47. évfolyam, 2001. 1. szám

Archívum

 A referálás integrált modellje

KOLTAY Tibor

A referálás jóval ambiciózusabb tevékenység, mint az indexelés és a tartalmi feltárás más műfajai, mivel nemcsak dokumentumok elemzését kell elvégezni, hanem szöveget (referátumot) is létre kell hozni.¹ Ennek megfelelően modellezése különösen fontos.

A Könyvtári Figyelő  olvasóinak 1999-ben bemutattam a referálás néhány kognitív modelljét. A modellek kapcsán elsősorban a kognitív tudománynak a referálás vizsgálatában játszott szerepével és a referálás szabályokon alapuló megközelítésével foglalkoztam. Írásomban kitértem arra is, hogy miért érdemes a hálózatok korában is foglalkoznunk a referálás kérdéseivel.² A korábban leírtakat szeretném most kiegészíteni, mindenekelőtt a referálás egy új, saját modelljével, amely megítélésem szerint hozzájárulhat a referálás jobb megismeréséhez.

Bevezetésként fontos még megjegyeznem, hogy a referálást sajátos kettősség jellemzi. Ez abban áll, hogy a referátumot mint az információszolgáltatás eszközét a könyvtártudomány (információtudomány) vizsgálja. Ugyanakkor, mint szövegtípus, a nyelvtudomány vizsgálati tárgya.³ Interdiszciplináris területről van tehát szó.

Érdemesnek látszik a referálás folyamatát olyan modellekben bemutatni, amelyek grafikusan is ábrázolják e tevékenység részfolyamatait. Ezt többen is megtették.

A referálást egy viszonylag egyszerű modellben is ábrázolhatjuk (1. ábra). 

1. ábra:

A referálás alapmodellje

Ez a modell Endres-Niggemeyer munkája⁴ . Azt mutatja, hogy van egy külső információforrásunk (dokumentumunk), amely az elsődleges szöveg hordozója. Ahhoz, hogy jelentését feltárjuk, a szöveget meg kell értenünk, tehát a referálás fontos eleme a megértés (szövegértés). A feltárt jelentést sűrítés nyomán egy átmeneti reprezentáció formájában tároljuk. Ezt szövegként prezentálva alakítjuk át a referátummá.

Látható, hogy ez a modell egyrészt csak nagyon vázlatos áttekintést ad. Másrészt alapvetően a reprezentációkra koncentrál. Szükséges, hogy olyan modelljeink is legyenek, amelyek magára a referálási folyamatra vagy annak valamelyik részfolyamatára összpontosítanak.

Ilyen Pinto modellje⁵ (2. ábra). 

2. ábra:

A referálás alapvető lépéseinek modellje

Ebben a modellben már szerepel a referáló is. A szöveg interpretációja részműveleteként a megértés mellett szerepel itt a vele szorosan összefüggő olvasás is. Két további fontos elemet is tartalmaz. Az egyik a referálandó információ kiválasztása a felhasználói igények alapján. A másik az információ újra-interpretálása, amelyet a szintézis követ. Mindkét utóbbi részfolyamat alapvetően a referátum írása közben valósul meg.

Igen komplex az a modell, amelyet az első, egyszerű modell létrehozója, Endres-Niggemeyer⁶ alkotott meg, és amelynek alapja a leíró írásművek létrehozásának (a referálásnál szélesebb körű szövegalkotásra vonatkozó) modelljének felhasználásával (3. ábra).

3. ábra:

A referálás mint írástevékenység modellje

A modell megjeleníti a leíró írásművek létrehozásának azt a célkörnyezetét, amelyben képviselve van a téma, a megcélzott olvasói kör, a motiváció és az eddig (a korábbiakban) létrehozott szöveg. Az írástevékenység modelljében megjelenik a tervezés – átalakítás – ellenőrzés hármasa.

Az írástevékenység modellje és a szövegértés modellje együttesen alkotja a referálás modelljét. Ebben a modellben a célkörnyezet módosul. Ide kerül az eredeti (elsődleges) szöveg, amely alapja a referátum tartalmának és itt jelenik meg a referáló, aki általános és szakmai kompetenciáját felhasználva készíti a referátumot. A tartalom kialakítása több, specifikus szakaszt is tartalmaz: A válogató olvasás a szöveg felfedezését, a beható, figyelmes olvasásra szánt részek és a hasznos információ keresését jelenti.

Szerepelnek ebben a modellben a referáló munkáját meghatározó körülmények, módszerek, eszközök, továbbá egy (korábbi írásomban is említett) jelentős tényező is. Ez a monitorozás, amely a referáló metakognitív tevékenységei közül a leginkább követhető. A metakognitív tevékenységeknek három egymással szoros kapcsolatban álló aspektusa van:

• maga a tudás,
• az értékítéletek és a monitorozás (monitoring, önmegfigyelés),
• az önszabályozás, amely a legmagasabb szintet képviseli.⁷

Az integrált modell számos korábbi modell elemeit használja fel, de mindenek előtt az előbbi, a referálást mint írástevékenységet kezelő modellt veszi kiindulási alapnak. Egyetlen modell, amely azonban több részmodellből áll. Egy makro- és három mikromodell segítségével jeleníti meg a referálás folyamatait. Az integrált modellt mintegy madártávlatból mutatja be a makromodell  (4. ábra). Áttekintő jellegének megfelelően viszonylag kevés részletet tartalmaz.

4. ábra:

A referálási folyamat makromodellje

Láthatjuk belőle, hogy mint a referálás minden szövegalkotás (írástevékenység) alapvetően három szakaszra bontható:

• a tartalom létrehozása (feltárása),
• az átalakítás,
• az ellenőrzés.

A metakognitív tevékenységek megjelennek a makromodellben, valamint a referálót megjelenítő mikromodellben is. Ezzel is jelezni kívánom, hogy a referálás folyamán megvalósuló monitorozás a referáló tudásának része.

A referálónak egyaránt rendelkeznie kell nyelvi és nem-nyelvi tudással, amelyet ismeretek, készségek és képességek alkotják. Ezek egy részét mutatja az 5. ábrán látható mikromodell.

5. ábra:

A referáló mikromodellje

A nyelvi ismeretek feltárása kifejezetten nyelvészeti feladat, ezért ezekre itt és most nem térek ki. Ezek az ismeretek nincsenek is részletezve az ábrán látható modellben. Természetesen lehetőség lett volna részletezésükre, ami azonban az elé a dilemma elé állított, amely minden modellezésnél megvan. Nevezetesen, hogy választanom kellett aközött, hogy a sok részlet közlésével túl bonyolulttá teszem az ábrákat, vagy vállalom annak kockázatát, hogy a részletek elhagyása esetleg ismerethiányt okozhat.

A nem nyelvi ismeretek jól láthatók az ábrán, ezért csak azt jegyzem meg, hogy a referáló tevékenységét szabályozó normákban, szabványokban foglalt tudás természeténél fogva általános jellegű, nem minden esetben alkalmazható a gyakorlatban és nem szabályoz minden kérdést. A szakmai konvenciók részben a referálók számára a referáló szolgálatok által megfogalmazott útmutatókban (utasításokban) jelennek meg. Ezek az útmutatók azonban az adott szervezettől függenek és igen változó lehet a minőségük, sőt tudjuk, hogy sok esetben csak szóbeli, informális eligazítást kapnak a referálók. Ezen kívül elmondható az is, hogy a legtöbb referáló szolgálat útmutatásai szinte kizárólag a referátumra, mint végtermékre vonatkoznak, és kevés figyelmet szentelnek a referálás folyamatának.⁸

A tartalom létrehozásának mikromodellje látható a 6. ábrán. Ez a mikromodell alapvetően három kategória egyedeit mutatja:

• általános, elvont folyamatok (megértés, válogatás)
• konkrét tevékenységek (olvasás, aláhúzás)
• makroszabályok (alkalmazása)

6. ábra:

A tartalom létrehozásának mikromodellje

Az ábrán látható kihagyás, válogatás, általánosítás és újjászerkesztés a makroszabályok négy típusa.

A kihagyás a fölösleges információ elhagyása. A válogatás mintegy a kihagyás pozitív ellentettje, azaz a szükséges információ tárolása. Az általánosítás és az újraszerkesztés is rokon műveletek. Az előbbi az egyedi tények magasabb szintű helyettesítése, az utóbbi expliciten ki nem fejezett, de a szövegbe beleérthető állítások megfogalmazása. Ezek a műveletek a referálásban is közvetlenül felhasználhatók. A válogatás, az általánosítás és az újraszerkesztés műveletét a következő példákkal szemléltethetjük.

Vegyünk először is egy részletet Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című regényéből.

„Október közepén egy szomorú és borús pénteki napon, óra közben, mint mindennap, elszaladt a pedellushoz, s megnézte a kátrányszagú vasrácsos fekete hirdetőtáblán az érkezett levelek lajstromát. Legnagyobb rémületére ott látta a nevét a többi közt. Ha a nevét kimondták, vagy leírva látta, mindig szívdobogást kapott.” A válogatás műveletével a következőt kapjuk: Az izgulós kisdiák egy borús októberi napon szívdobogva fedezte fel nevét az érkezett levelek lajstromán. Vagy ,,... a kisdiák pakkot kap hazulról ...”

A következő mondatok az általánosítás illusztrálására szolgálnak.

Az ünnepélyen ott voltak a fiatal korosztály képviselői. De megjelentek a középkorú nemzedék tagjai is. Sőt az idős korosztály tagjai sem hiányoztak. Általánosíthatunk a következőképpen: Az ünnepélyen minden korosztály képviseltette magát.

Az újraszerkesztés példája a következő.

A nyaralók kivontatták az öbölbe hajójukat. Közben kedvező szél támadt. Ezért fölvonták a vitorlát. Majd kényelmesen elhelyezkedtek a hajón. Miután úti készülődésüket befejezték, búcsút vettek társaiktól. Majd a hajón elindultak a túlsó part felé.

Újraszerkesztéssel a következő hozható létre: A nyaralók a kedvező szelet kihasználva a túlsó part felé vitorláztak. ⁹

A makroszabályok alapvetően a szövegértésben játszanak kiemelkedő szerepet, amely mint a felejtés alulról felfele haladó induktív folyamata és az emlékezetből aktivizált ismeretek deduktív bevitelének felülről lefele haladó folyamata részét képezi a modellemnek is.

A referálás fontos része a tervezés. Részben megelőzi a tartalom létrehozását, részben azzal párhuzamosan folyik.

A tervezés előfeltétele az, hogy a referáló elolvassa az elsődleges szöveget, és megértse annak főbb tartalmát. Maga a tervezés tovább bontható volna a tájékozódás (orientálódás) és tervezés részfolyamataira, bár ezek nem alkotnak egymástól szigorúan elkülönített folyamatokat, hanem gyakran egymással párhuzamosan folynak.¹⁰

Ebben az ábrában szerepel az olvasás, amelyet szintén nem bontottam az ábrában részfolyamatokra, de itt szerepelhetne az első olvasás, az újbóli olvasás, valamint itt tüntethetnénk fel a referáló speciális olvasási technikáit, mindenek előtt a válogató olvasást. Feltüntettem viszont a referálási tevékenység egyik fontos résztevékenységét, amelynek lényege a fontosnak tartott részek kiemelése aláhúzással.

Az átalakítási szakaszt jeleníti meg a 7. ábra.  

7. ábra:

Az átalakítási szakasz mikromodellje

A referátumszöveg létrehozása (generálása) alkotja ezt a szakaszt, amelynek részfolyamati a vázlatos megfogalmazás, a szerkesztés és a végleges megfogalmazás.

Az ábrában számozással a következőket jelöltem:

1. redukció, 2. kondenzáció, 3. tisztázás, 4. a szöveg újraszervezése, 5. stilizálás.

Ezek alapvetően a referálásban alkalmazható, kevésbé átfogó és általános, konkretizált műveletek, amelyek az általános szövegalkotó műveletekre alapulnak. Olyan műveletekről van itt szó, amelyeket a referálás gyakorlatából eddig is többé-kevésbé ismertünk.

• A redukció szabályai:

Az eredményről tudósítson, ne létrejöttének módjáról!

A már említett tények mellől elhagyhatók a példák, a bizonyítás, definíciók, a (kiegészítő) magyarázatok és specifikációk.

A semmitmondó jelzők törölhetők.

Grafikonok, táblázatok, hivatkozások ne legyenek a referátumban!

Kihagyható, amit a szerző maga is kevésbé fontosnak ítél, ami magától értetődik, ami marginális, amit nem végeztek el, nem vizsgáltak.

Az osztályt, csoportot vegyük, ne egyedi összetevőit!

• A kondenzáció szabályai:

Használjon az eredeti helyett annál rövidebb, tömörebb rokon értelmű szót, kifejezést!

Ne mondja el ugyanazt kétszer!

Ne ismételje azt sem, amit már tartalmaz egy fogalom meghatározása!

Hagyja el a retorikus fordulatokat!

Használjon a tények megnevezésére rövid közös jellemzőket!

• A tisztázás szabályai:

Találjon az eredeti helyett precízebb kifejezést!

Definiálja a súlyponti fogalmakat, ha szükséges!

Ha (az eredetiben) nem található meg valaminek a világos megfogalmazása, kihagyható!

Ha egy rövidítés nem eléggé közismert, meg kell adni a feloldását!

Használjon szabványos terminológiát!

• A szöveg újraszervezése és a stilizálás szabályai közül kiemelendők a következők:

Szervezze újra a szöveg kohézióját és szerkezetét!

Szervezze újra a mondatszerkezetet!

Oldja fel a nehézkes szerkezeteket!

Kapcsolja össze az analóg állításokat!¹¹

Az ábrán látható, hogy a redukciót, a kondenzációt és a tisztázást elsősorban a vázlatos megfogalmazás és a szerkesztés szakaszában alkalmazzuk, a szöveg újraszervezésére és a stilizálásra főként a végleges megfogalmazás során kerül sor.

A makromodellben is megjelenített ellenőrzés nem kapott külön mikromodellt.

Előző írásomban szóltam az Endres-Niggemeyer¹² által összeállított intellektuális szerszámosládáról, amely a referálás szabályokon alapuló megközelítésének eredményeként jött létre úgy, hogy a referálás folyamatát valós környezetben, igen részletes adatszerzéssel, verbális protokollok segítségével figyelték meg, majd ezeket az empirikusan is igazolt stratégiát kategóriánként csoportosítva (szerszámosládaként) közölték.

A grafikus ábrázolással kapcsolatos vizsgálódásaim eredményeként rá kellett jönnöm, hogy a szerszámosláda stratégiái nehezen ábrázolhatók folyamatmodellekben. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a kétfele megközelítés hasznosan egészítse ki egymást.

Nem haszontalan ennélfogva, ha részletesebben megismerjük a szerszámosláda tartalmát.

A kategóriák mindegyike vonatkozik a tartalmi feltárás folyamataira, többségük a referálásra, kisebb részük csak az indexelésre vagy az osztályozásra. Az utóbbiakat itt nem tüntettem fel.

A korrekt nyelvhasználatra, a tipikus referátum-stílus használatára vonatkozó pontok nyelvfüggők. Endres-Niggemeyer az angol nyelvre adja meg ezeket. A nyelvi kötöttségen túl ezek pontossága, használhatósága vitatható is. Mindezeket figyelembe véve ezekkel nem foglalkoztam.

A szerszámosláda kategóriái tehát a következők:

Példa: Írd le, mit csinálsz jelenleg!

1B1         Önkontrol, önmegfigyelés

                Példa: Explicit módon állapítsd meg, ha elakadtál!

                Példa: Helyezd magad kényelembe!

                Példa: Eltökélten haladj célod felé!

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek