39. évfolyam, 1993. 2. szám 		Archívum

Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár története

Kuttorné Telek Judit

Az írás a KMK továbbképző tanfolyamára készült dolgozat cikkesített változata.

A mezőgazdasági szakkönyvtárak bizonyára megérezték a hiányát a hosszú hónapok óta szünetelő Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Könyvtárosok Tájékoztatója c. folyóiratnak. Keveset lehetett tudni mostanában az Országos Mezőgazdasági Könyvtárról is. Ezért úgy gondolta szerkesztőségünk, hogy a jövőben, időről időre közreadjuk azokat az írásokat, amelyek segíthetik a szaklap nélkül maradt mezőgazdasági könyvtárosok általános tájékozódását. Kérjük tehát a mezőgazdasági szakkönyvtárakban dolgozó kollégákat, ha közérdekű mondanivalójuk van szakterületük könyvtári helyzetéről, bátran keressék meg szerkesztőségünket. A most közreadott blokkban először az Országos Mezőgazdasági Könyvtár kialakulásának és 1945-tő1 1989-ig tartó fejlődésének történetéről olvashatnak, majd az 1989-1992 közötti változásokról ad összefoglalást a könyvtár igazgatója (az 1992-tő1 napjainkig tartó időszak elemzésére is hamarosan sort kerítünk), végül pedig a mezőgazdasági szaktájékoztatás szerepéről, az agrárszakemberek információ iránti igényéről olvashatnak egy tanulmányt.

POLMANUS, Angelus Ambroginus Sylva, cui titulus est Rusticus ... Basileae, 1518, Frobenius

Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtár Archív Gyűjteményei

Előzmények a 18. és 19. században

Hazánkban mindig is fontos szerepet játszott a mezőgazdaság, melynek ismerete létünk alapja volt.
Szarvason már 1779-től működött Tessedik Sámuel lelkész, pedagógus új rendszerű iskolája, ahol földművelést, gazdálkodást, állattenyésztést, szőlészeti és borászati ismereteket tanítottak. Az oktatás kiegészítésére pedig tangazdaságot és könyvtárat is felállítottak.
Az 1825-27-es országgyűlés újabb lendületet adott a magyar mezőgazdaság fejlődésének, amely a gazdasági szakiskolák megalapításában is tükröződött. Öt felső gazdasági szakiskolát alapítottak hazánkban: Magyaróváron, Keszthelyen, Debrecenben, Kassán és Kolosmonostoron. A gazdaiskolák mellett szükségszerűen fejlődtek ki a könyvtárak, a képzéshez szükséges speciális dokumentumok gyűjtésére. Az ép észjárású magyar gazdák belátták, hogy a gazdálkodók számára írott könyvek és folyóiratok segítségével eredményesebben tudnak gazdálkodni.
"Ablakot nyitni a világra" - szorgalmazta a Magyar Gazdasági Egyesület alapszabály-tervezete is, amikor 1836-ban felvette feladatai közé "az idegen nyelven írt és a hazai mezei gazdaságról illető közhasznú munkákat és iratokat anyanyelvünkre fordíttatni, és gazdasági viszonyainkhoz alkalmazva a hazában terjeszteni".
Eőry Andor, Nógrád megyei földbirtokos 1859-ben a Magyar Gazda hasábjain megjelentetett "Szerény indítvány hazai mezőgazdasági könyvtárak ügyében" című cikkében hangsúlyozta a mezőgazdasági művelődés szükségességét, és sürgette a könyvekben foglalt tudás hasznosítását. A cél az volt, hogy színvonalas könyveket juttassanak el a távoli vidékeken élő gazdák kezébe is.
A mezőgazdasági könyvtár gondolata kezdetben községi könyvtárak létesítéseként fogalmazódott meg. A Pesti Napló 1853-ban "Községi Könyvtárak" címmel jelentetett meg egy gondolatébresztő írást. A Vasárnapi Újságban 1855-ben Szeberényi Lajos írt a községi könyvtárakról, de találhatunk adatokat erről a témáról az 1856-os István Bácsi Naptárában is, 1857-ben pedig Török János tért vissza a mezőgazdasági könyvtár szervezésének szükségességére a Magyar Sajtó hasábjain. A mezőgazdasági könyvtár létesítésének gondolata egyre inkább nemzeti üggyé vált. 1859-ben a Gazdasági Lapok "Gazdasági könyvtárak ügyében..." című írásában is nyomatékosan megfogalmazódott a gondolat egy mezőgazdasági könyvtár mielőbbi létrehozásáról. A XIX század évtizedeiben tehát elindult és szerveződött, érlelődött a mezőgazdasági könyvtár alapításának nagy ügye, de ezek a kezdeményezések még csak az alapjait rakták le a végső célnak.

Fejlesztések 1945 után

1945 után egyre sürgetőbben jelentkezett az egybehangolás, a koordinálás szükségessége, és megerősödött az igény egy országos, központi mezőgazdasági könyvtár felállítására és a korszerű, tudományos tájékoztatás megszervezésére.
Az 1945-1949 közötti években megindult a dokumentáció megszervezése. A kormány és a Földművelődési Minisztérium dokumentációs központot, illetve szakmai dokumentációs intézetet alapított. A földreformmal járó jelentős változások segítették a tájékoztatás korai megszervezését.
Fejér Domokos mezőgazdasági kísértetügyi vegyész 1945 májusában Mezőgazdasági Ipari Dokumentációs Központ felállítására nyújtott be javaslatot a földművelésügyi miniszterhez. Ő már 1944-ben is szorgalmazta a tájékoztatás és a könyvtárügy egységes, központi megszervezését. A minisztériumnak akkor az volt a szándéka, hogy a kísérletügyi intézetek munkájának lehetővé tételére Kísérletügyi Központi Könyvtárat és Kísérletügyi Irodalmi Szolgálatot állít fel.
A javaslat alapján a földművelődésügyi miniszter 1946-ban Fejér Domokost bízta meg a Mezőgazdasági Dokumentációs Központ megszervezésével. Az intézmény nevét "Mezőgazda-sági Tudományok Dokumentációs Intézeté"-re változtatták és szabályozták a feladatkörét. Az alapító rendelet gyakorlatilag már megteremtette azt a tagoltságot, amivel a mai Országos Mezőgazdasági Könyvtár dokumentációs szervezete rendelkezik.
Az Intézet nehéz körülmények között végezte a munkáját, ráadásul a közigazgatási apparátusba való beillesztése is - az egykorú jelentés szerint - hátrányos volt. "Ez abban rejlik, hogy Intézetünk az FM Kísérletügyi Osztályának technikai jellegű segédhivatali-fordító irodájának van beállítva" - olvasható a jelentésben.
Az Intézetben a dokumentációs munka mellett minden bizonnyal könyvtári tevékenység is folyt, bár hivatalos bizonyítékát az 1945-47-es időszakra vonatkozóan nem találtunk.
1948 januárjában a földművelésügyi miniszter egy rendeletével az Intézet nevét "Magyar Me-zőgazdasági Tudományos Tájékoztató Intézet"-re változtatta, és a "technikai jellegű segédhivatali fordító irodai" jellegét módosítva, közvetlenül a földművelésügyi miniszter főhatósága alá rendelte. A rendelet kitért az Intézet működésére is, melyet a nemzetközi tájékoztató és nyilvántartó osztályra, a fordító osztályra és a tudósító osztályra tagolt.
A nyilvántartási osztály képezte később az Intézet könyvtári részlegének szervezeti alapját. A nyilvántartó osztály vezetője egyben az Intézet könyvtárosa: ő intézte a decimális "regiszter" ügyeit, nyilvántartotta a más intézetekbe járó mezőgazdasági folyóiratokat és az országba beérkező szakkönyveket, továbbá felelős volt a külföldi csere intézéséért.
Fejér Domokos 1948. január elején visszalépett az Intézet vezetésétől. Utódja Magyari Beck Vladimir lett. Magyari álláspontja szerint a dokumentációs tevékenységet a könyvtártól külön választani nem lehet, és így a továbbiakban azt kívánta, hogy a Magyar Mezőgazdasági Tudományos Tájékoztató Intézet ne a Kémiai Intézetben működjék tovább.
1949-ben a tudományos kutatás egész rendszerét, beleértve a Magyar Tudományos Akadémiát is, átszervezték. Az átszervezést a Tudományos Tanács intézte. Ekkor létesült a Tudományos Tanács felhívására a Földművelésügyi Minisztérium egyik szerve, a Mezőgazdasági Kísérleti Központ (MKK), amely 1949 májusában került az I. kerületi Attila út 53. sz. alá. Az Intézetet Dinnyés Lajos vezette. A Földművelésügyi Minisztérium döntése szerint a Magyar Mezőgazdasági Tudományos Tájékoztató Intézet átalakult az MKK egyik osztályává, helyileg pedig ugyancsak az Attila út 53-ba került. Mivel ott nem fért el az intézet 30 000 kötetes állománya, ezért a dokumentáció elszakadt a könyvtártól.
1949. június 24-én megjelent a Magyar Köztársaság Kormányának 4118/1949/136. sz. rendelete az Országos Dokumentációs Központ létesítéséről és a szakmai dokumentációs központok szervezéséről. A rendelet alapján öt szakmai dokumentációs központot állítottak fel, közöttük a Mezőgazdasági Dokumentációs Központot is, úgyhogy az MKK dokumentációs osztálya - a volt Magyar Mezőgazdasági Tudományos Tájékoztató Intézet -, mint önálló Mezőgazdasági Dokumentációs Központ (MDK) működött tovább. Az új intézet 1949 szeptemberében a Kürt u. 6. sz. alá költözött. Könyvtára kézikönyvtári jellegű volt, kb. 3000 egységből állt, de a dokumentáció alapját képező külföldi folyóiratokra is előfizetett.
A Mezőgazdasági Kísérleti Központ 1950-ben visszaköltözött a Földművelésügyi Minisztériumba és az Attila úti helyiséget a Mezőgazdasági Dokumentációs Központ, az Állattenyésztési Kutatóintézet és a Kertészeti Kutatóintézet kapta meg. 1951-ben a Kertészeti Kutatóintézet helyére a 129/1951. /VI.23./ MT sz. rendelettel életre hívott Országos Mezőgazdasági Könyvtár (OMgK) köItözött.
1951 márciusában, a Mezőgazdasági Dokumentációs Központ (MDK) 3 éves működése után, a Földművelésügyi Minisztérium javasolta egy Mezőgazdasági Fordító Iroda létesítését azzal az indokkal, hogy a Földművelésügyi Minisztérium és a fennhatósága alatt működő tudományos intézetek körében egyre fokozottabb a dokumentációs igény. Ebből következően az MDK-ra további feladatok vártak. Működésének zavartalansága érdekében szükség volt arra, hogy az irodalomkutatói munkája elváljon a fordítói és egyéb tevékenységétől. Az MDK fordítói és sokszorosító munkájának ellátására külön fordító irodát hívtak létre.
Az Országos Mezőgazdasági Könyvtárat létrehozó, korábban már említett 129/1951. /VI.23./ MT sz., valamint a 18.089/1951. /1X.1./ FM sz. rendelet kimondta "a mezőgazdasági szakirodalom anyagának egységes gyűjteménybe foglalását, a kutatás és oktatás érdekeinek megfelelő rendszeres továbbfejlesztését".
A minisztertanácsi rendeletben meghatározott feladatkört a földművelésügyi miniszter rendelete tovább bővítette, amikor célul tűzte a mezőgazdasági termelésben működő szakemberek és dolgozók szakirányú érdeklődésének fokozását, a mezőgazdasági szakirodalom széles körű népszerűsítését és terjesztését, valamint a mezőgazdasági kutatóintézetek könyvtárainak szakmai felügyeletét.
Az alapító két rendelet tehát hármas feladatkör ellátását írta elő: 1. A tudományos szakkönyvtár teendőit; 2. Az országos - azaz minden olvasókategória igényeit kiszolgáló - általános mezőgazdasági könyvtár feladatát; 3. A mezőgazdasági kutatóintézeti könyvtárak működését ellenőrző központi tevékenységet.
A különböző könyvtáraktól, iskoláktól összegyűjtött, többségében agrártörténeti szakirodalom képezte a könyvtár induló, körülbelül százezer kötetes törzsanyagát. A "frissebb" szakkönyvtári állományt a Dokumentációs Központtal történt összeolvadáskor átvett, mintegy 3500 kötet alkotta. Nagy nehézséget jelentett azonban, hogy hiányoztak a működés legfontosabb előfeltételei: nem volt megfelelő helyiség, berendezés, szakképzett munkatársi gárda. A tulajdonképpeni könyvtári munka a szerzeményezés és feldolgozás megindításával 1952 januárjában kezdődött meg, szerencsére ekkorra már a létszám is bővült. Ez idő tájt került az OMgK-hoz az addig önállóan működő Mezőgazdasági Fordító Iroda.
A miniszter a továbbiakban úgy rendelkezett, hogy a könyvtár átveszi a Földművelésügyi Minisztérium Központi Könyvtárának anyagát, a Mezőgazdasági Múzeum Könyvtárának anyagát, az Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági kara volt vidéki osztályainak könyvanyagából a felsőfokú oktatás céljaira nem szükséges állományt, valamint az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet (OMI) vetőmagvizsgáló osztálya könyvtári anyagának azt a részét, amely az intézet munkájához nem szükséges. Könyv és folyóiratbeszerzésre a miniszteri rendelet szerint a mezőgazdasági szakoktatási intézmények és a kutatóintézetek is tehettek javaslatot.
Az OMI - az Országos Kémiai Intézet utódaként- a könyvtárnak az a részlege volt, ahol folytatták az intézet 1932-ben megkezdett dokumentációs munkáját.
Amikor 1952 augusztusában a földművelésügyi miniszter dokumentációs osztályt állított fel a könyvtárban, megváltoztatták az intézet nevét is "Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ"-ra (OMDK). Kialakult az OMgK jelenlegi szervezete (a könyvtári osztály, a dokumentációs osztály és a fordító osztály), melyet jóval később a pénzügyi és gazdasági osztály megszervezése követett.
A könyvtár feladatait a 18.089/1951./IX.1./FM sz. rendeletben lefektetett szabályokon túlmenően a XV.861-D-2/3/1952.sz. rendelet tovább bővítette.
A könyvtár jogállásának megállapításával és feladatkörének kiterjesztésével az 1956. évi, a könyvtárügy szabályozásáról szóló rendelet is foglalkozott: az azonos feladatkörű közkönyvtárakat egységes szervezetbe, hálózatba foglalja össze, amelyben a szakirányítást az erre kijelölt központi könyvtár végzi. Ilyen hálózati központ lett az OMgK is.
A rendelet a kiadványanyag feltárását, a dokumentációt és a tájékoztató tevékenységet a tudományos szakkönyvtárak feladatkörébe sorolja. Ez az első olyan rendelet, mely világosan összekapcsolja az országos jellegű könyvtár és az országos jellegű dokumentáció feladatait. A rendelet egyidejűleg kimondja, hogy a dokumentációs tevékenységet a könyvtári hálózatok erre legalkalmasabb könyvtárai mellett kell megszervezni és a dokumentációval jelenleg is foglalkozó intézményeket a szakmailag legmegfelelőbb könyvtárhoz kell csatolni. Az utóbbi rendelkezés az OMgK szempontjából már korábban megtörtént.
1963-ban a könyvtár felvette az első magyar népköztársasági elnök, Károlyi Mihály nevét.
A fejlődés következő állomása, amikor 1967-ben, az addig különálló földművelésügyi és élelmiszeripari minisztérium egyesítése után, a 15/1967/MÉM É.27./sz. rendelet létrehozta a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Információs Központját. Ez a rendelkezés a szakirodalom beszerzésének, feldolgozásának és hasznosításának láncszemei közé az Információs Központ szakirodalmi bázisaként iktatta be a Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtárat, megerősítette szervezetében, és tevékenységét mind az élelmiszergazdasági szakirodalom gyűjtésében, mind pedig dokumentációs szolgáltatásaiban kiszélesítette.
A megújított Országos Könyvtár nagy súlyt helyezett a hálózati munkára, és annak eredményei nem maradtak el. A hálózati központ nem pusztán könyvtártechnikai tanácsadást vagy hibafeltáró ellenőrzést végzett a hálózatban, munkájában egyre inkább fontossá vált az egyenrangú könyvtárak közötti együttműködés. Ezekre az új együttműködési formákra néhány példa:

Az intézet rövidített elnevezése, vagyis az AGROINFORM, 1987 óta új fogalmat takar. Ekkor ugyanis a MÉM Információs Központja megszűnt és jogutódja az Agrárinformációs Vállalat lett. A vállalati szervezetben a Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtár az AGROINFORM egyik főosztályaként működik tovább, amelynek tevékenységét a MÉM állami megrendelésekkel támogatta. Az intézet három alapvető funkciót tölt be: a) információt szolgáltat, b) szaktanácsadói tevékenységet végez, c) könyvtári feladatokat lát el.
A könyvtár 1989 óta megújult környezetben várja olvasóit. A tárgyi feltételek egy része javult: felújították az épületet, korszerűsítették a berendezést, új épületszárnyat is nyitottak. Így körülményeiben is méltó lett nemzetközi hírnevéhez és tevékenységéhez, hiszen FAO letéti könyvtárként, 60 ország 900 intézményével és fontos nemzetközi szervezetekkel áll rendszeres cserekapcsolatban. Az AGROINFORM széles körű nemzetközi tevékenységet folytat; mintegy 20 magyar szervezet munkájában vesz részt; több külföldi, illetve nemzetközi szervezet tagja (pl. FID, CABI, IAALD, AGRIS, IFIS). Az IAALD nemzeti bizottsági titkársága is a könyvtárban működik. Az AGROINFORM a MÉM felügyelete alá tartozó könyvtárak hálózati központja, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi felsőoktatási könyvtári hálózatok koordinációs központja. E két funkcióban mintegy 180 intézet, vállalat szakkönyvtárának munkáját segíti szakmailag.
A könyvtár kiadványaival és szolgáltatásaival hazánk mezőgazdasági központjává vált.

Irodalom

  1. SZILVÁGYI Irén: Mezőgazdasági könyvtárak létesítésének gondolata a XIX. században. = Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Könyvtárosok Tájékoztatója, 1985. 3-4.sz. 39-44.p.
  2. Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Közleményei 1. (1958), 2. (1959), 3. (1960), 7. (1964)
  3. GÁL Andorné: A Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtár új otthona. = Könyvtáros. 39. évf. 1989. 4.sz. 194-197.p.
  4. A Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ története, feladatai és szervezete. Bp. ([19]65.) 14 p.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)