41. évfolyam, 1995. 1. szám 		Archívum

Gondolatok a könyvtárközi kölcsönzésről

Rády Ferenc

A szaksajtóban a könyvtárközi kölcsönzés örökzöld téma. Szándékom nem egy újabb hajtás illesztése ehhez az örökzöldhöz, hanem a jelen gyakorlatának, illetve az ezt meghatározó szabályozóknak az áttekintése abból a célból, hogy az alakulófélben lévő új könyvtári jogszabályok (elsősorban a könyvtári törvény) reális, betartható, a szolgáltató könyvtár, az igénylő könyvtár és a fel használó közös teherviselésére épített követelményeket tartalmazzanak hangzatos elvek, ideák helyett.
Indíttatásom nem titkoltan a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1994. március 1-jén kiadott körlevele, melynek értelmében Központi Könyvtára, Zenei Gyűjteménye és Központi Ellátó Szolgálata az eredeti dokumentumok könyvtárközi kölcsönzéséért 450 Ft posta- és kezelési költséget számít fel.
A könyvtárakról szóló 1976. évi 15. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 17/1976.(VI.7.)MT sz. rendelet 32. $-ának (2) bekezdése alapján a könyvtárközi kölcsönzést (hazait és nemzetközit egyaránt) a művelődési miniszter 19/1981.(X11.8.) sz. rendelete szabályozza. A hivatkozott jogszabályok egységesen könyvtári alapszolgáltatásként kezelik a kölcsönzést, és a könyvtárközi kölcsönzést, mint a művelődési és szakirodalmi igények kielégítését szolgáló, kölcsönösségi alapon működő együttműködési alapformát fogalmazzák meg.
A könyvtárközi kölcsönzés országos központja az Országos Széchényi Könyvtár.
A jelenleg hatályos jogszabály (19/1981 (XII.8.) MM sz. rendelet) rendelkezéseit a következő kérdésekben haladta meg az idő:
1. A térítési díj és a költségek kérdése. (2. paragrafus (1), 10. paragrafus (1).)
2. A nemzetközi könyvtárközi kölcsönzést folytatható könyvtárak köre és a devizakeret kérdése. (13, paragrafus (2) és (3); 14. paragrafus (1)a)
3. Az eredeti példány kölcsönzésére vonatkozó igény teljesítésének megtagadhatósági esetei (7. paragrafus (1).)
Ad 1. A hatályos jogszabály térítési lehetőséget csak a másolatban történő szolgáltatás esetén ismer el úgy, hogy a térítési díjat az előállítás költségeiben maximálja.
A másolatban történő szolgáltatás térítési díja ma már köztudottan nem csak az előállítási költségeket takarja. Minden könyvtárnak vannak szolgáltatási díjtételei, melyek ezek kidolgozása a vonatkozó pénzügyi rendelkezések szerint történik: például haszonkulcsot is tartalmaznak, ÁFÁ-t pedig az alkalmazott SZTJ szerint (könyvtári vagy nyomdai szolgáltatás). A postaköltséget, térítéses másolatszolgáltatás esetén, rendszerint be építik a számlába.
Költségek közül a jogszabály csak az eredeti könyvtári anyag szállítási költségeiről rendelkezik oly módon, hogy azt a mindenkori küldő könyvtár viseli.
Az eredetiben történő kölcsönzés költségviselésének jelenlegi szabályozása a könyvtárakat nem ösztönzi, hanem kifejezetten ellenérdekeltté teszi e szolgáltatás tekintetében. A könyvtárközi kölcsönzés igen munkaigényes szolgáltatás, nagy adminisztrációval. A kölcsönzött dokumentumot a könyvtár saját használói köre bizonyos ideig nélkülözni kénytelen, a postai szállítás a megrongálódás és az elveszés veszélyével jár. A postai küldés a rendszeresen szolgáltató könyvtárakra rendkívüli, és egyre emelkedő terheket ró.
A rendszeresen szolgáltató könyvtárak köre az OSZK által irányított kérések elemzése alapján a következő (havi átlagban 500 kérést továbbítunk belföldi lelőhelyre):
MTA Központi Könyvtára
25%
KLTE Központi Könyvtára
11%
BME Központi Könyvtára
9%
FSZEK
8%
Országos Idegennyelvű Könyvtár és
JATE Központi Könyvtára
7%
BKE Központi Könyvtára
6%
JPTE BTK, TTK kar és
Pécsi Orvostud. Egyetem
5%

A fennmaradó mennyiségen 2-3%-os rész vétellel a Szegedi és a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár, az Országgyűlési Könyvtár, a KSH Könyvtára és a Miskolci Megyei Könyvtár osztozik. Hangsúlyozom, hogy ezek az adatok csak az OSZK-hoz eljuttatott kérésekre vonatkoznak, nem tartalmazzák a közvetlenül egymás között lebonyolított tranzakciókat.
Ad 2. A nemzetközi könyvtárközi kölcsönzést folytatható könyvtárak körének meghatározása az importliberalizálással feleslegessé vált, hiszen azáltal, hogy a devizakeret megszűnt, a könyvtárak mindegyike közvetlenül kérhet kölcsönzést külföldről, és ennek költségeit, forint fedezet birtokában, szabadon átutaltathatja a teljesítő könyvtárnak.
Ad 3. A rendeletben a könyvtárközi kölcsönzés teljesítésének megtagadhatóságát meghatározó pontok közül a muzeális anyagokra és az egyetlen példányra vonatkozókat a könyvtárak egyre szabadabban , a kölcsönözhető állomány szűkítése szempontjából értelmezik. A muzeális értékű anyag évhatárát gyakran 1900-ban határozzák meg, az egyetlen példányt pedig a teljes törzsgyűjteményre, nem csak a kézikönyvtári állományra értelmezik. Ezeket a kritériumokat természetesen kölcsönzési (vagy könyvtárhasználati) szabályzatukban rögzítik.
Nemzetközi tekintetben is a kölcsönzés és a könyvtárközi kölcsönzés díjazása a szolgáltatás egyik alapkérdése. Az egyes országok rendszere és gyakorlata között nagy eltérés mutatkozik.
- A skandináv könyvtárakban és Hollandiában a kölcsönzés a belföldi használó számára ingyenes.
- A francia és az olasz egyetemi könyvtárak nem fizetnek postaköltséget.
- Nagy-Britanniában a British Library Document Supply Centre, Boston Spa tarifája minden kölcsönzött kötetre 10 GBP, minden kezdett 10 oldal másolatra 5 GBP. A kölcsönzés, illetve másolatszolgáltatás díja magában foglalja a copyright díjat. A BLDSC-től kapott szóbeli tájékoztatás szerint az összegnek kb. a fele marad meg bevételként. (A BLDSC nem részesül állami támogatásban.)
Európában a kölcsönzés díja 500-2500 Ft között ingadozik kötetenként. A díjak az egyes országokon belül könyvtáranként is változnak. A térítés módja is sokféle. A könyvtárak igen nagy része preferálja a nemzetközi postakupont. Egy nemzetközi postakupon ára 0,95 USD, Magyarországon 100 Ft. A német könyvtárak nemzeti anyagáért átlagosan 5-10 nemzetközi postakupont kérnek, a nem nemzeti anyag szolgáltatását ún. kötelezvény elfogadásához kötik. Ez köteten ként 10 DEM megfizetésére kötelezi a kérőt. A kötelezvény a nem Németországban megjelent folyóiratcikkek másolatszolgáltatására is érvényes.
Az Egyesült Államok könyvtárai közül a Kongresszusi Könyvtár egy ideig ingyen kölcsönzött eredeti műveket, de kb. 1 éve levélben értesített bennünket, hogy az alapítvány pénze, amelyből a szolgáltatást finanszírozták, elfogyott, így a könyvtárközi kölcsönzési szolgáltatást bizonytalan időre felfüggesztette. Egyéb könyvtárak az Egyesült Államokban kötetenként 5-30 USD közötti összeget számláznak, ha hajlandók tengerentúlra küldeni.
A nemzetközi postakupon mellett a legáltalánosabb fizetési mód a csekk és a bankátutalás. A szakirodalomban mindegyik formát sok kritika éri, mert gyakran lassú, nehézkes és a viszonylag magas bankköltség miatt igen költséges.
Az IFLA Könyvtárközi Kölcsönzési Irodája az Unesco támogatásával tervbe vette egy voucher rendszer kidolgozását. Tervei között szerepelt az is, hogy a szegényebb, sokat kérő országok az egységnyi vouchert (amely egy kötet kölcsönzésére és 1-10 oldal másolat kérésére használható) kedvezményes áron vásárolhatják meg a rendszert működtető központtól. Gyakorlati megvalósulásról nincs tudomásunk. (A cikk megírása után,1995. januárjában kaptuk meg az IFLA voucher rendszerének bevezetéséről szóló tájékoztatót)
A kölcsönzés és a könyvtárközi kölcsönzés díjazásának kérdését tovább bonyolítja, hogy az Európai Közösség 1992 decemberében az Európa Parlamenttel elfogadtatta a bérleti és a kölcsönzési törvényre vonatkozó tervezetét, melyet a tagállamokkal 1994 júliusáig életbe kívántak léptetni. Ennek lényege, hogy a szerzői jogvédelem alá eső művek könyvtári kölcsönzési forgalma után a szerző(k)nek kártalanítási összeget kell fizetni (részletesen ld. Könyvtári Figyelő 1994.1.sz. 85-96.p.)
Magyarországon a szerzői jogról szóló 1969. évi III, törvényt módosító 1994. évi VII. törvény 15. paragrafusa egyelőre (?) a haszonkölcsönbe adást a szabad felhasználás körébe utalja.
A könyvtárközi kölcsönzés díjazásának kérdésénél ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni a lelőhely megállapításához igénybe vett külső adatbázisok használatának költségeit sem.
A könyvtárközi kölcsönzéssel kapcsolatosan felmerülő állományvédelmi és költségtérítési kérdések a könyvtárügy átfogó szabályozásának (könyvtári törvény) szintjén dőlnek el. A variációs lehetőségek az állampolgári jogon járó ingyenes alapszolgáltatástól a gyarapítási hozzájárulásig terjedhetnek.
A térítés kérdésének végig gondolása elkerülhetetlen, azonban sok-sok további elvi és gyakorlati kérdést vet fel, pl.:
- A térítés átalánydíjas-e vagy a tényleges ráfordítást fedezi?
- A tényleges ráfordítás milyen költségekből számítható ki (postaköltség, lelőhely megállapításának költsége, munkaerő, állomány védelem stb.)
- A költségek kit terhelnek:

- A felhasználóra terhelt költségek esetén lehet-e vállalni "a gazdagok és a szegények" közti különbség fokozását egy ilyen par excellence kulturális ellátási területen?
- A könyvtárak kapnak-e erre a feladatra plusz pénzt?
- Az OSZK -, mint a könyvtárközi kölcsönzés központja - kap központi keretet?
- Ha igen, hogyan bonyolódik le a könyvtárak közötti közvetlen (OSZK közvetítés nélküli) kölcsönzés térítése?
- A térítés módja; készpénz, kupon?
- A Magyar Posta kedvezmény vagy díjmentesség révén nem vállalna "mecenatúrát"?
- Kérhet és kaphat-e térítést a kötelespéldányokból részesülő könyvtár?
Bevallom, e kérdések közül alig van olyan, melyre úgy tudnék válaszolni, hogy ne lenne azonnal ellenérvem is. Nem véletlen, hogy az új könyvtári törvény javaslatát, koncepcióját kidolgozók sem igen jutottak tovább a kérdés felvetésénél. Szakmánknak kell közős megállapodásra jutnia ahhoz, hogy ez a vitathatatlanul könyvtári alapszolgáltatás valós és vélt ellenérdekeltség vagy "piszkos anyagiak" miatt ne lehetetlenüljön el. Gondolkozzunk közösen!

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)