37. évfolyam, 1991. 3. szám |
Archívum |
A kulturális intézetek könyvtárai, mint az interkulturális kommunikáció csatornái
Kovács Ilona
Az elkövetkezőkben olyan könyvtárak - a magyarországi amerikai, brit, francia, bolgár, osztrák, német, szovjet, lengyel és a külföldi magyar intézetek könyvtárainak -, bemutatkozására kerül sor, amelyek idegen kulturális közegben egy adott kultúra reprezentálására vállalkoznak. A külföldi magyar intézetek, illetve általában a kulturális intézetek gyűjteményeinek ügye köreinkben elsősorban szakmai kérdésként jelentkezik. Napjainkban a probléma azonban másfajta összefüggések átgondolására is késztet.
E könyvtárak rendeltetése információk és értékek, vagyis 'üzenet' közvetítése, azaz kultúrák közötti kommunikáció megteremtése.
Ma már lényegében tudományos közhely, hogy a kommunikáció a társadalom érintkezésének alapvető formája. A kommunikáció célja a kölcsönös megértés biztosítása. Minden kapcsolatteremtés során a megértés garanciái a kommunikációs szisztéma jellegében, annak formáiban és hatékonyságában rejlenek.
A kommunikációs modell feltételezi a folyamat mindkét végén a dinamizmust, vagyis azt, hogy a szándék viszontszándékra lel. Az információt küldő üzenete az információt fogadó közegre talál, s ebben a modellben a viszontjelzés reménye is benne foglaltatik. A folyamatban az információt kibocsátó forrás és a fogadó szerepe mellett nem kisebb a jelentősége az információt közvetítő médiának, illetve esetünkben a médiák gyűjtőhelyének, a könyvtáraknak.
A kommunikációs folyamat bizonyos kommunikációs rendszerben realizálódik, s a kommunikációelmélet teoretikusai e rendszerek működésének számos feltételét és sajátosságát tisztázták. Közülük a vizsgált kérdés vonatkozásában különösen figyelemreméltók a következők:
Ha a könyvtárakat a kommunikációs rendszer részeként kezeljük, a kommunikációs folyamat alaptörvényei a könyvtárak működésénél kapcsolatos stratégiák kialakításában is meghatározó szerepet kell, hogy betöltsenek.
A könyvtárak vonatkozásában a kommunikációs rendszer egy sajátos formája az a könyvtártípus, amely tudatosan törekszik a kultúrák közötti információk tranzakciójának bonyolítására. Az intézményrendszer kialakulása a zárt nemzeti kultúrák kialakulásának és definiálásának időszakára esik, amely összekapcsolódott a nemzeti kultúrák megismertetésének igényével. Bizonyos országok több mint egy évszázada megteremtették ezt az intézménytípust (pl. Franciaország), mások öt-hat évtizede vetették meg az alapjait (pl. Egyesült Államok, Nagy-Britannia). Magyarország az első világháborút követő periódusban eszmélt a feladatra, s szervezte meg az első külföldi magyar intézeteket. Tehát az interkulturális kommunikáció csatornájának szerepét évtizedek óta vállalják ezek az intézmények, de ebben a kontextusban a kérdés analízisére eddig még nem került sor.
Általában minden jelenség tartós észlelése iniciálja az elméleti vizsgálódást. A kommuni káció kutatás a tömegkommunikációs eszközök és az információs ipar robbanásszerű fejlődésével került az érdeklődés középpontjába. Maga a tömegkommunikáció és információs ipar néhány évtizede építette már rendszerét, mire az analízis igénye az 1960-70-es évek fordulóján széles körben felmerült.
Ezek a vizsgálatok elsősorban a tömegkommunikáció kérdéseivel foglalkoztak. Az elemző munka természetesen a kommunikáció tradicionális formáit is felölelte, s számos más diszciplína, (biológia, nyelvészet, pszichológia stb.) területén folyó kutatásokat is felhasználta a kérdés tisztázására. Ezek az elemzések a kommunikációs folyamat egyetemes jellemzőit, illetve egy-egy kultúra keretén belül érvényes törvényeit vizsgálták. Sajátos szempontokat vetett fel azonban az a szituáció, amikor a kommunikációt kultúrák szembesülése is befolyásolta.
A kapcsolat és hatástörténet az európai összehasonlító irodalomtörténet, nyelvészet, néprajz-, stb. kutatás területén nagy múltra tekint vissza. Magának az interkulturális kommunikációs folyamatnak a vizsgálatára azonban szintén csak az 1960-as, illetve az 1970-es években terelődött a figyelem ( M.H. Prosser, L.S. Harms, F. Ionsef, J.C. Condon stb.).
Két felismerés terelte ebbe az irányba a kutatást. Egyrészt az, hogy az Egyesült Államokban a multikulturális társadalom koncepciója elismert ténnyé vált. Az amerikai társadalom tudomásul vette, hogy hosszú távon sokféle etnikum együttélésével kell számolni és kommunikációjuk megteremtésével lehet a társadalmat megszervezni. Az egy társadalom keretén belül együttélő kultúrák kommunikációjának kérdése hasonló módon érintette Kanadát, Ausztráliát - s a modern munkaerőemigráció következtében - számos európai országot (pl. Svédország, Németország etc.). A kutatást ösztönző másik tényező a fejlődő országok és a fejlett nyugati világ kultúrájának szembesülése és kommunikációjának felgyorsulása volt.
A vizsgálat egyik ága a kulturális dialógus szellemében végzi elemzéseit, amely a kommunikáció esélyeit, a kommunikációt megteremtő közös feltételeket kutatja, a másik irányzat a kultúrák közötti kommunikáció korlátait, a krízis forrásait analizálja.
A kutatás az interkulturális kommunikáció széles skálájára (verbális, non-verbális, folklór, zene stb.) kiterjed, de nem foglalkozott eddig a könyvtárakkal, mint az interkulturális kommunikációs rendszer csatornájával. Az összehasonlító könyvtártudomány a szakma eredményeinek nemzetközi összehasonlítására vállalkozott, de nem tekintette feladatának a kultúraközvetítő szerep analízisét.
A kilencvenes évek Európájában nyilvánvalóan nagyobb érzékenységre és újabb dimenziók felismerésére késztet a bekövetkezett történelmi fordulat. Az integrációs folyamatok felgyorsulásával a Globus összezsugorodásának MacLuhan-i víziója közelebb jut a beteljesüléshez.
A határok elmosódása, a demokrácia, s nyomában a nyilvánosság bővülése az interkulturális kommunikáció esélyeit növeli. Az új kommunikációs rendszerek kiépítésének időszakában a meglévő intézményrendszer megértése, újraértékelése, céljainak ismételt definiálása, s a kommunikációs rendszerek törvényei szerint a stratégiák újragondolása válik lehetővé és szükségessé.
A könyvtári rendszerek vonatkozásában ez a vizsgálódás nyomon követheti egyrészt
Irodalom
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12) |