A Debreceni Egyetem története, 1912–2012 / főszerk. Orosz István; szerk. ifj. Barta János. – Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó Debreceni Univ. Press, 2012. – 576 p.
ISBN 978-963-318-190-4

Száz éves a Debreceni Egyetem. Maradandó előzményeket követően, világháborúk viharában, diktatúrák árnyékában, egy ideig szétdarabolva, majd újra integrálva és kibővítve egy évszázada áll a magyarországi felsőoktatás és tudomány szolgálatában. Könyvtára immár hat évtizede nemzeti gyűjtőkörű intézmény, a hazai könyvtári kultúra egyik számottevő, meghatározó műhelye, bázishelye. A tanintézet léte kiváló példa a helyi, a nemzeti (országos) és az egyetemes értékek elválaszthatatlan voltára, szoros és szerves egységére. Az itteni oktató és kutató munka, az itt folyó élet kiszakíthatatlan része az alföldi cívisváros mindennapjainak, központi (vagy fő-) épülete felavatása óta (éppen nyolcvan esztendeje) a település egyik jelképe. Ma már a magyar szellemi élet (tudomány, irodalom, művészet stb.) elképzelhetetlen a debreceni universitas nélkül; másként fogalmazva: a debreceni egyetem és könyvtára a nemzeti kulturális örökség kimagasló, a múltba és jövőbe messze mutató értéke. Csak néhány adat a jelenből: nemrég nyerte el a kutatóegyetem címet; tizenöt karával, számtalan szakjával, a legtöbb doktori iskolával itthon a legszélesebb választékot kínálja a tanulni vágyó fiataloknak; az aktív hallgatók száma a hazai egyetemek között itt a legmagasabb (mintegy harmincezer fő), akiknek egytizede külföldi diák. Jeles professzorai és tehetséges tanítványai révén világszerte ismertté és elismertté vált a neve, a közelmúltban az ún. nemzetközi toplistára (az egyetemek ezres rangsorába) is felkerült.
Tovább…