42. évfolyam, 1996. 1. szám

Archívum

Széljegyzet egy javaslathoz

Eszes Máténé

A magyar könyvtári szervezet átalakítására és a költséggazdálkodás racionalizálására vonatkozó javaslattal nem kívánunk vitába szállni, sem egy ellentervezetet kidolgozni, s nincs jogunk kételkedni Zsidai József milliárdos megtakarítással kecsegtető koncepciójának könyvtárügyet javító szándékában sem. Kötelességünk azonban szót emelni az olyan tájékozatlanságból fakadó, téves adatokon alapuló, „nagyvonalú” megállapítások, jóslatszerű összefüggések kinyilatkoztatása, nemkülönben a szakmához és az ügyhöz méltatlan stílus ellen, melyek akár az állami döntéshozókat, akár a szűkebb szakmai köröket, akár – publikussá téve az előterjesztést, vagy bármely más írásművet – a széles olvasóközönséget hamisan tájékoztatják, rontva az intézmény presztízsét. Ezért az alábbiakat – igaz, nem a Könyvtári Figyelő hasábjaira való műfaj – csupán széljegyzetnek szánjuk a Javaslat...-nak az Országos Idegennyelvű Könyvtárról szóló fejezetéhez.

A könyvtár létrehozásáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 5. sz. törvényerejű rendeletének végrehajtásáróI szóló 1018l1956. (111.9.) sz. Mt. határozat 24. és 25, pontja rendelkezett, helyesen idézve „... – a népművelési miniszter felügyelete alatt – ... ”.

A 141/1958.(MK.10.)MM sz. utasítás a fenti törvényerejű 2. paragrafusában, valamint a hozzá kapcsolódó Mt. határozat 34. pontjában foglalt felhatalmazás alapján a könyvtárügyi szakfelügyelet általános szabályozása, a szakfelügyelő k tevékenységi köréről, munkájuk irányelveiről rendelkezik országos szinten, az Állami Gorkij Könyvtárral nem foglalkozik.

A könyvtár az alapítástól kezdve elsőrendű feladatának tekintette az oroszul tudó, olvasó és tanuló emberek, valamint az orosz irodalom- és nyelvtudomány kutatóinak, oktatóinak kiszolgálását. Ugyanakkor már az alapításkor is része volt az állománynak az oroszon kívül más világnyelvek, így az angol, a német, a francia, az olasz, a spanyol, sőt a környező országok anyanyelvi irodalma is, igaz, még szerényebb mértékben. Már ekkor, 1957-ben kezdeményezte a könyvtár akkori igazgatója, Barabási Rezső, az oroszon kívüli idegen nyelvű állományrészek továbbfejlesztését a várható igényekre hivatkozva, valamint a könyvtár nevének megváltoztatását Állami Idegennyelvű Könyvtárra.

1969-70-ben az OKDT javaslatára a fővárosi nagykönyvtárakkal való gyűjtőköri egyeztetés során arra az álláspontra jutottak, hogy mivel a tudományos nagykönyvtáraknak nincs módjuk a kortárs szépirodalmat eredeti nyelven, az igényeknek megfelelően gyűjteni, s a nagyszámú érdeklődőt befogadni (tegyük hozzá: ez a helyzet máig változatlanul fennáll!), legyen ez a Gorkij Könyvtár feladata, azzal a jogosultsággal, hogy a szükséges retrospektív gyűjtés mellett beszerzi az irodalom- és nyelvtudományi dokumentumokat is a gyűjtőkörébe tartozó nyelveken. A könyvtár fenntartója 1974-ben hozzájárult ahhoz, hogy a 16 főgyűjtőköri nyelv mellett az állomány nyelvi összetételét bővítsék az addig még hiányzó európai nyelvek (finn, norvég, dán, lett, litván, belorusz stb.) irodalmával mellékgyűjtőköri szinten, de nem zárkóztak el a kevésbé ismert keleti nyelvek (arab, ind, japán, kínai stb.) irodalmának gyűjtésétől sem, ha az olvasóközönség igényt tart rá.

1967-től a világnyelvek mellett a környező országok népeinek irodalmát is intenzíven gyűjteni kezdte a könyvtár, melyek nagy része a hazai nemzetiségek anyanyelvi irodalma is egyúttal. Ez a szakszerűen fejlesztett és dokumentált gyűjteményrész és a hozzáértő szakembergárda jelentette a később ide rendelt nemzetiségi koordinációs központi szerepkör szakmai bázisát.

A könyvtár állományának soknyelvűségét és a szolgáltatások sokféleségét minden igyekezet ellenére orosz könyvtárrá szűkítette a köztudatban a könyvtár neve, s ezért a közelmúltbeli vezetőváltás után, a belső szervezeti átalakulással egyidejűleg – s nem a tervezetben sajátos módon összekapcsolt politikai divatok és közigazgatási eljárások miatt – változtattuk meg a könyvtár nevét.

Hangsúlyos széljegyzetként ide kívánkozik, hogy világirodalmi, nyelvi és zenei gyűjteményünkről és szolgáltatásainkról, a nemzetiségi könyvtári területen végzett tevékenységünkről , kiadványainkról számos forrásból lehet tényszerűen tájékozódni, melyekre alkalomadtán hivatkozhat is az érdeklődő, akinek a könyvtári archívum is rendelkezésére áll, ha személyesen keresi fel intézményünket.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtárról szóló fejezet utolsó bekezdéséhez nincs hozzáfűznivalónk, még széljegyzet formájában sem. Bízunk abban, hogy az írástudók, a koncepció-készítők és a döntéshozók egyaránt tudatában vannak annak a hatalmas felelősségnek, melyet egy-egy óriási szellemi és anyagi értéket őrző és közvetítő közgyűjtemény, netán egész intézményrendszer tervezett átalakítása kapcsán vállalniuk kell. Magunknak is szólva: ne legyen szuvas a gerenda sem, amelyből a kultúra oltárát is talán befogadó, vágyott Európa-házunk tetejét ácsolgatjuk, nehogy ránk dőljön a tető.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek