39. évfolyam, 1993. 3. szám 		Archívum

Állásvadászat - avagy hogyan keressünk állást, ha már könyvtáros pályára adtuk fejünket?

Szemle

Haraszti Pálné

A következőkben ismertetett gyakorlat nem a hazai pályát jellemzi, hanem az angliait, melyre a szakirodalom szemlézése során bukkant a szerkesztő. Ha az olvasó nem sajnálja az időt az összeállítás megismerésére, elképzelhető, hogy azonos következtetésre juthat, miszerint:

Álláskereső! Tanulj meg állásra pályázni, vagy ne táplálj reményeket!

A Birbeck College munkatársa a munkahelyre pályázók legtipikusabb hibáiról így összegzi tapasztalatait: az állást keresők elképzeléseik tömör és szűkszavú ismertetése helyett, hosszú és szerkezet nélküli tanulmányokat nyújtanak be. Az ezzel elérhető kedvezőtlen benyomást néha még tetézik helyesírási hibáktól hemzsegő pályázati anyaguk csapnivaló külalakjával (áthúzások, a hibajavító festék túltengése).
Elgondolkodtató, hogy miért nem használják fel a könyvtárosképzés során szerezhető pályázatírási és interjú-készítési ismereteket? Nem ismerték még fel, hogy mekkora veszteséggel jár ezeknek az ismereteknek a figyelmen kívül hagyása?
A figyelmeztetés jogos. Az angol Könyvtárosegyesület (Library Association, LA) munkaközvetítéssel foglalkozó részlege - feltehetően érdekvédelmi szempontokat szolgálva - háromféle rövid tanfolyamot is indít az állást keresők számára, technikai felkészültségük javítása érdekében.
A tanfolyami témák:

A képzés részvételi díja minden esetben 10 font (ez kb. 1000 Ft-nak felel meg). Az oktatást a késő délutáni, esti órákra szervezik. Az LA ,,Álláskeresés a könyvtári és információs pályán" címmel segédletet is kidolgozott, melyhez az érdeklődő tagok ingyenesen juthatnak hozzá.1
Sheila Webber, az "Inform" c. folyóirat szerkesztője aktuális témát karolt fel, amikor "Hogyan találjuk meg új munkahelyünket?" címmel összeállítást készített2. Ebben bemutat néhány, a szakterületre specializálódott munkaközvetítő irodát, valamint tanácsadók tollából származó rövid írásokat is közöl.
A szerkesztőség kérdőíves módszert alkalmazott. Az ügynökségektől kapott válaszokból kitűnik, hogy mindegyik iroda kereskedelmi alapon működik. Mindegyikük gyakorlatára jellemző, hogy az érdeklődőktől elvárják álláselképzelésük meghatározását, valamint szakmai gyakorlatuk, speciális ismereteik, és természetesen képzettségük megjelölését (ügynökségenként eltérő részletezettséggel).
Ahhoz, hogy valakit álláskeresőként nyilvántartásba vegyenek, részt kell vennie az iroda munkatársával lefolytatandó beszélgetésen is. Ez mindenképpen hasznos, hiszen az álláskereső így - valódi kockázat nélkül - objektív visszajelzést kaphat képességeinek, adottságainak szakmai fogadtatásáról. Ha a pályázó úgy érzi, hogy a szóbeli és írott bemutatkozás kiértékelése nem teljes, akkor kérje ezt nyomatékosan. Figyelni kell arra is, hogy a bemutatkozás jó benyomást keltsen, hogy hatása alapján érdemesnek ítélhessék a jelentkezőt a kívánt állás elnyerésére.
A nyilvántartásba vételt az ügynökségek díjmentesen vállalják, ezért érdemes több irodát is felkeresni, hiszen egynek-egynek speciális álláskínálata is lehet. Még az általános profilú közvetítő irodákról sem szabad megfeledkezni, nekik ugyanis nagyobb "merítésük" lehet.
Ha már a nyilvántartásba vétel megtörtént, tanácsos rendszeres kapcsolatot tartani az ügynökséggel. Időnként fel kell hívni az irodát - különösen, ha mély hallgatás tapasztalható a részükről -, hogy van-e már valamilyen megfelelő ajánlat? ("Halló, itt X.Y., érkezett-e már megfelelő válasz a jelentkezésemre? Az adataim a következők:.."). Eközben próbára tesszük szívós kitartásunkat- az udvariasságról persze soha meg nem feledkezve! - A gyors állásajánlat-tétel az ügynökségnek is érdeke. Persze, ha az iroda kifejezetten kéri, hogy ne érdeklődjünk, akkor tekintsünk el ettől a memória-frissítő módszertől. (Az emberi emlékezőképesség főként a manuális nyilvántartást vezető irodák működésében játszhat szerepet.)

A közvetítő irodák bemutatása, összehasonlítása

Az ASLIB Munkaközvetítő Tanácsadó Szolgálata

Az ASLIB-iroda az álláskeresők nyilvántartása mellett olyan címtárat is gondoz, amelyben kisegítő-tanácsadók adatait gyűjti. Ezt úgy hozta létre, hogy azokat az álláskeresőket, akiknek megfelelő gyakorlatuk van tanácsadói, vagy szervezési munkában való részvételhez, e jellemzőjük alapján külön is regisztrálja.
Álláskínálat: megbízásos (ideiglenes) munkák, teljes és részidős foglalkoztatás - elsősorban London területén, de az országon kívül előfordul francia, holland vagy belga alkalmazási lehetőség is.
Az iroda munkamódszerei: Az ügynökség számítógépes nyilvántartást vezet ügyfeleiről, magát a közvetítői munkát azonban manuálisan végzik a tanácsadók.
Az iroda személyzete két főfoglalkozású munkatársból áll, akik megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Természetes követelmény, hogy rendszeres belső továbbképzésen, és egyes külső tanfolyamokon esetenként részt vegyenek.
Az ügynökség révén betöltött állások esetében a munkaadó - a fizetés nagyságától függően - az első évi fizetés 15-17,5%-át tartozik közvetítési díjként fizetni. Az állásokat az iroda némelykor újságokban, a szakma és az általános sajtó egyes lapjaiban is meghirdeti.
Kapcsolattartás az álláskeresőkkel: Az álláskeresőként nyilvántartott ügyfeleket félévenként megkeresik, tisztázandó, hogy fenntartják-e még állásigényüket. Az ügyfelek a munkaadókhoz való kiközvetítés előtt tanácsadásban részesülhetnek. (!)
Az álláskeresők tájékoztatása és továbbképzése: A munkanélküli álláskeresők névleges díj fejében részt vehetnek az ASLIB tanfolyamain. Időszakonként speciális tematikával, kifejezetten álláskeresők részére is szerveznek tanfolyamokat. Az álláskeresők érdeklődési körüknek megfelelően bekapcsolódhatnak a különböző ASLIB szervezetek tevékenységébe.

INFOmatch

Az LA ugyan már évek óta foglalkozik munkaerő-közvetítéssel (gondoljunk csak a Library Association Record "Betöltetlen állások" c. mellékletére), INFOmatch nevű irodáját azonban csak 1990-ben alapította meg. Nyilvántart álláskeresőket, tanácsadókat és felsővezetőket.
Álláskínálat: Időszakos (megbízásos), teljes és részidős státuszos állások. Minden könyvtári-információs gyakorlatot kívánó állás betöltésére vállalkoznak. Az iroda elsődleges célja az angliai munkaközvetítés, de alkalmi munkát Európa más területén is kínálnak.
Az iroda munkamódszerei: Az álláskeresők adatait számítógéppel tartják nyilván. A jelentkezők adatait összevetik az álláskínálat tényinformációval (pl. földrajzi hely, szakterület, képzettség, részidős, illetve teljes munkaidős foglalkoztatási igény stb.). Az így kiszűrhető potenciális jelöltek adatait további, alaposabb vizsgálat tárgyává teszik, és a gyakorlat, speciális szaktudás alapján kínálati gyorslistát tudnak összeállítani.
Az iroda személyzete két főállású és két részidős munkatársból áll. A munkatársaknak vagy könyvtáros, vagy humán (munkaügyi, személyzeti) szakképzettséggel és e területeken szerzett gyakorlattal kell rendelkezniük. Kiegészítő képzésben szükség szerint részesülhetnek: a könyvtárosok pl. interjútechnikát tanulhatnak, míg a munkaügyi szakemberek könyvtári tárgyú tanfolyamokon képezhetik magukat. A továbbképzés rendszere szervezett belső- és külső tanfolyamokon, valamint a munkafolyamatba épített oktatáson alapul.
Az ügynökség révén betöltött állások: Az INFOmatch révén betölthető állások 50%-a időszakos foglalkoztatást jelent. Azok a munkaadók, ahol a meghirdetett állás kinevezéssel jár, közvetítési díjként az első évi fizetés 15%-át térítik az irodának.
A közvetítési díjat-mint minden más hasonló ügynökség esetében - csak az iroda sikeres tevékenysége után kell kifizetni. Az INFOmatch külön szolgáltatásként információs csomagot ad, amely az állásajánlatnak megfelelő jelöltekről gyorslistát tartalmaz. Ezért a szolgáltatásért az állás betöltésétől függetlenül is díjat számol fel az iroda.
Egyes munkaköröket meghirdet az iroda. Ezek lehetnek speciális munkakörről szólóak, de általános formában is megjelenhetnek (pl. "Megbízásos munkák Birminghamben"). A hirdetésnek több formáját is alkalmazzák: a névre szóló, közvetlen megkeresést (direct mail), a szakmai sajtót, és például a könyvtári erőforrásokra szakosodott kiállítást.
Kapcsolattartás az álláskeresőkkel: Mielőtt a tényleges kiközvetítés megtörténne, az iroda egyezteti az álláskeresővel pl. időszakos megbízatás elfogadására való készségét, vagy értesíti arról, ha a munkakör betöltéséhez előírt gyakorlat eltér a pályázó által megjelölt érdeklődési területtől. Az álláskeresőket legkésőbb negyedévenként újra megkeresi az ügynökség.
A kapcsolattartási időszak alatt az ügyfelek szakmai hírlapokat és ingyen belépőket kapnak (pl. az Online konferenciával egybekötött kiállításra), és természetesen levelezés útján tisztázzák velük, hogy igényt tartanak-e még a nyilvántartásban való szerepeltetésre.
Az álláskeresők tájékoztatása és továbbképzése: A különböző szakterületek fizetési gyakorlatát jellemző információs füzeteket és az önéletrajzíráshoz, interjútechnikához tanácsokat adó "Álláskereső" c. füzetkéi ingyenesen juttatják el az ügynökségek az érintettekhez. Esti szemináriumaik témái: "Hogyan válaszoljak álláshirdetésre, hogyan írjak pályázatot?"; "Hogyan írjak érdeklődést keltő önéletrajzot?" és "Hogyan lesz sikeres a felvételi beszélgetés?". A részvételi díj itt is 10 font.*

Informed Recruitment Services (IRS)

Az ügynökség eredetileg egy információs tanácsadó cég melléktevékenységeként kezdett működni, az elmúlt néhány év során azonban önálló üzletággá fejlődött. (Az álláskínálat növekedését a cég vezetői - érthetően - pozitívan értékelik, míg a szerkesztőség figyelmeztet arra, hogy ez a jelenség a cég fejlődésének természetes következménye, nem pedig a recesszió elmúlását jelzi.)
Álláskínálat: Időszakos (megbízásos), teljes- és részmunkaidős státuszos állások. Alkalmanként más nyugat- és kelet-európai országokba, és a Távol-Keletre is kínálnak állást. Az álláshelyek zöme Londonban és Délkelet-Angliában, a kereskedelmi és a szolgáltató szektorban mutatkozik.
Az iroda munkamódszerei: Az ügyfelekről készült nyilvántartást kártyakatalóguson vezetik, és számítógépes adatbázissal is rendelkeznek (a dBase III alapú rendszer felülvizsgálata folyik).
Az iroda személyzete: Az ügynökség 1 főállású és 1 mellékállású, tisztviselői munkakörű munkatársat foglalkoztat. Az igazgató munkaidejének egy részében információszolgáltatási vállalkozása más területeivel is foglalkozik. A személyi állomány fejlesztése folyik. Az alkalmazásra kerülőknek munkaközvetítési gyakorlattal (és az információs szakterületen megszerzendő jártassággal), illetve alapos információs szakmai ismeretek felmutatása mellett megszerzendő munkaközvetítői készségekkel kell rendelkeznie.
Az ügynökség révén betöltött állások: A munkaadók az ügynökség révén betöltött munkahelyek után (az első évi fizetés) 15%-át fizetik. Ha az irodától az álláshely meghirdetését is kérték, akkor a sikeres közvetítés után 20%-ot és a hirdetési díjat, illetve vezetői állásokra alkalmas munkaerő egyedi eljárásos közvetítése esetén további 20%-ot számít fel az ügynökség. Az álláshelyek 70%-át a szakmai és általános sajtóban feladott hirdetések útján töltik be.
Kapcsolattartás az álláskeresőkkel: Az álláshelyre való tényleges kiközvetítés előtt - az ügyfél kérésére - az ügynökség konzultációt biztosít.
Az álláskeresők tájékoztatása és továbbképzése: Az iroda ingyenesen vállalja az önéletrajzok újragépelését, jó minőségű papíron való lézerprinteres megjelenítéssel. Terveik között szerepel a jelentkezők oktatása.

TFPL Recruitment

Álláskínálat: Időszakos (megbízásos), teljes és részidős státuszos állások. Ilyen típusú munkahelyeket alkalmanként az országhatáron kívül is ajánlanak ( Hollandia, Belgium, Franciaország, Csehszlovákia, Ciprus, Japán, Indonézia, Hong Kong, Ghana, közel-keleti országok szerepelnek a palettán), de a munkahelykínálat főként Londonban és Délkelet-Angliában jelentkezik.
Az iroda munkamódszerei: Az ügyfelek adatait manuális nyilvántartással kezelik.
Az iroda személyzete: A közvetítő iroda igazgatója mellett 7 főállású tanácsadó és 3 fős kisegítő személyzet dolgozik. A tanácsadók közül egyesek az interjútechnikában, beszéd- és írástechnikában, egyesek a könyvtári-információs vezetésben, míg mások a nyilvántartások kezelésében, vagy humánpolitikában gyakorlottak. Szakmai képzettségük tekintetében könyvtárosi, rendszerszervezői, munkaügyi és oktatási végzettséget említhetünk. A munkatársak belső, csoportos képzésben és szükség szerint egyedi külső továbbképzésen is részt vesznek. A teljes közvetítői stáb rendelkezik kikérdezési és kiválasztási ismeretekkel/gyakorlattal.
Az ügynökség révén betöltött állások: A státuszos álláshely betöltését megrendelő munkaadók (az első évi fizetés)15%-át fizetik, vagy 10%-ot jótékonysági célra. A megbízásos (időszakos) álláshelyek közvetítéséért egyedi megegyezés szerinti díj fizetendő. Az álláshelyeket a sajtóban és a szakmai rendezvényeken (pl. Intemational Online Information Meeting) is meghirdeti az iroda.
Kapcsolattartás az álláskeresőkkel: A nyilvántartásba vett ügyfeleket félévenként újra megkeresik. Ha egy álláskeresőt kiközvetítenek, erről mindig értesítik.
Az álláskeresők tájékoztatása és továbbképzése: Az iroda minden jelentkezőt ellát önéletrajzírásra vonatkozó tanácsokkal. Ingyenes "állásvadász"-tanfolyamokon oktatják az életrajzírási technikát és a felvételi beszélgetéseken követendő magatartástechnikát. Ehhez írásos segédleteket is adnak.
Az iroda éves - térítéses - kiadványa a kereskedelmi információs szolgáltatásokban dolgozók fizetési útmutatója. Ezt az ügynökség az álláskeresők fizetésigényre vonatkozó tanácsadásában is felhasználja. Az iroda egy másik szakterület fizetési útmutatóját is közreadja, nevezetesen a jogi könyvtárosok brit és ír szövetségébe tömörültek 1992/93 évi adatairól szóló összeállítást.
A szerkesztőség mindezeken kívül az érdeklődő figyelmébe ajánl más tájékozódási lehetőségeket, pl. a nemzetközi munkavállalást támogató LIBER irodát, az állásajánlatokat rendszeresen közlő folyóiratokat, és az "Inform"-ban megjelentetett szakmai fizetési áttekintő táblázatot.

Állásváltoztatás és életmódváltás

Az alábbiakban néhány olyan írásra hívjuk fel a figyelmet, amelyet állásszerzési tapasztalatot szerzett szakmabeliektől, vagy állásvadászati tanácsadóktól érkeztek a szerkesztőség felhívására.
Elaine D. Smith 13 éve online információközvetítőként dolgozott egy vegyészeti cégnél. A vállalat létszámleépítése következtében ő is elvesztette az állását. Problémái a következők voltak:
1. Az elbocsátással járó lelki megrázkódtatás elviselése;
2. Új állás megszerzése - 57 évesen;
3. A végkielégítés értelmes felhasználása. Ebből a 3. pontban jelzett nem okozott igazi gondot, ezért családjával együtt az első kettőre koncentrált.
Szerencséjét - saját megítélése szerint - annak köszönheti, hogy a helyi munkaközvetítő tanácsára idejében csatlakozott egy álláskereső klubhoz. Ennek eredményeként nyilvántartásba kerültek az adatai, tanácsokat kapott álláslehetőségekről, pályázati módszerekről, önéletrajzírása technikáról, a felvételi beszélgetésnél fontos interjútechnikáról. A klubtagság lehetővé teszi telefon, fax, szövegszerkesztő, nyomtató és fénymásoló eszközök, irodaszerek, bélyegek használatát, újságokat és folyóiratokat fizetnek elő. Nem elhanyagolható szempont a klubtagok egymás iránti szolidaritása sem.
Smith asszony szakismeretei miatt nem korlátozta álláskeresését Angliára, hanem nemzetközi álláspályázatokra is válaszolt. Először a Data-Star londoni központjában kapott egy 10 hónapos helyettesítési lehetőséget. Élt vele, pedig ez hetenkénti ingázást is jelentett, családi életét is át kellett szerveznie.
A Data-Stamál töltött idő alatt két felvételi beszélgetésen is volt alkalma nyílt részt venni. A Nemzetközösségi Egyetemek Szövetségénél meghirdetett mindkét munkahelyet még korábban, az álláskereső klub keretében pályázta meg. A beszélgetéseket ebédidőben, időszakos munkahelye tudtával bonyolította le.
Időközben értesítést kapott a bölcsészdoktori fokozat elnyeréséről (amiért magánidejéből 4 és fél évet áldozott).
A Szövetség továbbította ezt az új információt a potenciális munkahelyeknek. Röviddel ezután megérkezett a trinidadi egyetem konkrét állás ajánlata a könyvtárigazgató-helyettesi státuszra.
Az új állással járó magasabb jövedelem a nyugdíjazás előtt különösen előnyösnek látszott.
Smith asszony személyes hangú tanácsai állásukat elvesztett sorstársak számára:

Haladj idejében a megfelelő irányba!

Hazel Hall (Queen Margaret College) a szakmai karrierünkért való egyéni felelősségünk mibenlétét taglalja. Nézete szerint az, aki az információs szakmában stratégiai tervezéssel foglalkozott, képes kell legyen arra is, hogy egy munkaközvetítő ügynökség segítségével a saját jövőjét kialakítsa. (Ez szépen hangzik, igaza lehet, de nem minden álláskereső rendelkezik stratégiai tervezési gyakorlattal ...).
1. tanács
Helyes, ha az állásváltoztatásra gondoló tisztában van azzal, hogy az új képességek kialakítása, az állás megszerzése elsősorban az ő érdeke. A közvetítő ügynökségek továbbképző tanfolyamain természetesen fejlesztheti a tudását.
2. tanács
Érdemes megfigyelni az ún. "szerencsés" emberek viselkedését. Következtetéseket lehet levonni abból is, hogy miért kezelik őket "másként" a közvetítő irodák: mi a sikeres kapcsolatteremtés titka. Gondoljunk arra, hogy közismertségüknek oka lehet a szakmai fórumokon való gyakori szereplésük, munkájuk, publikációik.
Ez a "típus" képes arra, hogy pályázatában sikeresen ötvözze a jelent a jövővel: gyakorlati tudását és szakmai fejlődéséről alkotott elképzeléseit - ezzel igen jó benyomást kelthet. Ennek ellenpéldája: vannak, akik visszariadnak egy állás betöltésétől csak azért, mert a megkívánt többféle ismeret közül pl. az egyikben nincs gyakorlatuk.
3. tanács
Ha a szóban forgó állás jelenlegi körülményeinkhez képest jelentősen jobb feltételeket kínál, viszont a betöltésének bizonyos követelményei vannak - akkor csapjunk le rá, különben más fogja megtenni helyettünk.
A "sikeres típus" kockázatot is vállal. H. Hail saját példáján mutatja be egy 8 hónapos szerződéses munka elvállalásának célját, körülményeit, kockázatait és - kopogjuk le - eredményét.

Hézagpótló szolgáltatás-e a tanácsadás?

P. Gilmann tanácsadói tapasztalatait tárja elénk. Mint írja, számosan keresik meg ügynökségét azzal, hogy maguk is tanácsadók szeretnének lenni. Az "önmegvalósításnál" nincs egyszerűbb dolog a világon, mint ezt sokan elhitetik magukkal. Mert miből is áll például állásközvetítést ígérni valakinek? Bármelyikünk beleeshet a következő csapdába:
Egy barátunk (lehet volt kollégánk is) munkával kecsegtet minket, majd: "Hívj fel néhány hét múlva" - mondja. Amikor jelentkezünk, kiderül, hogy nem tett mást, mint átadta adatainkat valakinek, akinél már számtalan hasonló eset van.
Valójában rendkívül érdekes, de kifogyhatatlan tevékenységet jelent a tanácsadás-közvetítés. Sok erőfeszítést és sok pénzt kell fektetni a munkakörnyezet kialakításába (pl. vonzó cégjelzéses levélpapír terveztetése és nyomtatása, személyi számítógép és fax beszerzése). Tudomásul kell venni, hogy jelentős napi költségekkel kell számolni akkor is, mikor még nincs bevételünk. Majd ha lesz, azt is megértjük, hogy a bruttó bevétel nem azonos a nettóval. Tapasztalatból kell azt is megtanulni, hogy az első sikeres állás közvetítése közben már a következők megszerzésén kell fáradozni.
Ahhoz, hogy az álláskereső komplex szakismeretét érvényesíteni lehessen, nem elég egy adatbázist felállítani, ahhoz vezetéstudományi ismeretek, vezetési áttekintő képesség is kell. A szakmai versenyben nem könnyű lépést tartani. Általában jó kapcsolatépítési módszer megjelenni a konferenciákon, előadásokon - de csak akkor, ha annak mielőbb kézzelfogható hasznát érzékeljük.
A tanácsadói vállalkozás hosszú távra szól. Az ügyfelek megtalálása és az ügyletek megérlelése sokszor hónapokba vagy évekbe kerül. A közvetítési díjat általában csak az állás betöltése után fizetik ki. A számla teljes kiegyenlítésére általában az ügylet lezárása után 3 hónappal vagy még később kerül sor (rossz esetben ez egy évig is elhúzódhat.)
A címben feltett kérdésre tehát az a válasz, hogy a tanácsadás hivatás. Ha rászántuk magunkat gyakorlására, akkor ez egész embert kíván.

Hogyan birkózzunk meg az elbocsátással?

Lyn MacKender egy javaslat-csokrot nyújt át a címben jelzett célra. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy felkészülten érjen bennünket a bejelentés. Hogyan lehet ezt elémi? Szerzőnk megítélése szerint a felkészülésnek 3 szakasza van. Melyek ezek?
1. A létszámleépítés lehetőségére számítani kell (idetartozik a munkaadó piaci helyzetének, üzletmenetének, személyzeti és foglalkoztatási politikájának folyamatos figyelemmel kísérése).
2. Az elbocsátás valószínűségének vizsgálata (milyen kép alakult ki a cégnél a munkám fontosságáról, mi a jövője a felhasználói környezetemhez tartozóknak, a foglalkoztatásommal kapcsolatos vészjelek elemzése stb.).
3. Tervkészítés elbocsátás esetére
a) mérlegeljük saját képességeinket, mérjük fel szakmai fejlődésünk követelményeit,
b) döntsük el, hogy hol képzeljük el további tevékenykedésünket,
c) pótoljuk hiányzó képesítésünket,
d) legyen ötletforrásunk jelenlegi vagy jövendő állásunkhoz,
e) tegyük naprakésszé önéletrajzunkat, küldjük el néhány potenciális munkaadóhoz, illetve válaszoljunk néhány érdekesnek látszó álláshirdetésre. Ezzel tesztelhetjük a munkaerőpiacot, kínálati és keresleti oldalról egyaránt.
Mi a teendőnk elbocsátás esetén? MacKender két csoportba sorolja a tennivalókat:
a.) Tartsuk kézben a helyzetet!
Eljárás: győzzük meg magunkat arról, hogy ezt előre láttuk! Ezután keressünk fel néhány munkaközvetítő ügynökséget, több okból is:

b.) Maradjunk optimisták!
Eljárás: győzzük meg magunkat arról, hogy távozásunk valódi vesztese a munkaadónk! Gondoljunk a végkielégítésre! Ne feledjük, hogy a mai recessziós időkben az elbocsátás már nem szégyenbélyeg! Bízzunk abban, hogy a jók számára - és mi azok vagyunk - mindig terem álláslehetőség!
Mindehhez sok szerencsét kíván a szerző.

Önmagunk "piacra hozását" tanulni kell, avagy hogyan adjuk el magunkat a munkaerőpiacon?

Rövid összefoglalást olvashatunk az álláspiac marketingtechnikáiról és trükkjeiről. Némelyik magától értetődőnek látszik, mégis sokak akkor feledkeznek meg róluk, amikor alkalmazni kellene ezt a tudást.
Alapszabályok 1-5.:
1. Mi magunk vagyunk az áru!
Kezeljük önmagunkat ugyanolyan áruként, mint egy új macskaeledelt vagy kekszet. Éppen ezért szükség van
- termékfejlesztésre
- piackutatásra
- termékreklámozásra és
fordítsunk különös gondot a
- csomagolásra.
Az álláskeresésnél mi magunk vagyunk tehát az áru, a piac a potenciális vagy a jelenlegi munkaadónk, pályázatunk megfelel a reklámnak, és a felvételi beszélgetésnél a csomagolásnak igen fontos szerep jut.
2. Termékfejlesztés
Ha mi magunk vagyunk az áru, egy új állás vagy megbízás elnyerésére némi önfejlesztés után vállalkozzunk csak. Elemezzük erősségeinket, gyengéinket és törekvéseinket. Ez segítségünkre lehet a pályázáshoz szükséges önismeret kialakításában. Hasznos azért is, mert így könnyebben megtalálhatjuk azokat a területeket (pl. online keresési gyakorlat, vagy előadókészség), amelyeken fejlődnünk kell.
Érdemes átnéznünk az álláshirdetéseket, amiből következtetni tudunk arra, hogy kik lehetnek a potenciális munkaadóink. Általában nyitott szemmel járjunk, és gyűjtsünk össze minden információt, ami a törekvéseink elérésében hasznos lehet. Egy volt kollégám például vezet egy ún. "Terveim" dossziét, amiben szakmai céljaira vonatkozó adatokat, fontos hirdetéseket, és szakterülete fejlődéséről szóló cikkeket gyűjt. Ha elhatározza magát az állásváltoztatásra, máris jó pozícióban lesz.
3. Piackutatás
Nagyon fontos eldönteni, mit várunk egy adott munkahelytől. Van-e határozott elképzelésünk a telephelyéről és a munkabeosztásról? Szeretnénk esetleg speciális munkatársi közegben dolgozni, ügyvédek, újságírók, oktatók között például? Szürke egérként látnánk szívesebben magunkat, vagy központi szerepre gondolunk? És végül, milyen minimális fizetésért vállalkozunk a munkára?
A piackutatásba az is beletartozik, hogy az elképzeléseinkhez közelálló intézményeket alaposan megismerjük. A felsőoktatási intézményekre jellemző lehet például a nagyfokú szakmai aktivitás mellett a rugalmas munkaidő, míg egy kereskedelmi cég nyilván a profiljának megfelelő továbbképzéshez adhat támogatást.
Piackutatásunk legyen minél szélesebb körű. Ha valaki elvesztette az állását, vagy pályaelhagyás után akar visszatérni a munkavállalók közé, annak nagyon fontos az általános kapcsolatteremtés, a barátokkal, ismerősökkel, szomszédokkal folytatott tájékozódó beszélgetés. A munkahelyek 50%-át ugyanis általában közvetlenül, meghirdetés nélkül töltik be.
4. Hirdetésünk: a pályázat és az önéletrajz
Az első benyomás kialakításában kulcsszerepe van álláspályázatunknak. A munkaadók átlagosan 30 másodpercet szánnak az írásmű átnézésére. A pályázatnak és az önéletrajznak rövid összefoglalást kelt adnia képzettségünkről, eddigi pályánkról, kiemelve azt, hogy az állás kívánalmainak miért felel meg a gyakorlatunk. Kíséreljük meg azt a benyomást kelteni, hogy a világ legalkalmasabb jelentkezője vagyunk. A kísérőlevél a pályázat lényeges része, és újabb lehetőséget ad alkalmasságunk kihangsúlyozására. Szinte természetes, hogy a pályázatnak szakmai hozzáértést kell tükröznie, hibátlannak, kávéfoltoktól és ujjlenyomatoktól mentesnek kell lennie.
A pályázatban legyünk őszinték! A hiányzó képességek kihangsúlyozását el lehet kerülni, de a pályázatnál alkalmazott trükkök járjanak együtt az igazsággal. A pályázat, az önéletrajz és a kísérőlevél másolatát őrizzük meg. Ennek különösen akkor látjuk hasznát, ha felvételi beszélgetésre hívnak minket.
5. Csomagolásunk: a felvételi beszélgetés
Egy volt IBM-szakértő vizsgálata azt bizonyította, hogy a bemutatóknak kicsi a szerepe az eladásban. Sokkal fontosabb az imázs, a szervezetben és általában a szakmában betöltött helyünk "láttatása". A munkaadót is erősen befolyásolhatja a szakmai kérdésekben mutatott zavarodottság. Ezért különösen fontos, hogy e tekintetben fejlesszük képességeinket, még az állásvadászat megkezdése előtt.
Az első négy és az utolsó két perc meghatározó!
Az imázs természetesen nagyon fontos a felvételi beszélgetésnél. A legtöbb munkaadó az első négy percben kialakítja véleményét az álláskeresőről. A szóbeli bemutatkozásunknak ugyanakkora szerep jut, mint a megjelenésünknek. Az érthető feszültséget próbáljuk meg leküzdeni, de ne kompenzáljuk közvetlenkedéssel. Öltözködésünk és viseletünk fontos szerepet játszik. Öltözzünk kényelmesen és magabiztosságunk szolgálatában.
A felvételi beszélgetésnél vesszük majd a hasznát a megcélzott szervezetről előre beszerzett információknak. Tájékozottnak fogunk látszani, magabiztosabbak leszünk és ez hozzásegít értékeink hatásosabb érvényesítéséhez. A beszélgetés előtt nézzünk utána, hogy céginformációink naprakészek-e!
Legyünk felkészülve többféle felvételi beszélgetésre is, a csoportos kikérdezéstől az ebéd utáni laza csevegésig. Ez esetleg kötetlen beszélgetésnek is látszhat: de vegyük észre, hogy az ott töltött idő alatt folyamatosan figyelik a viselkedésünket. Itt az első és a záró benyomások is rendkívül fontosak!
Fontos tanács, hogy akármilyen formában is folyjék a beszélgetés, ne tegyünk megjegyzést jelenlegi, vagy korábbi munkaadónkra!
A felvételi eljárás objektívabbá tétele érdekében egyes munkaadók szinte mini-esettanulmányt kérnek a pályázótól. Ez szinte már olyan, mint egy vizsga, ezzel együtt, ne ijedjünk meg tőle. Egy ilyen teszt megírása lehetőséget adhat képességeink hatékonyabb bemutatására. Néha nem árt tudatosítani, hogy a felvételi beszélgetés kétoldalú folyamat. Segíti a munkaadót is a munkavállaló kiválasztásában, de az álláskereső is meggyőződhet a munkaadó számára megfelelő voltáról.
Ha a felvételi beszélgetés lezajlott, gondoljuk végig, hogy mi ment jól és mit kellett volna jobban megválaszolni. Ha nem is volt sikerünk, legközelebb jobban csinálhatjuk. Egyes munkaadók kiértékelik a pályázó teljesítményét, aminek a későbbiekben még hasznát vehetjük.

Felhasznált irodalom

  1. Library Association Record, 94.vol. 1992. (9).sz. p.574
  2. INFORM, No.148. 1992. pp.2-9

*"Salary Guide" címmel a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban megtalálhatók az LA-kiadású füzetek. Tájékozódni lehet arról, hogy Angliában milyenek a fizetések pl. a felsőoktatási, az iskolai, az egészségügyi, a műszaki és egyéb szakkönyvtári, a közművelődési stb. könyvtárakban. A füzetek tartalma, de szerkezete is rendkívül tanulságos: ismertetik a könyvtártípus, és ezen belül a könyvtár munkatársainak szerepét, a fizetési sávok kialakulásának rendszerét és módját, az előmeneteli lehetőségeket (ideértve a képzési követelményeket is), a könyvtártípusra jellemző munkaköröket (kiemelve a részidős területeket), a valószinűsíthető létszámot. Az egyszerűbb aktualizálhatóság érdekében mellékletben szerepel az a táblázat, amely a legfrissebb és konkrét fizetésekről tájékoztat, besorolásonkénti és sávonkénti adatokkal.

   
Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)