Nógrád megye egykori székvárosában, Balassagyarmaton a Madách Imre Városi Könyvtárban gyűlt össze 2006. március 24-én mintegy nyolcvan könyvtáros az ország minden sarkából, hogy megtanácskozza, egymás véleményét meghallgatva végiggondolja, milyen új feladatokat – divatos szóval, kihívásokat – jelent a XXI. század a honi közkönyvtáraknak. Olyan kérdésekről, gondokról, jelenségekről és lehetőségekről esett szó, amelyek egyként érintik a nyírségi és a Vas megyei intézményeket, a városi és a községi könyvtárakban dolgozó kollégákat, azokat is, akik önálló intézményben, azokat is, akik kettős- vagy még több funkciójú könyvtárban végzik hivatásukat. A Közkönyvtárak a XXI. században címet viselő konferencia első előadója Molnár Szilárd, az Információs Társadalom és Trendkutató Központ igazgatóhelyettese volt, aki a hazai számítástechnika és informatika ellentmondásos jelenségeiről szólt hatásos, vetítettképes előadásában. Őt követte az előadói emelvényen Pallósiné dr. Toldi Márta, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár igazgató asszonya. Filozófiai megalapozottságú, ismeretelméleti vértezetű és nemzetközi kitekintésű értekezésében a közkönyvtárak előtt álló megnőtt és módosult igényekről adott számot, némi – szakmai­lag igencsak megalapozott – jövőbetekintést is megengedve magának. A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár vezetője, Bódi Györgyné a Közkincs program helyi eredményeiről számolt be; Hangodi Ágnes, a Könyvtári Intézet osztályvezetője a már kodifikált könyvtárosi etikai kódex elkészülte történetének tömör összefoglalását adta. A különböző tárgyú és megközelítésű előadások egyvalamiben hasonlatosak voltak: a stratégiai gondolkodás igényét fogalmazták meg, azt, hogy a XXI. század könyvtára nem létezhet komoly jövőformáló koncepciók nélkül. Magyarán: aki nem készül tudatosan a jövőre, az a jelent is eléveszíthe­ti. Az előadók sorában szereplő Kiss Gábor, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója éppen a stratégiai gondolkodás Zala megyei közelmúltját és perspektíváját vázolta fel; az ő előadását alább teljes terjedelmében közöljük. (MLM)

A Zala megyei könyvtáraknak, beleértve a megyei könyvtárat is, a szakirodalom szabályai szerint készült, általam ismert stratégiai terve jelenleg még nincs. Korábban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetének könyvtára készített stratégiai tervet, ezt azonban most az önálló karrá válás miatt teljesen át kell dolgozni. A megyei könyvtár és a városi könyvtárak azonban már hosszú ideje foglalkoznak stratégiai jellegű tervezéssel – ezt a folyamatot szeretném bemutatni, és azt is, hogy ma hol állunk a tervezéssel, a jelen és a jövő kihívásaira adandó válaszokkal.
A könyvtárak helyzetét feltáró elemzésekkel, a könyvtári jövőkép megalkotásával nem ma kezdtünk foglalkozni. Az 1980-as évek végén, az országban elsők között, már programokat készítettünk a könyvtári szolgáltatások modernizálására, a számítógép könyvtári alkalmazására. Akkor elsősorban az információszolgáltatás és a kölcsönzés megújítása volt a cél, de már egyéb szolgáltatások, például a nyelvtanulás számítógéppel történő támogatása is bevezetésre került könyvtárunkban. A rendszerváltozás, a tanácsi könyvtári hálózat szétesése azonban olyan zűrzavart okozott működési körülményeinkben és kapcsolatrendszerünkben, hogy a ’90-es évek elején rákényszerültünk arra, hogy átfogóan elemezzük a helyzetünket, és a továbbélés, majd a továbblépés érdekében egy sokoldalú, stratégiai jellegű programot dolgozzunk ki. Ez igencsak sürgető volt, mert 1991-ben az akkori megyei önkormányzat pénzügyi vezetése javasolta a megyei könyvtár megszüntetését, és egy olyan csoport létrehozását, amely csak a megyében előforduló könyvtári ügyekkel foglalkozik. A városi önkormányzatok közül több jelezte, hogy hatáskör híján intézményeik nem láthatják el a környező települések könyvtári szolgáltatásait. Ráadásul 1991 nyarán a megyei könyvtár teteje egy óriási beázás után beszakadt, a könyvek egy része elázott, az elektromos hálózat tönkrement. Dönteni kellett a bezárás vagy a felújítás között – ez utóbbi természetesen a könyvtár további fenntartását is jelentette volna. Én magam ebben a helyzetben pályáztam meg – mintegy “muszáj-Herkulesként” – az éppen megüresedő igazgatói széket, és munkatársaimmal rögvest neki is kellett látnunk e problémahalmaz megoldásának.
A SWOT-elemzés szabályai szerinti legfőbb erősségünk ekkor mi magunk voltunk: a könyvtár munkatársai és vezető gárdája, Bangó Béla és Baranyai György igazgatóhelyettesekkel az élen – és végig mellettünk álltak a Zala megyei városi könyvtárak vezetői, hálózati munkatársai, akiknek segítségével és befolyásával a következő évek stratégiáját megalkothattuk. A közös fellépés meggyőzte a fenntartó megyei önkormányzat kulturális, majd a politikai vezetését is, így 1991 végén egy részletes tanulmányt tettünk le az önkormányzat asztalára, amelyben meghatároztuk a megyei könyvtári feladatok körét, a legfontosabb célkitűzéseket és a felelősöket is. Az előterjesztés célul tűzte ki a megyei könyvtári hálózat önkormányzati keretek között történő újjászervezését; meghatározta a hálózati központ feladatait és a modernizációs lépéseket.
A megyei önkormányzat igen jelentős anyagi szerepet vállalt e terv végrehajtásában, hiszen ez a megyei könyvtár kibővítését, modernizálását vonta maga után (ez akkori áron több, mint 50 millió forintos beruházást jelentett), valamint vállalta, hogy anyagilag is támogatja a megyében a városi könyvtárak kistelepüléseket ellátó tevékenységét (akkori áron évi 2,4 millió forinttal, ez ma évi 6,4 millió forintot tesz ki). A legfontosabb okirat az ún. hálózati szerződés volt, amelyet a megyei önkormányzat minden településsel külön kötött meg.
1992 folyamán tehát stabilizálódott a helyzetünk, és a célkitűzéseknek megfelelően kezdtük meg a munkát. Kettős stratégiai célt tűztünk ki magunk elé: egy modernizációs programot, valamint a kistelepülések könyvtári ellátásának megszervezését. A kettő egyébként egymással összefüggést feltételezett, hiszen a kistelepülésekre is gondoltunk a korszerűsítési program keretében. Tevékenységünk alapvető filozófiája az együttműködés, az együttgondolkodás és az együttdolgozás volt – ennek köszönhettük talán legnagyobb mértékben azokat a sikereket, amiket később elértünk.
A kistelepülések könyvtári ellátásának megszervezése nem volt egyszerű, de a városi könyvtárak közreműködésével megoldottuk. Ebben az időben a megyének hét városa volt, ebből öt vállalkozott a térítés ellenében történő hálózatgondozói és ellátórendszeri tevékenységre. A települések zömének, 244-nek ők lettek az elsődleges gazdái, tizenhárom település (ebből két kisváros) a megyei könyvtár közvetlen gondozásában maradt. A hálózati gondozásra vállalkozó könyvtárakkal szerződést kötöttünk, amelynek értelmében – többek között – évente négy alkalommal közös értekezleten vitatjuk meg a tapasztalatokat, tennivalókat; itt határozunk a pályázatokról, közös projektekről is. Közben két településünk, Zalakaros és Zalalövő várossá vált. Ma mindkét könyvtár kiválóan teljesítő intézmény, és megbecsült tagja a megyei könyvtári csapatnak, amelyben így már kilenc városi könyvtárral dolgozunk együtt.
A kistelepülési ellátás megszervezése és minőségi fejlesztése nemcsak a települési könyvtári szolgáltatások miatt lett stratégiai cél, hanem az iskolai könyvtári feladatok fokozódó gazdátlansága miatt is. A megyében ugyanis nagyon sok, csaknem hatvan kettős funkciójú könyvtár jött létre, zömében a falvakban – a megyei pedagógiai intézetnek azonban egyre kevesebb energiája jutott ezek istápolására. Így az 1990-es évek közepére az általános iskolai könyvtárak felügyelete, állománybeszerzésének, fejlesztésének támogatása nagyobbrészt a közkönyvtárak feladatai közé sorolódott be. A gyermekek könyvtári ellátásának ügyét még inkább felkarolta az 1995-ben létrejött Zalai Gyermekkönyvtáros Műhely, amelyhez a megyei könyvtár mellett hét városi könyvtár és egy ÁMK csatlakozott, együttműködő partnerként pedig a megyei pedagógiai intézet. Ehhez azóta a két újabb városi könyvtár, valamint a lendvai – tehát határon túli – kétnyelvű általános iskola is társult, és folyamatosan szervezik a továbbképzéseket, rendezvényeket a gyermek- és iskolai könyvtárosok számára. Sőt ma már kéthavi rendszerességgel on-line szakirodalmi figyelőt is szerkesztenek, ez a megyei könyvtár és az MKE Gyermekkönyvtári Szekció honlapján is olvasható.
Az 1997-ben elfogadott kulturális törvény megerősítette az általunk ekkor már gyakorlatként folytatott megyei könyvtári tevékenységet, egyértelműen kimondva az együttműködés szervezését, a települési könyvtárakat segítő szolgáltatások szervezését, az iskolán kívüli könyvtári továbbképzés és szakképzés végzését. Azt hiszem, természetes, hogy ez az általam 1997-ben készített újabb ötéves vezetői program egyik stratégiai vezérfonala lett, amelyet a megyei önkormányzat is elfogadott, 1998-ban pedig külön határozatban is megerősített. Ennek az időszaknak a legfőbb feladata már a könyvtárak korszerűsítése, a technikai modernizáció, a nyilvános könyvtári működés feltételeinek megteremtése és biztosítása lett. Több szálon szerveztük meg ezt a tevékenységet: a városi könyvtárakat már az első periódusban, 1992-től kezdtük támogatni, közös pályázatokat szerveztünk, ezek keretében számítógépekhez, szoftverekhez juthattak, közösen szereztünk be (nagy kedvezménnyel) jó minőségű tájékoztató adatbázisokat, például a PRESSDOK-ot, az MSZHIR-t. A következő fázis már az integrált könyvtári rendszerek beszerzése, üzembe állítása és feltöltése volt. A legtöbben a TextLib rendszert szerezték be, két-két helyen a George és a Szirén működik; mi segítettünk a beüzemelésben, tanfolyamokat szerveztünk a feldolgozók, majd a tájékoztatók számára. A modernizációs programot jól szolgálta, hogy a megyei könyvtár után fokozatosan a városi könyvtárak többsége is megújult: teljesen új épületbe költözött a letenyei, a keszthelyi, a nagykanizsai, saját helyén kibővült a zalaegerszegi, a zalalövői és a zalakarosi, modernizálódott a lenti városi könyvtár.
A kistelepülési könyvtárak közül – a városi könyvtárakkal közösen – minden évben kiválasztottunk néhány nagyobbat, amelyek esetében a nyilvános könyvtári működés feltételei fennálltak. Ezekben a könyvtárakban selejtezést, állomány­ellenőrzést, szolgáltatás-korszerűsítést hajtottunk végre; a zalaegerszegi József Atti­la Városi Könyvtár kifejlesztett egy kifejezetten kiskönyvtári rendszert, az ELKA-t, amelyet folyamatosan teszteltünk, támogattuk bevezetését a nagyobb községi könyvtárakban. Az iskolán kívüli szakképzést, a modern könyvtári alapismeretek megszerzését alapfokú tanfolyamok szervezésével támogattuk, amelyhez saját kiadású tankönyvet készítettünk; ennek két kiadása jelent meg, a harmadik változatot – remélhetőleg – a Könyvtári Intézettel közösen jelentetjük meg. A könyvtári ellátás ilyesforma, komplex menedzselését nagyon sok sikeres pályázat tette hitelessé. Most csak egyet emelek ki belőle, a Könyvtárpártoló Önkormányzat cím nyerteseit – kilenc év alatt, amíg ez a díj élt, negyvenötször volt zalai kitüntetettje; városaink közül hét, sőt Keszthely, Nagykanizsa, Zalaegerszeg és Zalalövő kétszer is.
Az együttműködés természetesen más összefüggésben is megjelent tevékenységünkben. Amint ismeretes, a ’90-es évektől a felsőoktatás infrastruktúrája igen erőteljesen kiterjedt, számos kar, kihelyezett intézet jött létre, újabb szakok indultak, a hallgatók száma gyakorlatilag megduplázódott. Ez az iskolavárosként működő Zala­egerszegen is komoly problémákat okozott – ezért a város nagyobb könyvtárai már 1996-ban stratégiai feladatként határozták meg a felsőoktatási könyvtári igények lehetőségek szerinti feltérképezését és kielégítését; erre nézve együttműködési megállapodást is kötöttünk, amelyet azután a felsőoktatási intézmények könyvtáraival is egyeztettünk. Később, az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer kiépülése sokat enyhített ezeken az ellátási feszültségeken, de könyvtárunk stratégiai feladatai között ma is kiemelt helyen szerepel a tanulási igények kielégítése.

Még két együttműködési körről szeretnék szólni, amelyek kissé speciálisak, de pontosan beleillenek az általunk követett könyvtári stratégiába. Zala megyében a megyei közgyűjtemények, a múzeum, a levéltár és a könyvtár, valamint a megyei művelődési központ igen szoros munkakapcsolatban állnak egymással – a közös kapocs a helytörténet, a megye és a tágabb régió történelme, néprajza, hagyományai, irodalmi és művészeti értékei. Ennek kutatása, gyűjtése, publikálása, kiállítások, vetélkedők szervezése, nagy történelmi évfordulók megünneplése általában közösen történik, méghozzá a Megyei Történelmi Emlékbizottság keretei között, amelynek 1996 óta mindegyik intézmény teljes jogú tagja. A közös fellépés sok sikert hozott már intézményünknek, és folyamatosan lehetőséget nyújt egyik legfontosabb feladatunk, a helytörténeti gyűjtemény építéséhez, gyarapításához. Legnagyobb közös vállalkozásunk a Zalai életrajzi kislexikon, illetve annak interneten, a megyei könyvtár honlapján elérhető adatbázisa, amely már csaknem ezer szócikket tartalmaz.
Együttműködésünk másik sajátossága, hogy a múzeumnak és a levéltárnak a megyei könyvtár az internetszolgáltatója, ez a nálunk működő HBONE-központon keresztül történik. Ennek kialakítása is közös akarattal történt – és ez már átvezet bennünket stratégiánk másik ágához, a modernizációs programhoz. Erről már többször említést tettem, a hálózati együttműködés kapcsán, most a megyei könyvtár oldaláról veszem sorba, honnan hova jutottunk.
A megyei könyvtár modernizációs programja már a ’80-as évek végén megindult. Az 1992-ben kezdődő épület-rekonstrukció ennek komoly lökést adott, hiszen a tervben, amit megfogalmaztunk, több, stratégiai fontosságú elem volt: az egyik a gyermekkönyvtár integrálása az intézmény keretei közé, mert addig más helyen, az anyaintézménytől külön működött. 1995-től már egy épületben, egy szervezetben dolgoztunk; egységesítettük az állománynyilvántartást, az olvasónyilvántartást, racionalizáltuk a beszerzéseket, kiszűrtük a duplumokat. Ez nagymértékben megkönnyítette az integrált könyvtári rendszer bevezetését is. A másik fontos elem a számítóközpont kialakítása volt: akkor már évek óta folytak tárgyalásaink és erőfeszítéseink az on-line számítógépes kapcsolatok kialakítására, elsősorban az akkor formálódó Nemzeti Információs Infrastruktúra Programmal. Egy aszinkron-nedix vonallal kezdtünk, csomagkapcsolt hálózati vonallal folytattuk, végül jött az internet, és nagy összefogással létrejött a HBONE-központ. 1997-től van honlapja a könyvtárnak, ide helyeztük el először partnereink – például több városi könyvtár – elérhetőségét is.
Az országos könyvtári stratégiai program már 1997-ben célul tűzte ki az ODR kialakítását és a telematikai fejlesztéseket. A Zala megyei könyvtárat és a vele együttműködő városi, főiskolai, TEMI könyvtárakat ez felkészülten érte: már évek óta folyamatosan és szisztematikusan építettük könyvtáraink elektronikus katalógusait, alakítgattuk a számítógépes hátteret, úgy, hogy a megjelenő pályázatokra jól tudtunk reagálni, jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre, a nagyobb városi könyvtárak önálló honlapot alakítottak ki, a Széchenyi Terv, majd az eMagyarország-program keretei között pedig meg tudtuk teremteni a lakossági-olvasói internetszolgáltatási feltételeket. A 2000-ben induló hétéves képzési ciklusban szintén az országos stratégiai tervhez igazodtunk, a munkatársak zöme felsőfokú végzettség, másoddiploma megszerzésével korszerűsítette ismereteit, vagy ECDL-vizsgát tett, számosan pedig nyelvvizsgát teljesítettek.
Ami nagyon fontos erősségünk még, hogy a könyvtáraink tevékenységében egyre nagyobb szerepet kap a marketingszemlélet, a sokoldalú pályázati tevékenység; a szolgáltatások tudatos, szisztematikus javítása érdekében megjelent a minőségbiztosításra való törekvés. Ebbe először a megyei könyvtár kapcsolódott be, évekkel ezelőtt – ma pedig már a zalaegerszegi és a keszthelyi városi könyvtárral közös projekt kialakításán dolgozunk, hogy testre szabott, szolgáltatási sajátosságainknak megfelelő minőségbiztosítást vezethessünk be. Megkezdtük – ugyancsak összhangban az országos könyvtári stratégiai célokkal – a digitalizálási tevékenységet is; először gyermekkönyvtárunk módszertani folyóiratát, a Tarkaforgót tettük mindenki által hozzáférhetővé, majd a nagykanizsai városi könyvtárral közösen egy jelentős újság, a Zalai Közlöny elektronikus változatának elkészítésébe fogtunk bele. Honlapunkon számos közérdekű adatbázis, például a zalai könyvtárak és a közgyűjtemények időszaki kiadványainak lelőhelyjegyzéke is megtalálható.
Itt tartunk most – úgy érzem, eddig szinkronban voltunk és vagyunk az országos könyvtári stratégiával, amely nem kis mértékben köszönhető az időben felismert szükségszerűségeknek, a munkatársak és partnerek kreativitásának, a széles körű együttműködésnek. A most folyó tervezési tevékenység azonban már számos nehézséggel és veszéllyel számol. Mi magunk is, városi és felsőoktatási könyvtári partnereink is dolgoznak stratégiai tervükön, a tervezeteket – együttműködési megállapodásunknak megfelelően – egyeztetjük is; így bocsátotta például rendelkezésünkre stratégiai tervének jelenlegi változatát a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtár, valamint a BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetének Könyvtára, amit ezúton is köszönök nekik.
A stratégiai célok megfogalmazásában kevés vita van közöttünk – továbbra is kiemelt feladat lesz a kistelepülési könyvtári ellátás megszervezése, a gyermekek, a tanulmányaikat folytatók és a valamilyen okból hátrányos helyzetben lévők könyvtári ellátásának biztosítása. Ugyancsak fontos feladat, hogy a könyvtárak legyenek a művelődés színterei, a kultúraközvetítés gazdái; használják ki társa­dal­mi és intézményi kapcsolataikat az általános művelődés és a közösségteremtés érdekében. Nagyon fontos, hogy az internet segítségével is szolgálják a helyi közösséget, akár a dokumentumokhoz, akár az információhoz való hozzájutásban – ugyanakkor a helyben keletkező értékek szétsugárzásával növeljék szűkebb hazájuk hírnevét és vonzerejét. (Ezt erősíti meg a Nemzeti Fejlesztési Terv II. egyik passzusa, amely szerint “…a kulturális szektor fenntartható fejlesztésének politikája rövid, közép- és hosszú távon is pozitív hatást gyakorol az adott régió gazdasági – és ebből fakadóan életminőségbeli – fejlődésére. Az életkörülmények javítása ebben a tekintetben nem közvetett, másodlagos célkitűzések, hanem közvetlen, a kulturális produktumok hozzáadott értéktermelő képességét kihasználó cél!”)
Sajnos, a korábban taglalt erősségek – együttműködési készség és kapcsolatrendszer, felkészült munkatársak, modern információs és dokumentációs háttér – mellett egyre sokasodnak a gyengeségeink is. Az egyik legfőbb probléma olyan általános, hogy még a Nemzeti Fejlesztési Terv II. mellé készült Humán Infrastruktúra Operatív Program is egyértelműen leszögezi: a könyvtárak jelentős része fenntartási problémákkal küzd, az épületek, az infrastruktúra és a gyűjtemény fejlesztésére fordítható források minden könyvtártípus esetében egyre szűkösebbek. A mi könyvtári stratégiai tervünk egyik legnagyobb veszélyforrása éppen ebből fakad, hiszen dokumentumbeszerzésünk mértéke néhány év alatt kb. egyharmadára esett vissza – ha ez tartós marad, akkor könyvtárunk egyik legfontosabb alapfeladatának, a nyilvános könyvtári feladatnak nem fog megfelelni.
Stratégiai céljaink között szerepel a kistelepülési könyvtári ellátás további szervezése is. Az eddig működő hálózati rendszert mindenképpen át kell alakítanunk, hiszen az egyre inkább eladósodó megyei önkormányzat nem tudja tovább támogatni a könyvtári szolgáltatásokat – azok feladatellátását és finanszírozását át kell vinni a KSZR-nek megfelelő kistérségi ellátás keretei közé. Itt viszont újabb “gyengeségekkel”, azaz megoldandó problémákkal kell számolnunk. A kistérségi könyvtári ellátás önként vállalt feladat – Zala megyében eddig egyetlen kistérség fogadta el, a nagykanizsai. Meg kell tehát győznünk a kistérségi tanácsokat, hogy vállalják fel a szolgáltatást – ezt a munkát már intenzíven végezzük, de nagy az ellenállás jelenleg is. Eddigi “erősségünk”, hogy a települési könyvtárak nagy része a nyilvános könyvtári jegyzéken szerepelt, most hirtelen “gyengeséggé” vált, hiszen normatív támogatást csak a jegyzéken nem szereplő könyvtári szolgáltatóhelyek után lehet kapni – eddig az önkormányzati önállóságot neveztük értéknek, most az ellenkezőjét kell propagálni. (A SWOT-elemzés szerinti veszélyforrás itt az, hogy esetleg nem vesznek komolyan bennünket.) További veszélyforrás, hogy a kistérségi központként szóba jöhető városi könyvtárak fele nem önálló, hanem összevont intézmény; a feladatellátás kockázata így igen nagy, az egyik városi könyvtárat például egy beosztott dolgozó képviseli a tárgyalásokon. A kistérségek beosztása rendkívül egyenetlen, a zalaegerszeginek 79, a szomszédos zalaszentgrótinak 20 települése van.
A hosszú távú stratégiai tervezés szempontjából személy szerint nem is a kistérségi ellátás megszervezését látom a legproblematikusabbnak, hanem – az eddig komoly sikereket jelentő – megyei könyvtári együttműködés és a kistérségi ellátás viszonyát. A politikai szándék a kistérségek felé tolja el a könyvtári ellátás súlypontját, oda áramlik a pénz is, a megyei és városi önkormányzatok lehetőségei, anyagi ereje viszont csökken. Itt tartják fent ugyanakkor azokat a potens, sokoldalúan szolgáltatni képes könyvtárakat, amelyek a könyvtári-információs igényeket magas szinten képesek kielégíteni – és éppen ezek helyzete válik bizonytalanná! Egy-egy nagyobb területet pedig csak egy megyei hatókörű könyvtár tud menedzselni; gondoljunk az olyan méretű projektekre, mint Az olvasás éve, a Nagy Könyv vagy éppen a szakfelügyeleti vizsgálatok. Az eddigi tapasztalatok alapján szükség van egy ilyen segítő, menedzselő, kiegyenlítő, érdekképviselő típusú könyvtári szervezetre – ugyanakkor egyre hangosabb az a politikai szándék, amely a megyéket is meg akarja szüntetni. Komoly veszélyforrást látok ebben, mert félő, hogy egymással marakodó, kisebb és súlytalanabb, egyenetlenül felkészült egységekre bomlik az ország, és ezzel együtt szétesik az eddig jól-rosszul, de működő könyvtári infrastruktúra is. Ezért mindenképpen szükségesnek látjuk továbbra is a többszintű könyvtári ellátás és hálózati együttműködés fenntartását. Azt hiszem, hogy az a kapcsolati tőke, amelyet eddig felhalmoztunk, jó alapot biztosít arra nézve, hogy ez sikeres legyen.
Ugyancsak stratégiai fontosságú elem a további tervezésnél a megfelelően felkészült, motivált és megfelelő számú könyvtári szakembergárda biztosítása a feladat­ellátáshoz. Ez minden terv elmaradhatatlan eleme – ám mindannyian tudjuk, hogy milyen “veszélyelem” is egyúttal. Miután az intézmények működési költségei a fenntarthatóság alsó határáig csúsznak vissza, a további takarékoskodás már csak a bérköltség csökkentésével érhető el, méghozzá nem a kisfizetésű asszisztens, hanem a jobban fizetett diplomás elbocsátásával. Vele együtt azonban távozik az a szellemi erő is, amelyet nagyon nehéz pótolni. A mi stratégiánk egyik gyenge pontja volt ez mindig is – az elmúlt tizennégy évben munkatársaim kb. huszonöt százalékától kellett megválnom úgy, hogy a feladatok nem csökkentek, inkább nőttek – vagyis a feladatok személyi hátterét folyamatosan korrigálni kellett. Paradox helyzet, hogy – miután az olvasói igényeket ki kell elégíteni – a könyvtárak erőteljesen támogatják a maradó dolgozók továbbképzését, újabb szakképzettség, nyelvvizsga megszerzését. Ezek viszont magasabb fizetést, pótlékot jelentenek – vagyis a bérköltségek nem csökkennek a dolgozók számának csökkenésével egyenes arányban. Ezekkel a “veszélyekkel” tehát számolnunk kell, és akár helyben, akár az országos érdekképviseleteken keresztül, de meg kell értetnünk, hogy képzett könyvtári személyzet nélkül a színvonalas szolgáltatás elképzelhetetlen.

Még egy stratégiai célt szeretnék kiemelni, amely általánosan elfogadott, és mindenkit egyformán nyomaszt – ez a technikai fejlesztések témaköre. A mi megyei könyvtári stratégiánk egyik legfontosabb része volt ez, de csak addig működött jól, ameddig az országos szinteken, kormányzati oldalon erre forrásokat lehetett igénybe venni. A megyei könyvtár és a városi könyvtárak szinte teljes fejlesztési vertikumát ebből építettük fel. Ma a veszély óriási: sem a kormányzati oldal, sem a helyi erőforrások nem teszik lehetővé a lépéstartást az egyébként száguldó technikai fejlődéssel. Ennek következménye az infrastruktúra gyorsuló öregedése, és alkalmatlansága a modern szolgáltatások biztosítására. Itt – úgy gondolom – az egész szakma egyöntetű fellépésére van szükség. Ezt igazolja vissza egyébként a már idézett Humán Infrastruktúra Operatív Program is, amely kimondja, hogy “csak akkor történhet érdemi változás, ha a könyvtárügyi fejlesztések a kormányzat egészének fejlesztési ügyévé válnak.”