40. évfolyam, 1994. 2. szám
| 40. évfolyam, 1994. 2. szám |
Archívum |
Szex a könyvtárban 
szexkönyvtár
Válasz Kövendi Dénesnek
Eszenyi Miklós
Őszintén köszönöm dr. Kövendi Dénes reagálását "Szex
a könyvtárban" c. cikkemre (KF, Ú.f. 1993/4.). Írása címével - "Parttalan
szex a könyvtárban" - megpróbálja érzékeltetni, hogy nem körvonalaztam
kellőképpen a dolgokat. A parttalanság - érzésem szerint - K.D. írására is vonatkozik,
a (part)csúszás, helyesebben csúsztatás következtében. Merthogy K.D. cikkébe
még Ady is belekeveredik, meg a gonosz mostoha. Hogy ehhez Ady mit szólna? (A
gonosz mostoháról nem is beszélve...)
K.D. több pontba szedte észrevételeit. Nos, nézzük a boncolgatás boncolását!
(Persze csak az tartson velem, akit érdekel a téma.)
1. Egyetértek K.D.-vel, hogy nincs olyan tudományág, amelynek magyar képviselői
nem kényszerülnek könyvtárközi kölcsönzésre. Abban viszont nem vagyok biztos,
hogy eme tétel alapművek esetében is áll, merthogy - bár nem vagyok szexológus,
legfeljebb könyvtárszexológus (ez volt a vicc helye!) - az említett Masters-Johnson
könyv alapmű. Hogy mennyire, (aki kíváncsi) kiderítheti a hivatkozási indexekből.
2. Persze, hogy nem gondolom, hogy az álirodalmat nem lehet megkülönböztetni
az irodalomtól. Ezt így le sem írtam. A 4. pontban említi K.D., hogy az aluljáró-irodalom
művelői már "előszeretettel áradoznak a férfiak domború, izmos, napbarnított
stb. melléről is, sőt nemiszervüktől sem sajnálnak néhány elismerő szót."
Na és akkor mi van? De lássunk egy példát, amolyan népies stílben (gyengébb
idegzetű hölgyek lapozzanak!):
"Olyan barna volt, hogy ha valaki a fehér lepedőn megpillantotta vékony,
szíjas testét, belekáprázott a szeme. Hozzáteendő még..., hogy hatalmas vesszeje
volt..., erős és széles, mint egy petrencerúd, a kék, vastagon dundorodó erek
vadul körbefonták, akárha fagyöngy szinte szorították." Hogy ki a szerző?
Találják ki!1
Aztán itt van a kezemben egy napilap, s benne egy riport "Teljesült kívánságok
gyára. Kielégülés" címmel. A cikkben a Denise, Romana, Júlia, Szívhang
(aluljáró)sorozatok kiadójának főszerkesztője nyilatkozik. Ebben még semmi érdekes,
de az már izgalmasabb, hogy ezen főszerkesztő az irodalomtudomány kandidátusa.2
3. Örülök, hogy megismerhettem Szilágyi Géza munkásságát.
4. Újabb csúsztatás (ld. ételmaradékok). Ha jól értelmezem K.D. szavait, akkor
,,abnormis" a pornó. Nem hinném.
5. S íme: itt a gonosz mostoha. (Jut eszembe, Jancsi és Juliska címmel elkészítették
a mese pornóváltozatát is leleményes hazai gyártóink.) K.D. a precízséget szinte
állandóan számonkéri rajtam. Akkor én is megkérdezem, melyik gyermekpszichológiára
gondolt: Bettelheim, Mérei, Ranschburg vagy F. Várkonyi elméletére? Merthogy
valamennyien gyermekpszichológiával foglalkoznak ugyan, de nézőpontjuk közel
sem azonos. Másrészt egyik barátom (aki szintén olvasta a kéziratot) a szegedi
ideg- és elmegyógyászati klinikán kifejezetten gyermek- és serdülőkori lélektannal
foglalkozik, s neki, mint szakembernek nem voltak K.D.-éhez hasonló észrevételei.
6. Miért kell beszerezni ezeket a műveket? Azért, mert igény van rá. Napjainkra
minden tele lett erotikával: a tévéreklámon keresztül a mozifilmeken át a folyóiratokig.
Példának okáért az a hetilap, amelyik évekkel ezelőtt a fonógyári lányokról
írt, a meós Juliska megtalálta élete párját, a targoncavezető Sanyit, s egy
gyönyörű, modern, 40 m2 -es lakásban élnek, ahol csipkedísz a fotelon. Happy
end. Most meg egyre-másra írnak a kamionsori prostitúcióról, a frigiditásról,
az öregedők szexéről stb. Hogy miért erről írnak? Nyilván azért, mert érdekli
az embereket, mondhatnám, "vevők rá".
7. K.D. ismét csúsztat. Azért, mert azt írtam, hogy a szexuális témájú anyagokat
is szerezze be a könyvtár, nem jelent egyet a propagálással. Ebből még senki
sem gondol arra, hogy a kölcsönzőpultnál megszólaljon a könyvtáros: "Kedves
X. néni, a Krúdy kötet mellé tessék vinni egy Erószt is". Teljesen magánügy,
hogy ki mit olvas. De ha istenuccse valaki szexlapot szeretne olvasgatni, akkor
legyen lehetősége.
Más. Mitől fordul fel a könyvtáros gyomra? A Playboytól aligha hiszem. No, és
ha véletlenül egy "hard" szexlap kerül a könyvtáros kezébe? Arra aztán
végképp' senki nem kényszeríti, hogy nézzen bele, olvassa el, készítsen róla
referátumot. A borítólapok pedig általában diszkrétek.
8. Haha, jót kacagtunk.
9. K.D. azt sugallja, hogy szexőrülttel állunk szemben (ez én lennék), mert
- ahogy írja - a személyes érdeklődés szerencsésen találkozik a szakmaival.
Először is. Cikkemet majdnem fél esztendeig írtam, sokaknak megmutattam. A bibliográfiakészítés
ötlete nem tőlem származott, ha nem tőlem húsz esztendővel idősebb, volt tanárnőmtől
(egyébként politológus), aki azt mondta: meg kell csinálni ezt a bibliográfiát,
mert Magyarországon ilyen még nincs. Másrészt engem sok minden érdekel: írtam
már pl. a magyar aranyifjúságról, a maffiáról, egy helyi könnyűzenei rádió főmunkatársa
vagyok stb., egyszóval különcnek is lehetne nevezni. Ebbe pedig az is belefér,
hogy a szexről készítsek bibliográfiát.
K.D. vitatja a bibliográfia célszerűségét. Erre azt tudom mondani, hogy a Könyvtárosképzésért
Alapítvány (bár - úgy tudom - nem kis viták árán) adott rá pénztámogatást, amiért
ezúton is köszönetet mondok. Itt jegyzem meg, hogy nem ajánló bibliográfiáról
van szó, hanem szakbibliográfiáról, hiszen közel 2000 tételből áll, 24 fejezetben,
s az anyag 65%-a külföldi mű.
A szexbe - sok más mellett - beletartozik a homoszexualitás és a leszboszi szerelem
is, ezért nyilvánvaló, hogy bibliográfiánkban feltárjuk az erre vonatkozó anyagot
is. K.D. szerint ez már a "fekete humor" határát súrolja. Nos, egyáltalán
nem volt célunk evvel humorizálni, mert az efféle poénkodás meglehetősen olcsó
lenne. Bizonyításképpen, hogy szükség van pl. az egyetemi könyvtárakban a szexanyag
beszerzésére, álljon egy idézet, mely Tóth László szociológusnak, az ELTE oktatójának
a szájából hangzott el: "az egyetemen speciális kollégium keretében elemeztük
a Mások című magyar homoszexuális folyóiratot is".3
K.D. csodálkozik, hogy egy pedagógusképző intézmény könyvtárosai szexbibliográfiát
állítottak össze. A Miskolci Bölcsész Egyesület arról (is) híres, hogy oktatóinak-dolgozóinak
a legnagyobb szabadságot adja, mindenki akadály nélkül kibontakoztathatja kreativitását.
Ez olyan csodálatos valami, amit - sajnos - kevesen érezhetnek. Nekem és munkatársaimnak
abban a kivételes szerencsében van részünk, hogy ötleteinket szabadon megvalósíthatjuk.
Még akkor is, ha az éppen egy szexbibliográfia.
***
Miért látjuk másképpen a dolgokat Kövendi Dénessel?
Azt hiszem az életkori különbség lehet az oka. K.D. írja, hogy a kezdő háborús
évek Eötvös Kollégiumában nevelkedett. Jómagam nem vagyok 25 éves sem. Bárhogy
számolok, a különbség majdnem fél évszázad. Az csak egyetlen dolog, hogy a szexanyagok
könyvtári vonatkozásairól más a véleményünk. De ugyanígy másképpen látná K.D.
a diszkóba járást, a kocsikázást, a divatot vagy más egyebet. Más mikroközegben
mozgunk, és más impulzusok érnek bennünket, egyszóval mások vagyunk. Éppen ezért
nagyon fontos a toleranciakészség. Különösen nekünk, bölcsészeknek.
Irodalom
Viszontválasz
Akit ez a vita nagyon érdekel, tegye egymás mellé a három
cikket, s állapítsa meg, ki hol csúsztat.
Kövendi Dénes
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12) |
|