A közkönyvtárak megalakulásuk pillanatától olyan demokratikus intézmények, amelyekről soha nem állt távol a hátrányos helyzetben lévők befogadásának gondolata. A rendszerváltás óta a változások korát éljük. A gyökeresen megváltozott gazdasági, politikai helyzet következtében a társadalmi hátrányoknak új formái jelentek meg: munkanélküliség, hajléktalanság, szegénység, deviancia. A társadalmi hátrányban lévők valamennyi csoportja megjelenik a könyvtárakban. A cikk elsősorban azokkal a periférikus helyzetbe került csoportokkal foglalkozik, akik a rendszerváltást követően kerültek a társadalom perifériájára. E hátrányos helyzetű csoportok könyvtári ellátásával kevesebbet foglalkozik a szakma. A szerző az élő könyvtári gyakorlatról saját tapasztalatai és interjúk segítségével keresi a választ arra a kérdésre, hogy a könyvtárak szociális funkciója mit jelent a gyakorlatban, a könyvtárak milyen módszerekkel és eszközökkel tudják segíteni a társadalmi hátrányok leküzdését.