41. évfolyam, 1995. 1. szám
| 41. évfolyam, 1995. 1. szám |
Archívum |
A Deutsches Bibliotheksinstitut Német Könyvtári Intézet működése és szolgáltatásai
Dobó Katalin
A Német Könyvtári Intézetet (a továbbiakban DBI)1978. október
1-én alapították azzal a céllal, hogy könyvtári szolgáltatásokat nyújtson és
kutatásokat végezzen a könyvtárügy területén.
A DBI két intézet szervezeti összevonásával jött létre: az Arbeitsstelle
für Bibliothekstechnik a tudományos és szakkönyvtárak, az Arbeitsstelle
für Bibliothekswesen pedig a közművelődési könyvtárak ügyeivel foglalkozott.
Az első néhány évben két székhelyen működött a DBI, majd 1981 februárjában beköltözött
a Bundesalleen álló új, hatemeletes épületbe.
A berlini székhely nem volt szerencsés választás, mivel a földrajzi távolság
miatt a DBI elkülönült a szövetségi könyvtáraktól. Talán emiatt is terjedt el
az a vélekedés, hogy a DBI-t szakadék választja el a közművelődési könyvtárak
hétköznapjaitól. Ami az első időszakban komoly hátránynak számított, az egyesülés
után az intézet előnyére vált: nevezetesen az integrálódó kelet-német könyvtárak
közelsége.
A DBI-t a tartományok és a szövetség 70-30%os arányban finanszírozzák. Működési
költsége a nyolcvanas évek elején évi 7,5 millió márkát tett ki, ehhez társult
a kutatási témák költsége, évi kétmillió márkával (ezeket külön kellett megpályázni).
Az intézet vezető testülete a kuratórium, mely a fejlesztési és munkatervről,
a költségvetésről, valamint a pénzügyi tervekről dönt. Tizenöt tagból áll; a
tartományok, a szövetség és szakmai testületek (DFG, DBV) képviselőiből. Az
igazgató vezeti és képviseli az intézetet, valamint végrehajtatja a kuratórium
döntéseit. A szakmai tanács a kuratórium és az igazgató tanácsadójaként
működik szakmai kérdésekben és illetékes a bizottsági kinevezésekben. Maximum
15 tagból áll. A könyvtárügy jeles képviselőiből álló tanács tagjait a kuratórium
kéri föl.
A DBI eredetileg hét osztályból állt. Az intézetben kezdetben 90 főállású
munkatárs dolgozott. Munkájuk közé tartozik többek között az intézet adatbázisainak
építése, az ezekből való tájékoztatás, a kiadványok előállítása, valamint a
tanácsadó és információs szolgáltatások ellátása, melyek száma a kilencvenes
években jelentősen meg nőtt.
A DBI-t feladatai végrehajtásában bizottságok segítik. Kutatásokat kezdeményeznek,
végeznek és véleményeznek. Az egyes bizottságok négy-hat főből állnak. A tagok
munkájukért nem kapnak javadalmazást. A DBI alapításakor 24 bizottságból állt,
melyek a következő területeken működtek: könyvtárépítészet; képzés, továbbképzés;
könyvtárjog; könyvtári statisztika; formai feltárás; olvasószolgálat; gépi adatfeldolgozás;
gyarapítás; hagyományos könyvtártechnika; osztályozás; bibliográfiai feltárás;
kötészet; mozgókönyvtárak; ifjúsági és gyermekkönyvtárak; zenei könyvtárak;
iskolai könyvtárak; különleges felhasználói csoportok; av-anyagok; disszertációk;
kéziratok, régi könyvek; mikroformátumok; periodikák; tájékoztatás. A témák
az egész könyvtárügyet lefedték. Az évek során sok változás történt a bizottságok
összetételében. Pl. 1986-ban megszűnt a mozgókönyvtárakkal, 1991-ben az av-anyagokkal
foglalkozó bizottság; az ifjúsági és gyermekkönyvtárak, az iskolai könyvtárak
bizottsága egyesült; másokat új néven szerveztek át. Az egyes kutatási témák
kidolgozására, illetve irányítására szakértői csoportokat alakítanak
külső szakemberekből. Az intézet jelenlegi szervezeti felépítéséről ld. a következő
oldalon található ábrát.
A német egyesítés alapvető változásokat hozott az intézet életében. 1990 nyarától
a két NDK-beli módszertani központtal, a Zentralinstitut für Bibliothekswesennel
(ZIB) és a Methodisches Zentrum für wissenschaftliche Bibliothekennel (MZ)
szövetségre lépve dolgoztak tovább. Az együttes munka eredményeképpen kiadták
az össznémet könyvtárak címjegyzékét, s a Bibliotheksstatistik 1990.
az új tartományok adataival jelent meg. Közös kiadványuk volt a Bibliotheks-informationen
Ost-West, amely hét számot ért meg, folytatása a Bibliotheksinfo című
lap.
Günter Beyersdorff, az intézet igazgatója szerint az egyesülés nem a
kezdetektől megtervezett fejlődés eredménye volt, ezért a folyamat sok buktatóval
járt együtt: a munkatársakat más-más előírások kötötték, jelentős különbségek
voltak a három intézet történetében, szervezetében, dolgozóik gondolkodásmódjában,
s nem utolsósorban, nagyon eltérőek voltak a jövőbeni kilátásaik is. Az első
kérdés így hangzott: együttműködés vagy egyesülés lenne jobb? A Fal lebontása
utáni hónapokban a sokrétű munkakapcsolatok beindulása után az tűnt kézenfekvőnek,
hogy a kialakult helyzetet szerződésekkel állandósítsák. A DBI vezetősége nem
kívánta azt az országosan elterjedt gyakorlatot bevezetni, mely szerint a "mindent
jobban tudó" nyugati intézmények és személyek ragadták magukhoz a kezdeményezést
és irányítást.
Az NDK és NSZK egyesülése után nyilvánvalóvá vált, hogy a három intézmény fenntartása
gazdaságtalan. Ekkor közös állásfoglalást adtak közre Az egyesült Németország
könyvtárainak egy könyvtári intézetre van szükségük! címmel. Szakértők bevonásával
számbavették az igényeket, feladatokat, átdolgozták az 1978-as DBI-törvényt,
belső egyezményeket kötöttek az intézmények között. Az eredeti elképzelések
között az szerepelt, hogy a kibővült intézménybe valamennyi munkatársat átveszik
addigi feladatkörével és jogi státuszával. Ez a terv azonban az anyagi nehézségek
miatt meghiúsult; így világossá vált, hogy jelentős változások lesznek az intézmény
szervezetében és munkájában.
Az MZ és a ZIB jogutód nélkül oszlott fel. Munkatársaikat az új intézmény nem
automatikusan vette át. Mivel egy zárt pályázatnál nem minden területre lett
volna elegendő szakember, ezért az állásokat két körben, egy belső és egy nyílt
pályázaton hirdették meg. Az első körben, 1991 augusztusában az MZ és a ZIB
44 volt munkatársát alkalmazták, a másodikban a meghirdetett 17 állásra közel
700 - főként az új tartományokból pályázó - jelentkező közül válogattak.
1992-ben az előző évi 10 millió márkás költségvetést 15,5 millióra emelték,
ehhez járult a kutatási témákra külön kapott 1,4 millió márka. Ez a növekedés
példa nélküli az intézet történetében, minthogy az is, hogy valamennyi - létszámbővítésre
és pénzre vonatkozó - igényt kurtítás nélkül jóváhagytak.
A rendkívüli fejlesztés a feladatok és elvárások megnövekedésével járt együtt,
ugyanis csaknem kétszerannyi könyvtárnak kell szolgáltatniuk, mint korábban.
A létszámnövekedést és az új anyagi forrásokat a következő területeken kívánták
felhasználni:
1992 óta az intézet szervezi az Oktatási és Tudományos Minisztériumnak
(BMBW) a középkelet-európai felsőoktatási és tudományos könyvtárakat támogató
programját. 1995 végéig a tervek szerint 17 millió márkát költenek könyvadományokra.
A DBI-nek rövidesen új, nagyobb épületre lesz szüksége. Az ígéretek szerint
1996 őszétől a Staatsbibliothek Unter den Linden tőszomszédságában fognak új
épületet kapni.
Az intézet kiadványai
A DBI kiadásra fordítható évi költségvetésének (ez 1992-ben
kb. egymillió márkát tett ki) kétharmadát a hagyományos, nyomtatott kiadványokra
fordítják, egyharmadából pedig mikrofiche formátumú, illetve géppel olvasható
adathordozókat finanszíroznak. Bár az intézet nem kereskedelmi kiadóvállalatként
működik, a költségmegtérülés szempontjait sem hagyják figyelmen kívül. A kiadványok
forgalmazásából általában annyi a bevételük, hogy a közvetlen nyomdai költségeket,
a tiszteletpéldányok árát, valamint a postaköltségeket fedezni tudják.
Kiadványaik - jellegük és szerepük alapján három csoportra oszthatók. Az elsőbe
azok a könyvsorozatok tartoznak (DBI-Materialen, Arbeitshilfen), amelyek az
intézetben folyó, vagy az intézet közreműködésével folytatott kutatások eredményét
a szakmai nyilvánosság elé tárják. Folyóirataikban szakmai információkat, híreket,
vitaanyagokat közölnek, míg a publikációk harmadik csoportjába a központi szolgáltatásokat
támogató kiadványok sorolhatók (bibliográfiai és statisztikai kiadványok stb.).
Könyvsorozatok
DBI-Materialien: A
sorozatban 1980 óta évente kb. tíz kiadvány jelenik meg. A gazdag tematika átfogja
a különböző könyvtártípusok alapirodalmát, a gyakorlati segédkönyveket (pl.
könyvtárhasználati segédletek, vámkézikönyv, tanfolyami füzetek, állományjegyzékek)
és a kutatási eredményeket (szociológiai vizsgálatok, a régi állomány feldolgozása,
a CD-ROM bevezetése stb.). Mivel a nyomdai átfutás gyorsabb, mint más kiadóknál,
ez lehetővé teszi, hogy aktuális problémákkal is foglalkozzanak. A nyolcvanas
évek végén például több kötetet is megjelentettek a tudományos könyvtárak egyik
égető gondjáról, a régi állomány számítógépes feldolgozásáról. Így lehetővé
vált, hogy a szerzők korrigálják, továbbfejlesszék elgondolásaikat - a gyors
megjelenés lehetőséget adott a szakmai, szemléletbeli változások tükrözésére.
A sorozaton kívül szabálytalan időközönként jelennek meg az Arbeitshilfen
aktuális, gyakorlati problémákkal foglalkozó kötetei, valamint önálló kiadványokként
kézikönyvek, szabványok (Einzelpublikationen).
Az itt közreadott munkákat általában a DBI munkacsoportjaiban, vagy pedig a
Deutsche Forschungsgemeinschaftban, a DBI szakmai felügyelete mellett dolgozzák
ki. A sajtó alá rendezéssel, szerkesztéssel a DBI publikációs osztálya foglalkozik.
A szöveget számítógéppel rögzítik, szerkesztik és a nyomdakész kéziratot adják
a nyomdába sokszorosítani. Az előfizetői példányokat közvetlenül a nyomdából
postázzák, a terjesztés a továbbiakban az intézet dolga. A DBI-Materialien átlagos
példányszáma 800-1000 között mozog. Ebből kb. kétszázat előfizetőknek küldenek.
A kiadás utáni első évben a kiadványok kb. 70%-át adják el, a kereslet aztán
csökken, így az egyes címekből még évekig tudnak szállítani a megrendelőknek.
Folyóiratok
A folyóiratok szerkesztése és előállítása a könyvsorozatokhoz
hasonlóan az intézetben történik. Az itt szerkesztett időszaki kiadványok közül
a Bibliotheksdienst a legfontosabb, országos, tudományos és szakkönyvtárak,
valamint a közművelődési könyvtárak számára készülő, havonta megjelenő folyóirat.
A DBI alapítása óta a lap példányszáma megduplázódott, jelenleg 4200 példányban
jelenik meg. Használhatóságának és hasznosságának oka a gyorsaság és az időszerűség.
Mivel a szerkesztők nem főállásban dolgoznak, ezért nincs lehetőség arra, hogy
szorosabb kapcsolatot építsenek ki más intézményekkel - amely ugyan időigényes,
de valószínűleg hatékony lenne.
A Bibliotheksinfo-t 1991-ben alapították. Induló számának bevezetője
szerint a lap a tapasztalatcsere fórumaként kíván működni, az átmeneti időszakban
pedig elsősorban a keletnémet könyvtárosok számára szeretne módszertani és gyakorlati
segítséget adni. Országosan elterjedt havilap, melynek több mint 1300 előfizetője
van, elsősorban a kis és közepes nagyságú közművelődési könyvtárak között. A
tanulmányok, tudósítások, közlemények kisebb részét a DBI munkatársai írják,
az írások többsége azonban külső munkatársaktól származik.
A többi folyóirat szűkebb olvasói réteghez szól. A Schulbibliothek Aktuellnek
pl. 600 iskolai könyvtáros előfizetője van, míg a negyedévente megjelenő
Forum Musikbibliothek c. lapot háromszáz zenei könyvtár járatja, s jelentős
a külföldi megrendelők száma is. A Bibliothek für alle főként olyan közművelődési
könyvtárak számára készül, ahol szociális munkával és speciális ellátást igénylő
csoportokkal foglalkoznak; előfizetői száma 430. A BuchMobil c. információs
kiadvány a mozgókönyvtárak munkáját segíti a közlekedési technika és a könyvtárbuszokban
is alkalmazható számítógépes fejlesztések figyelemmel kísérésével. Az Arthoteken-Rundbrief
a művészeti alkotásokat kölcsönző könyvtárak körlevele, a Pressespiegel
könyvtári sajtószemle, a Fit durch Fortbildung pedig olyan havonta
megjelenő naptár, amely a könyvtárosok figyelmét a különböző továbbképzési lehetőségekre
hívja fel.
A legutóbbi idők terméke az Info-Listen, melyet évente 2-3 alkalommal
adnak közre. A jegyzék azoknak a nyomtatványoknak a listáját tartalmazza, amelyeket
a közművelődési könyvtárak a reklámtevékenységükben hasznosíthatnak.
Az Informationsdienst Ausstellungen 1994 februárjától évente kétszer
jelenik meg. Az intézet kérdőíveket küldött szét a könyvtáraknak, amelyben arra
kért választ, hogy az intézmények milyen kiállításokat szerveztek, s ezeket
mennyi időre és milyen feltételekkel tudnák kölcsönözni más könyvtáraknak. Ezeket
a válaszokat aztán összegyűjtötték, rendszerezték. Az első szám az 1992-1993-as
év kiállításairól közölt információkat, témánként csoportosítva. A kölcsönözni
kívánó könyvtárak a megadott címen jelentkezhetnek. E szolgáltatás segítségével
többször felhasználhatók a kiállított anyagok, s a könyvtárak kis energiabefektetéssel
szervezhetnek változatos bemutatókat.
Központi szolgáltatásokat támogató kiadványok
A bibliográfiai és statisztikai munkák készítésének német
földön nagy hagyományai vannak. Ezért is meglepő, hogy a német könyv- és könyvtárügy
bibliográfiai feldolgozását a háború utáni években elhanyagolták. 1982 óta jelenik
meg Horst Meyer vállalkozásaként a könyv- és könyvtártörténet bibliográfiája.
A kurrens szakbibliográfia kezdetben Fachbibliographische Dienst címen
jelent meg, majd Dokumentationsdienst Bibliothekswesen (DOBI) címen folytatódott
a DBI kiadásában. 1991-ig közölte a német szakirodalmat, könnyen kezelhető rendszerben,
a címleírások mellett színvonalas, tömör tartalmi kivonattal. Az ún. szürke
szakirodalom szintén annotálva, válogatva került be. 1992-ben a DOBI-t egyesítették
a volt NDK-ban megjelent Informationsdienst Bibliothekswesen c. referáló
lappal. A fúzió óta a külföldön megjelenő szakirodalmat is közlik. Az évente
négyszer kiadott bibliográfiát a Deutsche Bibliothek és a lipcsei Deutsche Bücherei
készíti, a DBI pedig a technikai munkálatokat és a szerkesztést végzi.
1994-ben jelent meg a Zeitschriffendienst (ZD) harmincadik évfolyama.
A kiadványt 1965-ben, "önsegélyező" jelleggel a közművelődési könyvtárak egy
kis csoportja indította el, s vállalkozásuk az évek során fontos tájékoztatási
segédeszközzé nőtte ki magát. Ma több mint húsz könyvtár együttműködése alapján
készül. Kb. 180 német nyelvű periodikát dolgoznak fel a legkülönbözőbb szakterületekről,
ezeket tartalmilag elemzik, tárgyszavazzák. Az eredmények a DBI-ben, a ZD szerkesztőségében
futnak össze; itt előbb ellenőrzik, majd megszerkesztik a tételeket, elvégzik
a számítógépes adatrögzítést és a kiadást. 1990 óta a címleírások az RSWK és
SWD szabványok alapján készülnek. A ZD-előfizetők számára 1994-ben másolatküldő
szolgálatot hoztak létre, melynél az adatbankban szereplő bármely, 1990 után
megjelent cikk eredeti szövege megrendelhető.
A Zeitschriftendienst több formában is hozzáférhető.
- A "nagy ZD" mikrofiche kiadásban teljes körű szolgáltatást kínál, valamennyi
feldolgozott tételt tartalmazza. Függelékében található a ZD-Musik, kb. 75 idegen
és német nyelvű zenei folyóirat anyagával, amely a föntebb ismertetett rendszer
szerint készül és épül fel. A másik függelékéről, a TEST-INDEX-ről azért
szólok részletesebben, mert nálunk még nem vezettek be hasonló szolgáltatást.
A DBI és a berlini Stiftung Verbraucherinstitut (Fogyasztóvédelmi Intézet) fejlesztette
ki tizenöt éve. Kilenc könyvtárban évente kb. 2000 áru- és szolgáltatástesztet,
ismertetőt, vevőtájékoztatót dolgoznak fel; reklámokat, jelentéktelenebb cikkeket
nem vesznek föl, viszont nagy figyelmet szentelnek a független fogyasztói szervezetek
által kiadott brosúráknak, vevőtájékoztatóknak. Kéthavonta jelenik meg, féléves
és éves kumulációval.
- A "kis ZD" olyan válogatást közölt nyomtatott formában, amely kb. 80 folyóirat
cikkeit tartalmazta. Megrendelői közé a kisebb közművelődési könyvtárak tartoztak.
Kéthavonta adták közre, éves kumulációval. Mivel ez a kiadvány éveken át ráfizetéses
volt, 1995-től megszűnt a kiadása.
- 1987 óta rendelkezésre áll a ZD adatbank-változata is, floppyn. Használatához
IBM-kompatibilis számítógépre van szükség, az MS-DOS vagy a PC-DOS 2.0-ás (vagy
magasabb számú) verziójára, és évente 3 MByte-os háttértároló-kapacitásra.
- A ZD anyaga online is elérhető a DBI-LINK-en keresztül.
Az utóbbi másfél évtized legnagyobb könyvtári teljesítményei közé tartozik a
Zeitschriftendatenbank (ZDB) nevű periodika-adatbázis létrehozása. Németország
folyóiratállományát tartományonként, körzetenként dolgozzák föl, méreteire mi
sem jellemzőbb, mint hogy 1982-ben 266 ezer címmel és 852 ezer lelőhelyadattal
rendelkezett, s ez a szám a következő hat évben megduplázódott (1988: 500 ezer
cím, 1,8 millió lelőhelyadat). A felmérés az új tartományok periodikáinak számbavételével
folytatódik. A ZDB elérhető az IBAS-adatbankban állandó online hozzáféréssel,
kapható mikrofiche formában - ez utóbbi évente kétszer, kumulált új kiadásként.
CD-ROM kiadását 1992-ben kezdték előkészíteni, 1994-től forgalmazzák.
A Verbundkatalog maschinenlesbarer Katalogdaten deutscher Bibliotheken
(VK) a nyugatnémet tudományos könyvtárak kb. kilencmillió gépi katalógustételét
tartalmazza. Az adatok feldolgozása hasonlóképpen tartományonként, kerületi-együttműködési
egységenként zajlott, mint a periodikáknál, bár az együttműködés megszervezése
itt nehezebben ment. (1982-ben még öt különböző leírást alkalmaztak az adatfelvételkor!)
Áttörést a régi állományok retrospektív feldolgozása és konvertálása hozott
(elsőként a müncheni, göttingeni és wolfenbütteli könyvtárakban). Jelenleg az
1945 utáni teljes könyvállomány online hozzáférésén dolgoznak. A VK-adatbázis
a könyvtárközi kölcsönzés és a katalógusépítés alapja.
Folyamatosan építenek egyéb, országos adatbázisokat is - személynevekről, illetve
kongresszusi és konferenciairatokról -, ezek online módon hozzáférhetők, és
a feldolgozói munkát segítik.
Deutsche Bibliotheksstatistik (DBS). A DBI szerkesztőségének munkájához
mindenekelőtt a német könyvtárügy különböző területeiről való adatgyűjtés tartozik.
A német könyvtári statisztika körül sok vita volt, ugyanis a szerkesztők nincsenek
abban a helyzetben, hogy a könyvtárak által megadott adatokat ellenőrizzék,
a bizonytalanokra rákérdezzenek. A kirívóan téves adatokat megjegyzés, javítás
nélkül közölték. 1994-ben a kérdőíveket ésszerűsítették, átdolgozták.
A DBS-szerkesztőség kezeli a német könyvtárak címtárát is, melyet évente egyszer
aktualizálnak. Az adatbank alapján a következő publikációk készülnek:
- Adressbuch deutscher Bibliotheken. 1990 őszén jelent meg az első kiadás,
melyet 1992 januárjában követett az aktualizált -második. Ez 5772 könyvtár címét
tartalmazta (ebből 2328 az új tartományokban és Kelet-Berlinben található).
- Sigelverzeichnis (rövidítésjegyzék). A könyvtárak rövidített elnevezésének,
szignójának feloldásait tartalmazza. Nem szerepelnek benne egyetemi, főiskolai,
tanszéki és intézeti könyvtárak.
- Telefaxszal rendelkező könyvtárak jegyzéke. Az intézeti és fiókkönyvtárak
kivételével valamennyi könyvtár telefon- és telefax-számát összegyűjtötték benne,
de további címadatokat nem közölnek.
Audiovizuális anyagok
1991-ben a DBI kuratóriuma úgy döntött, hogy az av-bizottságot
- tízéves fennállása után - megszünteti. Ugyanakkor létrehoztak egy, az av-médiákkal
foglalkozó információs szolgálatot. Az RSVUK és a RAK audiovizuális médiákra
vonatkozó szabványait az osztályozással és katalogizálással foglalkozó bizottság
feladatkörébe utalták át. Az időközben elkészült RAK-AV 1994-ben jelent meg.
Megszűnt a bizottság által szerkesztett tájékoztató kiadvány, az AV-Info.
Az av-bizottság 1986 óta kétévente végzett egy vizsgálatot, Videokazetták
a közművelődési könyvtárakban címmel. A felmérések folytatódtak az átszervezés
után is: a könyvtári statisztika érdekében a könyvtáraknak kiküldött kérdőíveket
kiegészítették a videókra vonatkozó kérdésekkel.
1988 és 1990 között mind az állomány nagyságában, mind a kazettákat gyűjtő könyvtárak
számában jelentős növekedés volt tapasztalható: mindkét szám megduplázódott.
(A régi tartományokban 1988-ban: 74 könyvtár, 40 ezer kazetta; két év múlva:
147 könyvtár, 78 ezer kazetta.) 1992-ben a felmérés kiterjedt az új tartományok
közművelődési könyvtáraira is. Nagy többségük gyűjtőkörében videókazetták is
szerepeltek. A csúcsot a müncheni, bielefeldi és bonni központi könyvtárak tartották
öt-nyolcezres állománnyal. 1990-92 között ismét megduplázódott az av-anyagot
beszerző könyvtárak és két és félszeresére nőtt az állomány száma (195 ezer
kazetta). A számok értelmezéséhez hozzátartozik az a tény, hogy a német egyesülés
előtt az NDK könyvtárai gyakorlatilag nem gyűjtöttek videókazettákat; olvasóik
visszahódításához viszont jelentősen hozzájárult az új szolgáltatás, a videóbeszerzés
és -kölcsönzés bevezetése. (A könyvtári videotékák kínálata általában jelentősen
különbözik a kereskedelmi videotékákétól.) A Német Videointézet (Deutsches Video
Institut) felmérése szerint 1991-ben a régi tartományok háztartásainak 48, az
újakénak 30%-a rendelkezett videokészülékkel; a kazettapiac választéka évről-évre
bővül, s egyre olcsóbban kínálják a műsoros kazettákat.
A 195 ezer kazettát becslések szerint több mint kétmilliószor kölcsönözték.
A legnépszerűbbek a játék- és a gyerekfilmek voltak. Az összes kölcsönzés 11
%-a a videókazettákra esett, s a könyvtáraknak mindössze egyötöde kért kölcsönzési
díjat értük. (Ennek ismeretében érthetőbb a kereskedelmi cégek vehemens tiltakozása
a könyvtárak kölcsönzési gyakorlata ellen.) A könyvtárak 81 %-a betűrendes,
negyede pedig tárgyszókatalógusban tárja föl videóállományát. A tavaly megjelent
leíró-katalogizáló szabványok segítségével várhatóan még több állományt fognak
feldolgozni.
A DBI összeállította a videógyártók és -forgalmazók listáját. 1992 végén jelent
meg egy segédletük, mely a gyermek- és ifjúsági videókazetták beszerzéséhez
ad segítséget.
Szociális munka
A különleges ellátást igénylő csoportokkal foglalkozó bizottság
az utóbbi időben a Stiftung Lesen (Olvasás Alapítvány) közreműködésével az elítéltek
és foglyok olvasmánnyal való ellátását , és a börtönkönyvtárak helyzetét vizsgálta.
Új vállalkozást kezdeményeztek az Ernst Klett Kiadóval: az Amerikából átvett
"Easy-to-read"-kiadványokkal olvasni tanuló felnőtteknek segítenek. Kísérleteket
folytattak kórházi könyvtárakban, hogy a pszichikai terheléseket, konfliktusszituációkat
hogyan oldhatják fel megfelelő olvasmányok segítségével.
A Literaturversorgung für Ausländer (Külföldiek ellátása irodalommal)
című programjukat a szláv nyelvek válogatott irodalmával egészítették ki, mivel
e nyelvterület könyvei iránt nagyon megnőtt a kereslet.
A DBI 1993 elején tette közzé új, Külföldiekkel élni elnevezésű programját.
Az elképzelés abból indul ki, hogy a könyvtárosmunka alapvetően hozzájárul a
bizalmatlanság és az előítéletek eloszlatásához azzal, hogy tudást, információt
közvetít a világról, a tudomány különböző területeiről. A könyvtár az új nézetekkel
és tapasztalatokkal való találkozás színtere; mint kommunikációs és információs
központ, más származású emberekkel, érdeklődési körökkel, különböző politikai
nézetekkel szembesíthet. A Külföldiekkel élni c. jegyzék szépirodalmat,
idegengyűlölettel és annak következményeivel foglalkozó szakkönyveket, ifjúsági
irodalmat és videókat tartalmaz, speciális és politikai szervezetek, információs
központok címét közli, szervezési tippeket ad rendezvények megtartásához. Plakátot
terveztek és sokszorosítottak. Az ötezer példányban megjelentetett anyagot ingyen
juttatták el a könyvtárakhoz; az előállítási költségeket részben szponzorok
viselték.
A Bibliothek für Alle cí mű folyóiratot szintén ennek a bizottságnak
a tagjai szerkesztik.
Szervezés és üzemeltetés
Ezen a néven és ezzel a feladatkörrel 1991 óta működik egy
bizottság, amely a DBI történetében nem támaszkodhat előzményekre.
A Bertelsmann Alapítvánnyal közösen dolgoznak a Teljesítménymérés a közkönyvtárakban
témán, munkakörönként megállapítva az értékelés szempontjait, a munkatársakkal
szemben támasztott elvárásokat. Felméréseket készítenek arról, hogyan hat a
számítógépesítés bevezetése a könyvtári munkafolyamatokra, a szervezésre az
eddigi vizsgálatokkal ellentétben nem a probléma technikai vetületére voltak
kíváncsiak, hanem az emberi erőforrások, szakértelem átcsoportosítására, új
szempontú felhasználására, arra, hogy milyen idő- és munkamegtakarítást lehet
elérni, mekkora többletmunkát, milyen jellegű átképzést követel meg a számítógépek
használata.
Úgy ítélték meg, hogy az általuk végzett kutatások nem vezettek általánosítható
következtetésekhez. Megállapították, hogy a munkaszervezés gyökeresen különbözik
a tudományos és közművelődési könyvtárakban. Mivel a bizottság nem képes mindkét
területen hatékonyan működni, ezért úgy határoztak, hogy a továbbiakban (1993-tól)
csak a közművelődési könyvtárak helyzetével foglalkoznak.
1992-ben szerveztek először továbbképzést az új tartományok közművelődési könyvtárainak
vezetői részére a könyvtári menedzsmentről, melyet a nagy érdeklődésre való
tekintettel megismételtek.
Feladataik közé tartozik a DBI projektjeinek szakmai előkészítése, az anyagi
támogatások megpályázása és az elszámolásokban való segítség. Számítógépes fejlesztések
megvalósításában, a számítógépes tervezés elméleti kérdéseinek kidolgozásában
is közreműködnek. Könyvtárhasználattal, olvasáskutatással kapcsolatos felméréseket
végeznek; elkészítették a Teljesítménymérés, marketing és menedzsment
a könyvtárakban című annotált irodalomjegyzéket.
Felhasználás, információ
A bizottságot 1991-ben alakították meg öt munkatárssal,
három korábbi DBI-bizottság munkakörének összevonásával.
Munkájuk középpontjában a kölcsönzés hazai és külföldi gyakorlata áll. Átmeneti
szabályokat dolgoztak ki a keletnémet-nyugatnémet könyvtárközi dokumentumcsere
irányítására. (A régi tartományok előírásaitól eltérve pl. a keletnémet cégkönyvtárak
részt vehetnek az országos kölcsönzési rendszerben, mivel gyakorlatilag közművelődési
könyvtárak szerepét töltik be.) Támogatják a keleti könyvtárakat abban, hogy
kölcsönzési rendszerüket átstrukturálják a nyugatnémet minta szerint. Többek
között ez indokolta (és persze az életbe lépése óta eltelt közel másfél évtized
változásai), hogy az 1979-ben összeállított kölcsönzési szabályzatot revideálják.
Az új változat nyilvános vitája a bochumi könyvtároskonferencián volt; a tartalmi-stilisztikai
átdolgozás 1992 novemberében befejeződött, a kötet a következő évben megjelent.
Pár év múlva újabb kiadása lesz esedékes; bele kell építeni a most folyó németországi
és külföldi alternatív számítógépes kutatások tapasztalatait is.
A bizottság nyilvános viták és kérdőívek segítségével vizsgálta a német könyvtárak
előírásait és gyakorlatát az ún. védett művek (a XVIIXVIII. században nyomtatott
irodalom) kölcsönzésénél. Figyelemmel kísérik az új tartományokban kiépülő mozgókönyvtári
szolgáltatásokat, hogy minél ésszerűbb hálózatot és útvonalakat alakítsanak
ki.
Aggodalommal fogadták a hírt, hogy a hannoveri egyetemi könyvtár és a kölni
központi orvosi könyvtár térítés ellenében fogja kölcsönözni állományát. Szükségessé
vált egy egységes tarifarendszer kidolgozása, bár a bizottság véleménye változatlanul
az, hogy a kölcsönzés az ingyenes könyvtári szolgáltatások közé kell hogy tartozzon.
(Sürgős megrendelések és online szolgáltatások igénybevétele természetesen térítésköteles.)
A térítések bevezetése a nemzetközi gyakorlatban is előfordul, pl. a washingtoni
Kongresszusi Könyvtár 1993-tól már nem ingyen küldi a nemzetközi csereforgalom
számára a dokumentumokat. A kérések feldolgozásért 10 dollárt kérnek nemleges
válasz esetén is.
A kelet-európai könyvtáraktól érkező riasztó hírek hatására, a bizottság a goseni,
nemzetközi könyvtárközi kölcsönzéssel és dokumentumszállítással foglalkozó konferencián
azt javasolta, hogy 1993 végéig a kelet-európai könyvtárak számára ne csak a
német, hanem a külföldön megjelent irodalmat is ingyen kölcsönözzék. - A javaslatot
elfogadták.
Közreműködtek az új, a nemzetközi kölcsönzésben használatos IFLA-adatlap kidolgozásában.
1993 áprilisában Göttingenben kerekasztalbeszélgetést szerveztek a nem-könyv
jellegű anyagok használatáról. Úgy vélték, a különböző problémák, kérdések megsokszorozódása
és a technikai médiák térhódítása szükségessé teszi a széles körű, nyilvános
megvitatást.
Mint várható volt, az audiovizuális anyagok területén kevés bizonytalanság merült
föl; a közművelődési könyvtárak munkatársai a videokölcsönzések munkaigényességét,
könyvtárankénti eltérő színvonalát emelték ki. A tudományos könyvtárak képviselői
az ún. szürke anyagok osztályozásának, utalórendszerének kérdéseit taglalták.
Közös probléma volt, hogy honnan lehet időben értesülni a "szürke" videófilmek
megjelenéséről, és hogyan lehet beszerezni őket.
A hagyományos médiák (diák, lemezek, magnókazetták) használata visszaszorult
a videóhoz és a CD-hez képest. A szöveges kazettáknak egyre inkább a vakok és
csökkentlátók könyvtári ellátásában van szerepük.
Kevésbé egyöntetű vélemények hangzottak el az ún. technikai médiák, a CD-ROM
és számítógép-lemezek kapcsán. Megvitatták a licencszerződések előnyeit, hátrányait,
a felhasználás feltételeit, a szerzői jogi kérdéseket, az EK kölcsönzési irányelveit,
a nyílt és zárt felhasználói kör jogi fogalmát.
A floppyk postai távkölcsönzése a gyakorlatban bevált, s egyre népszerűbb. A
vírusok miatti rendszeres ellenőrzésük viszont megoldatlan; a bonyolultabb programok
esetében nagyon időigényes az ellenőrző programok futtatása. Ezért azt a megoldást
javasolták, hogy részletes használati utasítással ellátva, kölcsönözzék a vírusellenőrző
programot is a felhasználónak.
A mikroformák esetében a régi előírások érvényesülnek, vagyis csak olvasótermi
használatra adják ki őket. A szakmai vita résztvevői szerint ezt a gyakorlatot
is érdemes felülbírálni.
Osztályozás, katalogizálás
E bizottság egy-egy munkacsoportja foglalkozik a RAK és
az RSWK (a német nyelvterület dokumentumleírási szabályzata és a tárgyszókatalógus
szabályzata) folyamatos átdolgozásával.
1991-ben határoztak arról, hogy a DBI megjelenteti a RAK új, átdolgozott kiadását,
mivel az első kiadás, 1983 óta számos változtatás és részkiadás látott napvilágot,
ami megnehezítette a szabvány használatát. Az egyesítés után a keletnémet könyvtárakban
is megnőtt a kereslet a kiadvány iránt. A szabvány 1993-ban jelent meg.
A RAK-AV-t, az audiovizuális médiákra vonatkozó dokumentumleírási szabályzatot
először 1985-ben adták ki; új kiadása, amely végérvényes rendszert közöl az
átmeneti szabályozás helyett és figyelembe veszi az új technikák alkalmazása
során szerzett tapasztalatokat, 1994-ben megjelent. Számtalan javaslat érkezett
a RAK-Musik módosítására is. Így pl. a zenei művek, hangszalagok főcímeként
újabban azt a helyet, oldalt fogadják el, amely a címet összefoglaló tartalmi
adatokkal együtt közli. A nem-európai, finnugor és szláv nyelvű eredeti címek
helyett - főként a közművelődési könyvtárak gyakorlatában - egységes, német
nyelvű címet használnak a zeneművek jelölésére. Kidolgozták a RAK-AV és a RAK-Musik
összefüggéseit - az egyeztetés a zenei videókazetták leírásához szükséges.
A tárgyszókatalógus szabványa, az RSWK új kiadása a példatárral együtt 1991-ben
jelent meg ötszáz példányban. A szabályzat hamar elfogyott, utánnyomásra volt
szükség. Ez az új változat a megelőzőhöz képest kiegészült a speciális szerzőségi
adatokkal, "lásd még" mutatórendszerrel a nyelvjárási kifejezésekhez, a nyelvterületek
megjelölésével, a kelet-ázsiai szépirodalmi művek címével stb.
Az online munkacsoport az online katalógus szabványainak megalkotásával foglalkozik.
Ehhez a hagyományos katalogizálás szabványait használták fel, de szükség volt
a pleonazmusok kiküszöbölésére a tárgyszóláncból, a homonimák egyértelmű megkülönböztetésére,
az utalórendszer újraszabályozására. Egy tiszta online katalógusban le kellett
mondani a gyűjteményes kiadások összefoglaló leírásáról, illetve a hierarchikus
leírásokról. A munkacsoport szoros kapcsolatban állt a Német Nemzeti Bibliográfia
szerkesztőségével. 1993 tavaszán munkájuk eredményeként megjelent a RAK für
online-Kataloge.
1992 elejétől a szakmai tanács a szabályzatok megváltoztatásának új rendszerét
vezette be, amely alapján a szakmai nyilvánosság nagyobb szerepet kap. A RAK-Közleményekben
és az RSWK-Közleményekben vitára bocsátják a tervezett módosítások szövegét.
Az állásfoglalás csak a hozzászólók véleményeinek összegzése után lép érvénybe.
1992-ben jelent meg a RAK-Közlemények 11. száma, melyben a régi nyomtatványok
katalogizálásáról szóló ajánlást publikálták. Bár a határidő meglehetősen szűkre
szabott volt (az anyagot még be akarták dolgozni a nyomdába készülő új RAK-kiadásba),
és a kezdeményezés sem váltott ki nagy visszhangot, a javaslatok alapján született
néhány szerkesztőségi változtatás. A szakma kedvezően fogadta az újítást, más
témában felvetett kérdésekre jóval élénkebben reagáltak.
Az intézetben folyamatosan dolgoznak a személynevek adatbankjának bővítésén.
Több belső használatú adatbank van (a DBI-ben, a Deutsche Bibliothekben), a
DBI egységeset kíván létrehozni, amely a dokumentumleíráshoz és a katalogizáláshoz
egyaránt használható. Az intézetben épül a régi állomány feldolgozásánál előforduló
személynevek adatbankja, külön gyűjtik a középkor és az antikvitás személyneveit,
és itt található a Német Zenei Archívum személynévgyűjteménye is.
A személynevek néhány csoportjának egységes használatáról már döntöttek, ide
tartoznak a kínai és latin nevek, valamint a görög nevek latin formája. Az ókori
művek egységesített címeit a tübingeni egyetemi könyvtár kezdte gyűjteni; ezt
az adatbankot szabványként bővítik tovább.
További megbeszélést igényelnek a következő témák: mikroformák leírása, képalbumok
katalogizálása, filmforgatókönyvek, mellékletek, alsorozatok leírása, a belga
nevek használata és a szabályos időközönként megrendezett kongresszusok testületként
való leírása.
Állományvédelem
Az állományvédelemben kiemelt szerepet kapott a tömeges
konzerválás technikai kivitelezése (könyvek és kéziratok nagyobb mennyiségének
savmentesítése). Az eljárásban a frankfurti Battelle Intézet mérnökeinek, kutatóinak
munkáját, az általuk kifejlesztett technológiát hasznosítják, amely a fluor-szénhidrogének
kivonásán alapszik. Lényege, hogy a káros anyagot nagy koncentrátumú széndioxid
segítségével, lúgos kémhatású pufferanyag hozzáadásával eltávolítják. A tömeges
konzerválás a savas előállítás következtében idővel széteső papír károsodását
megállítja, s negatív hatásai más eljárásokhoz viszonyítva elhanyagolhatóak.
A savtalanítást nagy méretekben a lipcsei Deutsche Bücherei állományán próbálták
ki először. Gondosan megterveztek mindent: a munkatársak kiképzését, az állomány
elő- és utókezelését. Az eredmények a várakozásoknak megfelelően kiválóak. A
bizottság felméréseket végez a papírkárosodás méreteiről és következményeiről,
s rendszeresen publikálják azokat, tudósítanak a megelőző intézkedésekről és
javaslatokról. A beszámolók megdöbbentő adatokat tartalmaznak: a tudományos
könyvtárak állományának 12%-a részben vagy a használhatatlanságig tönkrement,
további 30%-uk papírja többé-kevésbé színeződött, ezért használatukat korlátozni
kellene.
A megoldások egyike lehet az ún. öregedésálló papír előállítása, amikor már
a gyártás során mellőzik a károsító anyagok használatát. A bizottság kiadott
egy füzetet, amely azoknak a papíripari cégeknek a listáját tartalmazza, amelyek
ilyen tartós papírt gyártanak, így ha a gyártók termékei bizonyos kritériumoknak
megfelelnek, az minőségi garanciát jelent a vásárló könyvtárak, archívum ok
számára. A papír minőségét többfokozatú skálarendszer alapján értékelik.
1991-ben három helyen indult a régi tartományokban restaurátorképzés, ehhez
társultak a volt NDK-beli oktatási intézmények tanfolyamai. Jelentős különbségek
voltak a tantervben, az oktatási módszerekben és a képzés céljában. Az egységesítés
érdekében 1992 év őszén a bizottság megvitatta és közzétette a restaurátorképzésre
vonatkozó irányelveit. Meghatározták, hogy melyek azok az alapismeretek - természettudományos
alapok, laboratóriumi gyakorlatok, könyvtári gyakorlat és anyagismeret -, amelyet
a képzés során a hallgatóknak el kell sajátítaniuk, milyen munkaszervezési és
üzleti tapasztalatokra kell szert tenniük.
Gyermek-, ifjúsági és iskolai könyvtárak
1989 őszén a politikai változások lehetővé
tették, hogy az NDK könyvtárosegyesületéből meghívják a gyerekkönyvtáros kollégákat
egy tanulmányútra. Azóta is szoros együttműködésre és jó munkakapcsolatokra
törekszenek az új tartományok könyvtárosaival.
1991-ben átszervezték a gyermek-, ifjúsági és iskolai könyvtári bizottságot
is, és három kiemelt témát jelöltek meg számára:
1989-től éveken át várták az Oktatási és
Tudományos Minisztérium (a BMBW) jóváhagyását a Könyvtári munka a fiatal
felnőttekért című kutatáshoz; a tervezetet a minisztérium kérésére többször
módosította a bizottság, és lefaragták a várható kiadásokat is. A keleti tartományokból
egy rostocki könyvtárat jelöltek ki a kutatás színhelyéül; a nyugati partnerkönyvtár
Hamburgban lesz. (Ez a legkirívóbb példája annak, hogy a szükségesnek tartott
kutatási programokat nem csekély nehézségek, bürokratikus akadályok legyűrése
után tudják elindítani.)
1992 júliusában tették közzé a gyermek- és ifjúsági irodalom tárgyszókatalógusának
tervezetét. A vitára bocsátott anyagot átdolgozás, véglegesítés után 1993 elején
publikálták. 1992-ben, az Arbeitshilfen sorozatban jelent meg az Iskolai
könyvtári rendszer kiépítése - az új tartományok helyzetének figyelembevételével
c. kiadványuk, mely normákat, szabványokat tartalmaz, együttműködési lehetőségeket
mutat be az iskolai és közművelődési könyvtárak között, javaslatokat ad az iskolai
könyvtárak berendezéséhez stb.
A gyermek- és ifjúsági könyvtárosoknak tíz éve tartanak rendszeres továbbképzéseket,
amelyekbe a könyvtárosasszisztenseket is bevonják. 1994-ben küldtek szét egy
kérdőívet az érintett könyvtáraknak, amelyen azt tudakolták, ki tudják-e fizetni
a könyvtárak a tandíjat, az utazási és szállásköltségeket, meg tudják-e oldani
a továbbképzés miatt távol lévő kolléga helyettesítését. A beérkező válaszokhoz
igazodva kívánják kitűzni a tanfolyamok időpontját és esetenként támogatásról
is gondoskodnak.
A DBI-ben működő tanácsadó szolgáltatások (Beratungsdienste) némelyike idősebb,
mint maga az intézet. Ez áll az iskolai könyvtári tanácsadásra is, mely négy
évvel az intézet alakulása előtt indult. A hetvenes évektől vált informáló-koordináló
szervvé, amikor bevezették az oktatási reformokat. A szolgáltatás célja, hogy
értelmes együttműködést alakítsanak ki az iskolai és közművelődési könyvtárak,
valamint az állami közkönyvtári ellátóhelyek között.
A tanácsadó munkatársai módszertani kézikönyveket szerkesztettek, kidolgozták
az iskolai könyvtári állományok hasznosításának tervezetét és az országos iskolakönyvtári
hálózat modelljét. Információs pultokat állítanak fel az oktatással kapcsolatos
szakmai kiállításokon és vásárokon. Rendszeresen szerveznek továbbképzéseket.
Ők szerkesztik a Schulbibliothek Aktuell című folyóiratot, mely Németországban
az egyetlen ezen a szakterületen.
Az egyesítés óta külön munkatárs foglalkozik az új tartományok sajátos problémáival.
(Egy 1992-es felmérésük szerint a keleti ifjúsági és gyerekkönyvtárak egyötöde
semmiféle gyermek- vagy ifjúsági lapot nem járatott.)
Gyarapítás, állományfejlesztés
A kilencvenes évek elejére szinte valamennyi
egyetemi könyvtár súlyos költségvetési gondokkal küzdött, amelyek alapvető hiányokat
okoztak mind az alapellátásban, mind a tudományos kutatáshoz nélkülözhetetle
n szakirodalom beszerzésében. A pénzforrások sem növekedtek olyan mértékben,
mint a piaci kínálat vagy a felhasználói igények. Ezért az egyetemi könyvtárak
nagyobb figyelmet kezdtek szentelni az állományfejlesztésnek, a szakirodalmi
ellátásnak, valamint a rendelkezésre álló források ésszerűbb kihasználásának.
A DBI szakmai tanácsa megbizta a gyarapítási bizottságot, hogy állományfejlesztési
kérdésekkel is foglalkozzon. Tekintettel arra, hogy a tudományos és közművelődési
könyvtárak gyarapítási problémái különbözőek, felmerült, hogy határozottabban
el kell különíteni a kétféle könyvtártípus vizsgálatát, így két szekciót állítottak
fel.
Az IFLA megbízásából nemzetközi felmérést végeztek az ún. "bontott árakról".
A Pergamon Press árpolitikája például sértette az Európai Közösség versenyszabályai
t, ugyanis a kiadó a nyolcvanas évektől országonként eltérő áron értékesítette
kiadványait. Ügynökeik a megrendelőknek csak az adott országra érvényes áron
számlázhattak, s így a könyvtárakat is megakadályozták abban, hogy előnyösebb
feltételekkel vásároljanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a kiadók felszámolják
bontott áras politikájukat, akkor egységesen az addig kért legmagasabb árakat
vezetik be.
1991 áprilisában, a Maxwell-birodalom széthullása után a Pergamon Presst megvásárolta
az Elsevier Science Publishers. Ezzel a világ első és harmadik legnagyobb tudományos
kiadója egyesült, több mint ezer tudományos és szakfolyóirat kiadása került
egyetlen kézbe. Az EK szabályai ~ szerint a fúzió érvényes volt. A gyarapítási
bizottság kapcsolatot keresett az amerikai könyvtárosokkal, de a hasonló jelenségek
elleni összefogás és tiltakozás nem sok eredménnyel kecsegtet.
A bizottság figyelemmel kíséri a nagyobb német és külföldi kiadók árképzési
és terjesztési gyakorlatát, és az eredményeket rendszeresen közlik a Bibliotheksdienstben.
A Harrassowitz Kiadó adatait felhasználva, összeállították a Németországban
megjelenő tudományos folyóiratok és monográfiák árlistáját. A külföldi folyóiratok
árváltozásait rögzítő adatbankjuk a nemzetközi folyóiratpiac követését teszi
lehetővé. 1993-ban száz kiválasztott folyóirattal kezdték el a figyelést, és
a vizsgált folyóiratok körét folyamatosan bővítik.
Nagyobb megrendelés esetén egyes könyvtári ellátók az amerikai irodalmat ingyen
szállítják. Mivel így a kézbesítés 12 hétig tart, azok a könyvtárak, amelyek
gyorsan akarják olvasóiknak a legújabb könyveket biztosítani, inkább vállalják
a légiposta többletköltségeit (a legtöbb könyvtár azonban él az ingyenes szállítási
lehetőséggel). A bizottság az amerikai irodalom szállítóival az ingyenes légipostai
kézbesítés lehetőségéről tárgyalt; négy közvetítőcéggel sikerült megegyezniük.
Törzsvásárlói tagság mellett, bizonyos tudományos folyóiratokat leszállított
áron lehet beszerezni. A freiburgi egyetemi könyvtár felmérése szerint a jogosult
könyvtáraknak csupán harmada él ezzel a lehetőséggel. Segíteni fog a helyzeten,
ha a DBI-ben összeállítják azokat a jogcímeket, amelyek alapján hasonló megtakarítások
érhetők el.
A piac állandó figyelése mellett a bizottság a tudományos könyvtárak állományfejlesztését
tekinti egyik legfontosabb vizsgálódási területének. Ennek érdekében feltárják
a hiányokat (főként az egyetemi könyvtárakban); szakmai vitákat kezdeményeznek
a gyarapításpolitikáról, állapotfelméréseket végeznek. Két gyarapítási segédletet
jelentettek meg a közkönyvtárak számára; a legfontosabb kézikönyvek válogatott
jegyzékét és az alapvető folyóiratok listáját. Mindkét kiadványuk iránt kimagaslóan
nagy volt az igény a régi és új tartományokban egyaránt. Szoros munkakapcsolatot
tartanak fent a könyvtári ellátóhelyekkel (Fachstelle), s az általuk szakcsoportonként
összeállított alapművek jegyzékét átveszik a DBI folyamatosan aktualizált gyarapítási
tanácsadó adatbankjába, hogy időszerű gyarapítási útmutatóval tudjanak szolgálni
bármely szakterületen.
Rendszeresen szerveznek állományfejlesztési továbbképzéseket az új tartományokban
olyan nemzeti irodalmakról, amelyek nem jelenhettek meg az NDK-ban. Céljuk,
hogy a könyvtárosok mind a gyarapításnál, mind a tájékoztatásnál ismerjék ezeket
az egyre népszerűbb és keresettebb műveket.
Könyvtárjogi kérdések
A DBI jogi bizottságának munkája eredetileg kimerült a jogi
véleményezésben és tanácsadásban, az új szabályozás azonban lehetővé teszi,
hogy bírósági perekben könyvtárakat képviselhessen. Létszáma egy, az NDK jogrendszerében
is jártas jogásszal bővült. Az egyesüléssel számtalan új probléma vetődött föl,
ami szükségessé tette, hogy állandó jogi tanácsadó szolgálatot hozzanak létre.
Ugyanakkor az Európai Közösséghez való csatlakozás is több, a könyvtárakat is
érintő törvénymódosítással járt együtt. A bizottság tapasztalata szerint a könyvtárak
egyre gyakrabban fordulnak bíróságokhoz kisebb véleménykülönbségek, nézeteltérések
esetén, ami egyébként általános társadalmi tendencia.
Leggyakrabban a szerzői jogvédelemmel kapcsolatos kérdésekkel kell foglalkozniuk.
Az Európai Közösség Tanácsa 1992 novemberében közzétette a kölcsönzési jogra
vonatkozó irányelveit, amelyek éles vitát váltottak ki nemcsak a német, hanem
valamennyi érintett európai könyvtár és a szerzői jogvédelmen alapuló iparágak
képviselői között. A nehezményezett passzus szerint a jogilag védett művek eredetijének
és sokszorosított változatának kölcsönzése és bérbeadása engedélyhez kötött,
illetve ennek híján tilos. A rendelkezés 1994. július elsejétől lépett volna
érvénybe. A kereskedelmi cégek teljes tiltást szeretnének elérni a szoftver-
és az av-médiák kölcsönzésénél, vagy legalábbis drasztikusan emelni kívánják
a kölcsönzési, másolási díjakat, a bizottság pedig a könyvtárak eddigi gyakorlata
érdekében lobbyzik a bonni törvényhozásnál.
A paderborni első német "computer-könyvtár" létrehozása különösen kiélezte a
vitát, mivel ennek a könyvtárnak pontosan az a célja, hogy szoftvereket kölcsönözzön.
A bizottság az itt szerzett tapasztalatait Szoftvererek és adathordozók gyarapítása
és használata könyvtárakban címmel tette közzé. A kiadványban a problémát
jogi szempontból tárgyalják. A könyvtárak semmiféle felelősséget nem vállalnak,
ha olvasóik az általuk kölcsönzött anyagról engedély nélkül készítenek másolatot,
de akkor sem, ha a kölcsönzött lemez vírussal fertőzött, s netán tönkreteszi
a kölcsönző programjait és adatait.
1989-ben a Német Filmszövetség kampányt indított a közkönyvtárak videókölcsönzése
ellen - amely egyébként nem bizonyult jogellenesnek -, és 1994-ben ugyancsak
emiatt emelt panaszt a . DBI-ben.
Egyre több kiadó nyomtatja a kötet impresszumába, hogy büntetőjogi következményekkel
járhat akár egyetlen oldal engedély nélküli másolása is. Ez a tiltás természetesen
valamennyi rendelkezésnek ellentmondó, alaptalan követelés. Mivel azonban a
könyvtári kölcsönzések miatt a forgalmazó cégek jelentős bevételektől esnek
el, várhatóan még nagy viharok lesznek a jogi szabályozás körül, a joghézagokat
pedig az érintettek maximálisan ki fogják használni saját érdekükben. (E kérdésről
bővebben lapunk 1994. 1. számában olvashattak. A kölcsönzési törvény kérdése
Európa országaiban. Töm. Kovács Emőke. 86-87.p. és Memorandum a kölcsönzési
törvény ellen. uo. 88-89.p.)
Nagy érdeklődéssel kísért, precedens értékű per zárult le a múlt évben. A második
világháború utáni zűrzavarban egy kelet-németországi könyvtár nagy értékű könyvritkaságai
eltűntek. Ezt a tényt a könyvtár akkor bejelentette. 1991-ben felbukkant az
antikváriumi forgalomban egy 1563-as kiadású kötet, benne a könyvtár bizonyító
erejű pecsétjével. A könyvtár a DBI-hez fordult segítségért, hogy visszaszerezhesse
egykori tulajdonát. Az antikváriummal és az antikváriusszövetséggel folytatott
tárgyalások eredménytelenek maradtak, ezért a DBI jogi bizottsága pert indított.
A hamburgi bíróság azonban - az elévülésre hivatkozva - elutasította a keresetet.
A bizottság most azt szeretné elérni, hogy az EK jogszabályaiba építsenek be
garanciákat a könyvtári tulajdon védelme érdekében. Amíg ez nem valósul meg,
addig azt tanácsolja a könyvtáraknak, ne vásároljanak antikváriumban más könyvtárak
pecsétjével ellátott könyveket.
Törvénymódosítást sikerült viszont elérnie a bizottságnak egy másik területen.
Ha vakok és súlyos mozgássérültek számára hangszalagon sokszorosítanak szépirodalmat
vagy tankönyveket, akkor nem kell hosszadalmas engedélyeztetésnek megelőznie
a folyamatot.
Riadalmat váltott ki, amikor a volt NDK könyvtárépületeit visszaigényelték az
egykori tulajdonosok. Mivel ezek az épületek közösségi célokat szolgáltak, a
törvény értelmében az igénylők csak kártérítést kaphattak, a könyvtárak pedig
maradtak az épületekben.
Sajátos problémával, a nemzetiszocialista irodalom kölcsönzésének jogi feltételeivel
is foglalkozott a bizottság 1993 utolsó hónapjaiban. Végleges állásfoglalás
nem született, csak az ellentmondásokra hívták fel a figyelmet. Tilos ugyanis
az effajta kiadványok terjesztése, ugyanakkor Hitler Mein Kampfját, mint történelmi
dokumentumot, antikváriumokban árusítják. Törvény tiltja a fajgyűlöletre uszító
írások terjesztését is, bár tudományos, kutatási és oktatási célokra, "állampolgári
felvilágosításra" felhasználhatók a szövegek. Szegény német könyvtárosok így
gondban vannak, mert nekik kell eldönteniök, hogy adott esetben tiltott propagandát
segítenek elő, vagy csupán a történelem pontosabb megismerését. Az általános
gyakorlat az, hogy a nemzetiszocialista könyveket felnőtteknek kiadják, de fiatalkorúaknak
nem.
A bizottság rendszeresen szervez előadásokat, többnapos rendezvénysorozatokat;
a keletnémet könyvtárosoknak pl. Bevezetés a könyvtári jogba címmel,
de rendszeresen tájékoztatnak a tervezett EK-határozatokról, a külföldi könyvtárjogi
eseményekről, változásokról (pl. az 1992-es, új francia kötelespéldány-törvényről).
Könyvtárhasználatí szabályok c. kiadványuk iránt oly nagy volt az érdeklődés,
hogy a kiadás évében, 1990-ben elkelt az utánnyomás is. Kiadták a legfontosabb
könyvtári törvények és rendelkezések gyűjteményét. Munkájuk közé tartozik a
CD-ROM adatbázisok terjesztésének, használatának vagy a könyvtárak gazdasági
tevékenységének jogi megalapozása, de foglalkoznak a könyvtári katalógusok,
bibliográfiák, adatbankok jogi védelmével is.
Könyvtárépítészet
Az új tartományokban óriási az igény könyvtárak tervezésére
és építésére. Nagyobb térre, bővítésekre van szükségük, valamint a helyi elvárásokhoz
és feltételekhez jobban alkalmazkodó egyedi tervekre, mivel a ZIB korábbi gyakorlatában
csak központi tervezésre volt lehetőség.
Új tanácsadó szolgáltatás működik 1992-től, amelyhez hagyományos könyvtártechnikával,
berendezéssel és könyvtárépítészettel kapcsolatos kérdésekkel lehet fordulni.
A szolgáltatás a DBI adat-, szakirodalom- és cégismertető gyűjteményére épül.
Vásár- és kiállítástájékoztatókkal, közvetlen cégkapcsolatok felajánlásával
elégítik ki az érdeklődést. Új gépek, eszközök, berendezések beszerzése előtt
is érdemes kikérni véleményüket.
Könyvtárépítészeti archívumukban az ötvenes évekig visszamenően megtalálhatók
a könyvtárak tervrajzai, fotói, az építési programok leírásai, s ezeket az érdeklődők
rendelkezésére bocsátják.
Nagy figyelmet szentelnek annak a kérdésnek, hogy az új médiák és a gépesítéssel
kapcsolatos kívánalmak figyelembevételével hogyan lehet modern könyvtárat tervezni.
Kiadványuk, a Bedarfsermittlung fűr wissenschaftliche und öffentliche Bibliotheken
(1991) a könyvtárosok és könyvtárépítészek közti kommunikációt hivatott
elősegíteni. Tapasztalatuk szerint sok félreértés megelőzhető azzal, ha az érintettek
tudják, milyen speciális szakmai információkat kell megadni a tervezőnek, illetve
ha a könyvtárosok tisztában vannak a tervezés folyamatával.
A cikkben használt rövidítések
BMBW- Bundesministerium für Bildung und Wisse nschaft
DBS- Deutsche Bibliotheksstatistik
DBV- Deutsche Bibliotheksverband
DFG- Deutsche Forschungsgemeinschaft
DOBI- Dokumentationsdienst Bibliothekswesen
KAB- Klassifikation für Allgemeinbibliotheken
MZ- Methodisches Zentrum für wissenschaftliche Bibliotheken
RAK- Regeln für alphabetische Katalogisierung
RSWK- Regeln für den Schlagwortkatalog
SWD- Schlagwortnormdatei
VK- Verbundkatalog maschinenlesbarer Katalogdaten deutscher Bibliotheken
ZD- Zeitschriftendienst
ZDB- Zeitschriftendatenbank
ZIB- Zentralinstitut für Bibliothekswesen
Irodalom
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12) |
|