36. évfolyam, 1990. 5-6. szám 		Archívum

Forrástájékoztatás és lelőhelyinformáció

Sonnevend Péter

A felvilágosodás eszmerendszere elválaszthatatlan Széchényi Ferenc nemzeti könyvtáralapításától (1802). Akkoriban mondatja Verseghy Ferenc versesregényének Pórjával:

"De ha megvallanom kell az igazságot,
többre becsülöm én a tar valóságot,
Mint a felségesen kongó hazugságot,
mely megrontja bennünk a bölcs józanságot."

Lehet-e ma másként?
A forrástájékoztatás - értelmezésem szerint - olyan információ- és/vagy dokumentumszolgáltatás, melyre igen jó példa a könyvek és folyóiratok országos nyilvántartása. A keresett dokumentumok megfelelő bibliográfiai azonosítását s egyben lelőhelyük felkínálását biztosító központi katalógusok.
A kérdésről három évtizeddel ezelőtt monografikus áttekintés készült.5,6 Innen vesszük élettörténetük summázását. Jó száz éve már, hogy megszülettek az első, városi szintű központi címjegyzékek, majd a század elején Berlin országos katalógusokat indított, s e példát a huszas évek elején Magyarország is követte. A központi katalógusok világszerte a második világháború után váltak általánossá.
Hazánkban az Országos Széchényi Könyvtár feladatkörébe 1953 után kerültek és a hatvanas évek végére szilárdultak meg szervezetileg. Öt éves a körszerűnek minősíthető jogszabály, s a feladatokat részletező útmutató.7
A ma képét fények és árnyak ellenpontozzák. A kép nézéséhez, a lényeg megragadásához próbáljunk többirányú megközelítéssel eljutni.
Lássuk előbb a kifejlődést, majd a jelent, s utóbb - az előttünk járó külföld tapasztalatait áttekintve - a kívánatos irányt, hogy mindebből a tennivalók józan megfogalmazásához juthassunk el, kerülve a "felségesen kongó hazugságokat".
A nyolcvanas évtized elején a nemzeti könyvtár, számos országos szaktekintély véleményét is kikérve, behatóan megvizsgálta a központi szolgáltatások helyzetét, a szakma igényeivel összehangolt továbblépés irányát.
A következtetések egybevágtak a IV. Országos Könyvtárügyi Konferencia álláspontját tükröző ajánlásokkal (I/1-3.).a
A lényeg tehát: a központi katalógusok teljesítőképességét fokozni kell a számítástechnika segítségével. Az erők ésszerű beosztása, s az elvárások mérlegelése sorrendet igényelt: előbb a külföldi folyóiratok központi katalógusa következzék, majd a könyveké.
Az elhangzott vélemények, a magas szintű állásfoglalások alapján, úgy tűnik, minden érdemi feltétel figyelembe vétetett. Kelletik: reális program, célratörő menedzselés, központi támogatás, a meghatározó szerepkörű könyvtárak hathatós együttműködése.
Ma azt állapíthatom meg, hogy e négy közül egyik sem teljesült igazán. Túldimenzionált igényű rendszer-program, hiányzó menedzselés, bizonytalan, majd megszűnő központi támogatás, a nagykönyvtárak valódi gazdaszerepének elmaradása (II/1-3.)b
Tekintsük át ennek összetevőit.
A központi könyvkatalógus úgy tudja feldolgozni a bejelentéseket, s szolgáltatni a két tucat szakközpont számára a témájukba vágó cédulákat, hogy eközben több évre szüneteltetni kényszerül a különben széles körben elismerést kiváltott Külföldi társadalomtudományi kézikönyvek című országos gyarapodási jegyzék szerkesztését és megjelentetését. (Júniusban kaptunk értesítést a Kulturális Alap támogatásáról, most fél év alatt kell 2-3 év anyagát jegyzékbe foglalnunk.) Automatizálás szempontjából még nem lehet közeli elképzelést említeni: az OSZK számítógépesítési koncepciója csak az évtized közepe felé (1993-95) veszi tervbe.
A retrospektív folyóiratkatalógus kiadása idén a második kötet megjelenéséig jutott el - miközben a teljes kiadás nyolc egységre tervezett. Aligha fejeződik be tehát a századvég előtt.
A kurrens központi folyóiratkatalógus utolsó hagyományos szerkesztésű kötete (1978-79-es adatokkal) 1980 végén hagyta el a nyomdát, közel 110 ív terjedelemben. Ezután 1984-ben megjelent még egy kiegészítő értékű kötet az 1980-82-ben jelentett "Új indulású és megváltozott című kiadványok lelőhelyadatai"-val. Majd hosszú szünet után 1989 végén napvilágot látott az NPA első nagyközönségnek szánt terméke, a rengeteg munka eredményeként végre megszületett, közel 310 íves lelőhelyjegyzék az 1985-86-os bejelentésekre építve. Egyidejűleg az OTKA lényegi pénztámogatásával (2,1 MFt) lehetővé vált, hogy az MTA SZTAKI mint az információs infrastruktúra program rendszergazdája számára párbeszédes lekérdezést biztosító adatbázist adjunk át az 1981-86-os évek információival.
Több éves lemaradás az információ frissessége terén, kimaradt lelőhelyjegyzékek - s ugyanakkor egy világszintet jelentő technológiájú szolgáltatás (amely csak úgy volt megvalósítható, hogy egy éves bejelentési ciklust 1988-ban el kellett halasztanunk).
Ma lényegében ismétlődik a kép. OTKA-támogatással elkészítjük a harmadik negyedévben az 1987-88-as adatokkal felújított mágnesszalagot, miközben azt latolgatjuk, mikor tudjuk mikrokártyán megjelentetni a lelőhelyjegyzéket (az MM Kulturális Alapjától a nyomdai előállításra nem kaptunk pénzt).
Az világossá vált, hogy a gépi rendszer külső partnernél való üzemeltetése financiálisan nem engedi meg, hogy az idei bejelentési ciklust végrehajtsuk.
S a külső fejlesztés miatt, annak magas költségeit ismerve, egyelőre nem tudjuk az érdeklődő - joggal érdekelt - bejelentő partnereinknek saját folyóirataikról a kért adatokat géppel olvasható formában szolgáltatni. Márpedig a gépi hordozón történő adatcsere a bejelentési rendszert is megújítaná.
Pillantsunk ki határainkon túlra. Mit tud, mire képes egy fejlett ország periodika adatbázisa? A folyóiratokon túl felöleli szinte az összes többi időszaki kiadvány típust, így a napi- és heti lapokat is, s a külföldiek mellett a hazaiakat is; az általában 10-15 éves kurrens réteg mellett fokozatosan és dinamikusan egyre inkább a régebbi anyagot, ideértve a korábban megszűnteket is. Az adatbázis párbeszédes üzemmódban egyszerre katalogizálási eszköz, s eszköze a lelőhelymegállapításnak (belföldi anyag esetében is). A központi adatbázist a vele vonalkapcsolatban álló könyvtárak és más intézmények meghatározott rend szerint lekérdezik, adataikat átveszik, illetve újabb adatokkal gazdagítják. A használat érdekében a párbeszéd mellett különböző jegyzékek előállítását biztosítják, többnyire COM-technológiájú mikrokártyán vagy géppel olvasható formában, újabban CD-ROM-on. Például a teljes lelőhelyjegyzék mellett intézményi (hálózati), regionális vagy tudományági származékjegyzékek készülnek, melyek ismét csak szolgálhatják az információs avagy a katalogizáló igényeket. A központi adatbázishoz a nagyobb könyvtárak, a fejlett technikával rendelkező intézmények kapcsolódnak közvetlenül, ők működnek hálózati üzemmódban (számuk általában ma az összes jelentőnek mintegy 10 %-a). E néhány tucat alközpont képes arra, hogy az országos bejelentési tevékenységnek mintegy kétharmadát ellássa (pl. a bécsi egyetem központi könyvtára végzi a közel 150 intézeti-tanszéki könyvtár megfelelő információinak géprevitelét). A bejelentés állományi adatokkal kapcsolatos teendői három esetre korlátozódnak: - új tétel esetén; - valamely kötet hiányakor; - egy tétel beszerzésének megszüntekor. Ebből az következik, hogy nagyságrendileg csökken az állományokkal kapcsolatos bejelentési igény (nem kell minden kötetet tételesen rögzíteni).
A központi katalógusokra épülő adatbázisok finanszírozására két változatot mutat: a munka vagy tisztán államilag dotált formában jelenik meg, s ekkor például a bejelentő intézmények a COM-katalógust, vagy gépi származékjegyzékeiket ingyen kapják, mint a rendszer törvényes tagjai (lásd a német nyelvterületen), vagy az adatbázis és szolgáltatásai a könyvtárak közös finanszírozására épülnek, s itt minden munkamozzanatért fizetni kell (pl. Hollandiában a PICA-nak a bejelentő könyvtár annál többet fizet, minél több új címet visz be a rendszerbe).

Következtetések és javaslatok

1. Ha a könyvtáros közélet s a miniszteriális irányítás által elfogadott s 1988-ban megjelent fejlesztési programból: ("el kell készíteni az Országos Széchényi Könyvtárban a hazai könyvtárakban található külföldi időszaki kiadványok és könyvek számítógépes központi katalógusát" - 1, 324.p.) indulunk ki, akkor a kialakult helyzetről megállapítható, hogy a szolgáltatások helyzete és színvonala - a nagy erőfeszítéssel elért kiemelkedő részeredmények ellenére - nem felel meg a korszerű központi katalógusok iránti elvárásoknak.
A lelőhelyinformációt nyújtó központi katalógusok hosszú távú fejlesztését úgy kell meghatározni, hogy azok a kifejlődő hálózati (network) üzemmódban döntő módon elősegítsék a helyi katalogizálási tevékenység országosan radikális csökkentését.
2. Az Országos Széchényi Könyvtár szakmai és számítástechnikai felelősei dolgozzák ki és terjesszék a megfelelő könyvtári fórumok elé az NPA rendszerszervezési szinten megújítandó modelljét, hogy maximálisan friss információk lehetőleg nagy változatossággal legyenek hasznosíthatók,
(Külön megfontolást érdemel a hazai impresszumú kiadványoknak az NPA-ba való - lelőhelyinformációval kísért - jelenléte, más szóval egy nemzeti bibliográfiai "alrendszer"-nek a központi katalógusokkal való integrálása: az eredeti NPA-koncepció szellemében.)
A következő évtizedben megoldást kell találni az eddig nyilvántartásba nem vett dokumentumtípusok (napi- és hetilapoktól a nem hagyományos, audio-vizuális kiadványokig) lelőhelyeinek országos regisztrálására.
A teljesítőképes nagykönyvtárakkal való technológiai együttműködésre alapítva kell megalkotni a könyvek központi katalógusának számítógépes rendszerét.
3. Az eddigi fejlesztések során a működés neuralgikus pontja - a technikai elégtelenség mellett - a finanszírozás megoldatlansága volt.
A jövőben olyan modellt kívánatos találni, amely a rendszerek) létrehozását központi támogatással startfinanszírozás jelleggel biztosítja, majd a további üzemelés a résztvevők érdekegyez(tet)ésén alapulva önfinanszírozó jellegűvé válik.

Irodalom

  1. A magyar könyvtárügy helyzete és fejlesztésének feladatai. = Könyvtáros. 38.(1988.) 6.sz. 317-325.p.
  2. A IV. Országos Könyvtárügyi Konferencia. Dokumentumgyűjtemény. Szerk. Gerő Gyula. Kiad. a Művelődési Minisztérium Könyvtári osztály. Bp. Múzsák K. 1982. 235 p. (Könyvtártudományi tanulmányok 7.)
  3. A nemzeti könyvtár szolgáltatásai. Tematikus szám. = Könyvtári Figyelő. 28. (1982.) 6.sz. 561-670.p. SZILVÁSSY Zoltánné szavait idézzük.
  4. Az Országos Széchényi Könyvtár központi szolgáltatásai. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1981. Bp. OSZK 1983.185-249.p.
  5. SZ NÉMETH Mária: A központi folyóirat címjegyzék kérdései. Bp. OKT 1959. 44 p. (Az Országos Könyvtárügyi Tanács kiadványai 12.)
  6. SZ NÉMETH Mária: A központi katalógus jelenlegi feladatai külföldön és Magyarországon. Bp. OKT 1961. 126 p. (Az Országos Könyvtárügy Tanács kiadványai 14.)
  7. Útmutató a könyvtári anyagok bejelentéséről. Bp. OSZK 1985. 73 p.

Megjegyzések

  1. I. 1.) "A központi katalógusokat korszerű technológiával kell továbbépíteni, és meg kell kezdeni bizonyos nem-hagyományos dokumentumok központi katalógusainak kiépítését." /2, 32.p./ 2.) "Mind az információs, mind a bibliográfiai, mind pedig a nyilvántartási szolgáltatásokban és munkafolyamatokban jóval gyorsabb ütemben kell alkalmazni a számítástechnikai berendezéseket és eljárásokat." /2, 34.p./ 3.) "Szakmai, gazdasági és devizagazdálkodási szempontból egyaránt kiemelt feladata külföldi dokumentumok országos nyilvántartásának automatizálása." /2, 229.p./
  2. II. 1.) "Az NPA-ra alapozott országos érdekű feladatok: - Az országos bejelentési rendszer reformja...azzal a céllal, hogy mind a bejelentés, mind a központi nyilvántartás munka- és időigénye radikálisan csökkenjen..." /3, 631.p./ 2.) "Vajon az ilyen sürgető szükségletek megengedik-e azt, hogy a fejlesztés a nemzeti könyvtárnak vagy éppenséggel valamelyik szervezeti egységének magánügye legyen..." - óvott Vajda Erik /2, 199.p./ 3.) "...az OSZK saját - valamennyi szakterületre, diszciplinára kiterjedő - automatizált folyóiratregisztrációjához mágnesszalagok formájában megkapja és felhasználja az OMIKK által egybegyűjtött, feldolgozott és számítógépre vitt folyóirat- és lelőhelyadatokat. Ezt a modellt lehetne és kellene az erre vállalkozó többi...nagykönyvtár...esetében is alkalmazni" - javasolta Futala Tibor /4, 208.p./
    Az OMK adatszolgáltatása sem vált teljesen kompatibilissé, ma pedig különböző okokból teljesen leállni kényszerült. Ez nem von le az OMK érdemeiből, hisz vállalkozása évekig hiányt pótolt.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)