A 19. század utolsó évtizedeiben Magyarországon a szellemi és gazdasági életben korábban nem tapasztalt fellendülés következett be. A kiegyezést követően a közérdeklődés nemzeti múltunk jobb megismerése felé fordult, s ezt az igényt szellemi értékeink számbavétele is igyekezett kielégíteni. Ezt a törekvést támogatta még a kor meghatározó filozófiai irányzata, a pozitivizmus is, mely a tudományok területén széles körű anyaggyűjtést és tényfeltáró összegző munkáknak az elkészítését szorgalmazta.
Nem véletlen tehát, hogy ezekben az évtizedekben a hazai tudományok, különösképpen a historiográfiai stúdiumok terén számos alapvető, kiemelkedő alkotás született. Így többek között ekkor készült a Szilágyi Sándor szerkesztette tízkötetes A magyar nemzet története című alapvetés, a Magyar Történelmi Társulat 1895-ben indította útjára a harminchárom kötetet megért Magyar történelmi életrajzok című sorozatát, s a millennium évében jelent meg a befejezetlenül maradt Magyarország vármegyéi és városai című sorozat első kötete. Hasonlóan kiemelkedő jelentőségű forrásfeltárások és feldolgozások születtek az irodalomtörténet, a néprajz és a nyelvtudomány területén is. Példaként említhetők meg többek között az ekkor indult a Régi magyar költők tára című ma is élő sorozat, erre a korszakra esik népköltészeti emlékeink szélesebb körű gyűjtése és közreadása, és ezekben az évtizedekben készültek első korszerű tudományos igényű szótáraink, mint a Czuczor – Fogarasi-féle Magyar nyelv szótára, a Szarvas – Simonyi szerkesztette Magyar nyelvtörténeti szótár és az ifj. Szinnyei József munkája, a Magyar tájszótár.
Nem véletlen tehát, hogy ezekben az évtizedekben a magyar könyvészet terén is kiemelkedő, ma is nélkülözhetetlen munkák születtek. Ebben az időszakban alkotott a magyar bibliográfia történetének három kiválósága, a „nagy triász”, Petrik Géza, Szabó Károly és Szinnyei József. Közülük is talán id. Szinnyei József volt az, aki a legsokoldalúbb és leggazdagabb könyvészeti munkásságot hagyott hátra.
Szinnyei József életével és tevékenységével már korábban is többen foglalkoztak, e témában számos tanulmány, dolgozat, összeállítás készült. Ezek az értekezések azonban a Szinnyei-oeuvre-nak jobbára csupán egy szűkebb szeletét vizsgálták, így például Gazda István elsősorban Szinnyei művelődéstörténeti, sajtótörténeti tevékenységét kutatta,1 míg Kocsy Anikó főleg a „Hírlapkönyvtár” létrejöttének körülményeit elemezte.2
Szinnyei József életművének átfogó, teljes megismeréséhez viszont nélkülözhetetlen műveinek, tanulmányainak, cikkeinek, továbbá az általa készített bibliográfiáknak a teljes feltárása. Erre a hatalmas feladatra vállalkozott Gyurcsó Júlia, aki a teljesség igényével készített bibliográfiájában nem csupán regisztrálta Szinnyei valamennyi fellelhető írásművét, hanem érdemben ismerteti azok tartalmát is.
Tovább…