A magyarországi helyismereti tevékenység vázlatos története

A magyarországi helyismereti tevékenység történetének fő szakaszait tekinti át az írás. A 18. században már iskolai tananyag volt a lakóhellyel kapcsolatos tudnivaló. A szülőföld és lakóhelyismeret később is tantervi követelmény maradt. Nagy lendületet a polgárosodás adott a helytörténeti kutatásoknak és a helyismereti dokumentumok tudatos gyarapításának. A gyűjtött dokumentumokat múzeumok könyvtári osztályain vagy levéltárakban őrizték. Az első helyismereti különgyűjtemény Budapesten szerveződött, a Fővárosi Könyvtárban. Ők vezették be a lapkivágatok gyűjtését is. A trianoni döntés (1920) után a megmaradt és az elcsatolt országrészekre fokozott politikai figyelem irányult, s a helytörténeti-helyismereti kutatást és a bibliográfiai tevékenységet államilag is támogatták. Tudatos gyarapítás a Budapest Gyűjtemény mellett csak egy-két városi könyvtárban, a pécsi egyetemi könyvtárban és Győrben folyt. A két világháború között a tanügy továbbra is szorgalmazta a lokális értékek felkutatásának támogatását az iskolákban. Ahol a városi könyvtárak nem vállalták fel, iskolai, gimnáziumi könyvtárak vették át ezt a szerepet. A 2. világháborúban a gyűjtemények jelentős része megsemmisült, az új tanintézetek nem tekintették feladatuknak a gyűjtést. Új szakasz a század ötvenes éveiben kezdődött. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban az önálló osztállyá vált Budapest Gyűjtemény hamarosan e szakterület módszertani központjává vált, tapasztalatival segítve a többi könyvtár helyismereti munkájának kibontakozását. A hatvanas években újraéledt a honismereti mozgalom, megélénkült a helytörténetírás, s a megyei könyvtáraknak miniszteri utasítás írta elő a helyismereti tevékenységet. Bibliográfiák készültek, módszertani útmutató jelent meg, évente országos helyismereti tanácskozásokat szerveztek a gyarapítási, feldolgozási, bibliográfiai, adattár szerkesztési munkákkal kapcsolatos elméleti kérdések tisztázására. A helyismereti kérdésekkel való foglalkozás lendülete a nyolcvanas években lelassult, s csak a kilencvenes évek megváltozott körülményei mellett indult ismét fejlődésnek. 1994-ben a Magyar Könyvtárosok Egyesületén belül megalakult a helyismereti könyvtárosok szervezete, hogy összefogja e szakterület művelőit. Az 1997-es kulturális törvény tovább erősítette, hogy a megyei könyvtárak egyik alapfeladata a helyismereti információk és dokumentumok gyűjtése.