„…jóval több hajlam és tanulmány kivántatik, mint sok más pályához.”
(Horvát Árpád, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, 1874.)

Szakmánk állandó velejárója a könyvtárosképzés megújulási törekvése, a folyamatos alkalmazkodás a megváltozott környezeti tényezőkhöz, a fel­használói és a fenntartói elvárásokhoz. Az oktatás szerves része a számonkérés, mely a ké­pesítésre való alkalmasság megállapításának mai napig leghatékonyabbnak tartott módszere. A múlt vizsgálata tehát ebből a szempontból is tanulságos lehet: elődeink milyen procedúra után nyilvánítottak egy pályázót a mai értelemben vett könyvtáros munkatársnak? Levéltári for­rásokra támaszkodva tárjuk fel a budapesti Egye­temi Könyvtár 140 évvel ezelőttre visszanyú­ló, a könyv­tárosság önálló foglalkozásként való ki­ala­kulása szempontjából mérföldkőnek számító ki­nevezési gyakorlatát.
Tovább…