Stratégiai gondolkodás és tervezés a Zala megyei könyvtárakban

Kategória: 2006/ 5

Nógrád megye egykori székvárosában, Balassagyarmaton a Madách Imre Városi Könyvtárban gyűlt össze 2006. március 24-én mintegy nyolcvan könyvtáros az ország minden sarkából, hogy megtanácskozza, egymás véleményét meghallgatva végiggondolja, milyen új feladatokat – divatos szóval, kihívásokat – jelent a XXI. század a honi közkönyvtáraknak. Olyan kérdésekről, gondokról, jelenségekről és lehetőségekről esett szó, amelyek egyként érintik a nyírségi és a Vas megyei intézményeket, a városi és a községi könyvtárakban dolgozó kollégákat, azokat is, akik önálló intézményben, azokat is, akik kettős- vagy még több funkciójú könyvtárban végzik hivatásukat. A Közkönyvtárak a XXI. században címet viselő konferencia első előadója Molnár Szilárd, az Információs Társadalom és Trendkutató Központ igazgatóhelyettese volt, aki a hazai számítástechnika és informatika ellentmondásos jelenségeiről szólt hatásos, vetítettképes előadásában. Őt követte az előadói emelvényen Pallósiné dr. Toldi Márta, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár igazgató asszonya. Filozófiai megalapozottságú, ismeretelméleti vértezetű és nemzetközi kitekintésű értekezésében a közkönyvtárak előtt álló megnőtt és módosult igényekről adott számot, némi – szakmai­lag igencsak megalapozott – jövőbetekintést is megengedve magának. A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár vezetője, Bódi Györgyné a Közkincs program helyi eredményeiről számolt be; Hangodi Ágnes, a Könyvtári Intézet osztályvezetője a már kodifikált könyvtárosi etikai kódex elkészülte történetének tömör összefoglalását adta. A különböző tárgyú és megközelítésű előadások egyvalamiben hasonlatosak voltak: a stratégiai gondolkodás igényét fogalmazták meg, azt, hogy a XXI. század könyvtára nem létezhet komoly jövőformáló koncepciók nélkül. Magyarán: aki nem készül tudatosan a jövőre, az a jelent is eléveszíthe­ti. Az előadók sorában szereplő Kiss Gábor, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója éppen a stratégiai gondolkodás Zala megyei közelmúltját és perspektíváját vázolta fel; az ő előadását alább teljes terjedelmében közöljük. (MLM)

A Zala megyei könyvtáraknak, beleértve a megyei könyvtárat is, a szakirodalom szabályai szerint készült, általam ismert stratégiai terve jelenleg még nincs. Korábban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetének könyvtára készített stratégiai tervet, ezt azonban most az önálló karrá válás miatt teljesen át kell dolgozni. A megyei könyvtár és a városi könyvtárak azonban már hosszú ideje foglalkoznak stratégiai jellegű tervezéssel – ezt a folyamatot szeretném bemutatni, és azt is, hogy ma hol állunk a tervezéssel, a jelen és a jövő kihívásaira adandó válaszokkal.
A könyvtárak helyzetét feltáró elemzésekkel, a könyvtári jövőkép megalkotásával nem ma kezdtünk foglalkozni. Az 1980-as évek végén, az országban elsők között, már programokat készítettünk a könyvtári szolgáltatások modernizálására, a számítógép könyvtári alkalmazására. Akkor elsősorban az információszolgáltatás és a kölcsönzés megújítása volt a cél, de már egyéb szolgáltatások, például a nyelvtanulás számítógéppel történő támogatása is bevezetésre került könyvtárunkban. A rendszerváltozás, a tanácsi könyvtári hálózat szétesése azonban olyan zűrzavart okozott működési körülményeinkben és kapcsolatrendszerünkben, hogy a ’90-es évek elején rákényszerültünk arra, hogy átfogóan elemezzük a helyzetünket, és a továbbélés, majd a továbblépés érdekében egy sokoldalú, stratégiai jellegű programot dolgozzunk ki. Ez igencsak sürgető volt, mert 1991-ben az akkori megyei önkormányzat pénzügyi vezetése javasolta a megyei könyvtár megszüntetését, és egy olyan csoport létrehozását, amely csak a megyében előforduló könyvtári ügyekkel foglalkozik. A városi önkormányzatok közül több jelezte, hogy hatáskör híján intézményeik nem láthatják el a környező települések könyvtári szolgáltatásait. Ráadásul 1991 nyarán a megyei könyvtár teteje egy óriási beázás után beszakadt, a könyvek egy része elázott, az elektromos hálózat tönkrement. Dönteni kellett a bezárás vagy a felújítás között – ez utóbbi természetesen a könyvtár további fenntartását is jelentette volna. Én magam ebben a helyzetben pályáztam meg – mintegy “muszáj-Herkulesként” – az éppen megüresedő igazgatói széket, és munkatársaimmal rögvest neki is kellett látnunk e problémahalmaz megoldásának.
A SWOT-elemzés szabályai szerinti legfőbb erősségünk ekkor mi magunk voltunk: a könyvtár munkatársai és vezető gárdája, Bangó Béla és Baranyai György igazgatóhelyettesekkel az élen – és végig mellettünk álltak a Zala megyei városi könyvtárak vezetői, hálózati munkatársai, akiknek segítségével és befolyásával a következő évek stratégiáját megalkothattuk. A közös fellépés meggyőzte a fenntartó megyei önkormányzat kulturális, majd a politikai vezetését is, így 1991 végén egy részletes tanulmányt tettünk le az önkormányzat asztalára, amelyben meghatároztuk a megyei könyvtári feladatok körét, a legfontosabb célkitűzéseket és a felelősöket is. Az előterjesztés célul tűzte ki a megyei könyvtári hálózat önkormányzati keretek között történő újjászervezését; meghatározta a hálózati központ feladatait és a modernizációs lépéseket.
A megyei önkormányzat igen jelentős anyagi szerepet vállalt e terv végrehajtásában, hiszen ez a megyei könyvtár kibővítését, modernizálását vonta maga után (ez akkori áron több, mint 50 millió forintos beruházást jelentett), valamint vállalta, hogy anyagilag is támogatja a megyében a városi könyvtárak kistelepüléseket ellátó tevékenységét (akkori áron évi 2,4 millió forinttal, ez ma évi 6,4 millió forintot tesz ki). A legfontosabb okirat az ún. hálózati szerződés volt, amelyet a megyei önkormányzat minden településsel külön kötött meg.
1992 folyamán tehát stabilizálódott a helyzetünk, és a célkitűzéseknek megfelelően kezdtük meg a munkát. Kettős stratégiai célt tűztünk ki magunk elé: egy modernizációs programot, valamint a kistelepülések könyvtári ellátásának megszervezését. A kettő egyébként egymással összefüggést feltételezett, hiszen a kistelepülésekre is gondoltunk a korszerűsítési program keretében. Tevékenységünk alapvető filozófiája az együttműködés, az együttgondolkodás és az együttdolgozás volt – ennek köszönhettük talán legnagyobb mértékben azokat a sikereket, amiket később elértünk.
A kistelepülések könyvtári ellátásának megszervezése nem volt egyszerű, de a városi könyvtárak közreműködésével megoldottuk. Ebben az időben a megyének hét városa volt, ebből öt vállalkozott a térítés ellenében történő hálózatgondozói és ellátórendszeri tevékenységre. A települések zömének, 244-nek ők lettek az elsődleges gazdái, tizenhárom település (ebből két kisváros) a megyei könyvtár közvetlen gondozásában maradt. A hálózati gondozásra vállalkozó könyvtárakkal szerződést kötöttünk, amelynek értelmében – többek között – évente négy alkalommal közös értekezleten vitatjuk meg a tapasztalatokat, tennivalókat; itt határozunk a pályázatokról, közös projektekről is. Közben két településünk, Zalakaros és Zalalövő várossá vált. Ma mindkét könyvtár kiválóan teljesítő intézmény, és megbecsült tagja a megyei könyvtári csapatnak, amelyben így már kilenc városi könyvtárral dolgozunk együtt.
A kistelepülési ellátás megszervezése és minőségi fejlesztése nemcsak a települési könyvtári szolgáltatások miatt lett stratégiai cél, hanem az iskolai könyvtári feladatok fokozódó gazdátlansága miatt is. A megyében ugyanis nagyon sok, csaknem hatvan kettős funkciójú könyvtár jött létre, zömében a falvakban – a megyei pedagógiai intézetnek azonban egyre kevesebb energiája jutott ezek istápolására. Így az 1990-es évek közepére az általános iskolai könyvtárak felügyelete, állománybeszerzésének, fejlesztésének támogatása nagyobbrészt a közkönyvtárak feladatai közé sorolódott be. A gyermekek könyvtári ellátásának ügyét még inkább felkarolta az 1995-ben létrejött Zalai Gyermekkönyvtáros Műhely, amelyhez a megyei könyvtár mellett hét városi könyvtár és egy ÁMK csatlakozott, együttműködő partnerként pedig a megyei pedagógiai intézet. Ehhez azóta a két újabb városi könyvtár, valamint a lendvai – tehát határon túli – kétnyelvű általános iskola is társult, és folyamatosan szervezik a továbbképzéseket, rendezvényeket a gyermek- és iskolai könyvtárosok számára. Sőt ma már kéthavi rendszerességgel on-line szakirodalmi figyelőt is szerkesztenek, ez a megyei könyvtár és az MKE Gyermekkönyvtári Szekció honlapján is olvasható.
Az 1997-ben elfogadott kulturális törvény megerősítette az általunk ekkor már gyakorlatként folytatott megyei könyvtári tevékenységet, egyértelműen kimondva az együttműködés szervezését, a települési könyvtárakat segítő szolgáltatások szervezését, az iskolán kívüli könyvtári továbbképzés és szakképzés végzését. Azt hiszem, természetes, hogy ez az általam 1997-ben készített újabb ötéves vezetői program egyik stratégiai vezérfonala lett, amelyet a megyei önkormányzat is elfogadott, 1998-ban pedig külön határozatban is megerősített. Ennek az időszaknak a legfőbb feladata már a könyvtárak korszerűsítése, a technikai modernizáció, a nyilvános könyvtári működés feltételeinek megteremtése és biztosítása lett. Több szálon szerveztük meg ezt a tevékenységet: a városi könyvtárakat már az első periódusban, 1992-től kezdtük támogatni, közös pályázatokat szerveztünk, ezek keretében számítógépekhez, szoftverekhez juthattak, közösen szereztünk be (nagy kedvezménnyel) jó minőségű tájékoztató adatbázisokat, például a PRESSDOK-ot, az MSZHIR-t. A következő fázis már az integrált könyvtári rendszerek beszerzése, üzembe állítása és feltöltése volt. A legtöbben a TextLib rendszert szerezték be, két-két helyen a George és a Szirén működik; mi segítettünk a beüzemelésben, tanfolyamokat szerveztünk a feldolgozók, majd a tájékoztatók számára. A modernizációs programot jól szolgálta, hogy a megyei könyvtár után fokozatosan a városi könyvtárak többsége is megújult: teljesen új épületbe költözött a letenyei, a keszthelyi, a nagykanizsai, saját helyén kibővült a zalaegerszegi, a zalalövői és a zalakarosi, modernizálódott a lenti városi könyvtár.
A kistelepülési könyvtárak közül – a városi könyvtárakkal közösen – minden évben kiválasztottunk néhány nagyobbat, amelyek esetében a nyilvános könyvtári működés feltételei fennálltak. Ezekben a könyvtárakban selejtezést, állomány­ellenőrzést, szolgáltatás-korszerűsítést hajtottunk végre; a zalaegerszegi József Atti­la Városi Könyvtár kifejlesztett egy kifejezetten kiskönyvtári rendszert, az ELKA-t, amelyet folyamatosan teszteltünk, támogattuk bevezetését a nagyobb községi könyvtárakban. Az iskolán kívüli szakképzést, a modern könyvtári alapismeretek megszerzését alapfokú tanfolyamok szervezésével támogattuk, amelyhez saját kiadású tankönyvet készítettünk; ennek két kiadása jelent meg, a harmadik változatot – remélhetőleg – a Könyvtári Intézettel közösen jelentetjük meg. A könyvtári ellátás ilyesforma, komplex menedzselését nagyon sok sikeres pályázat tette hitelessé. Most csak egyet emelek ki belőle, a Könyvtárpártoló Önkormányzat cím nyerteseit – kilenc év alatt, amíg ez a díj élt, negyvenötször volt zalai kitüntetettje; városaink közül hét, sőt Keszthely, Nagykanizsa, Zalaegerszeg és Zalalövő kétszer is.
Az együttműködés természetesen más összefüggésben is megjelent tevékenységünkben. Amint ismeretes, a ’90-es évektől a felsőoktatás infrastruktúrája igen erőteljesen kiterjedt, számos kar, kihelyezett intézet jött létre, újabb szakok indultak, a hallgatók száma gyakorlatilag megduplázódott. Ez az iskolavárosként működő Zala­egerszegen is komoly problémákat okozott – ezért a város nagyobb könyvtárai már 1996-ban stratégiai feladatként határozták meg a felsőoktatási könyvtári igények lehetőségek szerinti feltérképezését és kielégítését; erre nézve együttműködési megállapodást is kötöttünk, amelyet azután a felsőoktatási intézmények könyvtáraival is egyeztettünk. Később, az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer kiépülése sokat enyhített ezeken az ellátási feszültségeken, de könyvtárunk stratégiai feladatai között ma is kiemelt helyen szerepel a tanulási igények kielégítése.

Még két együttműködési körről szeretnék szólni, amelyek kissé speciálisak, de pontosan beleillenek az általunk követett könyvtári stratégiába. Zala megyében a megyei közgyűjtemények, a múzeum, a levéltár és a könyvtár, valamint a megyei művelődési központ igen szoros munkakapcsolatban állnak egymással – a közös kapocs a helytörténet, a megye és a tágabb régió történelme, néprajza, hagyományai, irodalmi és művészeti értékei. Ennek kutatása, gyűjtése, publikálása, kiállítások, vetélkedők szervezése, nagy történelmi évfordulók megünneplése általában közösen történik, méghozzá a Megyei Történelmi Emlékbizottság keretei között, amelynek 1996 óta mindegyik intézmény teljes jogú tagja. A közös fellépés sok sikert hozott már intézményünknek, és folyamatosan lehetőséget nyújt egyik legfontosabb feladatunk, a helytörténeti gyűjtemény építéséhez, gyarapításához. Legnagyobb közös vállalkozásunk a Zalai életrajzi kislexikon, illetve annak interneten, a megyei könyvtár honlapján elérhető adatbázisa, amely már csaknem ezer szócikket tartalmaz.
Együttműködésünk másik sajátossága, hogy a múzeumnak és a levéltárnak a megyei könyvtár az internetszolgáltatója, ez a nálunk működő HBONE-központon keresztül történik. Ennek kialakítása is közös akarattal történt – és ez már átvezet bennünket stratégiánk másik ágához, a modernizációs programhoz. Erről már többször említést tettem, a hálózati együttműködés kapcsán, most a megyei könyvtár oldaláról veszem sorba, honnan hova jutottunk.
A megyei könyvtár modernizációs programja már a ’80-as évek végén megindult. Az 1992-ben kezdődő épület-rekonstrukció ennek komoly lökést adott, hiszen a tervben, amit megfogalmaztunk, több, stratégiai fontosságú elem volt: az egyik a gyermekkönyvtár integrálása az intézmény keretei közé, mert addig más helyen, az anyaintézménytől külön működött. 1995-től már egy épületben, egy szervezetben dolgoztunk; egységesítettük az állománynyilvántartást, az olvasónyilvántartást, racionalizáltuk a beszerzéseket, kiszűrtük a duplumokat. Ez nagymértékben megkönnyítette az integrált könyvtári rendszer bevezetését is. A másik fontos elem a számítóközpont kialakítása volt: akkor már évek óta folytak tárgyalásaink és erőfeszítéseink az on-line számítógépes kapcsolatok kialakítására, elsősorban az akkor formálódó Nemzeti Információs Infrastruktúra Programmal. Egy aszinkron-nedix vonallal kezdtünk, csomagkapcsolt hálózati vonallal folytattuk, végül jött az internet, és nagy összefogással létrejött a HBONE-központ. 1997-től van honlapja a könyvtárnak, ide helyeztük el először partnereink – például több városi könyvtár – elérhetőségét is.
Az országos könyvtári stratégiai program már 1997-ben célul tűzte ki az ODR kialakítását és a telematikai fejlesztéseket. A Zala megyei könyvtárat és a vele együttműködő városi, főiskolai, TEMI könyvtárakat ez felkészülten érte: már évek óta folyamatosan és szisztematikusan építettük könyvtáraink elektronikus katalógusait, alakítgattuk a számítógépes hátteret, úgy, hogy a megjelenő pályázatokra jól tudtunk reagálni, jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre, a nagyobb városi könyvtárak önálló honlapot alakítottak ki, a Széchenyi Terv, majd az eMagyarország-program keretei között pedig meg tudtuk teremteni a lakossági-olvasói internetszolgáltatási feltételeket. A 2000-ben induló hétéves képzési ciklusban szintén az országos stratégiai tervhez igazodtunk, a munkatársak zöme felsőfokú végzettség, másoddiploma megszerzésével korszerűsítette ismereteit, vagy ECDL-vizsgát tett, számosan pedig nyelvvizsgát teljesítettek.
Ami nagyon fontos erősségünk még, hogy a könyvtáraink tevékenységében egyre nagyobb szerepet kap a marketingszemlélet, a sokoldalú pályázati tevékenység; a szolgáltatások tudatos, szisztematikus javítása érdekében megjelent a minőségbiztosításra való törekvés. Ebbe először a megyei könyvtár kapcsolódott be, évekkel ezelőtt – ma pedig már a zalaegerszegi és a keszthelyi városi könyvtárral közös projekt kialakításán dolgozunk, hogy testre szabott, szolgáltatási sajátosságainknak megfelelő minőségbiztosítást vezethessünk be. Megkezdtük – ugyancsak összhangban az országos könyvtári stratégiai célokkal – a digitalizálási tevékenységet is; először gyermekkönyvtárunk módszertani folyóiratát, a Tarkaforgót tettük mindenki által hozzáférhetővé, majd a nagykanizsai városi könyvtárral közösen egy jelentős újság, a Zalai Közlöny elektronikus változatának elkészítésébe fogtunk bele. Honlapunkon számos közérdekű adatbázis, például a zalai könyvtárak és a közgyűjtemények időszaki kiadványainak lelőhelyjegyzéke is megtalálható.
Itt tartunk most – úgy érzem, eddig szinkronban voltunk és vagyunk az országos könyvtári stratégiával, amely nem kis mértékben köszönhető az időben felismert szükségszerűségeknek, a munkatársak és partnerek kreativitásának, a széles körű együttműködésnek. A most folyó tervezési tevékenység azonban már számos nehézséggel és veszéllyel számol. Mi magunk is, városi és felsőoktatási könyvtári partnereink is dolgoznak stratégiai tervükön, a tervezeteket – együttműködési megállapodásunknak megfelelően – egyeztetjük is; így bocsátotta például rendelkezésünkre stratégiai tervének jelenlegi változatát a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtár, valamint a BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetének Könyvtára, amit ezúton is köszönök nekik.
A stratégiai célok megfogalmazásában kevés vita van közöttünk – továbbra is kiemelt feladat lesz a kistelepülési könyvtári ellátás megszervezése, a gyermekek, a tanulmányaikat folytatók és a valamilyen okból hátrányos helyzetben lévők könyvtári ellátásának biztosítása. Ugyancsak fontos feladat, hogy a könyvtárak legyenek a művelődés színterei, a kultúraközvetítés gazdái; használják ki társa­dal­mi és intézményi kapcsolataikat az általános művelődés és a közösségteremtés érdekében. Nagyon fontos, hogy az internet segítségével is szolgálják a helyi közösséget, akár a dokumentumokhoz, akár az információhoz való hozzájutásban – ugyanakkor a helyben keletkező értékek szétsugárzásával növeljék szűkebb hazájuk hírnevét és vonzerejét. (Ezt erősíti meg a Nemzeti Fejlesztési Terv II. egyik passzusa, amely szerint “…a kulturális szektor fenntartható fejlesztésének politikája rövid, közép- és hosszú távon is pozitív hatást gyakorol az adott régió gazdasági – és ebből fakadóan életminőségbeli – fejlődésére. Az életkörülmények javítása ebben a tekintetben nem közvetett, másodlagos célkitűzések, hanem közvetlen, a kulturális produktumok hozzáadott értéktermelő képességét kihasználó cél!”)
Sajnos, a korábban taglalt erősségek – együttműködési készség és kapcsolatrendszer, felkészült munkatársak, modern információs és dokumentációs háttér – mellett egyre sokasodnak a gyengeségeink is. Az egyik legfőbb probléma olyan általános, hogy még a Nemzeti Fejlesztési Terv II. mellé készült Humán Infrastruktúra Operatív Program is egyértelműen leszögezi: a könyvtárak jelentős része fenntartási problémákkal küzd, az épületek, az infrastruktúra és a gyűjtemény fejlesztésére fordítható források minden könyvtártípus esetében egyre szűkösebbek. A mi könyvtári stratégiai tervünk egyik legnagyobb veszélyforrása éppen ebből fakad, hiszen dokumentumbeszerzésünk mértéke néhány év alatt kb. egyharmadára esett vissza – ha ez tartós marad, akkor könyvtárunk egyik legfontosabb alapfeladatának, a nyilvános könyvtári feladatnak nem fog megfelelni.
Stratégiai céljaink között szerepel a kistelepülési könyvtári ellátás további szervezése is. Az eddig működő hálózati rendszert mindenképpen át kell alakítanunk, hiszen az egyre inkább eladósodó megyei önkormányzat nem tudja tovább támogatni a könyvtári szolgáltatásokat – azok feladatellátását és finanszírozását át kell vinni a KSZR-nek megfelelő kistérségi ellátás keretei közé. Itt viszont újabb “gyengeségekkel”, azaz megoldandó problémákkal kell számolnunk. A kistérségi könyvtári ellátás önként vállalt feladat – Zala megyében eddig egyetlen kistérség fogadta el, a nagykanizsai. Meg kell tehát győznünk a kistérségi tanácsokat, hogy vállalják fel a szolgáltatást – ezt a munkát már intenzíven végezzük, de nagy az ellenállás jelenleg is. Eddigi “erősségünk”, hogy a települési könyvtárak nagy része a nyilvános könyvtári jegyzéken szerepelt, most hirtelen “gyengeséggé” vált, hiszen normatív támogatást csak a jegyzéken nem szereplő könyvtári szolgáltatóhelyek után lehet kapni – eddig az önkormányzati önállóságot neveztük értéknek, most az ellenkezőjét kell propagálni. (A SWOT-elemzés szerinti veszélyforrás itt az, hogy esetleg nem vesznek komolyan bennünket.) További veszélyforrás, hogy a kistérségi központként szóba jöhető városi könyvtárak fele nem önálló, hanem összevont intézmény; a feladatellátás kockázata így igen nagy, az egyik városi könyvtárat például egy beosztott dolgozó képviseli a tárgyalásokon. A kistérségek beosztása rendkívül egyenetlen, a zalaegerszeginek 79, a szomszédos zalaszentgrótinak 20 települése van.
A hosszú távú stratégiai tervezés szempontjából személy szerint nem is a kistérségi ellátás megszervezését látom a legproblematikusabbnak, hanem – az eddig komoly sikereket jelentő – megyei könyvtári együttműködés és a kistérségi ellátás viszonyát. A politikai szándék a kistérségek felé tolja el a könyvtári ellátás súlypontját, oda áramlik a pénz is, a megyei és városi önkormányzatok lehetőségei, anyagi ereje viszont csökken. Itt tartják fent ugyanakkor azokat a potens, sokoldalúan szolgáltatni képes könyvtárakat, amelyek a könyvtári-információs igényeket magas szinten képesek kielégíteni – és éppen ezek helyzete válik bizonytalanná! Egy-egy nagyobb területet pedig csak egy megyei hatókörű könyvtár tud menedzselni; gondoljunk az olyan méretű projektekre, mint Az olvasás éve, a Nagy Könyv vagy éppen a szakfelügyeleti vizsgálatok. Az eddigi tapasztalatok alapján szükség van egy ilyen segítő, menedzselő, kiegyenlítő, érdekképviselő típusú könyvtári szervezetre – ugyanakkor egyre hangosabb az a politikai szándék, amely a megyéket is meg akarja szüntetni. Komoly veszélyforrást látok ebben, mert félő, hogy egymással marakodó, kisebb és súlytalanabb, egyenetlenül felkészült egységekre bomlik az ország, és ezzel együtt szétesik az eddig jól-rosszul, de működő könyvtári infrastruktúra is. Ezért mindenképpen szükségesnek látjuk továbbra is a többszintű könyvtári ellátás és hálózati együttműködés fenntartását. Azt hiszem, hogy az a kapcsolati tőke, amelyet eddig felhalmoztunk, jó alapot biztosít arra nézve, hogy ez sikeres legyen.
Ugyancsak stratégiai fontosságú elem a további tervezésnél a megfelelően felkészült, motivált és megfelelő számú könyvtári szakembergárda biztosítása a feladat­ellátáshoz. Ez minden terv elmaradhatatlan eleme – ám mindannyian tudjuk, hogy milyen “veszélyelem” is egyúttal. Miután az intézmények működési költségei a fenntarthatóság alsó határáig csúsznak vissza, a további takarékoskodás már csak a bérköltség csökkentésével érhető el, méghozzá nem a kisfizetésű asszisztens, hanem a jobban fizetett diplomás elbocsátásával. Vele együtt azonban távozik az a szellemi erő is, amelyet nagyon nehéz pótolni. A mi stratégiánk egyik gyenge pontja volt ez mindig is – az elmúlt tizennégy évben munkatársaim kb. huszonöt százalékától kellett megválnom úgy, hogy a feladatok nem csökkentek, inkább nőttek – vagyis a feladatok személyi hátterét folyamatosan korrigálni kellett. Paradox helyzet, hogy – miután az olvasói igényeket ki kell elégíteni – a könyvtárak erőteljesen támogatják a maradó dolgozók továbbképzését, újabb szakképzettség, nyelvvizsga megszerzését. Ezek viszont magasabb fizetést, pótlékot jelentenek – vagyis a bérköltségek nem csökkennek a dolgozók számának csökkenésével egyenes arányban. Ezekkel a “veszélyekkel” tehát számolnunk kell, és akár helyben, akár az országos érdekképviseleteken keresztül, de meg kell értetnünk, hogy képzett könyvtári személyzet nélkül a színvonalas szolgáltatás elképzelhetetlen.

Még egy stratégiai célt szeretnék kiemelni, amely általánosan elfogadott, és mindenkit egyformán nyomaszt – ez a technikai fejlesztések témaköre. A mi megyei könyvtári stratégiánk egyik legfontosabb része volt ez, de csak addig működött jól, ameddig az országos szinteken, kormányzati oldalon erre forrásokat lehetett igénybe venni. A megyei könyvtár és a városi könyvtárak szinte teljes fejlesztési vertikumát ebből építettük fel. Ma a veszély óriási: sem a kormányzati oldal, sem a helyi erőforrások nem teszik lehetővé a lépéstartást az egyébként száguldó technikai fejlődéssel. Ennek következménye az infrastruktúra gyorsuló öregedése, és alkalmatlansága a modern szolgáltatások biztosítására. Itt – úgy gondolom – az egész szakma egyöntetű fellépésére van szükség. Ezt igazolja vissza egyébként a már idézett Humán Infrastruktúra Operatív Program is, amely kimondja, hogy “csak akkor történhet érdemi változás, ha a könyvtárügyi fejlesztések a kormányzat egészének fejlesztési ügyévé válnak.”

Címkék

(1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (11) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (43) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)