39. évfolyam, 1993. 2. szám

Archívum

Az alapítványi intézmény története

Andrássy Lászlóné

Nemzetközi történelmi előzmények

Az alapítvány jogintézményének gyökerei a római korba nyúlnak vissza: a római jog klasszikus időszakában közjogi formában jöttek létre az első alapítványok. A római jog elméletéből hiányzik a jogi személy fogalom, e konstrukcióval a jog a gyakorlati szabályozás szempontjából foglalkozik.
A középkori Európa alapítványi palettája sokszínű képet mutat. Megtalálható a vagyontömegen alapuló, római jogi mintájú; a szervezetre épülő jogi személy alapítvány, a kötelmi természetű felajánlás (donatio sub modo) és a hitbizomány intézménye. A túlnyomó többségben egyházi indíttatású alapítványok mellett, a reformáció idején jelentek meg, majd azt követően szaporodtak el a világi alapítványok. Az egyházitól a világi alapítványokat elkülönítő szabályozási mód serkentően hatott az alapítványi jog fejlődésére is.
Az alapítványi jog és az alapítványok működésének gyakorlata - az állami finanszírozás és az állami szabályozás közötti kapcsolat függvényében - másként alakult a francia, és másként az angolszász világban.
A francia típusú, erősen központosított államokban a "társadalmi szerződés" elve szerint a közérdek az állam ügye. Az állampolgárok - a kevés számú önkéntes jótékonysági kezdeményezés kivételével - nem felelősek ezekért. Az alapítványok működését, jellegét az állami törvények szabályozzák. Európában állami felhatalmazás kell az alapítvány jogi létrehozására: Franciaországban, Ausztriában, Spanyolországban, Finnországban, Belgiumban, Olaszországban, Görögországban, Luxemburgban, Portugáliában és Németországban.
Az angolszász típusú liberális, kevésbé központosított államokban a közérdek az állampolgároké is. Ezekben az országokban magas a magánkezdeményezéssel létrejött intézmények és alapítványok száma az oktatás, a kultúra, az egészségi és a szociális ellátás területén. Nem szükséges állami felhatalmazás az alapítványi jog létrehozására: Angliában, Hollandiában, Svédországban, Svájcban, Törökországban, a volt angol gyarmatokon.¹
Az alapítványok számára mindkét típus esetén biztosított a szabad pénzszerzés, de az állami támogatást - köztük az adókedvezmények mértékét- mindenütt az állami prioritások elfogadása szerint mérik, melyért - leegyszerűsítve - az autonómia csökkenésével kell fizetni. A gyakorlati példák azt mutatják, hogy a közérdeket szolgáló szervezetek - köztük az alapítványok - először válnak függővé az állami támogatásoktól, és azt követően születnek meg az autonómiájukat korlá-tozó szabályozások.
A 19. század eleji polgári törvények - az 1804-es francia Code Civil, az 1811-es osztrák ABGB - nem tartalmaznak még elkülönítő szabályokat az alapítványokra vonatkozóan. Az 1900-ban hatályba lépett német BGB az első jelentős polgári törvénykönyv, mely részletes alapítványi jogot foglal magában. Az alapítványi jog leginkább típusosnak tekinthető fejlődése a német jogtörténetben ment végbe. E fejlődés a római jogi vagyoni orientációtól a szervezetorientáció irányába mutat. Alaptípusa a jogi személyiséggel rendelkező alapítvány, de a német jog ismeri a családi, az egyházi, a magánjogi, valamint a közjogi formában működő alapítványt is.²

Az alapítványi intézmény magyarországi története 1945-ig

A magyar törvények hosszú időn át nem ismerték az alapítvány fogalmi meghatározását, mégis a gyakorlatban alapítványi intézménynek számított - az egyházi szervezetek fenntartására - adományozott birtok, vagyonrész rendelés. Az első alapítványok szinte egyidősek az állam kialakulásával. Szent István király az általa alapított püspökségek, monostorok számára megfelelő javadalmakat is adományozott. A jelentős alapító tőkével rendelkező világi alapítványok királyi és királynői adományozással jöttek létre (III. Ferdinánd, Mária Terézia). Az 1800-as évek végétől a világi jellegű alapítványokat is be kellett jelenteni. A király gyakorolta a legfőbb felügyeleti jogot, mely az ellenőrzéssel együtt kizárólag a szokásjogon alapult. Az 1900-as évek bírói gyakorlata megkívánta, hogy az alapítvány alapítólevelét a kormányhatóság jóváhagyja, és csak ezt követően tekintették azt jogi szempontból megfelelőnek.
Egyházi hatásra a magyar alapítványi jog a vagyonra és a szervezeti keretre helyezte a hangsúlyt, és a jogi személyre vonatkozó utalásokat a magyarjog még a 19. században sem tartalmazta, bár a szokásjogból soha nem hiányzott e fogalom. Hasonló a helyzet az alap, alapítvány, közalapítvány kifejezésével is, melyek a 20. század közepéig egymás szinonimái voltak. Az alapítvány definíciójával az 1925. évi 91.098.sz. BM körrendeletben került sor először hivatalosan. ,,...Alapítványnak kell minősíteni általában minden olyan vagyont, melyet az adományozó (alapító) meghatározott célra olyan módon rendel, hogy a vagyont az adományozó akarata szerint csorbítatlanul fenn kell tartani és csak a jövedelmet szabad a kitűzött célra felhasználni..."³
A definíció után még sokáig keveredik az alap az alapítvánnyal. A joggyakorlat tapasztalatait a magyar magánjogi törvény 1928-ban kodifikálta, és akkor került bele a jogalkotásba a jogi személy elnevezés is. A törvénynek az erre vonatkozó fejezete részletesen szabályozza az alapítvány létrejöttét, felügyeletét, megszűnését és felszámolását.
Az alapítványi juttatásokra és az alapítványokra vonatkozó törvények és jogszabályok gyűjteményét Schuler Dezső székesfővárosi tanácsnok állította össze 1935-ben. Az egyházak mellett a megyék és a városok is sok alapítványt tartottak fenn az évszázadok során. Ezek bemutatására nem térek ki. Külön figyelmet érdemelnek a nagy múltú intézmények köré csoportosult alapok és alapítványok, pl.: a Magyar Tudományos Társaság, majd utódja, a Magyar Tudományos Akadémia jutalmai és pályadíjai, vagy a kiegyezést követően létrejött - a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Közalapítványi Ügyigazgatóságához tartozó - (katolikus) vallási alap, az (országos) tanulmányi alap, az izraelita iskolai alap, a (fővárosi székhelyű) egyetemi alap. A nevezett alapok felügyeletére, tevékenységükre és gazdálkodásukra vonatkozóan a mindenkori pénzügyi tárcától és a költségvetéstől való függetlenségük kérdése gyakran volt országgyűlési vita tárgya. A körük egyre bővült, szervezeti önállóságuk alapján költségvetési intézményként kerültek a nyilvántartásba. A rájuk vonatkozó jogi konstrukció jól elkülöníthető, működő formákról tanúskodik. Az 1942-ből való definíció napjainkban is érvényes fogalmi elemeket rögzít az alapokra és az alapítványokra. Érdemes felidézni a meghatározásokat.
Az alapok vagy a költségvetésből vagy külön járulékból származó olyan összegek, amelyekre nem vonatkozik a számviteli törvénynek az a rendelkezése, hogy a tételek az év végén túl nem használhatók fel, és hogy a hitelmaradvány más célra átruházható.
Az alapítványok olyan jogi személyek, amelyek az alapító által elkülönített vagyon alapjai. Itt a kedvezményezett aktív közreműködése teljesen hiányzik. Az alapítvány céljaira szánt vagyont sem ők, sem maga az alapító nem veszélyeztethetik. ⁴
Az elkülönítő meghatározásokból következik, hogy az alapítvány meghatározott célra létrejött jogi személy, és a működésére rendelt vagyonának csak a jövedelmét szabad felhasználni. Az alapító nem befolyásolhatja az alapítványi célra szánt összeg/vagyon kiosztását.
Az alap állami pénz, a létesítésekor meg kell határozni a rendeltetését, a bevételi forrásait. Napjaink jogállása szerint állami pénzalapot csak kormány létesíthet. A mai alapítványi jogból jelenleg hiányzik a közalapítványi konstrukció.

Az alapítvány szerepe a szocialista jogrendben és a rendszerváltás után

1945 után az államhatalom nem tartott igényt a civil társadalom erőforrásaira. A paternalista politika államosította az alapítványt, mint a szocialista államrendtől és tulajdonformáktól idegen konstrukciót. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi II.sz. törvényerejű rendelete az alapítványok vagyonát állami tulajdonba vette. Ugyanakkor 1959-ig lehetett új alapítványokat létesíteni magánjogi formában, az alapítvány célja szerint illetékes miniszter jóváhagyásával. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 1959. évi IV. törvényéből az alapítványi intézmény kimaradt, és a jogi személyisége megszűnt. A "kötelezettségvállalás közérdekű célra" elnevezéssel létrehozott, tisztán kötelmi jellegű forma maradt meg, amely megengedte a magán- és jogi személynek az ingyenes vagyoni szolgáltatást.
A közfeladatokkal kapcsolatos állami szerepvállalás kisajátításával hazánkban az egyébként is fejletlen civil társadalom kibontakozásának lehetőségeit korlátozták.
Az állami feladatok ellátásának társadalmasítási folyamata az 1980-as évek végén kezdődött el. Az alapítvány intézménye 38 évi szünet után, az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló 1987. évi 11. sz. törvény erejű rendelettel, majd ennek a Ptk.-ba történő beemelésével újra megjelent a polgári jogunkban, mintegy megerősítve, hogy az állam nem nélkülözheti a közérdekű feladatoknál a civil társadalom önzetlen segítségét.
A közfeladatokkal kapcsolatos állami szerepvállalás csökkenésével párhuzamosan az olyan közcélokat szolgáló, alapvetően nonprofit jelleggel működő, közhasznú szervezetek alaptípusainak kialakítása kezdődött el, amelyek hosszabb távon is meghatározó szerepet tölthetnek be a közszolgálatok nyújtásában, de többségük - egyelőre alapítványként került bejegyzésre.
A Ptk. 74/A (1) pontjának értelmezése szerint az alapítvány törvényi meghatározása a következő: "Magánszemély és jogi személy (továbbiakban együtt: alapító) - tartós közérdekű célra - alapító okiratban alapítványt hozhat létre. Az alapítvány jogi személy, amely a tartós közérdekű cél megvalósításához szükséges vagyonnal rendelkezik". Az alapítvány jogi szempontból kettősséget mutat: részben kötelmi jellegű jogintézmény, közérdekű kötelezettségvállalás; másrészt új jogalany jön létre, amely független mind az alapítótól, mind az alapítvány kedvezményezettjeitől.
Az alapítvány jogi fejlődésében a legjelentősebb módosítás az 1990. évi I. törvénnyel történt, amely megszüntette az alapítványok államigazgatási jóváhagyását és állami felügyeletét. Ezzel az alapítvány nyilvántartásba vételére és megszűnésére a bírósági, felügyeletére pedig az ügyészi hatáskört állapította meg. A szabályozás szerint az alapítvány bejegyzését csak akkor lehet megtagadni, ha az alapító okirat a Ptk. idevonatkozó szabályaiba ütközik. A bíróság nem mérlegeli azt, hogy az alapítványokra szükség van-e, illetve a létrehozása összhangban áll-e a társadalmi érdekkel.
Az érvényes jogszabályok szerint az alapító lehet természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság. Az utóbbi esetben a természetes személyek egyenként és összességében hozzák létre az alapítványt. A bíróság által bejegyzett alapítvány jogi személyisége azt jelenti, hogy az önálló felelősséggel és vagyonnal bíró szervezet célját az állam elismeri.

Az alapítványteremtés módja és az alapítványok fogalmi elemei

Az alapító szándékának meghagyására az alapító okirat szolgál. Ebben kell megjelölni az alapítvány nevét, székhelyét, képviselőjét, a tartós közérdekű célt, az ehhez szükséges induló vagyont és annak felhasználási módját, továbbá a csatlakozás lehetőségét (nyitott vagy zárt-e az alapítvány).
A tartós közérdekű cél fogalma az állam akaratérvényesítésének legfontosabb eszköze. Mivel ezt az adórendszeren belüli és egyéb állami kedvezményezettségek is követik, az alku tárgyát képező közérdekű célok köre változó. A leggyakoribbak az oktatás, kultúra, vallás, egészségügy, szociális és ifjúsági célú tevékenységek. A közérdekűség eldöntésében az 1990. évi I. törvény megalkotásáig szűrőként működtek az államigazgatási felügyeleti szervek (tanácsok, minisztériumok és más főhatóságok). Azt követően viszont az alapítvány tevékenységének ellenőrzése ellentmondásossá vált. A közérdekűséggel járó kedvezményezettség megítélését az adóhatóságra bízza a törvény, mintegy utólagos kontrollal, de az ellenőrzés számos pontja - így a kuratóriumi összetétele, a döntések nyilvánosságra hozatalának kötelezővé tétele - nyitva maradt.
A cél tartóssága szempontjából különbséget kell tenni a közérdekű kötelezettségvállalás és az alapítvány között. A kisebb jelentőségű célra vagy az egyszeri szolgáltatásra nem érdemes alapítványt létesíteni, mert az adókedvezmény a közérdekű kötelezettségvállalással is biztosítható. Az alapítványi cél megvalósításáért a kötelezettségeket és jogokat vállaló kuratórium felel. Az okiratban rendelkezni kell a kuratórium döntési jogköréről, a kuratóriumi tagság időtartamáról és megszűnéséről, továbbá az alapítvány vagyonát kezelő szervezet ügyrendjéről, határozatképességének formáiról. Fontos annak meghatározása, hogy az alapítvány nevében kik jogosultak a vagyon feletti rendelkezési képviseletre. Ha az alapítóvagyon felhasználására vonatkozó rendelkezés hiányzik az alapító okiratból, a bíróság dönti el, hogy milyen közcélra vagy hasonló célú alapítvány vagyonrészeként éljen tovább a megszűnt alapítványi vagyon. Ha az alapítvány vállalkozói tevékenységet is akar folytatni, ennek tényét is rögzíteni kell az okiratban. A dolgozatban az alapítványrendelés főbb kérdéseit érintettem.
Az alapítványokra vonatkozó szabályokat a Ptk. 74/A-74/F fejezetei tartalmazzák. Az alapítvány létesítésénél a viszonylag kevés számú törvényi rendelkezés ellenére sok részletkérdésre kell figyelni. A Ptk szellemiségén kívül az egyéb jogszabályok is irányadók, pl. a névviseléssel kapcsolatosan. A vagyonra vonatkozóan több törvény (a hitelek, kölcsönök nyújtásánál a pénzintézetekről szóló törvény; a vagyon átutalásánál a vállalkozási, az önkormányzati, a gazdasági szervezetek átalakulására vonatkozó törvények) ismerete szükséges. Folyamatban van a Polgári Törvénykönyv alapítványi rendelkezéseinek újraalkotása, és készül a nonprofit törvény, mely a civil társadalom egészét egységes szerkezetben fogja újraszabályozni. Beiktat bizonyos típusú szervezeteket és számukra nagyobb kedvezményt ad, attól függően, hogy e szervezetek milyen mértékben tehermentesítik az állami költségvetést. Ilyen például a közalapítványi forma, mely a költségvetésből kapott pénzt alapítványi szisztémával - pályázattal és kuratóriumi döntéssel - mozgatja jelenleg is (pl. Magyar Könyvalapítvány, Magyar Mozgókép Alapítvány). A joggyakorlatban jelen van a közalapítvány, csak éppen a szabályozási körből maradt ki. Tanulmányomban az alapítványoknak a nonprofit törvénnyel való összefüggéseit nem érintem. Remélhetőleg e törvény majd megkönnyíti az alapítók és a hatóság dolgát időálló szabályozásaival.

Az alapítványok gazdálkodását befolyásoló rendelkezések

Míg a művelődési célú alapítványok statisztikai adatai szerint 1991-ben 3000, addig az 1992. év végén megközelítőleg 7000 alapítványt vett nyilvántartásba a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Alapok és Alapítványok Osztálya. Az egyre szaporodó alapítványok között többek létrejöttét az adókedvezmények, és nem tisztán a közérdek szolgálata motiválta. Ennek oka abban rejlik, hogy a bekövetkezett társadalmi változások, a szociális piacgazdaság kiépítése, a civil társadalom kialakulásának és autonóm fejlődésének lehetőségeit főleg az alapítványi törvénykezéssel mozdították elő. A kezdeti liberális törvénykezés fokozatos szigorodását vonta maga után az alapítványok szaporodása és ez várható a Ptk módosításával is.
Az 1992. január 1-én hatályba lépett adótörvény megszüntette az alapítványi státuszból következő adómentességet. Az adományok csak az adóhatóság előzetes engedélye után vonhatók le, mind a magán-, mind a jogi személyek (pl. vállalatok, vállalkozók) adóalapjából.
A kedvezményre jogosító igazolást az adóhatóság akkor adja meg, ha az alapítvány működési szabályzata és tevékenysége alapján kizárható az adományozó és a kedvezményezettek közötti érdekkapcsolat. Továbbá, ha a vállalt cél: betegségmegelőző és gyógyító, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, diák és tömegsport, vallási; a közrend és közbiztonság védelmét szolgálja, vagy az öregeket, a hátrányos helyzetűeket, a nemzeti és etnikai kisebbségeket, a menekülteket, a határon túli magyarokat támogatja, illetve a törvényhozói munkát segíti elő. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1992. évi LXXV. törvény tovább szűkítette a kedvezményezettségi jogot 1993 január 1-től; kihagyva belőle az oktatási, nevelési, kulturális, művelődési, környezetvédelmi célokat. A törvény 44 pontban határozza meg az adómentes jövedelmeket, és egy ponton belül 8-10 tétel is található. A csökkenő kedvezményezettség miatt ezek fokozott figyelembevételére intjük az alapítványokat.
Megszűnt a vállalkozásokból eredő bevétel adómentes "visszacsorgatása" is az alapítványba. A társasági adó megfizetése alól akkor mentesülnek az alapítványok, ha a vállalkozási bevételük összege nem haladja meg a 10 millió forintot vagy az összes bevételük 10%-át. Az alapítványok gazdálkodására vonatkozó szabályokat a kormány 115/1992 (VII.23.) rendelete tartalmazza. Ez több pontban segíti a vállalkozói alapítványokat. Ugyanakkor a kedvezőtlen banki kamatok hatását nehéz prognosztizálni. Ehhez ismerni kellene a váltakozással és a kamatokból gyarapodó alapítványok számát. A szabályozás szigorodása az ellenőrzés kiépítése nélkül továbbra is több manőverezési lehetőséget enged, mert a törvényes és a törvénytelen közötti mezsgye még járható út.
Az alapítványi célban megfogalmazott társadalmi hasznosság az adókedvezmény mellett a közvetlen és közvetett támogatás állami formájában és mértékében is kifejezésre jut. Ha az alapítvány a társadalom szélesebb körét szolgáló közérdekű/közhasznú célt vall magáénak, - a Kormány engedélyével - igényt tarthat az állam közvetlen támogatására az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerint. Az egyelőre kvázi közalapítványként emlegetettek többsége így jött létre az elmúlt évben. További anyagi forráshoz juthatnak az alapítványok, az egyesületek és az egyéb nonprofit szervezetek - a költségvetési intézmények mellett- az elkülönített állami pénzalapokból is, melyek pályázati rendszerben kerülnek kiosztásra. Ismeretes, hogy a pályázattal elnyerhető támogatásnak haladó hagyománya van a magyar kutatásfinanszírozás történetében. Elődnek tekinthetők az OTKA, OMFB, MM vagy az egyéb tárcák pályázatai. A pályáztatás jelentősége az államiság lebontásával került előtérbe, amikor a költségvetési források mellett megjelentek a kormányzati garanciákkal felvett nemzetközi hitelek (világbanki), a központilag koordinált segélyek (PHARE) és a költségvetésből az állam által preferált feladatokra elkülönített alapok (Szakképzési, Idegenforgalmi stb); továbbá az alapítványok. A jelenleg működő alapokról áttekintést ad a Magyar Kormány 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXX. törvénye, az újakat pedig az Országgyűlés 1993. március 31-ig fogadta el. Felsorolásukat a 2. sz. melléklet tartalmazza. A művelődési és oktatási célú alapítványokról a legteljesebb hazai információ az MKM Alapok és Alapítványok Osztályán szerezhető be.
Az állami támogatások közül ki kell emelnünk a normatív formát, melyből a tanterveikben állami célfeladatokat vállaló alapítványi óvodák, iskolák részesedhetnek: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó területekről a költségvetési törvény 35. §-a alapján.
Az alapítványi feladatra elnyerhető még országgyűlési, minisztériumi, önkormányzati támogatás is, melynek mértéke igen különböző. Az adófizető állampolgároktól származó állami pénz elosztása felveti az eredmények nyilvánosságra hozatalának és az átvilágíthatóságnak az igényét. Szerte a világon mindenkit foglalkoztató kérdés (1) a kapott javakkal való elszámolás (ellenőrzés); (2) a teljesítménnyel mérhető társadalmi hasznosság (értékelés); (3) továbbá annak eldöntése, hogy az eredmény mekkora támogatással és hogyan legyen mérhető. A mi esetünkben vonatkozik ez az alapokhoz, alapítványokhoz segítségért fordulókra, legyenek azok maguk a pályázatkiírók, vagy akár a pályázó alapítványok. A pályáztatás versenyhelyzetet teremt, és a sikeresen rajtolók számára kedvezőbb az esély. Ehhez néhány praktikus tanácsot ajánlunk a pályázói minőségben fellépő természetes és jogi személyek számára.

Hogyan pályázzanak a magánszemélyek, intézmények alapítványi, illetve állami támogatásra?

• Az első lépés az állami pénzforrásokra, vagy az ún. pályáztató alapítványokra vonatkozó ismeretek beszerzése. Mindig célszerű primer forrásokhoz nyúlni. A rendelettel szabályozott alapok ismérveit a Magyar Közlöny ismerteti. Érdemes figyelemmel kísérni az alapítványi életről folyamatosan tájékoztató lapokat, az Alapítványi Hírlevelet, amely a Magyar Alapítványi Központ gondozásában jelenik meg; a Kurázsi és a Sansz c.újságokat; hasznos információt közöl havi rendszerességgel a Pályázati Figyelő című referáló lap is.
• A pályázó az értékelő kuratórium szemszögéből közelítse meg a feladatot. Ennek megfelelően számolnia kell az értékelés menete szerint, alaki vagy formai és tartalmi elbírálással.
• Ha a pályázatot kiíró fórum nyomtatványon kéri be a pályázatot, a formai elbírálásnál a kitöltési útmutató szerint kell eljárni.

Tudnunk kell, hogy a legtöbb helyen a benyújtott pályázatok törzsanyaga számítógépre kerül. Éppen ezért lényegre törően fogalmazzunk, a faktografikus adatok pontos kitöltésével. A melléklet csatolására külön figyelmet kell fordítani. A több példányú beadványoknál ügyelni kell az aláírások eredetiségére.
Ahhoz, hogy a pályázatról és a pályázó karakteréről megnyerő, hiteles kép alakuljon ki a zsűrizők előtt, a sablonoktól mentes megfogalmazásra kell törekedni. A formai elbírálást követi a tartalmi értékelés. Itt kerül sor a pályázó alkalmasságának vizsgálatára. Ez a jogi előírások szerint történik (pl. van olyan alapítvány - és a legtöbb alap is ilyen -, amelyik csak a jogi személy beadványát fogadja el).
Vizsgálják azt is, hogy egy korábbi pályázatból eredően van-e tartozása a pályázónak, és reméljük, hogy idővel az egyidejűleg több helyre benyújtott pályázatok kiszűrésére is lesz lehetőség. A pályázatban megfogalmazott cél tesztelése a legfontosabb kuratóriumi feladat. Itt megvizsgálásra kerül a téma gazdasági-szakmai alkalmassága. Több fórum kéri a téma legjobb hozzáértőjének megnevezését is. A tartalmi elbírálást opponensek végzik. A begyűjtött vélemények alapján bizottságok, szakmai testületek, az alapítványok esetében kuratórium dönt. A szakmai testületek összetétele különböző. Többnyire prominens személyiségek, illetve állami intézmények képviselőiből áll. Fontos követelmény a témával szembeni elvárás és a reális erőforrás igény, a mellékletként bekért időütemezés szerint. Szinte már kötelezővé vált a lehetséges belső források bemutatása, és a további együttműködők megnevezése. Ha speciális probléma merül fel, ne sajnáljunk szakértőt bevonni a pályázat előkészítő munkáiba. Különösen a pénzügyi terv elkészítésénél.
A döntés módja forrásosztó fórumoktól függően lehet: elutasítás, átirányítás (kutatói pályázatok esetén OTKA vagy OMFB), közvetlen elfogadás, módosítással elfogadás, további módosításra javaslat.
A nyertes pályázóval több esetben kerül sor szerződéskötésre. Ilyenkor a szerződésben foglaltak szerint kell a feladatot teljesíteni.
A pályázat hasznának értékelése, mint azt a dolgozat korábbi részében jeleztem, szerte a világon napirenden van. Törekedjünk, hogy az eredményeket ne az íróasztal őrizze, mérhetők, hasznosíthatók, értékelhetők legyenek.
Foglaljuk össze a pályázatban prognosztizált eredményeket, jelezzük azt is, hogyan működhet tovább a téma a támogatás felhasználása után.

Az MKM alapítványi adatbázisa

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) Alapok és Alapítványok Osztályának adatbázisában a kulturális, művelődési és oktatási alapítványok releváns adatait tároljuk. Az alapítványokkal való kapcsolattartásunk, a rájuk vonatkozó szabályok, rendeletek, dokumentumok gyűjtése lehetővé teszi, hogy megismerjük ezt a jelentős anyagi erőt képviselő forrást. Az átfogó adatbankszerű információs rendszerünk kiépítésénél követelmény volt: a természetes nyelven történő adatbevitel, melyet a TEXTAR adatbázis alkalmazása tesz lehetővé. Az értékelt vagy értékelhető adatok szolgáltatását a hazai ágazati statisztikán, ill. az UNESCO összeállításon - a kultúra fejlődésének nemzetközi tezaurusza - alapuló osztályozási rendszerünk biztosítja.
Kitüntetett figyelemmel gyűjtjük az On. pályáztató alapítványokat, melyek e szektornak mintegy 10%-át alkotják. A pályázók figyelmébe ajánljuk ezek közül a nemzetközi és országos hatókörűeket, de megjegyezzük, hogy tőkeerős polgárság híján a 100 millió forint feletti alaptőkével rendelkezők száma kevés.
A nem pályázati rendszerben működők között megkülönböztetett jelentőségűek az alapítványi célt a tevékenységükkel szolgáló iskolák, egyetemek, szociális intézmények. Működésüket bemutatja a "Magániskolák almanachja" c. kiadvány, mely a Magyar Alapítványi, Egyesületi és Magánoktatási Intézmények Egyesületének kiadásában jelent meg 1993-ban.
A sokszínű magyar alapítványi szektorban túlnyomó többségben vannak az állami oktatási, művelődési, kulturális intézmények mellett működő saját kedvezményezettjeiket szolgáló alapítványok: mintegy annak igazolásául, hogy az állam nem nélkülözheti a civil társadalom segítségét a közérdekű feladatok ellátásában. A magyar alapítványi szektorról számszerű adatokat a 1.sz. melléklettartalmaz.

Irodalom

1. Alapítványok és a Magyar Tudományos Akadémia (Ösz-szeállította: Fogarasi Ildikó és Haraszthy Ágnes) = MTA Kutatás- és Szervezetelemző Intézet, 1990.
2. EGRINÉ RÓNAI Mária-PETTENDI Zsuzsa: Alapítvá-nyok létesítése és müködése. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó és Pallas Kozlovy és Kiadványszerkesztő Igazgatóság. Bp. 1990.
3. Az alapítványszerü juttatásokra és az alapítványokra vonatkozó tárvények és jogszabályok = Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1935. (Összeállított@ dr. Schuller Dezső székesfővárosi tanácsnok)
4. MAGYARY Zoltán: Magyar Közigazgatás. Bp. 1942. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda
5. A nonprofit szervezetek lehetséges szerepe a tudományos kutatás területén. (Összeállította Harsányi László - Kuti Éva) = MTA Kutatás- és Szervezetelemző Intézet, 1991.

1.sz. melléklet
Alapítványok megyei bontásban az MKM adatbázisa szerint

2.sz. melléklet
Elkülönített állami pénzalapok

• Központi ifjúsági alap (117 millió Ft)
• Nemzeti kulturális alap (kb. 700 millió Ft)
• Országos játékalap (924 millió Ft)
• Országos tudományos kutatási alap (2 milliárd 442 millió Ft)
• Befektetésösztönzési alap (790 millió Ft)
• Nemzeti sportalap (396 millió Ft)
• Menekültügyi alap (1 milliárd 36 millió Ft)
• Rehabilitációs alap (86 millió Ft)
• Kisvállalkozói garanciaalap (6 milliárd 391 millió Ft)
• Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz alap (4 milliárd 291 millió Ft)
• Világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alap (27 milliárd 980 millió Ft)
• Idegenforgalmi alap (1 milliárd 120 millió Ft)
• Kereskedelemfejlesztési alap (3 milliárd 943 millió Ft)
• Központi környezetvédelmi alap (2 milliárd 650 millió Ft)
• Piaci intervenciós alap (150 millió Ft)
• Területfejlesztési alap (6 milliárd 400 millió Ft)
• Vízügyi alap (3 milliárd Ft)
• Útalap (24 milliárd 976 millió Ft)
• Állattenyésztési alap (475 millió Ft)
• Földvédelmi alap (150 millió Ft)
• Halgazdálkodási alap (87 millió Ft)
• Mezőgazdasági fejlesztési alap (4 milliárd Ft)
• Országos erdészeti alap (2 milliárd 820 millió Ft)
• Vadgazdálkodási alap (55 millió Ft)
• Gépjárműfelelősségbiztosítási kárrendezési alap (1 milliárd Ft)
• Szolidaritási alap (114 milliárd 26 millió Ft)
• Foglalkoztatási alap (14 milliárd 644 millió Ft)
• Szakképzési alap (1 milliárd 881 millió Ft)
• Műszaki fejlesztési alap (8 milliárd 540 millió Ft)

Forrás: Népszabadság. 51.évf. 77.sz. 1993. IV. 2. péntek, 12.p.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12)