A Tudományos és Műszaki Tájékoztatás hasábjain 1988-ban felháborodott hangú közlemény jelent meg arról, hogy a SZÁMALK szakkönyvtáraiban borsos használati díjakat vezettek be: "Az olvasóknak a vezetés írásos értesítésben hozta tudtára, hogy aki ezentúl továbbra is igénybe akarja venni ezeket a tárakat, az olvasóterem és a katalógus használatáért évi 200 Ft-ot, a kölcsönzés igénybevételéért pedig évi 500 Ft-ot kell fizetnie." Eza rendelkezés ellentmondott az érvényben lévő könyvtári törvényerejű rendeletnek, amelynek hatálya minden könyvtártípusra kiterjedt. A jelenség nyilván nem volt egyedi, mert a cikkíró megállapítása szerint "az ilyen eljárások már-már szokásjoggá váltak".¹¹
Valóban: Egyre több könyvtár vezetett be bizonyos szolgáltatásaiért térítési díjat, és a szaksajtóban is szaporodtak az ezzel foglalkozó írások, áttekintések.^2-66 Sok könyvtáros adott hangot nemtetszésének, jogi és erkölcsi fenntartásainak a könyvtár demokratizmusára, az információhoz jutás szabadságára, az esélyegyenlőségre és 1976. évi könyvtári tvr. előírásaira hivatkozva. A tvr. szerint a könyvtári anyagok helybeni használata, valamint erre rendelt részének kölcsönzése, illetve a könyvtári rendszerre, a könyvtári hálózatok és együttműködési körök, valamint a könyvtárak gyűjtőkörére, állományára és szolgáltatásaira vonatkozó tájékoztatás díjmentes. Díjmentesen kell biztosítani a könyvtári anyagok eredetiben történő könyvtárközi kölcsönzését is. A további szolgáltatások igénybevételével, illetve a könyvtári anyag használatával kapcsolatban a tvr. lehetségesnek tartja a térítés bevezetését, de a térítési díjak mértékének megállapítását a kulturális miniszter hatáskörébe utalja.
Ezeket a rendelkezéseket a könyvtárak egyre kevésbé tudták betartani. Az egyre romló gazdasági helyzet következtében már az 1980-as években komoly kérdés volt a könyvtárak fenntartása, és meg kellett próbálni mindent, ami a finanszírozási gondokon enyhíthetett. Ez a tendencia a rendszerváltás éveiben még inkább felerősödött. A könyvtárügy központi problémájává vált az anyagiak biztosítása. Akarva-akaratlan egyre több könyvtár volt kénytelen szolgáltatásaiért pénzt kérni, vagy a korábbi jelképes térítési díjat emelni. S közben mindenki azon törte a fejét, hogyan lehetne a könyvtárak működéséhez, legalább a szinten maradásához szükséges pénzt előteremteni.
Fellángoltak a viták a finanszírozási lehetőségekről: mit kellene vállalnia a költségvetésnek, mit tud vállalni?; vállalkozzon-e könyvtár?; tud-e nonprofit szervezetként működni?, hogyan szerezzünk szponzorokat?; mit fizettessünk meg az olvasókkal? Vitatkoztunk, hogy áru-e a kultúra és az információ?
Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a régi jogszabályi keretek között nem tud a könyvtár működni. A szakma új törvényt sürgetett, amelynek előkészítését hosszú szakmai viták kísérték.

A 90-es évek politikai, gazdasági társadalmi változásai a könyvtárügyet sem hagyták érintetlenül. Megdrágult a munkaerő (keresetnövekedés, a munkabér után fizetendő járulékok, személyi jövedelemadó); emelkedtek a dokumentumárak; felgyorsult az infláció. A szinten maradáshoz több pénzre van szükség, de a közpénzeket már nem szórják ellenőrizetlenül: a könyvtárnak bizonyítania kell társadalmi hasznosságát, és minél jobban tudja ezt tenni, annál nagyobb az esélye, hogy több támogatáshoz jut, persze csak akkor, ha a fenntartójának van miből adni.⁷
"Harc és küzdelem nélkül ma már egyetlen fillért sem lehet megszerezni" - írja Orosz Bertalanné 1996-ban a megyei könyvtárak gazdasági helyzetéről készített felmérése kísérőlevelében.⁸

A kultúra és az információ áru vagy nem áru voltáról szóló tanulmányok közül egyet emelünk ki, amely közgazdasági szempontból jogalapot nyújtott a térítéses szolgáltatások bevezetéséhez.⁹ Hoffmann Istvánné a Könyvtáros hasábjain bizonyítja, hogy "az információ az adathoz képest hozzáadott értékkel rendelkezik. A hozzáadott érték az adatot információ formájában eladható, szükségletet kielégítő szolgáltatássá vagy áruvá alakítja". Az információ nemcsak nélkülözhetetlen, de piaci értékítéletnek kitett, vagyis eladható vagy eladhatatlan, olcsó vagy drága, verseny- vagy monopol-cikk, tehát áru. A könyvtárak működése során keletkezett adat, bibliográfia, dokumentum, szemle vagy tanulmány eltérő szükségleteket elégít ki, értéke változó, ami a megrendelő vagy felhasználó által pénzben kifejezett díj nagyságában jelenik meg. A gazdaságnak érdeke, hogy a forrásként szolgáló könyvtárak képesek legyenek a világban zajló mozgásokat nyomon követni és információkat szolgáltatni a megfelelő döntési pontokra. A könyvtári információ a gazdaság fejlődését szolgáló áru, aminek értéke, ára van. A könyvtár léte attól függ, mennyire képes megfelelni a társadalmi információrendszerben rá osztott feladatoknak, képes-e előállítani piacképes árut vagy szolgáltatást, s ezzel saját gyarapodását, szükségességét biztosítani. A könyvtáraknak a piac szereplőivé kell válniuk, ismerniük kell a piac, a használók igényeit, meg kell ismertetni a lehetséges vevőket a beszerezhető információkkal, meg kell teremteniük az értékesítés formáit, olyan árpolitikát kell folytatniuk, amely mellett nyereséggel végezhető és fejleszthető az információk termelése. Az információgazdasággal foglalkozó néhány szakember hangoztatta már ezeket a nézeteket, de a 80-as évek hivatalos könyvtárpolitikája és hagyományos könyvtárosi felfogása még inkább azt az elvet képviselte, hogy az információ nem áru.

A 90-es évek elején javaslatok születtek a szociális-kulturális szféra finanszírozási reformjára.
Fekete Gábor a Könyvtári Figyelő hasábjain 1990-ben¹⁰ azt szorgalmazta, hogy az intézmény- vagy költségfinanszírozást váltsa fel a nyilvánosan rögzített teljesítménynormákon alapuló szolgáltatásfinanszírozás, ahol a szolgáltatási teljesítmény mércéje az igénybevétel mértéke, a szolgáltatás pénzért történő értékesítésének lehetősége. A piacelvűség szerinte csak látszólag van ellentmondásban a könyvtári szolgáltatások ingyenes hozzáférhetőségének elvével. Ha a megfelelő állami támogatás hiányában a könyvtár csak töredékét tudja nyújtani annak, amire képes lenne, a könyvtár ingyenessége csak üres szólam. "A könyvtári szolgáltatások piaci közvetítése és az a követelmény, hogy e szolgáltatásokat a használók széles körben, jövedelmi helyzetüktől függetlenül igénybe vehessék, összhangba hozható. Ez az összhang ... a piaci és a nem piaci könyvtármodell pozitív elemeit egyesítő, úgynevezett szociális piaci modellben teremthető meg. Ez utóbbit nonprofit modellnek is nevezhetnénk, abban az értelemben, hogy a könyvtár ugyan vállalkozásszerűen, szolgáltatásait értékesítve működik, bevételei azonban nem egy vagy több tulajdonos profitját gyarapítják, hanem teljes egészükben a könyvtári szolgálat fenntartására és fejlesztésére fordíttatnak, s szolgáltatási igénybevételéhez az állam, illetve a helyi önkormányzat támogatást nyújt a használóknak."
A nonprofit szféra jeles hazai könyvtári szakértője, Alföldiné Dán Gabriella megfogalmazásában a dokumentumhoz és információhoz való hozzájutás állampolgári jog, ezért a könyvtári rendszer működtetése közfeladat: a könyvtári épületekben kell lehetővé tenni a használatot. A könyvtári tevékenység jellegét elemezve megkérdőjelezi, hogy a könyvtári tevékenységet szét lehet-e bontani a társadalom minden tagja számára szükséges, valamint csak az egyes társadalmi csoportok által igényelt és piacképes termékekké. A könyvtárhasználati költségeket nehéz kiszámítani, mivel nem lehet pontosan elhatárolni, hogy mi az a szolgáltatás, amit az egész közösségnek kell megfizetni, és mi az, amiért az egyes csoportok vagy egyének fizessenek.
Véleménye szerint nincs kizáró oka, hogy a könyvtárak nonprofit szervezetként működjenek, de a már kiépített ellátórendszer intézményeit nem célszerű teljes mértékben átalakítani és az alapellátást kiemelni az állami feladatok közül. Bizonyos feladatokat viszont lehetne nonprofit szervezetekbe delegálni. Az lenne a kívánatos, ha az ellátás finanszírozásába az államon kívül a civil társadalmat is be lehetne vonni, illetve a térítésért nyújtott szolgáltatásokból származó bevételeket a könyvtári alaptevékenységbe forgatnák vissza, ezzel pótolva az elégtelen költségvetési forrásokat.^{11, 12}

A gazdasági krízishelyzetből való kiútkeresés egyik útja - a mecénások, szponzorok felkutatásán túl az volt, hogy a könyvtár jövedelmezőnek hitt vállalkozásokba fogott vagy legalábbis megpróbálta. A fagylaltárusítástól a használtruha-kereskedésen és az igazolványkép-készítésen át a terem-bérbeadásig sok mindent kipróbáltak a könyvtárak.
A kevésbé "profilidegen" vállalkozások között előkelő helyet foglalt el a könyvárusítás. A balatonfüredi városi könyvtárban pl. megnyílt a Kossuth Kiadó könyvesboltja,¹³ a szentesi városi könyvtár (már 1987-ben!) a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattal, majd annak megszűnte után a helyi Áfésszal közösen üzemeltetett könyvesboltot.¹⁴
Antikváriumot nyitott a szentesi városi könyvtár¹⁵ és az ibrányi (akkor még) nagyközségi könyvtár.¹⁶ A pápai városi könyvtár nyomdai vállalkozásba fogott.¹⁷ Az ibrányi könyvtár terjesztette a helyi hírlapot is.¹⁸ Különféle tanfolyamok rendezésére is vállalkoztak a könyvtárak: a szentesi például vállalkozói szabadiskolát szervezett a városi és a városkörnyéki kezdő és leendő vállalkozóknak.¹⁹
A vállalkozó könyvtár helyzete sem rózsás. Majtényiné Túri Katalin így foglalja össze a könyvtárra váró pénzügyi nehézségeket: "Félünk a jövőtől: az adóhatóság, a pénzügyi, könyvelési ésszerűtlen szigorítások olyannyira rányomják bélyegüket a tevékenységre, hogy ez kilátástalanná teszi helyzetünket (megszűnik a kedvezmény a kulturális cikkekre ha alaptevékenységbe forgatjuk a bevételt, akkor is megadóztatják)."

A szakma nagyobbik fele azonban nehezen volt meggyőzhető a vállalkozó könyvtár mindenhatóságáról. Neményi László igen szemléletesen fogalmazta meg ellenérzéseit: "A vállalkozó szellem, a business behatolása a nonprofit szféra olyan intézményébe, mint a könyvtár, engem kezdettől ama mesebeli farkasra emlékeztet, amely először csak az egyik lábát kívánja bekönyörögni a kecskegidák házacskájába.. . ".²⁰ A szerző félti a közkönyvtárat attól, hogy használatának egykor jól átgondolt ingyenességét előbb-utóbb fokozatosan felszámolja, és még nagyobb lesz a baj, "ha ez az erőszakos, nyereségorientált gondolkodás a döntés pozíciójából kiterjesztheti érvényességét a könyvtár mint információs és értékközvetítő intézmény gyűjtőkörére, ha ez a szűklátókörű, egyoldalú pragmatizmus behatol az állománygyarapítás gyakorlatába is, és mindinkább a napi kereslet igényeinek hullámzásához igazítja azt - kritikátlanul vagy nem a szükséges kritikával. ... A finanszírozási gondokkal küszködő, megoldásokat kereső könyvtárvezetőknek éppúgy tudniuk érdemes, mint egyes vállalkozásaik sikerétől megittasult managereknek, hogy legyenek bármily ötletdúsak, merészek és zseniálisak a bevétel-teremtésben, ... a fenntartás költségének csak elhanyagolható hányadát, morzsáit képesek produkálni. Karón varjút - mint szoktuk mondani - már láthattuk, de önmagát fenntartó közkönyvtárat, mint nyereséges vállalkozást még soha, egyetlenegyet sem!"
A kérdés az, hogy a könyvtári szolgálat (különösen a közművelődési könyvtári) mennyire lehet önfenntartó. A beszedett térítések hány százalékát fedezhetik a könyvtári költségvetésnek? A költségek milyen hányada származhat pályázatokon nyert pénzekből? A térítési vagy a könyvtárhasználati díjak megállapítása országosan egységes legyen-e, és ki állapítsa meg: a kormány vagy a települési önkormányzatok, illetve más fenntartók?²¹
Az világos, hogy a költségvetési források beszűkülése miatt a könyvtárak kénytelenek bevételt termelni, ráadásul egyre többet. "Mind hangosabb követelés, hogy a könyvtári és tájékoztatási szolgáltatásokért a használó fizessen térítést. Ez ügyben ugyanannyi érv hangzott el az ingyenesség mellett, mint ellene, s nagyon nehéz elvi álláspontot elfoglalni." Minden tényt és érvet figyelembe véve "arra az állásfoglalásra juthatunk, hogy a nemzeti érdekekkel ellentétes a hazai könyvtári-információs szolgáltatások teljes piacosítása, viszont méltányos, hogy a használók esetenként közvetlen módon is hozzájáruljanak az általuk igénybe vett szolgáltatásokhoz" fogalmazott Papp István 1994-ben.²²
Katsányi Sándor figyelmeztetett a térítéses szolgáltatások megállíthatatlan bővülésére: "Az első külön díj megjelenése azonban egy megállíthatatlan folyamatnak a kezdetét is jelenti. Az ingyenesség "felbolyhosodása" ugyanis feltartóztathatatlan: minden évben megjelennek a még újabb, még vonzóbb és még drágább szolgáltatások, egyre bővül az anyagi szolgáltatásért nyújtottak köre, s egyre szűkül az ingyeneseké. (A félreértést elkerülendő jegyezzük meg: ez a tendencia a nyugati könyvtárügyekben is jelen van. A gazdasági krízis csak gyorsítja és torzítja a folyamatot, a tendencia azonban a krízistől függetlenül létezik.) A könyvtárak mindezt tapasztalván riadtan megkíséreltek legalább eszmei rendet teremteni saját szakmai lelkiismeretük megnyugtatására. Általában az alap- és többletszolgáltatások eszmei kettéválasztásából indultak ki, az előbbit egyértelműen ingyenesnek nyilvánítva. Az elv tetszetős, csakhogy ahol elkezdődik a szolgáltatások áruvá válása, ott ezt a folyamatot többnyire nem az elvek, hanem a piaci viszonyok szabályozzák. " A szerző az önköltséges szolgáltatások térnyerését helyénvalónak találja, ha "a könyvtár ezen az áron képes az állandó megújulásra, szolgáltatási körének bővítésére, képes rá, hogy a társadalmi kommunikáció egyik legfontosabb intézményévé fejlődjön. Az ehhez szükséges társadalmi dotációt meg is kapja." A jövőt is elénk vázolja: "... meddig vezet a szolgáltatások önköltségessé válásának fokozatos tendenciája? E téren is létezik egy kritikus határpont, az átbillenési pont. Kezdetben az intézmények az ingyenesség elvi álláspontján állnak, s kivételképpen tesznek engedményeket az önköltségesség rovására. Azonban az önköltséges szolgáltatások száma egyre növekszik, s elképzelhető egy határpont, amelyen túl már a szolgáltatások többsége önköltséges lesz, azonban - szociális vagy más meggondolásból - némely szolgáltatását, kivételképpen, továbbra is ingyen nyújtja az intézmény. Elképzelhető tehát a távolabbi jövőben egy olyan közkönyvtár, amely már nem áll védetten, kívül az üzleti élet törvényén, amelyben az információk nagy részét áruként szolgáltatják a vevőnek. Életerős, gazdag információközvetítő központként képzelhetők el ezek az intézmények, melyekben mindig meglesz az eltökéltség és az anyagi lehetőség arra, hogy teljesítsék egyik társadalmi szerepüket: mindenki szabadon juthasson az információhoz, még ha szociális, egészségügyi vagy egyéb szempontból hátrányos helyzete ebben anyagilag meg is akadályozná. " ²³

A térítéses szolgáltatások egyre szélesebb körben való megjelenése a Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári osztályát már 1988-ban arra késztette, hogy állásfoglalást fogalmazzon meg egyes könyvtári szolgáltatások térítési díjairól.²⁴ Ez az állásfoglalás - amellett, hogy a könyvtárak fenntartását, fejlesztését, állományuk gyarapítását, megőrzését, feltárását és a lakossági alapszolgáltatások biztosítását állami költségvetési feladatnak tekintette, valamint a lakossági hozzájárulás bevezetését, illetve fokozását hosszú távon sem tartotta reális célkitűzésnek - kimondta, hogy "az állami költségvetés mellett - hangsúlyozottan csak kiegészítő forrásként - célszerű bevezetni az egyéni és társadalmi alapítványok, a közérdekű kötelezettségvállalás és hagyatékozás rendszerét. A könyvtárak fejlesztése és a könyvtárosok anyagi érdekeltségének érvényesítése indokolttá teszi, hogy egyes könyvtári szolgáltatásokat térítési díj fejében is forgalmazhassanak a könyvtárak. Az így képződő bevételek az állami költségvetés mellett szintén csak kiegészítő forrásként vehetők számításba. " Az állásfoglalás felsorolta a térítési díj ellenében előállítható szolgáltatások, illetve produktumok fő típusait:
a) bibliográfiai szolgáltatások (tartalomjegyzék-másolat, regisztratív bibliográfia, annotált, referált bibliográfia, tömörítvény, témadokumentáció, szemletanulmány stb.);
b) felhasználóra orientált szolgáltatások: témafigyelés saját vagy több könyvtár állományára alapozva, számítógépes adatbázisból nyert SDI, irodalomkutatás (de a katalógusból közvetlenül végzett tájékoztatásért nem szedhető térítési díj ), eseti megrendelésre, számítógépes adatbázisból végzett retrospektív keresés, megrendelésre végzett faktografikus szolgáltatás;
c) technikai jellegű szolgáltatások: másolatkészítés (xerox, hangzó- és videoanyag) és mikrofilmtechnikai szolgáltatás.
Az árbevételt hozó tevékenységek nem veszélyeztethetik a költségvetésből támogatott alapfeladatok maradéktalan ellátását. Térítési díjuk alapja az információs piac kereslet-kínálat viszonya. A díj meghatározásánál arra kell törekedni, hogy a bevételek járuljanak hozzá a könyvtárak műszaki fejlesztéséhez, a könyvtárosok személyi érdekeltségének megteremtéséhez, s biztosítsák az állami befizetési kötelezettségek teljesítését.
A minisztériumi állásfoglalásban megfogalmazódott egy újabb kényszerítő körülmény: az állami befizetési kötelezettség. Az állami vagy önkormányzati költségvetésből fenntartott könyvtárak költségvetését már eleve úgy határozzák meg, hogy a könyvtár bevételeinek egy - napjainkban egyre inkább növekedő - hányada nem a költségvetési támogatásból, hanem az intézmény saját működési és egyéb bevételeiből származik. E bevételek ki kell, hogy egészítsék a költségvetési támogatást, és alapját képezik a kötelező állami befizetéseknek (pl. a kulturális járuléknak).
1996-97-ben felmérték a dunántúli nyilvános könyvtárak helyzetét. A megyei és városi könyvtárak működését elemezve az látszik, hogy az új szolgáltatásokat többnyire eleve térítésessel vezetik be, pl. a video-, CD- vagy folyóirat-kölcsönzést vagy az információszolgáltatás különböző formáit. "Ez utóbbiakat, elsősorban a fenntartók nyomására sok helyen térítésessé kellett tenni, a bevételi előirányzatok ugyanis jelentősen emelkedtek az elmúlt években. ...az 1990-ben csaknem teljesen ingyenes könyvtári szolgáltatási struktúra mostanra egy differenciáltabb pénzszerző mechanizmussá alakult át. Persze ebben is elsősorban a fenntartók a ludasok, hiszen rendkívüli mértékben emelkedtek a bevételi előirányzatok: mindössze négy olyan könyvtár van, ahol az emelkedés mértéke 100% alatt van. A többieknél sokszoros az emelés: négyszeres, hatszoros, tíz esetben pedig tízszeres, vagy annál is több... "²⁵
A fordulat már 1988-ban elkezdődött a megyei könyvtárak életében: mindenütt napirendre került a térítéses szolgáltatások ügye. Az észak-dunántúli régióban értekezleten tájékozódtak a hálózati központokban alkalmazott térítésekről:²⁶ az éves olvasójegyért fizetendő beiratkozási díjat a régi szokásjog szerinti jelképes összegről vagy jelentősen megemelték (pl. Győrben, Szombathelyen) vagy teljesen eltörölték (Veszprémben), kiterjesztették a kedvezményezettek körét (a nyugdíjasok általánosan, de szórványosan a sorkatonák, a gyesen lévő kismamák és a 14 éven aluli tanulók térítésmentesen válthatnak olvasójegyet); eltérő mértékű a késedelmi díj; rendszeres felszólítási tevékenység esetén a felszólítók postaköltségét is az olvasókra terhelik; egyértelműen térítésköteles szolgáltatásnak tekintik a reprográfiai szolgáltatásokat (nyomtatott és hangzó anyagok másolása), de dilemmát okoz, hogy csak könyvtári állományból, vagy hozott anyagról is készítsenek-e másolatot.
A felsoroltakon kívül egyéb térítéses szolgáltatásokat - olyanokat, amelyek a könyvtárak szellemi, kulturális tőkéjéhez, kultúraközvetítő szerepéhez kapcsolódnak - a közművelődési könyvtárak 1988-89-ben még nem nagyon említettek. Néhány helyen folyt pl: kiadvány-árusítás, belépődíjas rendezvények szervezése. A tájékoztatási tevékenység körében csak Szombathelyen kértek térítést az irodalomkutatásokért. A videó-kölcsönzés - ami mára már elfogadottan térítéses szolgáltatás - ez időben indult többnyire ingyenesen, rövid határidőre, a késést viszont magas késedelmi díjakkal "honorálták". (Csak Veszprémben hoztak létre 1988-ban videoklubot, ahol 50 Ft/hó tagsági díj ellenében lehetett kölcsönözni. ) A könyvtárak funkcionális működéséből nyerhető bevételei a tényleges költségigényhez képest nem voltak számottevőek. "A szakmának határozottan kell állást foglalnia amellett, hogy a könyvtárak tipikusan az ún. "nonprofit szféra" intézményei és a bevétel mindenáron való hajszolása diszfunkciót eredményez a tevékenységben" - foglalja össze a beszámoló szerzője.
A megye könyvtárosainak helytelenítése ellenére is a zalaegerszegi megyei könyvtár 1988-ban megkezdte a térítéses szolgáltatások rendszerének kiépítését:²⁷ pl. kutatóknak nyújtott információszolgáltatás, irodalomkutatás, annotált bibliográfiák összeállítása, számítógépes információszolgáltatás a megrendelők típusától függő, differenciált térítésért; 1989-től emelte az éves beiratkozási díjat, térítést vezetett be a nem alapvetően könyvtári szolgáltatásokért, tervezte újabb, térítéses szolgáltatások (fordítás, könyvkötés, könyvkiadás, kulturális programok szervezése) bevezetését is.
Halász Béla, aki nem volt híve a térítéses szolgáltatások korlátlan bevezetésének, a finanszírozás kérdésére egészen rövid, egyértelmű választ adott: a könyvtárakat el kell tartani, mégpedig az állampolgároktól kipréselt nem kevés állami és helyi adókból. A könyvtárak eddigi próbálkozásai az anyagi bázis megteremtésére nem vezethetnek eredményre. A finanszírozás kérdését nem tekinthetjük a könyvtárak belügyének, hanem a feladatukból kiindulva kell vizsgálni. A válságból kivezető út csak az általános kulturális felemelkedés lehet, ezért demokratikus viszonyok között egyetlen fenntartó sem engedheti meg magának a közművelődési könyvtár mint legstabilabb közművelődési intézmény hátrább sorolását. Ez nem jelenti a könyvtári térítési díjak megszüntetését, csak egészséges mederbe terelését. A térítési díjak ügye helyi feladat, de tartózkodni kell a szélsőséges megoldásoktól.²⁸
A fokozódó gazdasági nehézségek egyre több zavart okoztak a könyvtárak működésében, a tanácsok fenntartói gondoskodása nem volt elégséges, ezért társadalmi mozgalom indult a könyvtárak körülményeinek javításáért, több könyvtár hozott létre könyvtárpártolói köröket, alapítványokat a fejlesztésének finanszírozására, és megkezdődött a pályázatírások korszaka.²⁹
Berecz Katalin 1990-ben egyértelműen leszögezte, hogy a a romló gazdasági helyzet, az állami támogatás reálértékének csökkenése, a forráshiány felveti azt a kérdést, hogy ilyen körülmények között is fenn lehet-e tartani a~ ingyenes vagy közel ingyenes könyvtárhasználat elvét. "A válasz egyértelműen nem, azzal a kiegészítéssel, hogy az alapszolgáltatásokat továbbra is ingyenesen kell a felhasználók rendelkezésére bocsátani." Az alapszolgáltatások közé a következőket sorolja: helybenolvasás, lemez, kazetta, dia, videó helybeni használata, hagyományos dokumentumok kölcsönzése, könyvtárközi kölcsönzés, felvilágosítás, tájékoztatás, referensz szolgálat. A többi, az alapszolgáltatás kategóriájába nem tartozó szolgáltatás (amely magasabb színvonalú szellemi munka befektetését és korszerűbb technikai apparátust igényel) árát a piacnak kell meghatároznia. Ilyen szolgáltatás a számítógépes irodalomkutatás retrospektív és kurrens formái (online információkeresés, CD-ROM-használat, SDI), valamint a nem hagyományos hordozókon lévő dokumentumok (pl. videokazetták) kölcsönzése. Külön kategória a tájékoztató kiadványok (gyorsindexek, referáló lapok, szaklapok) előállítása, amelyek árában tükröződnie kell a befektetett szellemi munkának és az előállítási költségeknek. A szerző szerint a technikailag fejlettebb könyvtárak lesznek képesek hasznot is hozó bevételekhez jutni, a kisebb, szegényebb könyvtárak lemaradnak a felhasználók megnyeréséért folytatott versenyben és egyre kevesebb pénzük lesz fejlesztésre.³⁰
Nemcsak hogy bevezetették a könyvtárak a térítési díjakat, de évről évre egyre emelték is. A FSZEK gyakorlatáról Katsányi Sándor 1997-ben megállapította: "Sikerült inflációt teremtenünk. Több mint hatvan (!) kategória alapján szedjük a pénzt, és ez a szám évről évre tovább növekszik: új meg új szolgáltatásokat vezetünk be, a korábbiakat újabb kategóriákra bontjuk, a régiek közül pedig semmit sem hagyunk el.
. . . Bevételeink . . . kétféleképpen növelhetők:
1. Nem növeljük a tételt, de mindenkitől következetesen beszedjük.
2. Növeljük a díjtételt; aki eddig nem fizetett, az továbbra sem fizet, aki eddig is becsülettel fizetett, attól még többet szedünk be.
Mi az utóbbi utat választottuk. Eljárásmódunk kísértetiesen igazodik a magyar közteherviselés, adófizetés általános gyakorlatához." A szerző helyteleníti könyvtára gyakorlatát: "Meggyőződésem: amíg könyvtáraink fölött Szabó Ervin neve áll, díjtétel politikánk nem épülhet kizárólag financiális meggondolásokra. "³¹ Újabb vitákat váltott ki a könyvtárközi kölcsönzés térítésessé tétele, mert ezzel a könyvtárak nemcsak az olvasókat, hanem egymást is sújtották.
A 19/1980. (XII.B.)MM.sz. könyvtárközi kölcsönzési rendelet (meg az 1976. évi 15. sz. tvr.) értelmében a belföldi könyvtárközi kölcsönzés - ha eredeti dokumentumot szolgáltatunk - ingyenes, a postaköltséget mindig a küldő könyvtár fedezi. A másolatszolgáltatás térítéses, de nincs meghatározva egységes tarifa, az egyes könyvtárak saját önköltségi számításaik alapján számolják el a küldött másolatokat; ennek költségeit a kérő könyvtár fedezi vagy az olvasóval megfizetteti.³²
Veszélybe került a belföldi könyvtárközi kölcsönzés azáltal, hogy sok könyvtár nem tudta vállalni a szolgáltatást, mert nem volt pénze csomagolási és postaköltségekre. Az MKE elnöksége a könyvtárés tájékoztatásügy finanszírozásával kapcsolatos, 1991. évi állásfoglalásában a könyvtárközi kölcsönzés állami fenntartásának szükségessége mellett nem zárta ki az adminisztrációs költségek részleges vagy teljes megtérítését.
A nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés devizaköltségeivel (kölcsönzési díjak, másolási költségek, postaköltség) az OSZK mint a nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés országos központja gazdálkodik. 1992-ben a külföldről bekért művek kölcsönzéséért nem kért térítést, mert a központi devizakeretből fedezte. A másolatokért a külföldi számla alapján a kifizetett devizaösszeget forintra átszámítva a kérő könyvtárra terheli. Az a 12 könyvtár, amely saját működési körén belül 1981 óta jogosult nemzetközi könyvtárközi kölcsönzésre, az 1990-es években már egyre kevésbé tudta vállalni a nemzetközi kölcsönzéssel járó, jelentős anyagi terheket erre a célra használható, külön keret hiányában.³³
Pallósíné Toldi Márta amellett tört lándzsát, hogy a könyvtárközi kölcsönzés országosan egységes elvek szerint működjön: El kell dönteni, hogy a magyar könyvtári rendszer e szolgáltatás költségeit ráterheli-e az olvasókra. Mivel a könyvtárközi kölcsönzés könyvtári alapszolgáltatás, a térítésmentes gyakorlat fenntartását támogatja.³⁴
1994-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az eredeti dokumentumok könyvtárközi kölcsönzéséért térítést vezetett be: minden küldemény után 450 Ft posta- és kezelési költséget számított fel. Az intézkedés nagy felháborodást váltott ki a szakmábó1.35-37 A térítés bevezetésének kapcsán Rády Ferenc elemezte az érvényben lévő könyvtárközi kölcsönzési jogszabály rendelkezéseit, és megállapította, hogy "az eredetiben történő kölcsönzés költségviselésének jelenlegi szabályozása a könyvtárakat nem ösztönzi, hanem kifejezetten ellenérdekeltté teszi e szolgáltatás tekintetében. A könyvtárközi kölcsönzés igen munkaigényes szolgáltatás, nagy adminisztrációval. A kölcsönzött dokumentumot saját használói köre bizonyos ideig nélkülözni kénytelen, a postai szállítás a megrongálódás és az elveszés veszélyével jár. A postai küldés a rendszeresen szolgáltató könyvtárakra rendkívüli, és egyre emelkedő terheket ró. " Külföldi példák és az IFLA tevékenysége is afelé mutat, hogy ezt a szolgáltatást nem lehet a díjmentes szolgáltatások körében megtartani, de térítésessé tétele egy csomó elvi és gyakorlati kérdést vet fel, és érvek és ellenérvek sorát lehet felsorakoztatni.³⁸

Az állami költségvetésnek nemcsak az országos érdekű intézmények és szolgáltatások fenntartását kell lehetővé tennie, hanem bizonyos központi pénzeszközöket is biztosítania kell meghatározott könyvtári célokra. Ennek a kívánalomnak az új könyvtári törvény megpróbál eleget tenni, amikor kimondja, hogy "a könyvtárnak rendelkeznie kell a feladatai ellátáshoz szükséges feltételekkel. A könyvtár az alapító, illetőleg a fenntartó által biztosított pénzeszköz, valamint egyéb bevételei alapján gondoskodik feladatainak ellátásáról. A könyvtár fenntartási és működési költségeit az évente összeállított és a fenntartó által megállapított költségvetésben kell előirányozni." A központi költségvetés hozzájárul a nemzeti és az országos szakkönyvtárak feladatainak finanszírozásához; a települési könyvtárak költségvetését a költségvetési törvényben meghatározott normatív költségvetési hozzájárulás egészíti ki, illetve a települési, a fővárosi és a megyei könyvtárak állománygyarapítási kereteinek érdekeltségnövelő támogatására külön keret áll rendelkezésre. Ezen felül a törvény a nyilvános könyvtári rendszer működéséhez egyéb forrásokat is rendel, amelyek egyebek mellett könyvtári dokumentumok vásárlására, állományvédelemre, a könyvtárközi kölcsönzés postaköltségére stb. szolgálnak. Igen nagy vívmánya a magyar könyvtárügynek, hogy az állam finanszírozási kötelezettségét törvény rögzíti. Emellett sem mondhatjuk sajnos, hogy itt van már a Kánaán: minden év költségvetési vitájában dől el, hogy a különböző jogcímeken elkülönített pénzeszközök mekkorák, a költségvetési törvény pedig "erősebb" minden más jogszabálynál. Ráadásul a pénzek nem automatikusan kerülnek a könyvtárakhoz, hanem kemény pályázati procedúrák után nyerhetők el.
A költségvetés forrásai általában nem elegendők a könyvtárak feladatainak ellátásához, ráadásul a könyvtáraknak bevételt is kell termelniük. Ettől a követelménytől már egyenes út vezet a térítéses szolgáltatások bevezetéséig, illetve az ilyen szolgáltatások körének kibővítéséig és a díjak emeléséhez. A térítési díj körüli viták végére - részben - pontot tett a kulturális törvény azzal, hogy kimondta:
A nyilvános könyvtár egyik alapkövetelménye, hogy helyben nyújtott alapszolgáltatásai ingyenesek. A könyvtárhasználó jogosult bármely nyilvános könyvtár szolgáltatásainak igénybevételére. Ingyesen - esetleg adatainak beiratkozási díj nélküli regisztrálásával - illetik meg a következő alapszolgáltatások: a könyvtárlátogatás, a könyvtár által kijelölt gyűjteményrészek helybenhasználata, az állományfeltáró eszközök használata, információ a könyvtár és a könyvtári rendszer szolgáltatásairól.
A felsoroltakon kívüli szolgáltatások a könyvtárba való beiratkozással vehetők igénybe, amelyért a fenntartó döntése alapján beiratkozási díj szedhető. A beiratkozási díj fejében járó szolgáltatás a nyomtatott könyvtári dokumentumok ingyenes kölcsönzése. Néhány olvasóréteg kedvezményt élvez: a 16 éven aluliak és a 70 éven felüliek mentesülnek a beiratkozási díj megfizetése alól, valamint a pedagógusok és a diákok más jogszabályban megállapítottak szerinti kedvezményekben részesülnek. A könyvtárhasználókat megillető további kedvezményekről kormányrendelet készül.
A beiratkozással igénybe vehető további szolgáltatások körét, az igénybevétel módját és a díjak mértékét a könyvtárhasználati szabályzatban rögzíteni kell. A beiratkozási díjra és a könyvtári szolgáltatások térítési díjára vonatkozó szabályokat a kulturális miniszter rendeletben fogja szabályozni.

A szaksajtóban az 1997. évi 140. sz. törvény megszületése előtti két-három évben rendszeresen jelentek meg áttekintő és elemző cikkek a térítéses könyvtári szolgáltatások köréről és áráról (most csak néhányra hivatkozunk),^39-42 Ezeket az összeállításokat itt nem ismertetjük, mert az új törvény új helyzetet teremtett, amelyben a könyvtárak újrafogalmazták térítéses szolgáltatásaik körét és a térítés mértékét.
Az új törvény rendkívül szűkre szabta a kötelezően ingyenes, beiratkozás nélkül igénybe vehető szolgáltatások körét, ezzel mintegy szentesítette a kialakult gyakorlatot.
E szemle összeállítása előtt tájékozódtunk a könyvtárak honlapjain, ahonnan sok, értékes információt sikerült összeszednünk a könyvtárakban jelenleg érvényes térítési díjakról, bár felmérésünk nem teljes körű. (A hálózati címeket nem soroljuk fel.)
A következőkben szolgáltatás-fajtánként és azon belül könyvtártípusonként rendszerezzük, miért mennyit kérnek a magyar könyvtárak 1998-99-ben.
 
Ingyenes szolgáltatások
Általánosítható - és könyvtártípustól jórészt független - az, hogy a nyilvános könyvtárak a kulturális törvény értelmében határozták meg az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások körét. Csak példaként említünk néhány jellemző megfogalmazást:
A szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban ingyenes a könyvtári dokumentumok helyben használata, a nem hagyományos dokumentumok használatához szükséges eszközök helybeni használata, a saját könyvtárról és a könyvtári rendszerről szóló tájékoztatás, a katalógusok, illetve az Interneten található ingyenes adatbázisok használata. A kötelező regisztráció díjtalan, a regisztrált olvasó a kölcsönzésen kívül minden szolgáltatást igénybe vehet. A kölcsönzéshez beiratkozási díj fejében olvasójegy váltható.
A kecskeméti Katona József Megyei Könyvtárban a könyvtári látogatók számára ingyenes a könyvtár megtekintése, a magazinolvasó és a "Gyermekvilág" nevű részleg használata, a könyvtárról szóló tájékoztatás, a nyomtatott dokumentumok helybeni használata, a könyvtári tagsághoz nem kötött szolgáltatások (ruhatár, dohányzó, adott rendezvények látogatása) igénybevétele, valamint a katalógusok használata. Könyvtári taggá regisztrálás és a tagdíj befizetése után válhat az érdeklődő. A könyvtári tag tagdíja fejében kölcsönözhet és igénybe vehet egyéb térítésmentes szolgáltatásokat (nyomtatott, hangzó és képi dokumentumok helyben használata, a könyvtár adatbázisainak használata, könyvtárközi kölcsönzés bonyolítása, adott könyvtári rendezvények látogatása).
Sok könyvtár vagy átvette a törvény tömör megfogalmazását, vagy a hálózaton lévő ismertetőjében nem tér ki az ingyenes szolgáltatások felsorolására.
 
Beiratkozási díj

Az elveszett olvasójegy pótlása
Ezen a címen sok könyvtár kér térítést, a megyei könyvtárak pl. 20-300 Ft, a városi könyvtárak 10-100 Ft, az egyetemi könyvtárak 20-200 Ft közötti összeget (de a SOTE 500 Ft-ot), a szakkönyvtárak közül az Országos Idegennyelvű Könyvtár 100 Ft-ot, az Országgyűlési Könyvtár pl. olvasókategóriától függően az éves jegy árának 50%-át. A díj nagysága nyilván összefüggésben van a kölcsönzési rendszerrel, mivel számítógépes, vonalkódos kölcsönzésnél drágább az olvasójegy előállítása.

Könyvkölcsönzés A törvénynek megfelelően a nyilvános könyvtárakban a beiratkozási díj fejében a nyomtatott dokumentumok kölcsönzése térítésmentes.
A könyvek kölcsönzéséért térítést csak különleges esetekben kérnek: pl. a miskolci megyei könyvtár vagy a zalaegerszegi városi könyvtár kötetenként 100 Ft-ot a zárva tartás idejére, hétvégére, éjszakára történő kölcsönzésnél. Az OPKM intézmények részére naponta és kötetenként 100 Ft kölcsönzési díjat számít fel. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár nagyszótárakat 3 napra letéti díj ellenében kölcsönöz. A könyvtárak többsége azonban nem jelzett ilyen típusú térítéses szolgáltatást, ezért feltételezzük, hogy ez a térítés nem általánosan elterjedt a könyvtárakban.
Egy különleges kivételt jelent a Szombathelyi Siker Könyvtár (korábbi nevén a Szakszervezetek Vas Megyei Könyvtára), amely 1994-ben kialakította a SIKER Kölcsönkönyvtárat. Ebben az olvasók a legújabb, legdivatosabb könyveket a megjelenés után 2-3 nappal már kézbe vehetik, mégpedig kölcsönzési díj fejében. A kölcsönzési díj a könyv árának arányában 10 és 50 Ft között van. Az olvasó számára még mindig sokkal olcsóbb, mint megvenni a több száz forintba kerülő, és csak egyszeri elolvasásra érdemes kötetet.⁴⁵
 
Folyóirat-kölcsönzés
Nem elterjedt szolgáltatás, de előfordul térítésért és anélkül is. Térítéses pl. néhány városi könyvtárban: Edelényben a kölcsönzési díj 50 Ft 3 napra, Kisvárdán 30-100 Ft hetenként, Zalaegerszegen a bekötetlen számok díja 30 Ft/hét, a bekötött folyóiratoké 100 Ft/hét. Ingyenes a kölcsönzés pl. Hajdúdorogon.
 
Nem hagyományos dokumentumok kölcsönzése
Általánosan elterjedt, hogy a hanglemezek, hangkazetták, audio-CD-k, illetve videokazetták kölcsönzéséért térítési díjat kérnek a könyvtárak. Sok helyen CD- vagy video-klubot alakítottak, és a tagsági díj fejében kölcsönözhet az olvasó. A térítési díjak másik típusa: fix összeg darabonként, meghatározott időtartamra (naponta, 3 naponta, hetente).
 
Hangzó dokumentumok

Elektronikus dokumentumok (CD-ROM-ok)
Még nem elterjedt szolgáltatás, bár vannak rá példák. A térítési díj megállapítási módja hasonlít az av-anyagokéra. Csak néhány példát tudunk hozni: a kaposvári megyei könyvtárban a CD-ROM kölcsönzési ideje 3 nap, díja 100 Ft/db; a székesfehérvári megyei könyvtárban szintén 100 Ft-ért kölcsönöznek. A kisvárdai városi könyvtárban hetenként 200 Ft-ot, az FSZEK-ban pedig 300 Ft-ot kérnek.
 
Késedelmi díj
A kölcsönzési határidő lejártát mindenütt szigorúan veszik (legalábbis ami a használati szabályzatokat illeti). A késedelmi díj mértékét általában dokumentumtípusonként és naponta, esetleg hetenként, vagy a felszólítási időkhöz kötve állapítják meg. Többnyire felszámítják a felszólítók postaköltségét is.

Székesfehérváron a késés "jutalma" könyvenként az első tíz nap után 15, húsz nap után 30, harminc nap után 45, negyvenöt nap után 75 és ötven nap után 200 Ft, plusz a felszólítók postaköltsége. A videokazetták késedelmi díja naponta és darabonként 45 Ft, a CD-ROM-oké naponta és darabonként 50 Ft.

Előjegyzés
Nem elterjedt, de előfordul, hogy a dokumentumok előjegyzéséért is térítést kérnek a könyvtárak, az esetek többségében az értesítés postaköltségét fizettetik meg.

Dokumentum elvesztése
A dokumentum elvesztését szigorúan szankcionálják a könyvtárak. Könyvtártípustól függetlenül általában az elveszett dokumentum eredeti példánnyal való pótlását kérik; ha ez nem lehetséges, akkor a mű gyűjteményi értékét vagy a másolás és köttetés díj át számítják fel.
Pótolhatatlan dokumentumok ellenértékeként rendszerint az eredeti érték 2-3-szorosát kérik az olvasótól, de pl. a nagykőrösi városi könyvtár a könyv árától annak tízszereséig is terjedhető térítési díjat helyez kilátásba. Csornán értékhatárhoz kötik a térítési díjat: az elvesztett dokumentum térítési díja 100 Ft-os eredeti könyvárig 600 Ft, 200 Ft-os eredeti árig 700, 300 Ft-ig 800, 400 Ft-ig 90d, 500 Ft-ig 1000, 500 Ft fölött az eredeti könyvár 150%-a.
 
Egyéb olvasószolgálati térítés (bírságok)
Megrongált vonalkód pótlása a szolnoki megyei könyvtárban 50 Ft/dokumentum. Takarókártya elvesztése az OMIKK-ban 1200 Ft/db.
 
Könyvtárközi kölcsönzés
A törvény megjelenése, illetve a könyvtárközi kölcsönzésre fordított postaköltség központi térítésének bevezetése után általánosnak mondható, hogy saját állományból a könyvtárak eredetiben térítés nélkül kölcsönöznek, a másolatokért pedig a reprográfiai szolgáltatás díját számítják fel (pl. szolnoki megyei könyvtár, BKE Könyvtára).
Az olvasó számára bonyolított könyvtári kölcsönzés díját az olvasóval fizettetik meg, mértékét a kölcsönadó könyvtár szabja meg (pl. székesfehérvári megyei könyvtár, a Győr-Moson-Sopron megyei városi könyvtárak, a BKE, a DOTE vagy a miskolci egyetemi könyvtár). Általában az olvasóra terhelik a visszaküldés postaköltségét is, pl. Jászberényben, Gyulán. (A postaköltséget 100-250 Ft között szabj ák meg.)
A külföldi könyvtárközi kölcsönzés mindenhol térítéses, az OMIKK-ban pl. 1200 Ft/kötet.

Irodalomkutatás

Szombathelyen szolgáltatási díjat (30 Ft) is felszámítanak, amelyhez tételenkénti díj (50 Ft) járul, valamint a szolgáltatást 25%-os ÁFA terheli.
A dunakeszi városi könyvtárban 200 Ft a szolgáltatási díj, amelyben benne van a floppy ára is.

Egyéb számítógépes szolgáltatások
Nem elterjedt, hogy az adatbázisok, illetve az Internet használatán kívüli számítógép-használatot is lehetővé tesznek a könyvtárak, de erre is van példa: a pécsi megyei könyvtárban szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt használhat az olvasó (díja 300 Ft/óra vagy 150 Ft/fél óra), és a megírt dokumentumot kinyomtathatja (oldalanként 20 Ft-ért).

Fénymásolat
A legkorábban díjazottá vált és a legelterjedtebb térítéses szolgáltatás minden könyvtártípusban.

A könyvtárak zöme csak saját könyvtári dokumentumaiból ad másolatot, de néhány könyvtár hozott anyagból is másol. A kaposvári megyei könyvtárban a hozott anyagból történő másolás tarifája magasabb (A/4-es másolat könyvtári anyagból 10 Ft, hozott anyagból 13 Ft, A/3-as 12,- illetve 15 Ft).

A hangzó anyagok másolásának különleges, de elterjedt esete a műsorösszeállítás. Ennek tarifája mindenütt magasabb a másolatszolgáltatásénál: a megyei könyvtárak közül Szolnokon 15 Ft/perc, Székesfehérváron 8 Ft/perc; Miskolcon a szolgáltatás alapdíjára számítanak fel 8 Ft-os percdíjat (a sürgősségi felár: 200 Ft + 10 Ft/perc); a városi könyvtárak közül pl. Nagykőrösön kazettánként 300 Ft-ot, Jászberényben 50 Ft alapdíjat + 1 Ft-os percdíjat kérnek.

Elektronikus dokumentumok másolása
Az OMIKK-ban létezik ilyen szolgáltatás, a CD-ről CD-re másolás díj a 800 Ft + ÁFA + a lemez ára.
 
Mikrofilmről másolat készítése
Erre vonatkozóan csak néhány könyvtárból sikerült információt szereznünk: az Országgyűlési Könyvtárban oldalanként 20 Ft a díj (megegyezik a fénymásolat díjával), az OMIKK-ban az A/4-es papírmásolat ára 30, az A/3-asé 60 Ft.

A könyvkötő műhellyel, esetleg nyomdával rendelkező megyei és városi könyvtárak bérmunkát is végeznek más könyvtárak, egyéb közületek és magánszemélyek számára is. Az iratfűzéstől, spirálozástól kezdve a szakdolgozatok, könyvek, folyóiratok kötésén át a dobozkészítésig és névjegyek, meghívók, kiadványok nyomtatásáig sokféle szolgáltatást kínálnak. A térítési díjakra vonatkozóan nincs elég információnk ahhoz, hogy az érdekelt könyvtárak árképzését összevethessük, de úgy érezzük, ez nem is nagyon tartozik e szemle kereteibe.
Ez a szolgáltatás más típusú könyvtárakban is létezik, a szakkönyvtárak közül pl. az OMgKDK végez könyvkötést külsők számára is.

A könyvtárak - túlélésük érdekében - sokféle, nem könyvtári jellegű szolgáltatást is nyújtanak a magasabb bevételek reményében. A leggyakoribbak ezek között a helyiségek bérbeadása, könyvárusítás, rendezvények szervezése, eszközök (diavetítő, dianéző, írásvetítő) kölcsönzése, illetve - elsősorban szakkönyvtárak esetében - a saját kiadványaik és adatbázisaik előfizetés útján való terjesztése, illetve a kiadványértékesítés.
Több szakkönyvtárban folyik a használók számára az információkeresés, adatbázis-használat oktatása: az OMIKK-ban egy tanóra 4400 Ft.
Egyedi megoldásnak minősíthetjük az OMIKK gyakorlatát, amely a szolgáltatások eljuttatása a megrendelőkhöz címen állapított meg külön díjtételeket a szokásos postai, illetve hálózati díjakon felül: másolatszolgáltatás faxon 50 Ft/oldal, levélben 20 oldalig 100 Ft, 50 oldalig 150 Ft, 50 oldal felett 200 Ft, találati lista levélben 100 Ft/küldemény. (A könyvtárak általában a szolgáltatások postaköltségét a megrendelőre hárítják.)
Néhány könyvtár, pl. az OMIKK külföldi dokumentumok beszerzését is végzi más könyvtárak számára, a beszerzési költségen felül 10%-os kezelési költséget számít fel. Az Ariellel (elektronikus dokumentumszolgáltató szoftver) történő küldés és helyi nyomtatás esetén viszont a kedvezményt ad, a költség 40%-át.

A fenti összeállításból kirajzolódik a térítéses szolgáltatások köre, és az is látszik, hogy ahány könyvtár, annyiféleképpen állapítja meg a térítési díjakat. Egységesen, központilag előírni az árakat nem lehet, de szükségesnek látszik a díjak megállapításához, az árképzéshez egységes szempontrendszert kidolgozni.
Cserey Lászlóné azt javasolja, hogy az egységes gyakorlat kialakításához különböztessük meg a morális célból felállítandó, a névértéken fizetendő, a hozzáadott értéket is beszámító díjakat és a hozzájuk tartozó szolgáltatások körét. A térítés bevezetésénél először a térítés célját kellene meghatározni.46 Alföldiné Dán Gabriella ennél konkrétabb útmutatást ad a könyvtári költségszámításra és árképzésre a TMT hasábjain.⁴⁷
A költségszámítás első lépéseként számba kell venni a könyvtár szolgáltatásaiz. A szerző ezeket így foglalja össze:

A szolgáltatásokat lehetővé tevő, nélkülözhetetlen költségek: a dokumentumok beszerzésére fordított költség, valamint a szolgáltatásban közvetlenül résztvevő munkaerő költségei (a munkatársak bértömege és járulékai, kiegészítő juttatások). Ezekhez további költségtényezők járulnak, közvetett (rezsi) költségként épülnek be a szolgáltatások költségeibe: az épület, a gépek és berendezések használata, karbantartása, javítása, cseréje; energiaköltségek (fűtés, világítás stb.); a szolgáltatásban közvetlenül nem résztvevők (számítástechnikus, adminisztráció stb.) munkabére járulékokkal és juttatásokkal; nem közvetlenül a szolgáltatáshoz felhasználandó anyagköltség (iroda- és takarítószerek stb.) postaköltségek (levelezés, telefon, e-mail stb.); értékesítési költségek; pénzügyi költségek (pl. hitelkamatok). A könyvtári szolgáltatások esetében nehéz elkülöníteni a közvetett és a közvetlen költségeket, ezért inkább az összeg költséget (a beszerzési és bérköltséget is) közvetett költségként kell figyelembe venni. Mindezek alapján a könyvtári szolgáltatások kalkulációs sémája:

A költségszámításnál fontos szempont, hogy az adott szolgáltatást hányan veszik igénybe. A leginkább elfogadható vetítési alap a beiratkozott olvasók száma.
Tehát:

Így lehet számítani akkor, ha a cél a szolgáltatás szinten tartása és állandónak tekintjük a beszerzési és a bérköltségeket. Ha az áremelkedéseket és a fejlesztési kiadásokat is fedezni akarjuk, akkor ezek költségeit be kell vonni a kalkulációba. Ezt általában százalékosan szokták megadni, a várható infláció és a beszerezni kívánt dokumentumok és eszközök árának becslése alapján.
Az árképzés során a kiindulópont a szolgáltatás költsége, de a könyvtár dönti el, hogymilyen költségeket érvényesít a szolgáltatási stratégiájában.