36. évfolyam, 1990. 5-6. szám
| 36. évfolyam, 1990. 5-6. szám |
Archívum |
Budapest helytörténetének bibliográfiai műhelye
Csomor Tibor
A Fővárosi Könyvtár keretein belül 1913-ban alakították ki az önálló Budapest Gyűjteményt, lényegében a maihoz hasonló szervezettel, gyűjtőkörrel, feladatokkal. A kezdetektől intenzív publikációs tevékenységet folytató könyvtár 1913. évi Értesítőjében azzal a felhívással fordult a nagyközönséghez, hogy mindazok, akik Budapest múltjára vonatkozó adatokkal rendelkeznek, juttassák el ezeket a Fővárosi Könyvtárhoz, mert az intézményben előzetes munkálatok folynak Budapest könyvészetének összeállítására.1 Az ígéretes kezdeményezés megvalósulását az első világháború kitörése megakadályozta.
A huszas-harmincas években a könyvtár publikációs tevékenysége jelentősen csökkent. Csak 1929-ben indult útjára a Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapest Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai című sorozat. Első darabja Buda és Pest a szabadságharc idején a negyvennyolcas forradalom nyolcvanadik évfordulójára készült.2 Az első fürdőügyi kiállítás kapcsán jelent meg Buda és Pest fürdőinek és gyógyforrásainak irodalma címmel egy 1190 tételt felölelő jegyzék.3 Buda 1686-os visszafoglalásának 250. évfordulójára adták ki a sorozat 3. és 4. kötetét. A Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma 1683-1717 című bibliográfia főként korabeli német, olasz, francia, spanyol stb. leírások, híradások címeit tartalmazza, az annotációkban a Budára vonatkozó részek kivetítésével.4 Az 1618 tételt magába foglaló bibliográfia csekély kivétellel csak a Budapest Gyűjteményben fellelhető egykorú forrásokat, csupán a monografikus anyagot foglalta egybe. Mintegy melléktermékeként készült el a Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában 1683-1718 című 260 tételt felsoroló ikonográfia, amely részletes adatokkal szolgált a korabeli metszetek, képek szerzőiről, ikonográfiai és lelőhelyadatairól.5 A sorozat 5. tagjaként Aquincum irodalma címmel 1130 tételes bibliográfia látott napvilágot, mely a monografikus művek mellett már a szakfolyóiratok és néhány napilap anyagát is feldolgozza s magába foglalja a magyar régészek adatait is.6
A sorozat első öt kötete lényegében speciális kutatói igényeket szolgált. A szélesebb nagyközönség, a főváros iránt érdeklődő olvasótábor számára nem készült bibliográfiai összeállítás.
A második világháborút követően a szabadságharc centenáriumára készült el az 1848-1849 a kisnyomtatványok tükrében című hasonmásokkal ellátott tudományos bibliográfia, az ígéretes könyvészeti sorozat 6., sajnos záró köteteként.7 Az 1950-es évek elejének terméséből a Budapest Gyűjtemény igényes Lánchíd-bibliográfiája érdemel említést.8 Néhány kisebb röplapbibliográfia kiadása mellett kísérlet történt a könyvtár 1910-ben indult nagy múltú Aktuális kérdések irodalma című sorozatának újraindítására. Az új sorozat első tagjaként Nagy-Budapest ötéves tervéhez címmel jelent meg összeállítás 1946-ban.9 Ezt csak 1954-ben követte az akkori napfogyatkozással foglalkozó kiadvány. Ezzel a sorozat meg is szűnt, pedig lett volna létjogosultsága.
A háborút követő években a gyűjteményt minden vonatkozásában fokozatosan visszafejlesztették. 1952 októberében már csak két munkatárs foglalkozott a Budapest Gyűjtemény anyagával a központi olvasószolgálat keretein belül. Önálló egységként csak 1955 július 1-jétől működhetett. Ekkorra létszámában és anyagiakban egyaránt megerősítették, elsősorban annak érdekében, hogy a Budapest Történetének Bibliográfiája gyűjtését, szerkesztését és kiadását elvégezzék. Bár a gyűjtemény olvasótermének, könyv- és várostörténeti cédulaanyaga egy részének 1956. évi pusztulása érzékeny veszteséget és zökkenőt jelentett, a rendteremtés és az olvasóterem restaurálása közepette a bibliográfiai munkálatok nagy lendülettel megindultak, a gyűjtemény élete visszatért régi kerékvágásába.
Megkezdődött a Budapest-bibliográfia tervezése, tematikájának kialakítása, az adatgyűjtő és feldolgozó munka szervezése. Ezzel párhuzamosan - részben a már kigyűjtött anyag felhasználásával - újabb bibliográfiák publikálására került sor.
Az ötvenes években megnőtt az érdeklődés a főváros történetét, életét megörökítő irodalom iránt. Az ennek kapcsán 1955-ben megjelent Fővárosunk Budapest című bibliográfia tárgya Budapest az ismeretterjesztő és a szépirodalom tükrében.10 Anyaga főként a Budapest Gyűjtemény állományára támaszkodik. Várostörténeti, városépítészeti műveket, tanulmányokat, szakcikkeket, a földrajzi és természeti környezet, az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, a kulturális élet, az egészségügy akkor hozzáférhető java irodalmát ajánlja, majd Budapestről szóló regények, elbeszélések, irodalmi riportok, versek adataiból ad közre gazdag válogatást. A 940 tételt tartalmazó kiadvány mérete, áttekinthető szerkezete, feldolgozásának módja jó mintául szolgált egy széles nagyközönség számára szóló bibliográfia összeállításához. A korszak viszonyait tekintve érdeme, hogy a szerzők válogattak a háború előtt megjelent irodalomból is.
A korszak politikai igényeinek megfelelően számos ún. évfordulós-bibliográfia készült országszerte. 1959-ben a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulójára jelent meg a Budapest a Tanácsköztársaság idején a korabeli sajtó tükrében című bibliográfia, mely 53 folyóirat, hírlap anyagából nyújt jól áttekinthető válogatást.11 A kötet az eseményekről és a szereplő személyekről megjelent képek adatait is közli. Korán megjelent tehát a témához kapcsolódó képek lelőhely-adatainak közlési szándéka. Ugyanebben az évben látott napvilágot a Budapest munkásmozgalma 1919-1945 című bibliográfia, mely 3 kötetben közel 6000 címet tartalmaz.12 A korszak politikai-történeti viszonyait s az újabban megjelent irodalmat figyelembe véve ma is forrásértékű, jó tájékoztató eszköz. Egyik kötete a területi tájékoztató munkát segítő szándékkal a főváros kerületei szerint csoportosítja anyagát. A várostörténethez a korábbiaknál közelebb álló kiadványa Budapest szocialista fejlődése 1945-1959 című bibligráfia.13 Három kötetbe rendezett több mint tízezer tétele dokumentálja a főváros háború utáni másfél évtizedének életét. Tematikája sokrétű, kiterjed a politikai, a gazdasági, a társadalmi és kulturális élet minden szférájára, fontos mozzanatára. A harmadik kötetben az egyes kerületekről szóló irodalmat, részletes létesítmény-, kép- és névmutatót találhatjuk.
1965-ben 2., átdolgozott kiadásban látott napvilágot Budapest munkásmozgalmának válogatott irodalma.14 Az immár nyomdában készült kötetben az újabb kiadványokkal bővült anyag tematikai elrendezése némileg módosult. A helytörténeti kutatás számára a kerületenként csoportosított irodalom és a sokoldalú mutatórendszer nyújt értékes segítséget. A kötet igényes összeállítás. Témakörében ma is használható tájékoztató eszköz.
1969-ben jelent meg Tolnai György: A Tanácsköztársaság Budapestje a korabeli lapok tükrében című bibliográfiája.15 A kötet 322 budapesti - közöttük 26 idegen nyelvű - korabeli sajtótermék közel tízezer cikkét, hírét, apró, de a korszakra egyedülállóan jellemző közleményét regisztrálja nagyrészt annotálva. A tájékozódást a kötet mikroszerkezetét tükröző részletes tartalomjegyzék, névmutató, kerületi események mutatója segíti.
1955-1969 között a hat fentebb említett nagyobb terjedelmű kiadvány került ki a Budapest Gyűjtemény műhelyéből, de ezek készítésével párhuzamosan nagy energiával folytak a Budapest történetének bibliográfiája gyűjtésének és szerkesztésének munkálatai. E nagy könyvészeti vállalkozás tervezetét Zoltán József publikálta a FSZEK 1949-1954. évi évkönyvében.16
A bibliográfia tematikai tervezetét a könyvtár 1961. évi évkönyvében olvashatjuk ugyancsak Zoltán József tollából.17 Elemzi az NDK-beli Berlin s főleg Gugitz: Bécs-bibliográfiáját, ezek rendszerezését, szakcsoportjait, majd a már előrehaladott gyűjtés és felhasználás, előrendezés tapasztalatait is felhasználva vázolja a Budapest-bibliográfia tervezett tematikáját18, fő témaköreit, ezek tartalmát s a rendezés alapelveit. Utal rá, hogy az életrajzi, szépirodalmi és képanyagot, mint a készülő bibliográfia melléktermékét, külön-külön tervezi megjelentetni. Szándékában állt, hogy minden egyes kötethez névmutatót készít, de ez nem valósult meg. A hat kötet használatát csak az 1974-ben megjelent összesített név-, tárgy- és helymutató könnyítette meg. A tanulmány végén aprólékos részletességgel ismerteti meg az 1686-1950 közötti időszak anyagát tartalmazó öt kötet tematikáját, mint kísérletet egy várostörténeti irodalom szakbeosztásához. Ebben a munkájában Zoltán József a legrégibb időktől Buda visszafoglalásáig terjedő korszak irodalmát tartalmazó kötet tematikájával nem foglalkozik. Ennek megjelentetését csak az 1686-1950-es kötetek közreadása után tervezi, mert véleménye szerint ezekre nagyobb és sürgetőbb az érdeklődés.
A hatvanas évek közepétől a bibliográfia egyre fokozódó terhet rótt a gyűjtemény munkatársaira. A folyamatos gyűjtés, feldolgozás mellett a szerkesztés a kézirat összeállítás és a nyomdai gondozás időigényes munkáit is el kellett látni. A Budapest-bibliográfia végül elkészült. Második kötete - témája: Városleírás, városépítés; Budapest egészségügye; Budapest fürdőváros - 1963-ban jelent meg. Ezt követte 1964-ben a Gazdaság (3.köt.), 1965-ben a Társadalom (4.köt.), 1966-ban a Politika - közigazgatás (5.köt.). Az általános részt és az 1686 előtti anyagot feltáró első kötet 1967-ben, végül a 7., a mutatókötet 1975-ben jelent meg.
A bibliográfiát a kritika néhány szélsőséges véleménytől eltekintve örömmel és elismeréssel fogadta. Jogos a megállapítás, hogy az 1300 féle folyóirat és a Budapest Gyűjtemény teljes könyvállományának, valamint számos aprónyomtatványnak elemzésével készült mintegy 91000 tételt magába foglaló Budapest Történetének Bibliográfiája jelentős teljesítmény, kevés párja van az európai várostörténetben. Természetesen mai ismereteink és gyakorlati használati tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a bibliográfiát gazdaságosabban, célszerűbb elrendezéssel, egyes részeit kevésbé elaprózott elemzéssel s más kisebb javítással finomítva lehetett volna elkészíteni. Szolgáljon a készítők mentségéül a feldolgozandó anyag nagysága, a rutintalanság, a nem éppen ideális munkakörülmények, a folyamatos munkát megszakító nyomdai sietség a korrekturával, s az adott mindennapi feladatok, amit könyvtárosként a bibliográfiai munkák mellett el kellett látniok. A jogos kritikai megjegyzések, amelyek tapasztalatait a későbbi munkák során rendre hasznosítani igyekszünk, semmit sem vonnak le e nagy vállalkozás értékéből.
Fontos megemlíteni, hogy a bibliográfiai gyűjtés kapcsán folyamatosan növekedtek annak melléktermékei: a képkatalógus, az arckép és életrajzi katalógus, a Budapest a szépirodalomban című katalógus cédulaanyaga, amelyek a tájékoztató munka nélkülözhetetlen eszközei s kiegészítés, szerkesztés után megértek a jövőbeni kiadásra. Ezek közül a legtöbbet használt a kb. 120000 tételt számláló képkatalógus, mely a hetvenes évek végére ellenőrzés és kiegészítés után kiadásra érett, első kötete 1982 őszén meg is jelent.
A hatvanas évek végén fokozódott az érdeklődés a főváros története, élete, irodalma iránt. Megélénkült a helytörténeti tevékenység, különösen a kerületekben, városismereti vetélkedők sorozata indult, nőtt a közművelődési tevékenység az iskolákban, az amatőr mozgalmakban, egyesületekben, a sajtóban egyaránt. Közeledett Buda, Pest és Óbuda fővárossá egyesítésének centenáriuma. Szükségessé vált, hogy a könyvtárosokat és az olvasóközönséget Budapest újabb irodalmának legjavával megismertessük. A 100 könyv a százéves Budapestről című bibliográfia19 gyűjtötte össze a legfontosabb földrajzi, történelmi, városépítészeti, művelődéstörténeti munkákat, forráskiadványokat, tanulmánygyűjteményeket, kerülettörténeteket, kép- és fényképgyűjteményeket, statisztikai adattárakat, a tájékoztatáshoz és ismeretterjesztéshez szükséges szélesebb körben használható és hozzáférhető irodalom minimumát. A részletesen annotált, elemzően föltárt kötetben könnyű a tájékozódás. Mintául szolgálhat egy közművelődési igényeket szolgáló, de jól válogatott, színvonalas anyagot kínáló összeállítás elkészítéséhez.
A városegyesítés centenáriuma után sem csökkent az érdeklődés Budapest iránt, a főváros megismerése és megismertetése nem sorvadt csupán kampányfeladattá. Elsősorban a kerületek helyismereti munkája fejlődött az iskolákban és a társadalmi szervezetekben egyaránt. Kitapintható volt az érdeklődés a kortárs történések, a mindennapok aktualitása iránt. Ezekre legfrissebben a napi sajtó és a folyóiratok egy része reagált. Ez a körülmény késztette a Budapest Gyűjteményt a Kerületi figyelő20 című bibliográfiai sorozat kiadására. Az 1977-1980 között félévenként megjelent kötetek a tárgyidőszakban megjelent, az egyes kerületekről szóló könyveket, s főleg újságcikkeket tárják fel a Budapest-bibliográfia fő fejezeteinek megfelelő tematikai csoportosításban, részletes mutatókkal. A kerületi könyvtárosok helyismereti tájékoztató munkáját is segítő sorozat négy év alatt közel 11000 tételt dolgozott fel.
1910-ben Aktuális kérdések irodalma címmel röplapbibliográfia sorozatot indított a Fővárosi Könyvtár annak érdekében, hogy egy-egy, a közvéleményt mélyebben megmozgató kérdés irodalmáról tájékoztassák a közönséget. Az első világháború kitöréséig már 32 számot publikáló sorozat darabjai a korszak legégetőbb gazdasági, politikai, szociális, városegészségügyi, közigazgatási stb. kérdéseihez ajánlottak válogatott, modern irodalmat. A témák tükrözték az első világháború előtti, immár világvárossá fejlődött Budapest gondjait, társadalmi és politikai viszonyait. A sorozat a két világháború között már csak akadozva, jellegét némileg megváltoztatva élt tovább, majd 1946-ban megszűnt.
E sorozat hagyományait és célkitűzéseit kívánta korszerű formában feleleveníteni a Gyűjtemény a Budapesti füzetek című ajánló bibliográfiai sorozatának kiadásával.21 A füzetek egy modern, kétmilliós nagyváros életének, fejlődésének időszerű, a lakosságot leginkább érintő, a közvéleményt leggyakrabban foglalkoztató kérdéseihez kívántak kapcsolódni. A sorozat darabjai szándékaink szerint az érdeklődő nagyközönség, a helyismeret iránt érdeklődők, a tanácsok és más társadalmi szervezetek aktívái számára, de a közművelődés, a közigazgatás, a városfejlesztés, sőt a sajtó szakemberei számára is nyújthatnak egyfajta "szakirodalmi alapozást". Alakíthatják, mélyíthetik azt az urbanisztikai szemléletet és kultúrát, amely elengedhetetlen egy város demokratikus közéletében való tevékeny részvételhez. A füzetekben monográfiák, tanulmányok, adattárak, a fontos szakfolyóiratok cikkei találhatók többnyire a kiadást megelőző öt év terméséből. A jobb megértés és tájékoztatás érdekében esetenként a fővárosi és országos összefüggéseket feltáró és a tárgyra vonatkozó általános ismereteket közlő irodalom java is helyet kapott bennük. A tételek annotáltak, a feldolgozott anyag lehetőség szerint analizált. Az egyes füzeteket a témakörhöz kapcsolódó előszó, a feldolgozott folyóiratok jegyzéke és részletes mutatók egészítik ki.
A sorozatindító összeállítás témája a Környezetvédelem, külön fejezetben az urbanizáció és a környezetvédelem kölcsönhatásait tárgyaló irodalom. A továbbiak: Budapesti agglomeráció, Városi közlekedés, Budapest népgazdasági tervei, Infrastruktúra - a lakásellátás, lakásviszonyok, ingatlankezelés, közműellátás, kommunális szolgáltatások, a közlekedés, hírközlés, kereskedelem, vendéglátás, lakossági szolgáltatások, egészségügyi ellátás, környezetvédelem, oktatás fővárost érintő kérdéseinek irodalma - s végül: Iparfejlesztés, ipartelepítés.22-27
Az 1975-1980 között megjelent füzetek közel 2500 tételt tartalmaznak, a témakörök napjainkban is változatlanul aktuálisak, legtöbbjük a városfejlődésnek és a lakosság életkörülményeinek ugyancsak érzékeny területei. Bár aktuális téma s róluk irodalom napjainkban bőségesen akad - elég, ha csak a fővárosban felgyülemlett gazdasági és szociális problémákra, a rendszerváltással kapcsolatos kérdésekre, a városigazgatás és városfejlesztés dilemmáira, az önkormányzatok kialakítására és működésére, vagy akár csak a Budapest-Bécs világkiállításra gondolok - a sorozatot nem folytathattuk. Az érintett kérdések irodalma az évenként megjelenő kurrens bibliográfiákban szerepel ugyan, de a gyors tájékoztatást biztosító, az adott témára koncentráló füzeteket nem pótolhatják. Tervszerű válogatással, kellő "problémaérzékenységgel" és gyorsasággal ezekből is összeállhatna egy olyan bibliográfiai sorozat, amely a hivatásos történészek és más szakemberek számára is hasznos munkaeszköz lehetne pl. az ezredforduló előtti Budapest viszonyainak kutatásához.
A Budapest történetének bibliográfiája gyűjtésekor elődeink rendre kicédulázták a nyomtatott dokumentumokban fellelhető képanyag adatait. Értékes örökségüket ellenőrizve, újabb forrásokkal kiegészítve a gyűjtemény munkatársai tízéves munkával elkészítették a Budapest története képekben című képkatalógust, amely az 1493-as kiadású Schedel Világkrónika első ismert Buda-ábrázolásától 1980 végéig tematikus elrendezésben tartalmazza a nyomtatásban megjelent és a mai Budapest területére vonatkozó képanyag adatait. A készülő adattár már kéziratos formájában is nélkülözhetetlen, gyakran használt tájékoztató eszköznek bizonyult, igazolva, hogy a képi ábrázolás ugyanolyan fontos forrása a helytörténetnek, mint a dokumentumok szövege. A gyűjtés forrása elsősorban a Budapest Gyűjtemény könyv- és folyóirat állománya volt, de esetenként más könyvtárak és intézmények anyagából is készültek cédulák. A mintegy százezer kép adatait tartalmazó címleírások monográfiákból és 348 féle periodikából valók. A válogatásnál a kép információtartalma és reprodukálhatósága volt elsődleges, nem a művészeti színvonal. A képekről csak egy cédula készült, amelyet csak egy csoportba soroltak be. A címleírások közlik a kép címét, megjelenési helyét, és ha a kép gyűjteményünkben megvan, a képet tartalmazó könyv raktári jelzetét. Az annotáció adatai: a kép műfaja, mérete, színezése, alkotója, tájolása, készítésének időpontja, ritkasága, eredetijének lelőhelye, a képről készült reprodukciók forrásai.
Az 1982-ben megjelent első kötet tartalma: Budapest városképei, látképei; a római császárkor emlékei; parkok, kertek, temetők; utak, utcák, terek; városkapuk, városfalak; lakóházak kerületenként s azon belül az utcák betűrendjében; köztéri szobrok, díszkutak, emléktáblák.28 A második kötetben (1983) Budapest gazdasági létesítményei, az iparvállalatok, gyárak üzemek, közművek, a vendéglátás, idegenforgalom, kereskedelem, pénzügy, közlekedés, posta stb. épületeinek, berendezéseinek képanyaga kapott helyet.29 Közöljük a már elpusztult vagy csak meg nem valósult tervekben szereplő épületek adatait is. Ha kideríthető, rögzítjük tulajdonosaik nevét, átalakításukat, funkcióik változásait, sorsuk egyéb felderíthető mozzanatait. Az épületeket legutolsó funkciójuknak megfelelő témakörbe csoportosítottuk, de ez nem vált be minden esetben. Célszerűbb lett volna egy következetes topográfiai elrendezés. A gyors és pontos áttekintést majd egy összesített mutatókötet fogja segíteni, amelynek összeállítását már megkezdtük. A két kötet megjelentetése után pénzügyi nehézségek miatt a képkatalógus folyamatos kiadása megtorpant. A főváros további középületeit, létesítményeit ábrázoló képek adattárát, a tervezett 3. kötet anyagát csak kisebb tematikus füzetekben, de a korábban megjelent nagy kötetekkel azonos szerkezetben adhattuk közre. 1988-ban a politikai és közigazgatási épületek, 1989-ben az oktatási épületek képanyagát publikáltuk.30,31 A többi kulturális, valamint az egészségügyi, szociális és egyházi épület képeit feldolgozó két további kötet sajtó alatt van.
A város eseménytörténetét és mindennapi életét dokumentáló képanyag adattárának kiadása bizonytalan. Természetesen a megszerkesztett kézirat helyben használható tájékoztató eszközként rendelkezésre áll.
"A mű - akárcsak a nagybibliográfia - páratlan a maga nemében - állapítja meg Páldy Róbert.32 A metszetek, rajzok, fényképek pontos tájékoztatást nyújtanak a kutatók számára a városkép alakulásáról, a művészi és technikai kultúra fejlődéséről, a társadalmi élet változásairól, a népszokásokról, a viseletről, a lakáskultúráról, az eseménytörténet mozzanatairól. Ezzel a képkatalógus nemcsak a helytörténet számára válik kézikönyvvé, hanem nélkülözhetetlen segédeszköze a könyvkiadói illusztrációs munkának, a filmgyártásnak, az oktatásnak és az ismeretterjesztésnek is. S nem csupán a múlt megismerésének eszköze, hanem a mai társadalmi és gazdasági élet tükre is. Jelzi korunk városfejlesztési törekvéseit, feltárja a gazdasági élet ágazatainak városformáló erejét, bemutatja az építészeti stílusokat, dokumentálja a város életének sokféle mozzanatát. A diák, az újságíró és a kutató egyként megtalálja benne, ami őt érdekli. Hogy példát említsünk: a Vigadó újjáépítéséhez, a Nyugati pályaudvar felújításához, a Parlament sérült részeinek kijavításához a Budapest Gyűjtemény adott eredeti képeket..."
A képkatalógus munkálatainak befejeztével a mindennapos, folyamatos feldolgozó munka eredményeként megkezdhettük a Budapest történetének bibliográfiája éves kurrens köteteinek szerkesztését és kiadását. Berza László írja az 1981. évi sorozatindító kötet33 előszavában: "A most útjára indított sorozat tehát nem csupán egy bibliográfia a sok közül, hanem a Budapest Gyűjtemény megváltozott feltáró tevékenységének eredménye. Jelzi, hogy az esetenként közreadott bibliográfiák helyett a gyűjtemény teljes feltárása a cél. "Feltárása és publikálása oly módon, hogy végre egy kötetbe kerüljenek a fővárosról szóló írott dokumentumok, a képek és a budapesti személyiségek adatai. (A szépirodalom anyagát a válogatás még nem tartalmazza.)
Az 1981. évi könyvtermés és kb. 350 féle periodika feldolgozása után 9764 tétel került a kötetbe három csoportban. Az első részben az írott források adatai találhatók a Budapest-bibliográfiában alkalmazott tárgyi és földrajzi rendben, a második rész a városképi változásokat rögzítő képanyag lelőhely-katalógusa, a harmadik pedig a személyiségekre vonatkozó életrajzi írások és képek adatait tartalmazza. A kötetben egybeszerkesztett név-, helynév- és tárgymutató, valamint kerületi mutató segíti a tájékozódást.
A további kötetek azonos szerkezetben, nagyjából hasonló terjedelemben, már két kötetben, de mind nagyobb nyomdai csúszással jelentek meg.34,35
Be kellett látnunk azonban, hogy e kötetek terjedelme megközelíti a munkavégzés, a kiadás és az értékesítés lehetőségének határait. Ennek megfelelően az 1984-85. év termését feldolgozó kötet alaposan karcsúsítva látott napvilágot.36 Faragó Tamás írja az új elvek alapján szerkesztett kötet előszavában: "1986 nyarán belső elemzés készült a Budapest Gyűjtemény feldolgozó munkájáról. Tanulságai a fővárosi vonatkozású dokumentumok feltárásának megváltoztatására, valamint az éves kurrens bibliográfiai kötetek szerkesztésének és kiadásának újragondolására késztettek. Az elemzés megállapította, hogy a korábban alkalmazott anyaggyűjtési és feldolgozási elvek nem kellően tisztázottak, hiányolta a "budapestiség" fogalmának pontos meghatározását, rávilágított a szelektálás bizonytalanságaira. Joggal bírálta azt is, hogy a bibliográfia anyaga a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban fellelhető dokumentumokra korlátozódik csupán és nem tárja fel más budapesti nagykönyvtárak fővárosi vonatkozású anyagát. A korábbi feldolgozási gyakorlat egyfajta sajátos mennyiségi szemléletet tükrözött. Ennek kapcsán a használó számára nehezen kezelhető, sok másodlagos anyagot tartalmazó, túlméretezett bibliográfiák keletkeztek s terjedelmük következménye az egyre jobban elhúzódó megjelenés lett. Eddig megjelent éves bibliográfiáink anyaga három önálló fejezetre oszlott. Az egyik a főváros történetéről, jelenkori életéről szóló bibliográfiai tételeket sorolta, a másik kettő a budapesti személyiségek, illetve városképi ábrázolások adatait tartalmazta. E két utóbbi témakör bibliográfiai tételeit ebben a kötetben már nem publikáljuk. Az előzetes feltáró munka során gyűjtött életrajzi és városképi adatok céduláit a már több mint százezer tételt számláló kartotékrendszerünkbe olvasztottuk be. Ez a gazdag tájékoztatási eszköz a Budapest Gyűjtemény olvasótermében a kutatók, érdeklődők rendelkezésére áll. Korábbi gyakorlatunkban a napilapok feldolgozásából származó cédulák aránya 60-70%-os volt. Ennek következtében a főváros történetét, gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életét dokumentáló fejezet aránytalanul sok másod- illetve harmadlagos forrásértékű tételt tartalmazott. Jelen kötet összeállítása alkalmával a szakirodalom szélesebb körű feldolgozásával és a napilapok szigorú szelektálásával megkíséreltük a közölt anyag forrásértékét, információ tartalmát javítani. A napilapokból feltárt eseményekre utaló tételek cédulái és a Magyar Távirati Iroda 1986 őszétől válogatott híranyaga egy a jövőben folyamatosan bővítendő és válogatott formában publikálható kronológia alapjául szolgálnak.
A korábban említett elemzés azt is megállapította, - írja előszavában Faragó Tamás - hogy a bibliográfiák gyűjtése során a budapesti és az országos tematikájú anyag nem vált el kellően egymástól, továbbá az intézmények, események és személyek tekintetében a "budapestiséget" túl tágan értelmeztük. Jelenlegi feldolgozási gyakorlatunkban javarészt kihagytuk az országos hatáskörű gazdasági, politikai, kulturális intézmények anyagát. Csak a főváros lakóinak életében közvetlenül szerepet játszó "szolgáltató jellegű" intézmények (színházak, iskolák, közgyűjtemények stb.) esetében tettünk kivételt. Alapelvként rögzítettük, hogy csak a történeti forrásértékkel bíró információgazdag önálló kötetek, tanulmánygyűjtemények, adattárak, folyóiratcikkek bibliográfiáját adjuk közre nyomtatásban. Jelentősen korlátozzuk az ismeretterjesztő és szórakoztató jellegű írásokat (magazin, kalendárium stb.), az ismétlődő intézményi kiadványokat (katalógusok, éves tervek, jelentések, órarendek stb.) pedig kizártuk.
Bibliográfiánk immár nem csupán a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár állományára támaszkodik. Visszamenőleg kigyűjtöttük a Magyar Nemzeti Bibliográfia társlapjai, valamint a történettudományi, orvosi, pedagógiai és más szakbibliográfiák 1984-1985 között publikált fővárosi vonatkozású, de könyvtárunkban nem található, illetve eddig fel nem dolgozott anyagát. A feltáró munkát számos, csak az OSZK-ban és más szakkönyvtárakban található könyvre és több tucatnyi periodikára terjesztettük ki. (Pótlási munkánk több mint 500 tétellel bővítette korábbi, 1981, 1982, 1983 évi bibliográfiáink anyagát is.)
"Karcsúsított" bibliográfiánkat tartalmi és formai szempontból egyaránt kísérletnek tekintjük. Összeállításának és használatának tapasztalatait készülő 1986-1990, évi bibliográfiánkban hasznosíthatjuk. Ez utóbbi kötet megjelentetése, valamint a kilencvenes évek anyagának gyűjtése és közreadása jelenleg teljesen bizonytalan.
A közelmúltban megkezdődtek Budapest történetének 1950-1980 közötti szakaszát feltáró bibliográfia munkálatai. Kialakult a gyűjtés koncepciója,37 a munka hármas célja: 1. feltárjuk és közreadjuk a Budapest 1950-1980 közötti történetére vonatkozó irodalmat, 2. elkészítjük a főváros 1950 előtti történetére vonatkozó, 1950-1980 között megjelent irodalom összeállítását, 3. pótoljuk az 1950 előtti időszak gyűjtése során keletkezett hiányokat elsősorban a más könyvtárak anyagára, a hétkötetes bibliográfia recenzióiban jelzett szempontokra és az időközben felderített konkrét hiányokra összpontosítva figyelmünket. Az összegyűjtött anyagból előreláthatólag három kötetes válogatást jelentetünk meg, kötetenként maximum 8-10 000 tételes terjedelemben. A nem publikált anyagot kéziratban, bárki számára hozzáférhető adattár formájában bocsátjuk rendelkezésre.
A munka gondos előkészítés után indult meg.38 Többféle tevékenységet foglalt magába: ismeretbővítést, elméleti és módszertani kérdések tisztázását, segédeszközök készítését. Városkutató történészek előadássorozata ismertette meg a korszak társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági életének főbb kérdéseit, problémáit. Tanulmányoztuk a hozzáférhető hazai és külföldi helytörténeti bibliográfiákat. Elemeztük a hétkötetes bibliográfia gyűjtésének, szerkesztésének és használatának tapasztalatait, a recenziók megállapításait. Megvontuk a gyűjtés térbeli és időbeli határait, tisztázni igyekeztünk az intézmények és személyek budapestiségének mindmáig vitatott kritériumait, meghatároztuk a gyűjtés szempontjait, tájékozódtunk szakkönyvtárak s intézmények anyagában, tanulmányoztuk a hazai szakbibliográfiák anyagát a bibliográfiánkat érintő témakörökben stb. A gyűjtés tervezetét, koncepcióját és az addig elkészült segédeszközöket külső szakemberek bevonásával vitattuk meg. Természetesen akadnak még kellően nem tisztázott kérdések, de ezekre a gyűjtés, szerkesztés gyakorlati tapasztalatai adnak menet közben végleges választ, megoldást. 1990 nyarán, napjainkban befejezéséhez közeledik a periodika-anyag feldolgozása, folynak az előkészületek a könyvanyag feltárására. Ennek bázisa a Magyar Könyvészet éves kumulált kötetei, számos intézmény és szakkönyvtár anyaga, szakbibliográfiák sora s nem utolsósorban a központi könyvtár és a Budapest Gyűjtemény katalógusa. Ezek ugyanis számos, a könyvészetben nem publikált, információkban gazdag, témánkhoz szorosan kapcsolódó monografikus jellegű anyag adatait tartalmazzák. Ilyenek pl. a tanácsok, intézmények "hivatali" kiadványai, várostörténeti, intézmény- és üzemtörténeti munkák, adattárak, cím- és névtárak s más források sokszorosított vagy csak néhány példányban gépiratban fellelhető példányai stb. Ezeket a könyvészeteket, mint gyűjtőkörükbe nem tartozókat általában nem tartalmazzák, de mivel fontos s gyakran egyedi várostörténeti dokumentumok, feldolgozzuk bibliográfiánk számára. Terveink szerint megfeszített munkával 1991 végére befejeződhet a gyűjtés, a válogatás és a szerkesztés munkájának dandárja s megkezdődhet a nyomdakész kézirat kimunkálása. Remélhetőleg időközben körvonalazódnak a kiadás anyagi és nyomdai feltételei. Addig pedig mindnyájunkban munkál a kérdés: hogyan tovább?
Erre a napjainkban különösen nehéz kérdésre csak a gyűjtemény munkájának teljes körű áttekintésével kaphatunk korrekt választ. Összefüggéseiben és külön-külön is vizsgálnunk kell az állományfejlesztő munkát, a gyűjtőkört, a feldolgozási tevékenységeket, az olvasószolgálati tapasztalatokat, a használók körét és igényeit, a publikációs munka hatékonyságát, kapcsolatainkat a különböző tudományterületek művelőivel és társintézményekkel, hogy csak a fontosabbakat említsem. Néhány feladatról az alábbiakban kissé bővebben szólnék. (E kérdéskör részletes kifejtéséről ld. Faragó Tamás elemzését a Budapest Gyűjteményről.39)
Fontos és sürgős feladat a gyűjtőkör felülvizsgálata, a szerzeményezés elveinek és gyakorlatának finomítása annak érdekében, hogy a gyarapodás a lehető legkisebb hibaszázalékkal történjék. Kívánatos lenne a gyűjtőkör egyeztetése a helytörténeti munkában érdekelt társintézményekkel. Ezt elvi meggondolások, a jobb együttműködés, a mindennapi nyilvántartási, pénzügyi, anyagkezelési munka szempontjai egyaránt indokolják.
A feldolgozási tevékenység szintén bizonyos átalakításra szorul. Változik a gyűjteménybe kerülő dokumentumok összetétele, jelentősen növekszik a feldolgozandó információk mennyisége. A korrekt, mindenre kiterjedő és a lehetőség szerint "naprakész" feltárás érdekében elengedhetetlen a feldolgozás menetének gépesítése. A cél olyan gépi adatbázis létrehozása, amely az összes gyűjtött, illetve feldolgozott információt tárolja s a használók rendelkezésére bocsátja. Így lehetővé válik a nyomtatásban közreadott bibliográfiák méretének csökkentése, a gondosabb és szakszerűbb válogatás, a saját állományunkban nem található, valamint a módszertani jellegű dokumentumok nagyobb körének beépítése, a szerkezet és a mutatók igényesebb kialakítása. A megfelelően kiválasztott és működtetett adatbázis tárolhatná a gyűjtemény együttesen több százezer egységet számláló fénykép-, plakát- és kisnyomtatvány anyagának alig túlbecsülhető értékű információkincsét, befogadhatná a korábbi retrospektív feldolgozások nem publikált, de kiegészítésre, továbbfejlesztésre érdemes anyagát (pl. életrajzi adattár, kronológia, "Budapest a szépirodalomban", stb.) netán rögzíthetné a gyűjteményünkből hiányzó, de a társintézmények könyvtáraiban fellelhető dokumentumokat, szolgáltatásokat és sok más a működéshez fontos információt. Meggyőződésem, hogy a gyűjtemény állományához és a feladataihoz megfelelően kiválasztott, szakszerűen működtetett gépi adatbázis jelentősen emelhetné a feldolgozó és tájékoztató munka minőségét, hatékonyságát és gazdaságosságát.
Az előrelépés a gyűjtemény szakkönyvtári jellegének megerősítését igényli. Ez korábban nem kapott kellő hangsúlyt. Részben erre vezethetők vissza a gyarapítás, a feldolgozás, a bibliográfia készítés és publikálás gondjai. Ennek tulajdonítható az is, hogy a gyűjtemény nem kapott szakmai súlyának, hagyományainak és lehetőségeinek megfelelő szerepet pl. a Budapest története monográfiáinak munkálataiban vagy a város töröktől való visszafoglalásának 300. évfordulóját ünneplő rendezvénysorozatban annak ellenére, hogy az eseménnyel összefüggő hazai és külföldi dokumentumok leggazdagabb és föltárt gyűjteményével rendelkezünk (az OSzK-n kívül). Véleményünk szerint nem elegendő a tudományos kutatók, a tömegkommunikációs és oktatási intézmények, a honismereti mozgalmak és akcióik rutinszerű kiszolgálása és csupán általános bibliográfiák készítése, melyekben különösen a gazdaságtörténet terén hiányosságok vannak. A szakkönyvtári jellegnek megfelelően szükséges szűkebb témákat és/vagy időszakokat felölelő kisebb, de szakszerűbb témabibliográfiák, forráskiadványok megjelentetése is, visszatérve a gyűjtemény régi hagyományaihoz.
Ezt támasztják alá a közelmúltban végrehajtott igényfelmérés adatai is. Az olvasók kereken 58%-a kutatási céllal keresi fel a gyűjteményt, a kutatók használják a kért dokumentumok 74%-át. A szabadidőt töltő (pl. vetélkedőre készülő) használók aránya 18%, részesedésük a kért dokumentumokból 10% körüli. A felmérés szerint a várostörténeten belül az olvasói igények alapvetően a városépítés-, művelődés- és társadalomtörténetre, a korszakokat tekintve pedig a 19. századra irányulnak. Munkánkat tehát elsősorban e területekre kell és érdemes összpontosítanunk. Ugyanakkor a társadalmi szükségleteket is figyelembe véve erősítenünk kell a Budapest egyes részeivel, kerületeivel foglalkozó helytörténet és a viszonylag elhanyagolt gazdaságtörténet irodalmának, dokumentumainak feltárását és népszerűsítését. A használók közül súlyuknak megfelelően egyértelműen a kutatási céllal jelentkező olvasókkal kell foglalkoznunk, figyelembe véve azt, hogy mintegy fele részük amatőr, akik módszertani téren, a tájékoztatásban nagyobb odafigyelést, több segítséget igényelnek, mint a gyakorlottabb hivatásos történészek. Többet kell törődnünk a történelem szakos főiskolásokkal, egyetemi hallgatókkal, sőt a középiskolásokkal is, nem csupán az olvasói-használói utánpótlás nevelése miatt, hanem mert úgy tűnik, a fővárosi oktatási intézmények szervezett formában az adott tantervi-tanrendi keretek között a szükségesnél kevesebbet foglalkoznak Budapest történetével. A helytörténeti oktatást kizárólag a vetélkedők, pályázatok, öntevékeny mozgalmak nem helyettesíthetik.
Helyes lenne egy szakreferensi rendszer kialakítása annak érdekében, hogy munkatársaink a legjelentősebb hazai és külföldi várostörténeti kutatási módszerek és eredmények befogadására, közvetítésére és szétsugárzására képesek legyenek. Hasznos, ha kollégáink a várostörténet valamelyik területét maguk is kutatják, művelik, s ezáltal a kutatókkal közös nyelven beszélhetnek, számos hasznos szakmai ismeretre, információra tehetnek szert s emelhetik szolgáltatásaink színvonalát.
Kívánatos továbbá, hogy a Budapest Gyűjtemény bizonyos mértékig módszertani műhellyé változzon, segítve és összehangolva egyrészt a hálózatunkban folyó helytörténeti munkát, másrészt pedig a másutt - főleg vidéken -folyó helyi- s várostörténeti kutatásokat és könyvtári tevékenységet. Ehhez jó lehetőségekkel rendelkezik. Hatalmas saját gyűjteménye van, szomszédságában egy kiváló városszociológiai gyűjtemény működik s viszonylag könnyen elérhető belőle több nagy könyvtár urbanisztikai anyaga. Munkatársainak létszáma is messze meghaladja a helytörténeti gyűjteményben szokásosat.
Természetesen az itt elmondottak megvalósítása hosszú évek munkáját és a fenntartók áldozatvállalását igénylik, akár a feldolgozás és adattárolás gépesítésére, akár az aktívabb kiadási politikára gondolunk.
Reméljük, hogy fenntartóink támogatásával a Budapest Gyűjtemény hagyományainak és elkötelezettségének megfelelően a jövőben is a honismereti-helytörténeti munka színvonalas műhelyeként tevékenykedhet.
Irodalom
REMETE László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története. Bp. 1966. 324p.
BERZA László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. = Intézményi adattárak. Berza László: Könyvtárak. Bp. 1981. p. 24-34. /Helyismereti kutatók kézikönyvei./
ZOLTÁN József: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai munkássága. Függelék: A FSZEK kiadványai 1945-1954. = FSZEK évkönyve IV. 1949-1954. Bp.19SS. p. 85-98.
NYILAS Márta: A Budapest Gyűjtemény könyvtári feladatai. = FSZEK évkönyve IX. 1961. Bp. 1962. p. 111-115.
BERZA László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. = Könyvtáros 1976. p. 191-195.
CSOMOR Tibor. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. = A III. Budapesti Honismereti Konferencia jegyzőkönyve 1982. okt. 15-16. Bp. 1983. p. 8S-9S.
FARAGÓ Tamás: A Budapest-gyűjteményrőI. 1-3. r. = FSZEK Könyvtári Híradó 1986, márc. p. 1-3. ápr. p. 1-3., máj. p. 1-3.
FARAGÓ Tamás: A Budapest Gyűjtemény. múlt, jelen, jövő. = Könyvtáros 1987. p. 612-618.
Jegyzetek
* * *
Az értekezlet anyagához kiegészítő irodalomként ajánlhatjuk a KMK Szakkönyvtárából:
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12) |
|