39. évfolyam, 1993. különszám
| 39. évfolyam, 1993. különszám |
Archívum |
2. Közhasznú tájékoztatást végző, a könyvtáraktól független információs központok
2.2. Külföldi helyzetkép
Ausztráliában néhány szervezetnek elsődleges feladata a közérdekű információk kezelése pl. az állampolgári tanácsadó irodáknak, a helyi és regionális információs központoknak, és bizonyos speciális csoportoknak is (például nőkkel, fiatalokkal, hátrányos helyzetűekkel foglalkozó szervezetek), akik információs pontokat állítanak fel. Mások a közhasznú információszolgáltatást csak mint kiegészítő feladatot végzik: a közkönyvtárak, a helyi önkormányzatok, a közművelődési központok, az állami hivatalok.
Ausztráliában az első olyan szolgáltató helyek, melyeket kifejezetten közhasznú információk terjesztésére állítottak fel, az Állampolgári Tanácsadó Irodák (Citizens Advice Bureaus - CABs) voltak (South Australia: 1962, Victoria Állam: 1962, Western Australia: 1963), melyeket angol modell alapján hoztak létre. A CAB mozgalom néhány államban kiválóan működik. A közkönyvtárak a kora 70-es években kezdtek érdeklődést mutatni a közhasznú információ iránt, de náluk csak a 80-as évek elején vált általánossá a közérdekű információszolgáltatás. A speciális információkra szakosodott információs központok a 80-as években jelentek meg. A lakosság egy-egy rétegét (nők, ifjúság, hátrányos helyzetűek) célozták meg, vagy különböző tárgykörökre koncentráltak (egészségügy, szállásügyben történő felvilágosítás stb.). Ilyen volt például a new south walesi egyetemen alapított Közösségi Információszolgáltatás (Community Information Service, CIS), melyet azzal a szándékkal hoztak létre, hogy az egyetemet ne mint tudományos közösséget, hanem mint társadalmi csoportot szolgálja ki információval. Ez tulajdonképpen olyan önsegélyező és forrástájékoztató szolgálat, melynek révén a különböző intézményektől begyűjtött anyagokhoz és címekhez lehet hozzájutni. A speciális rétegeket segítő információszolgáltatás azonban gyakran elszigetelten működött, kevés volt a kapcsolat az általános jellegű információkat szolgáltatókkal. A 80-as évek közepén azonban előtérbe került a hálózat eszméje, mely elősegítette az információszolgáltatás ésszerűsítését, a helyi és a regionális információs intézmények közötti együttműködést. A kormány Edward Gough Whitlam miniszterelnökségének éveiben, 1972 és 1975 között megindította az Australian Assistance Plan-t (Ausztrál Támogatási Terv). A cél az volt, hogy az embereket bevonják a döntéshozatalba az őket érintő társadalmi kérdésekben. Ennek egyik eszközeként kínálkozott a közhasznú információszolgáltatás. Néhány állam külön is kezdeményezett saját támogatási programot, hogy növelje a magánszektor aktivitását. Victoria Államban például a Közérdekű Szolgáltatások Osztálya (Department of Community Service) 1978-79-ben létrehozta a Család- és Közösségi Szolgálatot (Family and Community Services), hogy ezzel is bátorítsa a Helyi Tanácsadó és Információs Szervezetek (Local Information and Advice Services) alapítását és az együttműködésüket. Dél-Ausztráliában az ilyen programokat a Helyi Kormány Segélyalapja (Local Government Assistance Fund) finanszírozta 1984-ig, mikor egy külön alapot hoztak létre kizárólag az információszolgáltatás fejlesztésére. Dél-Ausztráliában aCommunity Information Sharing Service South Australia, Victoria Államban aVictorian Association of Citizens Advice Bureaus kaptak pénzt a kormánytól arra a célra, hogy a helyi információs intézmények megszervezését támogassák. Íly módon jött létre Victoria Államban az Állampolgári Tanácsadó Irodák - Citizens Advice Bureau (CAB) - rendszere. A Victorian Association of Citizens Advice. Bureaus (Állampolgári Tanácsadó Irodák Victoriai Egyesülete) 63 tagot számlál, 2000 önkéntes dolgozik náluk és évente több mint 200 000 kérdésre válaszolnak.
Az Állampolgári Tanácsadó Irodák alapvetően két módon szolgálják ügyfeleiket: megkeresik a számukra szükséges szolgáltatást nyújtó intézményt vagy személyt, ahová azután a használó közvetlenül fordulhat (seeking), vagy maguk lépnek kapcsolatba velük, és közvetítenek az ügyfél ügyében (referral). Ezen kívül persze másfajta segítséget is adnak (pl. kérvények kitöltésében, levélírásban, étkezési utalvány juttatásban, stb.).
1982 márciusában a moorabbini irodában (Moorabbin Citizens' Advice and Aid Bureau - M.C.A.A.B.) felmérést végeztek a használók körében. 602 kliensből 372-en válaszoltak a kérdőívre. A vizsgálat eredményei alapján az alábbi következtetéseket lehetett levonni: A kedvezőbb társadalmi körülmények között élők merőben más problémákkal fordulnak az irodához, mint a szegényebb sorsúak, a munkanélküli segélyen levők, a jövedelem nélküliek, a nyugdíjasok és az alacsony iskolázottságúak. Ők elsősorban személyes és anyagi természetű problémáikkal jönnek az irodába, míg a tanultabbak (pl. egyetemi hallgatók) inkább faktografikus információkat kérnek, ezek az igények sokkal gyorsabban és könnyebben teljesíthetők.
A második következtetés, hogy információkeresési szokásaikat tekintve az alacsonyabb társadalmi helyzetűek sokkal kevésbé önállóak, jobban rászorulnak a segítségre. A legtöbb közülük azért fordul az iroda munkatársaihoz, hogy ne csak megkeressék számára a lehetőségeket, melyek problémája megoldására kínálkoznak, hanem segítsenek kiválasztani ezek közül a legjobbat. De sokan egyszerűen csak azért jönnek, hogy beszélhessenek valakivel az őket gyötrő kérdésekről. Ha szükséges, az iroda munkatársai maguk veszik fel a kapcsolatot ügyfelük nevében azzal a szervezettel, melytől segítség várható. Elsősorban ezt is a kedvezőtlen társadalmi helyzetben levők igénylik. A magasabb társadalmi réteg képviselői az irodától kapott faktografikus információkat önállóan használják fel .
A harmadik konklúzió, hogy az elsődleges információforrás a rokonok és barátok köre, sokan az ő tanácsukra keresik fel az irodákat. Más kutatásokból már kiderült, hogy az információkeresésben mennyire fontos a személyes kapcsolat. Az együttérző meghallgatás majdnem olyan kívánatos, mint a szakszerű tanács. Az irodákat szívesen veszik igénybe a használók, aminek épp az az oka, hogy a tanácsadók önkéntesek, nem a szokásos hivatali modorban tárgyalnak a segítségért hozzájuk fordulókkal. Ezzel magyarázható az is, hogy közkedveltségben lekörözik a könyvtárakat. Az önkénteseket ugyan kiképzik munkájuk ellátására, de náluk mégis inkább a segítőkészség, empátiás képesség az elsődleges kívánalom. Az is fontos, hogy társadalmi helyzetük, végzettségük általában közelebb áll használóik többségéhez, mint a könyvtárosoké. Kutatások bizonyítják ugyanis, hogy ha két ember műveltségében, vallásában, szociális helyzetében túlságosan eltér egymástól, nem működik közöttük a kommunikáció. A könyvtárban felállított közhasznú információszolgáltatás ezért nem biztos, hogy megfelelő a kedvezőtlen társadalmi helyzetben élőknek. Meggondolandó viszont a CAB-ok könyvtárak mellé telepítése, melynek előnyei nyilvánvalónak tűnnek. A helyi számítógépes hálózatok felállítása is új lehetőségeket ígér.
Míg a közhasznú információszolgáltatás kialakításához a legtöbb államban hozzáférhető volt a pénzügyi segítség, a felelős miniszter és az érintett szektorok közti konzultáció lehetőségét csak Dél-Ausztráliában teremtették meg: megalakult az Information Services Advisory Committee (Információszolgálati Tanácsadó Bizottság), mely a szövetségi állam kormányának, illetve illetékes miniszterének tanácsadó testülete. Tagjai különböző szervezetek képviselőiből kerülnek ki. Victoria Államban, Új-Dél Walesben és Nyugat-Ausztráliában hasonló, de nem hivatalos testületek alakultak, melyek rendszeres időközökben üléseznek. A többi államban viszont a kormánypolitikában nem kapott különleges szerepet a kérdés.
A Community Information Sharing Service-t (CISS) (Közhasznú Információelosztó Szolgálat) - megelőzően Community Information Subscription Service - CISS (Közhasznú Információk Előfizetéses Szolgálata) - 1976-ban alapították, mint olyan független együttműködési csoportot, mely tanácsadást végez azok számára, akik közhasznú információszolgáltató tevékenységet folytatnak, vagy ilyet akarnak beindítani. A CISS célja: megfelelő szabványok kialakítása és a szolgáltatásnak a köztudatba való beépítése. Ezt különböző eszközökkel érik el: Havonta fórumot biztosítanak az információs szakemberek és tervezők számára, ahol találkozhatnak és megoszthatják egymással tapasztalataikat és szakértelmüket. Felhívják a kollégák figyelmét a rendelkezésre álló információforrásokra, (címtárak, indexek, jelentések és kutatási beszámolók). Az összes számba jöhető hasznos információt a szemináriumokról, szakemberekről, alapítványi forrásokról stb. megosztják az érdeklődőkkel. Az információtároló és visszakereső rendszerek tervezésére és használatára vonatkozó információkat összegyűjtik és rendelkezésre bocsátják. Felkutatják és megvitatják az érdekeltekkel a közhasznú információval kapcsolatos kérdéseket és új technikákat. Az információszolgáltatásra vonatkozó kérdésekről javaslatokat nyújtanak be a kormánynak, valamint felhívják az emberek figyelmét a közhasznú információszolgáltatás fontosságára. Minthogy ez nem hivatalos egyesülés, a tagságnak nincsenek különösebb feltételei. A tagok egyszerűen csak résztvevői a közhasznú információszolgáltatásnak, vagy érdeklődnek iránta.
A közhasznú információs szolgálatok módszerei az induláskor meglehetősen kezdetlegesek voltak. Eredetileg cédulakatalógus, vagy röpülőlapos prospektusok formájában gyűjtötték az információkat. Később az információkezelő rendszerek sokkal kifinomultabbakká váltak. Az első jelentős haladás e téren két tezaurusz elkészítése volt, a McIntyre Victoria Államban és a LOCOM Új Dél-Wellsben (1978), - melyek a különböző tárgykörök ellenőrzött szókészletét tartalmazták -, valamint egy kézikönyv kiadása, mely az információ gyűjtésének és nyilvántartásának egységesítését szolgálta. Nyugat-Ausztráliában aLibrary Board of Western Australia (Nyugat Ausztrália Könyvtári Tanácsa) megindította aCommunity Information Project-et (Közösségi Információs Program). Célja, hogy támogassa a közkönyvtáraknak információs és forrástájékoztató központokként való működését. A Könyvtári Tanács kiadott egy útmutatót a közhasznú információszolgáltató központok kialakításához és működtetéséhez, és az Állami Referensz Könyvtár (State Reference Library) összeállított egy az útmutatóhoz kapcsolódó nyilvántartást, mely több ezer szervezet adatait tartalmazta. Ezek, valamint egyéb címtárak és röpülőlapos gyűjtemények alapján hozták létre az Info-Link rendszert és tezauruszt, melynek segítségével aCommunity Information Office (Közhasznú Információs Hivatal) és a könyvtár telefonos információs szolgálata támogatta a közhasznú információ-szolgáltatás országos körű kiépítését. 1982-re a Könyvtári Tanács leszögezhette, hogy az Info-Link rendszer tökéletesen betölti mind információszolgáltató, mind pedig tanácsadó feladatkörét.
A következő fontos lépés a számítógépesítés volt. 1976-ban figyelmüket a számítógépes címtárak összeállítására összpontosították. A Victorian Council of Social Services (Szociális Szolgálatok Victoriai Tanácsának) címtára a szociális jellegű szolgáltatásokról 1979-ben jelent meg nyomtatott formában, de megfizethetetlen áron, és ezért ez a program 1981-ben be is fejeződött. Hasonló feladatra vállalkoztak Új Dél-Wellsben. A Carringbush Könyvtár (Victoria Állam) szintén úttörő munkát végzett a maga számítógépes adattárának létrehozásával, melyet mikrofish formában publikált. Az 1980-as évek elején számos kereskedelmi vállalkozás jelentkezett hasonlókkal, sok közülük a már meglevő könyvtári szoftverek alapján készült. A videotexet a közhasznú információszolgáltatásban elsőként Dél-Ausztráliában próbálták ki. A kisszámítógépek megjelenése és a használóbarát adatbázis-kezelő rendszerek elterjedése új lehetőségeket teremtett a formátumokkal és kiadványtípusokkal való kísérletezéshez, valamint lökést adott a hálózatok fejlesztésének. Míg a közhasznú információ technikai lehetőségei egyre kifinomultabbakká váltak, az oktatásra nem fektettek hangsúlyt. 1986-ban még egyáltalán nem volt egységes képzési forma a közhasznú információszolgáltatás területén dolgozók számára, akik főként a könyvtárosokból és a szociális munkásokból kerültek ki, bár néhány korábban önkéntes munkatárs is fizetett státuszt kapott e területen. A legtöbb iroda munkatársai számára - legyenek önkéntesek vagy fizetett alkalmazottak - szükségessé vált a továbbképzés biztosítása. New South Walesben és Victoriában a közhasznú információs szektor elkezdett megfelelő kurzusokat szervezni. A sokféle tanfolyam széles választékot kínál, viszont a képzés nem hivatalos, vegyes keveréke a házi szabályzatok oktatásának és a rendszertelen műhelymunkának. Ezért a közhasznú információszolgáltatók elkezdték kifejleszteni saját módszertani alapelveiket és működési modelljeiket, de ezek nem váltak alkalmassá sem a tudományos, sem az ipari információszolgáltatás számára. Szabályaikat és munkaszínvonalukat elsősorban a szociális munka és a könyvtár gyakorlatából kölcsönözték. A további fejlődés érdekében az elmúlt években aktív szerepet játszó, különböző típusú intézmények között erősebb együttműködésre van szükség. Mindamellett jelentős fejlődés ment végbe ezen a területen a 80-as években.
A könyvtárakban működő közhasznú információszolgálatra vonatkozóan is készült felmérés Ausztráliában. Banktown-ban, Sydney államigazgatási övezetében elsősorban azt vizsgálták, hogy mire számíthatnak a könyvtárak, ha a közhasznú információkat a különböző helyi szervezetekkel együttműködve akarják hozzáférhetővé tenni. Azért gondoltak erre, mert a felmérésből is kiderült, hogy az emberek speciális kérdéseikkel előbb fordulnak az általuk illetékesnek vélt intézményhez, mint a könyvtárhoz.
Banktownban 52 szervezet (állami hivatalok, egyesületek, kereskedelmi vállalkozások) képviselőit interjúvolták meg információszerzési szokásaikról. Ennek eredményeképpen kiderült, hogy ha a közkönyvtár az információszolgáltatásba be akarja vonni ezeket az intézményeket, figyelembe kell vennie például az információ értelmezésének különbözőségét. Amíg a könyvtár az információval mint végcéllal foglalkozik, az említett szervezetek csak eszközként kezelik azt valamilyen konkrét feladat megoldásakor.
Az interjú alanyok többsége nagyra értékelte az informális csatornákat, a személyes kapcsolatok révén nyerhető értesüléseket, és szívesen fordultak a saját intézményükhöz hasonló tevékenységet folytató, bennfentes szervezetekhez. Ebből az következik, hogy a könyvtáraknak - ha be akarnak kerülni ebbe a körbe - ugyancsak bele kell ásniuk magukat egy-egy terület (a nőmozgalom, az idősek támogatása, vagy a kultúra, esetleg a kiskereskedelem, netán a polgári vagy vallási mozgalmak stb.) ügyeibe. Ezért kifizetődő lenne a számukra az együttműködés, a kétirányú tájékoztatás a könyvtár és a kiszemelt terület intézményei között. Ezt erősíti, hogy a vizsgálat szerint a különböző szervezetek képviselői előnyben részesítik a "hoci-nesze" alapon történő információszolgáltatást. A könyvtárak számára ez előnyös lenne, mert szolgáltatásai terjesztésére nem kellene saját hálózatot építenie, hanem az együttműködő intézmények hálózatát vehetné igénybe.
A közkönyvtárak közhasznú információszolgáltatásánál még az is felmerülhet kérdésként, hogy nem adják-e fel vele megszokott értékeik közül a pártatlanságot. Hiszen képtelenség lenne egy-két témakörnél többnél vállalni színvonalas közérdekű tájékoztatást - erre egy közkönyvtárnak sincs kapacitása. Bár kérdés, nem veszélyezteti-e ez a könyvtár hagyományosan demokratikus jellegét?
Még egy megszívlelendő következtetés: a megkérdezettek nagy többségének fogalma sem volt róla, hogy mit jelent az általunk evidenciaként kezelt "közhasznú információ" kifejezés. Nem ártana tehát közérthetővé tenni, mit is akar tenni a könyvtár tulajdonképpen. (F.E.)
Irodalom:
1. ALIAS. Australian library, information and archives services. An encyclopedia of practice and practitioners. vol. 1. A-E. Sydney, LAA, 1988
2. The Australian librarian's manual. vol. 1-3. Sydney, [ed.] LAA, 1982-1985.
3. WILLIAMSON, Kirsty. Information seeking by users of a citizens advice bureau. In: The Australian library Journal, 1986. Nov. p.187-194.
4. VINCENT, Ida C.: O.K. for information: community organizations, information and public libraries. In: Public library quarterly, 1988. vol.8. no.1-2. p.85-100.
Franciaországban szinte állandó közigazgatási reform zajlik. A polgárok tájékoztatásának nagy jelentőséget tulajdonítanak, igyekeznek azt egyszerűsíteni, javítani. Magától értetődik, hogy a polgárok tájékoztatása állami, központi feladat, és a szolgáltatás ingyenesen vehető igénybe. Mindez nem jelenti, hogy mindenütt példás viszonyok uralkodnak, sokkal inkább azt, hogy egy hosszú betanulási folyamat zajlik. A közhasznú tájékoztatást tehát nem a polgárok, hanem a hatóságok kezdeményezik; a legkülönbözőbb kísérletek folynak.
A miniszterelnök tájékoztatási hivatala (Service d'information et de diffusion - SID) nyomtatott "hatósági kalauzokat" dolgoz ki. Ezeket - részben privát kiadókkal együttműködve - a kereskedelem és a hírlapárusok terjesztik. A legismertebb a "Guide de vos droits et démarches", amelynek regionális kiadásai is vannak. Például az Ile-de-France 1984-es regionális kiadása 275 témában bő 400 oldalon részletes információkat tartalmaz a jogokról és kötelességekről, a közigazgatási szolgáltatásokról. Vannak benne mintalevelek beadványokhoz és egy százoldalas színes melléklet, "hasznos címekkel", a nyitva tartási időt is feltüntetve. Az évente megjelenő "Guide des jeunes" afiatalokat tájékoztatja a közigazgatásról, intézményeiről, jogaikról és kötelességeikről. Hét fejezete: a fiatalkorúak jogai, munka, lakás, családalapítás, egészség, utazás, szabadidő.
Emellett van egy jól sikerült és eredeti példa a szolgáltatások javítására. Az 1956-ban alapított állami tájékoztatási hivatal (Centre Interministériel des Renseignements Administratifs - CIRA) nem kötődik egyetlen hatósághoz sem. Nyolc regionális irodájának 140 munkatársa ad telefonos tájékoztatást egyszerű kérdésekre. Fő feladata, hogy a hatásköröket figyelmen kívül hagyva tájékoztatást adjon a jogokról és kötelességekről, és azokról a tennivalókról, amelyek a jogok megvalósításához szükségesek. A CIRA-nak másik két feladata is van: egyrészt koordinálja a hatósági tájékoztatási intézmények és ügyfélszolgálati irodák tevékenységét, másrészt javaslatot tesz a polgárok és a közigazgatás közötti kapcsolat javítására és a formalitások egyszerűsítésére.
A CIRA párizsi központja 1986-ban 325 ezer hívást kapott, a hívások országos száma 800 ezer volt. Háromnegyed részük magánszemélyektől származott. (A hívók egyébként nem kötelesek bemutatkozni.) A CIRA munkatársai hivatalos kiadványokból és szakfolyóiratokból tájékoztatnak, bonyolultabb esetekben kívánságra visszahívják az ügyfeleket.
A francia videotex-szolgáltatás, a Télétel (erről bővebben az 5.24. fejezetben olvashatnak.) kezdettől fogva arra törekedett, hogy széles használói kör számára legyen hozzáférhető. Ezt a kultúrpolitikai célt el is érték, tömeges szolgáltatás lett belőle, több mint ötmillióan használják. A terminálokat ingyenesen vagy havi kb. 25 DM-s bérleti díjért lehet igénybe venni.
A kísérletek során kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonítottak a Télétel közigazgatási alkalmazásának, a polgárok tájékoztatásának. A Távközlési Igazgatóság (Direction générale des télécommunications - DGT) kezdeményezte a TELETEL 3V kísérletet és a TELE-INFORMATION programot.
TELETEL-3 V
1981 júniusától 1982 decemberéig Párizs közelében Vélizy/Versailles/Val des Bievre (innen a 3V elnevezés) területén 2000 háztartásban 170 féle információszolgáltatást tettek hozzáférhetővé, közülük 50 tartozott a közigazgatás témakörébe. A DGT szerverként működött, nem csupán az összeköttetést biztosította külső adatbázisokhoz. 1982 végén megszakadt a kísérlet, többek között a közigazgatási kérdések iránti csekély érdeklődés miatt.
A CESIA 1978-as vizsgálata szerint az igényelt szolgáltatások skáláján a közigazgatási tájékoztatás az első helyen állt. A megkérdezettek 4/5-e keresett információt erről, 1/3-a az iskolával kapcsolatosan. A gyakorlatban viszont csak a keresések 5%-a irányult közigazgatási témákra. Főként tevékenységekhez kapcsolódó (ú.m. menetrend, helyfoglalás, számlázás és közigazgatási ügyintézés) információkra volt igény, ill. olyanokra, amelyek személyes ügyekben (munkanélküliség, nyugdíjazás) használhatók.
A résztvevő közigazgatási ágazatok által szerkesztett és a CESIA által létrehozott adatbázis 12 ezer képernyő-oldalból állt. Keresésre a fő tartalomjegyzékben, tárgyszójegyzék alapján és az információszolgáltatók betűrendes jegyzékében volt lehetőség. Az adatbázisnak volt egy elektronikus postaládája is, amelynek révén az egyes hivatalokkal kapcsolatba lehetett lépni. Ez igen népszerű volt, igen sokan használták.
TELE-INFORMATION
A kísérlet 1982 áprilisától 1983 júniusáig tartott Alpes de Haute Provence-ban és Lot-et-Garonne-ban. Vidéki környezetben azt vizsgálták, képes-e egy nyilvános tájékoztatási rendszer a polgárok és a közigazgatás kapcsolatát javítani. A posta pedig azt kívánta értékelni, hogy vidéki fiókjai képesek-e profilidegen szolgáltatásokat nyújtani. A Télétel-terminálokat 49, 500-1000 lakosú vidéki településen, nyilvános épületekben (postahivatalokban és a tanácsoknál) helyezték el. Az információkat a központi és települési közigazgatási szervek, társaságok és egyesületek szolgáltatták. Hozzá lehetett férni a TELETEL 3V említett adatbázisához is.
A terminálokat postai tisztviselők, illetve a tanácstitkárok kezelték, a polgárok kérdései alapján ők fogalmazták meg precízen a keresőkérdést. A szolgáltatás minősége mindig erősen függött a közvetítő személyiségétől. Az ötlet kigondolásánál nem vették előre figyelembe, hogy pl. a pultnál ülő postai tisztviselőnek nehézséget okozhat a terminál kezelése normál napi munkájával párhuzamosan. Ezenkívül a használónak is kellemetlen volt személyes kérdéseit a sorban állók füle hallatára feltenni. (Csak egy település nyitott erre a célra külön helyiséget.)
A kísérlet nem okozott nagy sikert a vidékiek körében, akik inkább az informális információcseréhez és egymás segítéséhez vannak szokva. Az intenzív reklám ellenére Alpes de Haute Provence-ban hetente mindössze átlagosan 1,4 alkalommal, Lot-et-Garonne-ban 1,7 alkalommal kezdeményeztek keresést. A program ráadásul konkurenciaharcot idézett elő a posta és a tanácsház között.
TELEM
Nantes-ban közintézményekben, ingyenesen bocsátják az új információtechnológiát a polgárok rendelkezésére. 30 terminált állítottak fel a város középületeiben, amelyeket a polgárok közvetlenül használhattak. Szükség esetén képzett személyzet segített nekik, és erre volt is bőven igény.
Az adatbázis 5000 képernyő-oldalnyi közigazgatási és közhasznú információt tartalmazott. Menü szerint lehetett keresni, viszonylag egyszerűen. A használók kifogásolták, hogy az információk nem teljesek, ill. aktuálisak. Bizonyos értelemben a saját keresés jobban elbizonytalanította őket, mint az ügyintézés útvesztője. Főként sporttal, szabadidővel, nyaralással kapcsolatos kérdéseket tettek fel. A rendszert meglepően kevesen ismerték, tíz lakosból csak ketten.
CLAIRE
Grenoble városának kísérlete, a CLAIRE (Catalogue Local, Avis, Informations, Renseignements, Electronique) 1982 júniusától 1983 decemberéig tartott. 25 terminált állítottak fel, mindegyiket nagy forgalmú nyilvános helyen (tanács, prefektúra, szociális intézmények stb.), képzett közvetítő személyzet kezelésében. Az adatbázis 12 ezer képernyő-oldalnyi jogi és közigazgatási ügyintézési, valamint helyi intézményekkel kapcsolatos tudnivalót tartalmazott. A nagy várakozással induló kísérlet mérlege vegyes. Az érdeklődések száma gyenge eredményre utal (max. napi 10 használatot regisztráltak). Nem valósult meg a polgárok tervezett közvetlen hozzáférése. Problémát okozott az anonimitás hiánya. A közvetítők nehezen boldogultak az új technikával: arra panaszkodtak, hogy az adatbázis tartalmát nem befolyásolhatják. Végezetül nehézségeket jelentett az adatszolgáltatók tevékenységének koordinálása.
TELSID: egy állami-települési együttműködési program
A TELETEL-3V és a TELE-INFORMATION kísérlet rossz fogadtatása. után országos tervezés kezdődött a polgárok tájékoztatása érdekében. 1984 elején az SID-et megbízták egy adatbázis kiépítésével. A SID a grenoble-i kísérlet eredményeire épített, annak teljes személyzetét átvéve.
TELSID néven 1985 óta hozzáférhető egy kb. 8500 oldalas adatbázis. Témája a közigazgatási jog és ügyintézés ("droits et démarches"). Az önkormányzati testületek minden szintje és az állami intézmények számára bocsátották rendelkezésre. Az előbbiek hozzáfűzhetnek helyi érdeklődésre számot tartó információkat. Helyileg döntenek arról, hogy a rendszer szabadon hozzáférhető legyen-e vagy a közigazgatási személyzet kezelje.
A nyomtatott verzióhoz (Guide...) képest az adatbázis más szerkezetű, rövidebb mondatokat tartalmaz, közvetlenül szól a használóhoz. A keresés menüvel vagy tárgyszavakkal történhet, a fejezetek között keresztutalások vannak.
A TELSID a minisztériumok anyagai alapján, országos használatra készül, feltárja a hivatalos közlönyt, szerepel benne a törvénytervezetek egy része. Az adatbázist rendszeres időközönként ingyenesen a közreműködő hatóságok rendelkezésére bocsátják.
Bár néhány éve rendelkezésre áll ez a szolgáltatás, feltűnően kevéssé terjedt el. Használói között csak egy nagyváros van (Toulouse), továbbá egy tucat középváros, vidéki településcsoportok. A dokumentációs rész jónak nevezhető, de szervezeti problémák vannak, például hosszú az átfutási idő.
1989 elején a TELSID-et átadták a Documentation Francaise-nek. Tervezik, hogy országosan a Télétel-en keresztül teszik hozzáférhetővé. (H.L)
Irodalom
LENK, Klaus: Technikunterstützte Informationssysteme zur information über die Öffentliche Verwaltung. In: Nachrichten für Dokumentation, 1989. Jg.49. no.4. p.201-207.
Bürgerinformationssysteme : Strategien zur Steigerung der Verwaltungstransparenz und der Partizipationschancen der Bürger / Klaus Lenk [et al.]. - Opladen : Westdeutscher Verl., 1990. - 180 p. - (Sozialverträgliche Technikgestaltung; 10.)
Hollandia fejlett ipari ország, történelme során főleg kereskedelemből s kevésbé iparából élt. Ehhez főleg jó üzleti érzékre és megfelelő információkra volt szüksége. Ez volt gazdasága forrása, mert a bőséges szél és víz áldásán kívül kevés természeti kinccsel rendelkezett. Az tehát természetes következmény, hogy itt nyílt Európa legrégibb tőzsdéje az amsterdami Damrakon (1609). Amsterdam kereskedői ügyességükkel, jól informáltságukkal csakhamar túlszárnyalják a Hanza városok szövetségét is, gazdaggá, tehetőssé és jelentőssé téve észak Velencéjét.
A 90-es évek polgárát szoros információs háló veszi körül. Az első körön a TV (három hazai programmal) és rádió (öt hazai programmal) hálózatai ontják az információkat, amihez a külföldi hírügynökségek (BBC, CNN stb.) és a szórakoztató TV és Rádió társaságok is hozzájárulnak. A TV és Rádió szerepe meghatározó pl. esetleges légoltalmi riadó esetén részletes információt a rádió megfelelő hullámhosszán sugároznak. Sok helyen működik - naponta pár órás adásidővel - helyi rádióadó is.
A tájékozódást segíti továbbá a napisajtó, különböző színvonalon és eszköztárral. A nyomtatott források közül ki szeretném emelni a helyi, általános tájékoztatást célzó, általában hetente megjelenő újságokat. Ebből többféle is van és az igényes élethez használatuk elengedhetetlen. Közös jellemzőjük, hogy ingyenesek és igen részletesen számolnak be a település számára fontos minden lehetséges eseményről. Állandó részeik a szolgáltatói és segítségnyújtási lehetőségeket sorolják fel, az állandó programokat pl. minden felekezet mise, ill. szertartásrendjét, a lelkisegély-szolgálat, orvosi ügyelet, anyák-klubja, stb. programját, megadva a felelős személy(ek) nevét és elérési pontjait. A változó rész a hírek, hirdetések rovata, gyakorta képekkel illusztrálva tudósít a legapróbb eseményről is. A hirdetésekből tartják el az újságot. Az információkat hivatásos és önkéntes informátor, ill. újságíró gárda gyűjti, de állandó rovata van a helyi tanácsnak, ahol rendszeresen közzéteszik a témakörükbe tartozó információkat. A legutóbbi alkalommal ez a rovat egy, a közeljövőben megépítendő üzletközpont tervvariánsait tartalmazta, invitálva a közösséget egy, a tervezőkkel együtt szervezett véleménycserére. Biztos vagyok benne, sokan vesznek majd részt a vitán, és érveiket érdemben méltatják majd a döntéshozatalkor. Mivel ez az újság róluk szól, az emberek olvassák, használják és gyakran hivatkoznak rá, mint fontos közösségi orgánumra. Mivel ez csak hollandul jelenik meg, kezdetben nagy nehézséget jelentett a híradások információanyagának "dekódolása", de megérte a fáradtságot a megfejtés, mert a kedvezményes vásárlási lehetőségektől kezdődően, az amatőr koncertekig bezárólag sok lényeges dolog nyomára így jutottam. Pl. így tudtam meg, hogy a helybéli könyvtár nyitott napot rendez a felnőtt lakosságnak feleáron kínálva aznap az éves könyvtári tagságot (25 Gulden, kb. 1000,- Ft egyébként a tagdíj).
Minden évben kis könyvecske (95 oldal) jelenik meg pl. arról a kisvárosról, ahol lakom, (és persze minden más városban is!) és ennek is egy részét a tanácsi szerkesztésű adatok teszik ki. Ez igen részletesen tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek az élet egész területére kiterjedően hasznosak lehetnek. Ismerteti a tanács belső felépítését, szervezetét, a munkaköröket a megfelelő személyek pontos adataival. Ezután következnek a tárgyszavak betűrendjében a témakörök a szemétbegyűjtési rendszertől, az energiaszolgáltatáson át a szociális munkalehetőségekig, a hátrányos helyzetűeknek, betegeknek és öregeknek nyújtandó szolgáltatások, a sportolási és egészségügyi lehetőségek, orvosok, fogorvosok, természetgyógyászok, pszichológusok, stb. névsora a kulturális és művészeti bizottságok, oktatási/tanulási lehetőségek, stb., hogy csak a nagyobb fejezeteket említsem. Bármilyen témát tárgyal pontos adatokat ad a további információszerzéshez. Ha az adatok gyorsabban változnak, erről természetesen szintén díjmentesen kapunk tájékoztatót, pl. az uszodahasználat új rendjéről a múlt hónapban vagy egy buszjárat módosulásáról a héten, új menetrendet is mellékelve. Ami még élményszámba megy, az a telefonhálózat, ami működik, és szinte minden elintézhető telefonon. A posta igen sokféle telefonszolgáltatást nyújt. Meglepő azonban, milyen kevés nyilvános telefon van, azok nagy része is kártyával működik, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy mindenkinek van otthon telefonkészüléke. A telefonkönyveket is évente aktualizálják, a közérdekű telefonszámokat ún. "Arany-útmutatóban" adják közre egy-egy földrajzi területre kiterjedően, ez a hágai régióban több, mint 500 oldalt tesz ki.
Az emberekben igen erős a felelősségérzet egymás iránt, sok az önkéntes és szép számban dolgoznak társadalmi bizottságok is. A tanács információs irodájának is vannak önkéntes tagjai, főleg az idősebb korosztály köréből. Az információkhoz való hozzáférés módja azonban törvény szinten szabályozott - tájékoztatott az Információs Szolgálat egyik munkatársa. Minden tanácsi egység saját szabályzat alapján működik - az információs osztály vezetője szerint ez egyben többnyire szigorítást jelent. Még a tanács különböző osztályain dolgozó munkatársak sem férhetnek olyan adatbázisokhoz, amelyekkel nem dolgoznak, s amelyeknek a használatára nem jogosultak. Az információs vagy adatvédelmi törvény 1989 július 1-jén lépett életbe, és nagyon komolyan veszik.
A hosszabb ideig itt tartózkodó külföldieket egyéb szolgáltatások is segítik. Részletesebben az angolul beszélők számára szervezett "Access" nevű információszolgálatot ismertetem. Neve betűszó, az "Administrative Committee to Coordinate English Speaking Services" rövidítése, telefonon keresztül érhető el, hétköznapokon 1/2 9-től 1/2 4-ig, igen széles körben szolgáltatva információt. Gyakran fordulnak hozzájuk munkaalkalmi lehetőségeket, lakást, továbbtanulási lehetőségeket stb. keresve, van aki arra kíváncsi, hogyan lehet gyorsan átiratnia a kocsiját, van aki zongoratanárt, válóperes jogászt, baby sittert, fogorvost vagy könyvelőt keres. A szolgálat a faktografikus információkon túl, bizonyos mértékig tanácsot is ad (lelki tanácsot is szükség esetén). Munkatársai lelkes önkéntesek, erről magam is többször meggyőződtem. A szolgálat vezetője szerint adományokból és a "Baráti Kör" támogatásával tartják fönn. Nyilvántartásaik nagy része manuális, egy hagyományos könyvtári katalógushoz hasonlítanám, és most folyik egy számítógépes rendszer tesztelése. Naponta 50-80 hívást is kapnak, ezek egyharmada komoly nyomozó munkát igényel. Tevékenységükről, az általuk szervezett programokról és közérdekű témákról a kéthavonta megjelenő "Access News Letter"-ben számolnak be.
A kulturális és szórakoztató programokról a mi Pesti Műsorunkhoz hasonló kiadványt tesznek közzé holland és angol nyelven "What is on den Hague, Amsterdam, Utrecht, stb" címen, közreadója a Holland Idegenforgalmi Iroda, a VVV, amit minden településen turistaként is hasznos megkeresni, mert fontos információkat tudhatunk meg. Címüket sok helyen szerepeltetik és a városban több helyen felállított térképeken kitüntetett jelzéssel hívják fel rá a figyelmet. A füzetet, - ami szintén ingyenes kiadvány - a VVV Irodákban lehet beszerezni az adott hónapra vonatkozóan.
A programfüzet részletesen ismerteti a havi eseményeket napi bontásban, megadván a pontos címet, telefonszámokat és a felelős személyek nevét.
Az angol nyelvűek számára ezenkívül egy igen hasznos, szinten havi periodicitású kiadvány jelenik meg, "Roundabout" címmel, ez megrendelhető és egész Hollandiára vonatkozó program-javaslatokat tartalmaz, kisebb cikkek, kritikák, könyvismertetők kíséretében. (B.B.B.)
Svédországban a polgároknak szabad betekintést garantálnak a közigazgatási aktákba. Már 1971-ben létrehozták Svédországban az országos és helyi hatóságok állampolgárokat érintő információinak hatékonyabb terjesztését előmozdító hivatalt (Nämden för samhällsinformation, NSI), amely ugyan takarékossági okokból 1981-ben megszűnt, de 1982-ben kormánybizottságot alakítottak e terület tanulmányozására és fejlesztési javaslatok kimunkálására. A bizottság javaslatainak hatása egyelőre a megyei és helyi szinten érezhető. A cikk két példát ismertet.
Angliához hasonlóan Svédországban is erőteljesen bevonják a közművelődési könyvtárakat az általános polgári tájékoztatásba. Minden könyvtárban van saját "infoecke" (tájékoztató sarok), amelyben közigazgatási tájékoztató anyagok kapnak helyet.
Göteborgban 1973-ban jött létre az információs központ, amelynek fő célja így foglalható össze: segítek, hogy segíthess magadon. Nyomtatványok kitöltésének, hivatalos levelek megírásának segítésén kezdve a polgárok közügyekbe való bevonásán keresztül kiállításokig, a hatóságok tevékenységéről való tájékoztatásig és különféle információs anyagok előállításáig terjed tevékenysége. 14 szakképzett munkatársa van; a kérdések 50%-a telefonon érkezik hozzá. Ilyen személyi ellátottság mellett lehetőség van arra, hogy a szakterületeket a munkatársak felosszák egymás között. Beszerzik például a területrendezési terveket, hogy elősegítsék a polgárok részvételét a döntéshozatalban.
Az eredetileg felfektetett és folyamatosan vezetett kartotékot 1986-ban mikroszámítógépre vitték át. A keresés két lépcsőben történik: először egy indexben állapítják meg, hogy van-e az adott kérdésre vonatkozó anyag, majd egy szabad szöveges adatbázisban folytatják le a keresést. A naponta befutó kérdéseket is a mikroszámítógépen rögzítik. Egyelőre 12 külső, állami és helyi hatósági számítógépes adatbázishoz van hozzáférésük, s tervezik ezek számának bővítését. Néhány könyvtárban is lehetővé kívánják tenni az adatbázishoz való hozzáférést. (Az egész országban gondolkodnak azon, miképpen lehetne a könyvtárakat az eddiginél jobban bevonni ebbe a szolgáltatásba.) 20 kihelyezett információszolgáltató hely létesítését tervezik, amelyekből - a könyvtárakhoz hasonló módon - hozzáférhető lesz a polgári tájékoztatási központ tájékoztatási rendszere.
Linköpingben 1971-ben indult egy kísérlet, amely mára egyesíti magában a bevándorlási tájékoztatási hivatalt, az állami fogyasztói központot, a turisztikai információt és az általános információs központot. Fő feladatai a következők: tanácsot és tájékoztatást adni a rendelkezésre álló szolgáltatásokról, segíteni az illetékes szervekkel való kapcsolattartásban, a helyi szervek munkájáról és a közösség aktuális kérdéseiről tájékoztatni. A központ személyzetének különféle segédletek állnak rendelkezésre. Említést érdemel az ún. "Faktapärme" című szabadlapos kiadvány, amely a helyi hatóság különféle szervezeteiről és hivatalairól nyújt tájékoztatást; az 1000 példányban megjelenő kiadvány számos helyen, így a könyvtárakban is hozzáférhető, s negyedévenként frissítik fel. Nagyon népszerű a"Vi Ar Till För Dig" (Mi érted vagyunk) című katalógus, amely abban segít, hogy adott probléma esetén mit kell tenni. A lakosság javaslatára ezt a telefonkönyvbe illesztették. A telefonnak különös jelentősége van a világ legsűrűbb telefonhálózatával rendelkező Svédországban. A hivatalok számítógéppel kapcsolt állomásai a hivatalnok távolléte esetén közlik a hívóval, mely időpontban találja ismét irodájában a keresettet. A "Teledata"-nak nevezett kísérleti programban a Faktapärme anyagát számítógépre vitték, s 25 nyilvánosan hozzáférhető terminálról tették hívhatóvá. Ez a kísérlet nem vált be. A számítógépes adattárolás valószínűleg csak a személyzet munkáját fogja segíteni.
Svédországban számos egyetemen és főiskolán folyik informatikusképzés; az itt kiképzett szakemberek az állami és a magánszféra sok területén nyernek alkalmazást, így a közérdekű információban is.
Noha Svédországban pozitívnak minősíthető a közigazgatás és az állampolgárok kapcsolata, az 1987-ben életbe lépett új közigazgatási törvény további javulást irányoz elő. Így kötelező a hivataloknak a hozzájuk fordulók számára felvilágosítást adni, illetékességi területükön tanáccsal szolgálni, s szükség szerint az illetékeshez közvetíteni az ügyfelet. Ezért az NSI megszűntével nagyon hiányzik egy koordinációs feladatokat ellátó szerv ezen a területen. (H.L)
Irodalom
KLEE, Gudrun: Eindrücke vom Stand der Bürgerinformation in Schweden. In: Nachrichten für Dokumentation. Jg.39. 1988. no.1. p.15-19.
Az angol nyelvterületen használatos "community information" nem tipikusan könyvtári fogalom. Olyan információkra használják, amelyeket a polgár minden nyilvános tájékoztató és tanácsadó helyen megkaphat.
1987-ben 1041 ún. polgári tanácsadó iroda (Citizen's Advice Bureau, CAB) volt Nagy-Britanniában. 22 megyei iroda segíti tevékenységüket és londoni központtal országos egyesületbe tömörültek (National Citizens Advice Bureaux, NACAB).
Az elvileg minden angol polgár számára ismert irodák legjobban a következőkkel jellemezhetők: ingyenes tájékoztatás, tanácsadás, segítségnyújtás az önsegítés érdekében - minden élethelyzetben. Az irodák külső megjelenése egységes. A többnyire központi fekvésű irodákban 1986-ban kb. 25 ezer munkatársnak a polgárok 6,8 millió kérdést tettek fel. Az irodák tevékenységéről pontos, országos statisztikát vezetnek.
Az egységes, színvonalas szolgáltatások érdekében súlyt helyeznek a munkatársak képzésére és továbbképzésére. Tájékoztató és tanácsadó tevékenységükben egy átfogó segédkönyvet és az ún. CAB tájékoztatási rendszert használják. Az előbbi egy 18 ezer oldalas szabadlapos gyűjtemény, amelyet más intézmények is használnak. Havonta aktualizálják. A következő témakörökben tartalmaz információkat: kommunikáció, közlekedés, utazás, nyaralás, bevándorlás, képzés, munka, társadalombiztosítás, egészségügy, lakás, tulajdon, adó, kereskedelem, szabadidő, közigazgatás. A CAB tájékoztatási rendszere mikrofilmlapon és egy rövidített változatban is rendelkezésre áll.
Egész sor program zajlik, amelyek elsődleges célja, hogy az irodák tájékoztatási tevékenységét információtechnológiával segítsék.
Néhány ilyen program szorosan kapcsolódik a helyi könyvtárhoz. Az általános és a polgári tájékoztatás egyébként ott megszokott dolog. Az angol könyvtárosok ugyanis képzésükből és beállítottságukból adódóan ezt napi munkájuk magától értetődő részének tekintik. Erről bővebben a 3.11-es fejezetben olvashatnak. (H.L)
Bürgerinformationssysteme : Strategien zur Steigerung der Verwaltungstransparenz und der Partizipationschancen der Bürger / Klaus Lenk [et al.]. - Opladen : Westdeutscher Verl., 1990. - 180 p. - (Sozialverträgliche Technikgestaltung; 10.)
Japánban már másfél millió ember csatlakozott számítógépével valamelyik online hálózathoz, tehát azonnal képes képernyőjére varázsolni a szükséges információkat. Idén 35 százalékkal bővült a távközlési szolgáltatásokat igénybe vevők száma - közölte az új média fejlesztésével foglalkozó japán szövetség illetékese.
Jelenleg már több mint másfél ezer számítógépes szolgáltatás működik a szigetországban, ezek kisebb részét kormányzati intézmények, gazdasági kamarák, közintézmények tartják fenn és szolgálnak ipari, idegenforgalmi és közérdekű információkkal. Tizennégy olyan online rendszer is van, amihez több mint tízezer számítógép-tulajdonos csatlakozott, közülük is a legnagyobbaknak több százezres előfizetői körük van.
A két legnépszerűbb online kereskedelmi szolgáltatás információi együttesen már több mint 800 ezer előfizetőhöz jutnak el.
Irodalom
Információs Eldorádó. In: Népszabadság, 1992. okt. 2. 22.p.
Németországban arra törekszenek, hogy a polgárok megfelelő információval rendelkezzenek a hatóságokkal való kapcsolattartáshoz, ill. a nyilvánosan igénybe vehető szolgáltatásokról. Ez adott lökést az oldenburgi egyetemen 1986 és 1988 között a közigazgatás átláthatóságáról folyó (Verwaltungstransparenz) interdiszciplináris, meglehetősen elméleti beállítottságú kutatási programnak. Ez meghatározta azokat a területeket, ahol az információtechnológia segítségével korszerű polgári tájékoztatást lehet megvalósítani. A kutatáshoz más európai országokban (Svédországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban) folyó kísérletek is ösztönzést adtak.
A kutatásról beszámoló kötet vitaanyagként jelent meg egy sorozat keretében, amelynek kiadását Észak-Rajna-Vesztfália tartomány munkaügyi, egészségügyi és szociális minisztere kezdeményezte.
Irodalom
Bürgerinformationssysteme : Strategien zur Steigerung der Verwaltungstransparenz und der Partizipationschancen der Bürger / Klaus Lenk [et al.]. - Opladen : Westdeutscher Verl., 1990. - 180 p. - (Sozialvertrügliche Technikgestaltung; 10.)
Fő fejezetei a következők:
1. A közigazgatás átvilágíthatósága és a polgári tájékoztatás; kérdésfelvetés
2. A megoldás módja
3. A polgári tájékoztatás hiányosságainak megállapítása; elemző megközelítés
4. A polgári és a közigazgatási tájékoztatás kapcsolatai; probléma-orientált helyzetkép
5. A polgári tájékoztatási rendszerekkel kapcsolatos követelmények
6. Modellkoncepció a közigazgatási tájékoztatás javítására
7. A modellkoncepció megvalósításával kapcsolatos előzetes megfontolások
8. A modellkoncepció hozzájárulása a polgárok jobb szolgálatához
9. A jobb polgári tájékoztatás lehetőségei és korlátai
Más, az új médiákkal kapcsolatos kísérletektől eltérően a kötetben ismertetett kutatás nem a technikai lehetőségekből, hanem a polgárok igényeiből indult ki. A technikai lehetőségek és a felmerülő információigények között hiányzó kapcsolatot igyekezett megteremteni.
Modellkoncepciót készítettek a számítógépes polgári információs rendszerekhez, amelyekből a polgárok felvilágosítást kaphatnak, milyen jogaik vannak, és azokkal hogyan élhetnek.
Tipizálták a felmerülő igényeket, majd vizsgálták a közigazgatással való kapcsolatteremtést megelőző két fázist. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a problémák már azelőtt jelentkeznek, semhogy a polgár kapcsolatba kerülne a közigazgatással. Először is útmutatás jellegű információra van szüksége arról, hogy megszokott környezetében milyen információforrásokra támaszkodhat. Ezt követi a célzott információkeresés második fázisa. Itt nemcsak az érdekli a használót, hogy hogyan juthat hozzá egy bizonyos szolgáltatáshoz, hanem hogy megéri-e a ráfordítás.
A polgári tájékoztatási rendszerek a legtöbb esetben a közigazgatásban jártas, kompetens polgárokból kiindulva készülnek. Vannak azonban idős emberek, külföldiek, fiatalok, gyakorlatlanok is.
A kutatók ajánlatosnak tartják az információtípusokból (általános, részletes igényinformációk, strukturális információk, esetspecifikus eljárási információk, mindennapi és szakinformációk) kiindulva különböző típusú polgári tájékoztatási rendszereket kialakítani. Elsősorban olyan tájékoztatási rendszerekre lenne szükség, amelyek egyfajta gyorstájékoztatási lexikonként általános tájékoztatást adnának, a nyilvános helyek igénybe vételét megkönnyítendő. Ezt elsősorban nem a polgárok közvetlen interaktív (párbeszédes) használatára szánják. Mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a polgárok tárgyalópartnereit (a közigazgatásban és más intézmények közszolgálati dolgozóit, továbbá a tanácsadókat, a jóléti egyesületek munkatársait stb.) tegyék "tájékoztatásképesebbé".
A tájékoztatáshoz az információközvetítő és a gépi háttér együttműködésére van szükség. Ehhez információállomány kell, amelyet fel kell dolgozni és rendszeresen aktualizálni. A rendelkezésre bocsátás lehetőségei: decentralizált tárolási médiák mint CD-ROM vagy hálózat; az utóbbi esetében többféle technikai megoldás lehetséges (az ISDN-mellékállomás szerverétől a nagygépes megoldásokig, a videotexet is beleértve).
A modellkoncepció megvalósítása prototípussal történik. A tájékoztatási rendszer ún. "tanuló rendszer" lesz. Kiépítése tudatos és tartós politikai támogatást igényel a dolgozók, információszolgáltatók és polgárok részéről. Új intézmények alapköve is lehet: szociális tanácsadás, polgári tanácsadás, vagy polgári hivatal, amelyek magja a polgári tanácsadás és a bejelentkezési hivatal. Megvalósulása a közkönyvtárak keretében is elképzelhető, amire Angliában és Hollandiában már vannak példák.
A használók közvetlen hozzáférése elképzelhető, de nem központi kérdés. Nemcsak a műszaki eszközök kezelése okoz sok polgárnak gondot, hanem az is, hogy a rendszerek nem követik a polgárok gondolkozásmódját és tájékozódási szokásait. Olyan helyeken vagy személyeknél helyezik el őket, ahol az emberek szívesen tájékozódnak, és ismét csak itt jönnek szóba a települések könyvtárai. (H.L)
A kutatás helye: Universität Oldenburg
Institut für öffentliche Planung
Ammerländer Heerstr. 114-118.
D-2900 Oldenburg
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12) |
|