38. évfolyam, 1992. 2. szám

Archívum

Egy újabb telematikai szolgáltatás: bemutatjuk az audiotexet

Jurenka Oszkár

Amikor egy évvel ezelõtt útjára bocsátottuk a videotexszel és annak könyvtári alkalmazásával foglalkozó lapszámunkat (ld. 1991. 2. szám), tisztában voltunk azzal, hogy a hazai könyvtáraknak ma nem a videotextechnika megismerése, netán alkalmazása a legfontosabb dolga. Mégis fontosnak tartottuk, hogy mint új információtechnikai lehetõséget, megismertessük a hazai könyvtárosokkal. Hasonló érzéseink vannak az alábbi két írással szemben is, mert most a videotexnél is "újabb" telematikai szolgáltatást mutatunk be. Ahogy a videotex nem, úgy az audiotex sem fogja egy csapásra meghódítani a szakmánkat, de nekünk, információs szakembereknek kötelességünk, hogy tágítsuk látókörünket, s ismerjük a legújabb technikákat, még akkor is, ha nagyon távolinak tûnik ezek hazai könyvtári alkalmazása. (A szerk.)
Az audiotex olyan automatikus, telefonhálózaton keresztül nyújtott szolgáltatás, amely a nap minden órájában hívható és elõre rögzített, beszédes információkat szolgáltat. Legegyszerûbb formája mind tárcsaimpulzusos, mind pedig sokfrekvenciás hívómûvel rendelkezõ telefonkészülékekrõl elérhetõ. Az audiotex révén online módon lehet a számítógépen beszédes formában tárolt információkat vagy szolgáltatásokat elérni. A szolgáltatások választéka beszéd- vagy hangfelismerõ rendszer segítségével jelentõsen bõvíthetõ.
Az a tény, hogy számos országban sikeresen startoltak audiotex technológián alapuló szolgáltatások, egyértelmûen bizonyítja, hogy az audiotex képes mind a szolgáltatók, mind pedig az egész társadalom számára igen jelentõs telematikai szolgáltatássá válni.
A videotex és az audiotex nagyon hasonló szolgáltatások, nemcsak technológiájukat tekintve, de a szolgáltatásban résztvevõk hasonló szerepe miatt is, hiszen mindegyikben vannak távközlési szolgáltatók, információt vagy alkalmazást nyújtók és használók. A nagyobb távközlési szolgáltatók érdeklõdése, akik eddig nem tartották a videotexet megfelelõen nagy szétosztóhálózatnak, rögvest a megnövekedett piaci lehetõségek felé fordul. "A videotex ott kezdõdik, ahol az audiotex véget ér" - a résztvevõk így összegezték az Európai Közösség audiotex munkabizottságának luxemburgi konferenciáján a két média közötti hasonlóságot és különbséget. (Bõvebben errõl ld. még e számban a 301. oldalt.)
Miben jelent az audiotex újat a közönséges üzenetrögzítõhöz vagy a kapcsolt szövegtájékoztató szolgáltatásokhoz képest?
Az üzenetrögzítõk magnetofonszalagra veszik fel az üzeneteket, analóg formában tárolják és egyidejûleg csak egy telefonáló számára teszik lehetõvé az adott szalagon rögzített információ lekérését. Az audiotexberendezések digitálisan kódolva, audiofájlok formájában többórás hanganyag tárolására képesek és egyidejûleg több hívó számára is hozzáférést nyújtanak ugyanahhoz a felvételhez. Moduláris felépítésük révén hívásfogadó képességük rugalmasan bõvíthetõ, néhányszor tíztõl akár több ezer vonalig.
A kapcsolt szövegtájékoztató szolgáltatások a normál hívás díjáért nyújtják információjukat (mesemondás, idõjárásjelentés stb.). Az audiotexszolgáltatást hívók a hívásért nem a szokásos hívás percenkénti díját, hanem ennél magasabb, úgynevezett prémium (emelt) díjat fizetnek. Különbözõ tarifaimpulzus sûrûséget lehet a hívószámokhoz rendelni és így különbözõ díjsávokat, ún. kioszkokat lehet kialakítani.

Ki szolgáltat és kiknek?

Az alaphálózati távközlési szolgáltató a kapcsolt távbeszélõhálózaton kívül a prémiumdíjazás lehetõségét nyújtja. Ezzel az audiotexirodák (audiotexszolgáltatók) élnek, akik audiotexberendezéseiket a kiépítéstõl függõen 60-3000 telefonvonalon keresztül teszik elérhetõvé, potenciálisan az összes telefonelõfizetõ számára. Õk gyûjtik össze az elhangzásra kerülõ információkat, szervezik meg és szerkesztik a különbözõ telefonos vetélkedõket és játékokat a média és egyéb információszolgáltatók megbízásából.

Passzív és párbeszédes szolgáltatások

A "passzív" szogáltatások alkotják az audiotex-alkalmazások gerincét: a hívó egy rögzitett üzenetet hall. Ez olyan információkat tesz kényelmesen és pillanatok alatt elérhetõvé, melyek aktualitása elveszne, mire nyomtatásban megjelennének, illetve a korábbi, még forgalomban lévõ nyomtatott változatukkal csak félreértésekre adhatnának okot.
A "párbeszédes" (interaktív) szolgáltatások a berendezések hangfelismerõ képességén alapulnak, ezzel a hívó aktív részvételét is megengedik az egyes szolgáltatásokban. A hívó maga irányíthatja továbbhaladását a rendszerben azáltal, hogy kérdések formájában felkínált opciókból "igen" bemondásával kiválasztja a neki megfelelõt. A megfelelõ helyen és idõben "mûsorra tûzött" interaktivitás érdekesebbé és színesebbé teszi a szolgáltatásokat, így azok használata még könnyebbé válik. A párbeszéd lehetõségét elsõsorban a vetélkedõk, különbözõ szavazások során aknázzák ki: a hívó kiválasztja a megfelelõ választ, vagy azt az opciót, amelyre szavazatát kívánja leadni.

A hívó adatainak rögzítése

Az audiotexberendezések mind felvételre, mind lejátszásra alkalmasak. Számos szolgáltatás él a felvétel lehetõségével: kéri a hívó nevét, címét, megkérdi, mirõl kíván részletesebb információt kapni, esetleg rendelést vesz fel hitelkártya-számának bemondására és így tovább. Egy külön változata a hangpostafiók (vagy hangospostaláda), mely a normál postafiókhoz hasonlóan beszédüzenetek átmeneti tárolására alkalmas. Ez kicsit bonyolultabb szolgáltatás, mert egyrészt a hívó azonosítását igényli (nyilvántartás, elõfizetés különszolgáltatásra), másrészt azonosításkor csak DTMF* jelzéssel vihetõk be a jogosultságot igazoló jelszavak.

Népszerûbb szolgáltatások

• Információs szogáltatások

A telefon az egyik legkényelmesebb eszköz információ lekérésére. Az audiotexen keresztül terjeszthetõ információk közé olyanok tartoznak, amelyek:
- gyakran változnak,
- mondanivalójuk a média természetét kihasználva - hanghatások, zene - jobban érvényesülnek,
- csak nehezen és idõigényesen lennének terjeszthetõk más formában.

Az információt szolgáltatók az információkat bármely telefonról aktualizálhatják. Például egy eseményrõl készített riportot az újságíró azonnal továbbíthat, amint telefonközelbe jut.

• Vetélkedõk

A prémiumdíjas telefonvonalakon lebonyolított vetélkedõk minimálisra csökkentik az adminisztrációt, mivel a hívásokból származó bevétel helyettesíti a nevezési díjat, és nevezési ûrlapra sincs szükség, mert az interaktivitás révén a rendszer automatikusan kiválasztja a résztvevõk közül a nyerteseket. A telefonos vetélkedõk kialakításának lehetõségei:
- A hívó többválaszos opciók közül ("igen" bemondásával) kiválasztja a szerinte helyes megoldást.
- A vetélkedõ kombinálja a vizuális anyagot (pl. a vetélkedõt hirdetõ kiadványban megjelentetett kép formájában) a telefonban elhangzó utasításokkal és válaszokkal.

• Telefonos szavazás

A telefonos szavazás elõnyös megoldást nyújt a szavazatok és/vagy a vélemények összegyûjtésére. A szavazóknak még egy bélyeg árába sem kerül, ugyanakkor a közvéleménykutatóknak szinte minden adminisztráció nélkül bevételt hoz. A szavazás technikája különbözõ lehet, pl. a szavazók külön hívószámokat hívnak az "igen/nem"-nek megfelelõen, vagy párbeszéd útján több opció közül "igen" bemondásával választják ki a számukra megfelelõt.

• Hirdetések

Amerikában és több nyugat-európai országban már komoly hagyománya van a telefonon keresztül való hirdetésnek. A sajtóban, rádióban, tv-ben megjelent néhányszor tíz másodperces hirdetéseket audiotex hívószámokkal látják el, ahol jóval többet lehet a hirdetett termékrõl megtudni. Több hirdetõ rendelést is elfogad érvényes hitelkártya-szám bemondásával.

• Szórakoztató szolgáltatások

Rendkívül népszerûek a hetenként aktualizált horoszkópok, melyeknek interaktív változata is létezik, vagy a pop-sztárokról szóló zenés, pikáns összeállítások. A Vatikán pápai beszédeket kínál. Itt kell megemlíteni az ún. "felnõtt" szolgáltatásokat is, melyek kezdetben az abszolút sikert hozták az információ- és audiotexszolgáltatóknak. Ma egyre több audiotexszolgáltató megtagadja az ilyen igények teljesítését, a távközlési szolgáltatások pedig új fiktiv körzetszámok bevezetésével próbálnak meg "tiszta" sávot nyitni az értékes információs és szórakoztató szolgáltatások számára.

Mûszaki követelmények

• Hívásirányítás

Az audiotexberendezések és a vonalak maximális kihasználásához a közvetlen mellékre való beválasztás lehetõsége szükséges. Az audiotexszolgáltatásokat erre kijelölt, a valóságban nem létezõ belföldi távhívó körzetszám után kell elhelyezni. A megnövekedett telefonforgalom hálózatra gyakorolt hatását minden esetben megfelelõ marketing munka kíséretében, próbahívásokkal kell elõre megvizsgálni.

• Csatlakozás a telefonhálózathoz

Az audiotexberendezések mind analóg, mind pedig digitális módon csatlakozhatnak a távbeszélõ-hálózathoz. Utóbbi -a nyújtható szolgáltatások nagyobb választéka miatt - elõnyösebb az audiotexszolgáltatók számára.

• Díjelszámolás

Az audiotexhívást leggyakrabban nemzetközi hívásként kezelik. A tarifaimpulzusok a nemzetközi híváshoz hasonló módon kerülnek a hívó helyi központjába. Például Angliában, ahol a helyi hívás díja 4-5 penny percenként, a prémiumdíjas hívás (a British Telecom jelenleg egy ilyen emelt díjas sávot üzemeltet) nappal 48 pennybe, éjjel 36 pennybe kerül percenként a hívónak. Ezt a normál telefonszámlájukon fizetik meg. A hívásokból származó bevételek a prémiumdíjas hívást nyújtó telefontársaságoknál jelennek meg, amelyeknek egy megállapított hányadát (Angliában, Franciaországban, Hollandiában mintegy a felét) továbbítják az audiotexszolgáltatóknak, akik ugyancsak elszámolnak a velük üzleti viszonyban lévõ információ- és médiaszolgáltatókkal.

Mi a helyzet külföldön?

Az audiotexszolgáltatások egyre nagyobb forgalmat és így bevételt jelentenek egy-egy nemzeti távközlési alaphálózatot szolgáltató számára, elsõsorban az USA-ban, Angliában, Hollandiában, Írországban és Svédországban, de fejlõdõben vannak Franciaországban és Olaszországban, és a németek is megtették az elsõ lépéseket a szolgáltatások bevezetésére. A prémiumdíjas audiotexszolgáltatások 1990-ben Európában összesen 499 M ECU profitot hoztak a szolgáltatóknak (ez egyenlõ a France Telecom TELETEL-bõl származó 1989. évi nyereségével). Ez utóbbi országonkénti megoszlása a következõ:

Az USA-ban (ahol tíz éve él a 900-as szolgáltatás) 1990-ben 540 M ECU, míg 1991-ben az AT&T, MCI, Sprint és Telesphere négyes fogatnak 975 M USD bevételt hozott az audiotex.

Hazai tapasztalatok

A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy az audiotexszolgáltatások iránt nálunk is van igény. Például az Ausztráliába és az USA-ba irányuló telefonhívások száma - valószínüleg a horoszkópinformációk lekérése miatt - jelentõsen megnövekedett 1991-ben.
A Magyar Távközlési Vállalat az egyre intenzívebb - elsõsorban az információszolgáltatói oldalról tapasztalható - hazai és külföldi érdeklõdés hatására megkezdte annak vizsgálatát, hogy jelenlegi hálózata és elszámolási rendszere milyen módon tehetõ alkalmassá a prémiumdíjas szolgáltatások kezelésére. Ennek eredményétõl függ, hogy a közeljövõben hívhatunk-e mi is hazai telefonos horoszkópot, vagy pedig meg kell várnunk a telefonhálózat jelentõs részének korszerûsítését.

A hangospostaláda és az audiotex

Az audiotex és a voice mail (hangospostaláda) között sok tekintetben áll fenn hasonlóság. A következõ táblázat a fõbb hasonlóságokra és különbségekre kíván rávilágítani. A táblázatból látható, hogy más piacon mozognak, a számlázás módja, a szolgáltatás szereplõinek motivációja is eltérõ.

A hangospostaláda a már ismert MINITEX szolgáltatás beszédes változatának, más szóval egy egyszerû üzenetkezelõ rendszernek is tekinthetõ. Beszédüzenetet csak regisztrált használók küldhetnek egymásnak.
Az audiotex rendszerek rendkívül nagy elõnye, hogy országos bevezetés esetén potenciálisan minden távbeszélõ-elõfizetõ, függetlenül attól, hogy milyen készüléke van, a sajtóban meghirdetett hívószámok alapján igénybe veheti a rendszer szolgáltatásait. A szolgáltatás egyik hajtómotorja a hívó anonimitása, másik pedig az, hogy ennek ellenére mind a hálózati, mind a szolgáltatást szervezõ, mind pedig az információt szolgáltató tisztes bevételhez juthat - tisztán a forgalom alapján, annak arányában.
Az audiotexszolgáltatás magasabb szintjén az adatbázisban való elõrehaladáshoz, illetve a kifinomultabb párbeszédes szolgáltatásokhoz szükség lehet további számok beadására a rendszerbe. Ezt analóg számimpulzus bevitelével viszonylag kevés központ engedi át, ezért szokás DTMF, sokfrekvenciás számbeadást is alkalmazni. Ugyancsak számok bevitelét igénylik a voice-mail, és egyéb, azonosításhoz kötött szolgáltatások. A magasabb szintû kiszolgálásnál ugyanazon hívás ideje alatt lehetõség van különbözõ díjsávba tartozó szolgáltatások között lépegetni, ahol ismét jelentõs szerepe van a DTMF számbeadásnak.
A voice-mail szolgáltatás és az audiotexszolgáltatások valószínûleg jól megférnek egymás mellett. A külföldi ajánlatok teljesen más dimenziókban mozognak, ott a legkisebb berendezésre kapcsolható - és a gazdaságos kihasználáshoz szükséges - vonalszám 60-nál kezdõdik, s több százon keresztül a néhány ezerig terjedhet.
DTMF = Dual Tone Multi Frequency hívómû: kéthangú sokfrekvenciás hívómû a telefonkészülékben. A hívás során egy-egy számjegyet két, különbözõ frekvenciájú hang keveréke képvisel, ezt küldi be a készülék a számjegy lenyomásakor a telefonközpontba. Minden számjegyhez (és különleges jelhez, pi.: #) a szabványban hozzárendelt két hangból álló jelkeverék tartozik.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12)