Interjú Parai Sándorral, a MVGYOSZ hangoskönyv stúdiójának vezetőjével

 A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) budapesti, Hermina úti székházában működik az a hangstúdió, ahol a látásukban fogyatékos emberek számára a hangoskönyvek készülnek. A stúdió vezetőjével beszélgetünk e különleges kiadvány múltjáról, jelenéről és jövőjéről 2005 márciusának utolsó napján, éppen az MVGYOSZ átalakulásának időszakában. 

- Kezdjük beszélgetésünket a múlt fölidézésével. Ha jól tudom, valamikor az 1950-es években készültek hazánkban az első hangos könyvek, még afféle házilagos módszerrel. Milyen körülmények között születtek meg ezek a korai hangfelvételek? Kérem, beszéljen kicsit a “hőskorról”.

- Az első hangoskönyvek valóban az 1950-es években készültek, csakugyan otthoni körülmények között. Akik hozzájutottak orsós magnóhoz, azok önkéntes alapon felolvastak irodalmi műveket. A dolog előzményéhez tartozik, hogy abban az időben szokás volt az élő felolvasás, a vakok körülülték a felolvasót, és hallgatták az irodalmi műveket. Ezekből az önszerveződő körökből, élő felolvasásokból nőtt ki a hangoskönyv. Házilag másolták a szalagokat, amelyeket azután egymás között cserélgettek. A vakok intézetében, a kollégiumi szobákban készültek az első hangoskönyvek. Az első stúdiót is egy kollégiumi szobában alakították ki, ez 1971-ig működött.

- Mikor lépett ki a vakok intézetének falain túlra a hangoskönyv?

- Sokáig kizárólag az intézet keretei között folyt a munka, az intézet hangoskönyvtára számára készültek a hangfelvételek. 1986-ban a Soros Alapítvány hozott Magyarországra olyan technikát, olyan gyorsmásolósort, amivel nagy szériákat tudtunk másolni. Ugyanebben az évben már közel százezer kazettát kellett másolnunk a megyei és városi könyvtárak számára. Magára a gyártásra is a Soros Alapítványtól érkezett pénz. Ez a rendszer nagyjából a ’90-es évek közepéig működött. Utána az anyagi források szűkülése miatt csökkent a termelés, évente egy-két könyvtár jelentkezett hangoskönyvért. 2001-től újra megnőtt az érdeklődés, és a pályázati források lehetőségével ismét megnőtt az érdeklődés, például 2004-ben 58 ezer kazettát gyártottunk 68 könyvtár számára. Közöttük a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egy-egy felvételből tíz-tizenöt példányt is rendelt. Idén – úgy látszik, pályázati pénz híján, a gazdasági nehézségek miatt – alig van megrendelésünk

- 1973-tól működik ez a Hermina úti hangstúdió, ahol kazettás felvételek készülnek, és ahol 2001-től már digitálisan rögzítik a hangot. Röviden, kronologikusan hogyan lehetne áttekinteni e nagyjából három évtizednyi korszak eseményeit, fejlődését? Kérem, jellemezze ezt a fölívelő időszakot.

- Ma a hangoskönyv kazettán jelenik meg. Régen orsós szalagra történt a rögzítés, ez adta az úgynevezett anyaállományt, és erről készült a sokszorosított kazetta, amely azután forgalomba került. A ’70-es évek végéig tehát orsós szalagon volt a felvett anyag. A gyorsmásoló rendszer léte, illetve a szalagok tárolási helyigénye miatt azóta csak kazetták készülnek. A fejlődés következő lépése a digitális rögzítés volt. Van olyan eszközünk, amelynek segítségével számítógépre köthető a gyorsmásoló. Erről a számítógépről tizenhat gyorsmásolót lehet működtetni, ezek a gépek egyórás kazettát két perc alatt másolnak le. Ez tehát a másolás menete. Általában elmondható, hogy a mai technikával egy tízórás felvételen rögzített könyvet – mindennel együtt – egy óra alatt meg lehet csinálni. Az elkészült kazetta átkerül a Vakok Szövetségének könyvtárába, ahol feliratozzák és dobozolják.

- Kérem, mutassa be a mai hangstúdiót, szervezeti kereteit, fenntartását, munkatársait, fontos technikai eszközeit

- Mi a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének keretein belül dolgozunk, ugyanakkor külön szervezeti egységként vagyunk jelen a szövetség életében. Legszorosabb kapcsolatban a hangos könyvtárral vagyunk. A stúdió alapvető feladata e könyvtár állományának gyarapítása és karbantartása.

A stúdióban jelenleg három munkatárs dolgozik, egy nyugdíjas technikus kolléga, egy kooperatív képzésre járó technikus kolléga, és vagyok én, a stúdió vezetője.

A fontos technikai eszközök közül elsőnek említem a két hangrögzítő számítógépet, ezek professzionális hangkártyával működnek. Ezekben vannak az archívum winchesterei, hatalmas tároló kapacitással. Van egy utómunkálatokat végző számítógép, és van a már említett gyorsmásoló rendszer, amely egy számítógépből és négy gyorsmásolóból áll. Ezek külön-külön négy kazettát másolnak, így tehát egyszerre tizenhat kazettát tudunk készíteni. Rendelkezünk még régi, analóg technikai rendszerrel is, ezt a berendezést már nem használjuk, viszont alapját adja annak, hogy a régebben felvett anyagot digitalizálhassuk.

- Hogyan készülnek a hangfelvételek? Leírná a munka folyamatát?

- Egyszerű. A felolvasó beül a stúdióba, és betűhíven felolvassa a kiválasztott művet. Ezt mi rögzítjük. Ehhez olyan speciális programot készítettem, amivel a bakit azonnal ki lehet javítani, így lerövidülhet az utómunkálatok ideje. Tavaly tértünk át a félórás felvételi blokkról a könyv szerkezetét, fejezeteit követő blokkokra, azaz most fejezetenként olvassuk fel az írott anyagot, nem pedig a szalag félórás hosszára tekintettel levő adagokban. Amikor kész a felvétel, végrehajtjuk a minimális utómunkát a hangminőség javítása céljából. Az utómunka eredménye, hogy tömörített állományként bekerül az anyag az archívumunkba, és erről a tömörített anyagból készülnek a gyorsmásolón a kazetták. Csak kijelölöm, melyik műről akarok másolást, és már készül is négy példányban. A négy kazettát átadjuk a hangos könyvtárnak, ahol – mint mondtam – feliratozzák és dobozolják.

- Milyen alapon folyik a fölolvasandó művek kiválasztása? Arra gondolok elsősorban, hogy az irodalomtörténeti és esztétikai szempontok mellett nyilván érvényesül a kiválasztásban a népszerűség is, a várható forgalom, a sikerkönyv-jelleg.

- A felolvasandó műveket a könyvtárosok jelölik ki, ők ismerik az igényeket, ők figyelik az újonnan megjelenő könyveket. Fontos hogy felolvasóink is közel állnak az irodalomhoz, hiszen többségük tanár vagy színész. Sokszor ők is javasolnak új könyveket. Igazság szerint a sikerkönyv-jelleg egyre fontosabb szempont. Törekszünk a minőségi színvonal tartására, de ki kell elégítenünk az olvasók igényeit is.

- Ha már a felolvasókat említi, kik ők?

- Legnevesebb és legnagyobb teljesítményű felolvasónk Bodor Tibor volt, a jeles szinkronszínész, ő mintegy 9000 órát olvasott itt, ebben a stúdióban. Hozzá fogható csak Bereznay Éva volt 4500 órával. Ők már eltávoztak. Jelenlegi közreműködőink közül feltétlenül meg kell említeni Korompai Valit, Lukátsy Katalint és Szoboszlai Évát, ők színművészek, de nem hagyhatom említés nélkül Tóth Barnabást, Ifju Györgyöt, Terescsik Esztert és Virágh Tibort sem. Valamennyien jelentős felolvasói múlttal és teljesítménnyel bírnak.

- Milyen hanghordozó eszközre rögzítik jelenleg a felvételeket?

- Kazettára. De már a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megjelent harminc művünk, azok tehát ott is elérhetők, és olvasó programmal hallhatók. Ettől az évtől kezdve MP3-as CD-ket is fogunk kiadni. Persze csak azokat a könyveket tudjuk CD formában kiadni, amelyeket már ennek megfelelő technikával rögzítettünk, vagyis fejezetenként és nem félórás beosztással. A tavalyi év közepe óta készült felvételeinknek biztosan lesz CD-változata, ez nagyjából hatvan, hetven művet jelent.

Jó ideig még párhuzamosan kazettára és CD-re fogunk dolgozni. Az idős emberek ragaszkodnak a magnóhoz, egyszerűbb is számukra a kezelése. Én még legalább tizenöt évet adok a kazettának. De hozzátartozik az igazsághoz, hogy a kazetta még őrzi a könyv-, a dokumentum-jelleget, az még megfogható. Ami az interneten van, az nem dokumentum, az információ.

- Képzeljük el azt a meglehetősen valószerűtlen helyzetet, hogy a fejlesztésekhez minden anyagi feltétel rendelkezésre áll. Milyen fejlesztésekbe fogna rövid, illetve hosszabb távon?

- Legfontosabb lenne a felolvasó helyiségeket újjáépíteni. Professzionális munkavégzésre alkalmas helyiségeket kéne kialakítani, jó hangszigeteléssel, akusztikával és szellőzéssel. Maga a hangrögzítő technikánk – mint mondtam – állja az idő versenyét, ez a berendezés-együttes korszerűnek mondható. A CD-gyártórendszerünket kéne még megalapozni. Ha minden feltétel rendelkezésre állna, a felolvasói díjakat is rendezni lehetne. Amilyen összegekről most szó van, arról nem érdemes beszélni. A felolvasók szinte önkéntes felajánlásként dolgoznak.

- Térjünk vissza a földre! Melyek a jelenlegi kazettás felvételek használatának előnyei és hátrányai? Kapnak-e visszajelzéseket a használóktól?

- Visszajelzést bőségesen kapunk, főként, mert hosszú ideje, csaknem fél évszázada él ez a szolgáltatás. A leggyakoribb technikai természetű kérés, hogy olyan kazettára készüljenek a kiadványaink, amelyekbe nem lehet beletörölni, most már csak ilyeneket rendelünk.

A kazetta kézenfekvő előnye az egyszerű kezelhetőség, ez a felépítéséből adódik, hiszen egy gomb lenyomásával a hallgatás ott folytatódhat, ahol annak előtte abbamaradt. A hátrányai közül kettőt említek. Egyfelől a kazetta élettartama korlátozott, egy idő után megnyúlik, romlik a hang minősége, ezért is áll vesztésre az analóg technika a digitálissal szemben; másfelől nagyon nehéz a keresés egy könyv, tankönyv felvételében.

- Az utóbbi években mennyi megrendelésük volt, és ki tudták-e elégíteni az igényeket?

- 2000 óta nőtt meg látványosan a nyilvános könyvtárak hangoskönyv iránti igénye, és a tendencia emelkedést mutat. Tavaly éppen hogy ki tudtuk elégíteni az igényeket. A különböző pályázati lehetőségeknek köszönhetően megsokszorozódott az ilyen hanghordozók vásárlása. Ugyanakkor 2005-ben eddig nyilvános könyvtártól csupán egyetlen megrendelést kaptunk, jelenleg mintha nem lennének ilyen jellegű pályázatok. Természetesen nekünk is jobb lenne, ha nem dömpingszerű lenne a rendelés, mennyivel jobb lenne, ha évente húsz-, harmincezer rendelésünk lenne, de ennyi minden esztendőben biztosan. Most nincs rendelés, viszont lehet, hogy jövőre rengeteg lesz. Ma nem is merek árajánlatot adni, csak annyit mondok, a megrendelés nagyságától függ az ár.

- Adódik a kérdés: hasznosíthatók lennének-e a Magyar Rádió archívumában őrzött rádiójáték-felvételek. Hiszen ezek irodalmi alapanyag szempontjából kétségtelen értékeket képeznek, arról nem is szólva, hogy neves színészek tolmácsolásában hallhatók a felvételek. Magyarán, van-e tervük e kincsesbányának a kiaknázására.

- Érdekes kérdés. Ebben az ügyben persze a könyvtárunknak kéne lépnie, hiszen ők rendelnek felvételeket, ebbe nekünk beleszólásunk nincs. Lehet viszont, hogy valamiféle közvetítő szerepet vállalhatna a stúdiónk. Úgy tudom, régen a Magyar Rádió adott hangfelvételeket a szövetségnek, és bár a rádió a saját archívumából készít másolatokat, nem tudom, ezek jogi szempontból hozzáférhetők-e.

Persze a rádiójátékok különböznek a hangoskönyvektől, hiszen azokban nem egy könyv betűhív felolvasásáról van szó, hanem dramatizált műről vagy dramatikus alkotásról. A mi alapfilozófiánk az irodalmi mű hű felolvasása, amit a hallgató értelmezhet, ugyanúgy, mintha nyomtatott művet olvasna. A felolvasásnál egyenesen kritérium az érzelemmentes előadásmód, nem akarjuk befolyásolni a hallgatót, például abban a tekintetben, ki a jó és ki a rossz szereplő. Értelmezze a művet a maga ízlése, érzelme, műveltsége szerint.

- Utalt már rá, hogy Önök is építenek saját archívumot. Készülnek új sokszorosítások régi felvételekről?

- Archívumunk egyrészt 35 000 órányi anyakazettából, másrészt a két számítógép winchesterén tárolt 6000 órás anyagból áll. Jelenleg teljes egészében arra szolgál, hogy a hibás kazettákat a segítségével javítsuk. Mondtam, hogy minden felvételből négy példány készül, ez kerül a vakok hangoskönyvtárába. Minden sokszorosítás annyira igénybe veszi az anyakazettát, hogy arról összesen csak ötven alkalommal készíthető másolat. Védjük az anyakazettákat, csak a legszükségesebb esetben nyúlunk az archívumunkhoz. Éppen ezért a régi felvételekből a nyilvános könyvtárak számára nem nagyon készítünk másolatokat. Persze, ha elkészül a régi szalagos anyag digitalizálása, azokból szívesen készítünk bármennyi másolatot, bármely megrendelőnek.

- Mielőtt elköszönnék, hadd kérdezzem meg, most éppen milyen felvétel folyik a stúdióban? Milyen újdonságokkal rukkolnak ki a közeljövőben?

- A másik felolvasó helyiségben most éppen Terescsik Eszter egy Csákányi Lászlóról szóló könyvet olvas fel. De folyamatban van Julian Barnes A világ története 10 és 1/2 fejezetben című érdekes, történelmi ismeretterjesztő könyvének felvétele, továbbá a Túróczi Krónika meg Harry Potter és a Főnix Rendjé nek felvétele.

- További eredményes munkát és a tervek valóra váltását kívánva köszönöm az interjút.