Többségükben a kormányzatok és a tudományos intézetek által kibocsátott dokumentumok tartoztak ebbe a kategóriába. A nemzeti és nemzetközi szintű szabályozásoknak köszönhetően napjainkban már nem reménytelen e dokumentumok számbavétele. Jól szervezett dokumentumszolgáltató rendszerek és dokumentumszolgáltató központok jöttek létre (pl. BLDSC, INIST, NTIS stb.). A probléma nem az, hogyan érhetők el, hanem az, honnan szerezhetünk tudomást a forrásokról. A szürke irodadalom adatbázisai egy-egy tudományterületen vagy nagyobb témakörökön belül szerveződnek pl. GL Compendium a gazdasági és üzleti élet szürke irodalmának adatbázisa, az ERIC az oktatási és neveléstudományi szürke irodalomé stb. 1993-as becslés szerint a szürke irodalom mennyisége 3-4-szerese a hagyományosénak. A szürke dokumentumok műfaja, tartalma a közlők szándéka szerint igen változatos. Egy olasz felmérés (D. Luzi) a kutatóintézetek webszerverein közölt és hivatkozott szürke irodalomról kimutatta, hogy az intézetek 61%-a közölt és egyben hivatkozott az általa készített szürke irodalomra és forrásokra. A hivatkozások legtöbbször technikai beszámolókra és konferencia előadásokra történtek. A kutatók egyre szívesebben támaszkodnak az elektronikusan elérhető információkra, a szürke irodalomra, a sokszor megfizethetetlen áru folyóiratokkal, könyvekkel szemben. Az akadémiai intézetek a szürke kiadványokat ingyenesen, vagy kedvező áron teszik közzé. A kormányzat által kiadott szürke irodalom zöme is ingyenes, s egyre nagyobb hányada jelenik meg az interneten szabad felhasználásra.