A kilencvenes években - köszönhetően a növekvő pályázati lehetőségeknek, az egyre magasabb szintű szakmai ismereteknek és szakmai tájékoztatásnak - egyre több könyvtárban telepítettek integrált könyvtári rendszert. Mára lényegében minden jelentősebb felsőoktatási, megyei és városi könyvtárban találunk valamilyen rendszert, sőt a kisebb könyvtárak is rendelkeznek olyan szoftverekkel, amelyek a legfontosabb könyvtári munkafolyamatok automatizálását legalább részben segítik.
A hangsúly ezeknek a rendszereknek a beszerzésénél elsősorban azon volt, hogy lehetőség legyen a hagyományos könyvtári munkafolyamatok (beszerzés, feldolgozás, kölcsönzés és folyóiratok érkeztetése) gépesítésére és integrálására (az egyszer bevitt adatok későbbi többszörös felhasználására). További fontos szempont volt az ár (ennek csökkentése érdekében a könyvtárak sokszor fájdalmas kompromisszumokra is kényszerültek: nem fizettek karbantartási díjat, nem vették meg az összes modult, a kiegészítéseket, s csak a minimális egyidejű felhasználói számra vették meg a rendszert; a szükségesnél valamivel gyengébb hardver eszközöket vettek a későbbi bővítés reményében). S ugyancsak számításba vették, hogy a rendszert szállító cég mennyire meggyőző referenciákat tudott felvonultatni az adott könyvtár régiójában vagy típusában.
Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy csak a legnagyobb szolgáltató könyvtárak engedhették meg maguknak, hogy figyelembe vegyenek olyan szakmai szempontokat is, amelyek a kilencvenes évek elejétől kezdve egyre inkább jellemzik az integrált könyvtári rendszerek negyedik generációs piacát és alapvető tendenciának számítanak a jövőre nézve is:

A felsoroltakból itt elsősorban az osztott katalogizálási rendszerek kialakításának a lehetőséget fogjuk vizsgálni. Ugyan a magyar elméleti szakirodalom számtalan alkalommal foglalkozott egy magyar osztott katalogizálási rendszer kialakításának lehetőségével és a műszaki könyvtárak kísérletet is tettek egy ilyen rendszer (OSZKÁR) kialakítására - mindez azonban csak elméleti alapokon maradt mindaddig, amíg a magyar könyvtárakban telepített és használt könyvtári rendszerek száma meg nem haladta a kritikus mennyiséget. Tulajdonképpen ma is kérdés, hogy elérkezett-e az idő a magyar könyvtárak számára egy osztott katalogizálási rendszer létrehozására: ha megnézzük az egyes könyvtárak számítógépes katalógusaiban található bibliográfiai és példányrekordok számát és a minőségét, az eredmény el fog minket bizonytalanítani.
A felmérések és a tapasztalat azt bizonyítják, hogy ezeknek a rekordoknak a száma a legtöbb esetben alig éri el azt a kritikus mennyiséget, amikor is érdemes lenne az adott könyvtárban beindítani a számítógépes kölcsönzést. Többféle számítás is létezik erre, de talán elfogadhatjuk a teljes példányszám 1/3 részét viszonyszámként - figyelembe véve, hogy a számítógépes feldolgozás általában a leggyakrabban használt könyvekre terjed ki. (Persze találunk olyan könyvtárakat is, amelyek először a legértékesebb állományukat dolgozták fel - az ő esetükben ez a számítás nem igaz.) Ilyen könyvtár csak nagyon kevés van a magyar könyvtárak között - s az ő esetükben sem mindig "tiszta" a katalógus: sok a duplum, a nem monografikus anyag (elsősorban analitikus feldolgozással lehet felduzzasztani egy katalógust). Természetesen a kölcsönzésre való utalás itt csak a viszonyítást segíti.
Ugyanakkor éppen a telepített rendszerek viszonylag magas számához képest alacsony rekordszám bizonyíthatja a legmeggyőzőbben, hogy éppen itt az ideje egy magyar osztott katalogizálási rendszer kialakításának. Az újabb pályázatok révén egyre nagyobb számban bekapcsolódó kisebb közkönyvtárak (sokszor a viszonylag elszigetelt kisebb felsőoktatási könyvtárak is) minden bizonnyal egyre szívesebben látnák, ha a számukra jelentős áron megvásárolt integrált rendszer tényleges használatához segítséget kapnának ezen a területen is. Amennyiben a rendszer beüzemelése után nagyobb számban - s nem csak egyesével - tölthetnének át rekordokat a saját rendszerükbe, a számukra viszonylag magas beszerzési és telepítési rendszerköltségek hamar megtérülnének.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt évtizedben a könyvtári intézményrendszer átalakulása megszüntette azokat a lehetőségeket és struktúrákat, amelyeket a könyvtári és olvasó felhasználók az eddigiekben - igaz, jóval alacsonyabb és más összetételű példányszám mellett - élvezhettek. Elsősorban a központi katalógusokra és lelőhelyjegyzékekre gondolok. Ezeknek a szolgáltatásoknak a részleges hiánya egyre inkább érzékenyen érinti egy országos dokumentumellátó rendszer és adminisztráció használatára vágyó könyvtárakat, illetve a könyvtárközi kölcsönzést igénybe venni szándékozó olvasókat.

A műszaki könyvtárak osztott katalogizálási kísérletéről már volt szó: ennek gyakorlati megvalósulását véleményem szerint nem annyira az elméleti vagy gyakorlati előkészítettség hiánya, inkább a megfelelő számítástechnikai környezet és kultúra hiánya akadályozta meg.
A lehetséges könyvtári együttműködés szempontjából két - részben piaci - tényező játszott jelentős szerepet a kilencvenes évek elejétől. Az egyik kétségtelenül a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (Új Könyvek) és nyolc nagy megyei könyvtár vezetésével az INFOKER által a közkönyvtárak számára kifejlesztett TexTar, majd TextLib (illetve a későbbiekben más területen az Orbis) és a hozzájuk kapcsolódó adatszolgáltatás volt, amelyet nagyon sok közkönyvtárban - éppen a későbbi együttműködés reményében - megvettek és telepítettek. Ennek minden ötletessége és kidolgozottsága mellett is óriási hátránya volt, hogy nem számolt az egyre meghatározóbb hálózati (Internet, WWW, stb.) és könyvtári (MARC, CCL, Z39.50) szabványok gyors elterjedésével és egyre meghatározóbbá válásával.
A másik tényezőt azok a külföldön kifejlesztett integrált rendszerek jelentették, amelyeket a nagyobb felsőoktatási és szakkönyvtárak vásároltak meg és vettek használatba. Ezeket a rendszereket eleve olyan fejlettebb könyvtári infrastruktúrával rendelkező környezetben fejlesztették ki, ahol a könyvtárak közötti együttműködés alapfeltételnek számított. Ezek a rendszerek (ALEPH, Voyager, OLIB, Horizon) valamilyen formában rendelkeztek egy olyan konfigurálási lehetőséggel, hogy az azonos rendszert használó könyvtárak minden különösebb nehézség nélkül - ugyanazokat a kliens eszközöket használva (OPAC, MARC editor, katalogizáló űrlap) - elérhessék egymás számítógépes katalógusát és annak rekordjait felhasználhassák. Ezeknek a rendszereknek az újabb verziói már tartalmaznak egy olyan Z-szerver telepítési lehetőséget is, amelynek segítségével bármilyen más (ugyancsak Z-szerver "kompatíbilis") számítógépes katalógus elérhetővé és rekordjai átvehetővé válnak. Ezek a megoldások ugyan alapvetően különböznek az osztott katalogizálás módszereitől, de mégis egy nagyon fontos lépéssel előbbre viszik az alkalmazó könyvtárakat: megtanítják őket arra, hogy mit jelent egy nagyobb szakmai közösségben dolgozni.

A Magyar Osztott Katalogizálási Rendszert megvalósító egyesület megalakítása és az alkalmazott módszer egy szűk, a minisztérium által koordinált szakértői gárda és a JATE Egyetemi Könyvtár vezetője, Mader Béla nevéhez kötődik. Az ötlet lényegében az előbbiekben vázolt tendenciákból levonható tanulságok és néhány konkrét pályázati lehetőség felismeréséből fakadt. A MOKKA néven közismert projektben jelenleg 17, a magyar könyvtári szolgáltatások terén jelentős szerepet betöltő nagykönyvtár vesz részt és a két évvel ezelőtti tender múlt évi elbírálása után lassan a megvalósítás felé közeleg. Az elképzelés szerint a MOKKA lényege egy olyan központi katalógus, amelynek alapját a Dynix cég által szállított rendszer fogja képezni. Tekintettel arra, hogy a tagkönyvtárak eltérő rendszereket használnak, így nem lehetséges annak a klasszikus megoldásnak az alkalmazása, amelynek során a résztvevő könyvtárak mindegyike a központi katalógusba közvetlenül katalogizál, és minden körülmények között onnan tölti le a számára szükséges bibliográfiai rekordokat. A számítógépes hálózati technológia rohamos fejlődése felvetette annak a lehetőségét is, hogy a magyar osztott katalogizálási rendszer a virtuális osztott katalogizálási rendszert telepítse. Ez azt jelentette volna, hogy a tagkönyvtárak számítógépes katalógusaiban található rekordokat nem töltik be egy fizikailag is létrehozott központi katalógusba, hanem csak egy olyan közös felületet dolgoztak volna ki, amely lehetővé tette volna az egymás katalógusaiban található bibliográfiai rekordok pontos visszakeresését és átvételét. A felhasználó számára ebben az esetben többé-kevésbé úgy látszik, hogy létezik egy központi adatbázis, hiszen annak minden előnyét élvezheti. Mindenek előtt pontos információ kapott volna arról, hogy egy adott kiadás adott példánya melyik magyar könyvtárban vagy könyvtárakban található meg. Azonban három olyan érv is volt, amely nagyon erősen ellentmondott ennek a megoldásnak:

Az utóbbi évben az Országos Széchényi Könyvtárban bekövetkezett informatikai változások árnyalták a már kialakult helyzetet. Az OSZK egy olyan integrált könyvtári rendszert vásárolt, amelyet eleve nemzeti könyvtárak számára fejlesztettek ki, s amely messzemenően igyekszik kielégíteni a nemzeti könyvtáraktól elvárható igényeket. Szempontunkból két lényeges pontot emelnék ki ezzel kapcsolatban, amelyek mindegyike minden bizonnyal hatással lesz a magyar osztott katalogizálási törekvésekre.
Az egyik a nemzeti bibliográfia kérdése. Az MNB anyaga már jelenleg is elérhető és viszonylag időben elérhető mindazon könyvtárak számára, amelyek előfizettek az MNB havonta frissített floppy változatára vagy a Weben elérhető változatra. Ez a módszer azonban kissé nehézkes volt: lényegében offline megoldást jelentett. Amennyiben a megrendelő könyvtár nem HUNMARC formátumot használt, szüksége volt konvertálásra, amely tudvalevőleg soha nem tökéletes; az MNB visszamenőleges javításainak figyelembe vétele szinte lehetetlen. Az Amicus rendszer -- ismereteim szerint -- lehetővé fogja tenni az MNB füzeteinek online elérését és egyben a nyomtatott változat elkészítését is meg fogja gyorsítani. Minden bizonnyal az is lehetséges lesz, hogy az MNB teljes anyaga felhasználhatóvá válik a magyar osztott katalogizálási rendszerek számára mint háttér bibliográfiai adatbázis, illetve az egységesített névalakokat tartalmazó állomány.
Másodszor: az Amicus rendszer eleve lehetőséget ad a saját rendszerrel nem rendelkező, illetve azt beszerezni nem akaró könyvtárak számára, hogy a rendszerben osztott katalogizálást végezzenek. Ez a megoldás lehetővé fogja tenni, hogy azok a közkönyvtárak, amelyeknek elsősorban magyar kiadású könyvek adataira van csak szükségük és az eddigiekben valamilyen ok miatt nem kötelezték el magukat egyetlen más rendszert használó regionális együttműködés mellett, most megfontolják az OSZK rendszeréhez való valamilyen szintű közvetlen kapcsolódást.

Az eddigiekben felvázolt tendenciák és problémák után nyilván mindenkiben felmerül a kérdés: mi szükség van egy újabb osztott katalogizálási rendszer kidolgozására és üzembe helyezésére. Az alábbiakban erre az egyszerű kérdésre igyekszünk válaszolni.
Először is tisztáznunk kell az elnevezést: a magyar könyvtári szakma által Voyagernek nevezett integrált könyvtári rendszert az azt megvásárló könyvtárak ma már egyértelműen Corvinaként jegyzik. Köszönhető ez annak, hogy a Dataware az eredetileg amerikai fejlesztésű felhasználói szoftvert már a kezdetektől fogva át kívánta alakítani a magyar könyvtári infrastruktúrának sokkal jobban megfelelő rendszerré. Ezek a változtatások (mennyiségben és minőségben) azonban olyan mértékűvé váltak, hogy a cég és a fejlesztésben részvevő, annak trendjeit meghatározó nagy felhasználó könyvtárak inkább a teljes megújulás mellett döntöttek. Ennek eredménye a Corvina integrált könyvtári rendszer, amely már messzemenően figyelembe veszi a magyar könyvtárak által használt szabványokat, és tökéletesen követi a nemzetközi szabványokat, illetve trendeket.

A Corvinát használó könyvtárakat már kezdetektől jellemezte a szoros együttműködés. Köszönhető volt ez annak is, hogy a rendszert szinte elsőként vásárolta meg két olyan egyetemi szövetség - a szegedi és a debreceni - , amelyek központi könyvtárai meghatározó szerepet vállaltak a magyar könyvtári rendszerben. A KLTE könyvtára először mint második nemzeti könyvtár, majd mint nemzeti gyűjtőkörű és az Országos Dokumentumellátó Rendszerben vezető szerepet vállaló könyvtár, olyan anyag birtokában volt, amelynek számítógépes feldolgozása létérdeke volt a könyvtárnak. A JATE könyvtára pedig már a hetvenes évektől élen járt a számítógépes feldolgozásban és a könyvtár informatikai központként való üzemeltetésében. Ennek következtében mára a két könyvtár katalógusaiban (a duplumok nélkül is) közel félmillió bibliográfiai és ennél valamivel több authority rekord található. A gépre vitt anyag nagyjából teljesen lefedi a két könyvtár által a hatvanas évek közepétől beszerzett anyagot, és így időben megelőzik az OSZK által az MNB-ben feltárt anyagot is.
Ugyancsak itt kell megemlítenünk azt is, hogy a két egyetemi szövetség könyvtárainak számítógépes állományában rengeteg olyan dokumentum feldolgozása is megtalálható, amelyet máshol nem találhatunk: 1850, illetve 1800 előtt kiadott könyvek, kották és hangzó anyagok, CD-ROM-ok, periodikák.
Mára már több mint 25 könyvtár használja a Corvina rendszert és a tagok számára természetes alapelv, hogy egymás számára szabadon elérhetővé tett katalógusaiban keressenek, illetve onnan MARC formátumban rekordokat saját felhasználásra áttöltsenek. A grafikus felület által nyújtott megoldás olyan egyszerű, hogy a tagkönyvtárak katalogizálói a mindennapi munkafolyamat részeként élik meg azt, s hasonló természetességgel használják a Z39.50 protokoll által elérhetővé tett külföldi könyvtárakat is (pl. a Library of Congress katalógusait). Itt jegyezném meg, hogy a Corvina könyvtárak nagyobb katalógusait más magyar könyvtárak is rendszeresen használják a Web, illetve a Z-szerver megoldásokat kihasználva. A letöltés jelenleg még nem korlátozott, bár egyes könyvtárak esetében elég jelentős rekordszámról van szó.
Ugyancsak nagy előnyt jelentett az együttműködésben, hogy a tagkönyvtárak elfogadták az azonos feldolgozási formátumból származó előnyöket, vagyis azt, hogy a USMARC formátum lényegében minden dokumentumtípus feldolgozására pontos leírással szolgál, és a világon eddig számítógéppel feldolgozott kiadványok jelentős része elérhető ebben a formátumban. Kétségtelen, hogy az egyes könyvtárak házi katalogizálási szabályzatai eltérőek, azonban talán még így is közelebb állnak egymáshoz más magyar könyvtárakéinál.
Utolsóként említeném, pedig talán elsőként kellett volna: a Corvinát használó könyvtárak munkatársainak kapcsolata nemcsak szakmai kapcsolatokra, hanem személyes kapcsolatokra is épül. A Corvina felhasználó kör összejövetelei nem pusztán formális találkozások: mindig fontos szakmai trendek egyeztetésére is sor kerül. Éppen erre a kapcsolatrendszerre épített a kör, amikor létrehozta a VOCAL Egyesületet, amelynek fő célja a tagok közti további együttműködés biztos keretek közé terelése és fejlesztése. Az Egyesület működésének középpontjában az osztott katalogizálás áll, de hangsúlyozzuk az együttműködés egyéb formáinak a fontosságát is: közös fejlesztések trendjeinek megfogalmazása, szakmai továbbképzések szervezése, az egymással való kompatibilitás megőrzése az egyes rendszerek installációnak állandó egyeztetésével, a katalogizálási szabályzat kidolgozása és karbantartása.
Mindezek az érvek talán elég meggyőzően bizonyítják, hogy a Corvina könyvtárak osztott katalogizálási törekvése nem erőltetett fejlesztésen, hanem az eddigi munka és együttműködés természetes folytatásán alapul. A tagkönyvtáraknak szándékosan lassítaniuk kellett volna eddigi fejlődésüket, ha nem választják minél előbb ezt az utat. Ez a választás természetesen nem jelenti azt, hogy a VOCAL Egyesület tagkönyvtárai el akarnának szakadni a MOKKA terveitől. Szeretnénk emlékeztetni rá, hogy a MOKKA alapszabálya lehetőséget ad rá, hogy nemcsak egyedi könyvtárak csatlakozhatnak a rendszerhez, hanem konzorciumok is. A VOCAL rendszer koncepciója eredendően tartalmazza a MOKKA-hoz való kapcsolódás lehetőséget. A tagok kapcsolódása a VOCAL központi adatbázisán keresztül a MOKKA számára is kedvező megoldás: a több, eltérő szokásokkal rendelkező tagkönyvtár problémáit hordozó rekordok helyett egységes és eleve letisztult szabályok szerint létrehozott rekordok sokkal nagyobb számával rendelkezhetnek.

A VOCAL rendszert kialakító Dataware Kft., KLTE és JATE könyvtárak már 1997-ben létrehoztak egy olyan központi katalógust, amely a tagkönyvtárak többségének számítógépes katalógusában tárolt rekordok összemásolása után keletkezett. Ez a katalógus statikus volt, nem került sor frissítésre. Létrehozásának célja az volt, hogy a fenti intézmények szakértői az adatbázis rekordjainak, állományának elemzése után kialakíthassanak egy osztott katalogizálási koncepciót és az így kialakított megoldásokat éles adatokon tesztelhessék. 1998 nyarára sikerült is kidolgoznunk egy olyan koncepciót, amely elméletileg megválaszolta a Corvinát használó könyvtárak közötti osztott katalogizálási rendszer fő elveivel és a kialakítandó munkafolyamattal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket.
Ezek a következők voltak:

A fenti elvek részletes kidolgozása után a kísérletre jelentkező tagkönyvtárak mindegyikében telepítésre került a Corvina rendszer katalogizáló moduljának az a változata, amely már tartalmazta a fenti elveknek megfelelő funkciókat. A VOCAL adatbázisban való közvetlen javítás érdekében az érintett könyvtárakban (ez természetesen szűkebb kört jelentett) telepítettük a katalogizáló modul Javas változatát: így lehetségessé vált a hálózati adatátvitel okozta esetleges lassulás következményeinek kivédése. A teszt nem terjedt ki a tényleges munkafolyamatra: a tagkönyvtárak katalogizálói automatikusan mentették a rekordokat és a javításokat (mind a bibliográfiai, mind az authority rekordok esetében) a VOCAL adatbázisba is. A VOCAL adatbázis 1998 július végétől épült ily módon: átlagosan havi 30 ezer rekord gyarapodást könyvelhettünk el. A teszt időszakában (az év végéig tartott) bebizonyosodott, hogy az elképzelés életképes és a legtöbb, időközben felmerült számítástechnikai és könyvtári-feldolgozási problémát is sikerült megoldani.
A teszt időszakban a KLTE és JATE könyvtárainak katalogizálói többször is egyeztetni próbálták a VOCAL katalogizálási szabályzat részleteit, s mára ennek legfontosabb keretei tisztázódni látszódnak. (A VOCAL szabályzat kialakításakor messzemenően figyelembe vettük a MOKKA bizottságai által elfogadott elveket is).

A VOCAL rendszerben elképzelt és kialakított munkafolyamatoknak négy sarkalatos pontja van:

A munkafolyamat leírása a következő három alaphelyzetet vette tekintetbe:

Ha a helyi adatbázis számára új egységesített alakra van szükség, akkor a katalogizáló lehetőség szerint ezt is a VOCAL adatbázisból kell hogy átemelje - különösen a sok utalóval rendelkező authority rekordok esetében. Amennyiben a katalogizáló új egységesített alakot tartalmazó rekordot készít katalogizálás közben, ez is automatikusan mentődik a VOCAL adatbázisba.

A legfontosabb alapelv tehát az, hogy a VOCAL rekordok alapvető szerkezetén nem szabad változtatni. Természetesen a teszt időszakban kidolgozott katalogizálási szabályzat minden problémára részletesen nem terjedhetett ki. Éppen ezért létrehozunk egy olyan Web felületet, amely egyrészt tartalmazni fogja az eddig kidolgozott anyagokat, másrész lehetőséget fog adni arra, hogy az egyes pontokhoz olvasás vagy munka közben a tagkönyvtárak könyvtárosai megjegyzéseket fűzhessenek. Elindítunk egy olyan levelezési listát is, amely elsősorban a hasonló problémák felvetésével és megoldásával foglalkozik - ennek archívumát visszakereshetővé tesszük. Az így összegyűjtött kérdéseket rendszeresen megvitatjuk a VOCAL Egyesület szakmai rendezvényein és megegyezés után a szabályzatot kiegészítjük. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az osztott katalogizálás munkafolyamatának végleges kidolgozása nem történhet egyik napról a másikra - az alapelvekhez való ragaszkodás azonban sok problémán átsegítheti a tagokat.

A bibliográfiai leírás szabályzatának kidolgozásánál a következő szabványokat vettük figyelembe (Koltay Klára által összeállított anyag alapján):
 Magyar katalogizálási és besorolási szabványok
 Transzliterációs szabványok
 USMARC Bibliographic Format
 USMARC Authirity Format
 USMARC Holdings Format
 
A bibliográfiai leírás a következő dokumentumokat tekinti tárgyának:  Monográfia
 Periodika (nyomtatott, elektronikus)
 Hangdokumentumok
 Kotta
 Térkép
 Képi anyag (kivetíthető és nem kivetíthető képek)
 Számítógép fájlok
 Archív anyagok
 
Az azonos szabványok használata ellenére számtalan problémával kell szembenézni a leírások gyakorlatánál. Elsőként a bibliográfia leírás nyelvével kapcsolatos problémákról ejtenénk néhány szót.
A Corvina rendszer alkalmas az összes diakritikus jel bevitelére, archiválására, indexelésére és a legtöbb megjelenítésére is - az ISO 8859-1 karaktertábla legközelebbi karakteréhez idomítva (néhány ritkán használt jel megjelenítésére egész egyszerűen nincs megfelelő karakter, ezek helyett az & jelet használjuk mind a megjelenítésre, mind a visszakeresésre - a feldolgozott dokumentumok leírásánál ezek gyakorlatilag nem fordulnak elő). Az indexelésnél és a visszakeresésnél tehát elegendő a legközelebbi karakter használata - így a normál billentyűzetkiosztás nyugodtan használható (a felhasználókat nem lehet ara kényszeríteni, hogy egy 101 gombos billentyűzeten különböző kombinációkat próbálgassanak).
A bibliográfiai leírás mezőiben alkalmazott eredeti, illetve magyar nyelvű leírásnál kiindulási alapként a szabványcsalád előírásait fogadtuk el - ennek egyes részei a későbbiekben pontosításra szorulhatnak. Hasonlóképpen járunk el a rövidítések alkalmazásánál is.
Kényes kérdés a személynevek, mint besorolási adatok leírása. A cirill betűs nevek átírásánál az általános szempont mindenképpen az MSZ 1362 szabvány mellékjeleket tartalmazó táblázatának a betartása. Azonban figyelembe kell venni, hogy az egyes tagkönyvtárak eltérő és egyszerűsített átírásokat alkalmazhattak, s a már bevitt besorolási adatok egyeztetése nem lesz egyszerű feladat. (Előkészületben van egy olyan editáló program, amely lehetővé teszi az adatbázis által már használt táblák bejegyzéseinek visszamenőleges javítását, a mindennapi használat leállítása nélkül.)
 
A VOCAL katalogizálási szabályzata, a MOKKA szabályzatához hasonlóan (annál valamivel bővebben), kidolgozta a maga minimum követelményrendszerét. Az ebben a követelményrendszerben található mezők és almezők kitöltése lehetőség szerint kötelező. A problémát nem is annyira ez jelenti: inkább a megengedő részekkel van probléma, például a név típusú besorolási adatok esetében. Amennyiben valamelyik könyvtár megadja a szerző neve mellett annak foglalkozását, születési és halálozási dátumát, úgy a többi könyvtár ezt már nem törölheti - vagy átalakítja a saját besorolási adatait ennek megfelelően, vagy a saját katalógusba való mentésnél minduntalan kitöröli ezeket az adatokat. A szabályzatnak még számtalan olyan pontja van, amelynél előre nem lehetett megállapítani a pontos értelmezést, ezek tisztázására menet közben kell sort keríteni.

A VOCAL rendszer másik előnye és egyben problémája is a tartalmi feltáráshoz kapcsolódik. A tagkönyvtárak legtöbbje használ valamiféle tartalmi feltárási eszközt. Az ennek rögzítésére szolgáló mezők "hozzáírás" típusú mezők: minden könyvtár a saját megoldását használja és az hozzáíródik a többiekéhez. Az identitás megállapítására a 650 és 651 mezők indikátorait használjuk. Az úgynevezett szabad tárgyszavak - ezek nem esnek authority kontroll alá - nem kell törekedni a szétválaszthatóságra, hiszen ezek csak a kulcsszavas visszakeresést segítik a VOCAL adatbázis esetében. A szakjelzetek használata nem jelent különösebb gondot: az ETO rendszert használó könyvtáraknak nyilvánvalóan törekedniük kell a már létező jelzetek átvételére - amennyiben ez nem ellentétes a lokális rendszerrel.
A tárgyszót használó rendszerek esetében már nem ilyen egyszerű a helyzet. A tagkönyvtárak jelenleg a következő fontosabb rendszereket használják: Library of Congress tárgyszavak, Library of Congress tárgyszavak magyar fordítása, JATE tárgyszó rendszer, Medical Subject Headings, Művészeti tárgyszó rendszer. Nyilvánvaló, hogy ezek nem keveredhetnek egymással - még egy az egyben történő átvétel esetén is a legtöbbször szükség van legalább az indikátor megváltoztatására. Reményeink szerint azonban már a puszta azonosítási kényszer is sokat segíthet az egyes rendszerek további tisztulásában és közelítésében. Terveink szerint a tárgyszavak használata a jövőben egyszerűsödni fog.

A VOCAL rendszer üzembe állításától a következő eredményeket várjuk:

A VOCAL rendszer központi adatbázisának felépítése a cikk megírásának idején^* fejeződik be, és ezekben a napokban kezdődik el az üzemszerű használat a JATE és a KLTE könyvtárai számára. Ezzel kezdetét veszi a Corvina rendszert használó könyvtárak által kidolgozott osztott katalogizálási rendszer második fázisa, amikor egymás után töltjük be a többi tagkönyvtár adatait és pontosítjuk velük a feldolgozási szabályzat értelmezését.