"Gormangate", vagy a bloggerek bosszúja?

Következzék most Gorman írásának részletes bemutatása a Library Journal (LJ) 2005. február 15-i számából: "A blog egyfajta interaktív elektronikus napló, melynek segítségével íróik szerkesztők, vagy a nyelvtani szabályok által nem korlátozva közölhetik gondolataikat a web útján. Egészen mostanáig nem sok időt fordítottam arra, hogy a blogokról, vagy a bloggerekről gondolkodjam. Persze hallottam a tevékenységükről, meg arról a lehetetlen ötletről, hogy sajtó-megbízólevelet kapjanak (s mivel ezeket politikai összejövetelek alkalmával szokás kiadni, ez csak abszurd hab lenne az abszurd tortán). Nem tudtam sokat róluk addig, amíg a Los Angeles Times 2004. december 17-i számában megjelent egy cikkem, ’Google and God’s Mind’címmel. Akkor, kedves barátaimjóvoltából, akinek csak az énjavamjárt az eszükben, gyorsan megismertem sok mindent a blog szubkultúrából. Írásom ugyanis vakmerően megkérdőjelezte annak hasznosságát, hogy a Google könyvek millióit digitalizálja, és biteket készít belőlük, amelyek a hírhedten hatástalan keresőgépe révén válnak elérhetővé. A Google jelenség gyönyörű modern megtestesülése a remény és a hírverés diadalának a realitás felett. Az információkeresés legvégső példájaként üdvözölt Google valójában az az eszköz, amely "találatok" (melyek lehetnek relevánsak, vagy nem)ezreit nyújtja, nem nagyon hasznos sorrendben.

Ezeket a jellemzőket zárják ki, és nem veszik figyelembe azok, akik úgy gondolják, hogy a Google az "Isteni szellem" alkotása, mert a kereső számára nanoszekundumok alatt nyújt egy rakás irrelevanciát. A sebesség a Google gyorsítók lényege, éppen úgy, mint a gyorséttermek "fast food"-jánál. Csakhogy, éppen úgy, mint a gyorséttermek esetében, a szemét az szemét, függetlenül attól, hogy milyen gyorsan kapod meg. A bloggerek szemében a vétkem annak sugalmazása, hogy a Google teljesen "oké" a rendezetlen információforrások hozzáférésének nyújtásában, azonban rettenetes a feljegyzett tudáshoz való hozzáférés nyújtása esetén, márpedig a tudományos könyveknek éppen ez lenne a lényege. Ennél is tovább menve felvetettem azt a nem eredeti ötletet, hogy amit a szakkönyvvel tenni kell, az az olvasás, lehetőleg nem képernyőn. Kiderült, hogy a blogok népe (vagy legalábbis az az alosztálya, amelyik a számítógépekben és az információ dicsőítésé-ben érdekelt) fanatikusan hisz a digitalizálás átformáló erejében, s rémülettel és megvetéssel fordul azon eretnekek felé, akik nem osztoznak ebben a hitben. Hogyan lehetnék én a világ tudáskincséhez való hozzáférés ellen? Természetesen, mint minden épeszű ember, nem vagyok ellene, és mivel több mint 40 éve könyvtárakban dolgozom, inkább érte vagyok. Hosszú szakmai életemből igen sokat töltöttem az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel nemes céljait követve, mely révén az egész világ feljegyzett tudása megismerhető és hozzáférhető a világ minden népe számára. A bloggerájjal szembeni bűnöm az, hogy nem hiszem, hogy ez a konkrét projekt bármit is nyújtana nekünk, ami közelebb hozná a világ tudásához való hozzáférést."

"Az nyilvánvaló, hogy a blog népek azt olvassák, amit olvasni akarnak, és nem azt, ami előttük van, és annak alapján ítélnek rossznak, amit gondolnak, mintsem annak, amit éppen írtam. Az általam látott blogok stílusát, minőségét tekintve kételkedem abban, hogy a bloggereknek szokásuk lenne komplex szövegek kitartó olvasása. Intellektuális szükségleteiknek megfelel a véletlenszerű, rendezetlen tények és bekezdések akkumulációja. Ebben az esetben, nézeteim részükről történő elutasítása meglehetősen érthető. A nekem küldött blogrészletek közül (mindet álnéven írták) legalább kettő önmagát konzervatívként meghatározó valakitől érkezett, amit furcsának tartok, mert a többi vélemény közül is sok olyanoktól jött, akik engem gépromboló ludditának neveznek és ők feltehetőleg a technológia-elkötelezett progresszívek. A "luddita" címkét azért kaptam, mert enyhe megjegyzéseimet úgy "képezték le", mint valaki olyanét, aki a könyvtárosok munkabiztonságáért aggódik (én nem), mintsem olyan valakiét, akinek más nézőpontja van a Google bántó gőgjének legújabb megnyilvánulásáról és az abba fektetett temérdek pénz elköltéséről.

Az előbb említett pénznek egy töredékéből könyveket lehetne venni, és könyvtárosokat küldeni Kalifornia "könyvéhes" gyermekeinek, és ez a lépés jobbat tenne az emberiségnek és a társadalomnak. Ez a gondolat megerősítheti véleményében azt a bloggert, aki a "Michael Gorman egy hülye" gondolatot építette be érvekkel alátámasztott kritikájába, hiszen semmilyen gondolat nem lehet helyes, ami (egy másik blogger szavával) egy digitalizálás-el-lenes embertől származik. Bár összehoztak az "antidigitalistákkal", kész vagyok eskü alatt vallani, hogy nem vagyok és soha nem is voltam az Antidigitalista Párt tagja. Tagadom, még akkor is, ha ez megmentene a virtuális máglyán való megégetéstől, vagy – jobb esetben – a virtuális pellengérre állítástól, ahol blogokkal dobálnának meg."

Gorman fentebb idézett írása – úgy tűnik – végképp "kiverte a biztosítékot". A 2005 április 1-jei Library Journal "feedback" rovata szemelvényeket közölt a laphoz érkezett reakciókból, melyekben többek között ilyenek olvashatók: "Ó, az az undok, szarkasztikus és beképzelt Gorman már átléphetne a 21. századba. Bár csak most szerzett tudomást a blogokról és a bloggerekről, máris képes volt általánosítani, és sztereotípiákban gondolkodni. Elitista sznob, aki kétségbeesetten és hiábavalóan próbálja viszszatartani a változás és a haladás szelét. A huszadik század elején nyilván a lovak és a szekerek fensőbbségét hangoztatná az újkeletű automobilokkal szemben." "Gorman cikkét olvasva, jót kuncogtam reggelizés közben, kommentárja a Google által elpazarolt pénzek közkönyvtár-építésre fordításáról különösen szórakoztató volt és teljes mértékben egyetértek vele. Magam is egy kis, vidéki könyvtár "terméke" vagyok, ami otthon volt távol az otthontól, és sokat nyújtott sokunknak, amikor felnőttem. A bevásárlóközpont nem helyettesítheti ezt, de a mai gyerekeknek gyakran csak ez adatik." "Gorman bebizonyította, hogy nem ismeri a kiberteret. A blogok és bloggerek olyanok, mint a botrányhajhászok voltak, mielőtt az újságírás konszolidálódott volna. Az a jó, hogy a blogoknak nincs szerkesztőjük, laptulajdonosuk. A blog-olvasóknak kritikusan kell szemlélniük azt, amit olvasnak, a bloggereknek pedig a saját reputációjukat kell megteremteniük, mintsem egy intézmény tekintélyére támaszkodni. Az a becsületesség és az a vizsgálódó lendület, amit az általam olvasott blogokban tapasztaltam, arról győzött meg, hogy az olvasásukkal töltött idő nem volt hiábavaló." "Gorman írása az egyik legsavanyúbb, legdefenzívebb és legkellemetlenebb kommentár, amit ebben az évszázadban olvastam. A blog népek, ahogy ő nevezi azokat a milliókat, akik most gondolataikat online publikálják, persze hogy írnak csacskaságokat is, de a blogokban rengeteg értékes tartalom is van. Ha Gorman úgy ítéli, hogy a blogokban felmerült egyes kérdések választ érdemelnek, akkor civilizált választ érdemelnek." "Maga a blog népek kifejezés szükségtelenül leereszkedő és veszélyesen előítéletes. Nem helyénvaló megnyilvánulás az ALA megválasztott elnöke részéről, hogy rosszul informált véleményét epésen kifejezve elutasítja a publikálásnak mint átlagemberi aktivitásnak az újjászületését… Ha Gorman nálunk lenne könyvtáros, be nem tenném oda a lábamat." "Gorman szégyellje magát, hogy a forrás megjelölése nélkül idézi a blog népeket. A bloggerek nem alkotnak egyhitű, azonosan gondolkozó monolitikus tömeget. A blogokban éppen a vélemények döbbenetes változatossága a szép. Sok blog legalább olyan jól van megírva, mint a népszerű újságok és magazinok cikkei, olyan ötletekkel és gondolatokkal, amelyek soha nem lennének olvashatók a főáramú publikációkban, sőt, olyanokkal, amelyekkel esetleg az Amerikai Könyvtáregyesület elnöke nem ért egyet. [Írja egy "blogger, aki könyvtáros és komplex szövegek olvasója"] "Nem értek egyet azzal, hogy a "nem tudományos" írások, akár blogokban vagy bárhol máshol természetüknél fogva kevésbé értékesek, mint a tudományosak… ám ezt kijelentve sem értek egyet azzal, hogy a blogok és a bloggerek bírálata bárkit reakciós ludditává tenne. Ma-gam a könyvtárakkal kapcsolatos blogok világát meglehetősen elszigeteltnek találom, és nem túl sokat olvasom azokat. De nem veszem észre, hogy ez a vélemény bármilyen hatással lenne a progresszív könyvtárosi reputációmra."

Ugyanebben a lapszámban a "News" rovat így összegzi a történteket: A Slashdot.org elnevezésű népszerű technológiai oldalon több mint ezer válasz jelent meg, könyvtárosoktól és bloggerektől – a könyvtári szakmai közösségen belülről és kívülről –, maga Gorman száznál többet kapott, és a Library Journal szerkesztőségébe is özönlöttek az e-mailek. Eredeti cikkére – melyben Gorman a Google digitalizálási terveit kérdőjelezte meg – a bloggerek meglehetősen túlfűtötten reagáltak, ám a kritikusainak adott válasz színes retorikáját széles körben a "blogolás" elleni támadásként értelmezték. Ily módon Gorman, ahelyett, hogy a Google hasznosságáról való eszmecserét segítette volna elő, arról provokált vitát, hogy az ALA, Gorman, vagy a könyvtárak általában, kívül esnek-e a "technológiai érintettség" körein. "A Michael Gorman-féle emberek azok, akik megterhelik, sőt, leállítják az élenjáró technológia fejlődését, amit a könyvtárhasználók akarnak és kérnek" – írta egy könyvtáros a szerkesztőségnek. Sokan Gorman "defenzivitását" kérdőjelezték meg, és még többen írtak azért, hogy felhívják a figyelmet a blogoknak a távoktatásban és a könyvtári marketingben betöltött hasznos szerepére.

Mindazonáltal van egy Gormant támogató kisebbség is. "Ideje volt, hogy valaki felhívja a figyelmet a visszavezető útra oda, ahol az internet által nyújtott adatáramlatot még nem tekintették a tudással azonosnak" – írta egy könyvtáros. "Örömmel látom, hogy az ALA ezt is észben tartja." A retorikát félretéve, a könyvtárak és a könyvtárosok az új információs technológiáknak mindig is korai és lelkes hívei, alkalmazói, sőt, közreműködői voltak. Ami a blogokat illeti, csak könyvtáraktól és könyvtárosoktól több, mint 300 blog létezik, számuk napról napra nő. Néhány egyetemi könyvtár (mint pl. a minnesotai egyetemé) az egyetem kampuszain folyó blogolás központjává vált, mely az egyetemi közösség számára blogokat kínál, tart fenn, és archiválja tartalmaikat. "Össze tudjuk kötni a karokon, tanszékeken, kutatási témákon vagy spec. kollégiumokon alapuló blogokat, és olyan embereket hozunk így össze, akik különben soha nem találkoztak volna"–írja az egyetem könyvtárosa. "A legszebb pedig az benne, hogy ennek az egész aktivitásnak a könyvtár a középpontja." Félreértés? – teszi fel a kérdést a cikkíró A. Albanese, aki arról számol be, hogy Gorman ragaszkodik ahhoz, hogy érti ő a technológia szerepét, viszont az őt bíráló bloggerek eltévesztették a célt. "A velem levelezők többsége azt hiszi, hogy én azt szeretném, ha lemondanának a blog-írásról, vagy hatalmamban állna megállítani e ténykedésüket" – mondta Gorman. "Úgy tűnik, igen kevesen értettek meg valamint is az írás tréfáiból. A legtöbb válasz humortalan, nagyképű, dagályos és paranoia-érzékeny."– tette hozzá. Karen Schneider, az ALA tanácsának egyik tagja, a "Free Range Librarian" blog írója viszont aggódik, hogy Gorman szavai milyen képet festenek a könyvtárosi hivatásról. "Nem tudom, Gorman milyen hatást tűzött ki célul"

– írta blogjában, és nem igazán fogadja el Gorman humor-magyarázatát. "[Az írás] olyan képet mutat, hogy az ALA egy fejlődésben visszamaradt szervezet, és sokan közülünk titokban aggódnak, hogy tényleg az" – teszi hozzá. Noha Gorman hangsúlyozza, hogy nézetei nem képviselik sem az ALA, sem munahelye (California State University, Fresno) véleményét, Schneider szerint valamennyi könyvtáros nevében és érekében kellene beszélnie. Gorman viszont továbbra is szemben áll bírálóival, mondván: "A legrégibb trükk a világon, hogy összeolvasztják az egyedit – fenntartás a Google digitalizációs projektjének hasznával és a blogok értékével kapcsolatban – az általánossal – a technológia gyűlölete – és ennek alapján ítélnek ludditának, vagy még rosszabbnak. Ám, hogy valakit annak mondanak, attól még nem válik azzá." A blogok ereje – F. Fialkoff adta ezt a címet az általa jegyzett szerkesztőségi cikknek, még mindig a Library Journal április elsejei számában. Megállapítja, hogy akár gonoszan mulatságos, akár csak simán rosszindulatú volt Gorman maró gúnnyal megírt vádirata a bloggerekkel szemben, a sértettség lavináját indította el a könyvtárosok, a blogoló közösség, és általában a technofilek körében. Az olvasók között az egyetértés 99:1 volt Gorman ellen, és nagyon kevesen találták írását humorosnak, amilyennek pedig állítása szerint szánta. A cikk nemkívánatos következménye az lett, hogy a szakmán kívüli világban támadás érte a könyvtárosokat, hogy technológiaellenesek, részben azért, mert Gorman az ALA megválasztott elnöke. Ez a szerencsétlen feltételezés nemcsak a könyvtárosok, hanem a könyvtárak imázsának is árt. Semmi nem áll távolabb a könyvtárosok igazi képétől, mint az, hogy technofóbok lennének, s ezt a Library Journal számai is folyamatosan tanúsítják. A könyvtárak gyakran a legtöbb cég és intézmény előtt járnak a technológia fejlesztésében és használatában. A "Blog népek bosszúja" c. írás közreadása erős kihívás volt a szerkesztőség számára is. "Nem szokásunk publikálni az ALA-elnökök minden megnyilvánulását, viszont eddig is gyakran közöltünk eltérő véleményeket, akkor is, ha azokkal nem értettünk egyet, mint most, ebben az esetben is, amikor a lap gárdájának csak egykét tagja osztotta Gorman véleményét." – hangzott a szerkesztőség véleménye. A szerkesztőséget is meglepte az az irdatlan mennyiségű Gorman-, könyvtár-és könyvtáros ellenes e-mail össztűz, amely Gorman egyoldalas írásának megjelenését követte. Néhány, bloggerektől érkező e-mail igazolta Gorman kritikáját, mert a szövegek nyelvtan-mentes, többnyire névtelen tűzokádások voltak. De azért az e-mailek többsége jól volt megírva, és sok volt közülük gondolatgazdag. Néhányukkal a szerkesztőség e-levelezésbe kezdett és olyan könyvtári honlapokat és blogokat ajánlottak nekik, melyek azt bizonyítják, hogy a könyvtárak szoktak élni az élenjáró technológiák használatával. "Míg technológiában jártas szerkesztőink min-dent tudnak a blogtérről, néhány idősebb kollégánkat meglepte annak nagysága és kiterjedtsége. A blogtér ereje, mint eszmék közlésének és hírek terjesztésének új elektronikus útja, mindnyájunk számára bebizonyosodott." Bőséggel vannak könyvtári-könyvtárosi blogok, és a Library Journal szerkesztői rendszeresen figyelik azokat, hírekért, történetekért (és szórakozásból is). A blogok félelmetes energiát tükröznek, gyakran hozva létre olyan helyeket, ahol összegyűjtik a hasonló gondolkodású olvasókat. Persze, mint minden írott szó, a blogok is – éppen azonnaliságuk, közvetlenségük okán – hibásak is lehetnek. A Library Journal továbbra is azon fáradozik, hogy a blogolás jelenségét olvasói hasznára fordítsa. A netConnect áprilisi számában* K. Schneider a blog etikáról mond véleményt. A folyóirat júniusban induló új honlapjának lesz egy technológiai blogja, melyben számos blogger működik közre. Bár Gorman némiképp "rosszul jött ki" az ügy-ből, az egész csinnadratta a blogok körül mindannyiunk hasznára vált, függetlenül attól, hogy kedveltük-e, vagy utáltuk Gorman írását. A könyvtárosoknak meg kellett védeniük magukat, és ez lehetőséget adott arra, hogy megmutassák a bloggereknek, hogy ők maguk és könyvtáruk mennyire érti és használja az új technológiákat. Amennyit Gorman tanult a blogokról, legalább annyit tudott meg sok blogger a könyvtáráról.