Az 1945-1950 közötti  évek központilag irányított könyvkivonási akcióiról eddig már több tanulmány jelent meg lapunkban az elmúlt néhány év során. Emlékeztetőül: Katsányi Sándor: Indexek, könyvzúzdák, könyvtárosok. Könyvkivonások a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban 1945–1950. (2004. 3. sz. 513–524. p.); Sipos Anna Magdolna:  Index librorum prohibitorium a demokratikus Magyarországon. Könyvindexek 1945–1946. (2007. 3. 413–435. p.); Sipos Anna Magdolna: Könyvek kivonásával és megsemmisítésével a politika szolgálatában. Könyvindexek 1949–1950. (2007. 4. sz. 684–712. p.); Bánfi Szilvia: „…a káros sajtótermékeknek terjesztését megakadályozhassam.” A könyvtári zártság gyakorlata a negyvenes évek második feléből. (2006. 4. sz. 514–520. p.)
Most „színes” adalékként a korszak jellemzésére és a selejtezések szempontjaira egy 1947-ben a Weiss Manfred gyárban íródott tiltakozó (feljelentő) levelet mutatunk be egy, a két világháború között megjelent szaklexikon indexre tételéről. (Bánfi Szilvia írása), majd egy levéltári forrásból előkerült kivonási jegyzéket, ugyancsak a Weiss Manfréd gyárhoz kapcsolódva, a gyár könyvtári állománya könyveinek minősítéséről (Keresztes Csaba írása). A dokumentumokat a mai helyesírási szabályok szerint, az értelemzavaró hibákat javítva közöljük.

„ A barbár lélek hatalmat lát a betűben […] előnyt, propagandát,
fegyvert, egyszóval hatalmat.[…]
A Könyvben is az erőt tiszteli, a hatalmat,
a harc fegyverét, a propaganda eszközét, és nem célját.”
Babits Mihály1

 A Könyvtári Figyelő hasábjain2 az elmúlt időszakban több publikáció jelent meg, amely dokumentálja, illetve az adatok tudományos elemzésével bemutatja azokat a folyamatokat, amelyek 1945-től kezdődően állandósultak, és hatalmas mennyiségű könyv kivonását, majd megsemmisítését eredményezték.
Tovább…