39. évfolyam, 1993. 3. szám 		Archívum

Az ETO védelmében

Előterjesztés a fejlesztés és az együttműködés lehetőségeiről

Horváth Zoltánné

Biztonság után bizonytalanság?

Hosszú ideig biztonságban éreztük magunkat legalább az ETO tekintetében: nemzetközi szakmai szervezet gondoskodott a fejlesztésről, határainkon belül is biztos kezekben volt a tartalmi visszakeresés ügye. Az oktatással, fejlesztéssel és a szakmai "külképviselettel" mindannyiunk által ismert szaktekintélyek foglalkoztak. Tevékenységükről keveset tudtunk, de a könyvtárak nagy része nem is érezte feladatának a tartalmi visszakeresés elméleti kérdéseivel való foglalkozást, illetve ha voltak ilyen ambíciók, rendszerint nem a ETO alkalmazásának fejlesztése volt a cél. A megoldást készen kaptuk, az ETO-kiadások rendben folytak és vígan szidhattuk olykor, hiszen nem sok közünk volt a működtetéséhez.
Az ETO-hoz csatlakozás haladó lépés volt század elején, és később is a nemzetközi szín vonalhoz való felzárkózás jelképévé vált.
A Rubrikátor alkalmazását sikeresen elkerültük (amely tényleg lineáris rendszer), és az ET( hosszú évekig egyeduralkodó volt a terepen - e tekintve néhány belső fejlesztésű eszköztől, amelyek sem kellő nyilvánossággal, sem elegendő referenciával nem rendelkeztek.
A cédulázás korában megfontolandó volt, hány visszakeresési szempontot sorolunk egy dokumentumhoz, és elégedetlenségeinket besöpörtük a többi félmegoldás vagy rossz megoldás közé.
A gépesítéssel itt is bekövetkeztek a változások, és sokan az ETO lassú elsorvadását jósolták (kívánták) a tárgyszavas-tezauruszos feltárások elterjedése miatt.
Azóta a tárgyszavas visszakeresések elemzésekor néhány kellemetlen meglepetés ért már bennünket, kiderült, hogy a "súlyozás" hiányába sok a redundáns elem, és bizonyos igények nem elégíthetőek ki az egyedi megközelítésen alapul feltárás segítségével.
A tezaurusz és a tárgyszórendszer alkotójának világképét, gondolkodását is tükrözi, amely lehet hibás is - de ha jó, attól még nem biztos hogy az osztályozó, vagy a felhasználó követni vagy alkalmazni tudja. (Ezzel kapcsolatban kevés elemzés születik, de ha mégis előfordul, akkor sem az érvek, hanem inkább az emberek csatáznak.)
Igaz, ha összevetjük a gépesítésre, a szoftverekre költött milliókat a tartalmi visszakeresés fejlesztésére fordítható összegekkel, akkor csodálkozunk, hogy egyáltalán volt előrelépés. Már megnyíltak a kapuk a korszerű külföldi adatbáziskezelő és -fejlesztő rendszerek beáramlásához, de osztályozási rendszerek átvételére, komolyabb hazai fejlesztésre nem jut elegendő anyagi erő, de talán kellő figyelem sem.
Jó dolog, hogy a bibliográfiai feldolgozások fejlesztése érdekében komoly szakmai munka folyik, e téren felkészültünk az osztott, integrált katalogizálás bevezetésére. A téma publicitása is elégedettségre ad okot, de hová fordulhat az osztályozó, ha kételkedni kezd saját problémamegoldó készségében?
Ki ad választ arra, hogy az alkalmazott szoftverben hogyan kell és hogyan érdemes az osztályozási rendszert használni, vagy van-e a szakterületen érdemleges kutatás, vagy fejlesztés, esetleg értelmes alkalmazás? Az osztályozás tekintetében is felkészültünk az osztott katalogizálás, az adatcsere bevezetésére?
Sajnálatos tény, hogy még a nagyobb könyvtárakkal kapcsolatban is megalapozatlan rémhírek terjednek el arról, hogy a jövőben pl. nem kívánnak ETO-val foglalkozni. Nem ismerjük egymás fejlesztéseit, illetve nem tudjuk azt sem, melyik szoftvert érdemes megvásárolni, ha pl. ETO-t kívánunk alkalmazni stb.
Vannak kiváló szakembereink, de munkásságuk megismertetése, oktatása lehetne jobb is - egyrészt az állami oktatás keretein belül, másrészt egymásra épülő, posztgraduális formában. A meglévő elméleti kapacitást sem használjuk ki eléggé (sajnos néha személyes okokból is), de pl. a pénz, a támogatás, az együttműködés, a közös érdek felismerésének hiánya, a központi szolgáltatások bizonytalan helyzete, szükségességük megkérdőjelezése stb. erősítik ezt a tendenciát. Megszállott szakembereink is csak azokat boldogíthatják, akik ezt igénylik.

Vészhelyzet van? Hogyan tovább?

Két éve az MKE Műszaki Könyvtári Szekciója Gépesítési és osztályozási csoportjának összejövetelén Babiczky Béla jogosan kongatta meg a vészharangot az ETO további sorsával kapcsolatban. A privatizációs körülmények között veszélybe kerültek az addig rendszeresen megjelenő, ám időközben alaposan megdrágult ETO-kiadások és a kiegészítések.
A súlyosbodó anyagi helyzetben - amikor a könyvtárak további sorsa is bizonytalanná vált - a megmaradó intézmények kényszerűen felülvizsgálták tevékenységüket, szolgáltatásaikat és kiadásaikat, mert egyre kevesebb központi szolgáltatást tudtak megfizetni.
A nemzetközi rendszerhez való kapcsolódás biztosnak hitt keretei már 1990-ben felbomlóban voltak, de a UDC Consortium, amely a FID-től teljes egészében átvállalta az ETO gondozásának ügyét - csak 1992-től kezdett el ténylegesen működni. A kapcsolódás feltételeiről lassan körvonalazódnak mindkét oldalról az elképzelések, de a hazai stratégiát és a kapcsolattartás formáját még csak most kezdjük tervezni.
A Consortium mint önfenntartó szakmai szervezet - természetesen tagjaitól várja anyagi bázisát, és a befektetéseket szolgáltatásokkal kívánja honorálni. Érdeke, hogy minél többen rendeljék meg a teljes szolgáltatást, és ehhez előnyös anyagi feltételeket kínál. A szolgáltatások egyes elemei is megrendelhetőek, de a jövőben, mint az ETO szellemi tulajdonosa nagyobb figyelmet fog fordítani a jogosultságok betartására, mint eddig. Tájékoztatójából arra lehet következtetni, hogy az alapvető szolgáltatásokra esetleg intézményenként kell megszerezni a jogosultságot. Ugyanakkor nem zárja ki a kompenzációs szakmai megoldásokat sem a fizetési gondokkal küszködő országok esetében - és ez számunkra biztató.
Elvei és filozófiája szerint célja, hogy oly módon folytassa revíziós és fejlesztési tevékenységét, hogy az ETO összhangban legyen a korszerű információs és könyvtári rendszerek igényeivel, hogy biztosítsa a széles körű hozzáférést a világon - összhangban az engedélyezésekkel, és felkarolja az új ETO-termékek, szolgáltatások és alkalmazások kifejlesztését (pl. CD-ROM lemezek bevezetésével).
A Consortium alapelveiben vázolt merészebb revíziós politika már az utóbbi öt évben jellemző volt elődjére is.1 A struktúrák felülvizsgálata után az egyes táblázatok jelzeteit bátrabban kezdték el megváltoztatni: az elavultnak tekintett szakterületek (pl. a vallás, a gazdaság, a földtudományok, a járműtechnika stb.) belső felépítését jelentős mértékben újították meg.
A 14:3-as kiegészítései pedig olyan változásokat mutatnak, hogy azok követése (vagy figyelmen kívül hagyása) komoly következményekkel fog járni (pl. a nyelvi és etnikai alosztások, a nyelvészet és irodalom stb. szakcsoportokban).
A FID részéről időszerű volt a rugalmasabb és gyorsabb reagálás a változó igényekre, a kis országokat azonban ez a várva várt felpezsdülés most azzal fenyegeti, hogy nem tudnak majd lépést tartani az eddig megszokott nemzetközi színvonallal, egyetemességgel.
A könyvtárak jelenleg is változó szintjeit használják az ETO-kiadásoknak (érthető, hiszen a teljes cédulakatalógust át kellene szervezni, vagy lezárni a változtatásnál). A gépesített rendszereknél könnyebbnek látszik az áttérés, az indexek alapján az összes szakjelzet felújítható, vagy a változásokról utalókat lehet készíteni, ha van értékelt és elfogadott revíziós álláspont, kumulált jegyzék.

Megélénkülő érdeklődés

Talán meglepő az ETO-ellenzők tábora számára az, hogy a számítógépes fejlesztések következtében nem csökkent, hanem nőtt az ETO és a közös fejlesztések iránti érdeklődés. Ennek több és igen sokféle oka van:

A bírálatok egy része nem csak az ETO-ra vonatkoztatható

A bírálatok egy tekintélyes része általánosan és nem csak az ETO vonatkozásában igaz. Másik részük indokolatlan kívánalmakat támaszt egy általános, minden szakterületet lefedő osztályozási rendszerrel szemben.
A táblázatos rendszereknél vizuálisan is látható a következetlenség, az átfedés, a többértelműség, míg a szótárrendszerűeknél alaposabb elemzések szükségesek az értékeléshez: a hibák leginkább a keresés pontatlanságaiban tükröződnek.
Az ETO használata nehéznek tűnik, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a dolgok nem jellemezhetőek tulajdonságaik felsorolásával (pl. tárgyszavakkal). A jellemzők egymáshoz és más dolgokhoz fűződő bonyolult, és teljességében soha le nem írható viszonya is perdöntő.

Jellemző ETO-bírálatok

a.) Az osztályozás struktúrája nem korszerű, nem tükrözi a tudományok rendszerszempontú felosztását.
Ez tény, újabban az osztályozási rendszerektől elvárják az ismeretstruktúra tükrözését is. Kérdés, hogy jogos-e egy általános rendszerrel szemben ilyen igényeket támasztani? A jóval átfogóbb felosztású BSO sem maradt ebből a szempontból bírálatok nélkül. Ungváry Rudolf filozófiai megalapozottsággal építette fel kód- és tárgyszó-kombinációit az Osztauruszban, de valószínű, hogy felépítéséről, logikai rendszeréről többet kellene tudnunk, és használatát is érdemes lenne kiterjeszteni.
Nehéz áthidalni azt a problémát, hogy az osztályozási rendszer egyrészt munkaeszköz, másrészt elméleti kutatás magasszintű terméke. A munkaeszköznek általános "fogyasztásra" is alkalmasnak kell lennie.
b.) A táblázatok alapján különböző megoldásokat lehet előállítani.
Igaz, vannak átfedések és nem mindig biztosított az egyértelműség, de ez többé-kevésbé más eszközről is elmondható. Különböző emberek (sőt más időpontban talán ugyanazok is) más-más elemeket emelnek ki ugyanazon dolog jellemzésére. (Ez akár jó is lehet, de tudjuk, itt nem erről van szó.)
Minden osztályozási tevékenységet megnehezít, hogy ismeretlen felhasználó számára készül. Elvárható-e, hogy az osztályozó fogalmi rendszere és asszociációs készsége megegyezzen a felhasználóéval? Persze kötelező a kérdéses szakterület érvényes, aktuális terminológiájának használatára törekedni, de nem biztos, hogy a felhasználó, vagy a szakterület szakemberei is ezeket használják, vagy egyetértenek terminológiai kérdésekben.
A szakkönyvtárak pl. jobb helyzetben vannak ebből a szempontból, mint az általános gyűjtőkörű könyvtárak, mert szűkebb a kérdéses szakterület, pontosabb a fogalmi rendszer, jobban körülhatárolt a várható igény.
A kommunikáció bonyolult kódolási és dekódolási folyamatok közepette zajlik a rendszeralkotó és alkalmazó, a felhasználó és a tárolt ismeretanyag között - és ez az interaktív folyamat akkor jó, ha változásokat eredményez. Nem kellene félnünk a bírálatoktól sem.
A sokféleség bizonyos szempontból természetes jelenség. A kifejezések nem ugyanazt jelentik az egyes szakterületeken, nem azonosak az alá-, fölérendelt fogalmak és a rokoni kapcsolatok, tehát különböző könyvtárakban nem is lehet azonos a jelzetek szerkezete akkor sem, ha a felső szintek megegyeznek.
c.) Nem elég flexibilis, merev.
A FID és újabban a Consortium alapelvei között szerepel az ETO flexibilitásának, az alosztások fazettaszerű alkalmazásának fejlesztése, és vannak hazai és külföldi példák a megoldásra.
Vajda Erik 1992 őszén az osztályozási csoport összejövetelén ismertette az OMIKK-ban folyó kutatásokat az ETO számítógépes alkalmazásával kapcsolatban. Szerinte az online, interaktív rendszerekben az ETO előnyös vonásai felerősíthetőek: a föl- és leszállás a hierarchiában megoldható, az alosztások fazettaszerűen alkalmazhatóak és permutálhatóak, csonkolással átfogó kereséseket végezhetünk - ha megfelelő szoftver birtokában vagyunk2.
De megemlíthetjük a DOBIS/LIBIS-ben alkalmazott, permutált, tárgyszóval kombinált megoldást3, az ETHICS (ETH Library Information Control System - Zürich) vagy a Der Universitätsbibliothek der TU-Graz online rendszerét, ahol a jelzetek mellett a tárgyszavakat is feltüntetik, illetve a tezauruszban az ETO jelzet is megtalálható4.
Az angol nyelvterületen (pl. a Cranfield Institute of Technology, az Aberdeen University, az Edinburgh University, a King's College London, a Chelsea Campus, a Liverpool University, az American Institute of Phisics (AIP) stb. könyvtáraiban) kutatásokat végeznek az ETO számítógépes alkalmazásánál (prekoordináció, posztkoordináció, csonkolás, elemekre bontás és keresés stb. témakörökben) annak ellenére, hogy nem tekintik a visszakeresés kizárólagos eszközének5.
d.) A prekoordinált jelzetszerkesztés információs többletét elvesztik az elemeikre bontott jelzetek a számítógépes feldolgozásnál.
Ilyenkor a tartalmi tükrözés helyett csak a tárgy jellemzőit kapjuk meg, a keresésnél posztkoordinálttá válik a jelzet.
Permutált jelzetszerkezetnél az indexben is látható a jelzet eleje és vége, de az előző példákban láthatjuk, hogy az ETO-jelzet mellett szerepelhet a fogalom tartalmának nyelvi kifejezése is.
A kialakítandó authority fájlban rögzíthetjük a fogalmakat kifejező jelzet-kapcsolatokat, és az ezekre vonatkozó teljes információsort.
e.) Az egyenetlen használói igények különféle fejlesztésekben érdekeltek.
Míg a szakkönyvtárak és a felsőoktatás a teljes kiadások gondozását tartanák szem előtt, a könyvtárak jelentős csoportja a rövidített, illetve a középkiadások fejlesztését igényli.
Mindegyik igény jogos, tehát mindegyikkel kell foglalkozni. Az intézmények önálló hatásköre, hogy milyen módszert választanak. Mindössze annyiban van szükség koordinációra, együttműködésre, hogy az egytípusú igénylők ne elszigetelten, egymás segítsége nélkül próbáljanak előrejutni, illetve ha központi szolgáltatással, vagy szélesebb együtműködéssel lehet a legjobb eredményt elérni, akkor legyenek meg erre a pénzügyi és szervezeti keretek.
f.) A szakcsoportok kidolgozottsága nem egységes.
Nem csak az ETO-ra jellemző. Általános rendszertől ugyan elvárható lenne az egységesség - ha lehetséges lenne. A bírálat élét gyengíti, hogy tudjuk, nem lehet különféle tudományágakat összehasonlítani, mert mindegyiknek más összetétele, bonyolultsága (és szakértője) van. A kidolgozottság átmeneti állapot, változás előre és hátrafelé is lehetséges.
g.) Nehéz a használata, az alkalmazáshoz nincs megfelelő útmutató az osztályozók és a felhasználók számára sem.
Miért nincs? Csak meg kellene bízni hozzáértő szakembereket (vannak többen).
Mártyán Gyula többször kifejtette véleményét erről. Olyan nemzeti osztályozási profil kialakítását tartaná kívánatosnak, amely több szinten biztosítaná az osztályozók képzését és továbbképzését az oktatási intézményekben és az osztályozó műhelyekben is. A hallgatókat és a fiatal szakképzett könyvtárosokat ezekben a műhelyekben lehetne felkészíteni az osztályozó és indexelő tevékenységre, de a gyakorló osztályozóknak is továbbképzéseket, tapasztalatcseréket kellene rendszeresen szervezni a legújabb ismeretek elsajátítása érdekében. (Jelenleg is vannak posztgraduális kurzusok, de nem elég széles körben folyik a képzés.)
h.) Az összetartozó dolgok szétszóródnak a rendszerben.
Ez is olyan probléma, amely általános rendszerre jellemzőbb, mint a szűkebb területet átfogókra. Ilyen esetben el kell azon gondolkodni, hogy lehet-e egyféle osztályozási rendszerrel igazán jó eredményt elérni?
i) Vannak sajátosságai, amelyek épp kidolgozottságából, egyetemességéből erednek.
Magas fenntartási költségek, kiadási és szerzői jogi problémák nagyobb és kisebb nyelvterületeken, nehézkes újítási eljárások (amit ellensúlyoz az értékelt színvonal), új koncepciók bevezetésének nehézkessége (viszont kizárt az esetlegesség és a provincializmus). A kapcsolattartás, a menedzselés országon belül is nehézkes, nemzetközi szinten nyelvi, utazási, színvonalbeli stb. problémák is felmerülhetnek. Az útmutatókat, az egységesített besorolási adatok jegyzékét (authority fájlokat) nem könnyű általános igények számára kidolgozni, ha pedig egyes országok, szakterületek elkészítik, nem biztos, hogy kapcsolódhatnak egymáshoz.

Néhány jellemző pozitívum

A finnek vizsgálataik alapján megállapították, hogy az ETO a monografikus feltárásokhoz főleg azért igen jó megoldás, mert a soknyelvű adatbázisoknál lehetetlen minden szinonima felidézése egy többnyelvű szabad szöveges keresésben 6.
A feltárás és a visszakeresés gazdag struktúrákban valósul meg, sokoldalú feltárási lehetőséget kínál, menüszerkezetével bemutatja a választékot, független a nyelvi korlátoktól, egyetemes stb.

Index-szótárak, egységesített besorolási adatok jegyzéke, tárgyszólisták és tezauruszok készítésére érdemes felhasználni, erre hazai és külföldi példák egyaránt vannak.7 Kár lenne a benne felhalmozott tudásanyagot, struktúrákat és rendszerezéseket figyelmen kívül hagyni. Össze kellene gyűjteni a hazai és külföldi eredményeket, tapasztalatokat - gondolom az általános tárgyszójegyzék összeállításánál is hasznos lenne ez az anyag (valószínű, vannak ilyen felmérések, de nem közismertek).

Az osztályozási csoport vizsgálatának következtetései.8 Előterjesztés az ETO gondozásával kapcsolatban

Ebben a változó, sok bizonytalanságot hordozó helyzetben egy tény legalább biztosnak látszik a közel két éves vizsgálódás után: a könyvtárak igen tekintélyes része ragaszkodik a jelen pillanatban (és előreláthatóan legalább még 10-20 évig) az ETO-hoz, és fejlesztését központi intézményektől várja - nem zárva ki persze, az értelmes együttműködést.
Jelenleg azonban nincs olyan szabad szakozói kapacitás, ahol a saját napi és kutatási feladatokon felül országos ügyek koordinálását vállalni lehetne, még a szakértői feladatok teljesítése is gondot jelenthet.
Az osztályozási csoport számára nyilvánvalóvá vált, hogy a mostani szakaszban egy társadalmi szakmai csoport keretei között nem biztosítható már a továbblépés, magasabb szakmai fórumok, döntési jogkörrel rendelkező szakemberek segítségét kell kémi.
Elsőként az MKE Elnökségének támogatását sikerült megnyernünk. Poprády Géza és Ottovay László közreműködése jóvoltából felfigyeltek a probléma jelentőségére: felkérték az osztályozási csoport vezetőjét, hogy készítsen helyzetfelmérő jelentést, majd egy eléterjesztést az ETO hazai helyzetével kapcsolatban (ld. az 1. és 2. sz. mellékletet). Örömünkre és megnyugvásunkra szolgált, hogy az Elnökség a továbbiakban kezdeményező és irányító szerepet vállalt a problémák országos szintű kezelésében - amely a mi erőnket már meghaladta volna. Az előterjesztéshez az osztályozási csoport értekezleteinek hozzászólásai nyújtották a fő támpontot, de intézményvezetők, szakmai szervezetek véleményét is megkérdeztük. Az intézmények és a szakmai tanácskozások nyitottságának köszönhetően több értékes, támogató állásfoglalás és vélemény hangzott el, elsősorban Babiczky Béla elemzésében és problémafelvetésében.
Az OSZK-ban szakértői értekezletet hívtunk össze, ahol a DOBIS/LIBIS programrendszerben az ETO-val dolgozik a Szakozó osztály - tehát nemzeti könyvtárunk bizonyította elkötelezettségét az ETO mellett. A résztvevők (Babiczky Béla, Ottovay László, Rónai Tamás, Zöldi Péter, Ungváry Rudolf, Horváth Zoltánné) Poprády Géza elnökletével egyetértettek abban, hogy 1.) a Consortiumhoz való csatlakozás a színvonalas fejlődés alapfeltétele, 2.) a fejlesztés és a nemzetközi szervezethez való csatlakozás országos szintű szervezést, feladatmegosztást és együttműködést igényel, 3.) a nemzeti könyvtárnak vezető szerepet kell vállalnia ebben - ha a szükséges feltételeket az állami vezetés biztosítani tudja.
Meghívást kértünk az újjáalakuló Szabványügyi Bizottság valamint az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiumának értekezletére, ahol Babiczky Béla értékelő helyzetfelmérését követően támogató és biztató véleményeket kaptunk. A Szabványügyi Bizottság ülésén Fülöp Géza (ELTE Könyvtári-informatikai tanszék) elmondta, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyetért a Consortiumhoz való csatlakozással és nem zárkózik el ennek anyagi támogatásától sem.
Az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiumának ülésén az intézményvezetők egyetértettek Babiczky Béla elemzésével és támogatták az előterjesztésben foglaltakat. Zsidai József (ME Központi Könyvtár) leszögezte, hogy akár megszűnik az ETO, akár nem, még legalább 20 évig aktualitása van a magyar könyvtárakban. Javasolta, hogy központi állami költségvetés biztosításával az OSZK vállaljon központi szerepet a feladatokban. Vásárhelyi Pál (BME Központi Könyvtár) minden tekintetben felajánlotta hozzájárulását a fejlesztésekhez, ha az OSZK vállalja a vezető/szervező szerepet. Mader Béla (JATE Kézponti Könyvtár) csatlakozott Zsidai József szavaihoz, szerinte az online integrált rendszerekben való alkalmazást (amely elsősorban Vajda Erik nevéhez fűződik hazánkban) meg kellene gyorsítani. Huszár Ernőné (BKE Központi Könyvtár) szerint, ha nem csatlakozunk a Consortiumhoz, az ETO további fejlődése nem biztosítható. Az a rendszer, amit nem fejlesztenek, összeomlik.

Az osztályozási csoport néhány tagjának javaslata az előterjesztéssel kapcsolatos álláspont kialakítása során:

Mártyán Gyula: 1.) A gyakorlati oldal tervezésénél fontos, hogy a középkiadást használók melyik változatot használják. A rövidített kiadás áttekintését, kiegészítését, revízióját nem lehet kihagyni. A teljes kiadást használó szűkebb szakmai réteg jelenleg is alkalmazza a kiegészítéseket. Számukra ha nem is közömbös, de nem meghatározó jelentőségű a kumuláció; 2.) Az oktatás minden fázisában szükség van a kumulációkra, ezért a kumulációkkal rendelkező rövidített változat gondozása nélkülözhetetlen; 3.) A nemzetközi kapcsolatok ápolása a történelmi előzmények miatt presztízskérdés. Hazánk a bevezetésben, a kiadásokban és a korszerűsítésben élen járt; 4.) További két jelentős probléma: a szervezés, menedzselés, ütemezés, és a "hol legyen az íróasztal" kérdés megoldása.
Mártyán Gyula még elmondta, hogy az OSZKÁR-on belül megbízást kapott az ETO fájlszerkezet jelzetellátásával és a fogalomalkotásával kapcsolatos kutatások irányítására. Az OMIKK-ban a 14:3-as kiegészítés kötelező érvényű, amelynek fordítása házi szinten biztosított Elkészülése után floppyra rögzítik és a lézer-printerrel nyomtatható lesz. Szélesebb körű használatát megfelelő együttműködés keretein belül lehetségesnek tartja. Kérdés, hogy az UDCC-hez fel lehetne-e ajánlani kompenzációként?
Babiczky Béla: A floppyn való közreadáshoz valószínűleg szükség lesz az UDCC engedélyére. Az UDCC-nek valóban fel lehetne ajánlani az elkészült anyagot (hiszen a középkiadásunkat is felhasználják az Master Reference File elkészítéséhez) abban a reményben, hogy kompenzációként jutányosan juthatnánk bizonyos szolgáltatásokhoz. Érvként megemlíthetjük, hogy kevés használóval számolhatunk, kis könyvtáraink vannak behatárolt nyelvterületen.
Zöldi Péter. Az "iroda" létrehozása fontos, amely egyrészt foglalkozhatna az ETO magyar kiadásaival, másrészt ennek következtében a Consortiumhoz való csatlakozás természetes szervezeti kerete lenne.
Drobinoha Angéla: Meg kellene vizsgálni, hogy az ETO fejlesztésének kérdését nem lenne-e érdemes összekapcsolni az általános tárgyszójegyzék munkálataival?
Néhány alapvető javaslat:

***

Az előterjesztés bemutatása előtt köszönetemet szeretném kifejezni Babiczky Bélának és mindazoknak, akik az osztályozási csoport összejövetelein szakmai tudásuk legjavát adták ahhoz, hogy az elemzések és az előterjesztés megszülethessen. Van még adósságunk kiváló szakembereinkkel szemben: gondolataikat, véleményüket többször kellene bemutatnunk, megkérdeznünk.

Irodalom

  1. New activities concerning the UDC... = International Classification, No. 1. 1992. p. 22.
    CHATTERJEE, Amitabha - CHOUDHURY, Gobinda Gopal: UDC: International Medium Edition - English text. A critical appraisal. = International Classification No.3. 1986. p. 137-141.
    RIESTHUIS, G.J.A. - VAN DE WAAL, E.H. - ZANDSEA, J.G.: New UDC Auxiliary tables for cartographic materials and geographic information = International Forum Inf. and Docum., No.2. 1991. p.30-35.
    McILWAINE, I.C.: FID/CR News 28. Task for UDC system development. = International classification. vol. 17 1990. no. 3/4.p. p.177-178.; FID New Bulletin, vol. 4C 1990. no.4. p.55.
    BABICZKY Béla: Változások a tizedes osztályozás helyzetében. = Könyvtári Levelezólap, 1993. 4.sz. (és egyél kéziratokban is)
  2. VAJDA Erik: Az ETO-szerinti információkeresés lehetőségei a számítógépes online rendszerekben. Előadó: 1992. október 28-án. (Az előadásról készített jegyzetek az osztályozási csoport "irattárában" találhatók.)
  3. ETO a DOBIS-ban. Beszélgetés Zöldi Péterrel. (Horváti Zoltánné) = OSZK Híradó, 1993. 1.sz.
  4. GODERT, Winfried: Die Dezimalklassifikation im Online Retrieval = Nachrichten für Dokumentation. Vol.41 1990. no. p.155-158.
    HERMES, Hans Joachim - BISCHOFF, Michael: Di( Dezimalklassifikation (DK) in Datenbanken = Nachrichten for Dokumentation. Vol.40. 1989. No.3. p.355-360.
  5. BUXTON, A.B.: Computer searching of UDC numbers Journal of Documentation. Vol.46. 1990. no. 3. p.193 217.
  6. HAARALA, Arja-Riitta: The role of UDC in Finnish classification policy. = International Cataloguing and Bibliographic Control, 1991. July-Sept. p.43-46.
  7. DROBINOHA Angéla: Ahol az ETO "elefántcsonttoronynak" bizonyult. Tárgyszókatalógus az ATE Központ Könyvtárában. = Mezőgazd. és Élelmiszeripari. Kvt. Táj 1990. 4.sz. p.10-14.
  8. Ld. erről Babiczky Béla kéziratait, illetve elemzéseit, valamint a találkozókon készült feljegyzéseket, hozzászóló sokat, főleg Mártyán Gyulától, Vajda Eriktől, Rónai Tamástól, Zöldi Pétertől, Domokos Miklósnétól és még sok más kollégától az osztályozási csoport irattárában.

1. melléklet
Előterjesztés az MKE Elnöksége részére az ETO fejlesztésével, gondozásával
kapcsolatban

Az MKE Műszaki Könyvtári Szekció Gépesítési és osztályozási csoportja az elmúlt két év helyzetelemzései és közvéleménykutatási alapján szükségesnek tartja, hogy az ETO további gondozása a jelenkor változásainak és követelményeinek függvényében, országosan egységes szakmai elvek szerint, koordináltan történjék.
(1.sz. mell.)*
Kérjük az MKE Elnökségét, hogy a könyvtárak és intézményvezetők bevonásával, a vázolt helyzet, illetve javaslataink figyelembevételével vizsgálja meg, milyen szakmai együttműködésre és anyagi támogatásra van mód az ETO egységes gondozása, fejlesztése, alkalmazása érdekében - hazai és nemzetközi vonatkozásban.

1. Változások az ETO gondozásának nemzetközi szintjén

a.) A FID átadta az ETO gondozásának, fejlesztésének teljes jogkörét a UDC Consortiumnak, amely a csatlakozás különböző lehetőségeit kínálja a vállalt anyagi befektetésnek megfelelő szolgáltatási rendszerrel. A költségtérítéses alapon működő, önellátó szervezet kompenzációs megoldásokat is lehetségesnek tart. (2/1.sz. mell.)
b.) A Consortium a közeljövőben nem foglalkozik a teljes kiadásokkal, egy középkiadásnak megfelelő számítógépes adatbázist készítenek (master reference file: MRF) az elkövetkező kiadások és revíziók alapjául, amely géppel olvasható formában is hozzáférhető lesz. Az MRF bázisa az angol középkiadás (1985), amelynek 60 000 osztályát és alosztását kiegészítették az Extentions and Corrections táblázatainak megfelelően a 10:1-13:3-as szintig. A felhasználókkal folyamatos kapcsolat kiépítésére törekednek a jobb minőség és szolgáltatási rendszer és a fejlesztések elterjesztése érdekében.
Nemzeti vagy szakterületi szakértői csoportok létrehozását ajánlják, amelyek egymással együttműködve, konzultálva közvetíthetik javaslataikat az UDCC Revision Advisory Groupnak. (2/2.sz. mell.)

2. Hazai helyzetkép és változások az ETO kiadásával kapcsolatban

a.) A teljes ETO kiadások a korábbi évekhez képest lelassultak, egyes szakterületek fejlesztése, illetve publikálása lemaradt. Vannak kéziratban lévő fejlesztések, és számos kötet nem éri el a rövidített kiadás szintjét.1 (3.sz. mell.)
b.) Az OMIKK az Extentions and Corrections magyar fordítását a 13:3-as jegyzék megjelenését követően megszüntette, mert a 14:1 nyomdakész állapotban lévő kiegészítésre már nem érkezett kellő számú előfizetés.
c.) Könyvtáraink nem követték egyöntetűen és folyamatosan a korrekciókat, jelenleg is különböző érvényességű táblázatokat használnak
országosan és intézményen belül is (az alosztások és a főtáblázati számok vonatkozásában).2

3. Szakmai változások

a.) A számítógépes feldolgozás kitágította az ETO alkalmazási lehetőségeit: nem kezelhetjük lineáris rendszerként, mert a jelzetek szétválaszthatóak, permutálhatóak, a hierarchiában szabad a közlekedés, a változásokat szinte azonnal követhetjük (megfelelő utalásokkal), az alosztások fazettás szerkezetként működhetnek, együttesen lehet alkalmazni a jelzeteket természetes nyelvi megfelelőikkel, olyan felhasználói segédlet építhető be a rendszerbe, amely adott körülmények kőzött a legalkalmasabb, kombinációkat lehet alkalmazni a keresésnél (szöveg, jelzet, Boole-algebra kombinációk stb .)3
b.) A gépesítéssel az adatcsere lehetősége megsokszorozódott, emiatt megnőtt az igény az egyértelműség, a szabványosítás iránt hazai és nemzetközi vonatkozásban is.
c.) A jelzetek a számítógép segítségével felhasználhatóak tárgyszórendszerek építésére, illetve együttes fejlesztésre. A párhuzamos fejlesztés és használat megkönnyíti az igényeltnél lassabban haladó tárgyszóépítési munkálatokat, a kifejezések fordítását, átvételét, a fogalmi meghatározást, a szükséges struktúra, rokonsági kapcsolatok kiépítését. (5.sz. mell.)
d.) Az egységes európai információs rendszerhez való kapcsolódás (különösen kis országok esetén) megkívánja a nemzetközi rendszerekhez való igazodást.
e.) Az ETO nemzetközi szintjén olyan jelentősek a változások (ld. a 14:3-as Ext. Corr.) a gazdaság, a kémia, a vegyipar, a járműtechnika, de különösen a nyelvi és etnikai alosztás, illetve az irodalom szak egészében, amelyek megnehezítik nemcsak a teljes, hanem a rövidített kiadás használatát is. (6.sz. mell.)

Javaslatok

1. Szervezés, irányítás, menedzselés

a.) Az MKE Elnöksége az OSZK-val és az OSZK KMK-val közösen vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy létre lehet-e hozni az ETO hazai gondozására egy könyvtárközi társulást, amely egy bázishely biztosítása mellett (ld. a b. pontot) szolgáltatásokat nyújtana a belépő könyvtáraknak - közös szakmai és anyagi erőfeszítésekre építve (alapítvány vagy egyéb megoldás formájában).
b.) Az együttműködő könyvtárak szakembereiből alakuljon egy szakértői csoport, élén egy irodával (amelynek működési feltételeit anyagilag biztosítani kell.4 Az iroda és a szakmai grémium rendelkezzen a következő munkafázisokban megfelelő döntési jogkörrel és anyagi háttérrel annak érdekében, hogy az ETO gondozásával kapcsolatos feladatokat koordinálhassa hazai és nemzetközi vonatkozásban, szolgáltatásokat nyújthasson alkalmazási kérdésekben és az ETO gépi nyilvántartása terén. A szakértői csoport készítsen el egy rövid- és hosszú távú feladattervet, és nyújtson be pályázatot az OMFB-hez az ETO fejlesztésével kapcsolatos gépesítési feladatokra. Tartsa nyilván a könyvtárak fejlesztéseit, illetve igényeit és közvetítse ezeket az érintett intézmények között.
c.) Az Elnökség szervezzen konferenciát az OSZK-val közösen az ETO használatával, fejlesztésével, jövőbeni gondozásával kapcsolatban, ezt megelőzően kérdőív formájában kérjen véleményt a továbblépéssel kapcsolatos igényekről, illetve adatokat a helyzet értékeléséhez.

2. Kapcsolódás a Consortiumhoz

a.) A kapcsolódás optimális formáját csak az érdekelt könyvtárak közreműködésével, illetve a minisztérium és egyéb szakmai szervek, nagy könyvtárak vezetőinek egyetértésével, a szükséges anyagi háttér biztosítását követően lehet kidolgozni.
A végleges választ a szakértői csoport megalakulása és a c. pontban javasolt konferencia előtt nem adhatjuk meg.
b.) A kapcsolat fenntartása érdekében szükséges további tájékoztatásokat kérni, főleg annak érdekében, milyen kompenzációs lehetőségeket kínálnak.
c.) Függetlenül a könyvtáraktól várt javaslatoktól, szakmailag szükségesnek látszik az MRF megvétele, hasonlóan az OSZK-ban és egyéb nagyobb könyvtárakban meglévő külföldi ODROM adatbázisokhoz (pl. BIP, Deutsche Bibliographic stb.).

3. Hazai szakmai feladatok, ETO kiadások

Az ETO hazai kiadásával kapcsolatban eltérő vélemények vannak (pl. nem elegendő a középkiadás, le kellene zárni a fejlesztéseket bizonyos szintnél stb.), ezért a c. pontban javasolt konferencia eredménye ezekben a kérdésekben is döntő lesz. 5
a.) Ki kell dolgozni a hazai ETO-kiadások olyan kumulációját, amelyben a rendelkezésre álló legmagasabb érvényességi szint van képviselve a teljes, illetve a középkiadások vonatkozásában.
b.) A kumulációt számítógépes adatbázisban kellene rögzíteni, a tárgyszóindexszel együtt, és vagy floppyn vagy nyomtatott output formában lehetne rendelkezésre bocsátani az igényelt részeket. Meg kellene vizsgálni, hogy az OSZK Szakozó osztálya által a DOBIS/LIBIS rendszerben tárolt permutált jelzetek és természetes nyelvű szakkifejezéseik (13:3-as szint) közkinccsé tételének milyen lehetőségei vannak, tekinthetnénk-e ezeket a jelzeteket országos szinten mintának.
c.) A számítógépes adatbázissal rendelkező könyvtáraknak (illetve az azonos szakterületeknek) meg kellene állapodniuk abban, milyen mélységig, illetve érvényességi szintig használják az ETO-t, illetve milyen időközönként készítenek revíziót.
d.) Dönteni kell abban a kérdésben, hogy a 14:3-as szint változásait mikor tudjuk követni?
e.) Az ETO online alkalmazásával kapcsolatban meg kell szervezni a számítógépes elméleti és gyakorlati oktatást az egyes szoftverekhez alkalmazva.

Budapest, 1993. április 12.

Jegyzet

  1. A rövidített kiadás 1991-ben, index-kötete 1992-ben jelent meg az Ext. Corr. 13:3 érvényességével. (Az UDC Consortium alkalmasnak ítélte arra, hogy felhasználja az MRF fejlesztéséhez.) (ld. 2/2-es mell.)
  2. Az OSZK katalógusa 9.2, az elosztások 8.6 szintűek, a DOBIS/LIBIS 13:3-as
  3. Ld. erről a DOBIS/LIBIS képernyőjének részletét a 4.sz. mellékletben a külföldi példákkal együtt, valamint v.ö. Vajda Erik 1992 őszén megtartott előadásával (Az ETO online használata számítógépes rendszerekben).
  4. Társadalmi szervezet nem tud hatékonyan működni, mert döntési és intézkedési jogkör hiányában csak javaslatokat tehet. A jelen munkahelyi viszonyok mellett a munkaadó nem tudja támogatni a még oly hasznos, de munkakörhöz nem tartozó feladatokat, illetve költségeket (pl. postázás, telefon, ügyintézés, szervezés, értekezletek stb.)
  5. A műszaki szakterület ragaszkodik a teljes kiadásokhoz, Mártyán Gyula véleménye szerint viszont egy bizonyos meghatározott szintnél le kellene zárni a korrekciókat. Egyes vélemények szerint elég lenne a Dewey rendszernek megfelelő általánosabb szint, mert a speciális megközelítést tárgyszavakkal kellene biztosítani. Az ETO jelzetek ily módon egy általános, tág szintet képviselnének a BSO-hoz hasonlóan (ld. Drobinoha Angéla véleményét is).

Háttéranyag

1. A Gépesítési és osztályozási csoport két éves tevékenységének rövidített jegyzőkönyve
2/1. A Consortium kérdőíve és tájékoztatója angolul és nyersfordításban
2/2. A Consortium tájékoztatója Babiczky Béla számára
3. Az ETO kiadásainak helyzete (B.B. táblázatai)
4. A DOBIS/LIBIS rendszer permutált indexeinek részlete és külföldi példák (A KMK Szakkönyvtárából és Drobinoha Angéla anyaga alapján).
5. Drobinoha Angéla elkészült, de még nem elfogadott doktori disszertációjának részlete
6. Babiczky Béla cikke a Könyvtári Levelező/lapnak

2.sz. melléklet
Az MKE műszaki szekció gépesítési és osztályozási csoportjának
állásfoglalása az ETO fejlesztésével foglalkozó előterjesztéssel
kapcsolatban

Résztvevők: Babiczky Béla, Mártván Gyula, Zöldi Péter, Rónai Tamás, Drobinoha Angéla, Csík Tibor, Horváth Zoltánné

A megbeszélés résztvevői egyetértettek a tervezetben foglaltakkal, különös tekintettel abban, hogy a téma kezelését országos szinten kell megoldani. Köszönetüket fejezik ki az MKE Elnökségének a téma napirendre tűzéséért, és az alábbiakat kívánják hozzáfűzni az előterjesztéshez:

  1. Az ETO gondozásának kérdését három szinten együttesen kell kezelni: a középkiadások, a teljes kiadások és az oktatás szintjén. Mindhárom területen részletes elemző- és tervezőmunka szükséges.
  2. A szervezés, menedzselés, fejlesztés és a nemzetközi rendszerhez való kapcsolódás szervezeti keretét meg kell teremteni egy önálló iroda (munkaerő, felszerelés) keretében.
    Az iroda létrejöttéig egy adhoc bizottság foglalkozzon a tervező-szervező feladatokkal.
  3. A gondozás és a fejlesztés anyagi hátterének biztosítása a (legkedvezőbb formában) a továbblépés alapfeltétele.
  4. Fentiek jogi szabályozását és hátterét a minisztérium szakértőinek segítségével kell megoldani.
  5. Az MKE Elnöksége az előterjesztéssel kapcsolatos állásfoglalásában rögzítse a szakmai, szervezési és gazdasági feladatok intézkedési és időtervét, a felelősök kijelölését.

Budapest, 1993. április 15.

* Az előterjesztés mellékleteit itt nem közöljük, de az irodalomjegyzék után felsoroljuk. (A szerk.)

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)