47. évfolyam, 2001. 3. szám

Archívum

KÉGLI Ferenc

Fejér megyében a könyvtári kultúra gyökerei a 19. századig a nyúlnak vissza. Lassú, de folyamatos fejlődéssel a 2. világháborúig szépen alakultak a kiskönyvtári gyűjtemények, de ezek jelentős része a világháborúban megsemmisült. Az ötvenes években indultak újra fejlődésnek a megye könyvtárai, annak a kultuszminiszteri intézkedésnek a hatására, amely külföldi példa hatására körzeti könyvtári rendszer bevezetését szorgalmazta. A körzeti könyvtárak egy földrajzi-gazdasági körzetben egy nagy központi állománnyal rendelkező ellátó könyvtárként működtek. A központi könyvtár feladata, hogy könyvvel lássa el az akkor még csak kialakítandó letéteket (népkönyvtárakat). A megoldás előnye a könyvellátás központosításával a kölcsönzésre szánt letéti állomány folyamatos cseréjének biztosítása. Fejér megyében 1952-ben avatták fel a Székesfehérvári Körzeti Könyvtárat, melyhez 122 népkönyvtárat (letétet) kapcsoltak. A letétek állományát zárható könyvszekrényekben tartották, mennyiségük nem haladta meg letétenként a 150–500 kötetet. A könyvek zöme klasszikus magyar próza, realista regények és olyan szovjet szakirodalom volt. A népkönyvtárak létrehozásának elsődleges célja a lakosság „ideológiai fejlesztése” volt. A megye népkönyvtárait változatos helyeken (pl. állomáson, állami gazdaságban, sőt fogházba telepített könyvtár is volt) hozták létre. A körzeti könyvtárak megszűnésével a népkönyvtárak felügyelete a megyei könyvtárak feladata lett. A fejlesztések eredményeképpen 1953-ra a megye minden jelentős községében működött népkönyvtár, melyek a mai települések nyilvános könyvtáraivá fejlődtek, túlélve az ideológiai diktatúrát. ( 437-449. oldal)

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek