Alapozó évek

Kategória: 2012/ 1

Életem egy viszonylag rövid, de jelentős szakaszában, 1973 őszétől 1980 tavaszáig könyvtárosként dolgoztam. Friss diplomásként, egy nehéz nyár után, szeptember 1-jétől lettem a szegedi egyetemi könyvtár (akkori hivatalos nevén, a JATE Központi Könyvtára) munkatársa. Az igazgató, Havasi Zoltán, aki 2010-ben halt meg, szeptember 1-jével lett az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese, de utolsó szegedi igazgatói döntésével engem még szerződtetett. A helyi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj szerkesztőségéből ismert, ahol ő egy ideig (félig-meddig névleges) főszerkesztő volt (a tényleges szerkesztői munkát már akkor is helyettese, Ilia Mihály végezte), én pedig be-bejártam a szerkesztőségbe. A törekvő ifjú tehetségek egyikének számítottam, olykor-olykor már publikáltam a lapban. Havasi, amikor álláshoz juttatott, ezt a szerepemet is honorálta. Máig hálás vagyok neki érte. S nemcsak azért, mert Szegeden maradhattam, a tudományos munka szempontjából fontos kulturális infrastruktúra (egyetem, könyvtár, levéltár) közelében, de azért is, mert a könyvtárban egy olyan szellemi műhelybe kerültem, amelyik ösztönzően hatott rám, s a nagy fölkészülés, az alapozás éveit hozta meg számomra.
A könyvtár akkor az egyetem Dugonics téri, központi épületében volt, az alsó két szinten. (Fölötte a rektori hivatal és a gazdasági hivatal helyiségei húzódtak.) Ez az épület, amely ma is az egyetemé, nevezetes épülete Szeged modern kori történetének. Már Ferenc József császár és király is megfordult benne, egyik – első emeleti – helyiségében pedig Horger Antal professzor oktatta ki renitens hallgatóját, József Attilát “a jövő generáció” nevelésére való alkalmatlanságáról. Eredetileg persze ez sem könyvtárnak épült, de a város “elegyetemesítése” (1921) után, az ide került könyvtár hamar “belakta”, s magához, funkciójához hasonította. Számomra ma is sokkal inkább ez a könyvtár, mint a mai, modern épület, a maga plázaszerűségével. (tovább…)

Címkék: ,

Címkék