GRIEBEL, Rolf Etatbedarf universitärer Bibliothekssysteme : ein Modell zur der Literatur-und Informationsversorgung an den Universitäten / Rolf Griebel. – Franfurt am Main : V. Klostermann, 2002. – 190 p. – (Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliographie ; Sonderheft ; 83.) ISBN 3-465-03227-6

Az egyetemi könyvtári rendszerek pénzügyi szükséglete

Noha Rolf Griebel kötete a német, azon belül is a bajor egyetemi könyvtárak 1982 és 2001 közötti költségvetési modelljeit ismerteti, a mű a magyar felsőoktatási könyvtárügyre vonatkozóan is szolgálhat tanulságokkal. A vizsgált mintegy húsz éves időszak alatt ugyanis a világon mindenütt lényeges változások mentek végbe az irodalom-és információszolgáltatás biztosításának területén. Mindenekelőtt az árrobbanás és az anyagi erőforrások szűkössége közötti ellentmondás érdemel említést, amely együtt járt a vásárlóerő jelentős csökkenésével az egyetemi könyvtárakban, de negatívan érintette a tudományos kutatásokat és az oktatást is. Fontos változást jelentett továbbá a digitális médiumok, elsősorban az elektronikus folyóiratok és bibliográfiai adatbankok megjelenése és előtérbe kerülése az információkínálatban és a szolgáltatások sorában. Mindezen tényezők a bajor költségvetési modellek folyamatos újragondolását és továbbfejlesztését is szükségessé tették. A kötet hét fejezetben valamint – statisztikai adatokban, táblázatokban bővelkedő – terjedelmes mellékletben mutatja be a vizsgált régió és könyvtártípus irodalom- és információszolgáltatásának alakulását, illetve a szolgáltatások biztosítását hivatott pénzügyi és szemléletbeli paradigmaváltást. Az első gazdagon adatolt, diagrammokkal, számokkal alátámasztott fejezet a bajor költségvetési modell 1982 és 1989 közötti időszakát tekinti át. Megtudhatjuk belőle, hogy az oktatásért és kultúráért felelős bajor állami minisztérium Tudományos és Felsősoktatási Tanácsa 1982/83-ban ajánlásokat fogadott el egyes német egyetemek – Augsburg, Bamberg, Bayreuth, Passau, Erlangen-Nürnberg, München, Regensburg és Würzburg – könyvállományának beszerzéséről és az irodalomszolgáltatás biztosításáról. Az ajánlások egyrészt az alapállományok felépítésének, azaz a retrospektív állománykiegészítésnek a modelljét tartalmazzák, másrészt pedig az új beszerzésekhez szükséges költségvetési modellt. A régiókon átívelő irodalomellátás keretében a legspeciálisabb szakirodalom rendelkezésre bocsátását feltételezik, és mindenekelőtt azt célozzák, hogy az egyes egyetemek garantálhassák a használók igényeinek megfelelő irodalomszolgáltatást, továbbá biztosíthassák az állományok gondozását és módszeres fejlesztését. Egy "teljesítőképes" könyvtári rendszer előfeltételei fogalmazódnak itt meg, egy olyan rendszeré, amelyben valamennyi fontos kiadvány gyorsan elérhető. A továbbiakban érdemes egy pillantást vetnünk a kurrens beszerzések költségvetési modelljére, amely az egyes szakterületek, ill. szakmai csoportok szükségletéből indul ki, és a monografikus művek, valamint a folyóiratok között oszlik meg. Az 1982/83-as ajánlások a szakterületeknek a német könyvtári nyilvántartásokban rögzített felosztását veszik alapul. A sarokszámok kizárólag a vásárlás útján történő beszerzésekre vonatkoznak. A regensburgi egyetemi könyvtár 1979 és 1980 közötti szerzeményezési adatai képezik a modell kiindulópontját, vagyis az az időszak, amikor már az alapállomány kialakítása lezárult. Emellett adatokat nyújt még a számításokhoz az észak-rajna-vesztfáliai egyetemi könyvtári rendszer statisztikai anyaga, valamint Baden-Württem-berg tartomány is. Az 1982/83-as ajánlások az egyes szakok legszélesebb spektrumát átfogják. Míg a társadalom- és (mező)-gazdasági tudományok a kötetek együttes számának 61,3%-át teszik ki, addig a természettudományok az orvostudományokkal és mérnöki tudományokkal együtt 25,6%-ot képeznek. (Ez utóbbiakra összefoglalóan az "STM-Fächer" megjelölést alkalmazza a szerző a "scientific", "technical" és "medical" szavak rövidítéseként.) Az éves költségvetési igény megállapításához a kötetenkénti átlagárat veszik alapul, mégpedig úgy, hogy nem tesznek különbséget a könyvek és a folyóiratok között. A kötetenkénti átlagárat a bajor egyetemi könyvtárak beszerzési adatainak értékelésével alakítják ki. 1988-ban már indokoltnak tűnt az 1982/83-as ajánlások továbbfejlesztése, jóllehet az 1989ben megszülető új ajánlások a korábbi költségvetési modell alapstruktúráját nem érintették. 1989-ben évi 2,8%-os növekedési rátával számoltak, ami abból adódott, hogy a kurrens beszerzések iránti igény hat év alatt átlagosan 18%-kal lett magasabb. Az 1989-es ajánlások egyik leglényegesebb újítása az, hogy rögzítette a költségvetési modell évenkénti továbbfejlesztésének szabályozását. Kiindulópontja az a premissza, hogy a beszerzés szempontjából releváns irodalmi termékek éves növekedése cca. 3% körüli. Az áremelkedés a társadalomtudományok esetében 5, az egyéb – STM – szakterületek esetében pedig 12%-os. Az 1989-es ajánlások mintegy 5 évre vetítik előre a modell pénzügyi számításait. Összegzésképpen elmondható, hogy a könyv első fejezetében tárgyalt időszak ajánlásai az egyetemi könyvtárak feladatát alapvetően "állományaik folyamatosságának megóvásában, ápolásában és rendszeres továbbfejlesztésében" jelölik meg. Az 1990-es évek közepére világossá vált, hogy a költségvetési modell rendszeres felülvizsgálata nem korlátozódhat a (pénzügyi) paraméterek időnkénti aktualizálására, hanem alapvető strukturális változtatásokra van szükség, melyet a gazdasági sarokszámok és a pénzügyi erőforrások közötti növekvő különbség indokolt. A kötet második fejezete azt a paradigmaváltást mutatja be, amely a bajor költségvetési modell továbbfejlesztésében ebben az időszakban végbement, és amely a szerzeményezés súlypontját az állományközpontú beszerzési koncepcióról a szolgáltatás- és teljesítményorientált szemléletre helyezi. Ezt a lényeges változást a szerző "konvergencia-koncepció"-nak nevezi. A Bayerische Staatsbibliothek valamint a Bajor Rektori Konferencia által közösen kidolgozott modell egy egymással szorosan együttműködő szakmai szolgáltató szövetség megteremtését célozza, ahol az egyes résztvevők – elsősorban az egyetemi könyvtárak és a Bajor Tartományi Könyvtár – egy összbajor együttműködésben megvalósuló munkamegosztásban közös feladatként végzik az irodalom- és információszolgáltatást. A konvergencia-koncepció lényeges elemei:

• a könyvtárak közötti kooperáció javítása az új kommunikációs lehetőségek alapján, valamint ezzel szoros összefüggésben az egyes egyetemeken belüli, illetve az egyetemek közötti párhuzamos beszerzések módszeres leépítése (elsősorban a drága STM-folyói-ratok területén);
• a Bajor Tartományi Könyvtár "last resort" funkciójának kiépítése az egyetemi területeken kialakuló dokumentumdeficit kompenzálására;
• a költségvetési modell továbbfejlesztése.

A fenti alapelvek realizálása az egyes egyetemeken különböző aspektusok figyelembe vételével történhet – mint például az árak és egyetemi szakok tagolódása, a digitális médiumok megjelenése, az egyetemi profil változása, a hallgatók száma stb. –, melyeket szintén részletesen taglal a szerző. A harmadik fejezetben az egyetemi profil felülvizsgálatáról, valamint az ennek megfelelő differenciált állományellenőrzés-és építésről olvashatunk, a negyedikben pedig számos grafikon és táblázat segít összehasonlítani az egyetemi könyvtári rendszer 1996 és 1998 közötti tényleges szerzeményezési adatait a valóban szükséges beszerzések adataival, tekintettel a tudományos irodalom piacának keretszámaira a monográfiák és folyóiratok vonatkozásában egyaránt. A szükséges szerzeményezés újrafogalmazása tehát több pilléren nyugszik: az egyetemi könyvtári rendszer tényleges beszerzésén, a tudományos irodalmi piac keretszámain, továbbá a régión túli irodalomszolgáltatás beszerzési adatain. Kötetében Rolf Griebel külön részt szentel a mérnöki tudományoknak, lévén ez a diszciplína eszközrendszerében és szakirodalmának növekvő árkülönbségeiben meglehetősen differenciált München, Erlangen-Nürnberg és Bayreuth mérnöki fakultásain. Az 1999-es és a 2001-es könyv- és folyóirat-gyarapodásokat összevetve, a szükséges szerzeményezés számadatai – a különbözőségek ellenére – mindenütt növekvő tendenciát mutatnak annak ellenére, hogy a paradigmaváltás és konvergen-cia-koncepció szellemében a szükséges szerzeményezés csökkentése a cél. A hatodik fejezet részletesen ismerteti a 2001-es bajor költségvetési modellt, kitérve a monografikus művek és folyóiratok iránti átlagigényre – a szükséges szerzeményezés és az árak kontextusában –, majd folytatva a sort az elektronikus médiumok és az irodalomszolgáltatás iránti átlagigény megállapításával. A 2001-es modell költségvetési előírásaiban kiemelt jelentőségű a mindenkori egyetemi profil fejlődésének követelményeihez igazodó állományépítés. A kiegészítő költségvetési tényezők terén a hallgatók száma az a paraméter, amelyet a modell – az előző három szemeszter átlagértékére támaszkodva – évente "felülír". Miként azt a kötet utolsó – összefoglaló és egyben "kitekintő" – fejezete megállapítja, a 2001-es költségvetési modell arra az előfel-tevésre épít, hogy a tudományos szempontból releváns irodalom piacát a társadalomtudományok terén még mindig döntően a nyomtatott médiumok határozzák meg. Ugyanakkor az STM-szakok skáláján a digitális médiumok egyre nagyobb teret hódítanak. Ezért a 2001es modell által vázolt költségvetési kereteken belül egy – a nyomtatottól a digitális publikációkig vezető – átrendeződés megy végbe. Ez az átrendeződés az egyes tudományterületeken különböző mértékben és ütemben zajlik: e tekintetben az a döntő kérdés, hogy miként alakul az elektronikus folyóiratnak (mint irodalomtípusnak) a sorsa. A könyvtárak piaci stratégiájának és beszerzési politikájának jövője meg fogja mutatni, mennyire szükségesek és hasznosak a költségvetési modellek.

Éger Veronika