36. évfolyam, 1990. 1-2. szám
| 36. évfolyam, 1990. 1-2. szám |
Archívum |
A könyvtáros különböző szocializációs (informatív, edukatív, karitatív stb.) szerepköreinek és funkcióinak a társadalmi gyakorlatban realizálódó mértéke és aránya - úgy véljük - nemcsak az adott könyvtár típusától, a könyvtáros munkakörétől és személyiségétől, hanem (sok más tényező mellett) a társadalom könyvtáros-képétől is függ. Arra a képre gondolunk, amely a könyvtáros személyiségéről és munkájáról - részben elvárásként, részben a reális tapasztalatok lecsapódásaként - a társadalom tudatában él.
Az alábbiakban e témakörre vonatkozó empírikus vizsgálati eredményeinket foglaljuk össze.
1985-86 fordulóján közel 1000 főre kiterjedő, Magyarország felnőtt (18 éven felüli) népességét reprezentáló kérdőíves felmérést végeztünk az OSZK KMK olvasásszociológiai műhelyében. Ennek során a könyvtáros-képet is vizsgáltuk. Arra kértük a kérdezetteket, hogy fejezzék be a következő félmondatot: "A könyvtáros olyan személy,..." *
Először egy kis ízelítőt szeretnék adnia válaszokból.
Egy 40 éves városi adminisztrátornő komplex képet rajzol. Szerinte a könyvtáros olyan személy, "aki intelligens, sokoldalú és rendkívül szereti az embereket, barátságos. Akitől egy könyvet kérek és tizet mutat."
Hasonlóan komplex és elismerő, s egy kicsit sajnálkozó egy fővárosi, 33 éves orvosnő válasza: "aki művelt, nyugodt, jó az emlékezőtehetsége, nagyon sok adminisztrációs munkát végez, esetleg poros, piszkos munkát is."
Egy 54 éves, budapesti tanárnő a könyvtárosi hivatást alapszolgáltatásaiban ragadja meg: "aki tájékozott a könyvek birodalmában, aki segít a könyvek kiválasztásában, információt ad."
Akadnak természetesen szép számban kevésbé konkrét válaszok is. Egy 65 éves vidéki nyugdíjas technikus férfi szerint pl. a könyvtáros "megszerettetheti, de meg is utáltathatja a könyvet", s egy 37 éves falusi gazdálkodó asszony szerint a könyvtáros "két lábon járó könyvtár legyen".
Sokan helyezik a hangsúlyt az interperszonális kapcsolatokra, a könyvtáros "pszichológusi" funkciójára: "aki mindenkinek belelát a lelkébe" (65 éves budapesti nyugdíjas nő), "akinek roppant nagy türelemmel és emberismerettel kell rendelkeznie", (35 éves mérnöknő); s ugyanez patetikus megfogalmazásban: "aki mint a templomban a papok, kielégíti lelki szükségleteimet" (68 éves férfi, éjjeliőr).
Nagyon egyszerű egy 18 éves (érettségizett!) állatgondozó leány válasza, mégis mintha minden benne lenne: a könyvtáros szerinte "a könyveket és az embereket egyaránt szereti".
Egy 53 éves nyugdíjas férfi könyvtáros-képe egy szatócsbolt pedáns eladóját idézi: "aki rendben tartja a könyveket, a raktárat és kiszolgál". Személyes tapasztalat érződik egy 55 éves gépésztechnikus válasza mögött: "... aki gépiesen és fáradtan kölcsönzi a kiadványokat."
Hasonlóan kritikus (vagy sajnálkozó?) az a 30 éves üzemmérnök, aki szerint a könyvtáros "leginkább adminisztrál és nem tájékoztat". Egy 48 éves takarítónő a könyvtárosban elsősorban is "egy hivatalos személyt" lát.
A példákat még hosszan folytathatnánk. Ehelyett nézzük meg az 1. táblázatot, mely arról tájékoztat, hogy a válaszokban milyen fontosabb motívumok fordultak elő, s hogy ezek a motívumok milyen mértékben kaptak szerepet a megkérdezettek és az említések százalékos arányában kifejezve.
1. táblázat
Az áttekinthetőség és a könnyebb kezelhetőség érdekében a 21 tételes (arab számokkal sorszámozott) listát - az erősen hasonló motívumok összevonásával - 12 (római számmal jelölt) kategóriára, illetve motívumcsoportra csökkentettük (L.d.: 2. táblázatot.)
2. táblázat
A válaszadók átlagosan 1,4 motívumot említettek meg a teszt-mondat befejezése során, s a cikkvégén közölt táblázatok tanúsága szerint a magasabb iskolai végzettségűek, könyvtári tagok és a gyakori olvasók több (1,6 körül), az alacsony végzettségűek, a könyvtárba nem járók és a nem olvasók pedig kevesebb (1,2-1,3) motívumról tettek említést. Vagyis a magasabban kvalifikált, kulturálisan aktívabb rétegek könyvtáros-képe gazdagabb, cizelláltabb.
A magyar társadalom könyvtáros-képének jellegzetességei természetesen más országokkal való összehasonlítás során derülnének ki igazán. Ennek hiányában is szeretnénk azonban megkockáztatni néhány észrevételt.
A magyar felnőtt népesség csaknem egyötöde (18,7%-a) számára a könyvtáros meglehetősen idegen és ismeretlen személy (ld. 1. táblázat 1-4. sz. motívumai, ill. 2 . táblázat I. sz. motívumcsoport ja) **. Nem is olyan nagy ez az arány, ha meggondoljuk, hogy a felnőtt népesség több mint négyötöde nem jár könyvtárba, s hogy 38%-a soha nem is járt. Ennek az egyötödnyi megkérdezettnek kb. a fele végül is adott valamilyen választ, csak ez túl általános és semmitmondó volt (pl.: "aki a könyvtárban dolgozik" - ld. 4. sz. motívum.)
Ha a felnőtt népesség, illetve az ezt reprezentáló közel ezer fős minta tudatában élő könyvtáros-képet 100 mozaikkockából kellene kiraknunk (tehát ha az összes megemlí tett motívumból - ld. 1. és 2. táblázatok második oszlopát! - indulunk ki), akkor 13-14 mozaikkocka teljesen, vagy majdnem teljesen fehér foltként szomorkodna ezen a képen.
Ami pedig e fehér folt rétegek szerinti megoszlását illeti: az I-II. táblázatok azt tanúsítják, hogy a könyvtáros személye főként az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, a könyvtárba soha nem járók és a könyvet nem olvasók számára ismeretlen, s az idegenség érzése fokozatosan és következetesen csökken, ahogy a magasabb végzettség, jelenleg is aktív könyvtári tagság és az egyre intenzívebb olvasói magatartás felé haladunk.
Más, itt nem közölt táblázatok pedig arról vallanak, hogy az "ismeretlen könyvtárossal" leginkább a mezőgazdasági fizikai dolgozók, az idősek, a társadalmi átrétegeződés hajótöröttjei (a "lefelé" mobilak), a különböző családi állapotúak közül az özvegyek és elváltak, a tartós betegséggel küszködők, az ízlésükben erőteljesen a lektűrre és a romantikus irodalomra orientáltak, valamint a könyvvel egyáltalán nem rendelkezők körében találkozunk. Az értelmiségiek, a fiatalok, a "felfelé" mobilak, a "modern" ízlésképletűek és a nagyobb házikönyvtárak tulajdonosai számára bizonyult legkevésbé ismeretlen és idegen személynek a könyvtáros.
Vagyis ismét a "Máté-effektussal" találkozunk (mint a könyvtárkép esetében is), a talentumokról szóló példabeszédben megbúvó "akinek van, annak adatik" szomorú-szigorú elvével: a könyvtáros, a potenciális segítségforrás épp azok számára vész el az ismeretlenség ködében, akik kulturális-szociális elesettségükben leginkább rászorulnának mindenfajta (többek között könyvtárosi) segítségre.
Azok a pozitív jellegű, de meglehetősen általános kijelentések, amelyek szerint pl. a könyvtáros olyan személy, "akit sokan szeretnek", "akit nélkülözni nem lehet", "aki hasznos munkát végez" stb. (ld. 5. sz., illetve II. sz. motívum) újabb 3 mozaikszemmel járulnak hozzá a magyar társadalom könyvtáros-képéhez. A megkérdezetteknek 4,5°k-a nyilatkozott meg ilyenformán, s ezek a vélemények egyaránt jelenthetik az őszinte elismerést, valamint az idegenségérzést hízelgő nagyotmondással palástoló blöfföt. A motívum e kétarcúságát bizonyítja, hogy minden iskolázottsági szinten közel azonos százalékszámmal szerepel (ld.: I. táblázat). A valódi elismerés szólamának erősebb voltát valószínűsíti, hogy a különböző olvasásgyakorisági fokozatok közül mégiscsak a rendszeres olvasók említették meg a legnagyobb arányban (Id.: III. sz. táblázat).
Egyértelműen pozitív, és már sokkal konkrétabb (s a megkérdezetteknek csaknem egytizedében honos) vélemény, mely szerint a könyvtáros művelt, okos, intelligens, tájékozott. Ez a vélekedés 100 kockás mozaikportrénkhoz újabb 6 szemcsét tesz hozzá (ld.: 6., illetve III. sz. motívum).
Persze nem közömbös az sem, hogy kik tartják műveltnek a könyvtárosokat. Az I.-III. táblázatok szerint főként a 8 osztályt végzettek, a könyvet nem olvasók, s azok, akik egykoron könyvtártagok voltak ugyan, de már lemorzsolódtak. (A közvetlen tapasztalás lehetőségével rendelkező könyvtári tagok e vélekedést illetően átlag alatti értékkel szerepelnek.) Tegyük még hozzá, hogy a különböző foglalkozási csoportok közül az értelmiségiek adata szintén nem éri el az átlagot, s leginkább a nem diplomás szellemi dolgozók, valamint a háziasszonyok tartják a műveltséget könyvtáros-képük szerves tartozékának.
Az olvasottsággal, a könyvekkel és az irodalommal kapcsolatos tájékozottsággal (ld. 7. sz., illetve IV. sz. motívumcsoport) némileg más a helyzet. Ezeknek említése mind az iskolai végzettséggel, mind az olvasás gyakoriságával (Id.: I. és II. táblázatot) párhuzamosan (ha nem is teljesen egyenletesen) emelkedik: vagyis az iskolázottabb és olvasottabb, a könyvtártól "megérintett" rétegek hajlamosabbak könyvtáros-erénynek elismerni az olvasottságot, mint az általános értelemben vett műveltséget. Az olvasottság motívuma valamivel gyakoribb is a műveltségnél: a minta 12%-a említette meg, s ez újabb 8-9 mozaikkockát jelent alakuló képünkön.
A könyvtáros mint kultúraközvetítő , a műveltség terjesztője (8. sz. motívum), illetve mint nevelő : az emberek ízlésének, világnézetének, tudásának fejlesztője, formálója (9. sz. motívum, együttesen ld. V. sz. motívumcsoport) szintén a megkérdezettek bő egytizedétől kapott említést, s ez hozzávetőlegesen 8 mozaikkockának felel meg.
Nem így a könyvek kiválasztásában segédkező, olvasmányt ajánló könyvtáros (Id. 10., illetve VI. számú motívum), aki messze a legnépszerűbb: a megkérdezetteknek 40%-a szólt spontán módon erről a könyvtárosi tevékenységről, ami 100 kockából álló mozaikképből nem kevesebb, mint 29 kockát jelent.
Az V. és VI. sz. motívumcsoportok - tehát a kultúrát terjesztő, embereket nevelő és olvasmányokat ajánló könyvtárosi tevékenységek - szociológiai szempontból hasonló módon viselkednek: mindegyikük a legalacsonyabb iskolázottsági fokozatban, a könyvtárt soha nem használók és a nem olvasók körében kapta a legkevesebb említést, a legtöbbet pedig a közép- és felsőfokú végzettségűektől, a jelenlegi könyvtári tagoktól és a rendszeres olvasóktól (ld.: az I-III. táblázat). Vagyis olybá tűnik, hogy a könyvtáros fogalmával társított közvetítő-nevelő-ajánló funkció korántsem az alacsony kvalifikáltságú és kulturális aktivitású rétegekben honos - sőt itt találkozunk vele a legkevésbé. (Mint pl. a munkamegosztás szerinti rétegek közül a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak, illetve az otthon könyvekkel nem, vagy alig rendelkezők körében.)
Mindazonáltal könyvtáros-képünk említett elemei kifejezetten elitjelenségnek sem mondhatók: az értelmiség egyik motívum említésében sem nyújt kiugró teljesítményt, s nevelő (9. sz.) és az olvasmányt ajánló (10. sz.) motívumok esetében a felsőfokú végzettségűek mutatóihoz nemcsak a középfokú, hanem a 8 általános végzettségűek említési arányszámai is rendkívül közel állnak.
S ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen - legalábbis véleményünk szerint - az V-VI. motívumcsoportok (s különösen e motívumok ilyen magas említési arányszámai) nemcsak a társadalom könyvtárosok iránt táplált túláradó bizalmáról, hanem idejétmúlt paternalista szemléletéről is tudósítanak. Mindez azt jelenti, hogy a magyar társadalom jelentős része még egy antidemokratikus struktúra paternalista művelődéspolitikájában gondolkodik. (S miben is gondolkodhatott volna 1985/86-ban másban?) Ebben a modellben egyfelől a hivatalból bölcsek, az aktív nevelők helyezkednek el, másfelől pedig a passzív befogadóként viselkedő neveltek , az alattvalóként kezelt állampolgárok.
A könyvtárosi szerepkör szolgáltatás- és tájékoztatás-centrikus felfogásban viszont (ld. 12-14., ill. VIII. sz. motívumcsoport) egy pragmatikus, ugyanakkor jóval demokratikusabb, egyenlő felek kapcsolatára épülő modellt vélünk felfedezni. Ezek a motívumok a felnőtt népesség egytizedének válaszaiban lelhetők fel (7-8 mozaikkocka!), s említésük aránya egyértelműen nő az iskolázottság mértékével és a kulturális aktivitással (ld. I-III. táblázat). A könyvek kikölcsönzésének ( 11., ill. VII. sz.) motívumát nem soroltuk ide, mert ez afféle pons asinorumként viselkedett: elsősorban azok említették, akiknek iskolai végzettsége nagyon alacsony volt, akik könyvtárt soha nem használtak (ld. I-II. táblázat, illetve az idős, falusi, kevés könyvű emberek. Összességében a megkérdezettek 9%-a (6-7 mozaikszem!) társította a könyvkölcsönzést a könyvtáros fogalmával.
A könyvtáros kapcsolatteremtést elősegítő pozitív tulajdonságairól (kedves, barátságos, bizalmat ébresztő stb.), valamint kapcsolatteremtésre, kommunikációra való készségéről (15-16., illetve IX. sz., motívumegyüttes) a minta 16%-a tett említést; a segítő jellegű kapcsolatokkal (17-18.; illetve X. sz.) együtt 23%. (Ez mozaikportrénkon újabb jelentős felületet: 16 kockát jelent.)
Az emberi kapcsolatok általános motívumai (IX.) inkább az alacsonyabb végzettségű és ritkábban olvasó kérdezettek válaszaiban fordultak elő. A segítő jellegű (főleg a pszichikai vonatkozású) kapcsolatokról főleg a kvalifikált, sokat olvasó, a jobb ízlésű, sok könyvvel rendelkező, fiatal és egészséges válaszadók tettek említést - tehát vélhetően nem azok, akiknek nagy szükségük van erre a segítségre, hanem azok a szociálisan érzékeny embertársaink, akik jobban átlátják az emberi szolidaritás szükségességét, s feltehetően inkább potenciális segítségnyújtóként jöhetnek számításba. Felmerül a kérdés: vajon azok a rétegek (betegek, öregek, alig olvasók, alacsony iskolázottságúak stb.) akik valóban rászorulnának az információs, pszichikai és egyéb segítségre, miért nem tudatosítják, miért nem tudják vagy akarják megfogalmazni ebbéli igényüket? Valószínűleg többek között azért, mert nem is gondolják, hogy a könyvtár és a könyvtáros is (egyik) forrása lehet a segítségnyújtásnak, problémáik megoldásának. Ezt először tudatosítani kellene bennük, el kellene valahogyan hitetni velük!
Bár az emberi kapcsolatok két fő (IX. és X. sz.) motívumcsoportjának szociológiai természete, rétegotthonossága jelentősen eltért egymástól, együttesen mégis egy olyan - vélhetően növekvő - társadalmi igényt fejeznek ki, amely a könyvtár és a könyvtárosi szerepkör szociális és karitatív funkcióinak erősítését inspirálja.
Ami a könyvtárosi munka nehézségeit és kényelmetlenségeit illeti, a jelek szerint nem számíthatunk a társadalom szánakozására (vagyis magyarán a társadalom a könyvtárosságot egyáltalán nem tekinti nehéz pályának): a 19., illetve XI, sz. motívum olyan kevés említést kapott, hogy az még egy mozaikkockának is csak a töredékét tenné ki. Úgy vélem, a könyvtáros foglalkozás imago-jának formálása során nem is munkánk nehézségét, hanem inkább hasznosságát és magas színvonalát kell (természetesen fedezettel!) hangsúlyoznunk.
Látható volt összeállításunkban, hogy a magyar társadalom könyvtáros-képe talán túlon-túl is pozitív: a könyvtárosok bizonyos rossz tulajdonságainak, illetve helytelennek tartott módszereinek kritizálása (ld. 20-21., ill. XII. motívumcsoport) csak elenyésző mértékben fordult elő (mindössze 1-2 mozaikkocka!); s akkor is elsősorban a diplomások, a sokat olvasók és a könyvtári tagok körében. A kritikus hangvétel tehát nem annyira a könyvtártól való távolmaradás puszta ürügyeként funkcionál, hanem valóságos (és megszívlelendő!) elégedetlenséget fejez ki. A könyvtárkép vizsgálatánál tapasztalt hasonló tendenciára utalva elmondhatjuk: könyvtárainknak és könyvtárosainknak bárcsak kevesebb távoli tisztelője, s több kritikus igénybevevője lenne!
Úgy véljük, hogy ez a túlzottan pozitív hangoltság, amennyire hízelgő, annyira korszerűtlen jelenség, s része a már említett paternalista modellnek. Úgy véljük továbbá, hogy a társadalmi élet szükséges és folyamatban lévő demokratizálódásával együtt a könyvtárügy és a könyvtárosokról alkotott kép is szükségszerűen demokratizálódni fog: az agitatív-nevelő funkció helyébe egyre inkább a szolgáltató, a sokoldalúan informáló és a szociális-támogató funkció lép, s a könyvtárosok szigorú tanítónéniből kulturált, empatikus, időnként megkritizált, de egyenrangú partnerekké válnak.
Végezetül a mozaikkockákból összerakott, a felnőtt társadalom egészére jellemző könyvtáros-képet vessük egybe azzal a speciális imago-val, amely a könyvtári tagokra jellemző. (Vö. II. táblázat "Jelenleg is tag", valamint "Összesen" rovat "b" oszlopait!). Az egyszerűség kedvéért a 3. sz. táblázat csak az országos és a könyvtári tagokra vonatkozó adatsor eltéréseit szemlélteti.
Meglehetősen logikus, hogy a könyvtári tagok könyvtáros-képe jóval kisebb terjedelmű fehér foltot tartalmaz, mint az országos kép (Id. I. sz. motívum). De az már meglepetésnek, sőt kellemetlen meglepetésnek számíthat, hogy a könyvtárhasználók - akik elvégre közelről ismerik - kevésbé tartják műveltnek a könyvtárost, mint a távolból szemlélődő társadalom (ld. III. sz. motívum). Ez önvizsgálatra késztető tapasztalat!
Az V. és VI. motívumcsoport műveltség-terjesztő, nevelő, olvasmányt ajánló könyvtáros-típusa nem fantom és nem brosúra-figura: közöttünk él számos kiadásban. A könyvtárhasználók - nem tudni, milyen mértékben elvárásként, és milyen mértékben tapasztalatként - ezt a típust a társadalmi átlaghoz képest előnyben részesítik (mit sem törődve dohogásunkkal, mely szerint e könyvtárosi funkciók túlságos társadalmi legitimációja a paternalista szemlélet veszélyeit hordozza).
Igaz, az általunk korszerűnek és demokratikusnak nevezett VIII. sz. imago-motívum is egy árnyalattal több említést kapott a könyvtárhasználók körében, de a különbség minimális. (Ugyanígy a segítő kapcsolatok -X. sz.- és a kritika -XIII. sz.- motívumainak esetében.)
Tehát a pozitívnak mondható jelenségek (az I. sz. motívumot leszámítva) nagyon halványan, az inkább negatívan megítélhető eltérések viszont meglehetősen markánsan jelentkeznek - a könyvtárhasználók (és nemkülönben az egész társadalom) könyvtáros-képének pozitív irányú változásait sürgetve.
3. táblázat
Az összes megemlített motívum százalékában kifejezett értékek különbségei
I. táblázat
Iskolai végzettség
II. táblázat
Könyvtári tagság
III. táblázat
A könyvolvasás gyakorisága
*Korábban teljesen hasonló módszerrel került sor a könyvtárkép vizsgálatára. Ld.: GEREBEN Ferenc: A felnőtt népesség könyvtárképe. In: Könyvtárhasználat, könyvtárkép. Szerk.: Kamarás István. Bp. NPI. 1982. 93-118.p.
Ami pedig "A könyvtáros olyan személy..." kezdetű teszt-mondatot illeti, ezt 3 kolléganő alkalmazta először egy gyár dolgozóinak körében végzett felmérésükben. L.d: FEKETÉNÉ TORDAI Emese - FAZEKASNÉ SIN Gyöngyi - VARGA Zsuzsa: Könyvtár, könyvtároskép a Videotonban. In: Könyvtár és társadalmi környezete III. Szerk.: Vidra Szabó Ferenc. Bp. Múzsák, 1987. 40-42.p.
**A későbbiekben - ha az 1. és 2. táblázatokra külön nem is utalunk - az arab számokkal jelzett motívumok az 1. táblázatban, a római számokkal jelzett motívum-csoportok pedig a 2. táblázatban szerepelnek.
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12) |
|