Könyvtárügy Dániában

39. évfolyam, 1993. 3. szám

Vitiello, Giuseppe

A szerző "ll sistema bibliotecario Danese" c. (Accademie e Biblioteche d'Italia. 43. (1.) 1992. Marz. pp. 64-81.) tanulmányát Mohor Jenő tömörítette.

Ma a dán könyvtárügyben (ahol erős hagyományok élnek együtt az új jelenségekkel) három alapvető könyvtártípus van: közkönyvtár, iskolai könyvtár, illetve felsőoktatási könyvtár, valamint tudományos és szakkönyvtár. Ez nem is annyira a dán, inkább az általános skandináv fejlődés eredménye, ám a dán könyvtári világban a specializáció még kevésbé domináns gondolat. Jó példa erre a kereskedelmi tájékoztatás, a business information megjelenése és növekvő népszerűsége a közkönyvtárakban.
A dán nyomdákat 1927 óta kötelezi törvény kötelespéldányok szolgáltatására (szinte minden termékükből), a külföldön előállított dán kiadványt a kiadó szállítja, s a rendszer nagy hatásfokkal működik. Teljes kötelespéldánysort kap a koppenhágai Køngelige Bibliotek (Királyi Könyvtár) és az aarhusi állami és egyetemi könyvtár. A Királyi Könyvtárral egyesült koppenhágai egyetemi könyvtárnak válogató joga van. 1989-es adatok szerint kötelespéldányként 11 360 monográfia, 350 zenei nyomtatvány (partitúra), 700 térkép és ezer körüli plakát és más grafikai nyomtatvány érkezett be. A beérkező mennyiség évente közel azonos, a beszolgáltatás teljessége 90% körüli. Az audio-anyagot fizetett kötelespéldányként szerzi be az aarhusi könyvtár multimédia-központja (ez évi kb. 1300 darabot jelent), egyébként a nem hagyományos dokumentumokra még nem vonatkozik jogszabály. A kötelespéldány-rendelet megfelelő kiterjesztésére most készülnek, mintaként a friss norvég szabályozás kínálkozik. Az aarhusi multimédia-központ (megtérítve a rögzítés költségeit) gyűjteményt épít az állami tv-csatornák műsorából, melyet a helyi adók anyagából való válogatással egészít ki.
A nemzeti bibliográfiát a Királyi Könyvtárral közösen a Dansk Bibliotekscenter (DB) gondozza. A DB kereskedelmi alapon álló önálló intézmény, ám állami szubvencióban is részesül, profitját pedig csak új szolgáltatások fejlesztésére, illetve a meglévők jobbítására fordíthatja. A DB gondozza a könyvek, hangrögzítések, av-anyagok és a filmek, a királyi könyvtár pedig az időszaki kiadványok, a térképek, a zeneművek nemzeti bibliográfiáját és a Dania Polyglotta című patriotika-bibliográfiát. A DB állami támogatása a bibliográfiai kéziratok előkészítését fedezi, a kiadvány előállítása, terjesztése a bevételt terheli. A bibliográfiai adatok nyomtatott, mikrofiche, offline és online (BASIS) formában egyaránt hozzáférhetők. A királyi könyvtár által létrehozott rekordokat a REX adatbázis tartalmazza, míg a nem hagyományos dokumentumokról az aarhusi SOL adatbázis tájékoztat.
A tudományos és szakkönyvtárak közül első helyen a Királyi Könyvtár, Dánia nemzeti könyvtára említendő, melynek története az egyetemi könyvtár 1482-es és a királyi könyvtár 1653-as alapításáig nyúlik vissza. Az 1990-es statisztika szerint közel 3,5 millió kötettel, 156 ezer kézirattal, 240 ezer nyomtatott zeneművel, közel 170 ezer mikroformátumú és 252 ezer kartográfiai dokumentummal rendelkezett. 315 munkatársa közül 144 a felsőfokú végzettségű. Összesen 418 ezer dokumentumot forgalmaztak, ebből 245 ezer kölcsön; 43 ezer fénymásolatban, 130 ezer pedig az olvasóteremben került a használókhoz (mindebből 30 ezer eredeti és 1500 fénymásolat a könyvtárközi kölcsönzés részesedése).
A könyvtár négy nagy egységből áll. Nemzeti könyvtárának gerince a több mint egymillió kötetes dán részleg, mely egyúttal nordika-gyűjtemény is, továbbá a dán teológia, a humán és társadalomtudományok szakgyűjteménye is. Itt készül a már említett Dania Polyglotta, és ez a részleg a nemzeti ISSN központ.
A könyvtár egyetemi részének három összetevője van: a 39 szakgyűjteményben összesen 1 370 000 kötetet tartalmazó külföldi részleg, az 1482-ben alapított, ma félmillió kötetes Fiolstroede Egyetemi Könyvtár, melynek humán- és társadalomtudományi gyűjtőköre mellett 1938-ig igen erős természettudományi és orvosi jellege volt, és az Amager Egyetemi Könyvtár, jelenleg százezres állománnyal, az egyetemi kutatómunkát támogató feladatrendszerrel, a dán periodikumok mikrofilmgyűjteményével, számos online és CD-ROM adatbázis elérési lehetőségével.
Önálló nagy egységként tartják számon az olvasószolgálatot, és végül a könyv- és sajtómúzeum (konzerváló és restauráló tevékenységével, 4500 inkunábulumával, 6500 könyvével a 16.sz. első feléből, továbbá jelentős könyvtörténeti szakgyűjteményével) teszi teljessé a dán nemzeti könyvtárat.
Az aarhusi könyvtárat 1902-ben a királyi könyvtár duplumaiból, általános könyvtárként hozták létre, ám az egyetem 1928-as megalakulása nyomán annak irányában fejlődött tovább. A ma kétmillió kötetes, több, mint félmillió av-dokumentumot tartalmazó könyvtár az állami könyvtárak könyvtárközi kölcsönzési központja is, melyeket a SOL (Statsbibliotekets Online-katalog) rendszer köt hálózatba.
Koppenhága és Aarhus mellett az 1970-es évek végén alakult még néhány egyetemi központ: Odense, Roskilde, Aalborg és Esbjerg, közülük Odense kap állami támogatást, a többi könyvtár anyagi helyzete teljes mértékben az egyetemtől függ.
1990-ben Dániában 181 egyetemi (központi, kari és intézeti) könyvtár volt, összállományuk több mint 34 millió bibliográfiai egység. A kölcsönzött kötetek száma közel hárommillió négyszázezer, ebből 2,5 milló eredetiben. 3 millió körüli a helyben használt dokumentumok száma, a kölcsönzések kb. egy tizede könyvtárközi kölcsönzés. Az egyetemeken 731 kvalifikált és 834 egyéb munkatárs dolgozott a könyvtárakban.
A közkönyvtárak első, 1920-ból való szabályozása is már az intézményi autonómia és a kooperációs rendszerek gondolatát hordozza, s e téren nem kellett, hogy változást hozzon az 1985 és 1990 között megjelent új szabályozás-sorozat, mely ma a dán közkönyvtárak működési keretét alkotja. E szabályozás értelmében a közkönyvtárak célja az ismeretek (a tudás) terjesztésének, az oktatásnak (nevelésnek) és a kultúrának (a kulturáltságnak) elősegítése, tájékoztatás a község és az állam tevékenységéről, működéséről. A közkönyvtárnak legyen zenei részlege, nyújtson megfelelő szolgáltatásokat a gyerekeknek, és azoknak a felnőtteknek, akik nem tudják a könyvtárat felkeresni. Az irodalom igen széles körét kell nyújtaniuk, mind színvonalban, mint tematikában tág határok között. A válogatás nem lehet sem vallási, sem erkölcsi, sem politikai tartalmi szempontú, kizárólag a minőség (színvonal) és az aktualitás számíthat. A közkönyvtárba való belépés bármely korú személy számára ingyenes. Minden község köteles mind a gyermek, mind a felnőtt lakosság részére közkönyvtárat fenntartani, mely a helyi közösség információs központja is, s egyúttal az országos könyvtári rendszer része.
Az 1990-es adatok 34 millió könyvről, közel félmillió av-dokumentumról és kétmilliót közelítő zenei dokumentumról tudósítanak, amit a dán közkönyvtárakban 5700 (közülük 2338 kvalifikált) munkatárs kezel, illetve forgalmaz. Egy dán állampolgár átlagosan 15 könyvet kölcsönöz évente (tízet, ha felnőtt, negyvenkettőt, ha gyerek). A közkönyvtári rendszer figyelemmel van az emigráns nyelvi kisebbségekre, sőt, van egy 63 ezer kötetes központi emigránskönyvtár is.
A legutóbbi idők gazdasági visszaesése Dániában is hat (ám nem egyformán az egyes községekre, s így egyenlőtlen fejlődéshez vezet). Itt, ahol az ország lakosságának 55-60%-a könyvtárhasználó, a könyvtár nemcsak racionalizál és optimalizál, hanem új közönséget és új piacokat is próbál meghódítani. Itt érdemel említést a "business information", és a hangoskönyvek növekvő népszerűségének könyvtári nyomonkövetése, továbbá a közkönyvtári tárolókönyvtári program.
A szakkönyvtárak első koordinációs fórumukat a DANDOK-ban (az Oktatási Minisztérium tudományos és műszaki információs tanácsadó szerve) találták meg, amely az 1986-ban létrehozott Országos Könyvtárosi Hivatallal együtt a könyvtárügy, a kutatás és fejlesztés terén a kormány tanácsadója, a szakkönyvtári tevékenység koordinátora és e téren projektek elindítója. A közkönyvtári koordinációt először egy 1975-ös tervezet érintette, amely a köz- és a szakkönyvtárak egységes igazgatóságát javasolta létrehozni, ám ennek az utóbbiak részéről igen kedvezőtlen volt a fogadtatása, így az említett Hivatal, majd - friss, 1990-es fejleményként - a szakkönyvtári tanácsból és a több mint hetven éves állami közkönyvtári felügyeletből létrejött a Statens Bibliotekstjeneste (SB), az Országos Könyvtári Hivatal, mely küldetésének tekinti a különféle típusú könyvtárak közötti együttműködés elősegítését. Fontos szerepet játszik e téren az 1984-ben létrehozott Foskningsbibliotekemes edbkontor (FEK), mely ma a SB egyik részlege, és országos méretű programot dolgozott ki a retrospektív katalogizálás érdekében. Sikeresnek ígérkező kísérleteket folytat a külföldi kiadványok központi katalógusának gépre vitelével (a nyomtatott változat oldalait Kurzweil, a cédulákat Fujitsu scannerrel és a német IBS szoftver segítségével olvassák be). Bár a Dansk Bibliotekscenter feladatkörébe nem tartozik, mégis van szerepe az együttműködésben, hiszen a nemzeti bibliográfia előállítása és terjesztése mellett több mint háromezer dán könyvtárnak nyújt segítséget és központi szolgáltatásokat az állománygyarapítástól a könyvtári kötésig.
A már említett FEK a gondozója a tudományos és szakkönyvtárak számítógépesítési programjának, az osztott katalogizálást is megcélzó ALBA/SAMKAT-nak. Az ALBA voltaképpen az egyetemi könyvtárak központi lelőhely-katalógusa, melybe 50 könyvtár online, a többség viszont kötegelten küldi be adatait.(240 ezer, illetve 1.5 millió rekordot). Jelentős mennyiséggel növekszik az adatbázis a dán nemzeti bibliográfia, a British Library és a Library of Congress rekordjaiból, így 1991 májusában 4.5 millió rekordot tartalmazott. Az Unisys 2200/444 (0S1100) gépen működő rendszer használói több mint hatvan százalékban az egyetemi könyvtárak, és közel azonos mértékben használják a közkönyvtárak, magáncégek könyvtárai és a külföldi (elsősorban svéd) gyűjtemények. (Az adatbázis használata lelőhely-megállapításra nem ingyenes: óránként 40 dán koronába kerül - természetesen nem az előállításában is részt vevő intézményeknek.)
A közkönyvtárak számítógépesítése terén az első lépéseket a központi cédulaellátást is biztosító DB tette, sikerrel hozva létre két COM-katalógust még 1974-ben. A nyolcvanas évek nagy példája az amerikai, OCLC-típusú hálózat volt. Ennek mintájára jött létre az iskolai és a közkönyvtárak közös adatbázisa, a BASIS, mely 1989-re 10 különböző típusú könyvtári rendszer) kötött össze, és hatalmas adatforgalmat bonyolít. Az új fejlemény itt is a plurális rendszerek és a helyi autonómia irányába mutat: éppen a BASIS eredeti létrehozói közül néhányan fejlesztik azt a független rendszert, amely elsősorban a helyi, anyaintézményi IBM-mainframe gépekhez kötődő könyvtárak igényeire van figyelemmel. A közkönyvtárak meghatározó számítógépalkalmazása mégis a BASIS, amely felső szintjén mindenki számára hozzáférhető központi katalógus és lokalizációs műszer, következő szintjén a használó könyvtár saját raktári jelzetét is tartalmazza. Harmadik szintjén pedig, bár önálló könyvtárközi kölcsönzési modullal nem rendelkezik, mégis nemcsak a keresés, hanem a forgalmazás eszköze is.
A jövőt a DB és a FEK együttműködése rajzolja ki: a DANBIB-terv olyan POSIX(UNIX) alapú, a már létező rendszerekkel illeszthető, a helyi rendszer kiválasztásában szabadságot hagyó, hordozható és a fontos nemzetközi szabványokkal konform rendszert céloz meg, amely az OSI-szabvány irányába fejlődő DENet (egyetemi) hálózaton futhat majd. Lehetővé teszi az ALBA/SAMKAT hálózatról a könyvtárközi kölcsönzési kérések továbbítását a helyi rendszerekhez, a fejlettebb OPAC rendszerek kialakítását, és elősegíti a helyi katalógusok retrokonverzióját is.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)