is kívánalom a gépesítés, a hálózatokhoz való hozzáférés, a CD-ROM-használat, a jobb, deszkriptorral és szakszámmal ellátott katalógusszolgáltatás.
Remélhető, hogy néhány gond, egyrészt az államok Európai Közösséghez való csatlakozásából adódóan, másrészt a könyvtárak kölcsönzési jogának korlátozásából fakadóan, megoldódik.
Németország egyesítése után a mezőgazdasági dokumentációban is végbement a régi és az új tartományok között az új szakterületi felosztás, annak érdekében, hogy az elektronikus adatszolgáltatás javuljon, hogy a nemzeti és nemzetközi adatbankokhoz történő kapcsolat színvonala emelkedjék, de azért is, hogy a nemzeti adatbankok versenyhelyzete a nemzetközi információs piacon javuljon.
Ha ezek a célok, ismerve a korlátozott állami pénzforrásokat és a versenyben oly fontos állami feladatokat, mint pl. környezetvédelem, munkahelyek teremtése stb. realizálódnak, a jövőt jelentik majd.
Az agrártudományi könyvtárakban és dokumentációs intézményekben foglalkoztatottak teljes erőkifejtése és erősödő nemzetközi összefogás szükséges ahhoz, hogy az agrárkutatás és a mezőgazdasági gyakorlat számára optimális információellátást biztosítsunk.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12)